Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-24 / 20. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP i960. Január M. JÖVŐT MUTATÓ SZÁMADÁS Megyeszerte zárszámadó közgyűléseken összegezik a termelőszövetkezeti tagok az elmúlt esztendő eredményeit. Az esemény dús 1959-es év sok sikert, de sok küzdelmet is rejt magában. Ha arra gondolunk, hogy tavaly a megye parasztságának 95 százaléka választotta a nagyüzemi gazdálkodást, éreznünk •kell azt az erőt. amely vezetni, irányítani tudta az események menetét Ez az erő a kommunistákban testesedett meg. Ok voltak a szervezés motorjai, e nagy ügy fáradhatatlan munkásai. Ki győzne számotadni arról, hogy hány beszélgetés, vitatkozás során érveltek okosan a szövetkezés mellett milyen türelemmel oszlatták a kételyeket, segítettek megoldani a felgyülemlett nroblémákat Az egész múlt évet a forrongás, a fejlődés időszaka jellemezte. A fejlesztést követte a közös gazdaságok megszilárdításáéit folytatott küzdelem, ami ma. de még holnap is tart Nem volt könnyű. A munkaszervezetek kialakítása, a leltározás, a munka megkezdése. s emellett száz, meg száz reladat megoldása nem nélkülözhette a. szervező erőt, azt, hogy a kommunisták mindig a megye politikai, gazdasági ütőerén tartsák a kezüket. Most is szükség van erre, hiszen az elmúlt esztendő utolsó hónapjaiban újból több tsz életében változás történt, egyesültek, „házaságra léptek” más közös gazdaságokkal. Sokminden történt egy év alatt, amiről most számot^ adnak az évet záró közgyűlésen. S hogy miként teszik mérlegre munkáinkat, küzdelmeiket, értékelik-e, vagy csak felsorolják az elért eredményeket, tanulnak-e a lezárt év tapasztalataiból. jórészt a kommunistáktól függ. Ezért örvendetes. ha úgy cselekszenek, mint a kungyalui Zöld Mező Tsz-ben. Itt a párttagok hathatósán segítettek a zárszámadás előkészítésében. Fodor Mihály. Ugrai Margit, Dem- csák János a leltározásban is résztvett, gondos, becsületes munkát végzett. Mostanában gyakran terelik a szót a kommunisták a zárszámadásra. Párttaggyűlésen határozták meg, milyen formában ismertessék az eredményeket, hogyan mozgósítsanak az idei tervfeladatok megoldására. Szórnál inas, dolgos emberek a kungyalui Zöld Mező Tsz tagjai. Példájuk vonzotta a tavasszal alakult Űj Élet Tsz gazdáit is. S december végén megtörtént a „házasság”. Az egyesítést követő napon már ment a munka minden nagyobb zökkenő nélkül. összevont erővel dolgoztak. Most is mindenki jókedvvel végzi feladatát. Ez érthető. hiszen a vártnál magasabb lett a munkaegység értéke. A tervezett 27 forint helyett 32,44 forintot osztanak minden munkaegységre. S itt még valamit érdemes megemlíteni. Mégpedig azt, hogy mintegy 2 ezer munkaegység megtakarításuk van. Egész évben gondosan gazdálkodtak az egységgel, s csak a valóban elvégzett munka arányában írták jóvá bárkinek. S hogy nem történt munkaegységhígítás. fegyelmezetlenség, s a betervezett 36 500 helyett csak 34 080 munkaegységet használtak fel, ez a gazdaságvezetők és a párttagok jó munkájának köszönhető. Számot adhatnak majd arról is a zárszámadó köz^űlésen. hogy 1959-ben saját erőből. 1 millió 16 ezer forintot ruháztak be. így épült fel az 50 méteres dohánypajta, a 20 méteres brigádszállás, s két lakás az állatgondozók részére. Saját erőből vásároltak 53 szarvasmarhát. 12 anyakocát — hogy csak a jelentősebbeket említsük. Nem mindenütt lesz ilyen pozitív a zárszámadás mérlege. Vannak olyan termelőszövetkezetek, ahol az egyesülés is nagyobb zökkenőkkel járt. Ilyen helyen még fokozottabban szükség van a kommunisták helytállására, okos szavaira. Arra, hogy reálisan értékeljék. mit tettek helyesen, vagy hol követtek el mulasztást, mire kell a jövőben jobban vigyázni. Mesterszálláson négy termelőszövetkezet csatlakozott az Úttörőhöz. Korábban mindegyik közös gazdaságban létesítettek tartalékalapot. Ez helyes is, de az már nem, hogy a „házasságralépő” tsz- ek egyikénél-másikánál felvetették a tagok: adják el a tartalékolt terményt, hogy több pénzt oszthassanak a munkaegységre. Ilyen s hasonló problémák felvetésénél a párttagokon a sor. hogy meggyőzzék az embereket és helyes irányba tereljék a dolgok menetét. A mesterszállási Úttörő Tsz-ben a pártszervezetek összevonásával közel hetvenre szaporodik a párttagok száma. Ha ennyi ember felveszi a küzdelmet a helytelen, vagy rövidlátást tanúsító nézetek ellen, az eredmény biztosan nem marad el. Mert Valóban rövidlátónak kell lennie annak, aki nem gondol a jövőre. Az Úttörő Tsz tartalékalapja, takarmánykészlete kevés lenne ahhoz, hogy most a majdnem 6 ezer kát. holdra nőtt terület minden 100 holdjáról 52 mázsa húst adhassanak ebben az évben,, felneveljenek 24 ezer árubaromfit, stb. Az igazgatóság, s a becsület is azt követeli, hogy mindegyik tsz erejéhez mérten hozzájáruljon a jövedelmező gazdálkodás megalapozásához, hiszen annak gyümölcsét most már közösen élvezik. \ párttagok még a zárszámadó közgyűlés előtt beszélgessenek az emberekkel. Nyújtsanak segítséget a tsz vezetőségének azzal is, hogy megmagyarázzák a tagoknak, milyen tanulságokat kell levonni a lezárt esztendő eseményeiből, mit kell az idén jobban csinálni, miként lehet leküzdeni a még meglévő nehézségeket. Nemcsak itt, hanem minden termelő- szövetkezetben legyenek tevékeny részesei a kommunisták a zárszámadó közgyűlések jó előkészítésének, amelyek egyben az új esztendő megnyitását, az újabb előrelépést is jelentik. Nagy Katalin Teitodák éd fofpadktátt eCStyüe: Megrövidítik a zöldség és gyümölcs kereskedelmi útját A tsz-ek által megtermelt, közvetlen fogyasztásra szánt árú (zöldségfélék és gyümölcs) eddig meglehetős hosszú út, többszöri átrakodás és raktározás után jutott el a fogyasztókhoz. Ez egyrészt rontotta annak minőségét, másrészt jelentősen megemelte a fogyasztói, — ugyanakkor leszorította a termelői árat. — Valljuk be, némi joggal háborgott az egyik tsz kertészeti brigái- vezetője, mondván: — Tőlünk 1.40-ért veszik át a céklát, a boltban meg 2.20-ért árúsítják. Pedig nem történt jogtalan áremelés, csupán a közvetítő szervek számolták fel a maguk megengedett, sőt kötelező százalékát. Ezen változtat a MÉSZÖV Igazgatósága, — mégpedig nem úgy, hogy eltörli a különböző árréseket, hanem úgy, hogy a minimálisra csökkenti a közvetítő szervek számát. Azon tsz-ek számára, amelyek nagyobb tömegű árat tudnak termelni/ lehetővé teszi, hogy közvetlenül az országos értékesítő szervnek, például a budapesti Nagy- vásártelepnek szállítsanak. Ezek a tsz-ek az fmsz felvásárló részlegének megkerülésével csak a MÉK-kel álnak kapcsolatban. A MÉK segíti a tsz-eket a szállítás lebonyolításában, ügyel arra, hogy megfelelő minőségű árut küldjenek. Inkább csak szervező tevékenységet folytat, amelyért 2 százalékot számíthat fel. Amelyik tsz a magasabb ár reményében sem vállalja a csomagolással és szállítással járó vesződséget, vagy kisebb mennyiséget termel, attól az árút továbbra is az fmsz veszi át A gyorsabb diszponálást segíti elő a MÉK azzal is. hogy a szezonáruk átvételére és szállításának lebonyolítására több helyen ideiglenes átvevőhelyet létesít. A földművesszövetkezetek legfontosabb tevékenysége a helyi fogyasztás kielégítése. E téren is jelentős változás történik. Ahol erre lehetőség van, ott az fmsz-ek kiskereskedelmi boltjai közvetlenül a termelőszövetkezetektől veszik át a zöldség- és gyümölcsféleségeket. így azokat az fmsz felvásárlási üzemágának árrése nem terheli, csökken a termelői és fogyasztói ár különbsége. Ezenkívül a termelőszövet- zetnek arra is lehetősége van, hogy közvetlenül a fogyasztóval (kórház, laktanya, napközi, üzemi konyha) szerződjék, megkerülve ilymódon minden közvetítő szervet. Ekkor a termelői és fogyasztói ár egybeesik. A fentebb ismertetett árú- közvetítési módokat tavaly néhány helyen próbaképpen már alkalmazták, idén a MÉSZÖV igazgatóságának ha tározata értelmében minél szélesebb körben bevezetik. Egy dolog van még, amiről szólnunk kell, s a termelők és a közvetítők jó kapcsolatának ez a legfontosabb feltétele: a jó minőségű árú. Különösen áll ez az export szállításokra. Az országnak valutát, a tsz-nek pedig több forintot jelent, ha az árú külföldi piacon is értékesíthető. Márpedig a külföldi átvevők fölöttébb igényesek. Ezért, ha a MÉK azt kéri, hogy az exportra szánt paradicsomot halvány piros állapotban kell leszedni, akkor ne várjuk meg, amíg túlérik. A szandai Vörös Mező Tsz-töl is négy, vagy még több forintért veszik át a korai csemege uborkát ,ha az valóban „csemege” minőségű és nem salátának való. A MÉSZÖV most életbe lépő rendelkezéseivel jelentős mértékben javítja a zöldség- termesztés jövedelmezőségét. Joggal várhatja tehát a termelőszövetkezetektől a minőségi követelmények fokozottabb betartását. *— patkós —* A szakszerű leikezelést tanulják Az Élelmezésügyi Miniszté- hathetes tejketzelő tanfolya- rium Tejipari Igazgatósága mókát tart. Jászberényben folyamatosan mmmm Decznyik János mesterszállási tejátvevő és Andriesik Já- nos Felsőtárkányról a tej fajsúlyát vizsgálja. v TélidőbenCserkeszöllon FÉNYKÉPEZÉSSEL csak a felszint látnánk és az nem sokat mutat. Az embert vagy lehangolná — ok nélkül — vagy pedig túlzottan fellelkesítené szintén ok nélkül. Cserkeszöllőt gyógyfürdőjéről, amelynek környéke most csendes, félország ismeri. — Cserkeszöllő bora jóízű, valamikor egy élelmes üzletember a termés egy részét palackozta és így értékesítette jó áron. Egyébként itt legnagyobb kincs a szőlő, a bor, a gyümölcs. A palackozás újból szóbajött. Valaki mondta, meg lehetne, s meg kellene ismét csinálni. Itt-ott beszélnek róla. De hogy majd mikor csinálják meg, az még a jövő titka. A község szövetkezeti lett még tavaly. Most alakul, formálódik, s egyelőre „se fiú, se lány’*. Vajon mi lesz belőle? Talá'unk sok biztató reményre jogosító összefüggéseket, jeleket, akad azonban más dolog is, amely ^megzavarja, nehezíti az előrehaladást, Egyiket a másik nélkül nem lehet vizsgálni, mert csak igy teljes a kép. Az emberek egyrésze dolgozik, másik része csak dolgozgat, s elég sokan még nem csinálnak semmit a közösért. Legtöbbet a veze'ők tesznek. Ez is érthető, övék a legnagyobb felelősség a községben. S itt is, mint bárhol, a szövetkezet vezetőinek nemcsak a gazdálkodáshoz, a szervezéshez kell érteniök, de legalább annyira a pedagógiához és a lélek'anhoz is. Mindegyik ember más és más. Cserkeszöllon különö■111 ■ ITT» HTTTin ■ ■ ■ ■ in sen szembetűnőek az eltérések és nem mindegy, kivel hogyan beszélnek, kinek mit mondanak. Sok a gőg és sok a bor. Ebből aztán már gondolni lehet, hogy az irányítás, a vezetés valóságos diplomácia. illetőleg annak kellene lenni és sokszor már valóban is az. — Ha úgy jönne a sora, én csak adnék egy nagy pofont annak, aki beagitált a tsz-be, — mondta az egyik szőlősgazda, három-négy em- bér társp^^^n né^^ny r>o- hár bor felhajtása után. Ezt a kijelentést hallotta a tsz egyik vezetője. Most mit tegyen? Tsz elleni izgatásnak minősítse ezt a kijelentést, vagy egyszerűen nyelje le? A lehető legokosabb megoldást választotta, nem ő válaszolt, hanem megvárta a többiek véleményét. S a többiek talán éppen rá való tekintettel, de az is lehet, hogy meggyőződésből azt mondták, nagyon helytelen az ilyen ki- i°lpntés, így n°m lehet gondolkodni. senki ne mérgezze, hanem inkább tompítsa az ellentéteket. Ezzel aztán el is intézték a dolgot, nem csináltak belőle nagy ügyet S ez is diplomácia. Most bonyolultabbnak tűnik e helyzet, ha figyelembe vesszük a legutóbbi napok pc-PTTi^nvét. Három tss m^ö- dött a községben: az Előre, az Új Úton és a Béke. Inkább ösztönösen, mint tudatosan ebben a három tsz-ben „rang” szerint osztódtak meg a gazdák. Persze itt nem volt valami élei határvonal, viszont fel lehetett fedezni, hogy mindenki a maga szőrűéihez csoportosult. Egyikbe a legtöbb módosabb gazda, másikba a legtöbb agrárproletár, harmadikba pedig olyanok, akik a kettő között voltak, napszámost soha sem tartottak, mindig maguk végeztek el mindent családjukkal. • A HÁROM TSZ decemberben egyesült. Ez pedig azt jelenti együtt a falu, összekeveredett a szőlősgazda a napszámossal és így tovább. Azt jelenti, ezentúl mindenki annyit ér, amennyit dogozik. Az új tsz 640 családot tömörít és az ország egyik legnagyobb szőlőtermelő gazdasága. A 2500 kát. holdból 735 hold szőlő. A tagok dolgoznak. Készítik a melegágyakat, pucolják a gyümölcsfákat, mások a jószágállomány körül tevékenykednek, a fogatok a trágyát hordják. És azt hinné az ember, hogy akik dolgoznak, azokról a régi tsz tagok mindegyike elismeréssel beszél, viszont lenézően azokról, akik még mindís nem kezdtek m°g a kötös munkát. Ez általában így van de nem csak így. Él a községben egy igen jómódú ember. Kocsis László a neve. Parasztember persze, most már szövetkezeti gazda, de még egyéni korában gépkocsit vásárolt. Ez a Kocsis László minden nap fogatos kocsira ül és hordja a trágyát társaival együtt, közöttük olyanokkal, akik nemrég még napszámosai voltak. S erre a bor, meg az irigység egyik-másik régi tsz tag szájába ezeket a szavakat adja: — Nézzétek, úgy dolgoz’k Kocsis László, mintha nem lenne neki miből megélni, — ugyanakkor a hozzá hasonló jobbmódú szőlősgazdák, akik eddig még nem kósoltak bele a közös munkába, egyre többen hangoztatják, hogy „nézzük csak, Kocsis László belevágott, pedig igazán van mindene, évekre kitartása, menjünk, próbáljuk meg mi is.” És mennek. Az meg az egyesülő közgyűlésen történt, hogy a volt Béke Tsz egyik tagja felszólalt. — Ellenzem az egyesülést. Hogyan dolgozzak én azokkal együtt, akik tíz évig nevettek rajtunk? — mondta. A Béke Tsz eddig kevés jó példát mutatott és éppen az olyan vágású emberek miatt, mint ez a felszó'aló is, aki a munkát nem nagyon szereti és a pénzt rendszerint a kocsmába viszi. Most leginkább attól fázik, hogy bizony ebben az új tsz-ben. aki nem dolgozik annak nem lesz maradása. Az viszont nagyon jó. hogy a jelenlévők többsége nem értett vele egyet, sőt elítélte rosszindulatú álforradalmi megjegyzését. — Egyébként az aH igazság, hogy ebben az új tsz-ben a zöm becsü’etes, józan életű, szorpp’mas parasztember. — Akad azonban néhány lumpenproletár és néhány kulák is. Ezek az utóbbiak — akivel beszéltem a faluban, mindenki ezt mondta — vagy megszokják a rendet, vagy támogatják a szocializmus építését, vagy megszöknek. Általában az volt a benyomásom a sok emberrel való beszélgetés után. hogy ez az új tsz nagy és erős lesz, mert itt olyan közhangulat alakúi ki, amely elítéli és szégyen- teljes dolognak minősíti a naplopást, a lustálkodást. Ennek csak örülni lehet BESZÉLGETTEM Jakab József elvtárssal, az új tsz elnökhelyettesével. Neki is pontosan ez volt a véleménye. Ezt a kiváló szervező készséggel rendelkező, igen tárgyilagos embert a község népe egyre jobban megszereti Ugyanakkor itt-ott a felsőbb szervek néha gorombának, durvának tartják. Egy alkalommal Pestről felkereste őt egy gyógyszerész felesége a következőkkel: — Elnök elvtárs, mi belépnénk ide a tsz-be dísz- tagnak. — Menjen a csudába nagyságos asszony, nekünk nem kell dísztag — válaszolta nem éppen választékos szavakkal Jakab József, mert nagyon jól tudta, mire megy a já'ék. A szöllő megtartására. így küldte el a gyógyszerész feleségét. „Ha nagyon akarja tudni, az én lányo n is az lesz, ami a maga fér je és neki is a foglalkozásából kell megélni éppen úgy, — ahogy mi a földből élünk meg. Elmehet.” Az asszonyka el is ment, sírva állított a tanácsházára panaszkodni. — Hiába. Jakab elvtársat, mert igazságos és határozott, szeretik az emberek. Amúgy sok gondot okoz még a renge'eg bebíró. Mondogatják is Cserkeszöllön, hogy most a kollektivizálás után jöttek rá: Pesten élnek a kisgazdák. Ebben van persze túlzás. Az viszont igaz, hogy Cserkeszö’lő határában jelenleg még 33 városból, községből vannak be- bírók. Ezek között paptól kezdve főosztályvezetőig — mindenféle foglalkozású ember található, „Őstermelők”, Eljárnak Cserkeszöllőre és napszámosokkal műveltetik a szőlőt, majd mint őstermelők két-háromannyi bort elllte- reznek, mint amennyi valójában termett. Ez a bebíró dolog máris sok gondot okoz Cserkeszol- lőn. Csepesz elvtársnak, ^ a tsz elnökének és a falu, minden vezetőjének. Félő, hogy elcsalogatják majd tavasszal, a legfontosabb munkák idején drága napszámokkal a szövetkezeti tagokat a közös munkából. Nagyon érdemes lenne gondolkodni azon, amit véleményem szerint helyesen fogalmazták meg Cserkeszöllön. „Szolnok szövetkezett megye. Nyilvánítsuk tiltott dolognak a napszámosmun- kát. mert kizsákmányolás az egyholdon is és száz holdon is.” JELENLEG nagyjából ilyen Cserkeszöllő keresztmetszete és ilyenek ott télidőben a hétköznapok. Bővelkednek gondokkal, problémákkal, a vezetők nem mindig találják a legjobb megoldást, egy- szer-másszor melléfognak, de nagyjából eligazodnak már a tennivalók sokaságában. Most legjobban a tsz központ hiánya okoz gondot. Itt egyenlőre legkézenfekvőbb megoldásnak az egykori gépállomás énül eteinek igénybevételét találják. Annyi bizonyos, központra nagyon nagy szüksége lenne ennek a tsz-nek Hogy egyebet ne mondiak, az egyik kovácsuk Kunszent- mártönban lakik, a másik kettő a Korhánv-szőlőben, 8 kilométerre a fa’uhoz. • • • JS, hogy milyen lesz a jövő? Milyenek lesznek a holnapok? Amilyenné az ott élő erős, szorgalmas emberek teszik« Szekulity Pétét
