Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-29 / 24. szám

IMNK 1960. január 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A 9 ELET Bemutatja a Jászberényi Lehel Mozi január 29—31. SEÍnbásímoBaik Január 29-én mutatja be színházunk az „Érdekházas­ság” c. zenés vígjátékot, — amelynek főiszerepeit Varga D. József. Balogh Rózs^, Gel- lei Kőiméi, Péter Gizi, Mol­nár Miklós, Sárközy Zoltán gátszák, rendező: Miszlay István. * Február 12'én, pénteken ke­rül sor Shakespeare „Othello” e. tragédiájának szolnoki be­mutatójára, Iványi Józseffel a címszerepben. Desdemona Hegedűs Ágnes, Jago Tallós Endre. Rendező: Nógrádi Róberti Emlékezés CS^HOVRA KÉi—VILLA A görögök és a rómaiak csupán arra használták a villát, hogy kivegyék az edényekből a húst, magáit az evést azon Ivi n kézzel intéz­ték. A kés viszont már ős­idők óta az ember segédesz­köze az evésnél. így például a korai kőkorszakban is használták már a kést, míg a Villa csupán i. e, 1000 körül vált általánosan használatos­sá. A velenceiek jópéldával jártak elől és az olasz herce­gi udvarokban is hamarosan használni kezdték a villát. +n beszélő ni ÜLT S zűcs Sándor a Kunság szerelmese. Szavai nyomán szinte éleit- rekel a gyűjtemény minden darabja. Amint átléped vele a fehérre meszelt szoba kü­szöbét — a jelen megszűnik számodra, egyszerűen kívül marad az ajtón. Hálával és a volt tanítómesternek kijá­ró tisztelettel beszél Györffy Istvánról, a Nagykun Múze­um alapítójáról. Méltó tanít­vány. A Nagykunság népi és „történeti múltját feltáró nép­rajzi gyűjtemény jobb ke­zekben nem is lehetne, mint az övében. Munkája iránti rajongása hatja át, amikor arról beszél: hogyan pótolták és pótolják ma is a múzeum háborúban elpusztult anya­gát. A házigazda büszkeségével mutatja gyűjteményét, sze­retettel simít meg minden tárgyat. Múltja van itt min­dennek! Amit benn találsz, — az elmúlt két-két és félszáz esztendő megannyi emléke — lenyűgöző. — Nem csodálatos élmény szembetalálkozni a múlttal, a beszélő múlttal? — kérdezi Szűcs Sándor. — Én mindig valami különös meghatottsá­got érzek, valahányszor be­lépek ide. Lám. milyen szépek ezek a kunsági festett bútorok! Asz­tal, székek, rengőlóca, ágy és komód — kék alapon azonos motívumokkal díszítve... Az a tálas — megboldogult Cziberini Nagy Júlianna bú­torfestő öregasszony keze- nyomát őrzi..: Abban a té­kában gyógyfüveket tartot­tak, s más olyan dolgot, amit rejteni kellett a gyerek elől, nehogy kárt tegyen benne ... S a tuüpántos láda? Egyko­ron színig volt szőttesekkel, csőt... Hogyan is írta Cso­konai? „... Édes a te danolásod, Jérce-forma kotyogásod. Kittykottyod ünnepi ének Bús szivemnek, szegénykének Ki tudná megmondani: hány ember szomját oltotta hús vízzel a csobán ... Mel­lette a szeredás: milyen ét­ket készítettek bele utoljára, mikor, és kinek? Itt őrzik a legendáshírű betyár: Rózsa Sándor puská­ját is, mely az Ágota-csárdá- ból került ide . >. s.. kobak és kupujka, sze­redás és csobán, Rózsa Sán­dor puskája... Beszélt a múlt. 11 F elejthetetlen órákat töl­töttem a karcagi mú­zeumban, Szűcs Sándornál, t Kunság szerelmesénél... Ha Karcagon jársz, keresd fel őt. Ritka élményben lesz ré­szed! — rónai — * kunsági leány hozományává', — ma üres a ládafia ... Ecetágyas hordó, kobak és kupujka: ismeretlen fogal­mak a mai háziasszony mo­dern konyháján. Holdmérleg és mángorló szintén a száz­év előtti kunsági háztartás felszerelési eszközei. S hogy miben járt a régi idők kun asszonya? Azt is megleled. Remekbeszabott, hímzett női kisbunda, selyemrojtos váll­kendő is található itt, meg hímzett suba, kunsági cifra­szűr. Vállravetve hordta azt a pásztorember, rövid ujját elkötötte, különféle haszná­lati tárgyait tartotta benne. Innen a nóta: „Be van az én szűröm ujja Ikötve, Barna kislány ne kaparássz [benne Az egyikben acél, kova, tapló A másijcban százforintos [bankó” H ogyan éltek a Kunság­ban száz, kétszáz évvel ezelőtt? Mivel foglalkoztak? Az asszonyok szőttek, fon-: tak — szövőráma, rokka, or-J| só őrzi emlékét. Vajon miről|| álmodoztak a rokkáthajtójÉ kun leányok? Hát a férfi-|| ember? |fj Nézd meg ezit a 250 évesi Meg kell adni. hogy a ti- faekét, a nyomtató és szú-|Szaroffi tanácselnök feleségé- rószerszámokat. Tégy kü-^nek esete nem akármilyen, lönbséget múlt és jelen kö-| A történet nem ma kezdő_ zott. Tanuld megbecsülni szidott, hanem még akkortájt* v“$fT-,aí1,€ZeI£e,T!S. oSZ" iamikor a kis tiszamenti falu közökkel dolgozott Láttád a^|utcáit agitátorok járták egy regi pákasz életből *^|™a’|| esztendeje. Csendesen foly- ra<^t szerszámokat. Hálok.^^ogált a falu partjai alatt a csapdák, boritokosarak. A||vdn folyó, de a kedélyek bi- saucsok, mezeskalácsosoké^jjjy viharosak voltak. Nem eszközeit?. ; Ugye erdekes||kdnnyd szakítani apák és gyűjtemény. _ gnagyapák hagyatékával, meg­A költő jutott eszembe,«érteni az újat. Tiszaroffon mikor megláttam a _nyolcvan|sem> mdsutt sem. esztendős csikóbőrös kula- s ]\j0 most tudni illik azt is, .................................. ||hogy Zsiros József, a községi H t anács vb-elnöke immár ha­jtódik éve viseli tisztségét. Ez Épersze önmagában is ritka H dolog, hiszen az elnökök — Két, úgynevezett reprezentatív könyvkiadvány fekszik Émitagadás — még nem min- előttem. Szemre gyönyörködtető, gondos kidolgozású, szép gdenütt maradnak meg hat tipográfiájú nyomdai munka mindkettő. Tükörfényes, hó- ||évig *s egy helyen, egy Dosz- fehér papíronx készült a Szobrászat és festészet az építő- jton- Az sem mindennapos do- művészetben című egész vászonlcötéses bőven illusztrált már ebben a funkcióban. kiadvány. Büszke is lehetne rá az Athenaeum Nyomda és «hogy a tanácselnök meg a te- felelős vezetője Soproni Béla, ha ezt a 110 forintos könyvet plesege 1 j idevalósi... nem rontaná el a könyvkötészet, amely a 224-től a 240-es ‘* ®gy sz° mint száz: a vb- oldalig terjedő ívet kihagyta és helyébe a 194-től a 208-ik felnök minden tehetségét, hi- oldalig terjedő részt kötötte be újra. Ugyancsak az Athenaeum Nyomda, lelkén szárad a Petőfi nyomában című szintén nagyon szép kötet (ára: 130 forint) felületes kiadása. A 230. oldalt ugyanis össze­gyűrte a gép, így kötötték be és így is került kiszállításra. Az már az expedíció hibája, hogy a Petőfi könyv szép bo­rítólapja is elszakadt, mire a megrendelőhöz, egyijc kollé­gám feleségéhez megérkezett. A felelőst nehéz lesz megál­lapítani, mert a minőségi ellenőrzés cédulája is hiányzott a két könyvből. Annyit azonban elvárhatunk, hogy lega­lább az ilyen, különleges kiadványoknál csak kifogástalan Példányokat szállítsanak a könyvkereskedelemnek. «=■ ht — Anton Pavlovics Csehov, a nagy orosz író 1860, január 29-én született Tagarovban. Apja kiskereskedő volt. Gyer­mek és ifjú évei alatt mód­jában állt megismerni a kis­polgári világ zsarnokságát, hazug és képmutató voltát. Gyermekkori élményei meg­tanították arra, hogy a zsar­nokság és a hazugság a leg­nagyobb bűn”. Ezekre az évekre visszagondolva mond­ta egyszer az író: „Gyermek­korom nem volt, csak gyer­mekéveim voltak”. Bármeny­nyire igyekezett is a tagan- rovi kiskereskedő azon, hogy családjának nyugodt anyagi körülményeket teremtsen, nem sikerült. Tönkrement. 16 éves volt a kis Antosa, ami­kor már saját maga eltartá­sáról kellett gondoskodnia. Az élet nem adott számára semmit sem ingyen. Kemé­nyen megdolgozott a minden­napi kenyérért. De volt ere­je, hogy fenntartsa magát és befejezze gimnáziumi tanul­mányait. Érettségi után Moszkvába utazik és beiratkozik az or­vosegyetemre. Szülei nem tudják fedezni taníttatásának költségeit. A leendő író kény­telen dolgozni. Különféle élc- lapoknak ír. Ezekből tartja fenn magát és segíti család­ját. A tanulás és a munka nagy terheket ró az íróra. Si­kerrel elvégzi az egyetemet és ezután egyideig orvosi gya­korlatot folytat. Nem hagyja abba az irodalommal való foglalkozást sem. Egyre sűrűbben kerülnek ki tolla alól a szebbnél szebb elbeszélések. Az olvasóközön­ség előtt elért siker és a mű­vészi hivatástudat eljuttatja odáig, hogy orvosi praxisát abba hagyva már csak az iro­dalomnak éljen. Elbeszélése­ket, majd színműveket ír. A nagy kolera-járvány idején ismét mint orvos működik egy Moszkva környéki falu­ban. Itt is telepszik meg 1892- ben. Később egészségi álla­pota miatt a Krim-félszigeten él, Jaltában. Erre az időre esik barátsága Lev Tolsztoj­jal és Makszim Gorkijjal. Iro­dalmi munkásságának elisme­réséül 1900-ban az Orosz Tu­dományos Akadémia tagjává választják. Nem sokáig • lesz akadémikus. Mikor 1902-ben Gorkijt kizárják az Akadé­miáról, írótársa iránti szoli­daritásból Csehov is lemond akadémiai tagságáról. 1904- ben betegsége súlyosabbá vá­lása miatt külföldre utazik, hogy gyógykezeltesse magát. 1904. július 2-án halt meg. '9C(ílönSd didtáÜd Gondosabb munkát! tét, érvét, lángolását és logi­káját, minden ismerős sógor- íkomaságát, udvariasságát és * mérgét azokban a napokban ?a nagy cél: a termelőszövet- Ikezet megalapozására fordí­totta. Azám: csakhogy ide­valósi, az igaz. Földje is volt »valaha, ez is igaz. Hanem — • elvégre ő nem ebből éL Öt 'megfizeti az állam. — Könnyen beszélsz, fiam — mondták az öregek — nem •mi a te földedről van szó. Aztán éles hangon megszó­lalt egy asszony is: — No, majd meglátjuk, az ő felesége kijár-e a tsz-be? A férfi hazament és el­mondta az asszonynak. Vé­kony, karcsú asszony Zsíros József felesége: szeméből ugyanaz a báj sugárzik, mint 8—10 éves kislányuk pillan­tásából. Ha beszél, néha kis­sé restelkedőn mosolyog. Évek óta volt már „csak” fe­leség, otthonülő, főzögető. gyereknevelő, szóval olyan asszony, amilyen csak kell. Töprengett is néhány éjsza­kán. Végülis arra gondolt: mi lehet benne olyan rossz? Sőt: tán egy kis változatos­ság... Amikor a közös világ meg­kezdődött, már ott léoegetett, kicsit tétován, a többi asz- szony között. Ha jól emlék­szem a történetre, éppen ti- zenketten voltak. Olyan ve­gyes brigád: fiatalok, meg idősebbek egyaránt. A mun­ka is vegyes: hol kapálni, hol egyelni, hol palántázni kell. már ami az asszonyoknak va­ló. Közben tréfa, nevetés, né­ha daL Zsirosné egyszer csak azon vette észre magát, hogy türel­metlenül várja az indulás pil­lanatát. Az a történet, amit Ilonka tegnap este nem tu­dott befejezni, no meg a más­napra tervbe vett kis muri egy névnap alkalmával... Külsőleg ez az életpálya nem bővelkedik „nagy” ese­ményekben. Annál érdeke­sebb azonban az író belső eszmei és művészi fejlődése szempontjából. Csehov szabad művész szeretett volna lenni. Nem érdekelte a politika. „Sem liberális, sem konzer­vatív, nem vagyok... csak sza­bad művész szeretnék lenni.” Ez a művész, akit a politika nem érdekel, jutott el odáig, hogy határozottan állást fog­lalt azzal a társadalmi rend­szerrel szemben, amelyben élt. Elbeszéléseiben és drá­máiban feltárta azt a szörnyű folytói nyomasztó légkört amelyben neki és oly sok millió embernek élnie kellett a cárizmus alatt. író volt, művész volt és éppen ezért nem szakadt el az élettől. Igyekezett megismerni kor­társai életét, ö maga mondta, hogy „a tanítónak mindent kell tudnia”. Ű, milliók taní­tója, mindent igyekezett meg­tudni arról a társadalomról, amelyben élt. Az az időszak pedig, amelyre Csehov mun­kásságának érett korszaka esett, az egyszerű emberek, „a kis emberek”, a munkások, parasztok, értelmiségiek egy­re növekvő elnyomásának korszaka volt. A cári terror és a lelki sötétség egyre nö­vekedett. De ez az időszak az érlelő­dő 1905-ös orosz forradalom előestéje is volt. Az író, mint a társadalom orvosa, ponto­san megfigyelte az életben előforduló bajokat, nyomorú­ságokat, amelyek zavarták kortársait abban, hogy igazi, szép, emberi életet éljenek. Elbeszéléseiben, mint apró tükrökben láthatók korának súlyos tünetei. Nyugodtan mondhatjuk, hogy amint Pus­kin Anyeginje a korabeli orosz élet enciklopédiája, úgyanúgy a XIX. század végi és XX. század eleji orosz élet enciklopédiája Csehov élet­műve is. „A hivatalnok halá­la”, „A tokba bújt ember” c. elbeszéléseiben azt mutatja be, hogyan teszi tönkre a ka­pitalista társadalom az egy­szerű értelmiségi ember éle­tét. A „Jonics”-ban azt ábrá­zolja, hogyan lesz a törekvő, jóindulatú fiatal orvosból ön­elégedett - pénzeszsák, akit már nem érdekel embertársai sorsa. „Parasztok” c. elbeszé­lésében bemutatja, hogy az orosz muzsik sorsa nem az az idillikus élet, amilyennek egyesek szerették volna fel­tüntetni. A parasztság milliói tudatlanságban és elnyomás­Megünnepelték a születés­napokat is. Mivel a brigád­ban mindenki más nevet vi­sel. s máskor született, egy esztendőre esik ilyesfajta öröm vagy huszonnégy is. Ne szaporítsuk a szót: ha­marosan már az elnök is — úgyis, mint férj — saját bő­rén érezte a „dolgozó nő” el­foglaltságával járó hátrányo­kat. Néha már a mosással is baj volt: akkor az asszony éjjel is dolgozott, csakhogy másnap is megjelenhessen a földeken. „Velem mi lesz? — „szomorkodott” Zsiros. •— l ban élnek. „Az én életem” c. ' elbeszélésben a proletáriátus ' életét rajzolja meg. Bemutat- i ja, hogy a munkással úgy bánnalí, mint az állatokkal. Talán a legszomorúbb képet a „Hatos számú kórterem” c. elbeszélésében festette a cári Oroszországról. A mű megje­lenítő ereje olyan nagy, és olyan megrázó, hogy méltán érezte Lenin az elbeszélés el­olvasása után, hogy a cári Oroszországban félelem és szorongás légköre veszi kőiül az embereket. Drámái közül a legnagyobb sikert a „Ványa bácsi”, a „Sirály”, a „Három nővér” és a „Cseresznyés kert” aratta. Közülük talán a „Cseresznyés kert” az, amelyben az író vi­lágosan megmondja, hogy a feudálkapitalista Oroszország pusztulásra van ítélve. A drá­ma „hőseiről” így írt Gorkij: „Önzők, mint a gyerekek és rokkantak, mint az aggastyá­nok. Elkéstek idejében meg­halni, és most csak nyögnek tehetetlenül, élősdiek, nincs erejük, hogy új életet szívja­nak magukba.” A „Cseresz­nyés kert” szimbólum. Az orosz haza szimbóluma. Ez a kert nem lesz sem a földes­uraké, sem a kapitalistáké. Az író mélységesen hisz ab­ban, hogy egy új, emberibb, nagyszerűbb, erősebb nemze­dék jön el és ez lesz a .,Cse­resznyés kert” igazi gazdája. Méltán mondja erről a drá­máról Csehov egyik méltató- ja azt, hogy ez a mű „dráma a haza múltjáról, jelenéről és jövőjéről”. így jutott el a nem politi­záló író ahhoz a nagyon is politikus megállapításhoz, hogy a fennálló orosz társa­dalmi rend pusztulásra van ítélve. Idáig azért tudott el­jutni, mert nem szakadt el a valóságtól, mert figyelemmel kísérte hazája sorsát. Persze ez az út nem volt könnyű. Sok volt a buktató, de az íróban volt annyi erő, bátorság, művészi öntudat, hogy a fejlődése elé kerülő akadályokat leküzdje. így ju­tott el az eszmei és művészi I fejlődés olyan magas fokára, amelyen állva milliók tanító­jává, szószólójává válhatott. „Az ember legyen szép, min­den tekintetben: szép legyen az arca, a ruhája, a szelleme és a gondolatai” — írja Cse­hov. Ezért a harmonikus, em- berebb emberért harcolt mun­kásságával az író. Művészi nagysága előtt állunk meg akkor, amikor születésének századik évfordulóján reá emlékezünk. Nem is látom az én felesége­met?” így telt hát el az esztendő. Az elnök felesége 120 munka­egységet szerzett a termelő- szövetkezetben. Nem sok. de nem is éppen kevés. A mi - történetünk szempontjából azonban mégis jelentős, hiszen hozzá fűző* dik a csattanó. Az elnök a minap rájött: akadnak, akik rossz hírét kel­tik, megszólják. Kiderült, hogy nem viselkedik „tisztjé­hez méltóan”. Hogy miért? „Nem elég neki. amit maga megke­res, még a felesé­gét is kiküldi a földekre dolgozni.” Fejcsóválva súg­tak össze ugyan­azok, akik egy éve még Zsirosnét reklamálták. * Hát ezért nem könnyű a dolga a roffi tanácselnök­nek: most tessék ú™ cselekedni, hogy mindenki bó­lintson rá... Még jó. hogy Zsirosné a maga kedvéből már szer­vezi is tavaszra a brigádot... Alkal­masint még akkor is szervezné, ha ne­tán az elnök-férj­nek sem tetszene. Fura história, nem igaz? baracs —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom