Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-11 / 60. szám

i960 március 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 VIRRAD lmerar ETeleti Márton új filmje, amelyben a „Tegnap” hőseinek élete és az utolsó el­lenforradalmi napok törté­nete folytatódik, arra a kér­désre kívánt választ adni, mi­ként oszlathatta fel az ellen- forradalom a demokratikus erőket. A „Tegnap” történe­tét azzal folytatják az alko­tók, hogy a kisvárosi törté­net után most Budapestre te­szik át a cselekmény színhe­lyét. Bizonyára emlékszik az olvasó a „Tegnap” befejező részére, amikor Szusza Kiss honvéd meghal és utolsó sza­vaiban kimondja Szabó al­ezredes igazságát: lőni kel­lett volna. A tragédia fel­nyitja a tétovázó, a demagóg jelszavaktól ingadozó tisztek szemét, felismerik a dolgok valódi lényegét. Ezzel zárul a „Tegnap” és itt kezdődik a „Virrad” története. Bár egyik folytatása a másiknak, mindkettő önállóan is kerek történet, hiszen tulajdonkép­pen a „Tegnap” sikere ösztö­nözte az alkotókat, hogy el­készítsék a folytatást. A film igyekszik sokat markolni. Ábrázolni kívánja egyrészt a 14. ezred tisztika­rának és legénységének han­gulatát és szembenállásukat a felső vezetéssel. Másrészt ábrázolni kívánja a magára hagyott munkásság helyzetét. Voltaképpen így két drámát vázol fel és olvaszt eggyé: a ■néphez hű honvédség és a felső vezetés drámáját, más­részt a munkásokét. Leginkább sikerült az első dráma. Amikor a kiválóan szervezett 14, ezred megérke­zik Budapestre, ütőképes, jól szervezett haderőt kép­visel. Elén forradalmat is­merő kommunista tisztek áll­nak. Az ezred drámája, hogy a felső hadvezetés elvesztette erejét, átállt az ellenforrada­lom oldalára, leszerelteti az ezredet, a kommunista tiszti­karnak pedig menekülnie, bujkálnia kell. A munkásság drámája váz­A drezdai „Saechsischen Zeitung” hírt ad arról, hogy a München-Platz egyik öreg épületének tatarozásakor egy befalazott sörösüveg került elő. A sörösüvegben egy le­velet találtak, amelyet a ház építésénél alkalmazott egyik kőműves hagyott az utókor számára. A levél a követke- ’őképpen szól: ..Emlékeztető. Irta: Ottó Brecht kőműves. Született 1873 április 17-én, a munkásszervezettség egyik hű harcosa. Levelem 1904 május 22-én kelt pünkösdva­sárnap előestéjén. Az épü­lethez 1903 tavaszán kezd­tünk hozzá. A munkálatok­latosan kidolgozott, inkább csak részleteket ragad ki, ar­cokat villant fel ebből a drá­mából. Elsősorban a forgató- könyv hibája, hogy csak egy munkásalakot sikerült erő­teljesebben megrajzolnia a filmnek. Bihari József kiváló alakítást nyújt ennek a szen­vedélyes öreg munkásnak a szerepében. A többi munkás­figura azonban a villanásnyi szerepekben nem eléggé jel­legzetes, arcuk belemosódik a statisztéria tablóképeibe. Bizonyára maguk az alko­tók is érezték a kettős fel­adat, a két dráma kompozí- ciós összehangolásának ne­hézségeit, ezért inkább a ri­portszerű ábrázolás útját választották. Keleti Márton rendezése egyszerű megoldá­sokat keres és akárcsak a forgatókönyv írója, Dobozy Imre is, inkább vonzódik a dokumentumszerű hűséghez, mint a nagyobb lélektani mélység feltárásához. Hegyi Barnabás fényképezése a rendezés elvét követi. A szo­bafelvételeknél több variá­ciót, trükköt, erőteljesebb képritmust kellett volna al­kalmaznia, hiszen a film nagyrésze szobajelenet. A szereplők általában al­** kalmazkodnak a forga­tókönyv és a rendezés elvé­hez, csak néhányon nyújta­nak többet helyenként riport- szerűen megírt szerepüknél: Ladányi Ferenc, Bihari Jó­zsef, Benkő Gyula és Ungvári László. Annak ellenére, hogy a be- toldott — gyakran fölöslege­sen és hosszan filozofálgató — párbeszédekkel a film ve­szített feszültségéből, így is izgalmas és érdekes alkotást kap a közönség. Nyilvánvaló sikere megérdemelt lesz: a film alkotóinak tárgyilagos bátorsága, igazmondása és a film számos művészi értéke a mostanában elég ritkán lát­ható jó magyar filmek közé emeli ezt a produkciót. Ladányi Mihály ÜZENET 1904-BŐL ban 85 kőműves, 20' ács és 40 egyéb munkás vett részt. Az egy évvel ezelőtt kihar­colt szerződés értelmében a szakmunkások órabére 48,5 pfennig, a segédmunkásoké 37,5 pfennig. Ezidő szerint Drezdában 4300 szervezett kőműves és 2000 szervezett ács dolgozik. Igen nagy a munkanélküliség. Az építke­zésen sok az embernyúzó ve­zető, s ezek közül is kitűnik Wagner építőmester. Ameny- nyiben ezt a levelet szerve­zett munkás találná meg. A társadalmi ösztöndíjakról Könyvek 80 országba A „Mezsdunarodnaja. Knyi- ga” nevű szovjet külkeres­kedelmi szervezet évente sokmillió könyvet, újságot és folyóiratot küld a világ több mint 80 országába. A világon megjelenő köny­veknek körülbelül egyötöd ré­szét a Szovjetunióban nyom­ják. Sok szovjet könyv ke­rül külföldre. — A szovjet könyv különösen a szocia­lista országokban terjedt el, de szívesen vásárolják Fran­ciaországban, Angliában, Bel­giumban, Indiában és más államokban. A különböző országokban gyakran rendeznek szovjet könyvkiállításokat. Nagy si­kere volt például a tavalyi new-yorki szovjet kiállításon a könyveket bemutató rész­legnek. Külföldön széleskörűen el­terjedtek az olyan szovjet folyóiratok, mint a 16 nyel­ven megjelenő Szovjetszkij Szojuz, a Novoje Vremja, stb. Az olvasók fokozott ér­deklődést tanúsítanak a szov­jet újságok — a Pravda, az Izvesztyija, a Trud — iránt. A szovjet lapokat a világ sok országába megjelenésük nap­Igen Sok tehetséges munkás- és parasztfiatal azért nem kerül az egyetem­re, vagy a középiskolába, mert nagycsaládos szülei nem tudnak taníttatásáról megfelelőképpen gondoskod­ni. Akik az egyetem vagy középiskola padjaiból kike­rülnek, azok meg igen sok esetben a városba, elsősor­ban Budapestre törekednek. A falvakban, vidéki városok­ban pedagógus, szakértelmi­ségi hiány mutatkozik. Pár­tunk és kormányunk ezért határozta el az elmúlt év­ben a társadalmi ösztöndíjak alapítását. A társadalmi ösztöndíj lé­nyege az, hogy egy-egy üzem vagy termelőszövetkezet szerződést köt az egyetemi vagy középiskolai tanulmá­nyait végző fiatallal. Havon­ta rendszeres támogatásban részesíti, ezzel szemben a végzett hallgató az üzem vagy termelőszövetkezet székhelyén köteles bizonyos időt eltölteni. Az új ösztöndíjrendszer horderejét az elmúlt évben igen sok helyütt még nem is­merték fel. Húzódoztak, ide­genkedtek az ösztöndíj ala­pításától, vagy a vállalat, tsz anyagi erejéhez mérten cse- kéiy összegű ösztöndíjat ala­pítottak. A másik általános hiba az ösztöndíjak mérlege­lésénél a szűk szakmai szem­pont érvényesítése volt. El­sősorban csak üzemi szak­ember képzésére alapítottak ösztöndíjat. Teljesen figyel­men kívül hagyták, hogy pe­dagógusra, még pedig jó szakpedagógusra is szükség van ahhoz, hogy a dolgozók gyermekei megfelelő oktatás­ban részesüljenek és a ké­sőbbi évek folyamán biztos bázist nyújtsanak a tsz-nek vagy üzemnek. így a megyé­ben alapított mintegy félszáz pedagógus ösztöndíj javaré­szét nem az érdekeltek, ha­nem a megyei tanács adta. Az eddigi jelentések, az ösztöndíjasoktól kapott leve­lek arra engednek következ­tetni, hogy az ösztöndíjrend­szer bevált És ha vannak is egyes tanulók vagy szülők, akik keveslik az ösztöndíj összegét abból a téves és helytelen álláspontból kiin­dulva, hogy az állam köteles teljesen eltartani és iskoláz­tatni a hallgatót, zömmel mégis helyesen értékelik és meg is becsülik a társadalom segítségét. Megkezdődtek az egyete­mekre, a főiskolákra való je­lentkezések és az általános iskolai tanulók középiskolá­ján repülőgépen szállítják.-----—z Ta lálkoztunk mezőtúri olvasóinkkal Szerdán este 6 órakor be­népesedett a mezőtúri 3-as körzet pártszervezetének székháza. Fiatalok, idősele, nők és férfiak, különböző foglalkozású emberek jöttek el — a Néplap olvasói és le­velezői —, hogy véleményt mondjanak a lapunk és a Mezőtúri Híradó munkájá­ról. A vitaindító után az ankét résztvevői megállapították, hogy a lap színvonala emel­kedett és szívesen olvassák. úgy kérem adja át a kőmű­ves szervezet vezetőségének, hogy lássák mennyit harcol­tunk és szenvedtünk. Kívá­nom, hogy levelem megtalá­lásakor a szervezet már erős és harcképes legyen. Az építő­munkások jelszava: „Mindig előre, sohasem hátra”. Járja­tok nyitott szemmel, rázzá­tok le a bérrabszolgaság igáit és küzdjetek egy emberibb életért. Szervezettség és tu­dás a legjobb fegyver a tőke és a kizsákmányolok ellen. Elvtársaim, ennek szellemé­ben lobogjon zászlótok fen­nen. AMIT KÉRNEK ÉS AMIT JAVASOLNAK Takács elvtárs, a gépállo­más dolgozója helyesnek tar­taná, ha a lap közölné rend­szeresen a tsz-ek közötti szo­cialista munkaverseny ered­ményeit. Tóth elvtárs a stí­lus javításáról beszélt. — Bár sok javulás tapasz­talható, de anyanyelvűnk ápolása a lap mindenkori feladata — mondotta, Gy. Szabó elvtárs és töb­ben még riportsorozatot kér­nek a lap kollektívájától. — Jó az újság, szeretjük, nagy is az érdeklődés iránta — mondta Makai elvtárs —, javaslom, tovább neveljék az olvasókat megfelelő írá­sokkal. A fiatalok kívánsága a sportban elért eredmények közlése. Szeretnének olvasni idegen népek életéről s ha lehet, térképes illusztráció­val. KÉT ÉS FÉLSZAZ MUNKÁS — 360 ÜJSÄG — A Mezőtúri Gépállomás dolgozói szeretik az újságot — mondja Takács elvtárs. Sokan kettő, sőt három félét is előfizetnek. Ezért van az, hogy alig több, mint két és félszáz dolgozónak 360 újság jár. Természetes, hiba is van, mert az újságot 12 és 13 óra között kapjuk meg. Jó lenne, ha reggel juttat­nák el az olvasókhoz. Most a sajtókampány idején újabb "47 előfizetővel szaporodott az olvasók, száma. OJSÄGOT KÉR A TANYA- VILAG — A termelőszövetkezeti tagság igényli a lapot — mondták a tsz-tag olvasóink. A tanyai* ember csak akkor jut újsághoz, ha bejön a heti piacra. Jó volna, ha naponta vinnék a sajtót hozzájuk. A vitában megszületett a megoldás. A posta létszám hiányában képtelen a tanya­világba naponta kézbesíteni. Ellenben vállalják, a tanyai iskolákba kijuttatják és meg­kérik a nevelőket, hogy a gyermekekkel küldjék a csa­ládhoz. Sok értékes javaslat hang­zott el az ankéton. Mi meg­fogadjuk a jó tanácsokat és igyekszünk megvalósítani, amit lehet, hogy az elkövet­kező időkben a kapcsolat még javuljon olvasóinkkal, levelezőinkkel — méginkább megszeressék a megyei párt sajtóját ba irányítása. Ezért sürgős és időszerű a jövő évre ala­pítandó társadalmi ösztöndí­jak kérdését napirendre tűz­ni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek, üzemek még nem foglalkoz­nak az ösztöndíjalapítás kér­désével. A Papírgyárban pél- dul az elmúlt évben sem ala­pítottak ösztöndíjat és az idén sem szándékoznak. A Járműjavítóban egy társa­dalmi ösztöndíjat alapítottak eddig Mondok Sándor ne­gyedéves műegyetemista hallgatóval meg vannak elé­gedve és örülnek, hogy jó szakember kerül majd a gyárba. Üj ösztöndíj alapítá­sára azonban még nem gon­doltak. A Cukorgyár szintén egy ösztöndíjas helyet alapí­tott a Kaposvári Cukoripari Technikumban, ahol az egyik gyári dolgozó fia tanul. Vele is nagyon elégedettek a gyá­riak, de új ösztöndíj alapítá­sát ők sem tartják szüksé­gesnek. A Bútorgyár egyik dolgozójának fiát a faipari technikumba küldte Buda­pestre. Űj ösztöndíj alapítá­sára náluk sem kerül sor. Hasonló a helyzet * termelőszövetkezeteknél is. A volt szolnoki termelőszövet­kezetek egyikében sem ala­pítottak ösztöndíjat, de Na«?y Ferenc tsz-elnök szerint az új egyesült Lenin Tsz-ben sem szándékoznak. Hasonló a helyzet jónéhány nagyobb v:- déki termelőszövetkezetnél is. A felsorolt példák azt mu­tatják, hogy a jól bevált ösz­töndíjrendszer sem képes át­törni az idegenkedés, egyes helyeken a közömbösség fa­lát. Beigazolódik továbbá az a tétel is, amelyet cikkünk elején hangoztattunk, a pe­dagógus ösztöndíjak alapítá­sa terén komoly hiányossá­gok vannak. Az ‘ egyik meg­kérdezett főkönyvelő egészen megütődve jelentette ki: ők üzemiek, nekik nincs mód­juk pedagógus ösztöndíjat alapítani. Lehet, hogy a .fel- világosító munkában akad­nak hibák. A legsürgősebb fel­adat: az üzemek és termelő- szövetkezetek pártszervezetei tűzzék napirendre a társa­dalmi ösztöndíjak kérdését. Nézzenek körül a dolgozók­nál, gyermekeiknél, kik len­nének alkalmasak pedagó­gusnak, szak-értelmiséginek. És még anyagi áldozatok árán is gondoskodjanak ezeknek a fiataloknak isko­láztatásáról. Ennek gyümöl­csei csak néhány év múlva érnek be. De hiszen a pártot éppen az jellemzi, hogy elő­re lát. S az előrelátást ebben az esetben is igazolni kell. Hernádi Tibor Szabad? Majd segítek — udvariaskodik a fiatalember a ruhatár előtt. * r Uj színházterem-mozi a Tisza Cipőgyárban A hosszú várakozás után végre mégis átadták a mart­fűi nagy színháztermet. Az átadás óta minden este be­népesül a tágas előcsarnok, majdpedig a moziterem. Sok dolgozónak nyújt kellemes estét a nemrégen átadott úi mozi. A nézőtéren közel hétszáz ember gyönyörködhet estén­ként a mozielőadásokban vagy egyéb rendezvényeken. Az emeleti részen a gépházban Dorogi János mozigé­pész szorgoskodik, aki egyébként a cipőgyár energetikusa

Next

/
Oldalképek
Tartalom