Szolnok Megyei Néplap, 1960. március (11. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1960. március í. Hruscsov és Sukarno aláírta a szovjet- indonéz közleményt Bogor, február 28- (MTI) Hruscsov szovjet miniszterelnök és Sukarno indonéz államelnök vasárnap aláírta a szovjet—indonéz közös köz­leményt, továbbá a gazdasági és a kulturális egyezményt. A kulturális egyezmény rá­mutat, hogy a szerződő le­lek a két országban érvényes törvények keretében, minden eszközzel erősíteni és fejlesz­teni fogják a kölcsönösen elő­nyös kulturális cserét. Lehe­tőségeikhez és szükségleteik­hez képest, elősegítik az együttműködést, a tapaszta­latcsere fejlődését a tudo­mány, a főiskolai oktatás, a népművelés, a művészet és a sport vonalán. Mindkét fél kölcsönösségi alapon támogatni fogja a könyvek, a folyóiratok, a fil­mek és a rádióműsorok cse­réjét. Lehetővé teszik a má­sik fél kormányai által meg­jelölt személyeknek, hogy tudományos, műszaki és ipari intézményekben, a saját ál­lampolgárokkal azonos elbí­rálás mellett folytathassák tanulmányaikat Az egyezmény előirányoz­za a főiskolai tanárok kölcsö­nös meghívását, valamint tu­dományos és kulturális dol­gozók kölcsönös felkérését előadások és előadássorozatok megtartására. A Reuter tudósítója általá­ban megbízható indonéz kö­rökből úgy értesült, hogy a Szovjetunió 250 millió dollár összegű hosszúlejáratú köl­csönt folyósít Indonéziának. Subandrio indonéz külügymi­niszter újságíróknak kijelen­tette, hogy a szovjet kölcsönt acélipari üzemek, vegyipari, textilipari berendezések épí­tésére, valamint a mezőgaz­daság fejlesztésére fordítják. (MTI) Hpuscsov sajtóértekezlete Dj akartában DJAKARTA (TASZSZ). Hruscsov, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke bétfőn sajtóértekezletet tartott Djakartában. Kijelentette bogy látogatása során fontos, őszinte és igen hasznos beszélgetéseket folytatott az In­donéz Köztársaság elnökével és más államférfiakkal. Tár- i gyalusai felölelték a nemzetközi problémák széles körét, j továbbá azt a kérdést, hogyan fejleszthetik tovább a Szovjetunió és Indonézia baráti kapcsolatait és együtt­működését. BORZALMAS VIHAR a csendesóceáni Mauritius-szigeten LONDON. A Reuter-Iroda részletesem beszámol a csen­des-óceáni Mauritius sziget­re zudult borzalmas viharról, amelyhez hasonlót hatvan­nyolc éve nem tapasztaltak ezen az angol szigeten. A szombatról vasárnapra virra­dó éjszaka tizennégy órán át megszakítás nélkül tomboló viharnak az eddigi jelenté­sek szerint tíz halálos és sok sebesült áldozata van. HAMBURG. Hessen tar­tomány északi vidékein va­sárnap volt az idén a legme­legebb idő. Frankfurtban ti­zenhét fokot mutatott a hő­mérő. (MTI). A hetvennégy zwickaui bányász meghalt Zwickau (AND) A Zwic­kau! bányaszerencsétlenség mentési munkálatainak irá­nyítására alakult kormány- bizottság vasárnap közle­ményt adott ki. E szerint a mentőcsapatok vasárnapra virradó éjjel oly erős tűzfé­szekbe ütköztek, amely telje­sen lehetetlenné teszi a men­tési munkálatok folytatását. A bizottság, miután megvitat­ta a helyzetet az NDK bá­nyamentési szolgálatával és a legismertebb szakemberekkel arra a következtetésre jutott, hogy a tűz méretei és időtar­tama következtében a vága­tokban maradt hetvennégy bányász életét vesztette. A szovjet film fő témája — a jelenkor Nagyszabású alkotómunka páthosza tölti el a szovjet or­szágot. A kommunizmus egye­temes építésének a XXI. pártkongresszuson elfogadott nagyszabású programja az alkotó munka kiolthatatlan tüzét gyújtotta meg milliók szívében. Azokkal vállvetve, akik az óriási villanytelepe- ket építik és egyedülálló gé­peket alkotnak meg, olajat termelnek, új házakat építe­nek, gazdag termést takarí­tanak be és gyarapítják a kol­hozok állatállományát. a szovjet irodalom és művészet művelői is előrelendítik a nép közös alkotómunkáját. A XXII. pártkongresszus felhívta az irodalom, a szín­ház. a filmművészet, a zene és a képzőművészet dolgozó­it, hogy emeljék még maga­sabb eszmei és művészi szín­vonalra alkotómunkájukat, s továbbra is tevékenyen segít­senek a pártnak és az állam­nak a dolgozók kommunista nevelésében, a kommunista erkölcs népszerűsítésében, a soknemzetiségű szovjet szo­cialista kultúra fejlesztésé­ben. Alkotó értelmiségünk lelkesen válaszolt a párt fel­hívására. Az utóbbi időben egyre több olyan könyv, szín­darab, film, festmény, szobor és zenei mű jelenik meg, amely kortársainkat ábrázol­ja. Sok irodalmi és művészeti alkotás valóságunk fontos kérdéseit veti fel. s korunk élenjáró embere, az új élet megteremtője, a kommuniz­mus építője a főhőse. Tevéke­nyebben működnek az írók, képzőművészek, zeneszerzők, filmművészeti és színházi dol­gozók szervezetei, s tevékeny­ségük céltudatosabb és gyü­mölcsözőbb lett. Irodalmunk és művésze­tünk fejlődésének döntő té­nyezője az, hogy szoros kap­csolatban van a nép életével, a kommunista párt politikájá­val. Általános elismerést ara­tó nagy mű csak úgy születik, hogy a művész szenvedélye­sen és mélyrehajtóan vizsgál­ja a környező valóságot, s te­vékenyen résztvesz a nép éle­tében. a legigazságosabb és legemberségesebb rendszer, a kommunizmus építésében. Amikor a művészek meg­vitatják műveiket, összegezik az elvégzett munkát, s jövő terveiket vázolják, elsősor­ban azt kérdezik maguktól, hogyan tükrözték műveik a nép hőstetteit, hogyan sike­rült megörökíteni fik a szoviet ember gazdag lelkivilágát. milyen segítséget nyújtottak az új meggyökereztetéséért, a múlt maradványainak ki­gyomlálásáért s a régi erkölcs ellen harcoló kortársuknak, honfitársuknak. « Többek között erről folyt nagy elvi vita az oroszországi költők Leníngrádban megtar­tott tanácskozásán s a képző­művészek és zeneszerzők szö­vetségeinek nemrég összehí­vott több vezetőségi plénu­main. Most pedig ugyanilyen beszélgetésre készülődnek az írók, akik azt fogják megvi­tatni. milyen munkát végez­tek a színházak és a mozik számára. A film mesterei az elmúlt évben nem kevés, új filmet alkottak, s például az „Em­beri sors” világszerte elisme­rést aratott, tehetséges film továbbá a „Ballada a katoná­ról”, kitűnő vígjáték a „Ne hagyd magad!” (Nyepodda- juscsijeszja), stb. De az igé­nyes szovjet közönség tetszé­sét elnyerő filmeken kívül gyakran kevéssé tartalmas és formailag igénytelen filmek is megjelennek a vásznon. Szerzőik, ahelyett, hogy mű­vészileg vizsgálnák a szocia­lista valóságot, s az új em­beri kapcsolatokat és jelle­meket, régesrég elavult sab­lonok alapján kontármunkát végeznek. Ezekben a filmek­ben nem látjuk a kommunista eszmények szenvedélyes igen­lését élő művészi formában, nem látjuk minden olyasmi engesztelhetetlen tagadását, ami ellenségesen áll a szovjet világfelfogással és erkölccsel szemben. Ehelyett élettelen, primitív sémákkal találko­zunk az eféle művekben, s erőszakolt tanulságokkal, amelyeket a néző nem fogad szívébe. Ez azzal magyaráz­ható. hogy a szerzők rosszul ismerik a valóságunk lénye­gét alkotó folyamatokat és jelenségeket, amelyekben ki­fejezésre jut társadalmunk ellenállhatatlan haladása a kommunizmus felé. A III. Irókongresszuson Hruscsov felhívta az irodal­márokat: „A nép. az egysze­rű emberek nagy tetteit ábrá­zolják az önök művei. Szük­séges. hogy megismerjék eze­ket az embereket, szükséges, hogy jobban szem előtt legye­nek, hogy példaképül szolgál­janak mindenki számára aki a kommunista párt vezetésé­vel a kommunista társadalom felépítéséért harcol”. „Az irodalom és a művé­szet legyen szoros kapcsolat­ban a nép életével” című párthatározat szerint „a fej­lődés fő iránya az, hogy az irodalom és a művészet ál­landó elválaszthatatlan kap­csolatba kerüljön a nép éle­tével, híven tükrözze szocia­lista valóságunkat, annak gazdaságát és változatossá­gát. Elevenen és meggyőzően mutassa be a szovjet nép nagy átalakító tevékenységét, nemes törekvéseit és céljait, magasrendű erkölcsét. Az irodalom és a művészet ma­gasrendű társadalmi elhiva­tottsága az, hogy felsorakoz­tassa a népet, a kommuniz­mus sikeres továbbépítésére”. A szovjet irodalom és mű­vészet fejlődésének fővona­lán jelentős új sikereket keld hogy elérjenek a film meste­rei- A szovjet filmművészet újabb fellendülését azzal se­gíthetik elő, hogy világosan és jól értelmezik feladatukat és szerepüket a kommunista társadalom embereinek for­málásában, hogy szoros kap­csolatot teremtenek az élettel és magas művészi követel­ményeket támasztanak ön­magukkal szemben. (A Pravda február 16-1 cikke nyomán). A szovjet kormányfő nagy megelégedéssel nyilatkozott a tárgyalásokról és látogatá­sának eredményeirőL Meg­állapította, hogy a szovjet— indonéz közös nyilatkozat, a két ország gazdasági és kul­turális együttműködéséről, valamint kulturális kapcsola­tainak fejlesztéséről aláírt egyezmények olyan doku­mentumok, amelyeket a köl­csönös megértés szelleme hat át és amelyek tág lehetősé­geket nyitnak a Szovjetunió és Indonézia együttműködé­sére, a békés együttélés el­vei, a népek közötti béke és barátság megszilárdítása alapján. Véleményünk szerint a do­kumentumok igen fontosak, mert előbbre viszik a népek­nek a hidegháború megszün­tetéséért és a nemzetközi fe­szültség enyhítéséért folyta­tott harcát — hangoztatta Hruscsov. Hruscsov rámutatott, hogy az európai gyarmatosítók tűz- zel-vassal kényszerítették rá Ázsiára „civilizációjukat” és századokon át akadályozták a leigázott népek fejlődését. — Ámde a gyarmatosító rendszer végéhez közeledik folytatta. — Napjainkban a keleti országok, amelyekben a föld lakosságának nagyré­sze él, tekintélyes helyet fog­lalnak el az emberiség ügyei­ben, a világproblémák meg­oldásában, a világ sorsának eldöntésében. A jövőben a keleti népek szerepe állan­dóan fokozódni fog. E népek annál sikeresebben tölthetik be ezt a szerepet, minél gyor­sabban szerzik meg a teljes politikai és gazdasági függet­lenséget, rakják le országuk gyors gazdasági és kulturális fellendülésének alapját A Szovjetuniónak a keleti országokkal kapcsolatos kül­politikájáról szólva Hrus­csov kijelentette: — Célunk a legszélesebb együttműködés. önzetlen gazdasági segítséget nyúj­tunk ezeknek az országok­nak. A gazdasági, kulturális és egyéb együttműködés, amelyet a Szovjetunió az ázsiai országokkal teremt elősegíti, hogy normális kap­csolatok alakuljanak ki az államok között és megszilár­duljon a béke. Nemzetközi téren ez a Szovjetunió főcél­ja. Más célja nincs és nem is volt — A Szovjetunió gazdasági és technikai segélyprogram- ia egyre nagyobb elismerésre talál — folytatta Hruscsov. — Országunk e téren egyre na­gyobb lehetőségekkel rendel­kezik. A szovjet kormányfő pél­daként említette a nagy ipa­ri vállalatok építésében In­donéziának nyújtandó szov­jet segítséget, továbbá az In­diában szovjet segítséggel épülő nagy ipari vállalato­kat Kijelentette, hogy a Szovjetunió más országok­nak is nyújt ugyanilyen ba­ráti segítséget — Őszintén segíteni akar­juk a gazdasági fejlődésben elmaradott országokat — folytatta —, meg akarjuk szüntetni a gyarmatosító rendszer súlyos örökségét, meg akarjuk teremteni a szó- banforgó országok gyors gaz­dasági és kulturális felemel­kedésének feltételeit A Szovjetunió kedvezményes feltételekkel nyújtott hitelei­nek az a célja, hogy a szó- banforgó országok rendelke­zésére bocsássa az eszközö­ket gazdaságuk elsőrendű je­lentőségű, kulcsfontosságú objektumainak megteremté­séhez. Hruscsov ezután korunk legfontosabb problémájáról — a hosszú és tartós béke biztosításáról, a fegyvernél­küli, feszültség tíélküli béke megteremtéséről, egy hábo­rúk nélküli világ létrehozá­sáról szólva kijelentette, hogy e kérdés megoldásának kulcsa: az általános és teljes leszerelési program megvaló­sítása. Rámutatott, hogy 1959 eny­hülést hozott a nemzetközi helyzetben, majd befejezésül kijelentette: — 1960 jó előjelekkel kez­dődik. Kitűztük a nagyhatal­mak kormányfőinek találko­zóját. Mint a tapasztalat bi­zonyítja, sok függ a vezető államférfiak személyes talál­kozóitól, kapcsolataitól. A Szovjetunió szívesen vesz részt az ilyen találkozókén és tart ilyen kapcsolatokat, mert célja világos: el akarja érni, hogy hosszú és tartós béke legyen a földön, meg­szűnjék egy új háború kitö­résének a veszélye. A szovjet kormányfő végül válaszolt a tudósítók kérdé­seire. (MTI) Csou En-laj áprilisban látogat Indiába — A kínai miniszterelnök levele Nehruhoz — Peking, febr. 28. (TASZSZ) Csou En-laj, a Kínai Nép- köztársaság miniszterelnöke február 26-án levelet intézett Nehru indiai miniszterelnök­höz. Csou En-laj levelében a többi között ezt írja: A Kínai Népköztársaság kormánya változatlanul azt tartja, hogy Kína és India né­peinek barátsága örök, s hogy a két ország közti ha­tárvitákat baráti és békés úton kell és lehet megoldani; továbbá, hogy a két országnak semmi esetre sem szabad gyengítenie a határvita bé­kés megoldására irányuló kö­zös törekvését, ha ideiglenes véleményeltérések támadnak, vagy néhány szerencsétlen és váratlan incidens történik. A kínai kormány ezért pozití­van ítéli meg az ilyen ren­deltetésű találkozót Nagyon szeretném látni — hangsúlyozta Csou En-laj —, hogy az országaink kapcsola­tait beárnyékoló felhőket kö­zös erőfeszítéseink szétosz­latják, s ennek eredménye­képpen országaink sok évszá­zados baráti kapcsolatai erő­södnek és fejlődnek. Állami ügyekkel kapcsola­tos okokból — írja Csou En- laj — ez év áprilisában ér- kezhetem az önök országába. A konkrét időpontot diplo­máciai úton lehetne össze­hangolni. (MTI) ..... . Me gszüntették Romániában a cukor* és étolaj-importot A Román Munkáspárt KB. 1958. novemberi plénumán célul tűzte ki, hogy 1960-ra meg kell szüntetni a cukor és étolaj behozatalát. A román mezőgazdaság a következő évben hozzákezdett a hatá­rozat végrehajtásához. 1959- ben 29 százalékkal több cuk­rot, 20 százalékkal több éto­lajat termeltek túlhaladva az előirányzatot. Ez évben az ország már teljes mértékben saját termésből fedezheti cu­kor és étolaj szükségletét. • • Ütvén év nagy asszonyai Március 8-án ötvenedik évfordulóját ünnepeljük a nemzetközi nőnapnak. Ez alkalomból bemutatjuk a fél év­század mozgalmának néhány kimagasló alakját, asszonyo­kat, akik harcoltak a munkásmozgalom győzelméért, a nők jogainak kivívásáért. KOSA LUXEMBURG Egy lengyel kisvárosban született 1871. február 5-én. Gyermekkori élményeinek döntő szerepe volt abban, hogy egész életét az elnyo­más elleni harc szolgálatába állítsa. Közgazdasági tanul­mányai, amelyeket csak kül­földön végzhetett, a modern társadalom törvényeinek tu­dományos felismeréséhez ve­zették. Szoros kapcsolatot tartod feran a lengyel és a német munkásmozgalommal, ö volt az első, aki a hivatalos né­met szociáldemokráciának 1914-ben történő árulása után ellenállásra tömörítette a bal­oldaliakat. A kizsákmányol­tak és elnyomottak önfelál­dozó barátja, a megalkuvói? kérlelhetetlen ellenfele, a bé ke és a népek közötti barát­ság nagy harcosa volt. A kilencvenes évektől kezd­ve Németországban élt, ahol a hatalmassá fejlődött német munkásmozgalomban dolgo­zott. Nemcsak formailag vált németté. Senki sem értékelte nála jobban a német nép kul­turális örökségét A német történelmet annyira ismerte, mint kevesen rajta kfvűl. Rosa Luxemburg a reakció, a militarizmus és az imperia­lista háború növekvő veszé­lye ellen folytatott harcával magára vonta erős ellensé­geinek izzó gyűlöletét, akik a megvásárolt sajtóban „véres Rózának” gúnyolták és az államügyészt uszították rá. Mikor az első világháború kezdetén Rosa Luxemburg a sovinizmus tomboló orkánjá­ban sem hódolt be a német imperializmusnak, hanem Kari Liebfcnechttel együtt to­vább folytatta a küzdelmet a német nép megrontói ellen, a bíróság, egyik beszéde miatt, amelyben harcra hívta fel a munkásokat a háború ellen, egy évre börtönbe zárták. — Kiszabadulása után rövide­sen ismét letartóztatták és egészen a novemberi forrada­lom kitöréséig — Berlinben, Wronkéban, majd végül Breszlauban — „védőőrizet­ben” tartották. Rosa Luxemburgot azon­ban nem lehetett elhallgattat­ni. A börtön rácsai mögött írt röplapjai és cikkei, me­lyek minden akadály ellené­re utat találtak kifelé, éles hangon ostorozták a háború felidézőit, s egyben harcra buzdítottak a bűnös háború befejezéséért. A börtönből legálisan, de illegálisan is élénk levelezést folytatott barátaival, köztük Karl Liebknecht feleségével, A nép iránti forró szere- tetéből fakadt izzó gyűlölete mindenfajta elnyomással szemben. Érzékeny szíve az elnyomottak minden szenve­dését sajátjának érezte. Még politikai munkája során is előfordult, hogy késve érke­zett, mert útjába akadt egy síró gyermek, akinek fájdal­mát anyai részvéttel és segítő kézzel enyhíteni kellett. A háború okozta és vám­szedői által felbérelt állatias zsoldosok'1919. január 15-én százezer márkáért agyonver­ték Rosa Luxemburgot. A német imperialista burzsoázia szociáldemokrata segédlettel és a vfiágreakció támogatá­sával elfojtotta a német pro­letariátus forradalmát: Rosa Luxemburg, bár vol- tak elvi tévedései, amelyek ártottak a német munkásmoz­galom fejlődésének, igaz in­ternacionalista volt, vezetője és szervezője a „Spartakus — csoportnak”, amely a demok­ratikus békéért, a német dől* gozók köztársaságának meg­teremtéséért küzdött, a Né­met Kommunista Párt mag­ja volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom