Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-12 / 292. szám

1959. december 12.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

EREDMÉNYES ÚJÍTÓMOZGALOM a Jászberényi Fémnyomóban

Az ország vasipari üze-1 mei között a Jászberényi Fémnyomó és Lemezár-agyár újítómozgalma a legjobbakhoz tartozik. Az első félévben beadott 223 újításból elfogadtak 87-et, bevezettek 70-et.” A megyei pártértekezleten Tóth János elvtárs, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője mondotta a fentieket. Amikor pedig azokról az iparcikkekről szólt, amelyeknél elsősorban szükséges az önköltség csökkentése, ismét elsők között került szóba i Fémnyomó fő gyártmánya, a hűtőszekrény is.

iviost pedig vizsgáljuk meg azt, hogyan is alakul az újító mozgalom a Fémnyomóban. Feladatunk annyiban nehéz, mert valóban lehetetlen mindegyikről részletesen szólni.

A legfontosabbakról így beszélt a gyár újítási előadója: A hűtőszekrény belső kamrájánál bevezetett félautomata hegesztési eljárás márciustól októberig több, mint félmillió forint megtakarítást eredményezett. A régi kézi hegesztés helyett Pápai Gyula MEO műszaki vezető dolgozta ki az új eljárást. Az előkalkuláció szerint Mellus János, az anyagbeszerzési osztály vezetőjének újítása (a hűtőszekrény kompresszor csavarainak módosítása) eddig több mint 200 ezer forint megtakarítást jelent.

— Melyik újítás hozott legtöbbet a „konyhára”?

— A drága PVC anyagok helyett a farostlemez fel- ! asználási eljárását kidolgozó Mellus—Czakó—Sebestyén féle újítás. Eredménye 569 ezer forint. Jelentős az autósyphon-talpkarika gyártásánál a műanyagmerülőcső eljárás bevezetésénél Sipos Pál, valamint Farkas Ferenc és V.-gh Géza újítása, d Kopping János, Kerekes Lajos javaslatai is értékes k.

— Eddig csak műszaki középkáderekről hallottunk. A fizikui dolgozók nem újítanak?

— De igen! Erdős Jani bácsi, a kísérleti üzem dolgozója a hűtőszekrényajtó bélésénél dolgozott ki új, jobb megoldást. Házkötő János — ugyancsak a kísérleti üzemből — javaslata szintén esztétikusabbá. gazdaságosabbá teszi a hűtőszekrényt.

•— Mégis mi a „titka” az

újítómozgalom fejlettségének a Fémnyomóban?

— Ezt a dolgozók anyagi érdekeltsége is indokolja. A második félévben például eddig 144 ezer forint újítási díjat fizettünk ki. A dolgozók 218 javaslatot nyújtottak be, melyeknek körülbelül egyharmada megvalósítható. Az első félévben a kifizetett újítási díj összege 107 ezer forint volt, az elfogadott 87 újításért. Ezek a számok mindennél jobban bizonyítják a Fémnyomó újítómozgalmának eredményességét, valamint a dolgozók érdekeltségét is ebben a fontos munkában.

A másik „titok“ a

Jászberényi Fémnyomóban új gyártmányok készülnek (hűtőszekrényt például egyedül itt gyártanak az országban, az idén 9 ezer darabot). Jövőre már tízezer hűtőszekrényt gyártanak, melyeknél a technológiai eljárás fejlettebb lesz. Ennek is köszönhető, hogy 1954 óta 1960 újítást vizsgált felül a gyár vezetősége. Az idei második félév„Máról holnapra nem megy” — mondotta a tsz elnökhelyettese, — akinek most ide lehetne írni a nevét, de minek? Sok még a hozzá hasonló ember, aki ebben a néhány soros írásban annak a bizonyos tsz- nek az elnökhelyettesében önmagára ismerhet. A bátortalanra, akinek nem kenyere a merészség, az óvatosra, aki nem bír megszabadulni még mindig a kicsinyes, szűklátókö*-űséetől. Aki ugyan tudja, hogy milyen hihetetlen lehetőségek kerültek a dolgozó parasztok birtokába azzal, hogy a községek határában eltűntek a mezsgyék. Mindezt jól tudja, de a lehetőségek kiaknázásához nem mer hozzákezdeni, mert hátha ilyen, meg o'yan, meg amolyan baj lesz. Előre fél a kockázattól, illetőleg áltatja magát, mert még nem szokott hozzá a merész, bátor tervek kivitelezéséhez.

Azt hangoztatja, „csak lépésről lépésre, nem lehet mindent egyszerre, majd megcsináljuk.” Ezt a felfogást meg lehet érteni. De egyetérteni vele nem szabad

ben körülbelül 1 millió 700 ezer forint eredményt várnak előkalkuláció alapján újítási megtakarításként. Jelenleg nagyszabású előkészületek folynak a Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert Heller—Forgó-féle lég- kondenzácós hűtőelemek gyártásával kapcsolatban is. Itt a távtartó gyűrűk még gazdaságosabb előállítása a cél.

A kísérletek eredménnyel jártak, és jövőre 15—20 millió forint lesz a megtakarítás.

A Heiler-Forgó féle

légkondenzációs hűtőelemek iránt világszerte hatalmas az érdeklődés, mert ott is megoldja a hőerőművek építését, ahol eddig víz hiányában nem volt rá lehetőség. A tervek szerint a még ezévben befejeződő kísérletek után a jövő év első felében a sorozatgyártó szerszámok elkészítésére kerül sor, 1960 júliusától kezdve pedig hozzá fog nak a távtartó gyűrűk új módszerrel való sorozatgyártásához.

és nem lehet. A mezőgazdaság szocialista átszervezése Szolnok megyében úgyszólván befejeződött. Most már nem lehet és nem szabad a holnapokra vár ni, meg nincs is értelme. Ez az említett tsz elnökhelyettes tisztában van azzal, hogy községük határában ezer holdakat öntözhetnek, s ilyen módon különböző növényféleségek termésátlagát már jövőre megduplázhatnák. Ehhez azonban már most hozzá kel'ene fog- niok. Epiteni, készíteni az öntözőrendszert, hogy jövő tavasszal és nyáron hadd folyjon az éltető víz. Igen, de ő azt mondja, „máról- holnapra nem megy” nem lehet mindent egyszerre ’, Miért nem lehet? Ki akadályozza meg őt és a hozzá hasonlót? Csak a maradivá?, a oktalan fétés, a szűk látókörűség. Ta’án még a tehetetlenség is. A bátrak, az előrelátóak dolga és nagyon fontos munkája a szövetkezeti gazdákkal együtt mint pusztító gyomot irtani a „máról holnapra nem megy” felfogást.

— szp. —

MÁRÓL HOLNAPRA

A 32 mázsás termés műhelytitkai

•>

A HékI Állami Gazdaság igen sokat fejlődött néhány év óta. Lemérhető ez az udvaron és a szinek alatt sorakozó erő- és munkagépeken, az állatállomány minőségi és számszerű növekedésén, de leginkább a magas terméshozamokon. Kukoricából pl. gazdasági átlagban 32.20 mázsás termést értek el. (A termelőszövetkezetek megyei átlaga alig haladja meg a 16 mázsát, májusi morzsoltban.)

— HOGYAN CSINÁLJAK?

— kérdeztük Ungár Gyulától, a gazdaság főagranómusától kifejezetten azzal a szándékkal, hogy ellessük és közkincsé tegyük módszereiket. Annál is inkább, mert e nagyszerű eredményt öntözés nélkül érték eL

— Bizonyára nagyon jó földjük van — vélhetné valaki. Nos, semmivel sem jobb, mint a környező termelőszövetkezeteké. Nem a jó föld tehát az oka, még csak nem is az, hogy agyontrágyázták, hanem a talaj megmunkálása. A jó föld és a megfelelő trágyázás mellett ez a legfontosabb. No de vegyük sorra, ahogy következik;

Kezdődik a táblakijelöléssel. Már nyáron tudják, következő évben hová kerül a kukorica. Leginkább kalászos után vetik. Mihelyt lekerül a termés, meghordják istállótrágyával. (A kukorica vetésterület 80°/o-a frissen trágyázott.) A talajerőtől függően 160—200 mázsa istálló 1 mázsa nitrogén és egy mázsa foszfor műtrágyát adnak holdanként. Nyár végén, vagy koraősszel 35—40 cm

mélyen megszántják. Megjegyzendő, hogy előhántós ekét alkalmaznak. Utána fo- gasolják, majd simítózzák. így a talajélet megindulásához kedvező feltételeket teremtenek. Tavasszal ismét simítózással kezdik, majd a gyomok kelésekor kultiváto- rozzák és fogasolják.

Vetés előtt mégegyszer kultivátorozzák méghozzá nehéz, lánctalpas vontatta kultivátorokkal.

— Ezeket nem nagyon szeretik használni, mert nehezek. Mi éppen az ilyenekre vadászunk. Ta la jelőkészítélnél nélkülözhetetlenek — jegyezte meg Ungár elvtárs.

A vetés megint egyéni módszerek szerint történik — sorosan. Nyolcvan-nyolcvanöt cm-es sor és 25—30 cm-es tőtávolsággal, szemenként! vetéssel legalább 10— 12 cm-es mélyen. A szemenként! vetésnél elmarad a ritkítás, a mélyen gyökerező növénynek pedig nem árt a szárazság. A tőszám törés előtt átlag 18.000.

— fejtragyAzást

csak kísérletképpen alkalmaztak igen mérsékelt eredménynyél. A növényápolás kéisze- ri khzi és 5—6 gépi kapálással történik. És mindezek után termett 32,20 mázsa (májusi morzsoltban) holdanként.

— Hogy az őszi mélyszántás mennyire fontos, arról hadd tanúskodjék egy kísérletünk eredménye — így Rakönczai elvlárs, a gazdaság másik agronómusa.

— Néhány holdon nem 40, hanem 60 centis mélyszántást alkalmaztunk. Nos, itt cukorrépából 275,58 mázsa, kukoricából pedig 40,5 mázsa termett. Utóbbi természetesen májusi morzsoltban értendő. Jövőre már 400 holdat szántunk meg ilyen mélyen. Bőven meghozza a több gépi munka árát és nem igen van olyan szárazság, amelyik ártana neki.

— Mit tanácsol a termelőszövetkezeteknek — fordultunk ismét Ungár elvtárshoz.

—• Előbb talán a gépállomásoknak javasolnám, hogy szedjék össze és használják az elfekvő nehéz kultivátoro- kat. A könnyű, zetoros kulti- vátor — igaz, haladósabb, — de csak kaparja a talaj felszínét, míg emez felis lazítja.

— A tszak pedig gondoskodjanak arról, hogy tavasz- szal alaposan megmunkált, gyommentes talajba kerüljön a mag. A martfűi Ezüst- kalász, tiszaföldvári Lenin

„CSAK“ EMBEREK

szolgák ezreinek parancsoltak.

És minden későbbi világban voltak szolgák. A rabszolgaságot felváltotta a hűbériség igája, majd a pénz uralma: egyik ember mindig a másik munkájából, a másik rovására élt. A kommunisták tűzték ki célul először az emberség hatalmának megteremtését, egy oiyan rend felépítését, amelyben egyik ember munkája a másik boldogulását is segíti,

E

hhez a harchoz pedig nem különleges lényekre van szükség. „Azt hiszem, nem hihetünk annak az embernek — mondotta Kádár elvtárs —. aki azt állítja magáról: azért lett kommunista, hogy szenvedjen a népért. Nem hiszem, hogy normális emberi ésszel és érzéssel bárki ráadná a fejét valamire csak azért, hogy szenvedhessen.” Ismerjük a gondolat másik részét is: a kommunisták éppúgy boldogságra vágyó emberek, mint bárki más — ám úgy képzelik el, hogy a többi emberekkel együtt érik el eat a boldogságot és nem érzik annak, ha a többiek boldogtalanok.

A múltban előfordultak bizonyos hibák. Voltak aszkéták, akik lemondást követeltek meg mindenkitől: ez nem volt helyes. Voltak mások is: olyanok, akik úgy vélték, ők már eleget küzdöttek a népért, joguk van a maguk külön boldogságára.

Az igazi kommunista azonban se nem aszkéta, se nem kiváltságos ember; de ember „a szó igazi értelmében”. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak családjáért, mint az apa hanem az egész közösségért, amelyben él: a gyárért vagy szövetkezetért, a városért, az országért és ott lebeg előtte az egész emberiség jövője is. Vállán több a súly, mint másokén, mert a közösség gondjai is nyomják. Amíg valahol valami rosszul megy. amúl segíthetne, nem érzi jól magát;

Példát mondjunk? Nem kell messzire menni. Éppen a közelmúltban írtunk azokról a mezőtúri szövetkezeti gazdákról, akik otthagyták a ííz év alatt megerősödött, kényelmes életet biztosító termelőszövetkezetet, hogy megmutassák a jászberényi gazdáknak. hogyan is kell gazdálkodni a közösben. Most fabarakban laknak, elég rossz körülmények között, akadnak közöttük nem egészen egészséges emberek is —, de nem ; lehet azt mondani rájuk, ; hogy nem gondolnak magukra, amikor a jövőt tervezik, hogy csupán szenvedni jöttek ide. Gyönyörködve nézik a földet, amely kincseket ont majd: szenvedélyük az alko- I tás, a teremtés Tudják, hogy szebb lesz az' élet ezen a tájon: a jászberényiekkel együtt ; a maguk jövőjére is gondolnak. Viszont a maguk boldogulását a jászberényiekével ; kötötték össze.

S

orolhatnánk másokat is. Pártfunkcionáriusokat,

; gazdasági vezetőket, kommu- ; nista szakembereket, olyanokat. akiknek nincs éjjele és ; nappala, dolgoznak regge’től estig, aztán a könyv fölé hajolnak, tanulnak. Miért te- ; szik?

Azért, mert a kommunisták — négyszázezren ebben az országban és sokmilliónyi- an a Földön — tudják, mit akarnak. Kezükben az iránytű: a leghumánusabb és legbátrabb elmélet: a tudományos szocializmus, a marxizmus—leninizmus elmélete. — Olyan társadalmat akarnak felépíteni, amelyben mindén az embert szolgálja, minden minden embert szolgál kü- löbség nélkül, egyformán. Itt azonban az a kérdés: ho- ; g y a n akarják felépíteni ezt a társadalmat?

; Nemrégen tanúja lehettem jegy hosszú vitának: eay kommunista és egy mérnök ,,hu- ; manista” eszmecseréjének. A ; mezőgazdaság átszervezéséről ■ volt szó. Az értelmiség! úgy ; vélte, nincs szükség a felvi- ” lágosító szóra, hagyni kell az

embereket, amíg maguktól Is megértik a szövetkezeti gondolat fölényét. Nem kétséges, mondotta; tavasszal sok ember úgy lépett be a szövetkezetbe, hogy a szíve még húzta vissza a régi felé. Ez pedig — úgymond — nem humánus.,

A kommunista így válaszolt: hagyni az embereket a birtok rabszolgaságában, elmaradott termelési formák között, az egész ország minden emberének elszegényedésére — ez antihumanizmus. Ha nem támogatnánk a nép államának erejével — vagyis a más területen dolgozó emberek munkájának gyümölcsével — a mezőgazdaságot, akkor azok a falusi emberek is elszegényednének, tönkremennének, míg néhány paraszt meggazdagodna, úrrá válna, kihasználná a többieket. Ez lenne a human5 r mus? Nem. Inkább az, hogy segítünk megértetni az emberekkel, hol a helyük, mi az igazság, mi az ő távolabbi érdekük is. Ki magyarázza meg, ha nem a kommunista, aki messzebb lát És ki mutat példát — akár a mezőtúriak, akár mások, — ha nem a kommunisták?

V

an a kommunista humanizmusnak egy másik oldala is. Sok ember gyűlöli az erőszakot, megretten és embertelennek mondja, ha például a kommunista a forradalomról beszél. Hadd idézzük velük szemben korunk egyik legnagyobb polgári humanistája, Thomas Mann példáját. Nagy regényében, a Varázshegyben 'Settembrini úr az emberi eszmék képviselője vitatkozik a démoni Naphtával, aki tagadja az ő ideáljait. Végül párbajra kerül a sor és Settenbrini úr elveihez illően nem lő: a regényíró szerint ekkor Naphta megrendül és főbelövi magát. Mindenki azt kérdezte ezután; mi történt volna, ha a fegyvert védtelen ellenfélével fordítja szembe? Thomas Mann maga is rákényszerült erre: regényét a két világháború között írta, megjelenése után hatalomra került Németországban a fasizmus; Thomas Mann levonta a tanulságot. Később újabb elbeszélést írt és ennek h Sse lelövi a hipnotizőrt, aki emberi lényét megalázza. Thomas Mann az irodalom nyelvén azt vallotta, a gonosz, az embert megalázó emberellenes erőkkel szemben jogosult az erőszak is.

Márpedig hogyne lenne emberellenes, megalázó a kizsákmányolás, az elnyomás, a kapitalizmus farkastörvénye, hogyne lenne emberellenes minden olyan törekvés, amely ezt a rendet akarná visszahozni hazánkba? Nem lehet kommunista az — mondotta Kádár elvtárs, — ak*t mindenki szeret. Szeressék a kommunistákat a becsületes emberek, a nép döntő többsége, de igen is rettegjék és féljék a haszonlesők, a hitványak, a csirkefogók, a nép ellenségei. A kommunista humanizmus erőszakától csak ezeknek van okuk félni;

E

gy apró epizóddal szeretném zárni ezt az eszmefuttatást. Vonaton utaztam, s egy ember garázda módon, kötekedően viselkedett — s közben azt kiabálta, az emberek azért haragszanak rá, mert ő kommunista. Odalépett hozzá egy középkorú, egyszerű ember, és nagyon halkan, mély meggyőződéssel mondta: „Én ismerem a kommunistákat, te nem lehetsz az, mert ők nem ilyenek.” És az utasok mind helyeseltek.

Az emberek ma már tudják ki a kommunista és elvárják tőle, hogy ehhez méltóan éljen. Tudják, hogy elsősorban ember, olyan, mint a többi, de közösségi, más gondját is viselő ember. Ember, a szó igazi értelmében;

Baracs Dénea

A következőkben egy „csak” szó érteiméiül szeretnék írni. Kádár János kongresszusi vitazáró beszédében mondotta: — „A kommunistáknak nem kell semmi másnak lenniük, — mint a többi ember, nem kell különlegesnek lenniök, — csak embernek, a szó igazi értelmében.”

Ezzel pedig már ott is vagyunk korunk egyik legszebb kérdésénél — a kommunista humanizmus problémájánál. A kongresszus küldöttei hosszantartó nagy tapssal fogadták ezt a mondatot — megértették. Pedig sokat, nagyon sokat tesz az: embernek lenni. Régóta gondolkodnak azon, mit is jelent. Szo- foklész, a görögök nagy drá* 1 maírója egy helyen így kiált fel: „Sok csodálatos dolog I van e világon, de az embernél semmi sem csodálatosabb” Micsoda szenvedélyek hevítették azokat a ránk csak szobrokban és gondolatokban maradt görög embereket! Gyűlölet, szeretet, a haza imádata, önfeláldozás, vitézség, óriási erények és rettenetes hibák — pedig ezek fölött az emberek fölött még istenek álltak, úgy érezték, sorsukat felsőbb hatalmak irányítják — és ugyanakkor ők maguk rabtiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiin

A párizsi szovjet könyvkiállitás sikere

A kétnapos párizsi szovjet könyvkiállítás és könyvvásár hatalmas sikerrel, — 4 millió frank bevétellel — zárult. Két napon, jobban mondva, két délutánon át a közönség zsúfolásig megtöltötte a szovjet könyvek 250 méter hosz- szuságú kiállítását.

Nein véletlen, hogy a legtöbbet adtak el a tudományos könyvekből és azokból, amelyekből a közönség megtudhatja az igazságot a Szovjetunióról. A legnagyobb példányszámban kelt el Georges Cigniot „Ismerjük meg a Szovjetuniót" és Marcel Eg- retaud „A szovjet Kelet” című könyve. Jefremov „A ködös Andromédá'-ja — és Alekszej Tolsztoj „Golgothá"- ja. Különösen ki kell emelnünk, hogy nagy sikert aratott Lenin műveinek új kiadása, amelyből eddig hat kötet jelént meg.

gazdái nem egyszer tárcsázott földbe 4—5 cm méiyen vetettek kukoricát. Így nem lehet 30 mázsát termelni. Tavasszal a tárcsa csak gyilkolja a talajt, de nem lazítja. Ne féljenek a mély vetéstől. Legfeljebb néhány nappal később kel, de biztosabban és mélyebben gyökerezik. Célszerűbb a szemen- kénti vetés, mert nem kell ritkítani. Egész kis átalakítással a négyzetes géppel isi lehet így vetni. S ha már ősszel nem trágyáztak, korai tavasszal kell és mindjárt le-: forgatni.

— Még néhány szót a

mél vszán fásról. A tszek ne sajnálják a költséget: végeztessenek altalajvizsgálatot a szántás mélységének megállapítására. Ha az altalaj megfelelő, egy év alatt lehet akár 20 centivel is mélyíteni a szántást. Véleményem szerint, minél mélyebb a szán-! tás, annál nagyobb a termést

— A TERMÉSHOZAMOK állandó növelése nemcsak az állami gazdaságoknak, ha-l nem a tszeknek is legfonto-j sabb feladata és érdeke. A; föld nem lesz nagyobb, adott: területen kell többet termelni. S ezt nem elég akarni., tenni kell. Bátran alkalmazni: az új, nagyobb eredményt hozó módszereket, követni a jobbak példáját. Nem tíz és húsz, hanem ötven, meg száz százalékkal termeljünk többet, mint a kisparcellán. A lehetőség mindenütt megvan, csak ki kell használni.

Patkós Mihály