Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-08 / 6. szám

I960, január 8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Befejezés előtt a cukorgyári kampány 30 ezer vagon répát dolgoznak fel, készülnek a műszaki fejlesztésre beállítása és a régi vacuumok fűtőfelületének növelése. Ez­által lehetővé válik alacso­nyabb értékű gőzök felhasz­nálása. Végső kihatásában egy-egy kampányban 160— 170 vagon szén megtakarítá­sát jelenti ez. Többen hangsúlyozták az 1959-ben kapott kazán üzem- beállításának fontosságát. Az új kampány kezdetére min­denáron meg kell ezt valósí­tani, a karbantartási idő alatt ellátni a kazánt a még szük­séges műszerekkel, szén­beszállító és salakeltávolító berendezésekkel stb. A mun­ka befejeztével a kazánház hatásfoka több százalékkal javul, évente 580 ezer forint megtakarítást eredményez. A műszaki fejlesztés égető problémái között szerepelt a taggyűlésen a karbantartó műhely korszerűsítése. Az előzetes elképzelések szerint 420 ezer forintos ráfordítással kicserélik a karbantartómű­hely korszerűtlen gépeit. Gondoltak a vagonkirakás biztonságosabbá tételére is. A meglévő, csigasorokkal el­látott állványzat megerősíté­se mellett EMAG-emelőt sze­relnek fel. Üj vágányhídmérlegek épí­tése, a répavágók alsó öntvé­nyeinek és köpenyének kicse­rélése mellett sok minden szerepelt még a taggyűlés elé terjesztett műszaki fejlesztési elképzelések között. Nem utolsó sorban a figyelmezte­tés; a műszaki fejlesztés nem­csak a főmérnök feladata, ha­nem a gyár egész kollektívá­jáé, elsősorban a kommunis­táké. Éppen ezért szó kell, hogy essen róla széles körben, gondolkozzanak rajta, tegye­nek javaslatokat, fejtsék ki, mivel értenek egyet, s mivel nem. így születik meg majd a műszaki intézkedési terv, így válik véglegessé. A gyár kollektívájának kell elsősor­ban elbírálni, hogy az igen nagy erőfeszítést követelő üzemutáni karbantartás mel­lett mit tudnak még megva­lósítani, neki kell erőt, báto­rítást adni a fejlesztéshez az üzem vezető testületének. Néhány vélemény máris elhangzott. Biró Antal elv­társ, „aki sokat markol, ke­veset fog” elv alapján, lénye­gében azt fejtegette, hogy csak olyan feladatokat tűzze­nek célul, melyek megvalósí­tása a termelés szempontjá­ból nélkülözhetetlen, s a kel­lő műszaki, anyagi feltételek biztosítottak. Tóth János elv­társ, a bepárlótestek csövei­nek cseréjét sürgette többek között. Remélhető, hogy a taggyű­lés után fokozott mértékben terelődik a figvelem a mű-; szaki fejlesztési problémák iránt, s ezáltal a következő kampány termésfelfutását a , jó minőség megtartása mel­lett biztosítják. (simon) I A tiszafürediek nem engedik elfolyni az aranyat Kérik a Vízügyi Igazgatóság korábban felajánlott segítségét — Még e héten megkezdenék a munkát Nagy a tét. Nyerni egy esztendőt a maga millióival vagy veszíteni egy esztendőt a milliókkal együtt. Mi kell a nyeréshez? Lelkesedés, bá­torság (és azonnali munka­kezdés. A többi meg van. Víz, bőségesen, nagyüzem mindenütt. Tiszafüred terme­lőszövetkezeti járás. Ez nem­csak címet, hanem kötele­zettségeket is jelent. Erő, — munkáskéz? Ez sem hiány­zik. Szerdán keresztül-kasul jártam a füredi járást. Saj­nos a jelek még azt mutat­ják, elveszítjük az esztendőt a milliókkal együtt. A községek határa nagyon csendes. Sehol semmi moz­gás. Még az utak is üresek. Egyetlen egy parasztszekér­rel találkoztunk, sötétedés­kor Tiszaszöllős és Tisza- derzs között. Később két te­herautó ment Füred felé, azok valahonnét messziről jöhettek. Igaz, délután még láttuk a járási pártbizottság autóját, amikor elrobogott a Tiszaszentimrei Állami Gaz­daság központja mellett. A mozdulatlanság lehan­goló. Hát hagyják e'folyni a vizet, Füred aranyát? Nem érti ott senki, hogy most kel­lene mozdulni, nyújtózkod­ni egy nagyot és utána talp- raugrani az egész járásnak. Erről kellene beszélni min­denütt. Az öntözésről. Min­denütt. A tömegszervezetek­MENNYEZET NÉLKÜL A tiszaszöllősi Petőfi Tsz elnökének az este már nem volt maradása. Addig is hol az utcán, hol a tanácsháza folyosóján fogták meg a kabátját. — Mi lesz már elnök elv­társ? Ott áll áz istálló meny- nyezet nélkül. Az engedély meg a zsebben. Azzal a pa­pírdarabbal nem fedhetjük be a mennyezetet, szüksé­günk van a fára. Paksi István, az elnök ma­gyarázta, magyarázta hol ennek, hol annak, hogy ő mindezt nagyon jól tuaja. Többször szólt már a fel- sőbbségnek az erdőügyben. A megye is jóváhagyta dolgot, de hiába. Az erdő- gazdaság húzta át számítá­sukat és egyelőre nem kezd­hetik az épületfa kitermelé­sét, hiába van engedély. Szól­ni meg nem lehet, ujjat húz­ni még úgysem, hiszen ki tudja. A járási tanácsnál Terven felül - UJIBB LUKASOK Szolnokon az Irodaház mellett az Építőipari és Javító Vál­lalat a romépület helyén négy kétszobás és két egyszobás lakást épít a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat dolgozói részére. már két Ízben kitűzték az egyeztető tárgyalást, s az er­dőgazdaság megbízottja fü­tyült a tárgyalásra. Nem je­lent meg. Ha ők ilyen nagy emberek, akkor mit csinál­jon Velük szemben egy tsz elnök? Ezt mondogatta az elnök és beszédét megértették a Petői? fi Tsz gazdái, de csak né­hány napig. Viszont ami egyszer nincs rendjén, az nincs rendjén. Néhány nap múlva, azon az estén ismét elővették az elnököt. — Te vagy az elnök, csi­nálj valamit. —- Járj utána. — Ne hagyjuk annyib n. Valaki mondja már ki az igazságot. — Az istálló nem marad hat mennyezet nélkül. — Miénk a jószág, nekünk gondunk vigyázni. — Ná’unk rz engedély és közben az erdőgazdaság kezd­te a termeTést. Szóval forrponthoz érkezett ez az ügy, amely még 1959- ben a Petőfi Tsz megalaku­lása után, tagosításkor kez­dődött. A belépők egyike- másika erdőt is vitt a közös­be. Nem valami összefüggő nagy területre kell gondolni, hanem szétszórt egykét hol­dakra. Azt gondolták a tsz tagok, jó lesz nagyon, mert a fa úgyis ke'l az építkezé­sekhez. Közbeszólt azonban gz erdőgazdaság. Hogy jogo- san-e vagy jogtalanul, azt most ne firtassuk, bízzuk ennek eldöntését a Iegil'etó- kesebbekre. Lényeg, hogy nagyon elér­kezett végre az intézkedés ideje. Amikor a tsz elnök már nem győzte cérnával, a közel­múltban egyik nap reggelén elindult Abádszialókra az erdészetbe intézni valamit. — Megtudni, hogy végtére is mi il’ éti a tsz-t és mi az erdő- gazdaságot. Abádszalókon annak rend.je-módja szerint bekopogott az erdészet irodá­jába. Hárman vagy négyen ültek odabent: ki az íróasz­tal sarkán, ki a széken ke­resztbe. Ez már feltűnt az. elnöknek, de úgy volt véle. semmi köze az egészhez. — úgy ül mindenki, ahnsv akar. Elsorolta: az erdőügyben jött, mondják meg végre mire jogosult a tiszaszöllő­si Petőfi Tsz. Nevetgé’ve hallgatták- vé­gig, hellyel nem kínálták, s ezt elég furcsának tala *a Paksi István, a köztisztelet­ben álló gazda, aki a feli­szabadulás óta megfordult már minisztériumokban, me­gyei, járási párt és tanács­szerveknél, de mindenütt legelőször is barátságosan hellyel kínálták. Majd fi­gyelmesen végighallgatták, és emberséges hangon meg­mondták, ezt így lehet, — amazt meg nem lehet Az elnök a különös fogad­tatás nyomán azt sem tud­ta, melyik lábára álljon. Sap­káját gyürögetve várta a vá­laszt. Megkapta. — Ide figyeljen édesapám. Maguk oda, abba az erdőbe legfeljebb csak imádkozni mehetnek — válaszolta neki fennhéjázóan az egyik. — De.:: — Mondom, oda maguk csak imádkozni mehetnek. S mit mondjon erre az el­nök? Kifordult az irodaaj­tón és hazament. Nem inté­zett semmit, a tagoknak nem tud mondani semmit. De ta­lán annál gyorsabban intéz­kedik majd ezekután Vilcsek e'vtárs, az erdőg,"?J iság igazgatója. S reméljük, most már nemcsak az erdőügy­ben. SzP. ben, a KISZ-ben, a tsz-ek- ben. És cselekedni. Közügy, nagy ügy. Fülébe kiálltam a szendergőknek jó hangosan, „ne aludjunk emberek”. A meleg szoba csábít, de most az egyszer hagyjuk. Megéri. Szokatlan ugyan a téli mun­ka, haladatlan is, de ahol „sokan fogják körül”, ott csak halad. Tiszaszöllősön éppenúgy, mint Tiszaigaron, Tiszafüreden, Tiszaőrsön. Nagyivánon, Tiszaszentím- rén. Délután felkerestem Kál­mán Dánielt, a járás főag- ronómusát. íróasztalánál nyakig ült a munkában. — Előtte rengeteg papír, terv, kimutatás. Kálmán Dániel fiatalember. Sokat tehetne az öntözési lehetőségek kihasz- lásása érdekében. Mondtam neki mi járatban vagyok. Arca mozdulatlan maradt. „Ja. az öntözés?” — vála­szolta fáradt hangon. Egy­általán nem mutatott külö­nösebb érdeklődést. Átbön­gészte az újságcikket, ami a tiszafüredi öntözési lehető­ségekre hívja fel a járás ve^ zetőinek * figyelmét, s utána visszaadta a lapot. A cikk tíz .nappal ezelőtt jelent meg, a főagronómus nem látta, nem olvasta és nem is hallott ró­la. Fanyar volt a hangja „A tsz-ek egyenlőre idegen­kednek az öntözéstől. Nem ismerik még jótékony hatá­sát”. — És sorolta a nehéz­ségeket. Talán fáradt volt az egész napi munkától. Nem tudom, meglehet. Annyi azonban bizonyos, hogy nem mutatott túl nagy érdeklő­dést, viszont később kicsit felé'énkült. Bizonygatta, hogy foglalkoznak ezzel a kérdés­sel és erejüktől telhetőén mindent megtesznek. Külön­ben ő is. úgy látja, hogy menni fog a dolog. Sajnos azonban a szavak egyenlőre még csak szavak. Kedvetle­nül búcsúztam el tőle, mert ha a tsz-ekben'is ilyen „apos­tola” van az öntözésnek, ak­kor nem sokra mennek. A járás főagronómusa fia­talember, rengeteg a munká­ja, később mások mondták róla. sokat dolgozik. Ez mind nagyon jó, de a nagy kiada­tok többet követelnek , Ösz- szehason' ítottam kettő j ükét. Dr .Gergelyt, a Tiszaszent­imrei Állami Gazdaság fő- agronómusát és őt. Még nagy a különbség. Dr. Ger­gelyből valósággal árad a környezetét is magával ra­gadó akaraterő. „Februárban öntözé-i tanfolyamot ren­dezünk a szövetkezeti tagok­nak. A járási pártbizottságon meghatároztuk az öntözési tennivalókat és munkához láttunk 1960-ban már nem engedjük, hogy elfo’v.jon a füredi járás aranya”. — Mond­ta bizakodóan, meggyőződés­sel. Később magam is megbi­zonyosodtam, hogy bár most rhée kevés a mozgás, de a je’ek mégis biztatnak. Tisza­derzsen találkoztam Tarsoly elvtárssal, a járás pártbi­zottság munkatársával. A tanácstitkár szobájában ül­tek jónéhányan és közöttük volt ő is. Kérdezni akartam, megelőzött. Az öntözésről be­szélt. Sok tűzzel és szavaival megerősítette azt, amit az Állami Gazdaságok főagro­nómusa mondott. Nem folyik el az arany a tiszafüredi járásban. Nem engedik. A kommunisták kezükbe vet­ték a dolgot. S ez a legna­gyobb biztosíték. Elmondta Tarsoly elvtárs, hogy az elmúlt napokban a járás valamennyi termelő­szövetkezeti vezetőjével be­széltek. Három komplex bri­gád dolgozott, pártmunkások és szakemberek voltak tag­jai. A szövetkezeti gazdák­kal együtt mérték fel az adott terület öntözési lehető­ségeit. S ami még soha nem volt. az az idén már lesz a tiszafüredi járásban, la 60- ban a termelőszövetkezetek 7 ezer 500 holdon öntöznek. — Főleg takarmány és ipari növényeket. A szántóföldi öntözést eddig nem ismer­ték .Megismerik. Ezt a célt szolgálja a februári tanfo­lyam is, amit a Tiszaszent­imrei Állami Gazdaság fő­agronómusa említett. Kuko­ricát, cukorrépát, silókukori­cát, vörösherét árasztanak el éltető vízzel, hogy megdup­láznák az eddigi termésát­lagokat. Ä meggyőzés nem volt könnyű, de sikerült. Tisza- derzsen éppen aznap délután állapodtak meg 260 holdban. A szövetkezeti gazdák csa­tornát húznak majd és men­ni fog. Tiszaszöllősön 650 holdat vállaltak a tsz-tagok. Pessze sok a gond. Elsősor­ban legnagyobb probléma szakértelem hiánya. Számos agronómus még soha éleié­ben nem öntözött. Ezenkívül mérnök is kel'ene — hozzá­értő ember, aki a járás ver zetőivel — körüljárná a tsz- eket és megmondaná, meg­mutatná, mit hol és hogyan csináljanak. Ez lenne jelen­leg a legfontosabb, a mér­nök. Mert a szövetkezeti ta­gok már dolgozni szeretné­nek. A Vízügyi Igazgatóság korábban felaján'otta a mű­szaki segítséget. A járás tsz- ei most már kérik, igénylik legelsősorban egy hozzáértő mérnök személyében. Amikor megérkezik, a termelőszö­vetkezetek azonnal megkez­dik a munkát. Ez volt a lényege annak, amit Tarsoly elvtárs elmon­dott S így a látottakat, a hallottakat összegezve, az volt a megállapításom, hogy akadnak mér szép számmal olvan emberek, akik szívvel, 'élekkel munkálkodnak a naev ügy érdekében. De ta­lálkozunk még közömbösök­ké' is, akikkel nem több, — hanem csak aűrübte. Ezen utóbbiak száma remZ'^ető- en csökken. Szekulity Péter A szőnyegek birodalmában ... barangolva megragad fizet — azaz többet lehet vele bennünket a színek csodála- keresni. tos harmóniája. Piros és fe- a legtöbb kerek szőnyeget kete, drapp és bordó, zöld és Hegedűs Bálintné és partne­— Nyaralásra. Tavaly Szo- boszlón nyaralt k, most sze­retnék a Balaton mellé men­ni... Hogy mit szeretnék még az idén? A kisfiamnak jó bi­zonyítványt, egy villanytűz­helyet és... és ötös találatot a lottón.. . íme: egy szövőnő ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom