Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-28 / 50. szám
X olvas PÁRIZSI DIVAT és a fegyencruha KÖNYVTÁRBAN ALUDNI TILOS! Hátamögött könyvespolc, ölében és kezében könyv. Örvendezve állapítottam meg: a cselekvés egyértelmű, a kép és a szöveg száz százalékig fedi egymást. Félreértés tehát kizárva, X valóban olvas. Se többet, se kevesebbet nem csinál. Olvas, mer* a szöveg szerint nagy könyvbarát. Ez dicsérendő tulajdonság, egészen más, mintha teszem azt nagy nőbarát lenne. Ebben az esetben alig valószínű, hogy fényképe belekerül a közkedvelt képeslap egyik oldalára. De miért adják ország-világ tudtára, hogy X művesz, aki ol ~s, nagy könyvbarát? Eddig talán nem volt az? Másféle szórakozásokkal töltötte idejét, esetleg különböző haszontalanságokkal s utóbb rájött mindezek tarthatatlanságára, abba hagyta az egészet, visszavonult könyvei közé, ahol le is fényképezték őt, amint elmélyedve ismerkedik legújabb szerzeményével Aztán hosszas töp- i ngés után rájöttem, hogy itt ialafintaság rejtőzködik a dologban. Az a helyzet ugyanis, hogy ez a bizonyos felvétel úgynevezett képes hirdetés lenne. c hogy X olvas, meg hagy könyvbarát, az nemcsak egyszerűen azért került ebbe a képeslapba, a könyvespolccal együtt, mert olyas es mert nagy könyvbarát, nem, nem. Egészen más miatt. Azért, mert X nemcsak olvas, hanem ismert és elismert film- és színművész. Ténykedését buzdításul szánták és arra érdemes könyv- propagandával foglalkozó szervek. íratlanul és kimondatlanul valahogy így: ,,látja, ..edves hon- és polgártársam! X olvas és nagy könyvbarát. S ha Ön eddig nem volt nany könyvbarát, most szégyenkezzen és pótolja mulasztását. Egyrészről. Másrészről, ha X olvas és az neki jó, akkor minden jámbor és egyszerű földi halandónak kutna kötelessége olvasni’’. Erről viszont eszembe jutottak a régi szép ferenczJózsefi idők bárgyú újsághirdetései, amikor is tudtára adtálc a derék polgároknak, hogy székrekedés ellen legjobb az ilyen, meg az olyan keserűvíz, éspedig azért legjobb, mert még a jóságos uralkodó is azt használja, vagy szöveteket csak Eleckensteintől váVégül pedig sok-sok embertársam nevében határozottan és nyomatékosan kijelentem, én nem azért olvasok, mert X olvas és nem is azért vagyok, vagy leszek könyvbarát, mert ő is nagy .könyvbarát. Nem. Egyszerűen szeretem a könyvet, még akkor is. ha történetesen X nem olvas. Sz. P. Az egyik párizsi fegyintézet női lakója panaszt terjesztett a börtönigazgatóság elé, amelyben kifogásolja a fegyencruha egyenrangú és csúnya szabását és divatos „egyenruhát” követel a rabok számára. Panaszában hangsúlyozza, hogy a fegyencruha „nem méltó a francia divat hírnevéhez”... (A „Basler Nachrichten”- ből.) Az utóbbi időben túl sokan használták fel a londoni könyvtárakat délutáni szu- nyókálásra. A könyvtárak vezetői el akarják venni az álmos olvasók kedvét a könyvtári alvástól és ezért öt fontra bírságolnak meg mindenkit, akit szunyókáláson kapnak rajta. Így akarnak megszabadulni a horkoló „könyvmolyoktól”. Abíb az öregedést monopolizálják Poétáink előszeretettel használják fel témáiknak az öregedés lehangoló tüneteit. Az egyik nemes rezignációval, a másik harcos mélabúval. A versek szépek, ez ellen nincs is kifogásom. De azt már furcsának tartom, hogy ország-világ előtt közzéteszik, sőt ha egy kis szerencséjük van, verseiket lefordítják idegen nyelvre is és akkor Lengyelországban, Albániában, sőt Kínában is tudomást fognak szerezni arról, hogy egyes költők idő előtt megvénülnek. Mindez felötlött bennem, amint e költők verseit olvasgattam. A kutyafáját neki! Én ismerem ezeket a költőket. Valamennyi pirospozsgás, szemük úgy villog, mint a kés. Vidámak, elégedettek és jóltápláltak. Dehát akkor miért sajnáltatják magukat? Miért nem sajnálnak engem, aki sovány vagyok, kisfizetésű és zárójel van a bajúszom körül. Ezentúl verseket fogok írni. Megírom, hogy pajzs- mirigytúltengésem van és állandó fejfájás gyötör. Megírom jambusban, trocheus- ban, anapaestusban és dacti- lusban. Akkor majd lefordítják különféle nyelvekre, hogy már a dityrin sem használ nekem. Megtudják végre szomorú sorsomat Lengyelországban, Albániában és Kínában. Talán még a Szolnoki SZTK-orvosok is elhiszik. M. M, a pletykát! zik vele. Ez bemegy a munkahelyére egész nap telefonálgat, ellődörgi az időt, semmi hasznát nem veszik annak. De csino6 és szép ugy-e, hát fizetik. Ezt különben Titkosné mondta. — Titkosné pedig aztán mindenről tud. Csak egy a baja, arra semmit sem lehet bízni- Rögtön eljár a szája. Ha a szomszédban kanál csörren, már tudja, hogy családi háború volt. Pedig családi belviszály a mi házunknál igen ritka. Vitézné ugyan majd minden héten összepatáliázik az urávaL Meg is csépelik egymást. Volt rá eset, hogy a padlásra menekült szegény asszony. — Na pedig oda is mehetett. Mert a házmesternek arra van gondja, hogy pletykáljon, de hogy a padlást is rendbe tartsa, az már úgy látszik nem őrá tartozik. Szóval mind ilyenek az asz- szonyok. Én nem is igen társalkodóm velük. Hozzám már nem is jár senki, mert én aztán nem tűröm a pletykát, — tajtékzott Kacsa Malvin. — borzák — Én magam is rengeteg öregedő embert ismerek. Ott van például Góth néni, aki a csütörtöki piacok alkalmával az ócskás szerepét tölti be. Hetvenhat éves és saját öreg kezeivel árulja a kinőtt gyermekholmikat. Tudják ezt Albániában? Nem! Tisztelt költő kartársak! Az öregedést nem lehet monopolizálni. Tessék tudomásul venni, hogy más is öregszik. Góth nénit már említettem, de öregszik például ~ Például öregszem én is. Huszonnégy éves vagyok csupán, mégis észrevettem, hogy a nevető ráncaim egyre mélyülnek, sőt már egész mély barázda képződött az orr- cimpámtól le a szájam szegletéig, minte«v zárójelet képezve a bajúszom körül. NiiimitmiiiimiiiiimiiiiiniimiiiiiiiiHiHim Macskaképzés a televízióban Oklahoma államban műsort adnak a televízióban macskák részére. Előadás előtt felhívják a figyelmet, hogy a készülék épsége érdekében távolítsák el a kutyákat a közelből. A televízió képernyőjén a macskák okulására egérfogási jelenetet mutatnak be. (A „Volkstímme”-ből.) Nem tűröm Kacsa Malvin határozottan jelentette ki három hallgatójának. — Hozzám már nem is jár senki. Én kérem nem tűröm a pletykát — húzta ki magát önérzetesen. — Mert azelőtt? Azelőtt hányszor, de hányszor beállított hozzám Lomháné. Hát az az asszony, ha tudnátok olyan piszok van az otthonában, hogy az ember gyomra felfordul. Megesik, hogy a szennyes a sarokba hányva, a parkettet pedig hetekig nem fényesíti, a sparhelten egymás tetején a mosatlan tányérok. Csakúgy mint Ba- j adómé. — Bajadémé? Na az aztán külön szám. Ha sejtené a férje. Saját szememmel láttam a múltkor tüzelőért ment a pincébe Könnyű Zsiga ott jött le Bajadémé ajtaja előtt, az meg behívta. Legalább másfél óra hosszáig bent volt Könnyű Zsiga nála. Éppen mondtam Lógósnénak ha az ura megtudná!.™ — No persze Lógósné se sokat beszélhet. Én tudom, ihert Titkosné együtt dolgoKi hogy Ma kezdődik a tavaszi bajnoki labdarúgó idény. Két NB Il-es, három NB III-as csapat startol délután, a jövő vasárnap pedig tizenhat SK és SE focistái futkároznak a gyepen, hogy kiderüljön, melyik a meg ve legjobb labdakergető együttese. Ebéd után tehát nyitányra int a karmester, illetve kezdést fütyül a bíró és bokakészült? csattogástól, játékvezető go* rombítástól, bírósíptól, játékoskioktatástól és szidástól lesz hangos a pálya. Ennél szebb zene nem létezik szurkolófül számára, s istenőrizz ezt a szép harmóniát hangos hajrával, tömeges csapatbiztatással megrontani. Nézzük, ki hogyan edzett a nagy eseményre, a bajnoki idényre? A labdarúgó A játékvezető-< ■íj' A szurkoló Eredményes a Néplap elő- fizető kampányai Tavasai saeplők — Te Juci! Honnan vetted axt a szép sötétkék babaruha anyagot? A pályagondozó
