Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-11 / 60. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március 11, piédikádá A JO PÁSZTOROKNAK E isenhower amerikai elnök televíziós beszédben számolt be délamerikai útjáról: az utazás kiábrándító, vagy néha vigasztaló él ményei lassan már elhomályosulnak: ilyenkor szokás megvonni a politikai mérleget. Ilyenkor a montevideói gázfelhő, amely nemcsak az elnök ellen tüntető diákok, hanem Eisenhower szeméből is könnyeket csalt ki, vagy a nagy feliratok a falakon: Kuba igen, Ike nem — mindez apró incidenssé törpül. Mint ahogy az is: apró, de jellemző. Most azonban, hogy megpróbálunk mérleget készíteni, felmerül a kérdés: mi indította arra az elnököt, hogy ellátogasson négy olyan dél- amerikai országba — Brazíliába, Argentínába, Chilébe és Uruguayba —, amelyekkel az Egyesült Államoknak nincs olyan problémája, amelyet rendes diplomáciai úton ne lehetett volna megoldani Miért látogatott el ezekbe az országokba Eisenhower, mikor lényegesebb gazdasági segítséget sem vihetett tarisznyájában: a harcias szenátorok már amúgvis berzenkedtek a szerintük túlzott amerikai segélyprogram ellen. Ezekben a kérdésekben azonban már benne is van a felelet: különösen pedig akkor látható világosan a válasz, ha a France Observa- teur című francia polgári lap találó megjegyzése szerint figyelembe vesszük azokat a délamerikai országokat is, amelyeket Eisenhower nem látogatott meg. Mert a látogatás jelentőségét valóban sokkal inkább jelzi az, hogy mit került el az elnök, mint az, mit keresett fel. P róbáljuk röviden áttekinteni az utazás e főbb vonásait. Eisenhower, mint mondottuk, nem ajánlhatott fel lényegesebb gazdasági segítséget: azonban éppen ez az egyik ok, amely a megerőltető és fárasztó útra kényszerítette. A jenki-tőke latinamerikai vadászterületének országai nagyon is jól tudják, hogy az USA segély- programjának csak elenyésző töredékét fordítja ' tínameri- kai „testvérei” megsegítésére, s hogy ezzel szemben óriási összegek jutnak például Li Szin Man támogatására. Az elnök feladata tehát az volt, hogy lecsendesítse a követelődzőket, s utaljon az USA távolabbi terveire Dél-Ame- ’•ika gazdasági fejlesztésében. S meg kell jegyezni: ezek a követelődzők nem is annyira i meglátogatott kormányok vezetői, az USA lekötelezettjei voltak, hanem azok a oolgári vagy baloldali irányiatok, amelyek jobban érzik az amerikai politika súlyát. S Segni megkezdte kormányalakítási tárgyalásait Államok nem tűri, hogy az amerikai kontinensen bármelyik országban kívülről vagy „külső segítséggel” megdönt- sék a kormányt. Az amerikai kormány ezt a benemavatko- zási politika megsértésének tekinti — mondotta — és ilyen esetben elvárja, hogy az amerikai államok szervezete — megfelelő „közös akciót” indítson. Persze, ez a megfogalmazás igen tág és a benemavatkozás megsértésének szólama könnyen éppen a beavatkozás — a másik oldalról történő beavatkozás — takarójává válhat. N em látogatott el Eisenhower Panamába vagy Dominikába sem — és ez is igen jellemző. Az USA ugyanis már hosszú évek óta támogat nyílt kizsákmányoló diktatúrákat, valóságos családi részvénytársaságokat, amelyek kiárusítják országaikat az amerikai nagytőkének. Eisenhower e fővárosok elkerülésével igyekezett a diktatúrák támogatásának vádját is elkerülni — de bal- szerencséjére a tények beszélnek. Mikor utazásának előestéjén a dominikai Tru- jillo-rendszer alatt megingott a talaj, amerikai tengerészek demonstratív partraszállása mentette meg a diktátori bársonyszéket. S mit számít, maga az elnök látogat Tru- jillóhoz — vagy csak tengerészgyalogosai? E isenhower kitűnő politikus — de Latin-Ameri- kában rossz, népszerűtlen politikát kellett védenie. A „jó pásztorok” kétségtelenül örültek az elnöki „prédikációknak” — de a pásztorok népei közben nem a csengőre — Fidel Castróra figyeltek. A francia közvélemény a közelgő francia-szovjet tárgyalásodról Róma (MTI) Antonio Segni megkezdte kormányalakítási tárgyalásait. Szerdán este másfélórás megbeszélést folytatott Almoróval, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárával. Az új Segni-kormány a tervek szerint „középbal" koalíciót képviselne. Segni el- sorban a szociáldemokraták és a köztársaságiak támogatását szeretné megnyerni, de kijelentette, hogy a lehető legszélesebb többséget igyekszik megteremteni — ez pedig szemmelláthatóan azt jelenti, hogy egyelőre nem kötelezi el magát valamilyen konkrét formula mellett. Sa- ragat már kijelentette, hogy Interpellációk vallatást módszerek ügyében London (MTI). A Daily Mail jelenti: a Hadügyminisztérium beismerte, hogy rendkívüli vallatási módszereket használtak különleges gyakorlatok alkalmazásával a hadsereg bizonyos egységeinél, úgy hogy egyesek az agyvelő mosdatás” után kórházi kezelésre szorulnak. A cél: válogatott hadsereg- alakul atokat keményre edzeni, hogy ellenálljanak a vallatásoknak. A katonák állítása szerint ez az „agyvelő mosdatás” néha túlságosan messze megy. A Hadügyminisztérium egy szakértője kijelentette: — „Időnként erőszakos módszereket használunk, de nem pusztán az erőszak kedvéért. Mindez gondos kísérletek része. Látni akarjuk, milyen hatást gyakorol az ellenséges hatalom által alkalmazott ilyen kezelés” Az Alsóházban Soames hadseregügyi miniszter hozzá intézett kérdésekre vála- laszolva tagadta, hogy az angol hadsereg „agyvelő mos- datást” végzett volna. Beismerte azonban, hogy a csapatokat kiképzik az ellenállásra az „agyvelő mosdatás” ellen és kijelentette „ez teljesen helyes és jogos eljárás.” VÁSÁRLÁSSAL EGYBEKÖTÖTT NAGY BUTORKI ÁLLÍTÁST rendez a Kunhegyes! Földművesszövetkezet március 15-től 19-ig a KPVDSZ helyiségeiben. Feltétlenül tekintse meg a kiállítást, mert bútor- szükségletét a helyszínein beszerezheti. ha nem „középbal...” kormány jön létre, pártja ellenzékben marad — így a kereszténydemokrata politikus manőverezési szabadsága meglehetősen korlátozott lesz. Párizs (MTI). Ahogy közeledik Hruscsov Párizsba érkezésének napja, a francia sajtó mind több teret ad a történelmi jelentőségűnek ígérkező francia-szovjet tárgyalásokra. A jobboldali Figaró, amelynek hasábjain pedig az elmúlt hetekben valósággal szovjetellenes kampány indult meg, valamelyest visszakozik és már ilyen sorok is olvashatók vezércikkében: — Hruscsovot államfőként, udvariasan fogadják majd. Franciaország nem fogja elfeledni a világháború idején kötött fegyverbarátságot — Amikor Hruscsov megismétli, amit már a Legfelső Tanács előtt is kijelentett, — hogy „a Szovjetunió békében és barátságban kíván élni a francia néppel” és hogy „felvirágzást, nagyságot” kíván Franciaországnak, azt a választ kapja majd, hogy kölcsönös a jókívánság... A francia közélet, a művészvilág nagyságai sorra nyilatkoznak a Hruscsov-lá- togatásról. Jean Cocteau kijelentette: — amit Hruscsov elnökben csodálok az, hogy sohasem esik fellengősségbe. Megtörtént velem, — hogy ha egy, a filmről írott cikk ostobasága a düh abszurd reflexét váltotta ki belőlem, róla vettem példát. Szemtelen kérdésekre adott feleleteinek bölcsességére gondoltam ... Csak örvendeni lehet annak, hogy két olyan személyiség, mint Hruscsov és De Gaulle között, akit a megértésnek azonos vágya tölt el, igazi emberi párbeszéd alakul ki. André Maurois író, az akadémia tagja így nyilatkozott: — Ha De Gaulle tábornoknak Hruscsowal folytatandó megbeszélései segítenek fenntartani a békét baráti kapcsolataink tiszteletbentartá- sával, mindnyájan nagyon boldogok leszünk. Kitűnő dolog, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke saját szemével láthatja: Franciaország egy olyan nagy ország amely nemcsak nagy tetteket vitt véghez, hanem továbbra is sokat munkálkodik az ipar és a művészet területén egyaránt. Párizsban és a külvárosokban megjelennek a Hruscsovot köszöntő első felírások. Villeneuvele-rói építőmunkásai mindenkit megelőztek: egy épülő bérház homlokzatán 10 méteres táblát helyeztek el „Üdvözöljük Nyikita Hruscsovot!” felírással. Csütörtökön délelőtt „főpróbát” tartottak az orlyi repülőtéren, egy IL—18-as gép leszállásakor. A szovjet kormányfőt ugyanilyen repülőgép hozza Párizsba március 15-én. A TU—114-es túlságosan nehéznek bizonyult az orlyi repülőtér pályája számára. Egymásután közük felhívásaikat a különböző szervezetek és felszólítják tagjaikat, hogy vegyenek részt a Hruscsov-látogatás ünnepi eseményein. (MTI). Közeledési kísérletek és ellentétek a nyugati gazdasági blokkok frontján BéCs (MTI). — Szerdán Bécsben összeültek Anglia, Dánia, Norvégia, Svédország, Portugália, Svájc és Ausztria — vagyis az EFTA-ban (Európai Szabad Kereskedelmi Társulás) egyesült hét európai ország diplomatái, hogy előkészítsék az EFTA miniszteri értekezletét. A pénteken kezdődő miniszteri értekezlet a nyilvánosságra hozott hivatalos-napirend szerint — elsősorban az EFTA-államok védővámjainak csökkentését kívánja összehangolni az EWG (Európai Közös Piac) országainak vámcsökkentésével. Beavatott körökből származó értesülések azonban arra mutatnak, hogy a miniszteri értekezlet bizalmasan kezelt legfontosabb napirendi kérdése: az OEEC (Európai Gazdasági Együttműködés Szervezete) régen tervezett reformja, amely lehetővé tenné e szervezet keretében a „hídverést” az EFTA és az EWG között Ezzel a törekvéssel párhuzamosan az Egyesült Államoknak és Kanadának azok a mindeddig sikertelenül végződött kísérletei, hogy az OEEC-t OAEC néven egy olyan „atlanti gazdasági együttműködési szevezetté” bővítsék, amelyben az EWG és az EFTA államokon külön részt venne a két tengerentúli ország is. A Bécsben összeült EFTA mini-Zterek körében megütközéssel kommentálják azt a római hírt, amely szerint az olasz fővárosban csütörtökön ugyancsak összeülő EWG országok miniszteri értekezlete sem nyíltan, sem bizalmasan nem szándékozik napirendjére tűzni, az OEEC kibővítését célzó reform elgondolását, hanem minden erőfeszítését arra összpontosítja, hogy saját szervezetén belül a vámokat a tervezettnél korábban csökkentse és hat tagállamát minél zártabb gazdasági egységbe fűzze ösz- sze. Érdekes, és a nyugati gazdasági ellentétekre éles fényt vető tény, hogy Állatéin, az EWG nyugatnémet elnöke és a francia EWG vezetők e gyors ütemű elkülönítési programját azok az igen tekintélyes nyugatnémet nagyiparosok is ellenzik, akikkel ebben a kérdésben —- All- steinnel szemben — tökéletesen egyetért Erhard nyugatnémet gazdasági miniszter és alkancellár is. (MTI). ADENAUER POLITIKÁJA - VESZÉLYES ANAKRONIZMUS A nemzetközi küzdőtéren gyökeresen eltolódtak az erőviszonyok a béke és a szocializmus erőinek javára. A nyugati i hatalmak vezető körei kénytelen-kelletlen elismerték hát, hogy a nemzetközi problémákat egyes egyedül tárgyalások utján lehet megoldani. Ezek a körök rákényszerültek, hogy megvitassák a megoldásra váró nemzetközi problémákat, így a német kérdést De Nyugaton továbbra is jelentős szerepet játszanak a kölcsönösen elfogadható döntések keresését ellenző és a csődöt vallott „erőpolitiká- hoz” görcsösen ragaszkodó elemek s kivált a Német Szövetségi Köztársaságban fejtenek ki élénk tevékenységet. A bonni államban kulcspozíciókat foglalnak el a „múlt emberei.’’ Ök határozzák meg a Német Szövetségi Köztársaság politikáját, s ezt a politikát rá akarják erőltetni azokra a nyugati országokra is, amelyekkel együtt vesznek részt különféle katonai politikai tömbökben. Adenauer szövetségi kancellár, amikor megvonta a sokat ígérő nemzetközi eseményekben gazdag elmúlt esztendő mérlegét, amelyre a közeljövőben sorra kerülő csúcstalálkozóról létrejött megegyezés tette fel a koio- nát, a következő kijelentést tette: „Továbbra is változatlan és egyenes vonalú politikát kell folytatnunk, nem szabad átadnunk magunkat rövidlátó utópiáknak és illúzióknak.” Mint a New York Herald Tribune közölte, — Adenauer előzőleg már felszólította a Nyugatot, hogy „szilárdan ragaszkodjék álláspontjához, mindaddig, — amíg az idő és az események nyomása rá nem kényszeríti a Szovjetuniót, hogy elfogadja a Nyugat feltételeit.’’ A bonni politika célja az, hogy fenntartsa a „hidegháború” okozta veszélyes feszültséget az államok közti kapcsolatokban, elejét vegye a politikai éghajlat bármiféle enyhülésének, s tovább fokozza a fegyverkezési hajszát. Nyugat-Németország vezető körei azért folytatják^ ezt a politikát, mert arra számítanak, hogy ha sikerül megakadályozni a nemzetközi helyzet rendezését, újra kiéleződnek az ellentétek a Nyugat és a Kelet között és ezt ők saját érdekeiknek ' megfelelően használják ki és csökkenthetik az európai tartós béke megteremtésének lehetőségeit. A nyugatnémet (militaristák feltételezik, hogy ebben az esetben uralkodó helyzetre tesznek szert Nyu- gat-Európában és megvalósíthatják messzemenő re- vansista terveiket. A bonni politikusok minden erejükből ellenzik a német kérdés békés rendezését, mert ez minden esélyüktől megfosztaná a militaristákat. Ebben az esetben elmaradna a Bundeswehr atomfelfegyverzése, semmi sem lenne a nagy német hadiflottából a Balti-tengeren, szertefoszlana az az ábránd, hogy Nyugat-Németország kezébe kerülhetnek még a NATO fegyveres erői s a bonni állam megszerezheti az uralmat Nyugat-Európában, majd revan sót vehet. A nyugati hatalmak nagy erőfeszítéseket tettek az utóbbi években, hogy helyreállítsák Nyugat-Németország katonai potenciálját A Szövetségi Köztársaság a nyugati hatalmak támogatása révén ezidőszerint nagy szárazföldi hadsereggel, hadiflottával és légierővel rendelkezik. Bonni hivatalos adatok szerint 1959 december 31-én 240.000 fő volt a nyugatnémet hadsereg létszáma. Katonai iskolák hálózatát építik ki. Tömegesen képeznek ki tartalékos tiszteket és altiszteket. A Szövetségi Köztársaság fegyveres erőit a legkorszerűbb fegyverekkel látják el, így például rakétafegyverekkel is. Ma világszerte a nemzetközi feszültség enyhülésének irányzata észlelhető. Napirendre került az általános és teljes leszerelés kérdése. — Ugyanakkor Bonn atomfegyvereket követel és azt akarja, hogy minden korlátozás nélkül gyárthasson ilyen fegyvereket. „Van egy kitűnő eszköz, amellyel minden bűnt meg lehet váltani, az aljasságot érdemmé lehet változtatni, s jogot lehet nyerni a türelemre és egyenjogúságra. Ez az eszköz: az an' ibolseviz- mus” — írta még uinakide- jén Heinrich Mann. Bonn ma széltc oen-hosz- szában alkalmazz: ezt az eszközt, hogy befol; ásol ja az Egyesült Államok, Inglia és Franciaország korn ányát a csúcstalálkozó előtt, Walter Lippman i a nyugati országok tavai ’ decemberi tanácskozásait kommentálva december \ ‘gén ezt írta: „A párizsi t£ íácskozá- sok az eddiginél s világosabban megmutatta c, menynyire más idők já 'nak ma. mint akkor, amikor Eisenhower volt vezetője i nyugati szövetségnek.” Lipp nann ezt a változást nyíltan Francia ország és Nyugat- Mémetor- szág megnövekedetl szerepének és jelentőségér ;k tulajdonítja. A nyugatni met kormány ki is haszná ja ezt, s minden tőle telhető elkövet, hogy a négy nagyha talom ne tudjon megegyezni. Paradoxonnak tűnik, hogt egy háborút vesztett ország kormánya erőnek erejéve azon van, nehogy megkössék a békeszerződést országával Pedig ezt a politikát folytatja a nyugatnémet kormány, amelynek hatalma a német lakosság kétharmadára terjed ki, de arra tart igényt, hogy az egész német nemzet nevében beszéljen. Ezt a politikát Európa valamennyi népe, még a Német Szövetségi Köztársaság lakossága is elitéli. Bonn politikája a jelenlegi helyzetben veszélyes anakronizmussá vált I ha netán az elnöknek személyes varázsával nem is siker I rült meggyőznie a szóbanfor- gó országok ellenzékét — úgy vélte, az is elég, ha látogatásával megerősítette azokat a kormányokat, amelyek — ugyancsak a France Observateur szavával élve — népeik (amerikai értelemben vett) „jó pásztorainak” bizonyultak, támogatták az USA politikáját. Az elnököt látogatásán mindenütt „elkísérte” Fidel Castro árnyéka. Ezért írhatjuk, többet mond, hová nem látogatott el, mint az, hol járt. Venezuelában vagy éppen Kubában az elnök nem járt — s ez nem véletlen. Ebben a pillanatban — különösen pedig a most felrobbant La Coubre francia fegyverszállító hajó incidense után — a kubai—amerikai kapcsolatok mélyponton vannak. Az USA azonban nem felejtheti el, milyen visszatetszést keltett 1954-ben Guatemalában Arbenz elnök demokratikus kormányának erőszakos megdöntése, ahol az USA szerepét alig lehetett volna letagadni. Most a nemzetközi helyzet is lehetetlenné tesz egy 1954-es típusú nyílt agressziót — így az amerikai politika Kuba elszigetelésére törekszik. Persze nehéz dolog a népszerűtlen jenki imperializmus nevében fellépni Fidel Castro ellen, aki olyan eszmények nevében cselekszik, amelyek minden szabadságszerető délamerikai nép számára kedvesek. így az elnök j legutóbbi beszédei — s leg-, utóbbi televíziós nyilatkozu-1 tai is — nem nélkülözik a ( burkolt Kuba-ellenes fenyegetéseket is. Az elnök kijelentette, hogy az Egyesült*
