Szolnok Megyei Néplap, 1960. február (11. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-21 / 44. szám

I960, február 21. SZOLNOK MEG na NtPUP 5 TISZAÖRSI vándorok Tizenötezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak n——TiTn-rinn—i—--------------------------—™"————■ ös szegyűjtik a trágyát A TANÁCSELNÖK így mondja: — Tizenöten még egyálta­lán nem tették le a garast. Éppen róluk van szó. Ök azok, akikre még nem szá­míthat a Búzakalász Tsz. Lelkivilágukat, felfogásukat nehéz megérteni, itt hagytak csapot-papot és jönnek-men- nek, mint az a bizonyos fáj­dalom. Szombaton jönnek, vasárnap mennek. Fáradtak, gyűröttek. Két konyhát tar­tanak, a bizonytalant nézik biztosnak, a biztost pedig bi­zonytalannak. Többségük makacsul hajtogatja: „a tsz- ben nem élek meg”. Nevet­ni is, bosszankodni is lehet ezen, amikor a mostani zár­számadás után a Szolnok me­gyei szövetkezeti gazdák már eddig 6 és félmillió forintot tettek takarékba. Erre Tisza- őrsön akad néhány erős, egészséges ember, aki azt mondja, hogy a tsz-ben nem él meg. — Sokan vannak? — nézek a velem szemben ülő fiatal tanácselnökre, akivel néhány perccel ezelőtt néztük ki ezt a csendes sarkot. — Megmondom pontosan, egy pillanat — és Lengyel Ferenc, a tanácselnök felkel a székről, átmegy a másik irodába. Néhány perc múlva visszajön, papírlapot tesz az íróasztalra, a tiszaőrsi ván­dorok névsorát. — Hát hogy is? Beszélhe­tünk Lengyel Gézáról, Ignácz Károlyról, Mag Elekről, Ko­vács Károlyról, ide tartozik még Marosi Gyula is, nagy­jából jól tudtam, valami ti­zenöt ember. Elmentek pénzt keresni. Ök legalább is így mondják. — Ez valami hivatalos nyilvántartás? — kérdezem. Fehér egészséges fogsorával rámnevet — Csodát. Csak feljegyzés. Tulajdonképpen a termelő­szövetkezeté, ők készítették, most hogy számbavettékr ki­re is számíthatnak. Kellett, jön a tavasz. A tanácselnök feláll, az ablakhoz megy, s most lá­tom, sokkal fiatalabb, mint ahogy itt a szürke félhomály­ban gondoltam. Kinéz és megismétli. — Nézze, jön a tavasz, nem lehet várni. Sáros csizmájára mutat. — A hó után sár, a sár után por. MILYEN GAZDÁK lehet­tek azok, akik most csak úgy egykönnyen itthagyják a földet? Hiszen csak rajtuk múlik, megélnek-e vagy sem? Az elnök rám néz, arca nyu­godt és visszakérdez. — Gazdák? Nem, a gazdák dolgoznak. Kétszázkilencven körüli a Búzakalász Tsz tag­létszáma és ezt a tsz-t nem is kell félteni. A tizenöt tá­vollevő végeredményben nem a világ. A Búzakalász Tsz erős, egészséges, s az embe­rek nagy többsége azt tartja, aki eddig a földművelésből élt, annak most a nagyüzem­ben, a földművelésből job­ban kell megélnie. Aztán azt ajánlja, lépjünk át a tsz-be. ö is velem jön és mesél. Lengyel Gézáról, aki nagycsaládú ember. Len­gyel Géza kérte a vezetőket, segítsenek neki, olyan mun­kához akar jutni, ahol az egész családját foglalkoztat­hatja. A tehenészetet akar­ták rábízni, örült neki, aztán kapta magát és mégis el­ment, most ő is vándorol. Rosszul teszi. A tanácselnök bólint: — Nagyon rosszul. A tsz-ben előhozakodott Lengyel Géza esetével. Ben- dő Béla, az elnökhelyettes felugrik a székről. (Később megfigyeltem, ülve nem tud beszélni, valósággal robban belőle a mondanivaló.) — Nézzük, számoljuk. Len­gyel nagyon jó munkaerő. Ezer munkaegységet úgy ösz- szehoz, ha akar 1960-ban, mint a pinty. És ezer mun­kaegység — ha a tervet tel­jesítjük — jóval fölözi a 30 ezer forintot. Hát még a háztáji!? A könyvelő közbeszól: — ö is, meg a többiek is attól tartanak, a tsz-ben nem lehet megélni. Megkérdezem: — Talán indokolt is aggó­dásuk? EGYSZERRE HATAN Tir­pákodnak rám. — Ne nevettesse ki magát az elvtárs. Ha kétszázegyné- hány ember nem fél és meg­találja számítását, akkor ép­pen tizenöt ember maradna éhen? S ahogy mondják, a pénz dönti el a kérdést, minden a munkaegységelőlegen mú­lik. Erről pedig a vezetőség gondoskodik. Különben az a 15—20 ember nem sokat szá­mít. Attól még nem áll feje- tetejére a világ, sem a Búza­kalász Tsz, ha ők nem jön­nek. Mindenesetre a szövet­kezet várja őket. — És beszélgetünk is ve­lük — állítja Túri Ferenc, a növénytermesztési brigád vezetője. Egyrészt, mert akad a tsz- ben bőven munka, másrészt pedig az is sokat számít, amit az elnök mond. Az erkölcsi hatás. Mert sűrűn mondják, még azok is, akik nem kí­vánkoznak el semennyi pén­zért a faluból, hogy micsoda igazság ez? Ha az egyiknek lehet, a másiknak is lehet. S ez az utóbbi dolog az, ami miatt különösen sokat kell foglalkozni még a tiszaőrsi vándorokkal, hazahívni, ha- zavámi őket. Ezerötszáz fo­rint havi jövedelemre számít­hatnak, igazán nem érdemes a világot járni. Cuppognak a csizmák a marasztaló sárban. Szidjuk a latyakot, s közben nem is haragszunk túlságosan, mert tudjuk: jön már a tavasz. Nemsokára megérkeznek a vándormadarak, fecskék se­rege ül majd a villanydró­tokon. Jönnek a gólyák is. ősszel mindig útrakelnek, de tavasszal mindig visszajön­nek. Még a madárnak is haza húz a szíve. Szekulity Péter Jásztelekről érkezett a le­vél. Mitos András a Vihar­sarok Tsz fiatal agronómusa írta. Arról ad számot, hogy a KISZ szervezet tagjai 10— IS ezer forint értékű társa­dalmi munkával is segítik a közös gazdaság tervének tel­jesítését A Viharsarok Tsz is csatlakozott a 30 mázsás kukoricatermesztési mozga­lomhoz, amelyben 5 hold te­rülettel a fiatalok szintén résztveszenek. temetik a termelési tervet is s tudják, hogy annak tel­jesítésével 40 forintot ár majd egy munkaegység. A tiszainokai Szabadság Termelőszövetkezet tagjai, mint Egyeki László, Jakab József és Sipos István a szövetke­zeti gazdák udvarairól hordják ki a trágyát és kint a határban szarvasba rakják. Heves megyeiek Túrkevén A Búzakalászban kezdtük. A hevesi járási tanács mező- gazdasági osztálya és a járá­si nőtanács ötvem asszonyt hozott el ide látogatásra. Va­lamennyien a baronfitenyész- tő tanfolyam hallgatói és egy­ben új tsz-tagok feleségei. — Érthető, milyen nagy érdek­lődéssel, asszonyi kíváncsi­sággal várták, mit látnak Túrkevén, amelyről már olyan sokat hallottak. Az első az volt, hogy az ottani asszonyok igen kedve­sen fogadták a szomszéd me­HiHHHiiuiiiiHmtmmwHttiumiHiiiiiiiimunimutiHiiHHHtniHUUMUiiiiiimiiiHiiiitiiiH A „wUrttydm'' titkát — Hogyan ketl bánni az emberekkel? Arra bizony nem lehet néhány szóval fe­lelni. Legfeljebb annyit, hogy kettővel sem lehet egyfor­mán. Van, aki egy szóból ért, van akinek többet kell ma­gyarázni. Mások szívesen se­gítenek, de segítségüket nem ajánlják fel önként. Ha kér jük őket, viszont nagyon szí vesen. Ismét másokkal csak kemény, következetes hang­gal lehet boldogulni és sorol­hatnám ezt sokáig. Egy bizonyos, ha őszintén, nyíltan beszélünk velük, szinte mindenkivel lehet, tu­dunk együtt boldogulni. És most ne mondja, hogy cáfor lom magam. Nem ellentétes dolog az, hogy két emberrel se lehet egyformán bánni de őszinteséggel, közvetlenség­gel, meggyőző szóval min­denkire hathatunk. Nehezen indult ez a beszél­getés Fórizs Sándor elvtárs­sal, a kengyeli Dózsa Tsz párttitkárával. Nem könnyű az emberekről véleményt mondani. Neki talán még ne­hezebb, mint foglalkozni ve­lük. Mert a velük való fog­lalkozást érti. gyei termelőszövetkezeti nő­ket. A Búzakalász termálvi­zes üvegházában négy-öt cen­timéteres paprikák, paradi­csomok keltették fel érdeklő­désünket. A kertészek szíves szóval informáltak bennün­ket, primőr és virágkertésze­tük hozamáról, az értékesí­tésről és bizony elcsodálkoz­tak a mi asszonyaink. Az egyik brigádvezető ka­lauzolásával a baromfitelepet is megnéztük és rövid tájé­koztatót hallhattunk a terme­lőszövetkezet állatállományá­ról. Valamennyi feltett kér­désre választ kaptunk. Utána az országoshírű ti­zenkétezer holdas Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetbe vezetett ütünk. Már a szék­ház ízléses berendezése, kul­turáltsága meglepte asszo­nyainkat. Hát még a barom­fifarm. Hosszasan elbeszél­gettek a látogatók a gondo­zókkal és őszintén érdekelte ■őket minden. A Vörös Csil­lag ebéden látott vendégül bennünket, közben az elnök- helyettes az idős tsz-tagok- ról történő gondoskodásról beszélt. — Mint mondta a nyugdíjállományba nem esők havi 100 forint készpénzt, — évente 250 kiló kenyérgabo­nát kapnak. A Vörös Csillag gondoskodik tüzelőjükről és olykor-olykor — szerényebb ajándékokkal is kedveskedik az öregeknek. A Túrkevén látottak, hal­lottak megnövelték asszo­nyaink bizakodását, s erősen fogadkoztak, visszatérve to­vább adják élményeiket, ma­guk is harcosai lesznek a szövetkezeti mozgalomnak. A kedves fogd tatásért és ven­dégszeretetért pedig ezúton mondunk köszönetét a túrke- vei szövetkezeti gazdáknak. KORMOS VILMOS a hevesi járás- vb elnökhelyettese Összefogott erővel Az idősek jó példája nem marad hatásnélkül a fiatalok­ra. így történt ez most is, amikor a termelőszövetkeze­tek egyesültek. A Lenin, a Kossuth és Űj Élet Tsz fiatal­sága felismerve az egyesülés­vihar és a Revizor előadásai­ra, tapasztalatcserét a Szol­noki Bútorgyárban és a bar­csi Vörös Csillag Tsz-ben. Néhány hete. hogy össze­vonták erőiket a besenyszögi KISZ-tagok. de máris jól si* szegénységén csak műtrágyá- vel segítünk. Ilyen esetben ideiglenesen nagyadagú műtrágyázással oldhatjuk meg a kérdést, a túrkevei Táncsics Tsz ku­korica minta parcelláján pél­dául holdanként 300 kilo­gramm pétisó, 300 kilog­ramm szuperfoszfát, 100 ki­logramm kálisó és 10 mázsa mésziszap hatására a kikap­csolt rizstelepre közvetlenül rizs után vetett kukorica 73.7 százalékos terméstöbbletet adott a műtrágyázatlan kont­rollal szemben. A kenderest Haladás Tsz-nél ugyancsak kiöregedett rizstelepen vetett kukorica esetében holdanként 200—200 kilogramm pétisó, il­letve szuperfoszfát alaptrágya és 50—50 kilogramm kiegé­szítő trágya 40 százalékos terméstöbbletet eredménye­zett. Sőt, tapasztalataink sze­rin a holdankéni 50—50 ki­logramm szuperfoszfát, illet­ve pétisó fejtrágya önmagá­ban is 20—30 százalékkal emelte a kukorica vagy siló- kukorica terméshozamát A TALAJ tápanyagellátott­sága mellett öntözés eseté­ben igen jelentős tényező még a termesztett növények fajtájának helyes megválasz­tása. Kukorica esetében az Mv—5-ös fajta például kivá­lóan alkalmas száraz viszo­nyok közé, de rövidebb *e- nyészideje, kistestű volta mi­att korántsem hálálja meg annyira az öntözést, mint a nagytestű, hosszabb tenyész­idejű Mv—1-es, gyenge szár- szilárdsága pedig sok gon­dot okoz az öntözésnél és még többet a betakarításnál. Silókukorica esetében mind­ezek a hátrányok még éleseb­ből ier a* Mv—5-ös helyett silókukori­cának feltétlenül Mv—1-est, vagy Szegedi sárga lófogát vessünk öntözött területre. — Nem kevésbé jelentős a meg­felelő tőállomány biztosítá­sa. Az öntözés termésfoko­zó hatását a száraz termesz­tésben szokásos holdankénti tőszámmal nem tudjuk ma­radéktalanul kiaknázni, ezért már a vetésnél, de főleg az egyelésnél komoly gondot kell fordítanunk arra, hogy a szokásos száraz növényál­lománynak kukorica és siló­kukorica esetében egyaránt mintegy kétszeresét hagyjuk meg. Erre vonatkozóan hasznos tapasztalatokat sze­reztünk a kisújszállási Ady Tsz kukoricájánál, ahol a kát. holdanként 24 ezer tő­számmal rendelkező minta­parcella az esős nyár követ­keztében öntözés nélkül is 30.3 százalékkal termett töb­bet a 12 ezres tőszámú kont­rolinál; Maga az öntözés csak akkor válthatja be a hozzá fűzött reményeket, ha mindezeket a feltételeket biztosítottuk és az öntözést magát szakszerű­en hajottuk végre. Azt, hogy a minden tekintetben jól elő­készített és helyesen végre­hajtott öntözés milyen ered­ményeket biztosít, jól szem­lélteti a kisújszállási Búzaka­lász Tsz-nél elért termés- eredmény. Említettük, hogy a csapadékos időjárás ellenére is a cimerhányás idején meg­öntözött silókukorica holdan­ként 370 mázsa zöldtömeget termett, míg a száraz agro­technikával holdanként csak 236 mázsát tudtunk elérni ugyanazon a táblán. A túr- kevei Vörös Csillag Tsz két- izben (cimerhányáskoc és megkötéskor) megöntözött szemeskukoricája csaknem kétszeresét adta a szárazon maradt terület termésének, a kisújszállási Búzakalász Tsz öntözött vörösheréje pedig három és félszeres terméssel hálálta meg az öntözést és fejtrágyázást, AZ ÖNTÖZÉSES gazdál­kodásban tehát óriási, kellő­en még ki nem használt le­hetőségek rejlenek. Ezeknek a lehetőségeknek a minél teljesebb kiaknázása érdeké­ben a Szolnok megyében mű­ködő felületi mintaöntözőbri­gádok ebben az évben már nem kisparcallákon fogják végezni az öntözést, hanem 3—4 termelőszövetkezet egész öntözött területének megön- tözéséhez adnak elméleti és gyakorlati segítséget. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy az idei évben valóban nagyot lépjünk elő­re a szántóföldi öntözések terén. Ez a lépés azonban vég­sősoron mégis csak a terme­lőszövetkezeteken múlik. Ha a termelőszövetkezetek veze­tősége és tagsága nem látja kellő súllyal az öntözés je­lentőségét, nem tesznek meg mindent a kitűzött célok megvalósítása érdekében, a felsőbb szervek által nyúj­tott segítségnek nem lesz meg a kellő eredménye. Termelő- szövetkezeteink azonban vi­lágosan látják azt, hogy az öntözéses gazdálkodás fej­lesztése elsősorban saját be­vételeik növekedésében fog megmutatkozni, így biztosra vehető, hogy a nem kis fel­adatot jelentő tervek a lelki- ismeretes munka nyomán Va­lér« Is fognak válni — Mikor kezdtem, jó pár évvel ezelőtt, 2 perc alatt el­mondtam a taggyűlési be­számolót. Az emberek akkor megértettek engem, s észre­vettem, hogy sokan igyekez­nek segíteni. Azóta sokszor eszembe jut, amit ott érez­tem: csak az emberek bizal­ma, őszintesége segíthet ki mindenkor, mindenben. Ak­kor elhatáorztam, s azóta is betartom: mindenkiben azt keresem előbb, ami összeköt­het vele. Azt, ami jó benne. Nem félek megdicsérni sem azt, aki derekasan viselke­dik. Különösen a fiataloknak kell ez a biztatás. A mieink is a nyáron 8 vagon kukori­cát hordtak be a góréba, tár­sadalmi munkával, munkaidő után. A legkeményebb arc­vonást is feloldja az ilyen eset. Hogy közben bohóznak, játszanak? Annál jobb. Mi annak idején a nyári és téli estéket — ha volt szabad — kártyázással, hasonlókkal töl­töttük. — És az idősebbek? A párttitkámak szinte annyi nyelven kell tudni be­szélni, ahány tagú a tsz. Egyiknek akkor nyílik meg legjobban a szíve, enged fel a nyelve, ha otthon, a csalá­di fészekben keresem fel. A másiknak az esik legjobban ha beteg és elmegyek hozzá Az idősebbeknek a róluk va- 7ó gondoskodás esik legjob­ban. S ha valamiben téved­nek, azt kertelés nélkül kell megmondani előttük. Csak egy sűrített perce ez a beszélgetésnek, bizonyítás­ként arra. hogy a párttitkár az egirszívű és soknyelvű em­ber. a lenrejtettebb utat is megtalálja az emberek szivé­hez, — ho­ben rejlő erőt egységes KISZ szervezetbe tömörült. Az egyesülési taggyűlésen ötven fiatal mondta ki pár mondat­ba sűrítve a KISZ-tagok fel­adatát: példát mutatni a mun­kában, tanulásban, segíteni az új típusú ember kialaku­lását. Ezt a célt szolgálja az egye­sült KISZ-szervezet munka­terve is, amely tartalmazza a politikai kör és olvasómoz­galom megszervezését, közös színházlátogatást, pl. a Szél­került vitát rendeztek, ahol a kommunista erkölcsről volt szó. Emlékezetes marad az ismerkedési est és a tánc- mulatság is, s biztató, hogy a fiatal pedagógusok segítsé­gével megkezdődött a rend­szeres kultúrmunka. Szerepe­ket tanulnak, kultúrműsorral készülnek. A termelőszövetke­zeti fiatalok lelkesedése; si­keres munkája példa a köz­ség egész ifjúsága előtt. Baross Antal Besenvszög. NAPIM FORGÓTERMELŐK FIGYELEM! Az Idán is lehet napraforgóra értékesítési szerződést kötni az állami fel vásárlóhely ekem az értékesítési szer­ződéssel lekötött minden mázsa utóm: 1. 80.— Ft kamatmentes előleget, 2. 275 Ft szerződéses árat, 3. és kedvezményes áron nemesített vetőmagot kap hitelbe a termelő, 4. KRASZNOD ARI (VNIIMK 1646-os) fajta szer­ződéses átvételi ára: 305.— Ft A szerződéskötés Ideje január 15-től május 31-ig tart Részletes felvilágosítással a terményfelvásárló helyen szolgálnak Termelőszövetkezetek! 9 Érdemes napraforgómagot termelni! A termelőszövetkezetek máz sánként 20.— Ft-os nagy- j üzemi feláron kívül 20 kg darát is igényelhetnek ha­tósági áron .............................................................

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom