Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-09 / 58. szám

1960. március 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP / 5 57-ES RIPORT NDK film. Bemutatja: a szolnoki Vö 17­rös Csillag mozi március 20. Tiszta aceton palából Az észtországi „Kiviili” kombinátban a fűtőpala fel­dolgozásánál keletkező hulla- dékanyagokból sikerült tisz­ta acetont előállítani, amely minőségét tekintve nem ma­rad el a gyógyszer- és a filmiparban használt termé­szetes aceton mögött. Az acetont különleges be­rendezésekkel, többszakaszos párolás útján nyerik. Az észt tudósok kidolgoz­ták számos új termék palá­ból való előállításának tech­nológiáját is. Ilyenek pl. a különféle mosó- és ragasztó- anyagok, alkoholok, üveg­plasztik és a műanyagok és műszálak gyártásához hasz­nálatos biaxiális savak. — (TASZSZ) LP Balaton partján, mátrai erdők mélyén — szakszervezeti beutalóval Évről évre, az anyagi jólét növekedésével nőnek az igé­nyek. A dolgozók egyre töb­ben töltik szabadságukat az ország legkülönbözőbb tájain. Mátrai, bükki erdők mélyén, vagy a Balaton partján pihe­nik ki egész évi fáradalmai­kat, s gyűjtenek új erőt a to­vábbi munkához. A szakszervezetek jelentő­sen támogatják a szervezett dolgozókat az üdülésben. Egy­re fejlődik az üdülőhálózat, s a költségek nagy részének fe­dezése is komoly segítséget jelent. A Kereskedelmi, Pénz­ügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete tavaly háromszáztizenhét fel­nőttnek és több mint ötven gyermeknek biztosított szak- szervezeti üdülőkben kéthetes pihenést, s mintegy negyve­A VENDÉGLÁTÓIPAR NŐNAPI „KEDVESSÉGE” Meghitt szokássá vált, új erkölcsünk örömfakasztó bizonyítéka, hogy március 8-án vállalatok, üzemek, hi­vatalok kicsinyke kártyák­kal kedveskednek egyéb ajándékaik mellett a nődol­gozóknak. Feleségem aszta­lán is találtam ilyen üdvöz­lő kártyát. Aláírás: Szolnok és Vidéke Vendéglátóipari Vállalata. — Hogyan? ■— csodálkoz­tam, hiszen te nem vendég­látóipari dolgozó vagy. Asszonyom sorolja. Min­den nővásárló kap ma eb­ből, aki a cukrászdában el­fogyaszt egy feketét, az ét­teremben megiszik egy po­hár málnát vagy pár kré- messel tér haza. Tanúsíthatom, jólesett az asszonynak a Vendéglátói­par figyelmessége. De.. -. Az üdvözlőkártya idilljét kár volt megtépázni a köz­beeső reklámszöveggel. A kettő külön-külön hasznos, érdeklődésre számot tartó ötlet. A kettőt egybekap- i tini már profán dolog. — bl — NEM LESZ TELEVÍZIÓS közvetítés az angol KÉPVISELŐHÁZBÓL Maorii.an miniszter elnök a napokban az angol képvi­selőházban nyilatkozatot tett, amelyben határozottan eluta­sítja azt a javaslatot, hogy televíziós kamerákat állítsa­nak fel a parlamentben. A Daily Express megálla­pítása szerint a képviselők „óriási megkönnyebbüléssel” fogadták a döntést, hogy nem lesz televíziós közvetítés a parlamenti ülésekről. (A rPaily Expess’’-ből.) LAURENCE OLIVIER VÉ­LEMÉNYE AZ AMERIKAI RENDEZŐKRŐL Laurence Olivier a követ­kezőképpen nyilatkozott az amerikai rendezők munkás­ságáról: „Minden színész ak­kor játssza helyesen a sze­repét, ha újra meg újra el­próbálja. Mindenféle lelki motiválásról folytatott vita egyszerűen marhaság. Az amerikai rendezők túlzásba viszik az ilyesmit. Ami en­gem illet, gyűlölöm a szín­házról szóló elvont vitatko­zásokat, nert halálosan unalmasak. Mindenkit biz­tosíthatok, hogy én soha­sem fogok könyvet írni a színművészettel kapcsolatos elméleti nézeteimről.“ (A „Daily Express‘’-ből.) TATJANA SZAMOJLOVA FRANCIA FILMEN Tatjána Szamojlova, a „Szállnak a darvak’’ című szovjet film főszereplője el­vállalta a „Mi újság Keleten" című szovjet—francia kopro- dukciós film főszerepét. A rendező Marcel Pagliero. A film témája: három francia túrista utazása a Szovjetunió­PARASZTFIATALOK AZ OLVASÓ MOZGALOMBAN ilyen van a községben, nem kell félteni az olvasómozgal­mat. — Lesznek még ilyenek. Tessék kijönni velünk a Pe­tőfi Tsz-be, éppen a vasár­napi autóbuszos színházláto­gatást szervezzük Szolnok­ra. Ott is beszélgethetünk. Jól kint a község szélén te­rülnek el a tsz épületei. Gya­log ballagtunk ki, de meg­érte az apró kényelmetlen­séget. Az aprócska színházte­remben pattog a kaucsuk- labda, négyen-öten kispadról figyelik a versenyzőket. A színpadon három lány szép régi népdalokat énekel. Olyan meggyőződéssel cifrázzák, — mint akármelyik rutinos né­piegyüttes tagjai. Saj nős, be­lépésünkkor elhallgatnak és semmi áron nem lehet rá­venni őket, hogy folytassák Nem baj, legalább elbeszél­getünk. A szó itt is hamar a könyvekre terelődik, mert a legtöbb fiatal szeret olvasni. Sorolják is a könyvek címe­it, amit olvastak. Márkus Éva például Verne Gyula „Sándor Mátyás”-áról beszél nagy lelkesedéssel. Egyéb­ként ő már tud az olvasó­mozgalomról és csatlakozni is akar hozzá. Nem külön­ben Sipos Zsuzsa is, a másik énekes leány, akinek a tet­szését egy „Titokzatos Dell” című regény nyerte meg, amelyről kiderül, hogy an­nak idején a Pesti Hírlap 28 filléres ponyvasorozatában jelent meg. Azért tetszik, mert izgalmas. Van benne üldözés, meg halál. Viszont a kis ponyvaolvasó is részt vesz majd a mozgalomban és reméljük, rövid időn belül felfedezi a különbséget a ponyva és az Igazi irodalom között. Közben körénk gyűl a fia­talság és sok szó esik nem­csak az olvasásról, hanem a munkáról is. Abban rövid idő alatt megegyezünk, hogy a művelt ember jobban is dolgozik. A község könyvtárosnőjét — szombat este lévén — a fodrásznál sikerült megta­lálnunk, ami nem zavarta őt abban, hogy nyilatkozzék a lehetőségekről. — Nagy szükség van az olvasómozgalomra — mon­dotta Dávid Margit, — mert egyelőre nem vagyok meg­elégedve a létszámmal. Ed­<IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIItllllllllUltlllHIIIIIIIIIIHIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIII» Készül az örökös másolópapír AMIKOR Fegyverneken beszélgettem a községi könyvtárossal, sokmindenről szó esett. Arról, hogy új he­lyiségben van a könyvtár, hogy 17 ezer forintot költöt­tek rá, hogy ebben az évben ben még kevés az olvasó, mert leltároztak és költöz­tek, sőt arról is beszéltünk, hogy az olvasómozgalom bi­zony még a kezdet kezdetén is innen van. Azután szóba- került Tiszabő. A könyvtáros csak legyintett: „Ott sem ta­lál többet, mint itt” — mon­dotta. Nem lett igaza. Tiszabőn élénk KISZ-életet, olvasó fiatalokat, sőt kezdődő, de nagyon biztatóan kezdődő olvasómozgalmat is találtam, erről szólna rövid krónikám. Bognár Gyula, a magas, mindig mosolygós KISZ tit­kár természetesnek vette az olvasómozgalommal kapcso­latos kérdésemet és nem igyekezett hozzákezdeni a mozgalmat gátló okok felso­rolásához. — Nálunk olvasnak a fia­talok és talaja van az olva­sómozgalomnak. Jókor is jött az elvtárs, mert a vezetőség éppen tegnap foglalkozott az olvasómozgalom ügyével. — Igaz-e, Jancsi? — fordult egy, a díványon eddig csön­desen üldögélő tizenöt év körüli gumicsizmás fiatal­hoz. — Igaz, — mondotta Pata­ki János, aki tényleg tizenöt éves és amint mondotta, ő nem „vezetőség.” Az ülésen viszont ott volt, mert cso­portbizalmi, akire tizenegy fiatal van bízva. Bizonyí­tékképpen máris sorolja, mit hallott a mozgalomról. Elso­rolja a bronzfokozat feltéte­leit, meg azt is, hogy ezeket a dolgokat mind elmondja a többieknek. Elsősorban Kiss Mihály komáiéhoz megy, az­tán sorba a többiekhez. — Aztán, te is olvasol? — kérdeztem. — Én is és az olvasómoz­galomban is résztveszek. Ol­vastam „Az ezred fiá”-t, a „Kőszívű ember fiai”-t, meg Mikszáthnak azt a könyvét, amiben benne van „A néhai bárány” — sorolja egyszusz- ra. Most meg majd jön a többi. TALPRAESETT legényke ez a Pataki Jancsi. Ha sok dig százharminc iskolás és csak harminc felnőtt olvasó­ja van a könyvtárnak. Egy hónapja vettem át a könyv­tárat. Tiszabőn tradíciói vannak az olvasásnak és ezt most, a József Attila-mozga- lom segítségével is felújít­juk. ŐSZINTE örömmel bú­csúztam kirándulásom vé­gén Bognár Gyulától. Úgy látom, nála jó kezekben van a KISZ, a fiatalok nevelő- désének ügye. Tiszabőn ter­jed a kultúra és ha további új sikerek szegélyezik ma.id a fiatalok művelődésének út­ját, ez jelentős mértékben az olvasómozgalomnak lesz kö­szönhető. »*- ht. — nen vállalati üdülőkben töl­tötték szabadságukat. Ilyen a megyei tanácsé Berekfürdőn, a Tüzép Vállalaté Mátra­házán, s a pénzintézeteknek, pedagógusoknak is vannak külön, bérelt üdülői. A ke­reskedelemben és vendéglátó- iparban túlnyomó többségben nők dolgoznak, ez meg is mu­tatkozik, az üdülteknek több mint hatvankét százaléka nő. Megyénk szervezett dolgo­zóinak hét százaléka üdül az idén. Sajnos csak a nyári fő­szezonban mennek — a téli, tavaszi beutalók elhelyezése sokkal nehezebb. Üdülni lehet elsősorban a Balaton környékén, s a he­gyekben: Galiyatető, Mátra- füred, Mátraháza. Balaton- új helyen családi üdülő van, s idén Leányfalun is meg­oldják, hogy a családok együtt tölthessék a szabad­ságot. Nyugdíjas szervezett dolgozók közül a KPVDSZ ingyenes üdülést biztosít mintegy száz fő részére Vi- segrádon és Petneházán. A külföldi csereüdültetés még korlátozott, de lassan javul: Csehszlovákiával, Lengyel- országgal, Romániával foly­tatnak cserét. A Pedagógus Szakszervezet elmúlt évben több mint négy és félszáz pedagógust, vala­mint százharminc gyermeket üdültetett megyénkből Sió­fokon, Balatónfüreden, Ti­hanyban, Sopronban, Hajdú­szoboszlón és a Mátrában. Kedvelik a pedagógusok Be­rekfürdőt, 112 személyes sa­ját üdülőjükbe gyermekeiket is magukkal vihetik. Idén hasonlóan készülnek a nyári szabadságra, náluk érthető, hogy ezt az időszakot igénylik üdüléshez. A tavalyinál sokkal na­gyobb lehetőségek előtt áll az Építő, Fa- és Építő­anyagipari Vállalat Dolgozóinak Szakszerve­zete Az elmúlt évi száznegyven­hattal szemben idén kettő- százkilencvenöten üdülhetné­nek, ha... — Ha igénybe vennék — mondja Gál Imréné, a lehe­tőségeket mérlegelve. — A tapasztalat azt mutatja, hogy nem használjuk ki az adott lehetőségeket.« Miért? Nem népszerűsítik eléggé a téli-tavaszi üdültetést. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az első negyedévre har­minchat beutalót kaptak, s esik tizenkilencet használtak fel belőle. Pedig igazán csábító lehe­tőségek kínálkoznak: csere­üdülés az NDK-ban, turista­üdülés a Szovjetunióban, po­zsonyi, aldunai hajóút, két személy belföldi hajóútra me­het. A szakszervezet igyekszik többet és többet nyújtani, meg kell ragadni a lehetősé­get, az arra illetékesek nép­szerűsítsék jobban az üdül­tetést a dolgozók között. Jó lenne, ha a pihenőidő valóban a pihenést szolgál­ná *— rónai — — MÁR A LIPCSEI nem­zetközi vásáron szerepelt ta­vaszi, nyári ruhamodelleket mutatják be kétnapos divat­parádé keretében TiszafölA- váron, Kisújszálláson és Tö- rökszentmiklóson március 19- én és 20'án. Törökszentmik- lóson ezzel egyidőben üveg és porcelán kiállítást is rendez­nek. BEDE * MAMA és a gyár Az irodatechnika rengete­get fejlődik, mégis sokat mérgelődünk a rosszul ol­vasható és tökéletlen máso­latok miatt. Az egyik nyu­gatnémet gyár most „ultra- copy” névvel „örök” másoló­papírt h izott forgalomba Festékleadórétege műanyag. Megszámlálhatatlanul sok — apró pórusa van. Az írógép betűkarjának nyomására e r^teg úgynevezett folyékony­festéket bocsájt ki. Ez rányo­módik a papírra, ugyanakkor a festékréteg a hajszálcsö- vesség folytán a papírnak is­mét arra a helyére szívódik, ahonnan már készült lenyo­mat. Ez annyit jelent, hogv a másolópapíron már nem lesz­nek „kiírt” felületek. Az is nagy elónye, hogy a golyós­tollak festékéhez hasonló fes­tékanyag azonnal rászárad a másolatra, tehát nem kenő- dik el. {Chemiker Zeitung) A fénykép is bizonyítja: egyszerű munkásasszony. A szolnoki Tisza Bútorgyárban, ahol dolgozik, mindenki isme­ri. Mondják, ami a szivén, az a száján is, bárhol, bármiről esik szó, ám, amikor tettre van szükség, akkor is helyt­áll. Hiszen a közel nyolc esz­tendő alatt többször kellett jönnie dolgozni már hajnali három vagy öt órakor a Kö­rösi úti. kis lakásból — s ő ment. öt gyereket nevelt fel, négy lányt és egy fiút. De a gyerekek kirepültek a fészek­ből, a fiú megnősült, a lányok férjhez mentek. Bede néni nem bírta sokáig a magányt, most legidősebb lányának kislányát neveli. Az unoka tíz esztendős, annyi idős, mint egyedülvalósága. Részeges férjével ugyanis ennyi idő óta nem él együtt ötvenkét éves kora óta. Erős asszony. A gyárat tenyereként isme­ri, a szabászműhely minden gépe mellett dolgozott már. Betanított munkás, s mint látható a fényképen, éppen a „kis ingán" végzi munkájá­nak egyik nagyon fontos rész­letét, az anyagminőség ellen­őrzését. Emlékszik nagyon árrá az időre, mikor bejáró, mosó-, takarítónő volt úri házaknál, arra az időre, amikor a be­csülés növekvő zsinórmértéke az ennek arányában csökkenő munkától függött. S mivel ő sokat dolgozott, kicsire be­csülték. Mindezt munkatársai újsá­golták Bede Istvánnéról, vagy ahogy a fiatalabbak hívják: Bede mamáról. Ezek után könnyen megtaláljuk a „ti­tok” nyitját: honnan az ereje e hatvankét éves asszonynak a munkához, honnan a kirob- bánó életkedv? Volt épp elég alkalma tapasztalni, milyen anyagi és erkölcsi „elismerést kapott a Horthy-rendszertől, mint proletárasszony és mit kap ma a Bútorgyár dolgozó­jaként. Ez utóbbira említsük meg csak ezer forinton felüli keresetét, s ami még ennél is több, értékesebb: a tiszteletet, szeretetet, ami körülöleli Bede mamát a Bútorgyárban. Az egyik asszony így fejez­te ezt ki: — Tavaly a nőnapon egy fényezett kazettát kapott Bede néni és még jópáran. — És most? — kérdeztem. *— Titok.. i Majd eldől kedden délután, az ünnepsé­günkön. ., Mert szavam ne feledjem, kedden délután a Bútorgyár hetven női dolgozóját köszön­tötték teadélutánon a férfiak. S nemcsak köszöntötték, ki is szolgálták őket... Díjki­osztásra is sor került a nők napján, méghozzá az üzem­részek női dolgozói között fo­lyó munka-, tisztasági és egyéb verseny győzteseinek a díjátadása. Bede néni szabadságon volt még e héten, de bizonyára 6 is ott volt az ünneplők, vagy ünnepeltek között kedden délután. S ha ott volt, bizo­nyára ő is jól érezte magát. . . — bubor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom