Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-14 / 38. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s 1960. február 14. A termelőszövetkezeti munkaszervezetekről Az alábbiakban kivonató san ismertetjük Dr. Stenczin- ger László, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa felszólalását, amely. elhangzott a magyar—szovjet mező­gazdasági napok alkalmával. Nagyüzemben a termelést eredményesein megszervezni és áttekinthetővé tenni a sok­irányú termelő munkát csak megfelelő munkaszervezet segítségével lehet. A munka- szervezet lehetővé teszi, illet­ve megkönnyíti a termelő­szövetkezetben a tagok leg­megfelelőbb munkabeosztá­sát, a rendelkezésre álló munkaerők célszerű felh asz nálását. a gépek rendszeres és nagyobb fokú kihasználá­sát, a munka folyamatos irá­nyítását és szervezését, a ter­melés tervszerűségét, a közö­sen végzett munka ellenőrzé­sét, a munkatermelékenység növelését. A termelőszövetke­zet alapvető munkaszerveze­ti egységei az állandó - ter­melőbrigádok. A brigádok ál­landó jellege egyfelől a bri­gádok személyi állományá­nak állandóságát, másfelől a brigádok feladatkörének és termelőeszközeinek állandó­ságát jelenti* A növénytermelés munkaszervezete A szántóföldi növényter­melésben szervezhető brigá­dok nagysága egyfelől a tsz. vezetőinek és tagjainak a kö­zös gazdálkodásban való jár­tasságától, másfelől pedig a közös gazdaság olyan üzemi viszonyaitól függ, mint pél­dául tagsűrűség, a gépesített­ség, a belterjesség foka, stb. Minél nagyobb a tagsűrűség, (azaz minél kisebb az egy tagra jutó terület) és minél belterjesebb a termelés, an­nál nagyobb létszámú bri­gádok szervezhetők. Általános tapasztalat, hogy a közös gazdálkodás kezde­tén inkább kisebb, mint na­gyobb brigádokat célszerű kialakítani. Ilyenformán a növénytermelési brigádok nagysága a közös gazdálko­dás első egy-két esztendejé­ben az 50—70 tagot érheti el. Az első évek tapasztalatszer­zése után ez a nagyság már növelhető. Általában azt mondhatjuk, hogy a szántó­földi növénytermelésben egy kialakult brigád 60—90 tag­ból álljon, 500—800 kát. hold szántóterülettel. Több éve működő tsz-ekben a brigádok fokozatos növelése után 100 tag körüli növénytermelési brigádok is általában elfo­gadhatónak tekinthetők. A szántóföldi növénytermelési brigádok felszereléséhez szo­rosan hozzátartóznák a foga­tok és a fogatos munkaeszkö­zök. Nagyobb tsz-ekben, ahol több szántóföldi növényter­melési brigádot kell szervez­ni, nagy gondot fordítsunk a termelési feladatok brigád közötti elosztására. A kertészeti brigádok szer­vezése a zöldség-, szőlő és gyümölcstermelés mértékéből függ. Amennyiben az emlí­tett üzemágakban állandóan foglalkoztatottak létszáma el­éri, vagy meghaladja a mint­egy harminc tagot, tehát há­rom munkacsapatot, akkor célszerű külön brigádok szer­vezése. Az állandó termelőbrigá­dokon belül munkacsapato­kat szervezünk. Egy munka­csapatot a munkát közösen végző 10—12 tag alkot. nagy közös állatállomány el­látásához kevés dolgozó szükséges, az' állatállomány növekedésével párhuzamosan pedig egyre több tapasztala­tot szereznek a közös állat- tenyésztésben és így köny- nyebben megy a nagyobb brigádegységek kialakítása. Több állattenyésztő brigád szervezése csak kifejezetten nagy tsz-ekben célszerű, ál­talában a következő esetek­ben. Az állatállomány nagy­sága évi átlagban meghalad­ja a 400 számosállatot, az állatállomány elhelyezése rendkívül szétszórt, kisüzemi (ez esetben még akkor is, ha az állatállomány kisebb az előbb említettnél), ha az ál­latállomány elhelyezése nem túlságosan szétszórt ugyan, de több, egymástól távoleső majorban, vagy állattenyész­tő telepen vagy üzemegység­ben nyert elhelyezést. Az állattenyésztő brigádo­kon belül munkacsapatok szervezhetők nem függetle­mített munka csa patvezető k- kel, telepvezetőkkel vagy is- tóllófeleiosökkel. Az állatte­nyésztő munkacsapatok szer­vezése már lehetőleg állatfa­jok és hasznosítási csoportok szerint történjen. Például egy munkacsapatot alkothatnak egy 50—100 férőhelyes szarvasmarhaistálló dolgozói vagy az egy telepen dolgozó tagok, a juhgondozók, stb. — Már ebből következően is az állattenyésztő munkacsapa­tok létszáma tágabb határok között mozog, mint a növény- termelésben. A körülmé­nyektől függően 3—12 fő le­het. A segéd és feldol­gozó üzemek és ipari tevékenység mun kaszervezete A segéd- és feldolgozó üze­mi és ipari tevékenység az új tsz-ekben még nem szo­kott nagyobb méretű lenni. Leginkább az építőtevékeny­ség az, amellyel már kezdet­ben nagyobb erővel kell fog­lalkozni. Ezért célszerű már kezdetben építőcsapatot szer­vezni, az építkezésben dolgo­zó szakiparosokból és tagok­ból. Az építőcsapat vezetője rendszeresen résztvesz a fi­zikai munkában, de a veze­tésért külön díjazásban ré­szesül. Régebbi tsz-ekben kialakult helyes szokás, hogy a külön­böző műhelyek, segéd- és fel­dolgozó üzemek dolgozói, gépkocsi és vontatóvezetők, néha az elárusítók is a gaz­daság vezetése szempontjá­ból egy szervezeti egységbe tartoznak, s ennek megfele­lően gyakran műszaki bri­gádinaik, ipari brigádnak, stb. is nevezik. Munkájukat egy rendszerint más okból is füg­getlenített vezető, például elnökihelyettes irányítja és ellenőrzi. Az ilyen brigádon belül megkülönböztetnek épí­tőcsapatot, műhelycsoportot, elárusítókat stb. nem függet­lenített csapatvezetővel, mű­helyvezetővel, üzletvezetővel. A munkaszervezet fejlődésének iránya A termelőszövetkezeitekben a közös gazdálkodás fejlesz­tésével együtt gyarapodó ta­pasztalatok a technika fejlő­dése, valamint maguknak a közös gazdaságoknak a növe­kedésével a munkaszervezet állandóan fejlődik. Ez két irányú. Egyik ilyen, az úgy­nevezett komplex brigádok kialakulása. A komplex bri­gádok lényege, hogy meg­szünteti a mezőgazdasági ter­melés különböző ágainak el­választottságát és a mező- gazdaság üzemi összefüggésé­ben egyesíti a termelő mun­kát. A tsz-ek előtt az állami gazdaságok példája nyomán már nem ismeretien fogalom az üzemegység. Kialakítása a tsz-ekben általában mintegy 3 ezer kát. holdon felüli te­rületegység nagysága ese­tén szokott bekövetkezni. Az új és megnövekedett tsz-ek munkaszervezetének kialakítása és a régebbi tsz- ek munkaszervezetének fej­lesztése még most a tél folyamán aktuális feladat. — Gondos körültekintéssel vé­gezzük ezt a munkát, hogy a tavasz beálltával zökkenő- mentesen induljon a közös munka. A tefesMny „Evek óta nem, voltam moziban.” — Nem panasznak szánta a lány e szavakat, vallomás volt az. Vallomás a munka­szeretetről, a felelősségtudatról. Mert ha e kettő nem lenne olyan erős, már bizo­nyára más munka után néz, hiszen ő is vágyik néha szórakozni, szeretne filmem két nézni. Jó pár esztendővel ezelőtt ép­pen a moziban látott film keltette fel érdeklődését a tehenészet, a fejőnök munkája iránt. S amikor a Bánhalmi Állami Gazdaságban fejőnő lett, mindig dalolva, jókedvűen végezte munkáját. Ott tanulta meg a tejkezelést is, s most itt a termelőszövetkezetben látja hasznát tudásának. Három esztendeje, hogy termelőszö­vetkezeti tag lett. Tejkezelő. Az ő gondja, hogy a naponta kifejt 1200—1300 liter tej frissen, tisztán kerüljön szállításra. S bizony ez sok munkát ad. Hajnali fél öt­kor kezdődik a reggeli fejes, ekkor ö már a tejházban foglalatoskodik. Kiadja a fejőgépeket, az edényeket, majd át­veszi a tejet a fejőktől, leszűri, meleg időben hűti is, szállításra készíti. S mire elmosogat, helyére rak mindent, már igencsak délelőtt 10 óra. Addig is akad tennivaló mindig, míg a kora délutáni órákban kihozza az autó az üres kanná­kat. Aztán azokat kell kiforrázni, elmosni. Délután fél ötkor kezdődik az esti feiés, s mire újból megtelnek a kannák tejjel, az éjszaka sötétje borul a határra. Így telnek a napok■ A tejeslánynak nincs ünnep, vagy vasárnap, a munka mindig reá vár. S ő helytáll. Nem beszél róla, de bizonyára egy kicsit sajog a szive, amikor a többi lány vidáman cseveg a bálról, a szórakozásról. Ő is fiatal még, de komoly felelősség hárul rá. Család- fenntartó. Béna édesanyjára, beteges hú­gára is keres. Melegség és öröm cseng a hangjában, amikor arról beszél, hogy övéi semmiben sem nélkülöznek, mert egy munkaegységre most is 34 forint jutott, s ő 440 után részelt. Meleg szívű, erősakaratú, a család­jáért és munkájáért felelősséget érző em­bernek ismertem meg Bántelki Margitot, az abádszalóki Lenin Tsz tejkezelőjét. A hétköznapi munka egyik névtelen hőse ő, akit joggal illet elismerés, megbecsülés. Nagy Katalin A tiszasasi öregszőlő Az állattenyésztés mun kaszervezete A termelőszövetkezetek gazdálkodásának fejlesztésé­ben központi helyet foglal el az állattenyésztés fejlesztése, az állatállomány mennyiségi növelése és minőségének ja­vítása. A gazdaságos állatte­nyésztéshez hozzátartozik a gondos munkaszervezés, — amely az állattenyésztés mun­kaszervezetén nyugszik. önálló termelő brigádról akár a növénytermelésben, akár az állattenyésztésben csak akkor beszélhetünk, ha az önálló ve?etés alatt a ter­melés méreténél fogva való­ban önálló termelési egység szerepét tölti be. Az állatte­nyésztő brigádok nagyságá­nak megállapítása általában nem okoz till nagy gondot, mert a kezdetben még nem Azonnali belépésre keresünk egyetemi, — vagy technikumi végzettségű, gyakorlattal ren­delkező, növénytermelésben és ál­lattenyésztésben jártas ÁGRONÖMUST. Ugyancsak azonnali belépés­re keresünk építészmérnököt, vagy technikust műszaki el­lenőrnek, lehetőleg többéves gyakorlattal. Fizetés megál­lapodás seermt. Cím a ki­adóban. VARGA BÉLA ajánlko­zott kísérőül. Fél esztendővel ezelőtt még tanársegéd volt* azóta átcsoportosított szak­ember. Szarvasi születésű és itt a tiszasasi Rákóczi Tsz- ben a szőlő-, valamint a gyü­mölcstermesztés a „reszort­ja”. Vele indultunk megláto­gatni Kati nénit, aki a sző­lők között ütött tanyát és he­tek óta ki sem mozdul on­nan. valóságos remete életet él. Az irodán legalább is azt mondták, dehát — gondol­tam — mint mindenben, eb­ben a megállapításban is bi­zonyára van némi túlzás. Végeredményben a lelkiis­meretességnek csak van ha­tára. Majd meglátjuk. Átvágtunk a legelőn, be a tőkék közé. Azon gondolkoz­tam, mi érdekeset lehet „ki­hozni” a majd megírandó ri­portban az olvasó számára. ! Idős parasztasszonyhoz me­gyünk, akiből valószínűleg harapófogóval kell kihúzni a szót, s aki talán egyáltalán nem olyan, mint amilyennek . lefestették. A ház előtt két ember ■zöszmötölt, szekérről raktak e valamit. A ház sarkánál •ékony, madárarcú öregasz- zony fordult felénk, érdek- ">dve. Fekete, apró fehérba- os fejkendő, fekete kötény, 'kete szoknya, törékeny tér­imét. Mondani sem kellett, te­hát ő a Kati néni. a tiszasasi öregszőlő remetéje. Akkor éppen homokot szórt a víz­zel töltött favályúkba, hogy megdagadjanak. Kezét nyúj­totta. — özv. Sipos Lajosné. ö AZ HÁT VALÓBAN, Boros Istvánná pedig társa neki. Két és félezer januári csirkét gondoznak, s ez a ja­nuári szócska aláhúzandó, mert ezen a vidéken eddig csak hírből ismerték a téli csibenevelést. S most meg egyszerre két és félezerrel kezdték. Ez még nem sok. de már valami. Éjjel-nappal itt kell lenni. Ez a két asszony itt is van. Éjszaka félnének, ezért Boros Istvánná férje az őrzőjük, mert mégis más. ha férfiember van a háznál. Megmutatták lakószobájukat Két hevenyészett prices, kis vaskályha, a falon polc, a vaskályha mellett egy kecs­kelábú asztal. Ez a berende­zés. Az asztalon Wettstein Fe­renc „Baromfitenyésztés” cí­mű szakkönyve. — Most tanulmányozom a „Zöld és vizenyős takarmá­nyok” című fejezetet — ezt Borosné mondta csak ügy, mintha közölné, hogy meg­főzte a babcMilyást. Lehetne most ámulni-bámulni, cso­dálkozni, ha lenne rá idő, de nincs. Nincs, mert Borosné folytatta mondókéj át. — Kati néni kedveltette meg velem, ő itt a fő. Ez meg az ő tudománya — mu­tat az asztal sarkán heverő „Baromfitenyésztés” néhány példányára. A fekete apró fehérbabos fejkendő megmoccan. — Ez semmi, otthon több van. — Aztán riadt csend. Kati néni a kis széken ült, sápadt arcocskáját halvány nirosság futotta be. Fejét el- forditotta, talán már meg is bánta, amit mondott, még azt hiszik róla, hogy diesek- vő. Nem szólok semmit, mit mondjak. Áruljam el, mit ér­zek: hogy legszívesebben megölelném ezt a törékeny kis nagymamát? Gyerekség. Ehelyett megkérdeztem tőle, hány éves. Éppen csak na­gyon picit elnevette magát: — Ó, édes gyerekem, el­múlt az idő. Hatvannégy. Bi­zony, már hatvannégy. Kormányrendelet a termelőszövetkezeti tagok öregségi és mun&aképtelenségi járulékáról A minisztertanács a leg­utóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezeti tagok öregségi és munkaképtelen­ségi járulékáról szóló rende­let tervezetét. A kormány ezzel a rendelettel gondos­kodik azokról a termelőszö­vetkezeti tagokról, akik öreg­ségük, vagy munkaképtelen­ségük miatt nem szerezhe­tik meg a törvényszerű nyugdíjhoz szükséges „szol­gálati” időt. Ez az intézke­dés elősegíti a mezőgazda­ság szocialista átszervezését, egyben bizonysága szocialis­ta államunk gondoskodásá­nak. A rendelet értelmében az említet módon ellátatlanul maradó termelőszövetkezeti tagok öregségi járulékot kapnak, ha a férfi a 70., a nő pedig a 65. életévét be­töltötte már, s a termelőszö­vetkezet közös munkáiban rendszeresen nem tud részt- venni. Az a tag nem vesz részt rendszeresen közös munkában, aki egy naptári éven belül 120 (a nő 801 mun­kaegységnél többet nem tud teljesíteni. Gondoskodik a rendelet továbbá azokról a termelőszövetkezeti tagokról is, akik az említett életkort ugyan még nem érték el, munkaképességüket azonban teljesen elvesztették már, s törvényerejű nyugdíj megál- ’apításához — úgynevezett nyugdíiévekkel nem rendel­keznek. Mind az öregségi járadék, mind pedig a munkaképte­lenségi járadék havi ösz­szege 260 forint. Abban az esetben, ha a férj és a feleség egyaránt terme­lőszövetkezeti tag, a 260 fo­rint járadékra a férj jogo­sult. Ha a férj meghalt, s a felesége termelőszövetkezeti tag, ez utóbbi kapja a 260 forint járadékot, de csak úgy, ha az előbbi feltételek nála is fennállnak. Ha a ter­melőszövetkezeti tag egyéb jogcímen törvényszerű nyug­ellátásban részesül és ennek összege a havi 260 forintot nem éri el, akkor az egyéb jogcímen járó nyugellátás és a 260 forint közötti különbő­zetet kell részére folyósítani Gondoskodik a rendelet a meghalt termelőszövetkezeti tag özvegyéről akkor is, ha az nem volt ugyan termelő­szövetkezeti tag, de a 65 életévét (férfi-özvegy a 70. életévét) betöltötte, vagy az orvosi bizottság megállapítá­sa szerint teljesein munka- kéntelen. Ezeket az özvegyeket havi százharminc forint özvegvi járadék illeti meg, ha tör­vényszerű özvegyi nyugdíjra nem jogosultak. A járadék mellett a terme­lőszövetkezeti tagnak meg­marad a háztáji gazdasága, megkapja a tagokat álta­lában megillető egyéb szo­ciális kedvezményeket, va­lamint a bevitt földje után őt megillető földjáradékot is. Nem jogosult öregségi, — munkaképtelenségi, illetőleg özvegyi járadékra az, akinek vagy a vele együttélő házas­társának havi 260 forintot meghaladó nyugdíja, kerese­te, vagy jövedelme van, ki­véve, ha ez a jövedelem a háztáji gazdaságból, vagy a föidjáradókból származik. Ha valamely naptári év­ben az öregségi, vagy munka­képtelenségi járadékban már részesülő férfi termelőszö­vetkezeti tag 120, a női terme­lőszövetkezeti tag pedig, 80 munkaegységnél többet te! jesített, a teljesítést követő hónap első napjától a nap­tári év végéig megszüntetik a járadék folyósítását. Ha a termelőszövetkezeti tag a nyugdíj-igényének be­jelentését, illetőleg a halálát közvetlenül megelőzően leg­alább három éven át nem folytatott élethivatásszerűen mezőgazdasági, illetve a me­zőgazdasági lakosság szükség­letét kielégítő ipari tevé­kenységet, akkor a tag részé­re öregségi, (illetőleg mun­kaképtelenségi járadék, öz­vegye részére pedig özvegyi iáradék csak különlegesen indokolt esetben állapítható meg. A járadékot a termelőszö­vetkezet utján az erre a cél ra rendszeresített nyomtat­vány űrlapon kell kérni. A termelőszövetkezet, va­lamint a községi (városi ta­nács végrehajtó bizottságár nak javaslata alapján az Országos Nyugdíjintézet állapítja meg és folyósítja a járadékot. A rendelet alapján legko­rábban 1960. január 1-től kezdve lehet járadékot meg­állapítani. özvegyi járadékot ettől az időponttól kezdődő­en az az özvegy is kaphat, akinek férje 1959-ben halt meg. ha iega'ább 1958 január 1-től kezdve termelőszövetke­zeti tag volt. A rendelet hatálybalépésé­vel egyidejűleg a kormány a volt mezőgazdasági dolgo­zóknak (gazdasági cselédek­nek) folyósított Ombi-jára­dékot a termelőszövetkezeti tagok öregségi járadékával azonos összegre emelte fel 1960. január 1-től kezdve te­hát ezek a járadékosok is — a családipótlék beszámí­tásával havi 260 forint jára­dékot kapnak. (MTI). „remetéje" SZAKKÖNYVEKET OL­VAS, tanul, mert ide mar tu­dás kell, meg szív. Dehát csak rá kell nézni... Kilenc esztendővel ezelőtt lépett a tsz-be és már akkor meg­mondta a vezetőségnek, hogy ő ügy jön, ha csirkés lehet. Azóta baromfigondozó. Ennyi még soha nem volt gondjára bízva és ezután jön a többi tízezer. Kilenc év sok idő. Tavaly ősszel Kati néni „fel­mondott”. — Az elnök is olyan volt, tudja ... Meg soha nem ad­tak mellém kedvemre való társat, aki szereti is ... Ezért meguntam — vallja restell- kedve, bár most úiból itt van. Kijelentette, Borosné miatt, aki kedvére való társ és éijel soha nem restell fel­kelni tüzelni. Azt mondta, Borosné miatt, de minden szava elárulta, jött volna mindenképpen. Hogyan is maradhatna el Kati néni a csirkéktől? Borosné egy hónappal ez­előtt még nem gondolt arra, hogy ő is baromfigondezó lesz. Unta magát otthon és nászasszonyával bement az irodára, munkát kért Télen? Elsorolták neki, hogy mi do­log van, néhány ember nádat vág, mások a trágyát hord­ják és páran a szőlőben kő- műveskednek, az egyik épü­letet alakítják át a napos­csibéknek. Borosné kijelen­tette, akkor ő oda elmegy, mert a férfiember elnagyolja az ilyen munkát. Másnap reggel útnak indult. Ott is maradt Kati néni legnagyobb megelégedésére. Azóta há­romszor ment haza. — Ugye, meg is látszik a csirkéken? — kérdezte és örültek mindketten a dicsé­rő szónak. Tenyerükbe vet­ték az eleven, szép jószágo­kat, hogy nézzem, milyen aranyosak, már repkednek. Hát nem olyanok, mint a szárnyas madarak? — Pipipi, pipipi — mondta Kati néni és a rengeteg röp­ködő, nyüzsgő, eleven jó­szág mind hozzája futott. A fekete kis fehérpöttyös ken­dő alól a tiszta szempár rám nézett és azt mondta: „Lát­ja, mennyire ismernek” — és még azt mondta: „Ez ám a nagy öröm”. MÁR A TŐKÉK között bandukoltunk a falu felé. amikor kísérőm jó’ sok idő múlva megszólalt. — Kati néni ilven asszony. Szekulity Péter

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom