Szolnok Megyei Néplap, 1960. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-21 / 17. szám
I960 január 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Miért türelmetlenek a tiszainakai fiatalok ? Kérdezem Pető Júliát, lesz-e az idén is kukorica- termesztési verseny, ifjúsági munkacsapat? Azt mondja, lesz, de őt már nem igen érinti. A nyáron az ificsapat vezetője volt ez a lány, meglepetten nézek hát rá. — ? ? ? — Elmegyek. Pesten lesz helyem, nem dolgozok, csak nyolc órát. Próbálom tréfával elütni a dolgot. — Az lesz a szégyen az inokai legényekre, ha kiengedik a faluból. Nemvárt válasz: — Juhász Lacin kívül ki van itt legény? Meg Bojtár Zsigával tudom egyedül politikailag is mindenben megértetni magam. Kovács Pista (most szerelt le a honvédségtől), hűséges útikalauzom megcsóválja a fejét. — Nem lehet azt ilyen könnyen eldönteni, Julika. Aludj még egyet arra az elmentre. — Nem alszom én már hetek óta, s éppen emiatt — Csak szereti a falut? — Nem is lenne túl nagy baj, ha pénz lenne. De mit tud itt keresni az ember? Egy nap egy munkaegység. Hajnali felkelés, későesti munka. A munkaegység meg tudja mit ér? Huszonöt forintot. A gyárban 1500-at megkeresek havonta. Kovács Pista — a tsz új üzemgazdásza is egyben — bizonygatja, hogy ebben az évben a felfejlesztés, a tartalékolás, miatt alacsony a munkaegységrészesedés. Valahogy ki kell húzni a sovány esztendőt, s aztán majd jobb, csak jobb lesz. — Igen. de én nem tudok arra várni. Éppen én legyek az áldozat? Aztán meg az sem- jó, hogy csak zárszámadáskor vehet az ember ruhát. Megyek. Maradjon az. akit ide köt a földje, háza. Én lehúztam öt évet, elég. Dehát ki is marad? — Más is elkészül? — kérdem. — Hajaj. A munkacsapatból csak Jakab Mari marad. Mennek Karcsiék, Bablinszki Teca, a két Harangozó lány... Eredetileg más céllal jöttem Tiszainokára. Másról akartam a fiatalokkal szótváltani. Csakhogy a tanácselnök itt azzal fogad: mennek el a faluból. Hát ennek utánajárok. Mi oka lehet a tiszainokai ifjúság felkereke- désének. Megyünk a Harangozó lányokhoz. Ilona, a nagyobbik bizalmatlanul fogad. — Miért akar elmenni? — Mert nem fizetnek a tsz- ben. — És hová szándékozik? — Azt nem mondom meg. Mit akar? Úgysem foghatnak meg bennünket, úgyis elmegy a többi is. Mikor megmagyarázom, mi célból érdeklődöm, lehiggad hevülete. Sőt azt is bevallja, ő buszra szeretne jutni Budapesten kalauznak, a húga pedig Szentesre megy dolgozni. Az még fiatal, ápolónő akar lenni. Belemelegszünk a beszédbe. tek is hajnali háromtól este tízig. De most elment a kedvük mindentől. Jakab Mari felhajlik a sep- regetésbőL — Maga is megy? — Eszembe sincs. — Kitart az ificsapatban? — Nemcsak én, Irén is marad. — A kereset? — Azt hiszik ezek, más helyen sokkal több lesz. Majd nálunk lesz sokkal több. Ez az év nehéz, de legalább itthon vagyok, nem igaz? Bojtár Zsiga, a KISZ-titkár felsóhajt. Neki se jutott eszébe sem odébbállni, pedig családos, s jó munkaerő létére is 800 forint a havi átlag- keresete. — Mit szól ahhoz, hogy a Ami bizony egyoldalú pa- j többiek menni akarnak? j — Nem oda Buda. Nem 'egészen így lesz az. Ezt kérdeztem a tsz-elnöknaszkodás. — Mit csináljunk télen? A tsz-ben csak márciustól novemberig van munka. A kukoricát is géppel morzsolták le. A zsákfoltozástól meg elküldték az asszonyok bennünket, lányokat. Édesapjuk meghalt, anyjuk az egyházközség harangozója. Ügy véli. nem jól van. hogy a fiatalok nem kapnak háztájit. Mert ha nekik is Lukács Sandi bácsi önkéntes jóindulattal (az egyik tsz-tag) sem felezi meg a magáét, nem tudtak volna hizlalni. A Bablinszki fiú és lány nincsenek otthon. Józsi 18 éves, Teca 16. Édesanyjuktól tudom ezt. S azt is. hogy a lány 163, a fiú 213 munkaegységet teljesített. — Hát elmennek a fiatalok? — El. Dunántúlra. Tolnára. Az ottani tsz jól fizet, rokonunk tagja. Itt nincs maradás. Pedig szerettük a tsz-t, alapító tagok vagyunk. Nem mondom, vettünk is házat, bútort tíz év óta. De ebben az évben nem lehet. A kislányom ruházkodni sem tud. — És elhagyják a falut? — Jóska fiam nem szívesen, az annyira ide nőtt. Mentői, a párttitkártól, KISZ- titkártól, s másoktól. Az egyik elvtárs jegyezte meg: — Türelmetlenek az inokai fiatalok. Borzák Lajos (Folytatása következik.) iniiiinmiiiiiiiniiiiiiitiiiiMMiiiiimiiiiiniiiii Szovjet szakemberei segítenek Irak fö'dreformügyi minisztériuma jelenleg öt nagy állami gazdaságot hoz létre az iraki—szovjet gazdasági és műszaki együttműködési egyezmény alapján. Mindenegyes állami gazdaság speciális gazdaság lesz, amelyen csak egy terményt termelnek, mégpedig árpát,, gyapotot; rizst, takarmányrépát, illetve gyógynövényelféi. Mind az öt állami gazdaságot korszerű talajművelő eszközökkel és aratógépekkel szerelik fel. A gyapotot termelő állami gazdaság felépítésénél amelyen több mint ezer munkást foglalkoztatnak majd, szovjet szakemberek közvetlenül is segíteni fognak. alkalmazzuk bátran a fő módszereket BIZONYARA lesz olyan olvasó, aki a cím láttán kissé bosszankodik. „Már megint Jászberény”. Egyesek számára esetleg úgy tűnik, hogy mostanában sokat írunk erről a járásról. Azonban a tények beszélnek és azok makacs dolgok. Azt mondják és ez az igazság, hogy a jászberényi járás területén nap, — mint nap jelentős sikereket könyvelnek el a tsz-mozga- lom megszi'árdítása, az ötéves terv reális alapokra való helyezése terén. Hogyan dolgoznak az ottani vezetők és mi a sikerek magyarázata? Bár frázisszerűen hangzik, mégis ki kell mondani a legfontosabbat, azt, hogy teljes odaadással egész emberként munkálkodnak a járás vezetői és elsősorban a járási pártbizottság vezetői, munkatársai, a sikerek érdekében. A fáradtságot nem ismerik A járási pártbizottság épülete legtöbbször üres, mert Árvái István, a járási párt- bizottság első titkára, Béres elvtárs és a többiek is, nemcsak „kijárnak a területre”, — ahogy azt mondani szokás, hanem a szó legteljesebb értelmében ott élnek az emberek, a szövetkezeti gazdák között. Ilyen módon jól ismerik a problémákat és minden dologban azonnal intézkedni tudnak, mégpedig el- sőkézbőL Még az elmúlt év őszén rendszeresítették a községekben az úgynevezett munkaértekezleteket. Ez a forma jól belvált. Azóta is hetenként, kéthetenként szükség szerint megtartják. A munka- értekezleteken kezdetben is minden esetben résztvett a járás egyik vezetője, a községi tanács vb. elnöke, községi pártbizottság titkára, a tsz-elnökök, az agronómu- sok. Az utóbbi időben erre a rendszeres és hasznos tanácskozásra meghívják a termelőszövetkezetek vezetőségi tagjait is. AZ ELMÚLT év őszén ily módon sikerült gyorsan szót érteni a búzavetés befejezését illetően, s most a közelmúltban a 30 mázsás kukoricatermesztési mozgalom terén is. A járás tsz-ei a rájuk eső területet már elvállalták és megértették ennek a mozgalomnak a célját. Figyelemreméltó az úgynevezett agronómus csoportok életre- hívása. A mezőgazdaság szoiiiiiiimiiiiiiiimMiimiiiiiiHiiiiiiiitiiHiiMiiimiiiiiimiiiiiHmiiiiiiimHiiiimiiiiimiiimiiiii Mérnökök mennek a kolhozokba A kijevi terület iparvállalatainak mérnökeiből és technikusaiból álló csoport felhívta Ukrajna vállalatainak és intézményeinek mérnökeit és technikusait, hogy jelentkezzenek állandó munkára a kolhozokba. A köztársaság több mint ezer mérnöke és technikusa úgy nyilatkozott, hogy segíteni akar a kolhozparasztoknak a technika jobb kihasználásában, a hétéves terv határidő előtti teljesítésében. — A kijeviek pé'dáját az Oroszországi Föderáció, a Belorussz SZSZK és más szövetséges köztársaságok sok ipari szakembere követté. Csupán a vlagyimi- ri gazdasági körzet üzemeiből 117 mechanikus jelentkezett a kolhozokba. A Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsának Elnöksége jóváhagyta a kijevi üzemék mérnökeinek és technikusainak kezdeményezését és meghagjda a szak- szervezeteknek, széleskörűen csend, mint most itt a hosszú, keskeny betegszobában... Az állomás ablakán át látta, hogy ott, ahol a tegnapi szél homokbuckákat rakott, hosszú, hosszú kékes árnyak nyúlnak * hótorlaszok mögött. I ént a keskeny összetolt deszka- pádon haldokló öreg paraszt arcán most újra áthullámzott a végső kin rezzenése. A megbilincselt forradalmár úgy érezte, mintha fuldokló merülne el előtte a láthatatlan árban és ő tehetetlenül nézné halálos vergődését. Akaratlanul elörehajolt. Ügy érezte a haldokló el-eltorzuló arcából mindaz árad feléje, ami ellen küzdve lépett testvére a bitófa alá... Szilaj, ifjú lobbanással még sohasem vágyakozott ennyire, hogy cselekedjen, segítsen, változtasson, küzdjön... Eljusson azokhoz, akik olyan közel voltak mellette és akiket mégis mint láthatatlan fal választotta el tőle a börtönőrök szuronyainak keskeny pengéje. Ebben a pillanatban talán jobban tudta, mint bármikor, hogy ezen fordul meg minden... Az öreg paraszt talán megérezte a bilincsbevert fogoly tekintetének erejét. Ügy mozdult meg, mint most itt a betegszobában az ágyon fekvő beteg. Homlokán ránc vibrál. A homályos szemekben a gondolatok árnyai suhantak. Pillantása a rőt félhomályba hullott. A fogoly is érezte a halál hűvös árnyékát. Még jobban előrehajolt. Nem hallotta mint mordul fel az őr. Nem látta, mint billen a hosszú, háromélű szurony szürke pengéje... Ügy érezte, mint képzet, tárgy, szín, szag és hang. most a halállátás küszöbén összeolvadt egyetlen egységes egésszé, egyetlen ős elemmé és ebben az ős elemben halálosan egyszerűen megcsillant az alapfogalom, melyért küzdött: Az ember.,. Az ember, úgy, ahogyan ifjú rajongással elkévzelte, az ember, úgy. ahogy ő már olykor megírta első írásaiban, az ember, amilyennek & látta és akit harcra- hlvott. Egy szélesszoknyás, nagycsizmás parasztasszony mellett, aki hanyat- fekve úgy hevert sápadtan, mozdulatlanul, hogy szinte kevésbé élőnek tűnt, mint a haldokló, és néha, néha nyöszörgőit halkan, halkan, nehéz álmában egyszerre megmozdult valami. Alaktalan, kicsiny rongycsomó, amely ott hevert az asszony hóna alatt, az uszony otromba, férfias, szegletes ujjú keze furcsa gondossággal szorította magához... Most a súlyos kéz félrecsúszott, az elnyűtt színtelen téli rongyok lehullottak, mint nagy otromba levelek. A horkoló emberek között a leköpdösött, fagyott trágyadarabokkal, cigarettacsutkákkal és valami meghatározhatatlan sűrű szennyel borított padlón sápadtarcú, kékszemű gyermek állott. A megbilincselt forradalmár látta, amint a haldokló tekintete a gyerek felé hull, lassan megváltozik és halálos kíntól el-eltorzuló arcán átsuhan valami hirtelen lobbanó felismerés. Most ő is a gyermeket nézte. Tekintetük szinte egyforma volt. A puha téli rongyok még mindig elborították az apró testet. Ezek az anyás gondossággal rákötözött rongyok elnyomták, elmosták, feleslegessé tettek mindent, a kort, a nemet, a nevet, pant tölgy kicsiny csírája rejtőzött az ember. A gyermek tanácstalanul körülnézett, A foglyok lelkén úgy csillantak a haldokló arcáról viszasugárzó érzések, mint amikor az alkonyt napsugár halványuló világossága verődik vissza az éjszakában már-már elmerülő fellegről a tó vizére: ...Az ember, akiből minden lehet, az elem, amelyből szikrázva csap ki a tudomány, a művészet, az erő, a szépség, a dicsőség, a hatalom, csak le kell hámozni a szennyes rongyokat, csak utat kell vágni a végtelen, havas síkságokon, csak össze kell törni az évezredes jégtakarót, az elmén, a sorson... Minden, minden lehetséges, minden, minden elérhető, mert koz- moszthódító erők szunnyadnak a rongyok alatt. Kozmoszthódító erők, melyeket bilincsbevert az osztálysors irtózatos fekete átka. Az öreg hidegülő testén utolsó rezzenés futott át... A fogoly lábán megzörrent a bilincs... Az őr felmordult... a hosszú, háromélű szurony lebillent. Hegye szinte érintette Vladimir Uljanov mellét... A fogoly kiegyenesedett a feltörő érzések forgócialista átszervezése után a községekbe több szakember került, s ezekre a szakemberekre igen nagy feladat vár. Mindenütt a legtapasztaltabb mezőgazdászt félhivatalosan kijelölték főmezőgazdásznak, aki átfogja és segíti a többiek munkáját, ezenkívül az agronómus csoportok egymás módszerét is megismerik, — mivel nem külön külön dói goznak, hanem együtt. A jászberényiek süidőmoz- galmát ismeri már az egész megye. Tudnak róla, beszélnek róla. Viszont az a meglepő, hogy másutt nem igen követték e kezdeményezést. Legtöbb járásban eleve hamvába hótt dolognak tartják. A jászberényi vezetők is tudták, hogy ez a mozgalom kezdetben nem lesz valami népszerű és a szövetkezeti gazdák egy része nem fogadja kitörő örömmel. Mégis útjára bocsátották, bár volt olyan tsz tag, aki azt mondta: „Beadtam a tehenet, a gazdasági felszerelést, a vetőmagot, most ismét adjak?” Sok fáradtságba került és még kerül ma is ezeket az embereket meggyőzni a süldőmozgalom hasznos voltáról. Végeredményben most néhány hónap múltán mégis megállapíthatjuk, hogy ez a mozgalom jó talajra talált és sikerült. A járás valamennyi községét felsorolhatnánk, — mindenütt több, kevesebb eredményt értek el, jóné- hányszáz süldőt bevittek a közösbe és még akkor is eredményes ez a mozgatóm, ha egyik másik tsz-ben a tagok pénzben járulnak hozzá az egy süldő mozgalomhoz. A tanulság, ahol bátran dolgoznak, nem riadnak vissza a látszólag népszerűtlen feladatoktól, ott van is eredmény. Mindez és még sok más ismert már. Felmerül a kérdés, miért foglalkozunk a jászberényi eredményekkel újból és újból? A válasz viszonylag egyszerű: Azért, mert sokan azt hiszik, hogy az ottaniak módszere, valami fé tve őrzött szabadalom, — nem lehet és nem szabad átvenni. Pedig át kellene venni és alkalmazni éppen a szövetkezeti mozgalom megszilárdítása érdekében. Hol van az előírva, hogy csak a jász fényszarusiak építhetnek 9? munkaegységből helyi anyagokból 500 férőhelyes, föld- besüllyesztett baromfiólat és .............................................. nem akármikor, hanem most C a télen. Csinálni kellene ezt san csorduló, halottsirató, harcot fo- , megyeszerte százával és nem gadó, könnyektől homályosuló sze- ; majd, hanem már most. Igaz mekre... Mégis csodálatos nyugalmat, ” tél van, hideg van, dehát önbizalmat érzett. Az ajka összeszo- S nemcsak a kunszentmártoni. rult. t vagy a tiszafüredi járásban Llirtelen szélroham rázta meg az t van tél és hideg, hanem a “ állomás kicsiny gerendaépüle- ? jászberényi járásban is, s ez tét... A láthatár szélén egyszerre S utóbbi helyen mégis do'goz- égigérő hóoszlopok bukkantak fel. A ? nak. Nem ezt azt, hanem a csillagok riadtan húzódtak magasabb- C legfontosabbakat végzik. ra a lilaszínű égbolton, a végtelen £ a JÁSZBERÉNYI járás havas síkságon tombolva, süvítve y terű' étén a romos, kihasznámagyarázzák meg a kezdeményezés jelentőségét, minden lehető módon támogassák a szakemberek törekvését a kolhozokba. Az üzemi, a helyi szakszervezetek feladatul kapták, hogy a kolhozokba állandó munkára jelentkezett mérnököknek segítsenek az átköltöztetésben, s tartsanak velük szoros kapcsolatot. Ultrapontos műszerek A leningnádi szerszámgyárban olyan műszereket készítettek, amelyek 0,1 mikron pontossággal mérnek. — Az emberi hajszál a 0,1 mikronnál 500-szorta vastagabb. Az új műszereket különböző készítmények, különösen precíziós műszerek csapágyalkatrészeinek mérésére szánták. latlan tanyák egy részét kevés költséggel és munkával baromfiólakká alaki ják át. De nem áprilisban, vagy mávágtatott a burán. Előtte úgy hajlong tak a porhó oszlopai, mint bajadérok a nagy ázsiai zsarnokok lakomáin. Vérfagyasztó, csontot repesztő, fagy- lehelletű viharok nyihogtak jégsar- í jusban, hanem már most. A kantyújúk alatt és a falvak riadtan £ jászberényi pé’da követendő húzták magukra a hótakarót, mert hallották a nagyúr rettenetes léptét. Igaz, sokféle maradi nézettel meg kell még birkózni hiszen nem olyan egyszerű A gyermek arcán a sírás fintora y dolog ebben az időben az jelent meg. Négykézláb állva vissza- ' ............................ ... hú zódott az anyjához és makacs sírással cibálta máladozó szoknyáját... _____ _____ ________ A beteg érezte, hogy az emlék eze;e s« példa mutatja; hogy nincs lefelszítja a régen fellobbant, de egész g hét étien. Nem arról van szó, életén át izzó érzések lobogását és a dermedés lassan szétfoszlik... embereket különböző feladatok elvégzésére mozgósítani Viszont éppen a jászberény A nagycsizmás kisfiú öregektől ki hogy most va'amiféle dicshimnuszokat zengedezzün és kinyilvánítsuk az ottani , . , , , . . . . - oktatott falusias illemtudással levet-« munka tökéletességét Ez fe és úgy jeleztek sorsat már most, mtnt szelében... Féktelen ifjú vágy égette je órmótlan sapkáját. Kék szemében? lesleges és a jászberényi elv a hindu kasztok homlokjelei a pária életét. fc int a nagy síkság szélén egyre sűrűsödtek a lilásszínű, halálosan hideg ködök. Valahol messze, messze a láthatáron túl, a nagy keleti pusztákon a burán járta őrült táncát és lilás ködök megrezzentek távoli le- helletétől A haldokló tovább nézte a rongyokat, a gyermek ügyetlen, tapogató mozgását. Arcán látszott, amint a gondolatok lassan, hidegen, méltóság- teljesen úsznak fokozatosan eszméletlenségbe süllyedő ágyán, mint karcsúnyakú mesemadarak a fekete vizeken. A fogoly tudta, hogy mit gondol a másik. Ott a rongyokban, mint ropmegkínzott testét... Szeretett volna erős lenni. Erősebb, mint a roppant folyamok, a bilincsbeverő szibériai tél, erősebb, mint a fellegekettépő burán. Erős. mint a mesék óriásai, hogy lehámozza a rongyokat a gyermek testéről és valami titokzatos varázslattal összetörje az előre meghatározott osztálysors fekete átkát. Az erő a nagy titok. A milliók ereje, mely úgy izzott a kicsiny gyermektestben, az atomok legyőzhetetlen energiája. A börtönőr vicsorgó szitkokkal elfordította puskáját... A puskatus a fogoly mellét érte... Ahogy vissza- tántorodott, megrántotta a hozzábilincseltek láncát és egyszerre négyen dőltek a váróterem sarkába... Csend lett. A gondolat kihunyt az ütés fájdalmában. A szemhéjuk súlyosan ereszkedtek az ifjún, viharo; társak nem is igénylik. Csu pán arról van szó. hogy bát- ; rabban lépjünk előre — Szp. — iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiniHír nem félelem, csak várakozás, áhitat és az egészséges ember öntudatlan fölénye volt. — Vladimir Iljics... Hogy van? — f kérdezte halkan, kicsit számonkérő- en úgy, ahogy a felöltözött hosszú, utat megtett ember szól ahhoz, akii Tizenhárom hónap „még mindig” az ágyban van. A beteg vaskos, erős ajka szélén először lassan, aztán egyre diadalmasabban terjengett a mosoly. A csillagos égboltot látta a széles ablak üvegén túl, a fiú kócos, szőke feje mögött. A végtelenséget, melyben végtelen erőket feszítő, végtelenbe törő akaratok útjai tárultak. — Elek... — szólt halkan, de tisztán, érthetően. És mikor látta a fiú arcán a gyerekes öröm elragadtatását — újra mosolygott. — egy esztendő ■ Sikerrel — mintegy 101,2 százalékos tervte'jesítéssel — zárta az elmúlt évet a szolnoki Bőripari KTSZ. A milliomos szöve'kezet tagjai ; egy havi fizetésüknek megfelelő összegű osztalékot kapnak. Számbavéve azt is, hogy most készült el 3 millió forintot érő fizernházuk, I;» tagság elégedett lehet.
