Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-16 / 295. szám

1959. december 18. SZOLNOK MEG YB NtPLAP 3 \ I Napirenden: I960 Üzemeink általában a várt­nál sokkal jobb eredmények­kel zárják az 1959-es gazda­sági évet. Az Alföldi Kőolaj- fúrási Üzemnél például ta­valy egy munkásra 78.6 le- furt méter jutott, — most év végére 104.8 várható. A jász­berényi Fémnyomó- és Le- mezárugyárban a termelé­kenység előreláthatóan több százalékkal lesz magasabb, mint a múlt évben. A 10. sz. Autóközlekedési Vállalat több mint ötmillió forint nyereség­re tett szert, Számtalan ilyen példa bi­zonyítja, hogy vállalataink­nál biztos alapot teremtettek a gyorsabb ütemű továbbha­ladáshoz. S a most felülvizs­gálatra küldött tervjavaslatok arról tanúskodnak, hogy gaz­dasági vezetőink nem is fe­ledkeznek meg erről. A ked­vező lehetőségeket kihasznál­va, minden üzemben túl akarják szárnyalni az idei szintet. Az Aprítógépgyárbm például több, mint 31 millió forint értékben növelik a tel­jes termelést. A törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyár jóval több gépet gyárt jövőre, — egyirányú tárcsá­ból 610-zel summázza idei tervét. Hasonló a helyzet megyénk többi vállalatánál is. Éppen ezért alapos gond­dal, kellő előrelátással kell felkészülni 1960-ra, hiszen nem mindegy, hogy a terme­lésnövelést hogyan, s milyen áron érjük el. Elsődleges fel­adataink közé tartozik a munka egyenletessé tétele, a túlórák minimumra való csökkentése. Nem szabad megismétlődni annak, hogy az évet adóssággal kezdje né­hány üzem, s aztán maximá­lis erőkifejtéssel pótolja mu­lasztását. Az anyagmegrendelésektől kezdve, a helyes kooperáció megszervezéséig sokminden szükséges ehhez. Legfonto­sabb azonban a belső tarta­lékok feltárása, az üzemek adottságainak jobb kihaszná­lása. Jónéhány helyen már hetekkel ezelőtt munkálkod­tak ennek érdekében. A Me­zőgazdasági Gépjavító Válla­latnál például a techno'ógiai csoport már hosszú ideje az 1960-as terv megvalósításá­nak előkészítésén munkálko­dik. A jászklséri téglagyár­ban — az előző időktől elté­rően — előkészítik a nyers­anyagot a következő gyártási idényre, hogy ezáltal is ja­vítsák termékeik minőségét Igen hasznosak és nélkü­lözhetetlenek az ezekhez ha­sonló, kellő előrelátásról ta­núskodó intézkedések, de egymagukban véve nem ele­gendők. Múlhatatlanul szük­séges megtárgyalni a jövő évi terveket a munkásokkal, mégha'Igatni véleményüket, kikérni javaslataikat. — Fi­gyelemreméltó észrevételei­ket érdemes a műszaki fej­lesztési tervbe is bevenni, s újításként jutalmazni azokat Eredményre vezet, ha az új gyártmányokkal illetve a ré­giek korszerűsítésével, az új technológiával kapcsolatos problémákat ismertetik a munkásokkal, segítségüket ké­rik azok megoldásához. A szolnoki Járműjavító Válla­latnál 30—40 ilyen problé­mát ismertettek a dolgozók­kal. A Tisza Cipőgyár példá­ja is igazolja; sokat jelent minden üzemrész, minden munkahely felülvizsgálása, a munkaszervezés megjavítása, a berendezések ésszerűbb át­csoportosítása. Ezekkel kap­csolatos szervezeti intézkedé­sekkel rövid idő alatt közei 10 százalékkal nőtt a terme­lékenység az üzemben, Érdemes tanulmányozni a szakirodalmat, s megyénk üzemeiben is meghonosítani a fejlett módszereket. Sok olyan megmunkálási eljárás van ugyanis, mely előnyös, rész­ben ismert is — csak nem alkalmazzák. Előnyük pedig vitathatatlan. A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár- ban például most vezették be a védőgázas argon hegesztést az alumíniumból készülő gyártmányoknál. A régi eljá­rásnál sokkal előnyösebb, tö­kéletes varratot biztosít. A megyében máshol nem alkal­mazzák még. A Törökszent­miklósi Mezőgazdasági Gép­gyárban jövőre akarják beve­zetni az örvénylő menetvá­gást. Egyes alkatrészek meg­munkálásánál egyharmadára csökkenti ez a műveleti időt. S ezek mellett a gyárak sa­játosságait figyelembevéve, mennyi új módszer lehetsé­ges még! A korszerű gyártástechno­lógia alkalmazása, az újítások bevezetése, a termelés gyor­sítása, a munka megkönnyí­tése mellett a gazdaságosabb termelés, a nagyobb nyere­ség miatt is figyelemreméitó- A Mezőgazdasági Gépjavító­ban például többezer forint­tal csökkent ezáltal egy-egy motor felújításának költsége. Más üzemekben, más termé­kekkel kapcsolatban — így a hűtőszekrénygyártásnál — hasonló a helyzet. Mindez azt bizonyítja, hogy vannak még kiaknázatlan tar­talékaink, eredményesen munkálkodhatunk, csak kez­deményezésre készen, meg­fontoltan, — de nem százszo­ros biztonságra törekvőén kell dolgoznunk. A jászberé­nyi Aprítógépgyár fiatal mű­szaki gárdája sok új dolog­ba belevág. Elvállalták pél­dául egy exportra kerülő fa- f o r g á c s-lapgyártó üzem tervezését „Túlságosan bát­rak vagytok” — szokták ne­kik mondani, — de kivetni­valót nem találnak munká­jukban. Bárcsak minden üze­münk vezető kollektívájára el tudnánk ezt mondani a kö­vetkező gazdasági évben, hi­szen az új gyártmányok, új munkamódszerek bevezetésé­vel kapcsolatos akadályok le­küzdése ma már nem is any- nyira bátorság kérdése, ha­nem alkotó korunk sürgető követelése, —- simon — SOKAN’ — még szövetke­zeti vezetők is — úgy gon­dolják, a tervek elkészítése, összeállítása valami évről év­re megismétlődő mechanikus feladat. Az egyik gazdasági év befejezésekor, a másik el­kezdésekor meg kell csinál­ni, és ez nagyjából abból áll, hogy a különböző rubrikákba beleírunk ilyen vagy olyan szép mutatós, esetleg kevésbé szép, vagy kevésbé mutatós számokat. Utána meg majd lesz valahogy. Nos, aki így gondolkozik, az nem érez fe­lelősséget a közösséggel szem­ben. Mert a tervkészítés gond és felelősség. Mindig az, de most különösképpen, hiszen parasztcsaládok százainak jobb megélhetéséről, az öt­éves terv megalapozásáról van szó. Erről beszélgettünk a jász­telki Alkotmány Tsz-ben több gazdával, közöttük Kónya Fe­renc állattenyésztővel — aki esztendővel ezelőtt még egyé­ni gazda volt —, Budai János főkönyvelővel és Pál Imre KISZ titkárral. Abban meg­egyeztünk, hogy a terv akkor jó, ha célratörő, feszített és egyben megalapozott. Ez a fő ismérve, de mi minden van emögött. Előbb talán tudni kell, hogy a jásztelki Alkot­mány ez évben 471 holdról 1726 holdra nőtt. A tagok szá­ma is megsokszorozódott Ugyan, vajon célratörő len- ne-e a jásztelki Alkotmány Hol vannak a mezőgazdasági akadémiát, technikumot végzett nők? Pártunk VII. kongresszu­sán igen sok szó esett a nők megváltozott életéről. Kádár elvtárs beszámolójában és vi­tazáró beszédében is hangsú­lyozta: rendszerünk egyik nagy vívmánya az, hogy or­szágunkban a nők is felsza­badultak, emberekké váltajc. Ez így igaz. De tudjuk vi­szont azt is, hogy sokakban él még — s ez vonatkozik a nőkre is, nemcsak a férfiakra — az a maradi nézet, hogy az asszonynak a főzőkanál mellett a helye. Ez nem egyéb, mint a nők egyen­jogúságának tagadása, lebe­csülése. Nem lehet máról- holnapra leküzdeni az ilyen nézeteket, de állandóan har­colnunk kell ellene. A közelmúltban a Megyei Nőtanács közvéleménykuta- tást tartott. Azt igyekezett megtudni: hol dolgoznak a mezőgazdasági szakismerettel rendelkező nők, érvényesí­tik-e tudásukat. Igen fontos ez most, hiszen a mezőgazdá­ig szocialista átszervezésé­vel a több ezer, vagy tízezer holdas termelőszövetkezetek életrehívásával elengedhetet­len követelményként jelent­kezik, hogy jó szakemberek agronómusok, állattenyésztők kerüljenek a közös gazdasá­gokba. Az utóbbi évek során sok asszony és lány el is vé­gezte a mezőgazdasági akadé­miát, technikumot, a külön­böző szakiskolát, Az említett közvélemény­kutatás azonban érdekes, el­gondolkodtató dolgokat ho­zott felszínre. Lovász Erzsé­bet, a kúnhegyesi Ságvári Tsz könyvelője azt mondta: ha férfi volnék, csak agronómus lennék. Pedig így, nő létére is az, csak már nem ebben a munkakörben dolgozik. Me­zőgazdasági akadémiát vég­zett, négy évig agronómus- ' int dolgozott, most pedig könyvelő. Miért cserélte fel a friss levegőjű, ezerszínű ha­tárt az irodával? Kényelmes­ségből vagy talán azért, mert annak idején nem kellő meg­fontoltsággal választotta ezt a pályát? Valószínű, ezek a löntő okok. A megfontoltság hiányára más példát is említ­hetünk. F. Molnár Erzsi, a helyes kúnszentmártoni kis­lány csak azért jelentkezett a mezőgazdasági technikumba, hogy az érettségit megszerez­ze. De egy percig sem gondolt arra, hogy a mezőgazdaság­ban dolgozzék. Most a szol­noki szülésznőképző tanfo­lyam másodéves hallgatója. Nem felesleges szócséplés te­hát arra figyelmeztetni, hogy mindenki komolyan, felelős­séggel válassza meg az élet­hivatásának szánt munka­kört. > . Felmerül égy másijc kérdés is: csak férfi való agronómus- nak? Mert így vélekedett a kúnhegyesi Nagy Arpádné is, aki a Gödöllői Mezőgazdasági Akadémián szerezte meg ag- ronómusi oklevelét. Most két kicsiny gyermeke nevelése, a házatartás gondja köt« le idejét. Igaz, hogy még sok községben nem tudják bizto­sítani a gyermekeik bölcső­dei óvodai elhelyezését, de minden évben előre lépünk e téren is. A még jelenleg meglévő nehézség viszont nem vezethet ahhoz a kö­vetkeztetéshez, hogy az agiro- nómusi munkakör csak fér­fiaknak való. Ezt maga az élet megcáfolja. Hosszan so­rolhatnánk asszonyok, lá­nyok nevét, akik ezt a mun­kát végzik. Példaként csak egyet említünk közülük: Sze­keres Györgynét, a kisújszál­lási Búzakalász Tsz állatte­nyésztési agronómusát. Igaz, hogy most a fiatalasszony kisfia születése óta könyve­dként dolgozik, de közben tanul. Megszerzi az agrár- mérnöki d'olomát. hogy majd visszatérhessen a szíve szerint választott hivatáshoz Uj lehetőség: süldőire vetési a'tció Az Élelmezésügyi Miniszté­rium rendeletet adott ki, ame­lyik Intézkedik a süldőneve­lési szerződések beindításá­ról. Megkérdeztük Csorna János elvtársat, az ÉM me­gyei Felvásárlási Kirendelt­ségének vezetőjét, ismertesse az említett intézkedést. — A lényege az, — mon­dotta Csorna elvtárs, — hogy a tsz tagok és egyéni gaz­dák a háztáji sertésállomány szaporulatára süldőnevelési szerződést köthetnek az Ál­latforgalmi Vállalattal. Szer­ződés minden olyan 8—20 ki­logrammos malacra köthető, amelyik továbbhizlalásra al­kalmas. A süldőket a szerző­déskötés napjától számítót* 2—5 hónap alatt kell átadni 40—60 kilogrammos súlyban A termelőt minden leszer­ződött süldő után 200 forint előle«* illeti. Az Allatfnrgalmi Vállalat a leszerződött süldő­kért a mindenkori állami szabadfelvásárlási árnál ki­logrammonként 50 fillérrel magasabb árat fizet. Legala­csonyabb átvételi ár fehér- hússüldőknél 15.50, egyéb faj­táknál pedig 14.50 forint le­het kilogrammonként. —■ Mi indokolta ezt a ren­delkezést? — Az idei évben elég Jó volt a sertésszaporulat, s a szabadpiacon megnövekedett a kínálat. Ennek eredménye­ként estek az árak, ami igen rossz hatással volt a tenyész­tésre. Több helyen a háztáii anyakocákat hizóba fogták és nem törekedtek az álló- Íny szaporítására. így az Adat­forgalmi Vállalat sem tud elegendő mennyiséget felvá­sárolni, s nem tudja biztosí­tani a tsz-ek hizó alapanyag szükségletét — Milyen előnyökkel jár s süldőnevelési szerződés? — A termelő így nincs ki­téve a szabadpiaci ■áringa­dozásoknak. állomé r"’űnak szaporulatát mindig biztos piacon, előre ismert, viszony­lag magas árakon értékesít­heti. Nem megvetendő a da­rabonkénti 200 forint elVpg sem. Ezzel a tagok egyszer­smind elősegítik a tsz-ek el- 'átását is, hiszen közismert, hogy a közös gazdaságok a hizóállományuk egyrészét felvásár'ásból biztosítják. — Ezenkívül követésrerrél- tó az öcsödi Kossuht Tsz kez­deményezése is, ahol a tsz az Állatforgalmi Vállalat kikap­csolásával közvetlenül a ta­gokkal köt süldőnevelési szerződést hiányzó állatállo­mányának pótlására. — gm. — Az akaraton, a hivatássze- reteten nagyon sok múlik. S azon is, hogy tud-e küzdeni valaki életcél jáért. munkájá­ért. vaev meptonvmf félreál! a nehézségek láttán. így cse­lekedett Tarr Julianna. — Könnyein feladta a harcot, amikor 1953-ban az akadé­mia elvégzése után a tisza- roffi ötéves terv Tsz-hez ke­rült, s ott arra hivatkozva nem tartottak igényt mun­kájára, tudására, hogy a tsz elnöik is ellátja az agronó- musi teendőket. Küzdeni kell azért, hogy az új győzzön a régi fölött, megváltozzon az emberek gondolkodása, s a maradiság ne gátolhassa a fejlődést. Azt is tudnia kell minden asszonynak és lánynak, hogy szavak helyett is a tettek be­szélnek. Jó munkával, helyt­állással kivívhatják az, elis­merést, s ezzel maguk is se­gíthetik a nők teljes egyen- iogusáaána.k gyakorlati érvé­nyesülését. Na<rv Katalin Gond és felelősség a jásztelki Alkotmány Tsz-ben Tsz terve, ha a megfelelő rub­rikába most azt írnák, hogy jövőre 600 hizottsertést adnak el. Igen, mindenképpen az lenne, mert ez évben a szö­vetkezet gazdái a 471 holdra 200 hizottsertésre szerződtek. Tehát ha azt vesszük, akkor jövőre a földterület növeke­désének megfelelően a 600 még nem is olyan sok. VISZONT mégis rosszul tennék, ha csupán a szép szá­mok kedvéért a 600-at feltün­tetnék, de nem gondoskodná­nak ennek megalapozásáról. S most a Jásztelki Alkotmány Tsz-ben ez az egyik legfőbb gond: a hogyan? Legutóbb közgyűlésen beszélték meg az egy süldő és egy pár tyúk mozgalmat, aminek az a lé­nyege, hogy minden család — éppen a jövő érdekében — a háztáji gazdaságból egy sül­dőt és egy pár tyúkot ad a közösbe. A közgyűlésen kü­lönbözőek voltak a vélemé­nyek. Néhányan nem tartot­ták jónak az elgondolást. Má­sok amellett kardoskodtak, hogy a szövetkezet vegye meg a süldőt, s a tagok fizessék ki a tsz-nek. Erre akadtak előbbrelátó emberek, akik ki­jelentették, hogy ez végered­ményben annyit jelent, hogy a szövetkezet az egyik zsebé­ből a másikba teszi a pénzt, mivel a lényeg nem a forin­tokon, hanem a süldőn van. A vita még nem dőlt el. Annyi azonban bizonyos, hogy a termelőszövetkezet gazdái­nak érdeke a legutóbbi meg­oldást igényelné. S nézzük, mit jelentene ez? Vegyük csak sorjába a dolgokat. Elő­ször azt, hogy 200 hizóra jö­vőre is megvan az alapanyag. Ha a tagok összeadják a sül­dőket, százzal már több lesz. Januárban lefial 30 koca, 270 malacra számítanak, a tagok által beadott 100 süldő árá­ból hizlalás után jövőre még a 270 malacot is meghizlal­hatnák és eladhatnák. így jönne ki nagyjából az a bi­zonyos célratörő 600. De lám, milyen nagy gond a terv ki­vitelezése, a tagokkal való megértetése. Tudniillik ezen a bizonyos 100 süldőn nagyon sok áll vagy bukik. Miért? Azért, mert a jelenleg meglevő, ez évben termő 470 hold még nem adott annyi takarmányt, hogy abból a januári mala­cok is meghízzanak. Viszont a száz hizó árából lesz majd annyi pénz, hogy abból a 270 januári malacot meghizlalják. S ki látja mindennek hasz­nát? A szövetkezet minden tagja. De csak abban az eset­ben, ha győz a józan ész. Hasonló gonddal és felelős­séggel jár a növénytermesz­tés hozamainak növelése. A tsz szórófejes öntözőberende­zést vásárolt, hogy az öntö­zési lehetőségeket most már még jobban kihasználják. Ez már adva van. Kétszáz hold öntözése biztosítottnak lát­szik. Ugyanakkor azon Dan a Kápolna-dűlőben még két­száz holdat öntözhetnének, ha a télen megépítenék a víz­tárolót. A vezetőség foglalko­zik a tervvel és kidolgozza. Azért teszi, mert érzi a fele­lősséget a tsz-ben élő csalá­dokkal szemben. Viszont a termelőszövetkezet tagjai se­gítsék megvalósítani a veze­tőség elgondolását, mert attól még nem lesz 30 mázsa má­jusi morzsolt kukorica, ha szépen, gondosan beírják a rubrikába a 30-as számot, s a többit a mennybenlakóra bízzák. A tsz nyolcvan tagja a kö­zös munkát még nem kezdte el. Ha csak ez a nyolcvan ember megérti, hogy miről V£ . szó, ha szerszámot vesz a kézbe, a Kápolna-dűlőben tavaszig elkészülhet a víztá­roló. S itt van egy másik do­log, ami jelenleg szintén a vezetőség gondja: megértetni az emberekkel, hogy milyen nagy tétről var szó és hogy mennyire nem babra megy a játék. Az a terv, amely most ' észül, mindannyiuké. De ak­kor lesz mindannyiuké, ha minden részét értik, jelentő­ségét felismerik. A TERMELÉSI terv össze­állításának itt leírt része meg sem közelíti, legfeljebb csak érzékelteti, hogy milyen fele­lősséggel jár s milyen hagy felkészültséget igényel az, hogy ne csak papíron marad­jon, hanem meg is valósul­jon. A jásztelki Alkotmány Tsz-ben még vitatkoznak, ér­velnek és ahogy szokás mon­dani, megrágják a dolgokat, így van ez rendién. így, csakis így biztosíthatják, hogy a terv mindenkié legyen, ezenkívül célravezető, feszí­tett és egyben megalapozott. Sz. P. A szerfásípítkezések kritikíiárái A Jászságba útnak indítot­ták a darabárus szállítmányt nyolc, vagy tíz szerfásépület vasanyagával. Miért, miért se, ezt a nagymennyiségű vas­anyagot egy termelőszövetke­zetnél akarták kipakolni. A szövetkezet vezetői persze til­takoztak. Más. Tiszaszentim- rén az egyik épület anyagát nem a rendeltetésének hasz­nálták fel, s így elég sok kárt okoztak. Más. Valahol útnak indítottak három vas­úti tehervagont egy szerfás­épület anyagával. Kettőt ren­deltetési helyére küldtek, a harmadikat pedig száz kilo­méterrel odább. Ilyen és efféle zűrzavarban bővelkedtünk, s a Szolnok megyei Néplapban is több­ször megírtuk ezt a nem min­ennapi tervszerűtlenséget. Legtöbbször a MEZÖSZÖV vállalatot érte bírálat, s leg­utóbb egy tanácskozáson az erdőgazdaság és a MÉSZÖV két vezetője között is indu’a- tos szóváltás támadt. Az erdő- gazdaság embere bírált — kissé elfogultan —, a MÉ­SZÖV vezetője visszautasí­totta a bírálatot s neki is iga­za volt. A lényeg azonban to­vábbra is lényeg marad. A sok bába között elég sűrűn elveszett a gyerek. A MEZÖSZÖV-öt jónéhány- szor indokolatlanul érte bírá­lat, mert a szerfásépítkezések anyagának szállítását, előállí­tását nagyon sokan intézik, egész sereg vállalat, szerv és testület S ex a zűrzavarnak a legfőbb oka. Ami történt, történt. Ezen túl vagyunk. De most még idejében szólunk és kérjük a Földművelésügyi Minisztériumot, teremtsen rendet, az elkövetkezendő időkben ne ismétlődjenek meg az előbb említett és a még fel nem sorolt hibák. Ta­lán az lenne a legcélszerűbb egy kézbe adni — a felelős­ség is könnyebben megálla­pítható — a szerfásépületek anyagának előállítását, leszál­lítását stb. Ezt a Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek azért is nagyon igényelnék mert a jövőben még többet akarnak tető alá hozni ezek­ből az épületekből, sőt első­sorban a szerfásépítkezéseke* veszik igénybe. Sz. P llllltlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIII Lesz elegendő kő és kavics a iövő esztendei építkezé­sekhez Az Építésügyi Miniszté­rium kő- és kavicsipari igaz­gatóságának irányítása alatt kilenc mélyépítő ipari kőbá­nya, két építőkőfejtő és egy kavicsbánya dolgozik. Az igazgatóság 12 üzeme a párt- kongresszus tiszteletére vál­lalta, hogy az eredeti éves előárányzatnál tíz százalék­kal több építőanyagot ter­mel. Vállalták azt is. hogy 1959-ben elérik az 1960-ra tervezett termelékenységet.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom