Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-06 / 56. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NtPLAf 1960. március 6. C/A Szolnoki Galéria megnyitása elé OXK3033Dn3CXXma3DC3n3aCXDCDCC nm-innm LADÁNYI MIHÁLY: L Szolnok város kultúrális életének kimagasló eseménye a múzeum földszinti termeiben ma megnyíló állandó képzőművészeti kiállítás. Közismert tény, hogy Szolnok neve 100 év óta szorosan kapcsolódik a magyar képzőim" észeti élethez. Jelentősége főleg abban rejlik, hogy a magyar képzőművészetet az alföldi népélet, az alföldi táj sokszínű témájának mindig reális, művészi ábrázolásával gazdagította. Régi óhaja teljesül a szolnoki dolgozóknak most, amikor a kiállításon olyan ismert képeket is láthat, mint Deák Ebner Lajos: Baromfivásár, Bihari Sándor: Kortesbeszéd, Munkácsy Mihály: Tanulmány fej a siralomházhoz, Bohm Pál: Alföldi táj. De hosszú volna csak felsorolni is Mészöly, Mednyánszki, Szemlér, Révész, Fényes, Zombory, Mihalik, Tornyai, Koszta, Rudnay, Iványi-Grün- wald, Szüle. Szlányi, Aba-No- vák, Pólya szebbnél-szebb festményei. Helyet kap a kiállításon a művésztelepen jelenleg is dolgozó művészek egy-egy alkotása is. A jelenleg Budapesten élő művészek: Zádor István, Vidovszky Béla, Mattioni Eszter, Benedek Jenő, Botos Sándor, akik művészi tevékenységükkel szoros kapcsolatban álltak Szolnokkal, szintén egy-egy festménnyel képviseltetik magukat. A Szolnoki Galéria gondolata 60 évvel ezelőtt a szolnoki művésztelep alapító tagjai — Bihari Sándor, Boruth Andor, Fényes Adolf, Hegedűs László, Katona Nándor, Kemstok Károly, Mednyánsz- ky László, Miha.Hk Dániel, Pongrácz Károly, Szlányi Lajos, Vaszary János — 'körében vetődött fel először. 1901- ben írásban is rögzítették, hogy nemzeti kultúra szolgálta, a természetben való festés, a főiskolai hallgatók továbbképzése, a közönség nevelése mellett képzőművészeti múzeumot létesítenek. Nemcsak a művésztelep minden évben rendezett kiállításán válogattak minden művész illusztris alkotásaiból, hanem Pettenkofen köréhez tartozó, Szolnokon dolgozó festők műveiből is szereztek a gyűjtemény számára. Az így összeválogatott képanyagot az 1927-es jubileumi kiállításon be is mutatták és a művésztelepen két műteremben volt állandó kiállításként. Szolnok város azonban, amelynek a múzeum és könyvtára is csak 1934-ben Simon Ferenc szobrászművész bronz emlékplakettje a Szolnoki Galéria megnyitására. sí ffü fPÉI ■„Jí* ■ '' -44$ üt 'jfji V %ÍS * * M....... A t * i a'-.v» Jw'-ili V? kt sís;s iifí';M % létesült magánkezdeményezésből, nem adott méltó helyet az értékes képzőművészeti gyűjteménynek, s így a II. világháború pusztításai megsemmisítették és szétszórták ezt a — ma már pótolhatatlan anyagot. A felszabadulás után Szolnok rohamosan fejlődésnek indult. Kultúrális területén a múzeum is méUó helyet kapott. S a művelődési irányelvekkel kapcsolatos megyei párthatározat a megvalósítás útjára segítette a Szolnoki Galériát. A megsemmisült művésztelepi törzsanyag pótlását a Magyar Nemzeti Galéria segítő támogatása és a tanácsok közreműködése tette lehetővé. A kiállított anyag kiválasztását és a rendezés munkáját Bényi László, a Magyar Nemzeti Galéria osztályvezetője végezte nagy gonddal. Külön érdekessége a Szolstílusban épült műemlék, eredetileg Magyar Király néven szálloda és étterem volt. Földszinti termei Pettenkofen Ágost kedvenc tartózkodási helyéül szolgáltak. Feljegyzések regélnek arról, hogy gyakran sakkozott itt Bihari Sándorral, Deák-Éb ner Lajossal. Megfordult ezekben a termekben a Szolnokon dolgozó művészek javarésze, akik a művésztelep alapításában is résztvettek. A Galéria megnyitására a gyomai Kner Nyomdában finomkivitelű meghívó, plakát készült. Ugyancsak a megnyitóra alkotta Simon Ferenc szolnoki szobrászművész rendkívüli kifejező bronzplakettjét. Az ünnepi megnyitóra ma délelőtt 11 órakor szeretettel várja Szolnok város dolgozóit és ifjúságát a Szolnoki Gálért». Kaposvári Gyula Sikáfoc Szeretek éjszaka sikátorokban járni, keskeny utcák során s sötét grundokon át, ahol bodzák között boldog zajok követnek, szél hordja a szerelmes testek meleg szagát. Szeretek éjszaka megállani a házak között és elgondolni, mi van túl a falon, hogyan mozdul egy kar, egy száj hallgatagon hogy ízzitja a lázat — Fényekkel megrakott, döcögő szekerek az utcák, amelyek zöty ögtetnek szelíden, mint zord éjjeliőr, vonul rajtuk a szívem. Térjetek nyugovóra, mondom, s örüljetek, hogy holnap új nap jön örömre, szerelemre, s majd újra éj borul szivárgó sebetekre. imnrt yinnnr-rTnrinnnm^ Tavass a Ságvári Endre Művelődési Házban A tavasz általában úgy szo- kot beköszöntem- a művelődés hajlékaiba, hogy csökken az előadások száma és a témák is „vékonyodnak.’’ — örömmel vettük kézbe a szolnoki szakszervezeti művelődési ház márciusi programját, mert úgy látjuk, ők nem kapták meg ezt a »tavaszi betegséget.” Ma a Nemzetközi Nőnao ünnepségét láthatja és hallhatja a dolgozó, aki felkeresi délután a Ságvárit. Ked' den Kőhidi László tart előadást Csehszlovákiáról^-kisé- rőfilmmel. Még jónéhány ilyen érdekes előadást hallhat a szorgalmas látogató a hónap folyamán. 15-ép a Dűli Sarkról, 25-én azokról a tudósokról. akik legyőzték a fertőzést. 10-én és 24-én a filmesztétikai előadássorozat két további előadását hallhatják és láthatják a mozgókép barátai. A hónap legjelentősebb előadását Csáki István elvtárs, az MSZMP megyebizottságának titkár^ tartja: A felszabadult Szolnok megye 15 éve címmel. A zenerajongók a huszonnyolcadikaj Mozart estre jöhetnek el. Szóval a program bő és változatos. Éljünk vele minél többem * Lukács Miklós: Tóparti alkony Tükör az ég, csiszolt kupola, nézi benne gyöngyeit a tó. a füzek alól páráshajú szél-suttyó setteng — ringató! a tájba viliózva leng az ág, alatta derengő holdsugár, ezüst csöndjén vonatfütty röppen, csőrében viszi egy kismadár. . .............................................................M«i»n»u«ninin»iiHU>uiuU>M-|l!MllU|ltIIV De ák—Ebner Lajos: Baromfivásár. (1885). Mi tapad e»y igazgyöngyhöz ? Tisztán csillog, mint a Hold ezüstje. A mohamedán rege szerint a Hold a gyöngyök anyja. Tündöklő ékszer szép nő nyakán, fekete bársonyon szikrázik az elegáns ékszerüzletek kirakatában. — Aki megvette, — hatalmas áron, — boldogan gyönyörködik benne. Mert a györ.gy néma. Nem mondja e! a történetét. Ha beszélni tudna, talán megkeseredne az öröm, a tulajdonos öröme. Miről regélhetne a gyöngy? Hatvan másodpercről. Ennyi ideig tart, amíg a nyomorult meztelen gyöngyhalász nehezékkel a kezében lesüllyed a fenékre, néhány gyöngykagylót gyűjt a kosarába, utána pedig felszínre rugaszkodik, mert ha csak tíz másodpercet is késik, tüdeje elpattan, — nem merül fel többé. Bera :- ja zsákmányát a csónakba, s újra lemerüi. Elpusztul fiatalon tüdőtágulásban, szívbajban, érgörcsben és még más válogatott betegségekben, amely a gyöngyhalászokra leselkedik. Ezután felnyitják a gyöngykagylókat és a gyöngy a ha- jótulajdonos kapzsi kezébe kerül. Onnan pedig a nagv gyöngyvásárló ügynökségek markába. És a többezer dollár értékű gyöngyből néhány rézpénz jut a halásznak hogy tovább tengethesse életét, Es és csodálatot lengéseket végez. Legjobb lesz, ha sírok — gondolja hirtelen Mátyáska.■ Vékonyan kezdi, de ettől még hallja a szu kaparását és a sötétség mély zümmögését. Majd a padlóhoz ütöm a kezem — véli Matyika —, és akkor úgy bömbölök, hogy összeszalad az egész ház. S csakugyan, lent az udva- ron a viceházmester abbahagyja a söprést, s azt mondja, csak úgy magának: fuj, de csúnyán bömböl valamelyik! Valamelyik! Lehet a szeplős Gyuri vagy a csecsemő Éva. Aztán: én avatkozom bele a rívásába — gondolja a vice —, inkább elsöprőm a szemetet, van még nekem dolgom a mosókonyhában is. Viszont itt vannak az idegen mamák, azok talán fc-J hetnének valamit a mi Matyinkért. Tessék, inkább összebúj nak: — Lássa, Machunkáné, \ ilyen asszony ez, nekem is kikapós az uram, de a gyerekemet, az én Macámat nem hagyom a lakásban egyedül. Ezalatt Matyi mást gondol: minek fárasszam ki annyira a hangomat, majd sírok akkor, ha hazajön a mamám, hogy megijesszem. S miután amúgy is jól telekiabálta a szobát, már nem is olyan félelmetes, mint azelőtt. A konyhában még lobog a tűz, majd odamegy hozzá, megkéri, hogy vigyázzon rg. Oda is vonul és azt mondja neki: „Téjem szépen”... aztán lefekszik a fénye alá, mint szerecsenek az őserdőben. De közben nagyon besötétedik. És a szekrény is nagyon fekete lesz. És az egyik szék is és egy fehér fog is látszik a sarokból. Amire Matyika megszólal. „Én már egész nagy fiú vagyokJ* I Törődő tavi nádasban kásás fodrait űzi a szél, nyárs-forgató vén favágók kuporognak a rőzsetűznél, cserje-bokra rebben, elejti szirmait a késett virág, Í * világ fölé csillaggal tűzi téli ég a kék éjszakát. • Donkó László: 'Tjaaasz&diU \ Andrási lanka dombokon lLépdel át a tél konokon, l — Mint apó, ki sírba készül — I I Megbotlik sima homokon. I ■ ■ ! Kezében a fák hű botok, Miket jól marokra fogott IS úgy botorkál, vissza se néz, I Nyomában már a nyár kocog. \Antalfi István: Túl egyszerűek Túl egyszerűek verseim, — mondjátok, — és ez így igaz. A szeretet is egyszerű, s egyszerű, ha a tél havaz. Lendül a kar, pa kart talál, mely érte nyúl. Lendül a kéz, lendül a szív, lendül a szó, és vers lesz. Ennyi az egész. Túl egyszerűek verseim, mint egyszerű a nép szava. Mit érne, ha nem értenék, bír az égig hallatszana ...? Szerkesztői üzenetek Bistey András, Jászapáti. I Ebédvivők című elbeszélése jó írás. Kedves, hangulatos és ahogyan mondani szokás: életszagú. A befejezése azonban kicsit suta, nincs összefüggésben a cselekmény meg- e'őző részével. Próbálja meg valamilyen formában átdolgozni. Az írást folytassa to* vább, véleményünk szerint határozottan tehetséges. Nagy András, Szolnok. Beküldött KISZ cikkei technikai okok miatt maradtak ki lapunkból. Kérjük, írjon máskor Is, de lehetőleg friss anyagokat. Daloló munkások című érdekes zenei cikket megkaptuk, ózonban, miután eseményről volt szó, az is későn érkezett I---Ge lléri Andor Endre: MÄiyiKÄ Matyinak elment az édesanyja. Nyilván azt gondolta, hogy majd vigyáz ra a kályhában égő tűz. És mintha valami csillag is benézett volna távozáskor az ablakon. Egy kisfiú, aki még nemrégen angyal volt, rendkívül össze tud barátkozni az ilyen ragyogó csillogással. Ha azt mondja neki Matyi, hogy „bácsi, vagy kérem szépen, néni”, a csillag nagyobb lángot vet az égen, s azt mondja, „vigyázunk kérem önre, Mátyás!" Már az is nagy baj, hpgy a mama nem gondolt arra, mit te-z, ha valakit Matyinak keresztelnek el. A Matyi tudvalevőleg csak akkora a mesében, mint a csiga köny- nye vagy egy pötty a katicabogár hátán. Más az, ha valaki János vagy Ferdinándl Segítségére lehetne a gyereknek az olyan matróz, akinek zománcból van a kalapja és ólmot visel a csizmád jáOan. Ezt, ha a fejére állítja az ember, visszabillen a talpára. A bátorság, nagy bátorság jele ez, kérem! Le- hetne mozdony is a szobában, mozdony, amint élénk, ezüstszínű sínen futkos, $ hátul szikrázik a piros lámpása és az utasai apró fcá- dogarcukkal megnyugtathatnák a kopogó Matyi szivét. Viszont ez egy szegény gyér rek szobája! Két-három marok szén lobog a kályhában, nem áll kint az éléskamrár ban öt-hat liter kásás zsír, imiből annyi sercegés és jó illat árad, ha lábasba vagy tepsibe kerül! Csak a szú nyekken olykor. Pont a szu, iki kicsi lyuk kívülről, feke■ te pont, és nem lehet tudni, , hogy élő cérna vagy örökké ■ égő szikra-e őkelme? S miért ■ ment el a mama-olyan nyug- ; talanul? A kisfiúnak agyon- i gombolja a kabátját, bedugja vattával a fülét, orráig : húzza a kalapját az ilyen sze- i les időben, míg ő maga nyi- '■ tottan, félig felvett kabátban ' rohant el. S a papa, aki a , mama szerint „elutazottf, ■ megjön-e máma? Miért utaznak el este a papák és miért nincsenek otthon a mamák, , mikor a gyereküket Matyi- '. nak hívják, aki az asztal lábánál kuporog, s egészen meg van semmisülve. Később, ha megnőtt: majd gyufája lesz, eléri a lámpát, meggyujija, ’ vizet iszik, piszkálja az orrát, leveti a kabátját, felnyitja a ■ könyvét és örül a csendnek. ' Míg mostan! Ha legalább egy ■ szolgáló lenne itten,-aki var- rogatna, vaksin befűzné a cérnát, el is bóbiskolna, de ha Matyi megrántaná a szoknyáját, sárga fogait mutogat- ná. Bizony, egyetlen cserép virágot is jó lenne mostan! Si- mogatni tudná a szárát, lei törné valamelyik levelét, és kíváncsian figyelné, mikor érzi jobban az illatát, ha lehunyja a szemét, vagy ha nyitva tartja. A gomb is nagy segítség az ilyen Matyikának, különösen ha társa is van; csak meg kell nyomni az egyiket, és átugorja a másikat és elgurul és meg lehet keresni. S az U-alakú mágnes, ami tíz fillér, s alul pirosra van festve! Ettől a gombostű a levegőbe emelkedik, a halász tűr. Tűr, mert igaz-; hívő mohamedán, aki Allah; rendelésének tartja sorsát. —; Csak néha akadnak közöttük; olyan bátor és értelmes em- berek, mint El Szejf a' „Gyöngyhalászok” című re-; gény hőse, aki az igazság erejének felismerése által to-i kozatosan lerázza magáról ezt a nemzedéken keresztül belé-_ je nevelt babonás hitet. El Szejf szabadságra és~ emberhez méltó életre akarja vezetni kizsákmányolt sors-; társait, ßär a felszabadító gyöngyhalászak maroknyi cső-a portjával elkezdett hajóútja | a „boldog partok felé, ahol nincsenek sem elnyomók^ sem hajcsárok”, árulás foiy- j tán kudarcba fullad, s maga 3 a hős is elpusztul, neye és hő-jj si tette a rege szárnyán örök-j ké él a Vörös Tenger vidé‘3 két lakó összes elnyomott né-jj pék szívében. Mirko Pasek, a könyv író-5 ja rendkívüli erővel vetíti 1 a gyöngyhalászok és aj gyöngyre vadászó emberi hi-3 énák életét. Egzotikus vi'ágl áll előttünk, de a kizsákmá-3 nyolás módszerei veszedelme-j sen ismerősek. A mi mul-a tünkből, A regény" helyen-] ként költőien szép. A illuszt-íj rációkkal díszített könyvel a i Szlovákiai Szépiroda mi Könyvkiadó gondozásában je-' leintették meg. 4 no ki Galériának, hogy olyan épületben nyílik, amelynek jelentős művészettörténeti hagyományai vannak. A múzeum, amely éppen 100 esztendővel ezelőtt klasszicista
