Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-30 / 25. szám

I960. Január 3«. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 r Gyurka összeszedte magát Levelezéssel ápoljuk a népek barátságát Kedves Üttörők Fórurna! Előbbi jelentésünktől eltérő­en nem a főzőraj munkálko­dásáról számolunk be, hanem egy követésre méltó úttörő jótettről. Annál is inkább aktuális ez, mert most ér­keztünk el iskolai életünk egyik fontos állomásához a félévhez. A nyolcadik osztályos jó­tanuló pajtások elhatározták, hogy segítenek a gyengébb tanulóknak. B. György paj­tás az osztály leggyengébb tanulója volt. Negyedévkor nyolc tantárgyból kapott ro- vót és intőt. Csiga Éva őrs­vezető pajtás vállalta, hogy segít Gyurka pajtásnak a ta­nulásban. Ennek a segítség­nek következtében Gyurka jelenleg már csak egy tan­tárgyból áll gyengébben, hét tantárgyból sikerrel javított. A pajtások ezóta együtt örülnek Gyurkával sikeres felelet esetén, ha valami nem sikerül annál szomorúbbak. Szerencsére ilyen eset mos­tanában nagyon ritka Gyur­kánál, mert a közös fogada­lom óta szépen összeszedte magát. Magaviseleté is any- nyiira megjavult, hogy ismét visszafogadták a csapat tag­jává. A pajtások munkálko­dásán kívül Gyurka osztály­főnöke, Pál Sándorné is so­kat fáradozott néhai könnyel- műsködő tanítványa jobb út­ra térítésén. B. Gyurka pajtást mintha kicserélték volna, hasznos tagja az osz­tálynak, egyben jó úttörője a csapatnak. A rajunkban pe­dig mindenki meggyőződhe­tett róla, hogy érdemes ta­nulni, a jól végzett munka öröm és dicsőség. a „Csapat hangja Fegyvernek. KEDVES PAJTASOK! Bizonyára sokan hallotta­tok arról, hogy hazánkból igen sokan leveleznek kül­földi úttörőkkel. Talán többen is szeretnétek még ilyen le­velezés által barátságot kötni egy távoli országban élő úttörővel? Aki levelezni kí­ván fogadja meg tanácsomat: Szovjet pioníroknak a követ­kezőképpen írhattok. A Szov­jetunióban minden városban sorszámozzák az iskolákat. Moszkvában kétszáznál is több általános iskola van. Ha már elhatároztad, hogy melyik városba akarsz levelezni, a borítékra írd fel a város ne­vét, e mellé egy számot (ez az iskola száma.) Ezután tün­tesd fel, melyik osztályban hányadik pajtással akarsz levelezni. Pl. a VII. osztály­ban a névsorban a tizedik pajtással. (Lehet persze más­képpen is.) A levélre egy fo­rintos bélyeget kell ragaszta­ni. Saját címedet írd rá a borítékra lehetőleg nyomta­tott betűkkel. Ehhez hasonló­an írhatsz a baráti országok­ban élő úttörő pajtásoknak. Leveledet lehetőleg a Szov­jetunióba oroszul, illetve az illető külföldi pajtás anya­nyelvén írjad. Romániába, Csehszlovákiába magyarul is írhattok. Mindannyitoknak vidám levelezést kívánok, Cs. A. • Néhány címet is küldök elöljárójában: Magyarul le­Hazánk térképe előtt A „Forrdalmi nyomolvasó mozgalom’’-ban saját magúit által készített térképen apró zászlócskákkal jelzik napon­ta a kunmadarasi úttörők, hogy 1945 év hasonló idősza­kában, merre haladtak a felszabadító szovjet hadsereg csapatai. Képünkön Fagyai Sándor úttörővezető, Kö- vics Mária és Bata Mária VII. osztályos őrsvezetők a zász­lócskát egy községgel előbbre helyezik. Készülődésünk a járási kulturversenyre Lelőttem egy vadgalambot Ezt az esetet azért írtam le, hogy mások is tanuljanak be­lőle. Lássák, hogy tettemet megbántam és azt, hogy érez­hetik magukat azok, akik hasznos madarat pusztítanak. Nem tudom, hogy megért-e engem a Fórum. Csend van, olyan nagy csend, mint a kihalt téli tájon szokott. Sikoltozik a téli szél, fújja a maga nótáját. Hideg, nagyon hideg van. A madarak élelem után kutatnak. Az óra karja derékszöget, délután 3 órát mutat. Ilyen­kor szokták etetni az állato­Ködös, fagyos reggel volt, mikor bekanyarodtam a Jász- felsőszentgyörgyi iskola ut­cába. Különös jelenségre kellett figyelnem. Az iskola környékén jóval több kisma­darat lehetett látni, mint a falu bármelyik részén. Ér­deklődve álltam meg, keres­tem a jelenség titkát. Nem sokáig kellett kutatnom, mindjárt megtaláltam. Az is­kola udvarában madáretetők serege volt felállítva, melyek körül izgatottan cinkék, ve­rebek repdestek. A kis madarak hálásan csiperegtek ha egy pillanat­ra bejutottak az etetőbe. Cse­vegésükben köszöntötték azokat az úttörőket, akik éle­tük téli küzdelmeiben segít­séget nyújtanak. Én is dicsé­rettel köszöntőm a pajtáso­kat, ezért a szép, úttörőhöz méltó cselekedetért. Kérek minden úttörőt, hogy köves­kat. A madarak, különösen a szürke vadgalambok várják ezt a pillanatot. A szürke kis állatok nagyon elszaporodtak a környékünkön. Udvarunk végén két hatalmas akácfa áll. Van rajta sok fészek, mert jó tanyahelynek bizonyult a madaraknak. Itt nem hábor­gatja őket senki. Én fogtam ezen a napon a légpuskámat és a vadászi szenvedély csábításának en­gedve, elkezdtem durrogtatni a riadt szemű állatkák felé. Írtam már, hogy etették az állatokat, és a vadgalambok mindenütt ilyen lelkesen se­gítenek a kismadarakon. Na­gyon szomorú esettel talál­koztam a múltkor egy másik jászsági faluban. Egy csapat iskoláskorú fiú lézengett az utcán, háromnak légpuskája volt. A fákon ülő meggémbe- redett madarakra lövöldöztek. Ha egy madár a gallyakról elkezdett lefelé bukdácsolni, a fiúk üdvrivalgásban törlek ki. De még ezzel sem érték be. Amelyik madár élve esett a földre, arra irányítva pus­káikat, kipróbálták szeren­csétlenen céllövő tudományu­kat. Ezek a fiúk nekem vég­telen szomorúságot okoztak e védtelen, szenvedő madarak gyilkolásával. Nevüket nem említem, de tudom, hogy magukra ismernek e sorokat olvasva a madárgyűlölők. Kérem őket, hogy kövessék a jövőben a jászfelsőszent- györgyi úttörők példáját. Szarvas Gábor úttörőtudósító Jászfelsőszentgyörgy. ide-oda röpdöstek egy-egy szem kukorica után. Nem tud­ták mire vélni, hogy hol itt, hol ott süvöltött el az ólom­golyó. Én még soha nem lőt­tem ezekre a szeretetreméltó madarakra. Nem tudtam jól célozni és így nem gondoltam, hogy eltalálom valamelyiket. Süvítettek a golyók vészt- jóslóan. Nem is tudtam, hogy történhetett. Éppen felszállt a szerencsétlen a száraz galy- lyak közé az akácfára. Csat­tant a puska és a vadgalamb forogva zuhant alá. A nagy hóba esett és vére pirosra festette a fehér havat. Véres fejét maga alá hajt­va kezdett búcsúzkodni az élettől. Torkom összeszorult, szemembe könny tolult. Véz­na kis lábát a halál görcse szorongatta. Majd elkezdett csapkodni a szárnyával és én ezt gondoltam: nagyon ke­gyetlen vagyok. Miért, miért tettem mind­ezt? Már dermedt a teste a hóban, már szeme sem csil­logott, Fakult és üveges volt. Nyaka körül a toll más színt váltott. Pirosat. Megfogadtam, hogy többé nem csinálok ilyet. Másnap reggel, mikor a Nap felkelt, kukoricát szórtam a vad­galamboknak. Arra gondol­tam, hogy igy legalább csele­kedetemet némileg jóvátehe- tem. Busi József Fecske őrs tagja « Tiszaföldvár. Ill IIIII III 1)11 Ilii MII II HllllllllllllHiH Ili Ilii lliiil Ródliverseny A fehér hótakaró már las­san elolvad. Fekete lesz a határ, az utca. De a nagy- révi pajtások búcsúzóul még egyszer kihasználták az alkal­mat és vidám ródliversenyt rendeztek. Már délelőtt elterveztük a ródliversenyt. Három órakor izgatottan vártuk a kisdobos vezetőt. Amikor megérkezett, elindultunk a part alá. A nagy ródlik is kicsinek bizo­nyultak, mert egy-egy pajtás lemaradt. Sokan felborultak. Néhány pajtás a nadrág-féket is használta. Bizony, a sok , ródli is kevésnek bizonyult 1 ennyi lelkes pajtás között. Többek között versenyeztünk, hogy melyikünk tud mesz- szebbre jutni. Néha rosszul vettük az irányt. 3 majdnem egy-egy fának, bozótnak mentünk. De azért sikerült idejében meg­állítani a sebesen sikló szán­kókat. Az egyik csapat már | majdnem győztesnek bizo­nyult, de jaj. megállt a szán­kójuk. Nem búsultak ezen, hanem tovább próbálkoztak. ! A győzelmes csapat három ' fiúból állt. ök jutottak el legmesszebbre. Dicsérjük meg ezért őket névszerint is: Se­bestyén László. Zsetkó Má­tyás és Nyerlucz György paj­tások. Kukovecz Julianna kisdobos. Nagyrév. se ezt a példát. Az igazat megvallva, nem Uttör őszob ában Nagy az izgalom a kunmadarasi pajtások között. A Pillan­gó -rs tagjai az úttörőszobában diavetítéshez készülőd nek. Örsi foglalkozáson elhatározták, hogy ez alkalommal a „Kőszívű ember fiai”, az „Egri csillagok” és a „Ma­gyar partizánok” című filmet vetítik le. Képünkön T Nagy Erzsébet Lázár Éva Kun Erzsébet és Cs. Kiss Ró- aa a gép üzembehelyező >én szorgoskodnak. Pajtások, tegyetek a madarak barátai velezhettek a következő út­törőkkel: Tóth Magda Str. Dózsa György 38. L./Bloe 9. Tg— Mures Románia. Nagy Ágnes Str. Tudor Vla- dimirescu 79. Tg—Mures Ro­mánia. Lizák Kálmán Kárpáton túli tér. Tiszaujlak Celo Vilok Sztálin út 4. C. C. C. P. Szov­jetunió. A tiszainokai 1141. sz. „József Attila” úttörőcsapat tagjai őr­sönként készültek fel a második helyi kultúrversenyre. Az őrsök igyekeztek, hogy mennél jobb és színvonalasabb legyen a mű­sor. Végre elérkezett a nagy iz­galommal várt perc ___ felgör­dü lt a függöny. Török László raj vezetőhelyettes pajtás Ismer­tette a kultúrverseny célját. Azért rendeztük ezt a ver­senyt, hogy a járási kultúrver- senyen Jobb eredményt érjünk el a tavalyinál — mondotta. — Ezután az Ibolya őrs ének, sza­valat és táncszáma következett. Megtanultuk a „Fecske-őrs ha­tároz” c. jelenetet. Az ének­számban Csekel Mária és Apjok Eta értek el első helyezést. A műsorban szellemi játék is sze­repelt. A pajtások kérdéseket állítottak össze, aki a leghelye­sebb választ adta, jutalmat ka­pott. Ezt az úttörők és felnőttek részére is készítettük. A közönség tetszését is megnyerte a szelle­mi játék. Bevételünk 500.— forint lett, melyet a nyári táborozá­sunk céljaira fordítunk. Uttörö köszöntéssel búcsúzom: Juhász Sára krónikás Tiszáin oka Akadályverseny —12 állomással Kedves Pajtások! A harmadik akadályon változó sikerrel jutottatok át. Kicsit pihenjünk, most játék helyett három úttörődéit Énekelünk. Azért mégiscsak jó lesz egy kis játék, hegy felfrissülve induljunk a negyedik akadály leküzdésére. Remélem, jól felkészültelek? A nyíl keletre fordul. Egye­nesen a Tisza-gátnak tart. Majd a gáton délfelé mutat. A legközelebbi gátlejárónál a levéljelzéssel találkoztok, amit hamarosan meg is talál­tok. A levélben azt kérdik tőletek, miért van ez a gát­őrház itt a lejáró mellett? Írjátok meg, miért? Ahogy kijöttök és elbú­csúztok a gátőrtől, tovább mentek a jelölt úton. Az út eltér a gáttól, dél-kelet irány­ban. Egy nagy nyárfa felé mutat a nyil. A nyárfatövé­ben levelet találtok. A levél azt kérdi: Ismered-e Nép- köztársaságunk államhatalmi és államigazgatási szerveit? Ha igen, írd meg a Fórum- nak. Tovább menve, a dél-keleti irányba kis erdőhöz értek. Az erdő szélén újabb levél. Az újabb levél újabb feladat elé állít benneteket. Azt mondja: játszatok egy szov­jet népi játékot. Majd tábo­rozzatok le, mivel megéhez­tetek. Falatozzatok a háti­zsákból és utána állítsatok össze egy tábortűz műsort. Ha ezt elvégeztétek, beszél­gessetek az úttörők 4. pont­járól. A negyedik állomás végére érkeztünk. írjátok meg a feltett kérdésekre a megfe­lelő válaszokat úgy, hogy leveletek február 5-ig beér­kezzen az Úttörők Fórumá­hoz. Cím: Szolnok megyei Néplap, Szolnok, Tisza Antal út 2. Úttörők Fóruma. A harmadik állomás fel adatainak helyes megfejtésé­ért könyvjutalmat kap: Csir­ke András, Jászberény. Az akadályverseny 3 állomása feladatainak helyes megfejtése A pihenő után „rúgd ki” című játékot játszottuk, a kö­vetkezőképpen: (15—20 paj­tás vehet részt ebben a já­tékban). Kézfogással alakí­tunk egy kört. Utána elen­gedjük egymás kezét és egy lépéssel hátra lépünk. Egyik pajtás futball labdával a kör közepére áll. A játék menete: A középen álló pajtás arra törekszik, hogy kirúgja a labdát a kör­ből. A körben állók viszont ezt meg akarják akadályozni. Ha a labda gurul kifelé, visz- szaadják a kör közepére. Ha kimegy a labda, az kerül a középre, akinek a jobbolda­lán kiment. Szabály: Csak a láb belső felével szabad rúgni. Váll­magasságnál nem lehet ma­gasabb a labda. A második akadály a cso­mózásról szólt. A csomókat „szorító nyolcas” csomóval kötötték ki. Úgy kell megköt­ni. hogy két hurkot készítünk egymás mellett. A szabad végek ugyanazon az oldalon, de ellenkező irányban jönnek ki. így egy 8-as alakot ka­punk. melyet úgy hajtunk össze, hogy a kijövő szálai belülre kerüljenek. Fára úgy kötjük, hogy a kötél végével a rudat megkerüljük s elő­ször jobbról, majd balról rá­tekerjük a rúdra. A szabad végét a hosszú szár balolda­lán, a bal megkerülő szár alatt dugjuk át. A csónaknak nincs evezője. Ez nem okoz túl nagy bajt. Vágunk két rudat (jó hosszút) és Csákjaként használva, át­kelünk a folyón. A jó utat jelző nyil egy tisztásra vezet. Hosszú keresés után megta­láltuk a levelet. A Tisza part­ián virág, víz, jó ihatok van­nak. (Meg kell mondanom, hogy én még nem jártam a Tisza partján.) A Tisza part­ján fűzfák, nyárfák, bokrok és fű található. A fák között énekes és más madarakat lá­tunk. A fűben gyíkok sikla- nak, békák ugrálnak. Az idős halász a következő dalt éne­kelte: Hej halászok, halászok. Mit fogott a hálótok. Nem fogott az egyebet. Vörösszárnyú keszeget. Dehogy néztük tétlenül a halász bácsi készülődését, ha­nem segítettünk neki. Meg­tisztítottuk a halakat, felállí­tottuk a bográcsot, szedtünk száraz rozsét és tüzet rak­tunk. Az idős halász segítsé­gével finom halászlét főztünk. A túra után nagyon ízlett a finom falat. Ki is ürült egy­kettőre a bogrács. Az öreg halász a régi Tiszá­ról mesélt, amikor még sok helyen nádasok, lápok terül­tek el s ez volt az üldözöttek búvóhelye. Itt bujdostak a szegénylegények és a sorstól üldözött emberek. Az elmon­dottakat feljegyeztük az őrsi naplónkba. A papírlapon a következő szöveg állt: Mit tudtok a har­madik pontról? Felelet: Az úttörő híven teljesíti köteles­ségeit és önként szolgálja a közösséget. Ennek a pontnak több jelentése is van. Emlék­szel az őrtálló szovjet fiúcs­kára, aki helytállt a játékban és teljesítette kötelességét, bár csak játék volt. Pajtásaid hívnak játszani? Jó lenne ki­szaladni hozzájuk? De még nincs készen a házi feladat — előbb azt kell elvégezni. Első a kötelesség! Le kell győzni a lustaságot és a nem­törődömséget. Nem csak azt kell tenni, ami jól esik, ha­nem azt is, ami kötelesség. A földműves földbe veti a ma­got, hogy legyen nyáron új kenyér. Orvos útra kel a sö­tét éjszakában, hogy életet mentsen. Helytállnak. Népün­ket. a közösséget szolgálják. Amit otthon segítünk, egy ki­sebb közösségben segítjük. Ha fát ültetünk, vagv papírt gyűjtünk, az egész haza ja­vára dolgozunk. Az úttörőnek becsületbeli ügye. hogy telje' sítse mindazt, amit szüleinek, nevelőinek, csapatunk, a haza elvár tőlünk. Csirke András Jászberény«

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom