Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-25 / 303. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKt (miMl MEGYEI) 87 ezer téli csibe a termelőszövetkezetekben Szolnok menyei ifjúsági csapatok hozták el a KlsZ Központi Bizottságának vind trzászia/át 620 ezer nyárfa a folyópartokon Megyénk mezőgazdasága, termelőszövetkezeti mozgalmunk számokban is hatalmas eredményekről tanúskodó összefoglaló jelentéssel zárhatja az évet A megyei pártértekezlet nyomán, de már előbb is a kommunisták mozgalmat indítottak el a termelőszövetkezetekben. Adjunk a népgazdaságnak télen is baromfit, gyarapítsuk jövedelmünket téli csibenevelésseL Október 28. óta tizenöt megyei termelőszövetkezet összesen 87 ezer 300 naposcsibét vett át idáig a keltetőállomásoktól. A legtöbbet — 24 ezer 700-at — a túrkevei Táncsics Tsz-ben nevelik. A túrkevei Vörös Csillag és a kunhegye- si Vörös Október Tsz 6—6 ezret nevel. A mezőhéki Táncsics 5 ezer, a mezőtúri Kossuth Tsz 4 ezer 500 téli csibe gazdája. Győzött az új Itt is. Sokan attól féltek, nagy lesz maid az elhullás. Nos, mindössze 8 százalék alatt van és különösen a kisújszállási Búzakalász és az ottani Kinizsi termelőszövetkezetek csirkéje olyan szép, hogy csodájára járnak a tsz tagjai is. A nagymennyiségű téli nevelésű csibét januárban .küldik Svájcba és hazai szabadpiacra tű dekagrammon súlyban. Egymillió csemetét ültetőit el a Szolnoki Vízügyi Igazgatóság A Szolnoki Vízügyi Igazgatóság teljesítette fásítási tervét. A vízügyi munkások jóvoltából 620 ezer nyárfa, együttesen pedig egymillió csemete (a többi zömmel füzes) került földbe. A nyártelepítés összefüggő nagyobb táblákban történt, a többi faféleségekkel pedig a már beültetett területeket pótolták, felújították. Főleg a Zagyva, Tisza, Körös környékén és a igyobb csatornák partján végeztek fásítást a vízügyiek. Legtöbbet a tiszafüredi, kunhegyes! és a szolnoki szakasz- mérnökségek területén ültettek eL Az új telepítésű nyárerdő 250 hektárt jelent, a mintegy 150 hektárt tesz ki a fűzesek és a felújítás területe. Kitűnően szerepeltek megyénk Ifjúsági munkacsapatai az országos versenyben A KISZ Központi Bizottságának a takarmányalap megteremtését célzó mozgalmaira azonnal mozgósított a megyei párthatárózat után a Szolnok megyei KISZ bizottság. Szolnok megye fiataljainak lelkesedésért mutatja az a szám is, hogy 74 ifjúsági silózóbrigád 804 fővel 100 ifjúsági kukoricatermesztő munkacsapat, 1184 fővel és 73 állami gazdasági ifjú-traktoros nevezett be a versengésekbe. A silózó ifi csapatok több mint 3000 hold siló- kukorica művelését végeztek el, 28 ezer 378 köbméter új siíógödröt létesítettek, s 65 ezer köbméter silóteret tisztítottak. Jóminőségű silótakarmányt pedig 120 ezer köbmétert készítettek. A KISZ Központi Bizottsága értékelte az országos versenyt. Az első négy díjból kettőt megyénk hozott el, s a túrkevei Vörös Csillag Tsz D omán Gyula brigádja 13 ezer köbméter silóteljesítményével holdanként 269 mázsa silókukorica termésével 5000 forint jutalmat kapott. Ugyancsak első díjat nyert a mezőhéki Táncsics ifjúsági ciapa- La. Másé iik hely'Vette* *t tek a tiszaszöllősi Szarvas Imre és a Csorbái Állami Gadaság ifi csapatai. Harmadik díjakat a kisújszállási Búzakalász, a mezőtúri Üj Reménység, az Abádszalóki Lenin és a Pusztakürti Állami Gazdaság ifjúsági silózó csapatai nyerték aa országos versenyben. Kukoricatermesztésben öt első dijat adott ki a KISZ Ke :ponti Bizottsága. A Tisza szentimrei Állami Gazdaság V. Papp Borbála vezette ifjúsági csapata (nyolc fő) 88 holdon amerikai hibrid vetésű kukoricában májusi morzsolt- ban 46 mázsa 90 kilót takarított be holdanként, még az állami gazdaság is igen magái 31,20 mázsa átlagtermésével szemben. Ezzel a tízezer forintos első díj és a központi bizottság vándorzászlójának tulajdonosa lett. Ugyancsak első és tízezer forint jutalmat kapott a mezőtúri Üj Reménység kukoricatermesztő ificsapata. Második helyezettek ötezer forint jutalmat kapott a mezőtúri Kossuth és a túrkevei Búzakalász kisze- sei. Harmadik helyet pedig az abádszalóki Lenin ifjai nyertek az országos versenyben. Az állami gazdaságok ifjú traktorosainak országos versenyének győztese a Tisza- szentimrei Állami Gazdaság szuper Zetor traktorával dolgozó Molnár Ferenc. Éves tervét 217 százalékra teljesítette, s ezzel a Központi Bizottság vándorzászlaját és a vele járó pénzjutalmat is megszerezte. Országos második helyezett a Szenttamási Állami Gazdaság Sz—100-as lánctalpasának vezetője, Ber- náth István, KISZ-ista. B. L. SZABAD A PÁLYÁI NAGY-NAGY TŰZ LOBOG F ’ agyos tél vott akkor Is. Talán — karácsonyes- A költő kitekintett az ab- akon; nem ékeskedtek rajta egvi rágok, mert odabent is hideg voll A költő egyedül volt és érezte — egyedül vannak a -többiek is. Kegyetlen, hideg a téli világ, egyéniségének scdfk korlátáit« sár Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, hogy melegednének az emberek. Ráhányni mindent, ami antik, ócska, csorbát, töröttet * ami új, meg ép, gyermekjátékot. — 6, boldog fogócska! » rászórni szórva mindent, ami szép. K költő egy pillanatra meg- gondolkodott; Aztán írta toil lt, cáfújt dermedt ujjaira, vábtw Dalolna forró Idwo az égig róla • kezén fogná mindenki földijét. Rég születtek ezek » sorok József Attila tollán. A költő nem érte meg, hogy azt a tüzet megrakják. Elveszett a hideg télben, amely évtizedeken át borult Magyarországra. Itt-ott próbáltak az emberek külön tüzet rakni, kis, Dislákoló lángocskákkal: kis családok ülték körül a lángor kát, míg künn tovább dühöngött a hóvihar. Kegyetlen törvények uralkodtak abban a világban. Kevés volt a tüzelő: * mert sok ember félt a fagyástól, félt mindenkitől: hlss talán előle viszi el a tüzrevalót A szegények megosztották volna egymással, de csak a nincset oszthatták meg: csak távolról nézhették a kastélyok csukott mesekapuját. Magas kerítések osztották szemmel is láthatóan, kézzel tapinthatóan, sok részre a világot Mérges, élesfogú házőrzőkutyák kószáltak az ezüstfenyőktől díszített kertekben, s míg a vastag falak mögött állt az úri bál. néha puskalövések dördültek! Cudar világ volt, hiszen emlékszünk. Hogy a költő szavával éljünk, a munkabér, a munkaerő ára cincogott zsebünkben, úgy mentünk haza; Nem lehetett tudni, kinek mit érlel sorsa. Kará- csonyestén őt, s költőt faggatjuk arról a korról. Mit is érlelhetett annak a sorsa, ld ültetett volna krumplit harmadába, de nem volt szabad 'öld egy kapa se? Ismerjük 'két, sokan még emlékeznek s reménytelen akkori maga- ragukra. S annak sem voll óbb, kinek öt holdja termett, ompos tyúkja kárált a torsra gondjai fészke volt a verem k juthatott-e valamire, ki nagy családjára dolgozott zakadásig, — s csak a lány nent moziba. Jobb volte an- oak élete, kl krumplit mért ót, kenyeret, hozómra, új- ágpapírba; az adó hosszt olt, nasv a bér. hiába szá molt többet, haszna nem voli -mmi sem? A költő nem érhette meg hogy a nagy tüzet megrak- iák. Pedig azt a hideg vilá got nem lehetett felmelegíte ni az otthonok megannyi ki gyertyájával! Nagy tűzre vol szükség, amin elég minden ami antik, ócska. Máglyára, amelyen meleget ad már az új és az ép, a sok gyermekjáték: minden. H osszú évtizedek teltek el, amíg fellobogtak a lángok. Harc kellett hozzá: sokat bújtak az üldözöttek, amíg máglyára lehetett dobni az antikot, az ócskát: a kapitalizmus egész lomtárát. Elégtek a lángnyelvek között a részvények — senkinek mindenkit, áthághatatlan hó- s halmokat hord a házak közé. 1 De néha úgy tűnt, hiába jön \ a természetben a tavasz, a < fagyos torlaszok láthatatlanul t ottmaradnak az utakon és el- * választják egymástól az em- - bereft Pcrcegett a toll a , papíront i sem fizetnek többé osztalékot Elégtek a mesgyekarók, velük a földhözkötött gonddal teli paraszti lét is, elégtek a kastélyok magas kerítései, a divathölgyek gyémántjai, az urasági hintók ostora, vastag kemény kalapok és recsegve hamvadt el a sok nyomortelep. És csodálatos dolog történt: minden, ami ekkor égett régen hideget árasztott magából, dermesztő, kristályos áttetszővé tette a levegőt — most. hogy felcsaptak a lángok, egyre melegebb lett A nagy-nagy tűz lobog ma is, lassan teljesen megemészti a múltat. Árad belőle másféle meleg is: annak hője, ami új és ép. Árad belőle a szellem, a tudás, a megismerés melege. Uj eszmék tüze, s az új, bélelt télikabátok melege is — a kettő összefügg. Melegítenek a játékok is: ugye megfigyelték az arcokat az utcákon, milyen meleg fénnyel égtek ezen a karácsonyon, hogy melegítettek a boltok, tele élettel, fénnyel, vidámsággal, megannyi kis Jancsival meg Juliskával? Ez Is a nagy tűz hatása: a szocializmusé. Milyen jól érezte akkor a költő: Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni, Hisz zúzmarái a város, a berek. Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni és rakni, adjon sok-sok meleget. Azt a tüzet, 6 jaj, meg kéne rakni, hogy felengednének az emberek! Ma már nem olyan szomorú kitekinteni a sötét téli éjszakába. Tudjuk, hogy a levegő csípős, de a társadalom meleget áraszt Nem menedék ma már az otthon, hanem kis sejtje az egésznek. Nem fenyegető veszélyről, ijesztő konkurrensről beszélnek a távoli fények, hanem arról, hogy ott is emberek élnek, barátaink. Ma biztatón, csendes, de biztos remegéssel ég a tűz; jó, ha eszünkbe jut ezen a csendes estén, kik voltak azok. akik ezt a tüzet meggy újtották. , O k is csak fázó emberek voltak, mint a többi — csak éppen felismerték, amíg - a tüzet más nem rakja, az ő I dolguk és az ő kötelességük ; ápolni, ébreszteni. Először ki- : esi volt a láng, de ők, a kom- 1 munisták, nem csüggedtek, t Saját lelkesedésükkel táplálták és sokan maguk is elég- I tek. De érezték, sorsuk, haláluk nem hiábavaló, mert i egy kicsit megint melegebb ; lett. Először nevettek rajtuk, i aztán üldözték őket, hamut . és vizet öntöttek a vörös táncot lejtő nyelvecskékre — ’ de végleg elpusztítani nem i tudták soha' Mindig akadt . favágó, aki „nem szisszent l minden kis szilánkhoz”, hanem döntötte a tőkét, csak úgy rikoltozott belé az úri ’ pusztaság. Másutt még gyer- - tyák pislákoltak, ők a nagy - tüzet szították. S hogy felengedtek az emberek, mióta mindannyiunk- * ra világít a szocializmus! * Hová lett a régi igazság: az i, én házam, az én váram? Hot vá a másik: ember embernek farkasa? Az egyik sírba vitte a másikat: hiszen ki ellen várat építeni, ha ember embernek barátja, társa. Az én házam ma az én otthonom —, de felépíteni segít az egész nép, segít a környék, a gyár, az ország. Hová lett a régi igazság: a kultúra kevesek kiváltsága. Lobog a nagy tűz és az emberek ma a távoli tanyákon figyelő tekintettel szemlélik a budapesti opera- előadást a „képet adó rádión”. Hova röppent a régi idők fülemüle-füttye, ezernyi rossz szomszédság, török átok, viták, ha valaki a szomszéd földbe beleszántott —- ma lágyan ölelik egymást a földek, ó ha látná Attila! Meleg van, hiszen a nagy tüzet megrakták. Felengedtek az emberek: de a jó idő, a langyos fuvallat még nem jutott el mindenhová. Ezért rakjuk tovább együtt, közösen a tüzet. Hiszen akad még ócska, ami ma még őrzi a fagyot, itt-ott még állnak a kerítések — mindez egyszerre meleget ad majd, ha elég. S van itt megannyi új, mit jó lesz rászórni szórva, kemény akaratot és ifjúi hevet, munkát, jó serényei, megannyi szép szerelmet. A lángok most már valamennyiünket melegítenek: valameny- nyiünk ügye, hogy lobogjanak tovább, még jobban. T él van, de nem fázunk. Egész közel ropog a nagy tűz. Égig dalolnak forró lángok róla s lassan kezén fogja mindenki földijét. Baracs Dénes