Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-23 / 70. szám
I960, március 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Követendő példa: C Karcag — a győztes város Karcag termelőszövetkezeti városunk első lett a megyei községfejlesztési versenyen. Hogyan sikerült elérni e kiváló eredményt? A győztes város tanácsának VB titkárával beszélgettünk sikerük titkáról. Bár véleménye szerint: nincsen annak semmi titka ... — Összefogás. A tanácstagok jó munkája, — mondja Tóth elvtárs. — Nagy mértékben hozzájárultak feladataink teljesítéséhez. Aktivitásukat rendkívül fokozta, hogy a Végrehajtó Bizottság és annak vezetői a községfejlesztési terv végrehajtása során felmerülő problémák megoldására minden esetben a tanácstagok, a tanácsülés véleményét kérték ki. Jelentős segítséget nyújtottak az Állandó Bizottságot S már sorolja is a legkiválóbbakat: Nagy Gergely, ifj. és id. Vájó Imre, Bokor János, Májlinger Jánosné, Papp Jánosné tanácstagok, Dr. Németh László, Iványi Lőrinc, Varga István — a szakigazgatási szervek dolgozói. Különböző társadalmi szervek: KISZ, Munkásőrség, Hazafias Népfront Bizottság, — meg a jelentősebb gazdasági szervek: Betonútépítő Vállalat, Kísérleti Tangazdaság, Építőipari, Szerelő KTSz szintén nagyban elősegítették a terv végrehajtását, sőt, túl teljesítését. Érdemes kicsit a számok tükrében is vizsgálni a megyei községfejlesztési verseny legjobb városát. Az 1959-es év községfejlesztési bevétele 2 millió 703 ezer 176 forint, a tervezettnél közel 400 ezer forinttal több, míg az összes kiadás az előirányzott 2 millió 311 ezer 622 forintot csak 61 ezer 931 forinttal lépte túl. Mire fordították ezt a közel két és félmilliót? A lakosság legnagyobb problémáit oldották meg: utakat építettek — 8634 négyzetméter kőutat, a tervezett 6200 helyett, 13 ezer 561 négyzetméter járdát, 3881, négyzetméter járdajavítást hajtottak végre. Bővítették a villanyhálózatot 1004 folyóméterrel, a vízhálózatot 3578 folyóméterrel. Uj kéttanter- mes iskola épült a Baross- úton. Hogy ilyen szép eredményt értek el —; a közös muka tette lehetővé. A lakosság aktív bekapcsolódását mi sem mutatja jobban, mint hogy a felajánlott 105 ezer 400 forint értékű társadalmi munka helyett 167 ezer 940 forint értékűt teljesített. — rónai EGY MUNKÁSKLUB ÜGYEBEN Mind a párt művelődéspolitikai irányelvei, mind a megyei pártbizottság határozata igen nagy figyelmet fordít a peremközségek kulturális fejlődésére. Az a munkás, aki nem a munkahely közelében lakik, mindennemű kulturális felvilágosító munka, előadás számára elveszett. Ezért üdvözölték igen sokan a kezdeményezést: a Járműjavító és Zagyvarékas művelődési otthona közötti szocialista szerződést. Eszerint a Járműjavító előadókTavaszi hónapokban megjelenő filmeket feliratoznak a Pannónia Filmstúdióban. — Többek között az áprilisban bemutatásra kerülő csehszloA televízió-kedvelő Á FALU SI AK EGY—KETTŐ—HÁROMNÉGY—ÖT—HAT televíziós antennával felszerelt házat számolunk meg Rákóczifal- ván. Ezek közül az egyiken ez áll: Építőipari (munkásklub. Amint befordulunk a tárva álló kapun a régi szólás-mondás jut eszünkbe: Szabónak jó ruhája, cipésznek jó cipője nem szokott fenni! — Hogy mi ad okot erre a gondolatra? A sok helyütt vakolatlan falak, a tavalyi munkák után ottfelejtett mély gödör s általában a klub külsejének gondozatlansága. Tudjuk, — hogy az elmúlt három év alatt 105 ezer forintba került ennek az épületnek romházból lakhatóvá való átalakítása s éppen ezért furcsának tartjuk, hogy a falak bepuco- lása és az udvar rendbehozása, amit a hozzáértő tagok könnyűszerrel elvégezhetnének, eddig elmaradt. Az első kellemetlen benyomás után örömmel állapítjuk meg: a klubhelyiség belsejének tisztaságát. — Szemünkkel rögtön a televíziós készüléket keressük, a magas állvány azonban üresen szomorkodik: a készüléket éppen ma vitte be Szolnokra Csák József gondnok, javítás végett. Sajnos ez már az ötödik eset, amikor elromlik. Legutóbb 1152 forintot fizettek érte, most ugyanennyit kellene, de nincs rá pénz, a téli tüzelő elvitte. — Éppen a Talpalatnyi földet adták — mondja D. Mon- di István, az egyik szorgalmas televízió-néző. — Nagyon sajnáltuk, hogy abbamaradt. Az emberi sors is tetszett, meg a Kálvária. A fiam a meccsekért él-hal, 5 maga is játszik, így szívesen nézi. AZ IDÖSZÄNTOTTA ARCON s a véreres szemeken most az emlékezés borúja fut át: — Nem így volt ez régen, amikor még csak egy kubikos talyigám volt és a tiz gyermekemnek mégis kenyeret kellett adni. Mostmár — 6óhajt egy megkönnyebbültei — minden másképp van. öt- venben beléptem a tsz-be, — azóta megvan mindenünk. — Munka után együtt járunk a családokkal ide a klubba szórakozni. A „kis” muzsikát is nagyon kedveljük. A televízióban nemcsak halljuk a zenészeket, hanem látjuk is. Mészáros József is feleségestül, gyerekestől jár a televíziót nézni. Ungvári János a „táncosnőket” szereti látni; Thuróczi József a cigányzenét, Szőke Sándor a való életből vett komoly színdarabokat hallgatja szívesen. — A televízió, úgy gondolom, a falusi ember kedvéért van — mondja Szőke Sándor. — A városiak elmehetnek a színházba, operába, ha szórakozni akarnak. Mi magyar filmeket, paraszt darabokat szeretnénk sokat. Az operett nem olyan jó, sok benne a „mese”. — Hányán vannak egy-egy televíziós előadáson? — Kérdezzük Kocsis István klub- vezetőtőL — Attól függ, mit adnak. A meccs, a magyar nóta, TV- játékok vonzzák az embere- kett. Ha opera van, elzáratják a készüléket. A hírekért még tizenegy óráig is szívesen ittmaradnak. Most nagyon el vannak keseredve, hogy rossz a készülék. Mikor megszakadt a Talpalatnyi föld előadása, mindenki rohant át a Béke Tsz-be, hogy tovább nézhesse. A BÉKE TSZ SZÉKHAZA itt van a másik oldalon, alig pár lépésnyire. Nekik is van televíziós készülékük, Kovács István kisz-titkár kezeli. Ide sok fiatal jár, a helyiség minden alkalommal tömött. — Mi is sokat költöttünk Javításra, — mondja Kovács István. — Tizenegyszer romlott el egy év alatt, amióta a mienk. Most egy hónapig nem volt vele baj. A kisz-fiatalok véleményére is kiváncsiak vagyunk. Mit néznek meg ők legszívesebben? Bartos Mária legbeszédesebb: — A táncdalokat, TV-já- tékokat, élő újságot, híradókat, dupla, vagy semmi játékokat, falusi riportokat, — rajzos műsorokat szeretem a legjobban — meséli. — Meg persze a szerelmes filmeket. Az áriát nem. Bartos Máriához hasonlóan nyilatkoznak: Papp Zsigmond, Ulviczki József, Takács József, Ullár Ilona, Varga Mária, Jobbágy István és Halmódi Emilné is. A tzőke, pirulós Csuka Piroska viszont bánatosan panaszolja: — Mostohaapám nem enged este egyedül csatangolni, a bátyám meg nem visz magával, ha elmegy. Ezt a bátyát meg kellene nevelni egy kicsit a többi kiszistának, hogy Csuka Piroska sem maradjon tájékozatlan a világ eseményeivel kapcsolatban. Kovács István még ezeket fűzi a mondottakhoz: — Aki kevés iskolát járt könnyebben megért mindent, ha látja is és nem neki kell elképzelni, mint az olvasásnál. Eddig például itt kevesen ismerték az ország vezetőit, a tudományos dolgokat, és a közlekedési tudnivalókat. Mostmár tudásban egyre jobban hasoojitaf&k a városiakhoz. .... Egyre jobban hasonlítanak ... Valóban, csak most eszmélünk rá, mi mindenről lehetett beszélni ezekkel az emberekkel. Kifejezéseik sokfélesége, látókörük szélesedése, viselkedésük csiszoló- dása egyre közelebb hozza őket a városhoz. A televízió által megjelenített jómodor és a szemük előtt elvonuló események megrögződnek bennük s ez a megnövekedett tudás, magabizóvá teszi különösen a fiatalokat. S.A TELEVÍZIÓ ELSŐSORBAN a falusiaké!** — hangzik a parasztság szájából a vélemény és igény. Ez az igény arra kötelezi a televízió műsorának összeállítóit, hogy ne ízlés és erkölcsrontó — sokszor minden értelmet nélkülöző — táncdalszövegek és hamis romantikával telített operettek terjesztésére használják fel ezt a — ma már az ország legeldugottabb zugaiba is eljutó, — szórakoztatva tanító- nevelő eszközt Ke vák bűnügyi történetet 105 SZÁZALÉKOS ALIBI címmel, a májusban megjelenő A TOLVAJ SZARKA című szovjet filmet, főszerepben Zinajda Kirijenkóval, továbbá Simone Signorét és Laurence Harvey HELY A TETŐN című, díjnyertes angol filmjét s egy NDK vígjátékot, a RÁSZEDETT VDVARLÓK címmel. A filmstúdió dramaturgiai osztályán megkezdték a szovjet filmgyártás legújabb, kiváló alkotásának, Csuhraj BALLADA EGY KATONÁRÓL című filmje szinkronszövegének írását. A műtermekben befejezték AZ ARANYVONAT. a MEGHA- SONLÁS és a SZÉL című. új szovjet filmek szinkronizálását. Kairóban, az ázsiai és afrikai országok II. filmfesztiválján nagy sikerrel mutatták be a sztalínabadl filmstúdió A KÖLTŐ SORSA című új filmjét Pekingben nagy sikerrel vetítették az első kubai filmet. Az EZ A MI ORSZÁGUNK című film bemutatja a Battista-rendszer népelnyomó politikáját és a győztes forradalom eddig elért eredményeit. Uj angol film forgatására készülnek Simone Signorét és Laurence Harvey főszereplésével, AZ OROSZLÁN címmel. A filmet Jack Clayton irányításával készítik, akinek nevéhez fűződik a nagy nemzetközi sikert aratott Hely a tetőn című film. kai, kuíturcsoportokkal segíti a rékasi munkásklubot, a helyi művelődési otthon viszont a szervezést végzi, gondoskodik a helyiségről, a szórakozási lehetőségek megterem- tésérőL A szerződés aláírása után került sor az első előadásra az elmúlt év őszén. Nagy sikerrel zárult, igen sokan eljöttek az üzem Rékason lakó dolgozói közül. A Járműjavító színjátszói jólsikerült tarkaesttel örvendeztették meg a munkásokat és családjukat. Utána még hosszú ideig együttmaradtak öregek — fiatalok egyaránt. A szép siker után mindenki várta a folytatást. A folytatás azonban nem jött. Az elmúlt év óta a munkásklub egyszerűen — nincs. Pedig többen hiányolták már. Hallgassuk meg, mit mond az ügyben a két illetékes: Legeza György, a rékasi művelődési otthon igazgatója: — Valóban nem működik a klub. Mi vártuk, mikor tudnak legközelebb kijönni a járműsök, mert a mieink csak akkor jönnek össze, ha- valamilyen érdekes, lehetőleg könnyű műfajú szórakozást, előadást tudunk biztosítani. A dolgozók egyébként későn is járnak haza, inkább otthon dolgozgatnak, nehéz őket „megfogni”. Hozzájárul ehhez, hogy a művelődési otthon, mint Szolnok környékén majdnem valamennyi hasonló intézmény, igen elhanyagolt állapotban van, — nem érzik magukat otthon az emberek benne. A Járműjavítótól kaptunk segítséget, még az ideutazó kulturmun- kások költségét is fizetik, itt nem is lenne baj. De feltétlenül sűrűbben kellene látnunk őket. Az is helyes lenne, ha a gyár pártszervezete nagyobb gondot fordítana a Rékason lakó munkások meggyőzésére: azzal, hogy kulturális rendezvényekre járnak, nem szívességet tesznek, hanem az önmaguk képzését, fejlődését segítik elő. Horváth Kálmán, a Járműjavító Művelődési Házának igazgatója: — Mi azt várjuk, hogy Legeza elvtársék bejelentsék igényüket, mikorra, mivel jöjjünk. Mi is be akarjuk tartani a szerződést, nálam már többen érdeklődtek, mikor mehetnénk ki. Legeza elvtárs elkérte tőlünk a kint lakó munkások névsorát és mindenkinek meghívót küldött az első klubestre. Úgy gondoljuk, ha ezt tennék, újra sokan összegyűlnének. Mi szívesen megyünk, az utazási költséget is fedezzük. Eddig a két nyilatkozat. Ebből az világlik ki, hogy mind a két művelődési otthon igazgató a másiktól várja a kezdeményezést. Ehhez járult még jőnéhány objektív és kevésbé objektív nehézség Zagyvarékason. Eközben pedig a munkásklub ügye szépen alszik. Véleményünk szerint itt lenne az ideje, hogy mind a két művelődési otthon megtegye a szükséges intézkedéseket és a fontos művelődési intézmény munkáját újra megindítsa. Ehhez természetesen igen sok meggyőző munka kell. Akárhogy is nézzük, — már így is nagyon sok időt veszítettünk. Szerezzenek érvényt hát mielőbb mindkét oldalon a szocialista szerződésnek! — ht. -> «iiuHinwHMimtiiwtMHminuiimitiiMUiHHUHmiuiwwiHiiiHMiiiwiimwtHmwtniHii Gépkocsivezetők figyelmébe! A kengyeli C könyvtárban Rövidesen ilyen, s ehhez hasonló többszín nyomású KRESZ oktatótábla jelenik meg. A táblákon a helyes közlekedést szemléletesen oktató rajzos ábrák láthatók, amelyek ha kissé kedélyeskedve is, de a helyes közlekedésre tanítják a gépjárművezetőket, lovasfogatok hajtóit, motorkerékpárosokat, gyalogosokat egyaránt. Szinte mindennap érkeznek új könyvek Kengyel község könyvtárába. Egymás után kerülnek a polcokra a mai magyar írók: Berkesi András, Mesterházi Lajos, s a régi klasszikusok: Jókai, Mikszáth művei. A külföldiek közül Tolsztoj, Dosztojevszkij, Hugo Victor, az új francia elbeszélők, s a felnőttek körében is kedvelt Verne-regények kötése a leg- kopottabb, ezeket olvassák legszívesebben. Az Olcsó Könyvtár, Kincses sorozat köteteit szívesen meg is vásárolják, csak legyen elég belőlük a boltban. Mindjárt elöljáróban hallunk egy panaszt Bartalo- mey Emma, az egyik szenvedélyes olvasó mondta: az Aranykönyvtár sorozatot hiába rendelték meg többen is a faluból, egyetlen egyhez sem tudtak hozzájutni. Isteníts János, a könyvtáros pedig arról a furcsaságról számol be, hogy hiába fizettek elő az év elején a Szolnok megyei Néplapra, azóta sem kaptak belőle. Nem kapnak Nők Lapját sem, pedig azt az asszonyok nagyon kérik. Ehelyett az Élet és Irodalom jár, ami iránt pedig lényegesen kisebb az érdeklődés, mint az említett két lap iránt! Isteníts János két éve dolgozik itt mikor a könyvtárat átvette, húsz volt a tényleges olvasók száma. Most százhat- vanan vannak beírva, de sokkal többen lennének, ha volna elég nyomtatvány. Sajnos, a budapesti Nyomtatványellátóhoz írott levelek mindeddig eredményteleneknek bizonyultak! — Az új könyvek sok olvasót vonzanak közénk — mondja a könyvtáros. — Jelenleg kétezer kötetünk van. Egy-egy alkalommal nyolc- vanan is jönnek cserélni. Legszorgalmasabb olvasóink a felsőosztályos tanulók és az otthon dolgozó háziasszonyok. A tsz-tagok közül Gulyás József nyugdíjas olvas legtöbbet. A munkások közül Gulyás Miklós és Szabó Hona, aki a József Attila-olva- sómozgalomban is résztvesz. Legkevésbé érdeklődnek a könyvek iránt a 14—20 év között lévő fiatalok. — Sokan restellnek bemenni a könyvtárba — veszi át a szót Bartalomey Emma. — Ezt onnan tudom, hogy nekem is 250 kötetből álló könyvtáram van és sokan kémek tőlem kölcsön. Hor- nyik Péter és a felesége. Deák Mihályné, Nagy Imré- né, csupa tsz-tagok, már minden könyvemet kiolvasták. Tőlem a könyvtári könyveket is szívesen elviszik. — És a fiatalok? A KISZ szervezet tagjai? — Azok inkább táncolni, moziba, televíziót nézni mennek szabadidejükben. Pedig sokat hallanak az olvasás fontosságáról. Amint az olvasólistán látjuk, mindössze húsz-huszonöt' parasztember van beírva, a többi diák, kereskedelmi alkalmazott és értelmiségi. Azokat a könyveket, amiket a gyerekek hazavisznek, legtöbb helyen a felnőttek is elolvassák. Sokan kérnek kölcsön a pedagógusoktól és más magánkönyvtulajdono- soktól. Ezenkívül a tanulóknak külön iskolakönyvtár is áll rendelkezésükre. Ha mindezeket számba- vesszük is, mégsem lehetünk megelégedve Kengyel község lakosságának olvasottságával. Az olvasóknak nyolcszorosára való szaporodása két év alatt biztató ugyan, de nem hisszük, hogy nem lehetne többet tenni a falu központjától távolabb élő parasztság és az általános iskolát kijárt fiatalok könyvszeretetének fejlesztésére. Könyvankétok, személyes látogatásod segítségével egy-egy pedagógus, vagy KISZ-tag bizonyára fel tudná kelteni ezeknek az embereknek az érdeklődését is a könyvek iránt. — ke ss