Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-24 / 20. szám

i960. Január 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szállításra készen A Kunhegyes! 1. sz. Vízgépészeti Vállalat 10 Ilyen gyárt a budapesti Vízügyi Építő Vállalat részére. A talajgyalut négy első már elkészült • a napokban kerül sor az elszállítására. Ukrán—magyar barátsági est A Hazafias Népfront Me gyei Bizottsága, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Me­gyei Elnöksége és a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsa 27- én, szerdán este 19 órai kéz dettel a Ságvári Endre Mű­velődési házban ukrán —ma gyár barátsági estet rendez. Az ünnepi esten Dr. Bene Zoltán országgyűlési képvi­selő tart megnyitót, majd Kapás Rezső, a városi tanács VB. elnöke mond ünnepi be­szédet. Az ünnepségen felszó­lal az ukrán delegáció veze­tője. Az ünnepi műsorban köz­reműködnek ukrán és buda­pesti művészek, valamint a szolnoki Szigligeti Színház művészei. Ebben az évben főfe^dat: 6 járda- és útépítés — Tanácsülést tartottak Karcagon Karcagon megtartották az első idei tanácsülést. A beszá­molót Tóth István, a végre­hajtó bizottság titkára mon­dotta. Először a lejárt határ­idejű határozatokról szólott: majd napirend szerint a ta­valyi községfejlesztési terv végrehajtását ismertette. A tanácsülés egyhangúlag elfogadta a végrehajtásról szóló beszámolót. A felszóla­ló tanácstagok elmondották: a lakosság megelégedéssel fo­gadta a tavaly elkészült lé­tesítményeket — bizalmának pedig jelentős társadalmi munka elvégzésével adta ta­nújelét. Így vált — többek között — lehetővé, hogy a városban a tervezett 12 és fél kilométer járda helyett 13 kilométert építsenek, s hogy a vízhálózatbővítési tervet majdnem négyszáz méterrel túlteljesítsék. A tervekben 105 ezer forint értékű társa­dalmi munka szerepelt — ez­zel szemben 168 ezer forint értékű került megvalósításra. Kétmillió 368 ezer forint A tanácsülés egésznapos vi­tatják legnagyobb részén az 1960. évi községfejlesztési tervről esett szó. A megjelent hetvennégy tanácstag közül harminchat tett hasznos ja­vaslatot. észrevételt. Tóth István vb-titkár elmondotta, hogy Karcagon ebben az év­ben kétmillió 368 ezer forin­tot fordíthatnak — és fordí­tanak ia — községfejlesz- Xésre. Ez a jelentős összeg a lakos­ság 690 ezer forintos, a föld­művesszövetkezet 55 ezer fo­rintos, a kisipari termelőszö­vetkezetek 24 ezer forintos, a háziipari > termelőszövetke- tek ugyancsak 24 ezer forin­tos hozzájárulásából, kisebb bevételekből adódó 140 ezer forintból, a múlt évi 50 ezer forintos pénzmaradványból és állami hozzájárulásból áll rendelkezésre. A magyar for­radalmi munkás-paraszt kor­mány — tekintettel Karcag termelőszövetkezeti város voltára — a lakosságra kive­tett községfejlesztési összeg minden forintja után másfél forinttal segíti a város előre­haladását. így a kormány Karcag ez évi községfejleszté­si alapjához egymillió 125 ezer forinttal járul. Négyezer méter vízvezeték, bét közkifolyó A tanácsülés elhatározta, hogy 340 ezer forintot fordít a vízhálózat bővítésére. Ebből az összegből négyezer méter hosszan, hét közkifolyóval építenek vízvezetéket. Az adótöbbletbevételből er­re a célra szánt összeget öt­ezer forinttal megemelve — 155 ezer forint értékben —, kétszázzal szaporítják a köz- világítási lámpák számát, ugyanakkor tizenegy ponton fénycsővel oldják meg a vi­lágítást. Az ez évi feladatok legfon- tosabbiai között szerepel a járda- és útépítés. Ebben az évben nyolcezer 580 méter járda épül a városban; emel­lett a Kacsóh utcában ezer- háromszáz négyzetméteren kockakőburkolatot helyeznek el; a Zöldfa utcában pedig kétezer négyzetméternyi te­rületen kötőzúzalékos maka- dámutat építenek. Erre a cél­ra egymillió 15 ezer forintot áldoznak. Az idei terv végrehajtása szerves egészként kapcsoló dik a hároméves községfej­lesztési tervhez. Ennek jegyé­ben fordítanak 200 ezer fo­rintot a város csatornázási tervének elkészítésére. A sportolók támogatására és parkosításra 30—30 ezer fo­rintot, az úttörők segítésére 20 ezer forintot, a zeneiskola fejlesztésére ötezer forintot, belterületi fásításra újabb öt­ezer forintot szavazott meg a tanácsülés.. A kiskulcsosi is­kolát 50 ezer forintos költ­séggel korszerűsítik; játszó­teret 3Ö ezer forintból építe­nek. Berek fejlesztésére 50 ezer forintot biztosítottak. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy minden tanácstag ereiének teliéi nyújtotta az 1959-es község­fejlesztési terv teljesítésénél. — Ugyanakkor reményének adott kifejezést, hogy a ta- nácstagság ebben az évben is olyan lelkesedéssel dolgozik, mint Nagy Gergely, ifjú Va­jó Imre, Máj linger Jánosné, dr. Németh László, a szak- igazgatás emberei közül pe­dig Baranyai Imre, Varga Imre, Szűcs Sándomé. Mán- di István. Karcag ez évi községfej­lesztési tervét az alaposság, megfontoltság jellemzi. Érez­hető és tapasztalható, hogy a tervet a lakosság legszéle­sebb rétegeinek meghallga­tása után készítették el, — hagyták jóvá. Egyetlen hiá­nyosságról azonban nem hallgathatunk. Megyénkben általánosan érvényesülő he­lyes gyakorlat, hogy a köz­ségfejlesztésre szánt kész- pénzösszeg további tíz száza­lékát tervezik társadalmi munkaként. A két és ne­gyedmilliót meghaladó köz­ségfejlesztési összeg mellett Karcag tervében csak 150 ezer forintra terveztek társa­dalmi munkát. A múlt év­ben tervezett társadalmi munka teljesítésének serken­tően kellett volna hatnia az idei tervezésre — s így leg­alább 250 ezer forintot irá­nyozhattak volna elő társa­dalmi munka címén fi pártoktalás tapasz'alatai C a szolnoki járáskan Az Idei tapasztalatok iga­zolják, hogy sikerült előre­lépni a pártpropaganda szer­vezése és színvonala tekinte­tében egyaránt. Az eredmé­nyességet a következő dol­gokban mérhetjük le: Az 1959—60-as pártoktatás előkészítése általában alapo­sabb, körültekintőbb volt. Az előkészítés idejárt érvé­nyesült a „kevesebbet, de jobban'* elv. A pártszerveze­tek zöme nem a számszerű­ségre törekedett, hanem ar­ra. hogy csak ott és annyi tanfolyamot szervezzenek, — ahány viszonylag jól képzett propagandista van. Néhány pártszervezetnél mutatkozott csak a mennyiségi szemlélet, amely a propaganda sikerét elsősorban a résztvevők szá­mán igyekszik lemérni. A pártvezetőségek oktatást irányító munkája is javult. A pártoktatás helyzetét — a múlt évtől eltérően —- több pártszervezet vezetősége már napirendre tűzte, például Ti- szaföldvár községi pórt VB, martfűi Tisza Cipőgyár pár' VB, Ujszász községi egységes vezetőség. Az itt hozott ha­tározatnak igyekeznek ér­vényt szerezni. A propagandisták összeté­tele is változott, a képzettebb, tapasztaltabb elvtársak ja­vára. A propagandistáknak ■ awíihalül 70 százaléka már 'öbb éve oktat. Javulás ta­pasztalható a szemnáriumok- ra való felkészülés tekinteté­ben is. Emelkedett ma már az olyan propagandisták száma, akik felelősséget éreznek e pártmegbízatás iránt, pél­dául Szurmai elvtárs Be- senyszögön, Bálint Ferencné Zagyvarékason. ide sorolhat­juk a nagykörűi propagan­distáikat is, a Tisza Cipőgyár­ból Kiss Jánosnét, Deák Gé­zát és még több elvtársat. Ezek az elvtársak a szemi­nárium vezetés mellett állan­dóan kapcsolatot tartanak a hallgatókkal is. Az ilyen sze­mináriumokon nagy az ér­deklődés az elméleti kérdé­sek iránt. A szemináriumok színvonalasabbak, a viták is tartalmasabbak, mivel itt hallgatók tanulása kielégítő. A járási párt végrehajtó­bizottság ellenőrző munkája módszerében más, mint a mait években. Több létszámmal dolgozik az aktívacsoport. Jelenleg 35 tagja van, zömé­ben elméletileg felkészült elv társak. Ez lehetővé teszi, hogy az aktívahálózat munkájában EMBER YA. KÉMÉNYBEN — No és a felelősség? Ne feledkezzék meg erről sem. Ha kéménytűz üt ki, s mt nem végeztük megfelelően a dől­Magas, vállas legény a kun- a kormot. Ogy kászálódtam madarast kéményseprő — ki, hogy majdnem megfullid- bár, hogy ilyen fiatal — ít- tam. zenkilenc éves —, csak közel- Mikor Jóska bemászik a ké- - - ___ rő ljátni. Távolról minden ké- ménybej eiöveszi nyírágseprő- gunkat, az a mi hibánk. Száz- ” '• ' jét — készítése külön ké- ezres károk keletkezhetnek. A ményseprőművészet, minden múltkor is hogy jártunk már szálat meg kell faragni, hogy befejeztük a munkát, llyen- a tartása megfelelő legyen —, kor a kéményseprő „beliik- beteszi a toldórúdba és meg- rözi” a járatot, az üveg pon- kezdi a seprést. Ilyenkor be tosan mutatja, ha valami baj kell hunyni a szemét, csak van. Hát láttam, hogy valami úgy zuhog a korom, ellepi füstöl még. Kiderült: i házat sapkáját, ruháját, szerecsen- rosszul építették, a gerendát ményseprő fekete, s korát megállapítani nem lehet. Azt mondják, ez a koromszínű egyenruha eredetileg vörös­barna düftin — csakhát a ké­mény nem éppen mosoda, bi­zony bepiszkolódik. Viszont nem is lenne kéményseprő Sallai Jóska, ha nem lenne tetőtől talpig fekete. — No, persze, nem kell azt olyan szigorúan venni — mo­solyog —, hiszen csak a ke­zünk, meg az arcunk kormos: feketére mázolja. — Miért adta fejét erre a mesterségre? — Mikor eljött a választás testünket" többé-kevésbé védi ideje, Weiser Feri bácsi, a a ruha Mert ha nem védné... körzetvezető kéményseprő — Ha jaj, ha nem védné... A néhány évtizede űzi az öreg falusi kéményseprő dolga más, mint a városié. A váro­kéménvZáStndLriTÖ^ak Tettem VkimYnyek doktora, még lakodalomba is beesöp „belenéz”. mert a kéménybe ágyazták, az tüzet fogott és lassan emésztette a parázs. Ha nem vesszük ide­jekorán észre, néhány nap és leszakad a mennyezet. A kéményseprőt mindenütt szeretik. Ilyenkor télen nem ezt a közszeretetnek örvendő egyszer ottmarasztalták dísz- mesterséget —, rábeszélt. De nótorban, sőt, mikor Tisza- az is lehet, hogy csupán azért szentimren dolgozott, egyszer hatodikor koromban Pent> amúgy feketén. Nem A , _ .. .. egyik barátom kijelentette, akarták elengedni, meg tán A falusi? Hat az bizony ki- beiőiem bizonyára kémény- a menyasszony táncot is eljá­nyitja a cilinder ajtót, lehajtja r« lesz A^or kinevettem, vatták volna véle, ha meg nem a fejét, eltűnik odabenn, az- mos( d- járom ^ utcakat szökik idejében, tán a gazda csak azt hallja, a st0ckefével Ha már kéményseprőről amint zuhog a kéményjárat- . ’ , , Különben nem is olyan egy­szerű a kéményseprő dolga. Akad azért magasabb" ház is, meredek tető, sőt tanuló ko­rában gyárkéményekben is , . végzett munkát. Hogy hol? azon keresztül lelegzenek be- Karcagon a téglagyárban fel­felé, az orron meg ki. . " . .... . erre az éiszakára ’ ., .. ... . , . mászott belülről vagy hetven eTTK az «i^Kara.- Eloszor előfordult, hogy magasra No persze A feszten kéményseprő megzavarodtam, s az orromon meter magasra. i\o, persze teh&t _ nem a kéményseprő szívtam a levegőt. Azaz. hogy biztonsági övvel, de azért hét- vo^ dehogyis a levegőt; a füstöt, ven méter csak hetven méter. BARiCS — bői a korom. Szerintem ehhez a szakmá­hoz gázálarc is járna, ilyesmit azonban nem adnak A száj elé húzzák a védőkendőt. írunk, kérdezzük meg végül, hol töltötte a Szilvesztert? — Jó társaságban, a presz- szóban. Újév napján délben keveredtünk haza. — Kéményseprő ruhában7 — Nem, azt kölcsönadtam a szervezeti jelleg helyett az eszmei, politikai kérdésekkel való foglalkozást domborít­suk ki. A gyakorlat az, hogy témakörönként és oktatási tonnánként ellenőrzünk. Az ellenőrzés előtt az aktívacso­port tagjait tájékoztatjuk a tematikáról. Tervünk az, hogy minden szemináriumot az oktatási év befejezéséig háromszor ellenőrizzünk. Lehetőleg egy elvtárs egy szemináriumot látogat. Ez a módszer új, de eredménye­sebb a korábbinál. Pártpropaganda munkánk értékelése azonban akkor lesz egész, ha őszintén szó­lunk azokról a hibákról, me­lyek az eredmények ellenére is gátolják előrehaladásunkat. 1. A pártoktatás még min­dig nem kap megfelelő helyei a párt életében. Megmutatko­zik még több elvtársnál a pártoktatás lebecsülése Saj­nos, többségében vezető elv­társakról van szó. Például a kőteleki Petőfi Tsz-ben az .Időszerű kérdések” tanfo­lyamán általában érdeklődők a hallgatók. Az illetékes ve­zető elvtársak azonban nem sokat tesznek az oktatás megszervezése érdekében Ugyanitt a „Marxizmus—leni- nizmus” I. évfolyamán a sze­minárium vezetőt nem segí­tik, hogy a hozzá beosztott hallgatók rendszeresen eljár­janak a szemináriumokra Hasonló a helyzet Tiszavár- konyban is, ahol néhány elv­társ alkalmas volna propa­gandista munkára. A Petőfi Tsz kommunistái mégsem ta­nulnak. Bori elvtárs vállalta ugyan ezt a munkát, de mi­vel sok a tennivalója, átad­ta másnak. A járásban egységes okta­tási nap a hétfő. Ezen a na­pon más rendezvényt nem lehetne szervezni, mert za­varja az oktatást. (Vannak azonban rendkívüli esetek, de nem ezekről van szó.) Előfor­dul azonban olyan is, mint például Martfűn, már má­sodszor szerveztek tanácsü­lést az oktatás napján, ami csak az Ezüstkalász Tsz sze­mináriumán tizennégy hall­gatójából öt elvlársat érin­tett, nem beszélve a Tégla­gyár és állami gazdaság üzemegységnek szemináriu­mairól. Ezeken a helyeken még a pártoktatás szervezése terén sincs előrehaladás. Ép­pen azért nem tudnak a szín­vonalban előbbre jutni, mert egész évben szervezik a sze­mináriumot. Kádár elvtárs pártfőiskolán elmondott beszédének követ kező része figyelmeztető az említett elvtársak számára: „A marxista-leninista el mélet nHkül a kommunista párt vagy annak valamely szervezete, vagy akár az egyes kommunista úgyszólván kép­telen helyes cselekvésre. Az elmélet a cselekvés vezérfo nala vagy — ahogy mondani szokták — iránytű számunk ra. A munkában hiba volna mellőzni az egyszerű, józan emberi észt, de azok a fela datok, amelyeket a pírtnak, a pártszervezeteknek, az egyes kommunistáknak kell meg­oldandók, bonyolultak és sokrétűek. Ezért szinte lehe­tetlen helyesen és jól dolgoz­ni elméleti felkészültség nél kül”. 2. Több elvtárs elmopdja, hogy nem szívesen jár sze­mináriumra, mert több éve már tanulta azt, amit ebben az évben. Például a „Marxiz- mus-leninizmus” I. évfolya mán, az „Időszerű kérdések’ tanfolyamán tárgyalták az „Osztályharc” című részt Vezsenyen, Rákócziujfaluban. Zagyvarékason az elvtársak egy része úgy vélekedik, hogy ők már régen tanulták ezt Nem vonjuk készségbe, hogy valóban tanulták. Nagyin fon­tos dolog, hogy minden kom munista ismerje az osztályok és osztályharc eredetét, az osz- 'ályhareról szóló marxista és burzsoá tanításokat, az osz­tályharc formáit. De nem elegendő csak az elvi megha­tározásokat ismerni, ez vi­szonylag könnyebben megy. Érteni kell azonban mindig az adott időszaknak megfe­lelően az elméleti kérdések gyakorlati alkalmazását. Ép­pen az osztályharc jelenlegi helyes értelmezését sikerült még legkevésbé tisztázni. Kü­lönösen az új viszonyoknak megfelelően. Termelőszövet­kezeti járás a szolnoki, s egyes elvtársakat zavarja az a körülmény, hogy a tsz fej­lesztés idején a falusi ki­zsákmányolok közül azokat, akiket a tsz tagok jónak láttak a tsz-be, felvettek tagnak. Nem mindenki előtt világos, hogy ez nem jelenti az osz­tályharc elvi alapjainak fel­adását. Nem szabad megfeledkez­ni arról, hogy a burzsoá szokások, gondolkodásmód maradványai jelentős aka­dályt képeznek a termelőszö­vetkezet fejlődésében és azok leginkább a falusi kizsák- mányolóknál találhatók meg a szövetkezeten belül. Kádár elvtárs, az MSZMP VII. kongresszusán elmondot­ta, hogy „Az ellenforradalom leverésével az osztályharc nem szűnt meg hazánkban. Társadalmi törvény, hogy az osztálynélküli társadalom osztályharcban születik.” Nem törvényszerű azonban a szo­cializmus építése közben az osztályharc állandó éleződé­se. A szocializmus építésének érdekei ezt nem követelik meg. Nem is törekszünk erre. Ez természetesen függ az osztályellenség magatartásá­tól. Ha ellenséges osztály­ként lépnek fel, megmutatjuk nekik, mi a munkásököl. Ha tiszteletben tartja törvénye­inket és dolgozni akar, mint állampolgárt meg kell véde­ni. A szocializmus építése szükségessé teszi, hogy aki becsületes, dolgozni akar, azt munkára bevonjuk. A járásban is a falusi osztályellenség differenciálá­sánál abból indulunk ki, hogy a kulékok egy részének felvétele a tsz-be lehetséges. A kulákság zömének gazda­sági bázisa már évek óta nincs. A fizikai munka bizo­nyos átalakító hatással van rájuk is. Emellett figyelem­be kell- venni azt is, hogy a szocializmus nemzetközi és hazai méretekben való győ­zedelmes előrehaladása a burzsoáziához tartozó egyes személyeket arra készteti, hogy igyekezzenek beleillesz­kedni a dolgozók társadalmá­ba. A szocialista ideológia még az osztályellenség egy részére is hat. Azokat tehát, akik dolgoznak, betartják a törvényeket, hagyni kell dol­gozni, viszont munkájukat ellenőrizni kell. A fő tüzet mindig az aktív osztályellen­ségre kell irányítani. Ez a kérdés nem így vető­dött fel néhány évvel eze­lőtt, amikor több elvtárs már tanulta az osztályharc című részt. A mi fejlődésünk is világos bizonyítéka annak, hogy a gyakorlatban igazo­dik, fejlődik az elmélet. Mindezekből nagyon fon­tos következtetés számunkra — melyet tanulságként fel­tétlen le kell vonnunk — propagandamunkánk tartal­mának javítása. Sokkal gyakorlatiasabbá kell ten­nünk a pártoktatást. Ez nagyon fontos, mert a szocializmus építésének gyakorlatával a marxizmus-leninizmus elmé­lete összeolvad, ezért kell ál­landóan tanulmányozni az életet. Ez elősegíti a tanulás iránti érdeklődéit js, mert csak úgy tudunk újat adni évenként az elméleti kérdé­sek tanításánál. Csak így tudjuk tisztázni minden kom­munista előtt, hogy a oártok- tatás nem öncélú tevékeny­ség. Nemcsak az a rendelte­tése, hogy tanuljunk, hanem az elméleti képzés mellett a aárt politikáiénak gyakorlati megvalósításában segítsünk. DONKÓ JOLÁN a szolnoki járási pártbizott­ság mu. katái'8%

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom