Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-05 / 3. szám
1960. január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 C/ A SIMON BRIGÁD „titka“ A „GAZDA” csak azt sajnálja, hogy nem 25 évvel később született. Mert akkor nem élt volna át annyi kétséges tavaszt. Vajon lesz-e majd munka, kell-e valahol. Ősszel meg, hogy elég lesz-e a kenyér egész télen át ötöd- magának. Most itt Szilveszterkor 20 ezer forintot hagytak a kultúrházban a fiatalok. Hordták, itták a pezsgőt, ő meg azt se tudta fiatal korában, hogy mi fán terem az. Ilyen gondolatokat szőve, cserélgetve jutottunk el a brigád néhány tagjához. Mert ez a kőműves brigád nem egy állandó helyen dolgozik, hanem itt is, ott is, ahol dolguk akad. Az pedig van ebben a nagy üzemben. Különböző javítások, a fő munka pedig a mozdonyok hőszigetelése. Ha azzal ők elkésnek, hátráltatják a vasasokat. Az pedig ellent mondana annak, amire tavaly márciusban szavukat adták: Inkább két nappal előbb legyenek, mint két percet késsenek. MI A TITKA annak — teszem fel a kérdést, ami nyilván csak avatatlanokban kél, — hogy ilyen szép eredményeik vannak? — Nincs nekünk titkunk, mondja rá hamiskás fintorral Fehér Kálmán, s a többiek, Fancsali Béla, Csató László, Mihály István, Gál János már kontráznak is: csa.„ a dudától dudáig. S ezt már a laikus is érti: a munkaidő kihasználásáról van szó. Arról, hogy a Járműjavító Simon brigádjának tagjait a gyári sziréna mindenkor munkában találja, s csak akkor teszik le a munkát, amikor a dudaszó már a műhely kapuin túl száll. — Igen, magyarázza Tarjám elvtárs, a reszortvezető. — Pedig ez a 22 fős brigád kettes—hármas—négyes csoportokban dolgozik, az üzem minden területén. Legtöbb alkalmuk lenne a lazsálásra. — Csakhogy adott szavuk van, s azt tartani kell, mert az az emberséghez tartozik — veszi vissza a szót Simon János, s míg a másik csoportot elérjük, ismét a régről beszél. Biztos megélhetés, kenyérgond nélkül. Mit érthetnek ebből azok, akik nem úgy kezdték az életet. Nekem ne mondja senki, hogy elég, ha csak a tervet teljesítjük. Az az elég, ha tudásunk, erőnk legtöbbjét adjuk. Ei’őnkhöz kell igazítani a tervet és nem fordítva. A Kozma Ferencék csoportja valami betonkerítést húz tárolónak. Hegedűs István az első kérdésre hevesen magyarázza, hogy számtalan apró rejtelme van a munkának. Ha az ember előre megfontoltan dolgozik, úgy, hogy csak annyi maltert kavar, amire épp szükség van, nem hagy ott egy lapátnyit se pocsékba. Még az is számít, hogy a falhoz milyen közel Februárban kezdődik a növénynemesítő szakemberek intézményes képzése nek, akik diplomájuk megszerzése óta legalább két-há- rom éve dolgoznak a mező- gazdasági termelésben. A jelentkezési korhatár negyven év. A résztvevők a továbbképzés ideje alatt:2500-fo^ fizut felső határig — keresettérítésben részesülnek. A jelentkezés határideje: 1960. január 15. A részletes pályázati felhívás a Mezőgazdasági Értesítőben jelenik meg, felvilágosítást az Agrártudományi Egyetem dékáni hivatala nyújt az érdeklődőknek. (MTI), kavarják, mert egy-egy lépés vagy mozdulat is sokat jelent. A VERSENYRŐL Kozma Ferenc szól: Kell a verseny, mert így a magunk erejét is le tudjuk mérni — mondja, s tovább fűzi a gondolatot: ne csak az állam mutassa meg, hogy szüntelenül a dolgozókért tevékenykedik, mi is mutassuk meg, mit tehetünk. — S ezek a szavak máshol frázisnak, közhelynek tűnnének, de itt, a gőzölgő betonfal tövében, mal- teros ruhás emberek körében nagyon is őszintén, tisztán cseng. A kongresszusi verseny már véget ért, s az már biztos, hogy a IX. osztály versenyzői közül a Simon-brigádé lett az elsőség, ők tarthatnak elsősorban számot a Szocialista munkabrigád címre. Terven felül 90 ezer 200 forintot takarítottak meg, a vállalt 28 ezer helyett, március óta. Bontott, használt anyagok okos, jó felhasználásával, a „rövid szabadságok”, azaz a néhány órás munkaidő alatti eltávozások 1 ezrelék alá csökkentésével stb. A brigádvezető valóban jó „gazdának” bizonyul, mert módszereit, „fogásait” nem őrizgeti, nem titkolja. Bízvást átadja munkatársainak. Figyelme, ereje, gondolata az üzemben sohse máson, a munkán van. S a titok másik kulcsa ez. Elmondjam-e mindazt, ami ezt a brigádot sarkallja abban, hogy a legjobbak közé küzdjék fel masukat? Azt hiszem, nehezen menne. S ami igaz, meg sem ismertem jól azt a szálat, amely itt ezt a kommunista brigádvezetőt, ezt a négy kommunistát és a 18 pártonkívülit ilyen egyöntetű elhatározással fűzi egybe. Szorgalmasak, öntudatosak ... Mind-mind szerény kifejezés ahhoz, hogy őket bemutassam. Talán ha azt írom róluk, hogy most is olyan odaadással, lendülettel dolgoznak, mint a kortgresz- szúst“-'verseny idej éh, "akkor megközelítem a „titkot”. ‘ DOLGOZNAK, mert a tisztelet, a felajánlás felszabadulásunk 15. évfordulójának is kijár. Annak az évfordulónak, amely utat nyitott élőt tűk ahhoz, hogy olyan emberekké lehessenek, amilyenek Borsi Eszter Megszűnt a parasztember kényszerű téli pihenője Nem panaszkodhatunk: — megszűnt a paraszti munkában is a kényszerű téli időtöltés azzal, hogy eltűntek a mesgyók és határtalan lehetőségek előtt áll Szolnok megye soktízezer szövetkezeti gazdája. Január első napjait írjuk, de a bőséges, munka ezer felé kínálja magát mindenütt. Csak még az a baj, hogy sok paraszt ember számára szokatlan a mostani dologbőség. — Más években ilyentájt ez nem volt. Érthető, tehát, hogy kissé nehezen mozdulnak a tsz-ek. — Máskor, amikor befújta az utat a hó, attól kezdve majdhogynem a tavaszi pacsirta- szóig időmilliomos volt a pusztai nép. Legfőbb téli foglalkozásnak a disznóvágás számított —. meg a diszajótorozás, ott persze, ahol volt hízó, — ezenkívül napközben a tök- magsütés, reggel és este pedig a jószágetetés. így telt a nap és az ennivaló, a kenyér, a szalonna csak fogyott. Dehát most rengeteg a dolog. Szolnok megye szövetkezeti gazdáit már január elején sok munka várja. A kényszerű időtöltést abba kell hagyni, — hozzálátni máris a tervek teljesítéséhez, azok teljesítésének megalapozásához. Eddig és még hetekig a szövetkezeti gazdák számára legfőbb munkát a tervek összeállítása, elkészítése adja. Ez is munka és nem kis munka. Mégis egyik-másik tsz-ben a könnyebbik oldalát nézik, a bátor és merész célkitűzésektől visszariadnak. Vedrődi Gusztáv, a megyei tanács VB főagronómu- sa mondotta, hogy ilyenféle jelenségeket tapasztalt Mezőtúron, ahol az egyik tsz elnök a 30 mázsás kukorica- termesztési mozgalomról szólva egyre csak azt hangoztatja: „Mi lesz, ha nem terem annyi”. Vonakodik megfelelő területen célul tűzni a 30 mázsás átlagot. Ennek a tsz elnöknek is és mindenkinek, akit illet, csak azt lehet mondani, aki tervez, az ne arra tervezzen, hogy nem lesz, hanem arra, hogy igenis lesz. Rendelkezésükre áll minden eszköz és erő, viszont azokat az eszközöket és erőket a 30 mázsás mozgalom elérése érdekében máris állítsák munkába. Most meghatározni és tagonként megbeszélni, kire milyen feladat hárul, kire milyen munka vár január első hetétől kezdve a betakarításig a 30 mázsás májusi morzsolt kukorica megtermelése érdekében. Ez a tennivaló és ezért szűnt meg egyebek között a kényszerű téli időtöltés. A korábbi években az volt a gyakorlat, hogy a tsz-ek megkapták a tervszámokat. Erre mi történt? Egyszerűen belemásolták — szinte gondolkodás nélkül — ezeket a számokat a nyomtatványokra. Iigy nem volt jó, s most nincs így. Mindenütt gondolkodni kell, forgatni az észt, törni a fejet, de nem másnak, mint a szövetkezet gazdádnak a nagyüzemi adottságok minél nagyobb mértékben való kihasználására. Nagyon helytelen a szövetkezet elnökének azt kérdezni valamelyik felsőbb szerv vezetőjétől, hogy „mit tervez- zünk‘\ Gondolkodjon, s ha tanulmányozza a második ötéves terv számait, megtalálja saját kérdésére a helyes válasz! A követelmények nagyok s aki úgy akar dolgozni, hogy „ahogy esik úgy puffan'’, „majd lesz valahogy, mert úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne legyen’’, az ma már nem képes megállni helyé! A mezőgazdaság minden posztján mindenkinek tudnia kell, mit mikor és miért, — mindezt hogyan akarja végrehajtaná. A kunszentmártoni járás több községében: Mesterszálláson, Öcsödön stb. a kis tsz-ek egyesültek. Miért? A nagyüzemi adottságok mind alaposabb kihasználása miatt. De nem ér semmit az egész, ha mindezt tudjuk, szajkózzuk, viszont a nagyüzemi adottságokat nem kezdjük már most kihasználni. A megye többi más helységében történtek hasonló egyesülések. Nyilván most már hozzá kellene fogni a tervezés mellett a tényleges, konkrét munkához: Mesterszálláson például vagy a tiszafüredi járás területén az öntözőtelepek megépítéséhez. Ez azonban csak úgy megyen, ha a szövetkezeti vezetők munkára szervezik a tagokat és megmondják mit miért, s miért éppen most kell elvégezni. Miért? Azért, mert most van rá idő, azért mert ha tavaszig mondjuk a Jászságban nem fúrják meg az es- press kúráikat, akkor bekövetkezik egy esztendős kiesés, mert tavasszal, nyáron egyrészt aligha jut idő kútfúrásra, másrészt az öntözéses növénytermesztésre való felkészülésre. Ez érthető, világos, csak egyelőre elég nagy a csend és elég nagy a nyugalom. Ezzel a mostani munkákkal elválaszthatatlanul ösz- szefügigéSben van a termelés, a betervezett termésátlagok elóréise. Hiába tervez valamely tsz tízezerszámra naposcsibét, ha a leglényegesebb dologról,- a férőhelyek felhúzásáról, — a vezetőség megfeledkezik. Dehát mikor kezdjék a férőhelyek anyagának beszerzését, a hely kijelölését és a többi ezzel kapcsolatos munkát. Ne májusban, vagy júniusban, mert akkor már késő lesz, hanem most. Most van a legfőbb ideje a romos vagy hasznavehetetlen épületek szétbontásának. Még rengeteg egyéb más dolgot sorbavehetnénk, s ha mindezeket sorbavesszük, akkor azt láthatjuk, hogy a kényszerű téli időtöltés, a tökmagsütés ideje lejárt — Azok járnak jól, akik megkezdik a munkát, akik a tervezéssel együtt hozzálátnak a tervek valóra váltásához. Hiszen az csak világos, hogy ahol beterveztek 40 ezer naposcsibét és a 40 ezer naposcsibének tavaszig gondoskodnak a ' férőhelyekről, ott végsősoron nem a szomszéd szövetkezet látja majd a hasznát SzP. i ***************
