Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-31 / 26. szám
SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP s lseo, január 31. TAVASZVÁRÁS / TI5Z Fi GYE no un Rotorkálnak még a gondolatok. A vezetők viszont magabiztosak. Ez azonban nem elég. Lényegében a felületet és az alapvető célokat tekintve, manapság valamennyi Szolnok megyei község hasonlít egymáshoz, belül azonban mindegyik más és más. Tiszagyenda is. A hó elolvadt, a sáros utcákon gumicsizma a legalkalmasabb lábbeli. S ebben a nagy sárban a tavasz még távolinak tűnik, az emberek még korainak tartják azon törni a fejüket, hogy mi lesz akkor. Pedig éppen fez a legnagyobb baj, a finom részletkérdések elhanyagolása, hogy mire valóban beköszönt a dologidő, addigra mindenki tudja helyét, hová tartozik, milyen munka vár rá. kik között dolgozik. Holócsi Gyula elvtárs, a tsz párttitkára pontosan és világosan megfogalmazza, hogy milyen feladatok várnak az ötéves terv során a termelő- szövetkezetre, mennyivel kell növelniök a hozamokat. Ez azonban még kevés. Könnyű lenne persze általában bírálni a község vezetőit, tehetetlenséggel, szűklátókörűséggel vádolni őket. Csakhogy a dolog nem ilyen egyszerű és nem ilyen egyértelmű. Tisza- gyendán a Lenin Tsz december óta tömöríti a falu valamennyi dolgozó parasztját. Két mezőgazdasági tsz — a Vörös Csillag és a Dózsa — valamint négy tszcs egyesült. Az egyesülés indokolt volt nagyon, éppen az ottani emberek érdekében történt. Mindenki viszont nem értett ezzel egyet és néhány tszcs-tag még ma is „fújja a tüzet”, — Tényleg nem adják ki a földet elvtársnő? ■— állította meg az utcán Gondos István, a húsz valahány ember egyike Kiss Józsefnét. a községi pártbizottság titkárát. Ez a Gondos- István alapjában véve nerp rosszindulatú, csak még mindig valahol a felszabadulási időkben tart gondolkodásmódjával. Mit lehet neki mondani? Jóformán semmit. Vele és a hozzá hasonlóakkal viszont több baj van, mint száz más újságolvasó, rádiót hallgató dolgozó- paraszttal. S kinek van velük legtöbb baja? A községi párt- bizottság titkárának, a tanács vb elnökének, az egyesült tsz vezetőinek, ök persze érvelnek, utcán, tanácsháza folyosón, pohár sör mellett, ahogy futja az idejükből. Viszont még ma is egyetlen egy dolog elegendő ahhoz, hogy sok jószándékú ember kétségbevonja a vezetők szavát. Beszélgettem Tisza- gyendán egy fiatal emberrel, aki most az erdőgazdaságban napszámos. — Azt nem értem, ha olyan jó tsz. akkor a Dózsa volt elnöke miért akar elmenni? Amit ez a fiatalember mondott, az alaposan mellbevágott. A személyi dolgok, a decemberi egyesülés óta látszólag már leülepedtek. Boda elvtárs, a Vörös Csillag Tsz volt elnöke önkritikusan belátta mire képes, és azt mondta, nem vállalhatja el egyesült tsz-ben az elnöki funkciót. Ott akar maradni és dolgozni. Elnökhelyettesnek választották. Vörös Sándort pedig elnöknek. Ezt a fiatalembert erélyes és határozott fellépéséért a tagok zöme becsüli, tiszteli. Mindenkinek persze Vörös Sándor se tetszik. A lazsálók, a dologtala- nok ágáltak ellene, mert tudták. rájuk rossz világ következik Vörös Sándor elnökké választása után. A szorgalmas szövetkezeti gazdák még nagyobb megnyugtatására most én is ide írom, a dologtalanok nem tévedtek. Az új elnök irányítása alatt csali azoknak lesz szava, akik dolgoznak, a hangoskodóknak, a munkakerülőknek pedig nem. A Dózsa Tsz eljlöke körül — akiről a fiatalember beszélt — nagyobb bonyodalmak voltak. A Dózsa Tsz tagjai szemében ez az ember mindig igen népszerű volt. Az igaz, hogy népszerűségét enyhén szólva olcsó áron és a közösség bőrén szerezte. Minden évben rendszerint mindent kiosztottak, majd- hogy nem az utolsó szögig. Amit nem oszthattak ki, arról azt mondta, „nem engedik”. Nos. róla beszélik most a faluban, hogy menni akar. A fiatalember neih árulta el honnét tudja, nem sikerült megbizonyosodni arról, igaz-e valójában a hír. A községben néhány ember már-már gyö- keretverő hitét ez a hír megingatja, s nem tudják, hogy kinek higyjenek. Ha a termelőszövetkezet annyira jó, hát a volt elnök most. hogy leváltották, miért akar elmenni. Az is igaz. hogy sokan erre már megtalálták a választ, azt mondják: „Azért akar elmenni, mert most már dolgoznia kell a tsz-bem, eddig viszont a vezetés, a parancsolás volt az övé”. A vezetés dolga lenne ezt a problémát is tisztázni, őszintén. kertelés nélkül a falu népével. Annál is inkább, mert össze-vissza beszélnek. Rengeteg valótlanság jár házról házra, eredetét senki nem tudja — ami a legnagyobb baj. senki nem kutatja. Ebből következik, hogy a dolgozó parasztok úgy igazodnak el a mindenféle tnende-monda között, ahogyan éppen tudnak, vagy amilyen hír éppen eljut hozzájuk. Néhány család el akar költözni a faluból, mennek Pestre. A jólértesültek mintegy tíz családról tudtak név szerint. Erre a termelőszövetkezet vezetői, miután a szakembereknek lakást akar-: nak vásárolni, felkeresték a menőfélben lévő családokat házvásárlás ügyében. — Nem megyünk mi sehová. — Meggondoltuk. — Tavaszig majd lesz még valahogy. — Aki dolgozik, az a tsz- ben is megéL — Ilyen és ehhez hasonló válaszokat kaptak, lakást nem vettek. S aztán kiderült, hogy mi okozta a pálfordulást Pontosabban mi is lehet annak legvalószínűbb oka? Néhány évvel ezelőtt egy parasztember elköltözött Budapestre, s a közelmúltban levelet írt egyik ismerősének. Tudatta, hogy akinek nines, szakmája, annak nem érdemes Budapestre jönni, mert csak ráfizet. Ugyanakkor mások azt híresztelik, hogy Mészáros János segédmunkás 2500 forintot keres Budapesten havonta. Ez persze badarság, s a falu nem hiszi. LEGNAGYOBB baj, hogy a vezetők keveset beszélnek a konkrét jelenről. Azt mondják, hogy az ötéves terv során két-három év múlva így lesz, meg úgy lesz, de hogy mondjuk Jancsó József termelőszövetkezeti gazda mire számíthat 1960-ban, ha becsületesen dolgozik, erről ritkán szólnak. Nem csoda, hogy Jancsó József ezt mondta a termelőszövetkezet párttitkárának: — Jó. jó. En megértem titkár elvtárs, hogy két-három év múlva jobb lesz, de addig?... Mi szüntethetné meg a jelentől való félést? S mi terelné a sok össze-vissza beszéd helyett helyes irányba a falu dolgozó parasztjainak a figyelmét? A tsz jelenének az elkövetkezendő napok, hetek, hónapok munkájának, terveinek ismertetése egyszer. Másodszor, ha mindenkit beosztanának a maga helyére, s ha megmondanák ki, melyik brigádba, munkacsapatba tartozik. milyen feladat vár reá. A vezetőség elhatározta a területet felosztják, premizálnak. Szépek, célratörőek a tervek, dehát az a baj, hogy éppen a legilletékesebbek, a szövetkezeti gazdák nem ismerik. A tsz-szervezés idején a párttagok, a vezetők eljutottak minden családhoz, minden házba. Most megkérdeztem a községi párttitkárt, a tsz párttitkárát, mikor járt valamelyik szövetkezeti gazda otthonában, A válasz lesújtó volt. Az utóbbi időben semmikor. — Dehát hogyan akarják megvalósítani ezt a sok szép tervet? — kérdeztem. — Tudom, nagyon egyetértek az elvtárssal, beszélgetni kellene az emberekkel. Nekem is, a párt vezetőségi tagjainak is. a tsz legjobb agitátorainak is. De nincs időnk — mondja a tsz párttitkára. S elsorolja tizenkét funkcióját, ami miatt nincs ideje a legfontosabbra. Tarthatatlan állapot. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy főleg az új belépők, az őszi kezdés ű- ek úgyszólván teljesen tájékozatlanok. Jónéhány óllát beszélgettem Ratkai Györggyel, aki 9 és fél hold földjével lépett tavaly a tszcs-be, majd most termelőszövetkezeti tag lett öt egyedül csak a pénz foglalkoztatja. Jószágát 5 ezer 500 forintra értékelték, s még karácsony előtt azt mondták A jászberényi járás tíz községének több mint negyven termelőszövetkezetében majd mindenütt van már mezőgazdasági sziakember. Az egyik tsz-ben magasabb képzettséggel, több tapasztalattal, a szomszédban esetleg fiatalabb, kevesebb gyakorlattal. A járási vezetők sokat tanakodtak azon, hogyan tudnák összefogni a szakembereket, hogy így ők is könnyebben közelségbe kerüljenek velük, s azok is egymáshoz. A földművelés- ügyi miniszter rendelkezése értelmében a termelőszövetkezeti községekben megszüntették a gazdasági felügyelői státuszt, s így a mezőgazdászok összefogása is lazább lett. A gazdasági felügyelői állások megszűnte Után a tájékoztatás is lassúbb. pontat’a- nabb lett a termelőszövetkezetekben. Noha a járási vezetők gyakran látogatják a termelőszövetkezeteket, mégsem juthatnak el mindegyikbe rövid időközönként. Ekkor határozták el az agronó- muscsoportok szervezését. Lényege: közösen kiválasztják azt a termelőszövetkezeti mezőt- gazdászt a községben, akit a többiek tudása, tapasztalata révén legmegfe'előbb- nek tartanak erre. ö lesz a községi főagronómus avagy a vezető mezőgazdász. A jászberényi járás minden községében van tehát (Jászjákóhalmán Geier Jőneki, hogy pénzét újév előtt megkapja. Kapott 1554 forintot. Kérdezi, mi lesz a többivel. A tsz-irodán lévők a vál- lukat vonogatják. Ahelyett, hogy megmondanák őszintén és becsületesen, ennek az örök életében rendhez szokott embernek a valóságot. — Ügy mondják, a tsz-ben jobb lesz — mondja egy másik szövetkezeti gazda, idős Balogh György, aztán ő is ezt a pénzdolgot hozta elő. Minden második szavában azt hangoztatja, becsapták. Aláírta a belépési nyilatkozatot, de azóta-senki ajtót sem nyitott rá, nem beszélgettek vele, nem világosították fel, s nem adtak választ problémáira, gondjaira. Sem ő, sem Ratkai György még nem tudja hová, melyik brigádba tartozik, mi lesz a dolga a termelőszövetkezetben. „Amíg a költségeket nem rendezik, addig a községgel nehéz lesz boldogulni” — jelentette ki Ratkai György, s mi tagadás, igaza van. Hát miért nem mondják meg a falu népének, hogy mi a helyzet, ki mihez tartsa magát. Az is nagyon igaz, hogy ebből a nagy átalakulásból nehéz kihámozni a lényeget. Ezerféle a gond, a tennivaló és sokszor úgy tűnik, majd kialakul valahogy magától. Dehát mi is a lényeg? Beszélni, beszélgetni az emberekkel, tanácsukat, véleményüket kérni, megkérdezni tőlük hol. melyik brigádban szeretnének dolgozni, a tervekről mi a véleményük. s elmenni hozzájuk otthonukba. Túljutni az irodákon, mert ha ez nem történik meg, akkor félő. hogy a tervek papíron maradnak. Szekulity Péter zsef, Jászfényszarun Forró Ferenc, Jászágón Gyula József) egy mezőgazdász, akikkel a járási tanács VB mezőgazdasági osztálya hetenként vagy kéthetenként tanácskozik, megbeszélést tart. Egyben tájékoztatják őket az elkövetkező időszak feladatairól, munkájáról. Ugyanakkor az agronómusok községük termelőszövetkezetei életéről mondanak el mindent, ami fontos. E tanácskozások rendszerint hol az egyik, hol a másik termelőszövetkezeti gazdaságban történnek. Gyakori is, hogy két-három ag- ronómus összefogva ellenőrzi a fejést, takarmányozást s egyéb munkát. Az agronómus csoportok már léteztek az őszi hónapokban is a jászberényi Járásban. A mélyszántás idején például a gépállomási gépkeretet nem terme’őszövet- kezetekre, hanem községekre osztották. A községi főagronómus felelt azért, hogy minden termelőszövetkezet egyformán elvégezhesse a mélyszántást. Most a tervkészítés idején szintén az agronómus csoportok készítik a termelési tervet, bontják le a tervszámokat. A mezőgazdász csoportok szervezése nem hivatalos ukázra történt. A kinevezett főagronómusok nem is kapnak külön díjazást többletmunkájukért, de egy már biztos: bevált módszer, máshol is követendő. Fő erénye, hogy az agronómusok is jobban Ismerik egymást, egymás termelőszövetkezeteinek gond iáit, szakvezetés! (módszereit. Arra is több lehetőségük van, hogy közös látogatásokat, ellenőrzéseket végezzenek. Egyszóval minden járás minden községének ajánlatos úi kezdeményezés. | . . «■- - - - ^^-g-M-M-w-|nrunnjxnj-u-|_rLnj-u-un^^ Termelőszövetkezetek! ELŐNYŐS LEHETŐSÉG! SZERZŐDJENEK KRASZNODÁR1 FAJTA napraforgó termelésére Vetőmagot adunk. Az átvételi ár szerződés esetén 305.- Ft és legalább 6t mázsa szállítása esetén 20.— Ft nagyüzemi felár mázsánként. Szerződés kötnek a helyt Termény forgalmi telepek. I, -.nnnnnnnnnnnfu iiiiiitiinimiiiiiiniiiiiiiiiiiiiimiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiHmiiiiHiiiiiiiiiiiiiiinimiiiHiiiiiiiiiiiiMiii» Ismét új kezdeményezés Agronómus csoportok a jászberényi járásban TÉLI VASÁRNAP Elkészült az ünnepi ebéd Szerencsi Miklós szövetkézé ti gazdáéknáL Szeren csíné az asztalra teszi az aranysárga húslevest. Disznóvágásra is csak vasárnap jut idő Adamecz István abádszalóki gazdánál. A hnrkatö lésnél veje segédkezik Farkas Imre szövetkezeti gazdatársának. Moziba mennek a kunmadarasi fiatalok. Kiss Gizella, Kovács Mária a Kossuth, Vona László a Petőfi Tsz tagja jegyet vált a mozi pénztáránál. Néhány pohár sörre mennek a földművesszövetkezst vendéglőjébe a karcagi Dimitrov Tsz tagjai. Zene mellett elbeszélgetnek egy darabig, g jobban esik hétfőn a munka
