Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-22 / 18. szám
i960, január 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A megfelelő ember Uj magyar filmszatíra, — mely görbe tükröt tart a ncr ző elé. Nincs karrierista iskola, nincs meghunyászkodó becsületes ember, nincs olyan, hogy valaki tehetség nélkül érvényesülne. Az Anonimus szobor sem szokott megszólalni. Ilyesmi Magyarországon, de azt hiszem máshol sem létezik. Vagy talán mégis? Nézzük a filmet! Ördög tudja, de én ismerem valahonnan Érck'i- vi professzor urat, aki a modern karrieristák iskolájának tudós professzora. Tanít ványai közül is néhánnyal mintha már találkoztam volna. És Kiss Jenő? Ó is ismerős. ö a józanéletű, becsületes ember, aki tehetségével és szorgalmával akar érvényesülni! A film ennek a Kiss Jenőnek a történetét mondja él, helyenként ragyogó szellemességgel; Betévedünk Érckövl űr karrierista iskolájába, ahol vízfejű nebulóit oktatja. Felnőtt nebulók. „A főnöknek mindig igaza van — még akkor is, ha nincs” halljuk az „alapigazságot”. Azután meg lehet tanulni az életrajzírás művészetét is, mert művészet az, hogy mint a professzor mondja: „a tények mindig valók legyenek — odavalók, ahová készülnek.” Talán a film legszellemesebb jelenete a huszas évek stílusában készült vetített-képes életrajz és hozzá a kísérő- szöveg mai stílusban, A kép és a szöveg „megegyezik” — csak a stilus — az ördög tudja, de ezt is hallottam már valahol. Módszerek: fúrás, könyöklés és taposás. Keresztül gázolni mások munkáján, szorgalmán és becsületén, a cél szentesíti az esz- közt. Szegény Kiss Jenőt még állítólagos gyermeke megtagadásával is Vádolják. Végül a film levonja a tanulságot, megadja a választ a nézőnek ugyancsak szatirikus formában. Kiss Jenő miután leleplezi a Horsimpex külkereskedelmi vállalat csikóspusztai telepén történt sikkasztást, leleplezi az egész karrierista társulat tevékenységét, Érckövi professzor egy sírgödörbe zuhan és gyorsan elhantolják, de közli velünk búcsúzóul, hogy még a sírban sem nyugszik. Kiss Jenő pedig elmondja, hogy a karrierista rövidtávon ideig- óráig érhet el sikereket, de tartós sikereket csak a tu dás, a becsület és a szorgalom biztosig 14 mUlié forint ériékű anyaggal segítették a gyárak az Iskolai gyakorlati oktatást A Minisztertanács határozata alapján a Művelődésügyi Minisztérium a múlt esztendőben felhívta a szaktárcákat, utasítsák a felügyeletük alá tartozó üzemeket, hogy bocsássák rendelkezésre a termelés céljaira nem alkalmas, de a politechnikai oktatásnál, a középiskolai gyakorlati foglalkozásnál hasznosítható különféle anyagokat, szerszámokat, gépeket. Az üzemek, gyárak, vállalatok az 1959—60-as tanév kezdetétől ezideig tizennégymil- lió forint értékű anyagot, — félkésziterméket, gépeket, szerszámokat, a műhelymunkához szükséges egyéb eszközöket — adtak át. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy mind eredményesebb munkát végeznek az általános iskolák politecnikai műhelyeiben és számos középiskolai műhelyben, amelyek közül több helyen a fiatalok gyakorlati tevékenysége már megközelíti az üzemi jelleget. (MTI). * Akikkel mindenütt találkozunk Mi már olyan emberek vagyunk, hogy többféle minőségben is találkozhatunk. Emlékszem, tavaly tavasszal Faragó Irénkével Kunmadarason futottunk össze. Tavaszi szél fujdógált, Irénke kís- lányosan kötötte meg a kendőt és amikor kérdeztem, mi járatban van az újdonsült termelőszövetkezeti községben, könnyedén válaszolta: — Néhány százezer forintos hitel odaítélését bíráljuk el. Én pedig egy pillanatig komolyan azt képzeltem, hogy gimnazista. Irénke azonban már befejezte egy-két éve iskoláit: előadó a Nemzeti Bank kunhegyesi fiókjánál. Mostani találkozásunk körülményei mások: Irénke fiatal lányi minőségében nyilatkozik (igaz, hogy sietve, mivel nemsokára tervtárgyalása lesz a tsz-elnökökkel) az ifjúság terveiről. Igaz, hogy erre is teljes mértékben illetékes: ő ugyanis a kunhegyesi területi. KlSZ-szerve- zet szervezőtitkára. Aki persze ránéz mosolygós, telt arcocskájára, ki se nézne belőle ilyen hosszú és méltóságteljes rangot. — No hiszen, nem is úgy kell azt csinálni, komolykodva: csak fiatalosam Bohács Antal, a járási KISZ-titkár, aki történetesen ugyanannál az asztalnál üt, már sorolja is, mit jelent az a fiatalosan szó; — Nemrég'a szervezet kabaré-estet rendezett. Mindenki kételkedett: ugyan, nem lesz belőle semmi, hiába is csináljátok és így tovább. Ök azonban nem engedtek a négyvcnnyo 'eból. S az estnek, — no meg utána a táncnak — olyan sikere lett, hogj' el is határozták: szerveznek még egyet. S hogy mindebben mit tett a szervezőtitkár? Tehát: ő volt a jegyárus, ő irányított ' a rendezőket, ő ügyelt a ruhatárra, ő.;„ hát szóval ő volt a főrendező. S hogy mit tettek a többiek? Pádár Karcsi, a cukrászsegéd a jelenetében Barabás Júliával —, aki civilbe varrónő — arról vitatkozott a nézők nagy gyö OTHELLO = József Minden prózai színész álma! A nagy szerep, amelyre tudva, vagy tudatlanul, de egész művészi pályája alatt készül a drámai színész. Ez Shakespeare Othelloja. A velencei mór, aki a szívet gyötrő féltékenység érzését emelte, már-már nem is emberi magasságokba. Nagy és nehéz szerep ez. És a szerep iránti mélységes tisztelet jellemzi a Szigligeti Színház fiatal művészét, Iványi Józsefet. — Nyár óta tudom, hogy megkapom Othello szerepét, — kezdi elgondolkozva Ivá nyi. — Azóta töprengek a szerep megformálásán. — Nincs könnyű dolgom, hiszen ennek a szerepnek mélységesen tiszteletben tartott és tartandó hagyományai vannak. Emellett a rendezői felA^művelődési autó nyomában Móricz Zsigmondtól lopom az első mondatot, de nem tehetek róla, ez fejezi ki most pontosan a lelkiállapotomat: Valóságos csoda, amit láttam... Móricz Somogybán írta ezt le, amint szembetalálkozott a nép teremtő erejével. Én tegnap Mezőtúron, az Üjkúrián ugyanígy találkoztam a nép művelődési igényével. Egy láda könyvet, két filmet, meg egy előadást vitt ki nekik aznap a művelődési autó. Öreg parasztbácsik, iskolás gyerekek, kendős asz- szonyok fogták körül a ládát, válogatták Mikszáth, Móricz, Jókai, Petőfi, Solohov, Gorkij műveit. Ez a fiatalasszony a Csendes Don köteteit szorítja a hóna alá, az a bőrsapkás kisdiák könyökig nyulkál a ládába és halássza elő Andersen meséit, Münchausen ka- andjait; a hatvan esztendős Stipta Mátyásné két piroskötésű Mikszáthot csípett el, Raffael Géza borjúgondozó a Tamás bátya kunyhóját. B. Tóth Jánosné a férjének viszi a Beszterce ostromát, meg a Beszélő köntöst. Kiürült a láda. megint kivették a visszahozott könyveket is, nincs mit hazavinni az autónak Szolnokra. Ragyog a két könyvtárosnak, Tímár Gyulának és Péter Istvánnak az arca: 65 kötet a ma esti „termés”, 18 az új beiratkozó. S azt az áhítatot kellene látni, ahogy a Móricz Zsig- mond életéről és munkásságáról szóló előadást hallgatják! Nem ismeretlen cím itt a Rózsa Sándor, a Betyár, Árvácska, Űri muri. Sári bíró, Pillangó meg a többiek. Kiül figyelő arcukra az együttérzés. élvezik a Ki szép. ki jó c. elbeszélés kedves humorát, örülnek, hogy a csúnya, de becsületes, dolgos lány megtalálta a boldogságát A Csendes otthon vetítésével fejeződik be a kellemesen és hasznosan eltöltött este. S amikor kifelé mennek, egy mohos bajszú, bottal járó, kucsmás, öreg parasztember — mintha Móricz Zsigmond valamelyik elbeszéléséből lépne ki — odaszól a könyvtárosnak: — Gyüjjenek ki minél gyakrabban az elvtársak, ne- csak havonta!... Azzal hálás jóéjszakákat kívánva, elszélednek a havas estében... Mindez most történt báró Harkányi Anna hajdani birtokán, Mezőtúron, az Üj Reménység Termelőszövetkezetben. * Önök bizonyára türelmetlenek: melyik művelődési autóról van szó? Jogos a kérdés, három is van: az egyik a jászberényi tanyavilágba visz filmet, könyvet, szép és okos szót, a másik a karcagi művelődési házé, a most leírt pedig a megyei könyvtár művelődési autója. Még most ez a három van csak, de ha úgy akarják — márpedig úgy akarják! — a kunszentmártoniak és a kun- hegyesiek, nem sokáig. Mindkét helyen többletbevétele van a művelődési háznak. Ha a többletbevételhez hozzásegít a járási tanács, hamarosan meglesz az ő kocsijuk is. S hogy a két járás népművelési munkája (különösen az ismeretterjesztés) mennyiségben és színvonalban a háromszorosára ugrik, hogy a legkisebb helyekre is elér a művelődés fejlettebb formája, azt mondanunk sem kell. Valóságos kis művelődési forradalmat csinálna egy ilyen gépkocsi a mezőtúri tanyavilágban, termelőszövetkezeti központban, a szolnoki, jászapáti, tiszafüredi járásban is. A kunszentmártoni és a kunhegyesi szándékból rövidesen valóság lesz. de az lenne a jó, ha egy-két éven belül minden járásunk, városunk saját erejéből megvenné a maga művelődési autóját. Ha pedig így lesz, akkor jaj azoknak a „fehér foltoknak”, amelyek úgyis egyre jobban tünedeznek a magyar művelődés térkénéről!... Szabó Ernő fogás bizonyos értelemben modernizálja a darabot, hiszen bár Shakespeare mondanivalója örök, mégis más- és másképpen szól a különböző korok emberéhez. —- Ebben különben egy kis vita is volt. Végezetül azt az elgondolást igyekszem kikristályosítani, amely a szerep egyszerűségét domborítja ki. Ezzel kétségtelenül közelebb kerül a mai emberhez, a velencei hadvezér alakja, — ugyanakkor elengedhetetlenül vannak olyan részek, amelyeket szavalni keil, mert csak a belső páthosz mélységes hangsúlyozásával lehet Othello monológot előadni. —- Nem fél egy kicsit? — Amit érzek, nem lehet félelemnek nevezni. Csak felelősségérzetnek. Egy talpig embert, ugyanakkor ember- fölötti tragikus hőst kell ösz- szeötvöznöm a Shakespeare-i színpadon. Azt szeretném, hogy annak a sok-sok embernek, aki először látja ezt az alakítást, örökre a szívébe vésődjék ez a csodálatos jellem. Nem kérkedünk abban, hogy ez a Shakespeare alakítás emlékezetes állomása lesz Iványi József színészi pályájának. Amióta a színháznál van, néhány igen emlékezetes alakítással írta be nevét Szolnok színháztörténetének könyvébe. Még bizonyára sokan emlékeznek Agárdi Péterre, a Néma leventéből, a Szélvihar tsz elnökére és az Ilyen nagy szerelem Petrusz tanársegédére. És egész különleges, döbbenetes jellemet formált meg a múlt év egyik emlékezetes színművében, a Lampionok ünnepében. — Igen — sóhajt Iványi, — ezek valóban jó előtanulmányok. Mégis most merőben újat kell adnom. Bízom benne, hogy nem okozok csalódást és ami erőmtől és fiatalságomtól telik, azt a közönség ítélete alá bocsáj- tom február elején, az Othello előadásain. Nagy mű, nagy szerep. Kívánjuk Iványi Józsefnek, hogy sikerüljön. — hernádi — Csaknem ötmillió forint a közhivatali dolgozók üdültetésére A Közalkalmazottak Szak- szervezetének elnöksége az elmúlt év végén értékelte az 1959-es év üdültetési tapasztalatait, s elhatározta, hogy a jövőben a szakszervezet anyagi lehetőségeihez mérten bővíti az üdültetés kereteit. A múlt évben például a SZOT által szervezett kedvezményes üdültetést mintegy nyolcezer közalkalmazott vehette igénybe, az idén 8200-an tölthetik szabadságukat a SZOT üdülőiben. Hasonló fejlesztést irányzott elő — s mintegy kétszázzal több vendéget fogad majd — a szakszervezet a saját üdülőiben is Az eddiginél több nyugdíjast kívánnak nyaraltatni ebben az évben, s a vidéki közalkalmazottak közül is többen látogathatnak majd a fővárosba a szakszervezet által kezdeményezett kulturális üdültetés formájában. A közalkalmazottak gyermekei közül csaknem kétezret látnak majd vendégül a nyáron a SZOT és a szakszervezet üdülőiben. A saját üdülőinek fenntartásán kívül — ami ebben az évben csaknem másfél millió forint költséget jelent — a szakszervezet más módon is bővíteni igyekszik a közalkalmazottak üdültetését. A szakszervezet elnöksége például három millió forinttal járul hozzá a Ba- latonlellén épülő százhúsz férőhelyes családos üdülő létrehozásához, s jelentős összeget juttat a hajduszo- boszlói SZOT-üdülőház céljaira is. ahol a szakszervezet hozzájárulása arányában üdülhetnek majd a közhivatali dolgozók (MTI). Megjavulnak a Tisza Mozi látási viszonyai Sok panasz merült fel a közönség köréből, hogy a szolnoki Tisza Moziban, különösen a hátsó sorokból jóformán alig látni valamit. A megyei Moziüzemi Vállalat ezért elhatározta, hogy a mozi látási viszonyait megjavítja. Vasárnap este pereg utoljára a film. Hétfőn reggel az Építőipari Vállalat munkásai megkezdik a mozi nézőterének átalakítását. A mozi öt napig tart zárva. Utána a nézőtér minden pontjáról egyformán jól lehet látni. Elmarad tehát a „Szent Péter esernyője” című film, a „Megfelelő embert” viszont szombaton már megjavult látási viszonyok mellett élvezhetik a nézők. nyörűségére, kire is tartozik tulajdonképpen a mosogatás, Kiss Anna, a másik „bankos” ezúttal feleséget alakított, aki „férjét”, — azaz Fehér Lacit, a ktsz kőművesét — helyes magyar beszédre neveli. Az ilyesmi persze nem megy könnyen. Laci — azaz a férj — dühbe gurul, amikor neje következetesen „eszem”-re javítja, ha „eszek”-et mond. Minden jó, ha a vége jő. A végén Anna huzza a rövidebbet, mert nem tudja megmondani a magyar nyelvhelyesség apostolává felcsapó „urának”, — hogy is mondják magyarul a kardigánt.; t Tényleg, hogy is mondják? Egy szó mint száz, a kunhegyesi fiatalok ezzel az előadással belopták magukat az emberek szívébe, s így bizakodva készülhetnek az újabb fellépésekre. Most elhatározták — jobb későn, mint soha — részt vesznek a kulturális szemlén, s ott, ha csak lehet, Kivágják a rezet. S mert a KISZ-munka mindig egyszerre többféle értelemmel is bír, ezzel egyben az Ifjúság a szocializmusért próba feltételeit is teljesítik. A kunhegyesi KlSZ-szer- vezet legaktívabb tagjai csaknem kivétel nélkül még töbo felelősségteljes funkciót tökének be: Kiszel Sándor például, az alapszervezet titkára, a járási tanácson dolgozik, Kiss* Anna a bankban végzett munka mellett a Világ térképe előtt körök járási vezető propagandistája is. És mégis, már most készítik a terveket tavaszra — s az egész évre. Szakítanak rá időt. A területi szervezet csaknem száz tagja eddig is szorgalmasan hallgatta az Ifjúsági Akadémia előadásait. Legutóbb erről szólt az előadás, ki nevezheti magát művelt embernek. A fiatalok 1960-ban célul tűzték ki maguk elé, hogy minél többen teljesítik az Ifjúság a szocializmusért próba feltételeit — s ezzel úgy gondolom valamennyien nagy lépést tesznek afelé, hogy valóban — művelt, öntudatos embernek nevezhessék magukat. írónké, aki tavaly istállót építed társadalmi munkában, idén a KISZ önkéntes brigádban — rn°s°ly°S. ahogy mondja, — e'őreláthatóan baromfi- ólak falát huzza fel. Ki tudja, tán ott is találkozunk. — baracs — Neonvilágítás a Mezőwépíjyárban A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár villany- szerelői: felajánlották, hogy minden műhelyben fénycsővilágítást szerelnek fel. Elsőnek a forgácsolóban látlak munkához. — Szemnyugta íó fény kíséri munkájukat. A többi műhelyre is rövidesen sor kerül. Mígis lesz Irodalmi Színpad! A TIT klubjában szerdán délután tanácskozást tartottak. A tanácskozáson a megyei pártbizottság, a TIT, a megyei KISZ bizottság és az Ady Endre Művelődési Ház képviselői vettek részt. Az értekezlet célja: a kátyúba jutott Irodalmi Színpad új életretámasztása. A jelek biztatóak. A jelenlévők mindegyike helyesen ismerte fel a színpad művelődéspolitikai jelentőségét. Az értekezleten megállapodás született. Szemben az eddigi gyakorlattal, amikor sem a művelődési szempontok, sem az anyagi felelősség kérdése nem volt tisztázott, most mindenekelőtt ezzel a két problémával foglalkoztak. Az itt született megállapodás szerint a színpad gazdája az Ady Endre Művelődési Ház. ö bocsárta rendelkezésre a helyiséget, vállalja a szervezés oroszlánrészét. Az anyagiakat a tanács és esetleg a KISZ vállalja. A színpad mozgósítja a tehetséges és rátermett fiatalokat. Újabb toborzást indítanak középiskolás és munkásfiatalok között. A színpad vezetése sem csupán egy ember vállára nehezedik majd. A két „hivatásos” vezetőt tíz-tizenkét tagú társadalmi tanács segíti munkájában. Az értekezleten a színpad vezetésével Miszlay Istvánt, a Szigligeti Színház tehetséges, fiatal rendezőjét és Valkó Mihályt, a Verseghy Gimnázium irodalom-tanárát bizták meg. Bízvást remélhetjük tehát, hogy annyi viszontagság után végre egyenesbe lendül az Ifjúsági Irodalmi Színpad ügye. Az Ady Endre Művelődési Ház máris kéri a szerepelni vágyó tehetséges, iskolás és nem iskolás fiatalokat, jelentkezzenek felvételre a Művelődési Ház irodájában. fi.
