Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-02 / 283. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. december 2. Tanácskozik a VII« pártkongresszus (Folytatás az első oldalról) ezt a követelményt elégíti ki. amikor a fogyasztási alap 40 —45 szf ' ” -'s emelését írja elő. Ez lehetővé teszi, hogy 1965-ben a munkások és alkalmazottak reálbére és reáljövedelme, valamint a parasztság egy főre jutó reál- jövedelme 26—29 százalékkal legyen magasabb, mint 1958- ban volt. A termelékenység alakulása Fock Jenő ezután a munka termelékenységével foglalkozott. A termelékenység nálunk nem alakult megfelelően, sőt 1952—1955 között egyáltalán nem fejlődött. A gyakorlatban általában az a hibás szemlélet érvényesült, amely ú°v látta, hogy a termelést elsősorban új üzemek, új gyárak létesítésével lehet bővíteni. Az új üzemekbe és az új gyárakba azonban általában nem a legkorszerűbb géppark került, s Így a technika, a technológia nem fejlődött, a termelékenység sem, vagy nem kielégítően. A termelést tehát elsősorban a dolgozók számának növelésével emelték, a munkaerőgazdálkodás sem volt körültekintő. A foglalkoztatottság — többek között iparunk nem megfelelő szerkezete következtében — nem a népgazdaságnak leghasznosabb területeken növekedett. Elhanyagoltuk a felújítást is. Nem egy iparágban ma is korszerűtlen, elhasznált gépekkel termelünk. Kevés a nagytermelékenységű automata és félautomata gépünk. A termelékenység növekedésének ütemében — az elmúlt tíz év átlagát tekintve — még ilyen hibák és hiányosságok mellett is túlszárnyaltuk a fejlett kapitalista országok egész sorát, de jelentősen elmaradtunk a baráti országokban elért ütem mögött. gálni kell a különböző műszaki gazdasági mutatókat, a termékegységre jutó nyersanyagok mennyiségét, valamint a gépek és berendezések kihasználási fokát. A termelékenység emelésének fő útját a továbbiakban is a hároméves terv időszakában megkezdett gazdaság- politika fejlettebb színvonalú folytatásában látjuk. Ennek megfelelően foglalkozunk a műszaki színvonallal, iparunk szerkezetének átalakításával, messzemenően eleget téve a gazdaságosság követelményének — folytatta beszámolóját Fock Jenő —. maid néhány iparág fejlődési irányát elemezte a termelékenység, illetve a műszaki fejlesztés szemszögéből. A fűtőanyag-mérlegünkben tervezett változásokról a töb-} bi között a következőket < mondotta: a széntermelést I 15—20 százalékkal emeljük, j az olajtermelést kétszeresére, a földgáztermelést mintegy háromszorosára. Az ötéves terv időszakában tervezett fejlesztés azt jelenti, hogy — miközben a fűtőanyag-szükséglet több mint 32 százalékkal bővül — a szén aránya fűtőanyag-mérlegünkben a tavalyi 75 százalékról 69 százalékra csökken. Terveinket reálissá teszi az a felmérhetetlen segítség, amelyet a Szovjetunió nyújt számunkra: csővezetéken szállít nagy- mennyiségű olajat. Központi Bizottságunk fontosnak tartotta, hogy a párt kongresszusán teljes nyíltsággal feltárják a termelékenységet fékező okokat és a jelenlegi helyzetet. Mélységesen meg vagyunk győződve, hogy ezen a helyzeten erőink összefogásával gyökeresen változtathatunk. Ahhoz azonban, hogy ezt megtehessük. látnunk kell a valóságos helyzetet, a megoldásra váró problémákat. — A termelékenységgel kapcsolatos elméleti munka sem kielégítő. Dicséretre- méltó kezdeményezés volt a munka termelékenysége kérdéseiről októberben tartott tudományos konferencia. Közgazdászaink tartsák fontos megbízatásuknak, hogy több segítséget adjanak a gyakorlatnak a termelékenység egyes kérdéseihez. Komoly hibákra vezethet, ha csak az élőmunka arányának szempontjából vizsgáljuk a termelékenység alakulását. Figyelnünk kell az anvagban, a gépben, az energiában tárgyiasult munka felhasználására is. Az iparban egyszázalékos anyagniegtakarítás jelenleg körülbelül 900 millió, 1965- ben pedig már 1200 millió forint értéket képvisel. Jobban ki kell tehát használni a termelőeszközöket, vizsNagy figyelmet fordítunk a villamosenergiatermelésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a viilamosenergia- termelés meghaladja az ipari termelés növekedését. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Második ötéves tervünk ideién el kell érni, hogy a tavalyihoz képest legalább 72—75 százalékkal több villamosenergiamennyiség álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását. — Az ötéves terv időszaka rövid ahhoz, hogy iparunkban egészében gyökeresen javítsuk a műszaki színvonalat. De azt meg tudjuk tenni és meg is kell tennünk, hogy — miközben tökéletesítjük iparunk szerkezetét, és egész iparunkban növeljük a termelékenységet — néhány kiemelt iparágban döntő változást érjünk el. A gépiparban elsősorban a műszeripart, a híradástechnikát. valamint az erősáramú berendezések, a vegyipari gépek, az élelmiszeripari gépek gyártását fejlesztjük. A többi ágazatban is — szerszámgépipar. járműipar, mezőgépipar. stb. — előtérbe kell helyeznünk a magasabb technikai színvonalat képviselő és gazdaságosabban gyártható gépek előállítását. Javább fejlesztjük a ipart, emeljük a termelés műszaki színvonalát A vaskohászatban elsősorban a termékek minőségét javítjuk, a választékot bővítjük, a jobbminőségű acélok és finomlemezek, a hidegen alakított termékek gyártását fejlesztjük. A Dunai Vasmű meleg- és hideghengerművének üzembehelyezésével megoldjuk a lemezáruk termelését; az utóbbi években 50 000 —80 000 tonna finomlemezt importáltunk, s ez akkor lényegében megszűnik, a jelenleg ráfizetéssel dolgozó Dunai Vasmű pedig a leggazdaságosabban dolgozó kohásza-- M üzemünk lesz. A M-Wen alakított acélgyártmányok előállításához szükséges termelőkapacitás a tavalyihoz képest 80 százalékkal bővül az ötéves terv végére. Hazánk világviszonv.V ‘h n s jelentős bauxitkészletekkel rendelkezik. Rendkívül fontos, hogy ezt az értékes nyersanyagot a népgazdaság számára legeredményesebben használjuk fel. Ma már jelentős bauxiíbányászati, tim- földgyártási és alumíniumkohászati bázissal rendelkezünk. Ezért a következőkben a félgyártmányt előállító ipar kapacitását kell fejleszteni. A Szovjetunió által nyújtott hosszúlejáratú hitelek segítségével már tavaly megkez-. -íődött a fejlesztés. Így 1962- ben üzembelén a 6800 tonna kapacitású fehérvári présmű. \ fejles7féc«-pi nemcsak a hazai igényeket fedezzük teljes mértékben, de exportra is nyílik lehetőség. Különösen fontos a vegyipar fejlesztése, mert ezzel előrelenrK+hetiük r”,:rife eg^sr HÓt r •-] o q A éti i «•* f; \7O.CVA/ jpp . > runk az elmúlt években szá-' mottevően fejlődött és egyes ágai — például a gyógyszer- ipar — szép sikereket értek el. Az ipar egészének fejlődése azonban korántsem kielégítő. Különösen a műanyag és műszálgyártás elmaradott nálunk. Az egy főre jutó műanyagfelhasználás hazánkban alig éri el az egy kilót — ennek is csak egy részét állítjuk elő itthon —, míg a fejlettebb ipari országokban a mienknek öt-tízszerese az egy főre jutó műanyagtermelés. A műanyagipar fejlesztésével például lehetővé válik a gépipar további korszerűsítése, a gépek súlyának csökkentése is. A műanyagok az építőiparban is hasznosak, nem is szólva arról, hogy a korszerű műanyagipar jobbminőségű, többfajta fogyasztási cikket ad a lakosságnak. A műanyaggyártás és felhasználás tehát igen fontos feladat. Egyidejűleg fejlesztjük a műanyaggyártó és feldolgozó ipart. ötéves tervünk irányelvei szerint a vegyipari termelést megkétszerezzük, s így megkezdjük a vegyiparban mutatkozó elmaradásunk felszámolását. A könnyűiparban gyökeresen át kell alakítanunk a gépparkot, elsősorban is a textiliparban, mert a gépek elavultsága már régóta gátolja a fejlődést. A Miskolci Pamutfonodában például, ahol korszerűbbek a gépek, csaknem kétszer annyi a munkások teljesítménye, mint a Pápai Textilgyárban. A pamut- szövődékben a gépparknak mindössze öt százaléka automatikus szövőgép, pedig az automatikus szövőgépekkel lényegesen emelhető a termelékenység. Ezért előirányoztuk, hogy a pamutszövődék- ben 35—40%-ra emeljük az automatikus szövőgépek arányát. A bútorgyártásnál szintén automata és félautomata gépek beállításával korszerűsíthetjük a műszaki színvonalat. Egyes munka- folyamatok elvégzéséhez például most 14 nap kell. a modern eljárással pedig mindössze két nap. Az élelmiszeripar termelését szántén korszerű gépek és gépsorok, félautomata és automata gépek beállításával és a technológiai folyamatok korszerűsítésével emeljük. Bővítjük a raktárakat és a hűtőházakat is. A Központi Bizottság és a kormány által már elfogadott 15 éves lakásépítési terv megvalósítása különösen indokolttá teszi az építő- -és építőanyagipar gyors fejlesztését. az úgynevezett szakipari munkák gépesítését, a korszerűbb építőanyagok alkalmazását, az építési idő rövidítését. A közlekedés területén elsősorban a vasúti közlekedésben kell számottevően előrehaladnunk. Az áruszállítás a háború előtti színvonalhoz képest háromszorosra növekedett. ezzel szemben a mozdonypark csupán -27 százalékkal, s a mozdonyok fele negyven évnél idősebb. Ezért mintegy 100—110 villamos- mozdonyt és 380—400 Dieselmozdonyt kell forgalomba állítanunk az ötéves terv idején. korszerűsítenünk kell a vasúti pályát is, úthálózatunkat is. A pormentes burkolatú utak hosszát a jelenlegi 6400 kilométerről legalább 13 ezer kilométerre kell növelni. A beruházásokról Termelő beruházásainkat is a műszaki színvonal emelésének szem előtt tartásával kell megvalósítanunk — hangsúlyozta a beszámolónak a beruházásokról szóló fejezete. —• A nemzeti jövedelemnek a felhalmozásra fordított' hányada nálunk 1954— 1956 között jóval kisebb volt, mint a többi szocialista országokban. 1957—58-ban még tovább csökkent. Idén és jövőre már megközelíti a szocialista országokban szokásos mértéket. Az ötéves terv időszakában még valamelyest növelnünk keli a felhalmozás részarányát, hogy meggyorsíthassuk népgazdaságunk fejlődését. A korábbi gazdaságpolitika egyik hibája abban mutatkozott meg, hogy rendkívül alacsony volt a beruházások hatékonysága. Az ötéves terv éveiben az állami beruházások 74 százalékát közvetlenül a termelés céljaira fordítjuk, s a termelő beruházások mintegy 42—43 százaléka a gépparkot korszerűsíti. Az előirányzott fejlődés jelentős — hiszen 1950 —1956 között csupán 27,9 százalék volt a gépi beruházás aránya —. de még mindig nem kielégítő, nálunk még mindig kisebb lesz a gépi beruházás hányada, mint a szocialista országok nagy részében vagy néhány iparilag fejlett tőkés országban. Olyan gépeket és berendezéseket állítunk a termelésbe, amelyek korszerűek és magas termelékenységet biztosítanak. Az új vagy újjáalakított üzemeinkben a legfejlettebb módszerekkel szervezzük meg a munkát. Behozatalunk is tükrözi a műszaki fejlesztés követelményeit: 1955-höz képest 1959-re több mint megkétszereztük a gépek és finommechanikai termékek behozatalát — 1965-re további 60 százalékkal^ emeliük. A beruházásokra fordítható összeg korlátozott“' "a miatt erőinket néhány területre kell összpontosítani. Ha nem fw tennénk, ha ismét tű' sok beruházást kezdenénk meg. nem jutna erő befejezésükre és hosszú időre csak feleslegesen kötnénk le a népgazdaság erőit. Ez csökkentené a fejlődés ütemét és végsősoron az életszínvonal rovására menne. Inkább kevesebb feladatot tűzzünk magunk-elé, s ezeket minél gyorsabban oldjuk meg. Részben a beruházásokkal függ össze az Ipar területi megoszlása is. Célszerű nagyobb erőfeszítéseket tenni a vidéki ipar- fejlesztés meggyorsítására, mert ez csökkenti a szállítási gondokat, Budapest túlnépesedését is. Bár 1949—1956 között 87 új gvír épült vidéken — köztük olyan hatalmas üzemek, mint a Dunai Vasmű, Kazincbarcika vagy a Debreceni Csapágygyár —, az ipar túlsúlya mégis Budapesten maradt. Az irányelvek közzététele óta tovább foglalkoztunk, ezzel és úgy látjuk, valamivel gyorsabb ütemben mehetünk előre a vidék iparának fejljsz- tésében. Következetesebben kell végrehajtani azoknak a budapesti ipari üzemeknek vidékre telepítését, amelyeknek itteni fejlesztését, semmisem indokolja. Tudvalevő, hogy például a húsipar, a tejipar, általában az élelmiszer- ipar „alapanyagát” nem Budapesten „állítják elő”. A vidéki ipartelepítés gazdaságossága legtöbb esetben az ott található, illetve előáilíV ható alapanyagok révén — vitán felül áll. Mé<?is igen sok a huzavona. Miért? Nem nehéz kitalálni. Nagyon sok. magát hazafinak vagy éppen kommunistának valló ember van még. akinek első gondolata nem a népgazdaság érdeke, hanem a pillanatnyi személyes kényelme. Ismételten felhívjuk tehát tervezőink. minisztériumi vezetőink, szakembereink figyelmét arra. hogy a párt a népgazdaság további egészséges fejlődése érdekében fontosnak tartja a vidék iparosítását. A párt elvárja, hogy jelentőségének megfelelően foglalkozzanak ezzel. A szocialista építés növeli az értelmiség torsndo mi szerepét Az automatizálásról beszélt Jországokban. így a Szovjet- után Fon- tenő Az autó 1 mióban is a mű . oki feilesz- matizáiás az iparilag fejlett J tés legfontosabb eszköze. — Második ötéves tervünkben még nem jélölhetjük fő feladatként az automatizálás széleskörű elterjesztését, mert ez meghaladná erőnket, de nyilvánvaló, hogy a mostani állapothoz képest számottevően előre haladhatunk. Fel kell készülnünk arra, hogy a harmadik ötéves tervben éppen az automatizálás széleskörű felhasználásával érjünk el ugrásszerű előrehaladást a műszaki fejlesztésben. Műszaki szakembe- .reinktől és tudományos dolgozóinktól azt várjuk, hogy tárják fel iparunk rejtett tartalékait. Az üzemekben és a tervező intézetekben dolgozó műszaki szakemberek — különösen az elmúlt három évben — számtalan tanúbizonyságát adták, hogy élni tudnak azokkal a lehetőségekkel, amelyeket szocialista rendszerünk nyújt alkotó vágyuk kiteljesedéséhez. Éveken keresztül vitáztak arról, hogy Magyarországon „túltermelés” van műszaki és egyéb értelmiségiekből. Ez az ostoba kérdés már a múlté. Ma az értelmiségiek világosan láthatják, hogy az elvégzendő, nagy feladatokhoz nem sok, hanem inkább kevés a képzett értelmiségiek száma Látják a népgazdaság fejlődésének távlatait, biztosítottnak látják tehát saját jövőjüket is. Pártunk megbecsüli a műszaki szakemberek tudását, a szocializmus építésében kifejtett munkásságukat. Azt kéri tőlük, hogy miközben az új, korszerű technika megvalósításáért dolgoznak, soha ne feledkezzenek meg azoknak az embereknek a neveléséről, akiknek feladata a magasabb termelési eredmények elérése az új technika segítségével. A műszaki dolgozók a fizikai dolgozókkal szorosan eggyéforrva, őket tanítva és tőlük tanulva, az eddigieknél is nagyobb eredmények elérésére lesznek képesek. A műszaki színvonal emelésének egyik fontos tényezője a dolgozók atívitása az újílómozgalomban. A gazdasági vezetők becsüljék és tiszteljék a dolgozók ilven A beszámoló ezután áttért a mezőgazdasági termelésre. A mezőgazdasági termelést az 1954—1958-as évek átlagához viszonyítva az ötéves terv éveire 30—32 százalékkal magasabban irányoztuk elő. Hazánkban ma az ország szántóterületének mintegy 50 százalékán nagyüzemek gazdálkodnak. A gazdaságok egy része még nem folytat fejlett, valóban nagyüzemi termelést, ennek kialakitásában a következő években teszünk előre jelentős lépést. Az irányelvek szerint az ötéves terv végére a tavalyihoz képest két és félszeresre növeljük a traktorok számát: 1965-re 62.000—63.000 traktor segíti a mezőgazdaságot. — Hét év alatt több mint ötször annyi traktort kap a mezőgazdaság, mint 1949— 1956 között. így 1965-ben már 150 katasztrális holdra jut majd egy traktor, míg 1958-ban csak 339 holdra jutott egy, s ez lehetővé teszi, hogy a gabonafélék és a fontosabb takarmánynövények betakarítását, a kukorica és a burgonya vetését, ápolását már nagymértékben gépesítsük. A műtrágya felhaszná-, lását mintegy megháromszorozzuk. Az öntözést — elsősorban a takarmányfélék és más kapásnövények termelésére — is kiterjesztjük. A hibridüzemek lehetővé teszik, hogy 1961-ben már a vetés- terület 75 százalékán és még az ötéves terv befejezése előtt az egész vetésterületen hibridkukoricát termeljünk. Minden lehetőségünk megvan arra, hogy világviszonylatban is kimagasló eredményeket érjünk ei a szarvasmarha-tenyésztésben. Igen gazdaságossá teherik nagyü zemeink a sertérienyésztés* s. Az ötéve- terv ideién több helyen olyan baromf1'- és „tojásgyárat” terveztünk, ameirányú önkéntes kezdeményezéseit. Fock Jenő ezután a szocialista tábor országainak mind szélesebbkörű együttműködéséről beszélt, a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának eredményes munkáját hangsúlyozta. Ez az együttműködés egyre gazdagodik, mindinkább kibontakoznak az eredmények, s ennek igen nagy szerepe van műszaki színvonalunk emelésében. Ma már mind szélesebbkörű a gyártási eljárások, a műszaki és tudományos tapasztalatok cseréje, a kutató és tudományos intézetek együttműködése. Mindezeken túl — és ez a legfontosabb — egyre fokozódik a termelőeszközök, berendezések és komplett gyárak kölcsönös szállítása A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának mind eredményesebb munkája, a szocialista tábor országainak kiterjedt gazdasági együttműködése nagy biztonságot ad a népgazdaság fejlesztésére irányuló munkánknak, meggyorsítja a műszaki színvonal emelését. A baráti országok együttműködése a termelés szakosításában is szép eredményeket hozott, de még távolról sem használjuk ki a kínálkozó lehetőségeket. Még ma is előfordul, hogy kis szériában gyártunk olyan gépipari termékeiket —, elmaradt technikai színvonalon, amilyeneket más szocialista ország jobb körülmények között, gazdaságosabban, jobb kivitelben állít elő, magas termelékenységgel. A A szocialista tábor gazdasági fejlődése egyre gyorsul. Ma mór előrelátható az az idő, amikor az ipari termelésben túlhaladjuk a kapitalista világot és ezzel a szocialista társadalmi rend óriási győzelmet arat. A szocialista tábor országai gazdaságának mind jobb összehangolása, egymás segítése, támogatása és a sokoldalú együttműködés továbbfejlesztése még közelebb hozhatja a békés versenyben győzelmünk időpontját. lyeik nagymennyiségű húst és tojást adnak. Mintegy 600.001 holdon végzünk talaijaví- tásit. A fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazására, a nagyüzemi, korszerű munka- szervezésre alapozzuk az ötéves terv előirányzatait, amely szerint búzából több mint 35 százalékkal, kukoricából 25—30 százalékkal, árpából, cukorrépából, burgonyából pedig mintegy 20 százalékkal, növeljük a termésátlagot. Az ötéves terv idején száz hold szántóra 128,5 mázsa hústermelést tervezünk az 1954-1958. évi 97 mázsával szemben, a tejtermelést pedig 17.000 literről legalább 26.000 literre akarjuk emelni, száz holdanként. Így egy tehén év lej hozamán ak 1965-re el kel érnie a 2700 litert, az állami gazdaságokban pedig a 3500 4000 litert. Ahhoz, hogy feladaíainkai sikeresen megoldjuk, politikai és gazdasági téren egyaránt tovább kell fej leszteni, szilárdítani a te; melőszövetkezeteket. Állandóan bővítsék árute' melesüket, mind több es olcsóbb terméket adjanak el a államnak. Erősítsék, fejlesz, szék közös gazdaságukat, 5 megalakulásuk után rövidesen növeljék termelésüket mart csak így biztosíthatna tagjaiknak növekvő jövedelmet. Az állam továbbra is — elsősorban beruházási hi felékkel — támogatja a termelő- •zövetkezeteket, de a sokoldalú állami támogatás előfeltétele, hogy a szövetkezeti parasztok saját erőforrásaikkal is, szorgalmas munkájukkal is hozzájáruljanak a fejlett nagyüzemi gazdálkodás ■nezrterertoéséhez. (Folytatás a 3, oldaton! A legközelebb! érek döntö feladnia a mezőgaxdasági termelés növelése
