Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-10 / 8. szám
6 SZOI.NOK MEGYEI NÉPLAP 1960. január 10. Szegedi Pál: le meg én Dúdolgat a harang búcsúztatót; bimm-bamm: nyugodj meg. s ha akarod te Is, akkor szeretlek. Beleálmodtalak az életembe; a zene ütemére ml ketten: ringó virágok. Puha kezekkel mellemre fonódtál, s éreztem melled -rugalmát. A szád az enyém lett volna, ha sötétben .., s csöndesen elpirulnál. Kabátodba danászó szél lopózna, akkor betakarnálak, te megköszönnéd, és könnyes lenne a szemem. Künn már hullongásznak a tél derei: szálló hópihék. Meghuesolod kékló ujjaidat, ahogy tovalépdelsz a szunnyadó avaron. Aztán egy fának dőlsz; a napok perceiben kifelejtesz magadból.. • Árva maradsz, várod, hogy szivedre valaki újra szépet súgjon. Mindegy lesz már: én la nagyon egyedül maradok. Nem is olyan ártatlan... A Szigligeti Színüáz bemutatta az Ártatlan Zsuzsit „A csők az jó, És többet ér mint százezernyi szó...” A fenti két sor a darab „eszmei” mondanivalóját tartalmazza. Azt hiszem, az íratlan operett-törvény felment a darab részletes tartalmának ismertetéséből. A lényeg: A kispolgári, ronda álszentséggel helyezkedjünk szembe, éljünk minél erkölcstelenebbül. Elvégre kevés rokonszenvesebb jelenség akad a földön, mint a kikapós feleség, a felszarvazott férj és a tizennyolc éves házibarát. Ez mind együtt van ebben a szellemes, vidám darabban. Nem tagadom, hogy van bizonyos fajta erkölcsi aggályom a darabbal szemben. Ez nem a két- sőt egyértelműségre vonatkozik, amelyekben ugyancsak bővelkedik a második felvonás. Felnőtt emberek vagyunk és képmutatás lenne azt mondani, hogy az életben nem hallhatunk ilyesmit. Sokkal inkább a darab erkölcsi tendenciája nyugtalanít. A képtelen és torz véleményt a szerelemről, a tisztességről valahogy túlságosan vonzóan tálalja. A színhely Berlin. Az a Berlin, amelynek legfőbb gondja volt a kilencszázas években Párizst, a felületesen csillogó, romlottságáról és léhaságáról nevezetes Párizst leutánozni. Ez sikerült is neki, mindössze a könnyedség maradt el belőle. Valamiféle porosz katonai merevKulturalis események soroltban Ma, január 10-én a Mali- novszki utca 38 szám alatti Művelődési Házban kiállítást rendeznek a „Képek a Szovjetunió életéből’’ címmel. A megnyitóra — melyet Győri Tibor elvtárs, az MSZBT megyei titkára tart — délelőtt 10 órakor kerül sor. A kiállítás január 16-ig lesz nyitva. • Január 18-án, hétfőn este 6 órai kezdettel az* Ady Endre művelődési Ház Koltói Anna utca 10. szám alatti helyiségében nagyszabású Csehov-estet rendeznek. Az előadást Páldi János tartja, közreműködnek a Szigligeti Színház művészei. • Január 16-án, szombaton ;ste 7 órai kezdettel a Szolnoki Fűtőház „Szocialista kultúráért” jelvénnyel kitüntetett Tisza táncegyüttesének és énekkarának vendégszereplésére kerül sor a Ságvári Endre Művelődési Házban. Az előadás iránt máris nagy az érdeklődés. séggel, junkergőggel keverték a párizsi életmódot. Ezt szellemesen gúnyolja ki az író és tegyük hozzá, kitűnően elevenítik meg a szereplők. Az operett nagy erénye, hogy gonddal megformált jellemeket állít színpadra. Ez újszerű, hiszen az operettek zömét a felületes, elnagyolt jellemek sokasága tölti meg. Dramaturgiailag nem tökéletes az operett. Az első felvonás jelentős részét a bemutatkozás tölti meg. Az egész kar felvonultatásával a főszereplők sorra elmondják természetesen ének formában, kik ők, és miért gyűltek össze. Ez a bemutatkozás hosszadalmas és bizonyos mértékben fölösleges, lassítja a cselekmény kifejlődését. Meglepetés volt számomra a darab zenéje. Dallamdús, helyenként egészen igényes. Jó muzsika, amellett mentes a bécsi operettzenék csöpögő érzelmességétől. - Ahhoz képest, hogy a zenekar elég későn kapta meg az áthangszerelt zenét, jó munkát végzett Behár György karnagy. Miszlay István rendező a tömegjelenetek mozgatásában derekas munkát végzett, bár a túlnagy statisztéria szereplését különösen a bevezető első felvonásban nem tartom eléggé indokoltnak. Miszlay István érdeme az is, hogy nagy súlyt fektetett az egyes jellemek kidolgozására. A címszerepben Péter Gizi újra bebizonyította, hogy kitűnő színésznő, akinek minden gesztusa, minden apró fintora jelentős a darab cselekménye szempontjából. Az erényes hölgy és a cseppet sem erényes szerető kettősségét egyazon másodpercben, némajátékaival is kitűnően érzékeltette. A legmélyebben megformált jellem kitüntető címét viszont Tyll Attilának kell adományoznunk. Jóval többet nyújtott, mint amit általában az operettek komikus szerepeiben nyújtani szokás. Fontos szerepében örömmel üdvözöltük Fehér Györgyit, aki mint a Thusnelda Erényegylet elnöknője, mértéktartó finom eszközökkel, ugyanakkor a maga teljes ellenszenvességében formálja meg a törtető feleséget, aki amellett az új gazdagság és új nemesség talmi gőgjében tündökölt”. Nagyon rokonszenves és a közönség őszinte tapsait kiváltó alakítás Molnár Miklósé. Igazi kedves, tapasztalatlan és kíváncsi fiú, aki a szemünk láttára kapja meg a leckét a szerelmi életből és gyors átváltozásával bebizonyítja, tehetséges tanítvány. Gellet Kornél a tőle megszokott esetlen bájjal alakítja a fergeteges kacajt kiváltó, kapitalistába oltott porosz gárdatisztet. Nagyon tetszett Juhász János is, aki a német kispolgárt nagyon jellegzetesen formálta meg Balogh Rózsa a kikapós feleség, akinek toreádor volt a nagypapája, a nagypapához méltó szenvedéllyel játszott. Szerintünk Buksival való megismerkedésénél kissé túlságosan is egyértelmű szenvedélyességgel. Azért nem ártana egy ici-picit kéretnie magát... Pataky Ottilia hamvasán kedves Polette volt, az a bizonyos kettősség nála őszinte, kicsit diákos bájban oldódott fel. Mucsi Sándor nagyvilági Renéje Igen jól megformált rokonszenves jelenség. Énekszámait megérdemelt nagy siker kísérte. Szedő Lajos szerepfelfogásával nem egészen tudunk egyetérteni. Mondatait túlságosan kipotentírozza, alakítását pe dig ott is túlhangsúlyozza, ahol az nem egészen indokolt. Somoss Zsuzsa koreográfiája jő. A kán-kán számot megismételtették és a finoman megkomponált álom- keringőt szintén. Ebben természetesen a kitűnően mozgó Dévényi Cecíliának is része van. A tánckarnak azonban még gyakorolnia kell, egy-két helyen bizonytalankodtak. Upor Tibor érdemes művész a második felvonás pazar díszletével remekelt. Havas Ágnes dalát nagyon élveztük. A közönség rokonszenvvel fogadta a darabot. Ung Nagy István: (J-elme legednek a esillay ok Zúzos téli este, csillog a homálya, mint valami tündér sötét rokolyája, melyen arany, gránát játszi fénye ragyog, fölöttem magasban, fáznak a csillagok. Megdermedt a csend is, mozdulatlan állva fülel, akár szarvas vadonok zajára, néma a hegyoldal, erdő rezzenése, nem hallik, elaludt késő ébredésre. Hallgat a patak is, csacska csobogását csendbe zárta a jég és sodra zúgásá^ márciusig haj, haj, most már nem hallhatod, odafent fölöttem fáznak a csillagok. Reszket tán a Hold is, bizonytalan fénye cseppekben csurran le: földre, fára, jégre idelent szétomlik, mind e nagy határon, melegítni akar, pedig én nem fázom. Olyan tűz hevít most, alig bírom lángját: lesem, érzem, hallom korom vallomását, ne csodáld hát ember, hogy felhevült vagyok és meleget kérnek tőlem a csillagok. Csoda tűz fűt engem, érzem lobogását, sziporkázó lángja álomvillanását, sejtem amint emel, szárnyrakap a holnap, bolygó-vonatosként kerülöm a Holdat. Látom, ahogy- ugrik óra mutatója évszázadot — mégis életem hajója kerüli a zátonyt és még nem kap léket; távoli korokba nyúl az emberélet. Értelem, ész, eszme — holnapunk világa óriási a te tüzed ragyogása, sugarából kelnek átlelkesült napok és felmelegednek a fázó csillagok. ÜMBISHITELO vaay tapasztalatok egy álomszerű vitásban és mert az igazságért küzdött, melléje álltak az elnyomott, babonáktól és gyarmatosítóktól egyformán rettegő benszülöttek. Erről szól a könyv. Történelmi kutatások és küzdelem az emberek gyanakvása ellen. A malgas nép filozófiája, szűkös élete és a végtelenbe tárulkozó tengerpart nagyszerű látványa egyformán megejtik a képzetét. Ambinanitelo! Úgy hangzik, mintegy dallamos akkord Pedig csak egy ezer lélekszámú falucska neve. Derék, becsületes emberek élnek ebben a faluban, de csak hosszú-hosz- szú idő múlva fogadják be maguk közé a fehér embert. Igaz, akkor úgy megszeretik, hogy nem akarják elengedni maguk közül. Vajon mi lehet ennek a titka? Talán az, hogy az író nem a racionalista gondolkodású európai értelmiségi megvetésével utasítja el a nép babonáit, hanem igyekszik magát beleképzelni a malga- sok lelkivilágába, megérteni őket, megmagyarázni nekik is, önmagának is a dzsungel éjszakájának sok titokzatosságát. A benszülöttek hisznek a rantutru démonban, amely felfalja az állatokat és az embereket, és hatalmas kaméleon alakjában képzelik el. Érdekes ez a világ. Az egyik lapon a t szűrről egy kis apró sündisznóról ír, ahol az anya belehal kölyke elvesztésé feletti fá’da’mába És a másik lapon már a francia gyarmatosítók korbácsainak csattogása veri fel a táj csendjét. Nagyon lehet szeretni a kis falu igaz lakóit. Az írót és Velomodit, a karcsú fiatal bensztílött leányt, aki igaz szívvel feleségévé lett a fehér embernek. Barátunk lesz Ramaszu, a tanító, aki mély emberségével és harcos kommunista magatartásával igyekszik társai életét megkönnyíteni, és lerázni a láncot. Ramaszu nemcsak népét tanítja, hanem az írót is, ak! kétévi gondtalan boldogság után visszamegy a nehéz és veszélyes európai világba f 1938-at írunk ekkor). Itt talál rá Arkady Fiedler élete nagy tanulságára: „Nem szabad elmerülnöm abban i passzív bo'dogságban, mely- lyel Ambinanitelo ajándékozott meg. Kötelességem; úogy oda menjek, ahol az ösizeku- - szált utakat megmételyezte az emberi kapzsiság, s a magam keze munkájával is hozzá kell Járulnom egy új,
