Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-13 / 10. szám

1960 január 13. SZOLNOK MEGYEI NlPLAP 3 Bátran, de meggondoltan — Ankét a Népszabadság szerkesztőségében — Január 11-én, a Népszabad­ság szerkesztőségében anké- tot tartottak, az ország minden részéből egybegyült tsz-elnökök, mezőgazdasági vezetők részvételével. Szol­nok megyéből öten mentünk: Horváth Imre elvtárs, a me­gyei pártbizottság ' titkára, Ungor Tibor a szolnoki. Ár­vái István, a jászberényi já­rási pártbizottság titkára, Lázár elvtárs, a jásztelki Tol- buchin Tsz elnöke és e sorok írója. Az ankét a szövetkezeti gazdák termelési érdekeltsé­gének fokozását, a lehetősé­geket és az ország különböző tsz-eiben már alkalmazott, ezzel kapcsolatos módszere­ket tárgyalta. Hallottunk figyelemremél­tó. nagyon hasznos elgondo­lásokat. Olyat is persze, amit csak nagy fenntartással lehet­ne elfogadni, azonkívül né­hány olyan módszert, amely­nek alkalmazása összeférhe­tetlen a szocialista nagyüze­mi gazdálkodás elvével. Ösz- szességében azonban sokat ta­nultunk, mind pozitív, mind pedig negatív értelemben. S aki a felszólalásokat végig­hallgatta, könnyűszerrel meg­állapíthatta, hogy nemcsak nálunk, Szolnok megyében, hanem országszerte keresik, kutatják a több termés eléré­siének módját, eszközét. En­nek nem elsődleges, de lé­nyeges része a tagok érde­keltségének fokozása. Vagyis az az elv, hogy csak az kap­jon a közösségtől, aki ad és an­nak megfelelően, amennyit ad a közösségnek. Ez a törekvés jó és egészséges. Természete­sen csak addig, ameddig nem megy a szocialista gazdálko­dás rovására. A tagok érde­keltségének fokozása semmi­képpen nem lehet valamiféle részes művelés. S ezt elsősor­ban és mindenekelőtt szem- előtt kell tartaniuk azoknak a t§z-vezetőknek. akik e kér­dés kidolgozásával foglalkoz­nak. Figyelemreméltó ' olt a tót­komlós) Haladás Tfez elnöké­nek ismertetője. A Haladás Tsz gazdái sajátos viszonya­iknak megfelelően megtalál­ták az érdekeltség fokozásá­nak náluk legjobban bevált módszerét. Maga az elnök hangsúlyozta azonban, hogy az, amit ők csinálnak, nem valamiféle minden tsz-re rá­húzható és üdvözítő módszer. Nem. Náluk bevált, nem biz­tos azonban, hogy ugyanúgy más tsz-ben L be,rÄ1ik. A Ha­ladás Tsz-beu minden jövede­lemrészesedésnek alapja a megtermelt termény és ter­mék. Ez szabja meg a szövet­kezeti gazdák jövedelmét, ré­szesedését. Évek óta alkalmazzák. Ko­rábban — mondotta a tsz elnöke — a jó, a "ondos és a rossz, hanyag munka különb­sége n_.n tűnt ki. Nagy volt a munkaegységhajhászás. Elő­fordult, ho"v egv-e^v tsz-tag a cukorrépát rosszul egyel­te. „Előrelátóan” kevés nö­vényt hagyott, a tőszám csök­kent az alapos ritkítás követ­keztében és mindezt azért csinálta, hogy gyorsabban ha­ladjon a kapálással, persze gyorsan haladt a szedéssel is, munkaegysége szaporodott, csak éppen a termelés rová­sára. Ugyanakkor azoknak a kárára, akiknek nem volt szí­vük uí ilyen hanyag, rossz munkához. Ez az állapot ma már megszűnt, mindenkinek érdeke a gondosság, a pon­tosság, mert á megtermelt métermázsáknak megfelelően írják , a munkaegységet. Egyébként igen érdekes, hogy a vezetők még a brigádveze­tők is. aszerint részesednek, hogy az adott területen mi­ből mennyit termeltek. A tótkomlósiak módszere nem rossz. Viszont hiba len­ne mechanikusan egy-egy te­rület. község, vagy város he­lyi adottságát figyelmen kí­vül hagyva alkalmazni. A tótkomlósiak módszeréhez na­gyon hasonlít a nagykőrösi Szabadság Tsz-ben alkalma­zott rendszer, a tagok érde­keltségének fokozására. „Azt tapasztaltuk, hogy mióta több gondot fordít nk a tagok ér­dekeltségének a fokozására. azóta rengeteg családtag vesz részt a közös munkában” — mondotta Kosa Sándor, a nagykőrösi Szabadság Tsz el­nöke, s hangsúlyozta, azon­ban, hogy nálunk mindennek alapja a terv. Ebből indulnak ki. amikor premizálnak. Az ankéten jelenlévők kö­zött akadt olyan is, akinek a felszólalásával és a náluk al­kalmazott módszerekkel sem­miképpen nem lehet egyet­érteni. Így az egyik tsz-elnök arról beszélt, hogy ők nem kötik semmiféle tervszámhoz a kapásnövényeket, hanem a megtermelt mennyiség bizo­nyos százalékát a tag vala­miféle prémiumként meg­kapja. Állították, hogy ez is ösztönző, mert mindenkinek érdeke többet termelni, hi­szen ha több lesz az összter­més, abból több részesedés jut. Ez a módszer nem jó. Nem alkalmas arra, hogy a nar- üzemi adottságokat terv­szerűen és következetesen ki­használják a szövetkezeti gazdák. Sokat beszéltek a jelenlévők a munkaegység forintosításá­ról, vagyis az elvégzett mun­ka értékének forintban való kifejezéséről. Egyébként ezt sikerrel alkalmazzák évek óta a jásztelki Tolbuchin Tsz-ben. A tetétleni Hunyadi Tsz el­nöke és még mások is hang­súlyozták, nagyon fontos meg­találni az egye.ilősdi kiküszö­bölésének módját. Erre sincs recept. A tetétleni Hunyadi Tsz-ben ugyanis az elmúlt évben volt olyan szövetke­zeti gazda, aki adott terület­ről 60 mázsa kukoricát ter­melt gondos, lelkiismeretes munkával. Ugyanakkor akad­lak hanyag emberek, akik hasonló adottságokkal ren­delkező földterületről mind­össze 30 métermázsa kukori­cát takarítottak be. Ugyan­annyi munkaegységet kaptak, mint a jól dolgozók és nyil­vánvaló, hogy ehelyett in­kább büntetést érdemeltek volna. Ilyen szempontból is nagy jelentőséggel bír a pre­mizálás, a terven felül ter­melt termékek bizonvos szá­zalékának elosztása jutalom­képpen. Ezt a jutalmazást úgyszól­ván mindenütt más és más módon oldják meg azok. akik az ankéton felszólaltak. Nagy a tarkaság és nagyok a vég­letek, jó vagy rossz vonatko­zásban. Számunkra, Szolnok megyeiek számára talán leg­közelebb áll az a módszer, amelyről Szabó István elv­társ, a nádudvari Vörös Csil­Október a nagy fellé'egzés hónapja volt itt: teljesen .át­állt” végre a gyár, a műhe- nelyükön áll­nak a gépek, melyeknek ,ó- része teljesen új és modern. Gorzás Lajos, aki műszaki vezető itt a volt Kisújszállá­si Ládagyárban, így beszélt erről: — Hát igen, a régi név már csak félig-meddig igaz. Gyárnak gyár vagyunk, de inkább asztalok, hoked'i és játék, mintsem ládagyár. A ládakorszak megszűnt. — Mondjon valamit az .Át­állásról” — kértük Gorzás Lajost. — Először a vezető képzé­sére került sor. Dóba Lász­ló például, aki művezető, a budapesti Jópajtás KTSz-'oen tanulmányozta a játékgyár­tást. majd Szegeden. Azután faesztergályosok, festők jöt­tek hozzánk tapaszta’a'cseré­re míg végre beindult a já­tékrészleg tizenkét fővel Ám, az itteni létszám még ebben a negyedévben 120-ra növe­kedik, s újabb faipari gépe­ket is kapunk. A szakmai továbbképzés szintén tovább folytatódik. Horváth Ferenc főkönyve­lő mosolyogva újságolta: — Anyag és munka bőven van, Tizenegymillió forint az lag Tsz elnöke beszélt, ö is egyetértett azzal, hogy a jö­vő útja mindenképpen a szö­vetkezeti gazdák érdekeltségé­nek a fokozása. Termelőszövetkezetükben 6 esztendő óta állandóan 42 fo­rint egy-egy munkaegység értéke. A részesedést tehát teljesen függetlenítették .az időjárástól és más tényezőtől. Megteremtették az alapját annak, hogy a 42 forint min­den évben fix. Ennek egyik — hangsúlyozom, nem a leg­fontosabb — csak egyik té­nyezőjeként a náluk bevált premizálást említette Szabó István elvtárs. A Vörös Csil­lag Tsz-ben csak a cukor­répát és a kukoricát premi­zálják, kukoricából a megter­melt mennyiség 20 százalé­kát, cukorrépából 10 százalé­kát kapják a tagok, illétőleg a növénytermelők, munka­egységen felül. S az ered­mény: cukorrépájuk 9 eszten­dős átlaga 201 métermázsa kataszteri holdanként, 1959- ben pedig kukoricából 930 holdon 37.8 métermázsa volt a kh-kénti átlagtermés. A nádudvari Vörös Csillag Tsz rendszerével érdemes köze­lebbről megbarátkozni (a Szolnok megyei Néplapban rövid idő múlva leközöljük részletesen a Vörös Csillag Tsz-ben alkalmazott mód­szert.) Az is igaz azonban, hogy azt sem fogadhatjuk el kritikátlanul és fenntartás nélkül. Általában azt a tanulságot vontuk le a Népszabadság szerkesztőségében rendezett ankét anyagából, hogy bát­ran, de azért nagyon meg­gondoltan foglalkozzanak tsz- vezetőink ezekkel a kérdé­sekkel. Nem lehet és nem szabad elvetni a munkaegy­séget, mint a munka mérésé­nek eddig legjobban bevált eszközét. Legfeljebb kiegészí­teni a már meglévő formát, még több tartalommal meg­tölteni. Különösen figyelemre­méltó ezzel kapcsolatban az. amit Tömve elvtárs elmon­dott az ankéton. Nevezetesen a tagok érdekeltségének a fo­kozása hasznos és jó dolog. Nem csodaszer azonban egyik módszer sem. első és legfon­tosabb a jó terv, a tagok szorgalma és a körültekintő alapos vezetés. A Szolnok me gyei tsz-vezetők azt tartsák tehát szemelőtt, amit ez eset­ben a józan ész diktál. idei terme'ési tervünk, s egész évi árunknak „fix” mar a piaca is. Hogy mit jelentenek ezek a szavak, bizonyítják a ha­talmas deszka és rönkhalmok is az udvaron, amelyek arra várnak, hogy fényezett asz­tal, hokedli s játékárú le­gyen belőlük 140 dolgozó ügyes keze nyomán. De az ügyes kézre elsősorban a nagyszerű gépek kezelésénél van szükség. Vagy 60 darab modern faipari gépe van a faipari válla'atnak; szalag­fűrészek, korong és szalag- csiszolók, hosszlyukfurók, fél­automata faesztergapadok, marógépek, vas1 a go'ók, — amelyek egyszerre gyalulják a deszka két oldalát megfe- 'elő méretre. Fiatal lány és fiú áll az egyik korongcsiszológép mel­lett. A hokedlialkatrészeket csiszolják, a gép alatt pedig ál'andóan szaporodik a liszt­szerű fűrészpor. De jut eb­ből a levegőbe is. — Sokszor alig látszanak ki a porból — mondja a mű­szaki vezető, — Most foglal­kozunk egy porelszívó beren­dezés konstrukciójával, sze­retnénk ezt a problémát mr előbb mego'daní. Miniatűr konyha és szo­babútorok, kicsi és gyermek- viszonyLatban „nagy” sport­Kisú {szállási kukorica Szokás mondani, a név kötelez. Ez igaz. De ebben az esetben nemcsak a név számít — bár az is nagyon sokat —, hanem az, mi van. Egyébként Kisújszállás termelőszövetkezeti városról len­ne szó, arról a városról, amelyik­nek dolgozó parasztsága annak­idején, esztendőkkel ezelőtt el­sők között választotta a nagyüze­mi gazdálkodás útját. Arról a vá­rosról, amelynek szövetkezeti gazdái számtalanszor, nagyon sokszor bebizonyították, hogy valóságos csodákra képesek. Régi, sok esztendős nagyüzemi tapasztalatokkal rendelkező tsz-ek működnek a városban. A vezetők is olyan emberek, akik nem ma, hanem évtizeddel ezelőtt kezd­ték a határt, az embert formáló nagy munkát. Meglepő hát hogy a 30 mázsás mozgalom éppen Kisúj­szálláson mostoha. Néhány nap­pal ezelőtt a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályára beér­keztek a jelentések a járásból és a városokból. Ebből meglepődve tapasztalták, hogy Kisújszálláson még mindössze 367 holddal csat­lakoztak a 30 mázsás kukorica- termesztési mozgalomhoz. Utol­sók. Minden más járás és város megelőzte őket. Még az a járás is — a jászberényi —, ahol lé­nyegében a dolgozó parasztok ezrei csak most kezdik a nagy­üzemi gazdálkodást, ötezerhat- száz hold kukoricával neveztek be eddig a 30 mázsás mozgalom­ba. A szolnoki járás tsz-ei 6 ezer 500 holddal, s Kisújszállás jelen­tett 367 holdat. .1960 az ötéves terv megalapo­zásának esztendeje. Ezt jól tud­ják és sokszor elmondják Kisúj­szálláson is. S ugyanakkor milyen nagy a különbség a szó és a tett között, ha a 30 mázsás mozgal­mat vesszük alapul. Szinte való­színűtlen, hogy e nagymultú szo­cialista város ennyire elmaradt. Inkább azt tételezi fel az ember, hogy az a jelentés, amit a me­gyei tanács vb mezőgazdasági osztályára küldtek, pontatlan és nem fedi a valóságot. Sz. P. Az egyesülések következtében jelenleg 288 tsz működ k Szolnok megyében Az elmúlt hetekben több kisebb termelőszövetkezet egyesült, s így számos köz­ségben egy, vagy két nagy rpezőgazdasági termelőszövet­kezet működik. A tsz*ek szá­ma Szolnok megyében jelen­leg 288 és a 72 ezer 66 szö­vetkezeti gazda 626 ezer 828 kataszteri hold földön mun­kálkodik. Az egyénileg dol­gozó parasztok száma nap, mint nap csökken, legtöbb .községben már mindenki be- 'épett a tsz-be, s a megye területén már csak mindössze néhányszáz egyénileg dolgo­zó parasztot tartanak nyil­ván. babakocsik, négyrészes favo­nat, szekrény három ajtóval, gyerekhinta, játékteknő, pád­dal felszerelve — ez volt ,.villám”-'eltárunk eredmé­nye, amit a játékrészlegben végeztünk. Modern bútorda­rabok ezek, praktikusak, szé­pek, kedves, hangu'atos szír nézéssel, harmonikus formai megoldással. Az öröm mel­lett — amit majd bizonyara szereznek az apróbb korosz­tálynak ezek a játékbútorok, — ízlésformáló, játszva ne­velő szerepük szinten tagad­hatatlan. Viszont baj van a szárítás műveletével, akár a gyerek­játékokról, akár a hokedli­ről, akár asztalról esik szó. Igen még egy új szárítóbe­rendezés kellene, csak ez oldhatná meg a prob'émát. A vá’lala'nak ezt az óhaját indokoltnak tartjuk, akár­csak a nagybajuszé Boncé Il'és bácsi szavait. — Kérem, én itt fűtő va­gyok. Két kazánom van és mégiscsak egy. A másik ugyanis rossz, s éppen a na­gyobbik teljesítményű. Emi­att aztán nemcsak a dolgo­zók fáznak sokszor, hanem az árú, illetve annak szárítása is nehézkes. Szóval a szárí­táshoz kellene a másik ka­Sz. P. z „látckocsBáab an“ j “uk Újítsuk (e! a pa'roaálási szerződéseket Aki egy kicsit is figyelem­mel kiséri megyénk mező- gazdaságának alakulását, — helyt ad annak a megállapí­tásnak, hogy manapság a beszéd helyéit egyre inkább a tettek lépnek előtérbe. Egy évvel ezelőtt agitátoraink lel­kes tábora szívre, észve egyaránt hatva vázolta a pa­raszti jövendőt. Most itt az ideje, hogy az akkori pers­pektíva kézzelfogható való­sággá váljék. S ez a munka a nehezebb. A mezőgazdaság fellendíté­se, az új tsz-tagok boldogu­lása érdekében el kell érnünk, — hogy senki ne várja tétlenül, hogy mi lesz szövetkezetéből, hanem idejé­ben ismerjék fel; olyan jöve­delmező lesz a gazdaság, ami­lyenre saját maguk alakítják. Ez persze szívós, állhatatos politikai munkát kíván, S mindjárt felvetődik a kérdés: kik végezzék ezt? Magától értendő, hogy elsősorban a mezőgazdaságban do'go te párttagok, s azok a párton kí­vüliek, akik nyitott szemmel járnak a világban, sokat ta­pasztalak, őszinte meggyő­ződésből következetes hívei a szövetkezeti gazdálkodásnak. Mellettük azonban — a kö­zelmúlt tanulságai is ezt bi­zonyítják — nélkülözhetetlen szükség van a munkásosztály határozott fellépésére, az üzemek buzdító szavára, — hasznos segítségére. S első­sorban nem gazdaságii, ha­nem po’itikai téren. Minde­nekelőtt azt kell elérni, hogy az új szövetkezeti gazdák magabiztosak, kezdeményező­készek legyenek, merjék hagy fába vágni fejszéjüket. Most, a tervkészítés idősza­kában különösen fontos ez. A munkásosztálynak van ta­pasztalata ebben. Tavaly pél­dául jóval magasabb volt me­gyénk üzemi terve, mint egy évvel korábban, mégis jelen­tős túlteljesítésre tettek vál­lalásokat. Az eredmény: több mint 70 millió forint ér'ékű ipari termék terven felül. Ha ilyen szép eredmények születnek az iparban, a meg­szokottnál, az eddigi át ág­nál jóval többet lehet pro- duká'ni a mezőgazdaságban is, hiszen mindenhol az .em­bereken múlik minden. Csak az kell. hogy lássák a jövőt, bízzanak ügyünk győzelmé­ben, s fáradha’atlanul mun­kálkodjanak érdekében. Éppen azért jó hí az üze- most, a lát­szólagos téli tét'enség idejen is bekopogtatnak a tsz köz­pontokba, s okos szóval oda- ha'nak: olyan terveket ké­szítsenek a szövetkezeti gaz­dák, melyeknek valóraváltá- sáért érdemes küzdeni. Küz­deni, s nem azt várni, hogy az állam súlyos milliókat ál­dozzon i'yen létesítményekre is, melyeket a szövetkezetek kel'ő körük" érintéssel és szervezéssel saját maguk Is fel tudnak építeni. Úgy is ki­fejezhetnénk ezt: megtaníta­ni önállóan járni az új szö­vetkezeti gazdákat. Persze ez korántsem jelenti azt, hogy egyáltalán ne számítsanak ál­lami támogatásra. Ahol erre múlhatatlanul szükség van, segít az állam. Itt inkább ar­ról van szó, hogy öntevéke­nyek legyenek, s ne mindent az államtól várjanak. Mindehhez őszinte, nyilt beszéd szükséges a gyáriak részéről is. Emellett azonban látni kell: a politikai nevelő­munkára van u-yan égetőbb szükség, de elkel a szakem­berek nyújtotta anyagi támo­gatás is. Az idén például 17 ezer holddal növelik megyénk öntözött földterületét. E fon­tos munkák zöme még hátra van, márpedig közismert, ho=y az öntözőcsatornák épí­tésére, gátak emelésére ta­vasszal már nem sok idő lesz. Munkásainknak azt kellene megértetni az új tsz-tagokkal. hogy hiába a szép cél, a nagy terv, ha megvalósításáért nem használunk ki minden időt. Márpedig az öntözőrendszer bővítésének eddigi gyakorla­ta erre vall. Ezért kellene üzemeink képviselőinek gya­koribb vendégnek lenni a szö­vetkezeti portákon. Nincs olyan terület, ahol kisebb-nagyobb dologban ne tudnának közreműködni. A szolnoki járásnak például mintegy félmillió árubarom­fit kell az előzetes elképzelé­sek szerint az idén leadni. Ugyanakkor férőhely csak né­hány tízezernek biztosított. A gyárakban fellelhető hulla­dékanyag felhasználásával sokat lehetne ezért tenni. Bi­zonyítja ezt a Mezőgépgyár kollektívájának munkája; — korszerű, többszáz férőhelyes tyúkólat építettek az egyik helybeli szövetkezetnek. A szolnoki üzemek, a Tisza Ci­pőgyár kollektívája istállók építésében tűnt ki. Dicséret- reméltó, fontos munkát vé­geztek. De ez még nem elég. Látniok kell, hogy a munkás- osztálynak még hosszú' időn át megszakítatlanul segíteni kell szövetségesét, a szövet­kezeti útra lépett parasztsá­got. Ezért kell újra napirendre tűzni a patronálási szerződé­seket, felújítani azokat né­hány héten belül. Írásba fog­lalni, mit vállal a gyár, s mit vár a közös gazdaságból. Mondani sem kell. a szerzŐT tés megkötése előtt is ki le­het menni, s olyan dolgok­ban is segíteni, ami nem sze­repel a patronálási szerző­désben. A Szolnoki Papírgyár például tavaly felajánlotta a szerződés megkötésekor: se­gítséget ad a könyveléshez. A tsz azonban nem igényelte. Később mégis kérte: küldje­nek ki könyvelőt hozzájuk. Igen fontos, hogy a patro­nálási szerződést egyik fél se tekintse üres formaságnak, hanem őszinte barátságuk tettr eserkentő, kézzelfogható jelképének. Ezért újítsák fel mielőbb, keressék a kapcso­latot egymással, s munkál­kodjanak teljes szívvel a kö­zös ügyért: a mezőgazdaság fellendítéséért. S. B. „Ifjúság a szocializmusén“ Dróbára készülnek .., .. a karcagi II. kerületi al apszervezethez tartozó kisze- sek. Egyfe’vonásos színdarab szövegét gépeli Pázmándi Jú.ianna és Bognár Pálné A darab bemutatásával a pró­ba egyik feltételét teljesítik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom