Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-07 / 32. szám

1960. február 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 X Mit tudnak a kenderes! új belépők a jelenről * a jövőről Ilyenkor télidőben csökken a munka üteme a termelő- szövetkezetekben. így van ez . Kenderesen is. a Haladás Tsz-ben. Az állatgondozókon kívül többnyire csak a foga- tosok és a rakodók munkál­kodnak a trágya és takar­mányszállításnál. esetleg még darálás vagy kukoricamor- zsolás folyik, de az sem sok embert foglalkoztat. Ilymó- don a brigádvezetők elfog­laltsága is kevesebb, többet törődhetnek azzal, hogy a közös munkában még járat­lan. új belépőkkel foglalkoz­zanak, elbeszélgessenek ve­lük a munka rendiéről, arról, hogy mit vár tőlük a gazda­ság, a közösség, mik azok a feladatok, amelyeket el kell végezni; milyenek a közös gazdálkodás idei tervei, s ha ezek megvalósulnak, milyen jövedelemre számíthatnak év végén. Egry szörnyen elfoglalt ember Bereczki István, a tsz el­nöke az éppen belépő Süve­ges Andrást ajánlja, kérdez­zük meg tőle. mit végzett ezen a téren. Süveges András agilis és — mint később ki­derült — szörnyen elfoglalt brigádvezető. — Hogyne, megtörtént. F -g- lalkoztunk ezzel a Jcérdéssel — feleli gyorsan. — Beosz­tottuk az embereket. Minden munkacsapat vezető tudja, kik tartoznak hozzá és be­széltek is velük. Elsorolja néhány munka­csapat vezető nevét, meg­mondja hol találhatók, azu­tán bokros teendőire hivat­kozva — kezében valamilyen kötőfékkel — elsiet. Búcsú­zóul még hozzáteszi, hogy már várják az istállónál, meg a tanyára is ki kell mennie. Szerencsémre a felsoroltak közül Kender János közben be jött az irodába, így az­tán vele indultunk megta­pasztalni: tudják-e az új em­berek, amit tudniok kell. Elsőnek mindjárt őt kérdez­tem Majd beletanul — En csak azt tudom, hogy kineveztek csapatveze­tőnek. Kezembe nyomtak egy papírt, rajta a kilenc név, akiket hozzám osztot­tak be. Azóta igen minddé' beszéltem, dv több van olyan, akit másik csapatba is felírtak, vagy ha nem is ír­ták fel, de másutt akar dol­gozni. Nem tudom, hogy lesz ezekkel. — Egyébként én teljesen ártatlan vagyok. Mondtam :s András bátyámnak, a bri­gádvezetőnek, nem értem ér. a munkaegységszámítást. De- hát azzal nyugtatott, hogy majd beletanulok. Többször akartam már erről-arról ér deklődni tőle, de mindig mennie kell valahová. Igaz, sok a dolga, dehát... — Dehát azért törődnie kellene az emberekkel is, — mondom ki helyette a szen­tenciáit. Azzal, hogy az új belépők a'áírták a nyilatko­zatot csak az első lépést tet­ték meg. Most már ők is gaz­dái lettek a közösnek, illik és akarják is tudni, miért dolgoznak, milyen a gazdál­kodás rendszere általáén INIIIIIIIIIIIMIIIHIIIIIIIIIIIIIIiniilHIIinHIHIIII Új medencével bővítik Cserkeszéitől Megyénk kis „Hévize"’ a cserkeszöllői fürdő egyre na­gyobb hirre tesz szert az országban, A fürdőszezon idején a szomszédos, de tá­volabbi megyékből is sokan keresik fel a több betegség gyógyításánál is bevált für­dőt. A nagy látogatottság kö­vetkeztében gyakran zsúfol­tak az amúgy is kis meden­cék. A megyei tanács idén érmen ezért nagyobbarányj bővítést eszközöl Cserkésző - lön. Épül egy versenymére tű medence, amely több ven­dég fürdő» été sere lesz al­kalmas. Ugyanakkor a víz­hűtésben is számo hatunk eredményekkel, mivel a 350 ezer forintos bővítési költ­ségből hideg vizű kutat is túrnak. azt, amit egy tagnak a tsz- röl tudnia kell. Nem kise ő- adásra van szükség, hanem őszinte beszélgetésire. Arra, hogy az emberek választ kapjanak kérdéseikre, hogy eloszoljanak még meglévő kétségeik; hogy tudják hol a helyük. Nem úgy, mint az a két ember, akikkel az ut­cán találkoztunk. A Süveges brigád tagjai — Ők is új belépők. A Sü­veges-brigád tagjai — így mutatta be őket Kender Já­nos. Azt még csak tudják, hogy kinek a munkacsapatá­ba tartoznak, de hogy milyen munkaterületen do.goznak majd, azt nem is sejtették. Amikor pedig arról érdek­lődtem, mit várnak az új esz­tendőtől, csak hümmögtek Végre az egyik kibökte: — Úgy mondják, kicsi lesz az előleg. — Mi lesz a nagy családo­sokkal — kérdezte a másik. Rövid idő a att egész sor probléma felmerült, ami mind választ, magyarázatot vár. A következő háznál már megnyugtatóbb volt a ta­pasztalat. Lévai Sándor oá esi 65 éves ember, mégsem tart a jövőtől. — En már voltam 3 évig tsz tag. Megéltünk akkor is, most is megélünk. Tudja, akkor is munkacsapat ve­zető voltam, most megint annak tettek. Behívatott Sü­veges, megmutatta a brigád­névsort, én meg kiválogat tam kilenc magamforma idő­sebb embert, de még azóta nemigen beszéltem velük Lévai Sándor már arra is gondolt, hogy hasonló ké­pességű emberek kerüljenek a csapatba, mert csak így tudnak sikeresen együtt dof- gozni. De a többi új munka­csapatban vegyesen vannak. Talán, ahogy a névsorban -következtek. Ráadásul tele problémákkal, mint erről még néhány embernél meg­győződtünk Többet kellene törődni az emberre A kenderesi új belépők bi­zony keveset tudnak saját jelenükről. Nem elég az, hogy adminisztratíve beosztják az embereket. Meg kell nézni azt is, hogy kiket sorolnak egy csapatba, hogy az a tiz ember ne kénytelen-kellet­len, hanem szívesen dolgoz­zék együtt. És meg kell is­mertetni őket azokkal a kö­rülményekkel, szabályokkal, amelyek szerint a közös mun­ka folyik. Nagy vonalakban ismerniök kellene a tsz cél­kitűzéseit, ha azt akarjuk, hogy ne bábként, hanem va­lóban a szövetkezet öntuda­tos gazdáiként dolgozzanak A tervismertető közgyűlés sok vitás kérdésre viaszt ad, de semmiképpen sem pó­tolhatja az emberekkel va­ló beszélgetést. Erre a brigád­vezetőknek a sikeres együtt­működés érdekében minden­képpen időt kell szakítaniok. — többet kell törődniük az emberekkel! Patkós 1 Tanulunk egYmástó/j A jövedelemelosztás módszere a barcsi Vörös Csillag Isz-ben At alábbiakban ismertetjük Dögéi István, a barcsi Vörös Csii.ag Tsz brigád vezető je fe.szólalását, amely el­hangzott február 5-én Szolnokon, az országos mezőgaz­dasági konferencia második napján. Tsz-fiak 1948-ban ala­kult. 1956-ig a munkaegység rendszert alkalmaztuk. Ezen- be-ül 1952-ben a kapásnövé­nyek termelésénél áttértünk a tervek egyénekre való fel­bontására és a terv túltelje­sítése után az egyéni premi­zálásra. Ez az adott időben hasznosnak mutatkozott, — azonban e módszernek meg volt a fejlődés, a korszerű mezőgazdasági technikát gát­ló tényezője. Az egyénekre osztott területen nem érvé­nyesült kellőképpen az az elv, hogy egy adott termény előállítása mennyi munká­val, ráfordítással történt. A felbontás azt eredményezte, hogy a tagok idegenkedtek a korszerű technikától és min­dent a régi módon akartak végezni. Több esztendő tapasztala­ta meggyőzött bennünket sír­ról, hogy a réginél szükséges va'amilyen közvetlenebb anyagi érdekeltséget érvé­nyesítő igazságosabb, a szo­cialista jövede’em elosztás elvének jobban megfelelő módszert alkalmazni. Ezt a következőképpen alakítottak ki A munkaegység rendszer­ről áttértünk a készpénz ré­szesedésire. Tapasztaltain­kat és gazdasági adottságun­kat figyelembe véve min­den előforduló munkának megállapítottuk a normáiét- A teljesítményekért előre 1 ÉLI TR4CY *, > Tiszaszöilős határában a Petőfi Termelőszövetkezet szorgos gazdái már most a hideg téli napokon a határban serénykednek. Naponta 12 fogattal és4 vontatóval hordják az istállótrágyát. Képünkön Nagy Sándor és Farkas József fogatosok láthatók. X I/used úft&U p,vLS>zt&$n&Hadawál Kenyerem a rim, nem tudok már Enélkül élni, halni sem. Zárszámadást megénekelni Ó, ahhoz jogom van nekem: Szitál a hó, ropog a hó Fényes cipők, csizmák alatt Jókedvű emberek sietnek, Otthon csak pár öreg maradt, Eltelt az év, nehéz munkában, Mert a munkánk az még nem játék, De már látjuk célját, gyümölcsét, Már kivirult bennünk a szándék. Hogy így jó és így folytatjukl Pusztamonostor, kis puha fészek a jászság nagy, terebélyes fáján, közepében rég volt egy zárda, most kultúrotthon, melynek a táján Ugyancsak kedves zajok vannak: Zeneszó, nóta, harsogó jókedv. Négy bográcsban fő jószagú pörkölt, Gyűl az új, vidám embersereg, Ünnep a közös jókedv, mulatság, Közös a munka és az öröm. Büszke asszonyok — régen kis riadt szomorú szemű, bús cselédek — ragyogó tálban tálalnak néked, mosolyuk olyan, mint a parázs. Már nem szomorúk, szemük vidám Készek; a szépre, szóra, csókra. Fehér kenyeret nyújt feléd és Eszedbe jut róla egy nóta. A bor ? A bor csak úgy igazi, Ha egy ilyen kis barna adja, Felé tartod a lelkedet És bor csordul a poharadba. Áll az ünnep. Zajong a nép is, leszedik az asztalokat, Lábad alatt táncol a padló, vagy te ugorsz jó nagyokat? Ünnepeljünk! Csillog a hó is Ezüstköpeny búzánk felett, Táncoljunk hát, zárszámadás van, A jókedv itt van, melegít. Mulassunk! Egy nap nem elég, Kitárjuk vidám örömünket, Kitárjuk a világ elé. Búzánk elég! Pénzünk elég, Jólét köpenyével takar. Bort ide még! Húzzad Gabi! Mindenki mulatni akar. Velünk a régi sorsos-társak, Velünk az újabb rokonok, Együtt a munkában, a bajban s a táncban is! Mulassatok! Tele bízással most a lelkünk, Elvetve szunnyad a vetés, Asszonyunk, gyermekeink arcán Otthonos már a nevetés. Nyitva előttünk minden út, mely Előre, felfelé vezet! Gyere közénk! Nehéz a lépés? Segítünk! Add a kezed! CsutaLajosué megállapított pénzöszeget írunk jóvá, a biztosított jöve­delem előleget munkaegy­ségre visszaszámítva 50 fo­rintba állapítottuk meg. A teljesített normákért jjáró összeget minden hónapban megkapják a tagok, ha a jö­vedelem szétosztható részé­ből még év végén is jut, alt­kor részesedés kiegészítést kapnak a tsz gazdái. A kiegé­szítést a jövedelem nagysága szabja meg. Néhány példává' sze­retném érzékeltetni, hogy mi­lyen egyes normák pénzbeli értéke. Például 1 kh. maghe­re kaszálása 192 forint, bur­gonyaszedés gép után má­zsánként 6 forint. Egy kh. kukorica kapálása 128 forint. Az állatgondozás hízósertés­nél darabonként havonta 8 forint, minden kilogramm súlygyarapodás után még 50 fillér. A norma hasonlókép­pen van kialakítva más munkáknál is. Mindezek nyo­mán 1957-ben már szembe­tűnő javulást! tapasztaltunk termelőszövetkezetünkben. A tagok felismerték anyagi ér­dekességüket a termelés növelésében, szorgalmasab­ban dolgoztak, nagyobb mér­tékbe vonják be a családta­gokat a közös munkába. — Többet törődnek a közösben végzett munkával. Az egy tagra eső termelési érték az 1957—58-as gazdasági évben kb. 60 százalékkal volt ma­gasabb. mint 1955-ben. Nálunk a növénytermesz­tésbe dolgozó férfi tag egy hónapi munkája után 1500— 2 ezer forintot visz haza. Annak el'enére, hogy a ne­héztesti munkákat: kaszálást, aratát, (zsákolást, műtrá­gyaszórást. stb. gép végzi el, a tagok keresete mégis több most, mint régebben volt. Egy tagra eső átlagjövede­lem: , 1955. 13.500 forint, 1956 11.200 forint 1957. 14.300 forint 1958 15 600 forint 1959. 17.930 forint Ezzel egyidejűleg nőtt az árutermelés is. 1955-ben az egy holdra jutó árutermelés összege 4 ezer 838 forint volt, 1957-ben az új módszer első esztendejében 5 ezer 310. — 1959-ben pedig 6 ezer 873 fo­rint. Ezek a számok is bizo­nyítják, hogy a készpénz ré­szesedés maximálisan nö­velte a tagok jövedelmét, az egy holdra jutó árutermelést és az egy tagra jutó termelé­si értéket. Az egy év tapasz­talata azt is bizonyította, hogy valamit még tennünk kell. Ezért 1959-ben önelszá­moló brigádokat hoztunk létre. Az önelszámoló bri­gádrendszer lényege, hogy a brigád termelésére fordított munka, gépi munka értékét szembeállítjuk a megtermelt összeggel, a bruttó termelési értékből 15 százalékkal já­rulnak a beruházási alaphoz. Tehát a 15 százalék és a ter­melésre fordított összeg kö­zötti különbözet adja a ta­gok jövedelmét. Az így adó­dó tiszta jövedelem maximu­ma a 100 száza’ékra + 20 százalék lehet. Tavaly így alakult a részesedés. A 100 százalékot alapul véve, a Dózsa brigád 8 százalékot, a Petőfi és a Táncsics brigád, valamint a sertéstenyésztés és hizlalás 20 százalékot ka­pott. A Kossuth brigádnál, a traktoros brigádnál nem mu­tatkozott jövedelem kiegészí­tése. A 20 százalékon felü­li összegből, illetve többlet- jövede'emből először kiegé­szítettük a beruházási össze get, ami maradt, abból a ta­gok kaptak még 8 százalékos részesedés kiegészítést Azért tartottuk szükségesnek a plafon kiala­kítását, mert az egyes brigá­doknál a tagok aránytalanul nagy jövedelemhez jutottak volna. Például a sertés hiz­lalásnál ha mindent kioszta­nak egy tagra 230 ezer fo­rint is jutott volna. A trak­torosok a munkájuk után já­ró részesedést a brigádokból kapják, tehát érdekeltek az ott végzett munka minőségé­ben, azonfelül érdekeltek a traktoros brigád jövedelmé­ben, mivel attól is függ jö­vedelmük, hogy milyen gaz­daságosan haszná1 ják ki a gé­peket A brigádvezető, a könyvelő, a raktáros, az ag- ronómus és az elnök jövede­lem részesedése a teljes tisz­ta jövedelem mennyiségétől van függővé téve. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítot­ták, hogy ez a rendszer óri­ási serkentő hatással van a tagokra és vezetőkre egv* aránt. Persze amit én el­mondtam, azt nem lehet sab'onnak tekinteni, hiszen végeredményben mindehhez jó vezető gárdára, megalapo­zott gazdaságra van szükség. 7{itka vadászszerencse Néhány nappal ezelőtt ritka szerencse érte B. Sándor Istvánt, az alattyáni Úttörő Vadásztársaság e'nökét. A község határában csaknem 1 méter hosszú, 6—7 kilo­grammos vadmacskát lőtt. Az eset azért keltett még vadásztársak körében is nagy feltűnést, mert a mi vidékünkön edd g nem ta'állak vadmaeskát. S ami ezt a pé’dányt illeti, még az állat- kertben sem látni ilyen szép nagyot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom