Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-19 / 67. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NEPLAI1960. március 19 Ellenforradalmár árulókat ítéltek el Kínában Magyar párt" és kar mány küldött ség Lengyelországban Sangháj (Uj Kína). A $ang- áji népbíróság ítéletet hir- ietett eg.- ellen' -radalmár söpört ügvében. Ez a csoport Kung r’ing-Jei-nek, Sangháj 1960- oan kinevezett katolikus püspökének vezetésével a Kínai Mépköztársaság demokratikus rendszerének megdöntésére tört. A csoport tagjai az amerikaiak utasítására kémhálózatot szerveztek, megkísérelték aláásni az ország különféle politikai mozgalmait, a örvények és a rendeletek szabotálását készítették elő, rémhíreket terjesztettek, gaNéhány héttel ezelőtt az Egyesült Államok kongresz- szusa részletesen foglalkozott az úgynevezett külföldi segély összegével, amelyre Eisenhower elnök ebben az évben 4175 millió dollárt kért. Az amerikai propaganda, mint mindig, ezúttal is gén nagy hűhót csapott a nagylelkű „segítség” körül, mely nélkül — hangoztatja az amerikai propaganda — Ázsia. Afrika és Latin-Ameri- ka gazdaságilag elmaradott országai nem tudnának ellenállni a „kommunizmus veszélyének”. Nézzük meg azonban, miről tanúskodnak a „megajándékozott” országok tapasztalatai. Görögország, Törökország, Pakisztán, Fülöp-szige- tek, Dél-Korea és számos további gazdaságilag elmaradott ország a „dollársegítség” éveiben katonai támaszponttá változott á- a lakosság képtelen kivárni a beígért j 'létet. Az Egyesült Államok ebben az évben 70 milliárd dollárt irányzott elő a gazdaságilag elmaradott országok „megsegítésére”. Nézzük meg, kinek segítettek ezek a „segélyek”. Az Egyesült Államok 1950- től Dél-Koreának 2,5 milliárd dollár „segélyt” nyújtott Mégis a délkoreaiak olyan megrázó nyomorban élnek. iogy a Dél-Koreán keresztül Az amerikai ítéletidő pusztításai New York (AP). Csütörtökön újabb zivatar söpört végig Florida középső vidékein. \ vihart követő felhőszaka- Jás annyira felduzzasztottá a lagdalene-tó vizét hogy a ampai gát fala megrepedt. A cözeli Plant City városát •miatt árvíz fenyegeti. A vá- -os alacsonyabb fekvésű ke- ületeiből már hatszáz embert kilakoltattak. Az ítélet- dő már harmadik napja ómból és csupán az épület- árokat több mint százezer tollárra becsülik. Hatalmas vihar pusztít Cape Canaveral rakétakilövő telep térségében is. Emiatt elhalasztották a csütörtökre tervezett rakétakísérletek végrehajtását. Az Egyesült Államok ke; leti, déli és közép-nyugati államaiban csütörtökön újabb i hóvihar söpört végig, amelynek mintegy 20 halálos áldozata van. (MTI) A második francia kísérleti atom- robbantásról Párizs (MTI). Párizsi lapjelentések szerint a Szaharában folyik a második francia kísérleti atomrobbantás előkészítése. Az új bombát „igen rövid időn belül” felrobbantják. A Monde úgy tudja, hogy nagyon kis hatóerejű bombáról van szó, amelyet úgy szerkesztettek meg, hegy repülőgépről is ledobható legyen. Ez a közlés közvetve beismeri, hogy az első, február 13-án felrobbantott bomba katonai célokra nem volt alkalmas. tolták a földreform-mozgalmat és titkos rádióállomásokon értesüléseket juttattak külföldre. Érintkezésbe léptek más ellenforradalmi szervezetekkel és Sangháj közelében a falvakban fegyveres felkelést készítettek elő. A bíróság 1955-ben kezdte összegyűjteni az anyagokat és 1960. március 16-án és 17- én nyilvános tárgyaláson Kung Ping-Mejt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, a tizenhárom másik fővádlott pedig 5—20 évig terjedő börtönbüntetést kapott. (MTI) utazó egyik református pap a következő szavakkal ecsetelte az ország helyzetét a Progressive című folyóiratban: „Az ország helyzete nem egyéb, mint az emberiség be- moeskolása ..z isten színe előtt! Hasonló a helyzet Pakisztánban, Törökországban és más országokban. Az amerikai „segítségről” alkotott illúzió nyomban megszűnik, ha feltárul a „segítség” igaz: arca. Ennek pedig vajmi kevés köze van az igazi „segítséghez”. Az amerikai „segítség” militarista célokat szolgál. A Nyugat hallani sem akar arról, hogy ezekből az eszközökből iparosítsák a gazdaságilag elmaradott országokat. A monopolisták ninden eszközt felhasználtak arra, hogy megakadályozzák a szocialista országok által nyújtott gazdasági segítség kiszélesedését, jóllehet India, Indonézia, az Egyesült Arab Köztársaság és a többi független országok gazdasága jelenleg a kapitalista, illetve az államkapitalista fejlődés útján halad. Az imperializmus azonban már annyira fékezi az emberiség fejlődését, hogy a Nyugat uralkodó körei az egykori gyarmati és függő országok gazdasági fejlőaését még akkor is >kadályozzák ha a termelőerők kapitalista úton fejlődnek. A bhilai kombinát Indiában, az asszu- áni gát az Egyesült Arab Köztársaságban, amelyeket a szocialista országok segítségével építenek, arról tanúskodnak, hogy a gyarmatosítók vereséget szenvedtek. r\ dakünn megint ugatni kezdett a kutya. Fi- j gyelni kezdtek. Az ugatás gyors tempóban vált mind dühösebbé, hangos kiáltás: „rúgj bele a dögbe”, lépések — az ajtó kopogtatás nélkül fölvágódott. Egyenruhás, alacsony, vézna ember állt az ajtóban, mögötte a homályban többen mozgolódtak. A vézna emberkét látásból ismerték, a helybeli vörösőrség parancsnoka volt. Petur nem tudott kilépni szerepéből: — Háh! Űj vendégek érkeztek. A parancsnok evikkeres szemével nyugodtan ránézett Peturra, valami szürke, tompa szenvtelenségqel, de annál kérlelhetetlenebbül ellenséges távolságból. Petur gyűlölettől torzított mosollyal állta ezt a tekintetet, de a másik szempárnak merevsége megmutatta, hogy sorsa elvégeztetett. A szobában ülők csalhatatlanul megérezték a pillanat tragikumát s még a lélegzetük is elállt. A vézna emberke most az aitó felé indult érdeklődve. Louis Saiilant távirata a düsseldorfi tartományi bírósághoz PRÁGA (MTI). Louis Saiilant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára táviratot küldött a düsseldorfi tartományi bíróságnak. Táviratában megállapítja, hogy a perbefogott személyeknek az a bűnük, hogy harcoltak a békéért. Louis Saillant az SZVSZ által képviselt 101 millió szervezett dolsozó nevében követeli a vádlottak felmentését. (MTI). A LEMP legutóbbi plénumának határozatai világosan összegezik azokat a feladatokat, amelyeknek megvalósítása elengedhetetlen a lengyel népgazdaság fejlődése érdekében. E feladatok élén a harmadik plénum egyik alap-problémája, a normarendezés áll. Érthető tehát, hogy a lengyel gyárakban jelenleg legtöbbet ezzél foglalkoznak. A normák megváltoztatása mellett megcáfolhatatlan érvek szólnak. Törvényszerű ugyanis, hogy a normák a műszaki fejlődés, a technológiai haladás, a munkások szakképzettségének növekedése arányában elavulnak. — Eljön tehát az az idő, amikor a norma elveszti minden jelentőségét, hiszen már nem ad igazságos és megbízható képet a munkafolyamat elvégzéséhez szükséges időről, nem tükrözi a szóbanforgó üzem vagy az illető munkás műszaki fejlettségét, nem ösztönzi a dolgozókat több teljesítményre. Az elavult norma ártalmas a népgazdaság és az egyén szempontjából egyaránt. Mindezzel azért foglalkoztam kissé bővebben, mert a lengyel párt és állam vezetői a harmadik plénum óta minden alkalmat megragadnak, hogy teljes nyíltsággal a munkások elé tárják a bevezetőben összefoglalt tényeket. Legutóbb Gomulka elvtárs a varsói pártértekezleten beszédének nagy részét is ennek a kérdésnek szentelte. A LEMP a fenti érvek felmert ott már az egyik őr rálépett az üvegcserepekre s lehajolva fürkészte, vájjon mi az. Azután a vézna emberke kérdezőn tekitett a szobában feszengve álló vörösőrre: — Van valami jelenteni valója, Mihály elvtárs? — Igen, van. Éppen most akarom az égész társaságot igazoltatni. — Éppen most? Mióta van itt? — , Nemrég érkeztem. A hídon jártam, amikor feltűnt, hogy világosság van és... — Nemrég érkezett? Talán diskurált eddig? — és a parancsnok igen élesen nézett a vörösőr szemébe. Az nagyon is határozatiavul mondta: — Kikérdeztem őket... Ez a határozatlanság nem tetszett a parancsnoknak. — Bort ittak, látom. Ez igazában kérdés volt, de senki, sem, felelt rá. A parancsnok most meq- lepétésszerűen Vályi- Vertsekhez fordult: — ön kicsoda? Az asszony felelt: (Folytatás ae L oldalról.) kohónál, a zabrzei Gépgyárnál és a bobreki kohónál — a küldöttség rövid időre megszakította útját. Itt az egész üzem kivonult a küldöttség fogadására és hamarosan valamennyi vendég kezében óriási virágcsokor pompázott. Az igazgatók sorakoztatásával minden munkás számára érthetővé teszi, hogy a normarendezés az idő és a szocialista fejlődés parancsa. örvendetes, hogy a lengyel munkásosztály túlnyomó többsége helyesnek és igazságosnak tartja a normarendezést. Akadtak azonban olyanok is, akik nem gondolkodnak józanul és félremagyarázzák a párt szándékait, — legtöbbször egyéni érdekből kiindulva. A LEMP a nép pártja és határozataiban az egész nép érdekeit tartja szem előtt. E helyes politika gyümölcsét a társadalom minden tagjával együtt majd azok is élvezik, akik ma még nem látnak túl egyéni hasznukon, vagyis..-. pénztárcájuk falán. W. Gomulka elvtárs e duzzogókhoz szólva kijelentette, hogy a párt célja nem a bérek csökkentése, hanem az igazságos szocialista bérezés kialakítása; és a normarendezés nem mindenütt jár együtt a fizetések csökkentésével. — A varsói „Rosa Luxemburg” izzólámpagyárban például az órabérek novemberben 7.30, decemberben 7.60, januárban ugyancsak 7,60 zlotyt tettek ki. Napjainkban tehát a normarendezés a lengyel ipar kulcskérdése. Az üzemi párt- szervezetek a munkásönkormányzattal vállvetve azon munkálkodnak, hogy jobb szervezéssel és zavartalanabb anyagellátással áthidalják a műszaki normák bevezetésével járó nehézségeket. — Vályi-Verasek Antal, festőművész. Vendégségbe jött Budapestről... 7T parancsnok csodálkoz** va nézett az asszonyra: — Nem magát kérdeztem. — Vályi-Verasek vagyok — mondta ki fátyolos hangon a festő. — Magukat ismerem — szólt a parancsnok az asszony felé. — Azokra vagyok kíváncsi, akiket még nem ismerek. Petur felé intett a tekintetével. — Ez az úr kissé illumi- nált. Olyan szalonspicce lehet — és gúnyosan nézett szét a szép nagy szobában. — És azt mondják, hogy részegségükben őszintén megmutatkoznak az emberek. Kissé gúnyosan fogadta az érkezésünket... Hirtelen Mihály vörösőr felé fordult: — Maga mi a csodát csinált itt eddig? — Ivott velünk — közölte egyszerűen Petur. — Ügy. Mindjárt gondoltam. Azért lettünk volna hit mi az új vendégek. Mennyit ivott? — Egy pohárkával. Én adtam neki — sietett beleavatkozni az asszony. — Hagyja, nagyságos asz- szonynm. ne vállalja magára Nem lovagok ezek. — Én adtam neki. De erőszakkal Mindenütt a dolgozók tömegei — élükön a gyárak vezetőivel — várták a magyar vendégeket és ajándékokkal halmozták el őket. tájékoztatták a vendégeket a gyár munkájáról, majd a küldöttség tagjai megtekintették a legújabb villamostipust, — végül pedig az egyik óriási szerelőcsarnokban nagygyűlésen találkoztak a magyar párt- és kormányküldöttség tagjai a dolgozókkal. A termet szinültig megtöltő munkások nagy lelkesedéssel fogadták Kádár elvtársat és a többi vendéget. A nagygyűlést a Lengyel Egyesült Munkáspárt gyári alapszervezetének titkára nyitotta meg. A magyar párt- és kormányküldöttség nevében Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szólt a dolgozókhoz. Köszönetét mondott a meleg fogadtatásért, méltatta a lengyel munkásosztálynak a szocializmusért vívott sok évtizedes, áldozatos, hősi harcát, majd így folytatta: — Mint tudjuk, párt- és kormányküldöttségünk azért jött a Lengyel Népköztársaságba, hogy viszonozza annak a lengyel párt és kormányküldöttségnek magyar- országi látogatását, amelyet 1958-ban Gomulka elvtárs vezetett. ügy jöttünk, mint testvér a testvérhez, beszélgetni a mindnyájunkat kölcsönösen érdeklő kérdésekről, s kicserélni tapasztalatainkat, erősíteni és kibővíteni együttműködésünk szálait. — Barátságunk és testvériségünk új, szocialista tartalmat nyert azóta, hogy népeink felszabadultak az idegen elnyomás és a földesúri ka- bitalista kizsákmányolás igája alól és szabad országainkban megkezdtük a szocialista társadalmi rend felépítését — mondotta Fock Jenő elvtárs. Utána népünk munkasikereiről, a szocialista építés problémáiról és feladatairól szólott, majd így folytatta: — Magyar népünk, — amelynek mindkét keze tele van a szocialista jövő építésének munkáival, békét kíván Európában és az egész világon. örülünk annak, ho'*- a nemzetközi feszülttukmáltam rá, nagyon kapá- lódzott, sehogy sem akart inni. öntudatos proletár a szerencsétlen. A parancsnok hidegen nézte Peturt, hallgatott, mintha várta volna, hadd eressze meg egésszen a kantárszárat. Petur észbekapott s elhal- gatott. A parancsnok: — Lövések is hangzottak ezen a tájon. A folyammér- nökségi hivatalnál álló őr telefonon jelentette, hogy több lövést hallott innen a telep felől. Mindenki csodálkozva bámult, egymásra nézegettek, tagadólag rázták a fejüket. — Itt lövés nem történhetett! — vágott bele Mihály vörösőr, most már dacosan, szívében elpártolásra készen a parncsnoktól, s az ügytől, amit az képviselt. — Magát nem kérdeztem, mert maga hülye. Azonfelül korrupt is. Már mehet is. Menjen be a központba s majd holnap jelentkezzék nálam. Mihály vörösőr szó és köszönés nélkül elindult. K nassay próbálta megismételni a Duhay trükkjét, mely egyszer már oly ki- tűen bevált: — Valami durranást én is hallottam, még pedig egész közelből. Hogy lövés volt-e, nem tudni, de aligha lehetett más ... Duhay is föltalálta magát: — Én nem hallottam, pedig nekem olyan fülem van, mint a nyúlnak. ség enyhülésével a béke kilátásai ma jobbak, mint bármikor korábban. Azt is tudjuk, hogy a béke megőrzésének legfontosabb záloga hatalmas szocialista táborunk egysege. — A béke védelme éberségre int valamennyiünket. Különös figyelemmel kell kísérni a német militaristákat. Alig több mint húsz éve, a hitleri fenevad éppen Lengyelország lerohanásával kirobbantotta a második világháborút és még tizenöt éve sincs, hogy saját barlangjában késztették feltétel nélküli kapitulációra a szörnyű világégés kirobbantóit. S bár a sebek még alig hegedtek be és nem sikerült még minden romot eltüntetni, mégis annak lehetünk tanúi, hogy Nyugat-Németor- szágban újra nyíltan szervezkednek és új területszerzési terveket kovácsolnak a re- vansista-militarista körök — Mi magyarok és lengyelek az elmúlt évszázadok során különösen sokat szenvedtünk a rabló német imperializmus csapásaitól. Né- peinkn k leggyakrabban paszta fennmaradásukért kellett küzdeniök. Éppen ezért fokozott éberséggel figyeljük a bonni mesterkedéseket és válaszul szorosabbra zárjuk sorainkat. Fock elvtárs beszédét így fejezte be: — Mindaz, amit rövid ittlétünk során tapasztaltunk, újra megerősítette hitünket abban, hogy a hős lengyel munkásosztály a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével szilárdan őrködik a proletárdiktatúrán, nem kíméli erejét a szocialista Lengyel Népköztársaság felvirágoztatásáért folyó küzdelemben. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a jelenlévők kérésére felszólalt Kádár János elvtárs is, aki átadta a magyar nép elvtársi és testvéri érzéseinek jelképes ajándékát: a Magyar Népköztársaság zászlaját. A magyar párt- és kormányküldöttség ezután megtekintette a Katowice környéki stadiont, a csillagvizsgálót, majd ötórás útjáról visszaérkezett Szilézia fővárosába, Katowicébe. (MTI.) A parancsnok lesiíjtóan mosolygott. Kicsit gondolkodott, majd az egyik társához intézte: — Mi a fenét csinálhattak ezek? Talán... célba lőttek üvegekre? Odalépett az ajtóhoz, felnyitotta, gyufát gyújtott és kotorászott az üvegcserepek közt. — Na, mindegy, nem lenne fontos, csak annyiban, hogy akkor valamelyiknél lőfegyver van... Talán mielőtt egyenként megmotoztatnám valamennyiöket... Petur a zsebébe nyúlt: — Tessék, itt van. Nem hinném, hogy másnál is van itt revolver. — Ezt be kellett volna szolgáltatni, már régen, záros határidő alatt. Még márciusban! — Én a tanyákon tartózkodtam, semmiről sem tudtam. A parancsnok megnézte o revolvert, ujjaival megforgatta a dobját. — Egy golyó hiányzik. Szóval egy lövés történt, a többit, a többit, úgylátszik. Schwarcz elvtárs hozzáhallu- cinálta. — Persze, hogy hiányzik. Én lőttem ki, sohasem tagadtam. — Kérdeztem és nem telelt. A lövések felől is kérdezősködtem. — Nem tőlem... Keresztüllőttem vele egy borosüveget. — Hm. Ha ember nincs, jó a borosüveg Is. mi? És mintha valamennyi teAMIRŐL NYUGATON NEM BESZÉLNEK... 1919 MÁJUS Az író egyik legmegragadóbb elbeszélése az 1919 május. Vidéki úriházban vagyunk. Bizonytalanság és félsz a szívekben. Városi főorvos, festőművész, ezek a vendégek. Meg egy érdekes jellem: Petur István. Amolyan igazi vadmagyar. Mulatozó duhaj magyar dzsentri, aki nem akarja, nem tudja észrevenni, hogy megváltozott körülötte a világ. Cigányozó, mulatozó, emberkínzó, kegyetlen kisisten Petur István. Mindaddig, míg szembe nem kerül egy nála is erősebb, egy olyan emberrel, aki vele szemben az új magasabbrendű világot képviseli. Es Petur, aki hősködni tu dott egy védtelen kisemberrel szemben, az most megérzi, hogy eljött a leszámolás ideje. Erről szól a novella alant közölt részlete. NiiiiiimimiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiimiiiimiiiiiiiiiuiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiifii) Amiről legtöbbet beszélnek a lengyel gyárakban írta: PÁLOS TAMÁS A ehorówi „Kongtál“ Művekben
