Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-28 / 50. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1960. február 2Sj

gjr||| i

Selamat Datang!

Selamat Datang! Szívélyesen üdvözlünk Indonéziában! Ezek a szavak száguldanak végig e napokban Indonézia több mint háromezer szigetén, s adják tudtára a világnak, kilencven millió ázsiai ember szíve tárult ki Hruscsov szovjet miniszterelnök előtt. Pedig az indonéz emberek nem könnyen barátkoznak. A holland gyarmatosítók három évszázados uralma kiábrándította őket a fehér színből. A kegyetlen gyarmati elnyomás megkeményítette a szíveket. Indonézia, e gyönyörű szigetország olyanná vált, mint a dzsungelek legszebb virága: a me- lati. Csak annak mutatja meg színeit, aki behatol a dzsungelbe és megtalálja hozzá a utat. Nos, Indonézia melati virága kinyílt, s teljes pompájában megmutatkozott azok előtt, akik megtalálták hozzá az útat.

Mint hűséges harcostársat

Február 18. óta tart Hruscsov miniszterelnök indonéziai dia- dalútja. Djakarta, Bandung, Djogjakarta, Surabaja és Bali sziget lakossága egy emberként köszöntötte a szovjet vendéget, akiről Sukarno elnök azt mondotta, hogy a népek barátságának megtestesítője. Lapvélemények szerint még soha, egyetlen magasrangú vendéget sem részesítettek Indonéziában olyan kedves fogadtatásban, mint Hruscsovot. Vajon mi ennek a magyarázata? A válasz egyszerű: a Szovjetunió miniszterelnökét nemcsak mint vendéget, hanem mint hűséges harcostársat is köszöntik Indonéziában. Mint olyan államférfit, aki az ázsiai népekkel együtt küzd a gyarmati rendszer és az imperializmus ellen, a békéért. S az' indonéz emberek tudják, Hruscsov nemcsak a Szovjetuniót képviseli, hanem a több mint egymilliárd embert tömörítő hatalmas szocialista tábort Is.

A békés együttélés diadala

Indonézia és a Szovjetunió barátsága nem újkeletű. Ezt a barátságot megedzette az idő és a békéért, a békés együttélés valóraváltásáért vívott közös harc. S ha eddig elmondhattuk, hogy két, egymástól távol eső nagy ország barátságáról van szó, akkor most hozzátehetjük, Hruscsov látogatása új fejezetet nyit ennek a barátságnak a történetében. A két állam formális barátsága a két nép szívét egybefűző, elszakíthatatlan érzéssé izmosodik, a legőszintébb és a legemberibb barátsággá válik. Olyan újszerű kapcsolat ez, mely mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a békés együttélés történelmi tény. Tény, amelyet nem lehet többé kitörölni Ázsia százmillióinak gondolkodásából. Hruscsov indonéziai kőrútjának

Eisenhower

Argentínában

BUENOS AIRES (MTI). Eisenhower elnök pénteken latin-amerikai kőrútjának második állomáshelyére, Argentínába érkezett. A Reuter Jelentése szerint fogadtatásakor peronista elemek tüntettek az elűzött argentínai diktátor mellett. Néhány órával Eisenhower megérkezése előtt pedig Bűnös Airesben öt bombamerénylet volt. Valószínűnek tartják, hogy ezt az akciót is peronista terroristák követték el* (MTI),

diadala valójában az államok közötti békés együttélés politikájának diadala.

Elmúltak azok az idők ...

Nemcsak Djogjakarta lakosai, hanem Ázsia és az egész világ haladó emberei felfigyeltek Hruscsovnak arra a kijelentésére, hogy elmúltak azok az idők, amikor a nyugati hatalmak abban az ábrándban ringatták magukat, hogy a világtörténelmet csak egy-két nyugati fővárosban, a világot karmaiban tartó bankok igazgatóságaiban csinálják. A történelmet az egész világ népei formálják. El lehet-e képzelni napjainkban bármilyen fontos nemzetközi kérdés megoldását Kína, India, Indonézia és más ázsiai és afrikai államok bevonása nélkül?

Aligha. A Szovjetunió már régen felismerte ezt a tényt, s ennek a felismerésnek a fényében politizál. Előbb-utóbb erre kényszerülnek a nyugati hatalmak is, ha barátságban akarnak élni a gyarmati álmából felébredt ázsiai és afrikai óriással.

Elmaradhatatlan

epizód

Egyeseknek fölöttébb nem tetszett, hogy Surabajában több mint egy millió ember vonult ki az utcákra Hruscsov fogadtatására. Erre igazán nem számítottak a hidegháború utolsó mohikánjai. Világgá kürtölték tehát a hírt: Hruscsov azért ment Indonéziába, hogy szovjet katonai támaszpontok létesítéséről tárgyaljon. Azt is közölték, hogy az első szovjet támaszpont építését már meg is kezdték Ambom-szigetén. A hír, bizonyos körök legnagyobb sajnálatára, csak részben bizonyult valónak. Ambom-szigetén valóban építenek szovjet segítséggel — egy technológiai főiskolát...

Az „egyetértés alapján”

Amikor e sorokat írjuk, még tart Hruscsov indonéziai látogatása, s három napja folyik az eszmecsere Hruscsov és Sukarno elnök között Bali- szigetén, amelyet az „ezer templom szigetének” is neveznek. Minden jel azt mutatja, hogy a két államférfi nagyszerűen megérti egymást.

Az álláspontok vagy egybeesnek, vagy nagyon közel állnak egymáshoz a napirendre tűzött kérdésekben.

Dj akartai vélemények szerint Hruscsov és Sukarno már eljutott az „egyetértés alapjára” a tárgyalásokon. A következtetés csak ez lehet: Hruscsov indonéziai látogatása, a a szovjet-indonéz tárgyalások végeredménye újabb hozzájárulás lesz a békéhez, a népek barátságának eszméjéhez.

HlllllllllllllllllllllllllltlIllllltlIIMIIHIMIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIHIIIIIIIIIIIII

Bonn „territoriális hadsereg64 megalakítására készül

flz amerikai kiüügym'nisztérlum le nti Bont

Tovább gyűrűzik a nyugatnémet —spanyol botrány

WASHINGTON

A nyugatnémet kormány Spanyolországban létesítendő katonai raktárainak és támaszpontjainak botrányához péntek este új fejlemény járult: Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium szóvivője hivatalos nyilatkozatban közölte, hogy az Egyesült Államok felhívta Nyu- gat-Németországot, halásszon el minden döntést az európai támaszpontok ügyében, amíg NATO-beli szövetségesei nem tárgyalják meg részletesen a kérdést az illetékes nyugatnémet hatóságokkal. Ezt diplomáciai úton közölték a nyugatnémetekkel.

White hozzáfűzte, hogy a NATO decemberi párizsi minisztertanácsán a nyugatnémetek támaszpont-igényei már szóbakerültek, igaz, hogy „a lehető legkísérletibb tapogatózó módon”. White nem válaszolt a DP A nyugatnémet hírügynökség korábbi közlésére, amely szerint Her- ter amerikai külügyminiszter állítólag beleegyezett a spanyolországi német támaszpontok tervébe, de a Reuter — jólértesült washingtoni körökre hivatkozva —> azt állítja, hogy Herter nem adott ilyen beleegyezést.

BONN

Mint az UPI jelenti — Strauss nyugatnémet hadügyminiszter pénteken Bonnban kijelentette, hogy a NATO- val folytatandó tanácskozások nélkül semmiféle további lépést nem tesz.

BILBAO

Az AFP jelenti Bilbaóból (Spanyolország), hogy ott még nem tudnak nyugatnémet rakéta-támaszpontok építéséről, noha egyes jelentések szerint -az építkezések már megindultak. Ugyanakkor köztudomású, hogy több spanyolországi üzem nyugatnémet megrendelésre kézigránátokat és revolvereket gyárt.

Pénteken egyébként több országban hivatalosan tiltakoztak a nyugatnémet katonai szándékok ellen.

NEW YORK

A szombat reggeli amerikai lapok általában elítélően nyilatkoznak a nyugatnémet katonai terjeszkedési tervekről. A New York Daily News viszont üdvözli, hogy a két leginkább kommunistaellenes hatalom, Nyugat-Németor- szág és Spanyolország, „közeledik egymáshoz”.

A Washington Post így ír:

— Strauss német hadügyminiszter, aki a porcelánkereskedésbe engedett bikára emlékeztet, botránykővé vált a spanyol torreádor-vidékeken való megjelenésével. Az európai általános felzúdúlás teljesen érthető. Túlságosan elevenen élnek még annak emlékei, hogy Hitler közreműködött a Spanyol Köztársaság leigázásában, s hogy a madridi Franco-rezsim a nácik és a tengely-totalitarizmus iránti hűségével hencegett. A Franco-diktatúra továbbra is a Hitler-korszak visszataszító maradványa és jelképe maradt. (MTI)

A Monde

De Gaulle délfranciaországi körútja során elmondott beszédeiről

BONN (TASZSZ). A bonni hadügyminisztériumban lázasan dolgoznak a „territoriális hadsereg” felállításának tervem.

„E tervek lehetővé teszik a nyugatnémet kormány számára, hogy olyan hadsereget létesítsen, amely nem a NATO-nak lenne alárendelve, hanem kizárólag Strauss hadügyminiszter parancsait teljesítené — írja a Deutsche Volkszeitung című nyugatnémet lap. — Ilymódon katonai területen is kibontakozik az az irányzat, amely már régóta észlelhető a nyugatnémet kormány külpolitikájában: még a nyugati szövetségesek akarata ellenére is folytatni az „erőpolitikát.’* Strauss január 20-ám a külpolitikai viták idején arról igyekezett meggyőzni a parlamentet, hogy a NATO parancsnoksága alatt álló Bundeswehren kivül még egy „territoriális hadsereg” is szükséges. Strauss nyiltan hivatkozott a várható csúcstalálkozóra, amelyen szavai szerint „rámknézve sorsdöntő határozatokat hozhatnak” — írja a lap. (MTI);

PÁRIZS (MTI). A Monde így ír De Gaulle tábornok délfranciaországi körútja során elhangzott beszédeiről:

— Algériát illetően a köz- társasági elnök világosan leszögezte, hogy nem lesz semmilyen politikai tárgyalás a fegyverszünet előtt, viszont értésre adta, hogy a harcok befejeztével minden algériai irányzat résztvesz majd a népszavazás megszervezésében. De Gaulle tábornok eddig semmilyen utalást sem tett beszédeiben a januári algíri eseményekre, sem a közelgő algériai járási választásokra, sem pedig a választásokat követően az újonnan megrendezendő „kerekasztal” konferenciára.

Ahogyan De Gaulle a nemzetközi problémákkal foglalkozott, az azt mutatja, hogy a tábornok inkább mint bármikor, el van szánva annak a vonalnak a folytatására, amelyet a hatalomra visz- szatértekor szabott meg a francia diplomáciának: az országot vissza kell helyezni az őt megillető helyre és szövetségesekre szüksége van, de legalább annyira szüksége van olyan eszközökre, amelyek birtokában „protek- torai” nélkül is létezhet

Uj doiog, ahogyan a köztársasági elnök hangsúlyozta, a „szabadság táborához” való tartozását; Ez a megállapítás különös jelentőséget nyer Hruscsov látogatásának és a csúcskonferenciának küszöbén. Azt bizonyítja, hogy a szovjet tömb és az angolszász világ közötti „harmadik hatalom” elgondolás, amelyet De Gaulle tábornok emlékiratainak harmadik kötetében vetett fel, a köztársasági el* nők szerint csak egy távoli jövőre vonatkozhat; (MTI).

Egy látogatás emléke

Mikojan látogatóban Hemingway né!

A. I. MIKOJAN, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese Cubában járva felkereste Ernest He- mingwayt. a híres amerikai írót, aki Havanna közelében, San Francisco de Paula faluban lakik.

Hemingway és felesége, Mary, a verandán fogadták Mikojant és kíséretét és baráti üdvözlés után bevezették a házba. Hemingway nagyon egyszerűen volt öltözve. Magas alakja, eredeti frizurája és szakálla, okos, csillogó szeme, fiatalos arca végtelenül rokonszenves hatást tett ránk.

Hemingway villája az egykori őserdő máig is fennmaradt egy kis sarkának közepén áll. Buján pompázó örökzöld növények övezik az épületet. A tágas, világos, egyszerű ház dombtetőn áll és ablakaiból belátni a messzeségbe nyúló völgyet. A mesz- szi távolból idelátszik Havanna füstös elővárosa.

Még egyszerűbb kép tárul a néző szeme elé a ház szomszédságában épült toronyból. Hemingway felesége elmesélte, hogy régebben, amikor a környék még lakatlan volt, éjszakánként egy kis távcsővel figyelték a toronyból a csillagokat.

Mary elmondta, hogy a tornyot maga tervezte és építette férje számára, mert azt akarta, hogy az író akkor is nyugodtan dolgozhasson, ami- kor a házban nagytakarítás

van és zúgnak a porszívók.

Hemingway elmondta, hogy feleségével még húsz évvel ezelőtt vadakat ejtettek a villa közelében. Most már egész kis település közepén áll Hemingway otthona. Az egyszerű, gyakran szegényes épületek azt bizonyítják, hogy ez bizony nem úri villanegyed, hanem igazi munkástelepü- Lés.

Don Ernestot — így nevezik Hemingwayt a helybeli lakosok — az egész környék szeretettel és tisztelettel veszi körül. Az író barátságot tart fenn szomszédaival, ismeri problémáikat és rejtett gondolataikat is. De azt mondják, hogy amennyire kedves és jóságos az egyszerű emberekhez, annyira rideg a bur- zsoá újságírókkal és a mindenféle sznobokkal szemben, akik úgy ellepnék, mint a legyek a mézet, de nem tudnak bejutni a ház kapuján.

A SZALONBAN, a könyvtárban, a hálószobában és a dolgozószobában nincs semmi feltűnő dolog, a falakon nem látni absztrakt képeket. Minden egyszerű, kényelmes, otthonos. A könyvtár polcain ezerszámra sorakoznak a könyvek. Külön polcokat töltenek be a házigazda művei, amelyeket a világ maidnem valamennyi nyelvére lefordítottak.

Hemingway rendszerint állva ír egy írópolcnál. Nemrégiben ugyanis repülőszerencsétlenség érte, a hátgerince

megsérült, és Hemingway most igyekszik minél többet járkálni, vagy állva dolgozni.

Több mint másfél órát töltöttünk Hemingway otthonában... A. I. Mikojannal folytatott beszélgetése igen barátságos hangú és közvetlen volt. Mindketten gyorsan megtalálták a közös nyelvet. Bár Hemingway kijelentette, hogy egyáltalán nem foglalkozik politikával és igyekszik minél távolabb maradni attól, munkásságával — ahogyan Mikojan megjegyezte — nagy szolgálatot tesz a népnek, és ez helyes politika.

—- Amerikai író vagyok — mondta Hemingway —■, de tudom, hogy könyveimet az egész világon olvassák és ennek alapján feltételezem, hogy hasznos vagyok az egész emberiségnek.

HEMINGWAY amikor ezt mondta, kissé zavarba jött és hozzátette, hogy szerénytelenség így beszélni saját magáról. Hozzáfűzte, hogy ezt nem tekinti a maga részéről különös érdemnek, egyszerűen csak úgy gondolja hogy megérti és le tudja írni az emberi érzéseket, a reális emberi problémákat, amelyek az emberek többségére nézve közösek.

Amikor Hemingway megértette. hogy vendége ismeri és érti műveit, egyenesen megkérdezte Mikojant. valóban tetszenek-e neki írásai. Miko* jan igenlő válaszára Hemingway elmondotta, hogy nagy

örömmel hallja ezt, s hogy t könyve, amelyen jelenleg dől gozik, valószínűleg még job ban meg fo^a nyerni tetszé sét. Megígérte Mikojan elv társnak, hogy New Yorkba: megjelenő valamennyi ú könyvét el fogja külden Moszkvába. Mindjárt elő kereste „Az öreg halász és ; tenger” egy orosz nyelvű pél dányát és a következő aján lást írta hozzá: „Anasztas Mikojannak, a legőszintébl jókívánságokkal Hemingway”.

Mikojan Hemingwaynel ajándékozta az író Moszkvá ban most megjelent kétköte tes válogatott műveit és meg jegyezte, hogy ezt a gyűjte ményt 300 ezer példánybal adták ki. Hemingway nag; örömmel fogadta a hírt, bá: régóta tudta, hogy a Szovjet unióban csillagászati példány- számban adják ki műveit, ! hogy a szovjet olvasóközönséí nagyon igényes, nem „co- mics”-okra, hanem komoly irodalomra tart igényt. He mingway maga hozta szóba hogy már régóta szeretne ellátogatni a Szovjetunióba, de különböző körülmények mindig megakadályozták tervének megvalósításában. A. I Mikojan elmondta, hogy He mingway igen kedves vendég lenne a Szovjetunióban és olvasóinak népes tábora me leg fogadtatásban részesítené,

— Reméljük — mondta He mingway —, hogy még találkozunk Moszkvában.

Amikor szóba került a ha“ vannai szovjet kiállítás, Hemingway kijelentette, hogy feltétlenül meg fogja nézni.

— A kiállítás biztosan gazdagítani fogja az önök országával kapcsolatos ismereteimet, s az olyan dologra, amiből tanulni lehet, mindig szívesen áldozok időmből. Én ugyanis — folytatta — nem járok fogadásokra és ritkán megyek vendégségbe, mivel ezt felesleges időtöltésnek tartom. Az írói munka önkéntes. senki sem ellenőrzi a munkafegyelmet. Csak szigorú önfegyelemmel lehet eredményeket elérni. Ha az ember elkezd fogadásokra járni, hasztalanul pazarol el sok értékes időt. Még nagyon sokat akarok tenni, de az évek szállnak. Ezért vagyok oly szigorú magammal szemben. És ritkán szegem meg egyszer s mindenkorra kidolgozott munkarendemet.

Hemingway a beszélgetés során meleg hangon nyilatkozott a kubai népről és Fidel Castro forradalmi kormányáról.

VÉGÜL MIKOJAN néhány ajándékot és emléktárgyat nyújtott át Hemingwaynek és feleségének. A házaspár őszintén örült a zenélő szput- nyik-doboznak, az Ermitage- ban lévő értékes képek kétkötetes reprodukciójának, a „Vörös Moszkva” illatszerkészletnek és az orosz csemegéknek —• a vodkának és a kaviárnak. Hemingway a népeink közötti barátságra, a békére és az egész emberiség boldogulására koccintott velünk.

Amikor elbúcsúztunk a vendégszerető ház gazdáitól, boldogságot, hosszú életet, s a népek javát, az emberi értelem diadalát szolgáló további eredményes munkát kívántunk vendéglátóinknak.

(Megjelent az Izvesztyi* iábanJ