Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-11 / 291. szám

1959. december 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP « Terven felül többszázezer tégla Dolgozóink éves tervükön felül 500 ezer nyerstégla gyár­tását és 700 ezer tégla égeté­sét vállalták a párt márciusi határozatának megjelenése után. A nyerstéglagyártással kap­csolatos felajánlásukat még szeptember elején teljesítet­ték, s megfogadták, hogy újabb 341 ezer nyerstéglát ál­lítanak elő. — Sajnos, a nagyarányú termelésfelfutás közben a minőséggel hiba van. Ennek oka részben a szárítók, részben a takarók hiánya. Kedvezőtlenül hatott az is, hogy erre az évre a nyersanyagot nem készítettük elő. A következő gazdasági év­ben előreláthatóan nem kell megküzdenünk ilyen nehézsé­gekkel. A nyersanyagot már most előkészítjük és ígéretet kaptunk arra, hogy üzemünk 500 négyzetméter szárítószin- nel bővül. Ebből következik, hogy javul gyártmányaink minősége is. Szelei István, a Jászkiséri Téglagyár telepvezetője. Új hegesztési eljárás a Fémnyomóban A Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban— a me­gyében először — sikerrel kí­sérleteztek az úgynevezett vé- dőgázas argon hegesztési el­járással. Az új munkamódszer sok­kal jobb az eddiginél, alumí­niumot alumíniummal kifo­gástalan minőségben lehet hegeszteni ezáltal. A varrat így nincs oxiddal szennyeződ­ve. A hűtőelemek vízkamrá­ját már az új módszer szerint készítik. Hajdú szoboszlón befejeződött a Szolnok megyeiek tervkészítési tanfolyama Szerdán délután 1 órakor a hajduszoboszlói kultúrház nagytermében Nyíri Béla, a Szolnok megyei Tanács Me­zőgazdasági Osztály vezetője zárta be a Szolnok megyei termelőszövetkezeti mezőgaz­dászok, járási, városi közgaz­dászok, főagronómusok. főál­lattenyésztők — háromnapos tervkészítési továbbképzését. 180 vezető vett részt me­gyénkből a tanfolyamon, — amelyen előadást tartott: Szarvas Ferenc, a Karcagi Nagykunsági Mezőgazdasági Kutatóintézet tudományos kutatója, Szakállas Lajos, a megyei tanács vezető közgaz­dásza, Csizmadia István, a megyei tanács általános ag- ronómusa, — ugyanakkor a Földművelésügyi Miniszté­rium Szervezési Intézetének előadóját is hallgatták a tan­folyam résztvevői. A 1ervké§zíté§ Idején sokat segíthet a párt smer reset „Dobányo^“ asszonyok A magamfajt, nemohányzó előtt eddig örök rejtély volt, hogy egyesek miért istenítik ezt vagy azt a cigarettát. Mindegy az — gondoltam — dohány van mindegyikben. — Csak az nem mindegy, hogy milyen a dohány — vi­lágosít fel Lévainé, & Szol­noki Dohányfermentáló „lel­kében”, a válogató teremben. Nézze ezeket a fürgekezű asz- sv myokat, osztály és válasz­ték szerint 24 felé válogatják a dohányt, összekeverni nem lehet a különböző színű, na-'vságű leveleket mert a vevők. — joggal — nagyon igényesek. Asszonyaink di­cséretére legyen mondva, ed­dig egyetlen bálát sem küld­tek visisiza. Pedig 250 má­zsát is osztályozunk naponta. — S hogyan tudják megál­lapítani egy-egy levélről, hogy a 24 csoport közül melyikbe való? — teszem fel a laikus kérdést. — Tanulás, s főleg a gya­korlat után. Van itt jóné- hány idős asszony, aki gyer­mekkorától itt dolgozik — magyaráz tovább, majd ide is hív néhányat. Egyszerű, szerény asszo­nyok gyűrűje vesz körül. Varga Róza 1920 óta, Szebeni Dezsőné több mint 30 éve, Vigh Erzsébet idestova 40 éve osztályozza, forgatja, hord- T a dohányt. „ Sokan van­nak hozzájuk hasonlók, akik­nek három-négy évtizeden át, kora ősztől késő tavaszig, minden nap idevezetett az út­juk. Négy évtized! S milyen negyven év! A beszélgetés közben futó pillanatra felöt­lik egy-egy állomása: a válo­gatóteremnek használt hideg faraktár, vagy a szabad ég alatt a havon végzett munka, a 200 kilós bálák kézi csőrlő­vel való padlásraszállítása, a gyenge kezek által hajtott kézi prés, s mindaz, ami az életet rideggé tette az asz- szonyok számára ezen a te­lepen. Most már mindez csak •■ossz álom. Több mint tíz­millió forintos beruházással légfűtéséé válogatótermet, modern fürdőt, öltözőt kap- 'ak, jó üzemi konyhájuk van. Még a szomszédban levő vál- ’ álatoktól is idejárnak ebé­delni. Keresetük is növeke­dett az utóbbi években. Iijú öregek S tudják-e mindfezt érté­kelni az asszonyok. Nemcsak úgy, felületes fejbólintással, röpke igennel, hanem más módon is tanú jelét adva an­nak, hogy értik, érzik; értük, a munkások érdekében tör­ténik ma minden, az üzemek- heaí Hangzatos szólamok he­lyett sok minden ad igenlő választ erre. Eddig például mindig vasúti kocsikban szál­lították e beváltóloból a fer­mentálóba a dohányt. A ki­rakodásig 10—1° nap is eltelt, begyulladt, a téli hidegben is csak úgy füstölgőit az áru. Nagyon károsan hatott ez a minőségre. Ezért született a javaslat, gépkocsikkal kell megoldani a szállítást. Az elgondolás egyszerű, teherautókon 10—12 óra alatt ide érkezhet a dohány, elkerülhető begyulladása. Igen ám, de ez nemcsak jár- rriű . kérdése., Átvevők is kel­lenek, méghozzá olyanok, akiknek nem szántót a' fárad­ság s akik mestereik szakmá­juknak, a kellő minőségben veszik át a dohányt. Olyan még csak könnyen akadt vol­na az asszonyok között, aki vállalta az éjjel-nappal való fárasztó utazást, s könnyen bírta volna. De a munkabí­rás nem mindig párosul a szükséges szakértelemmel. Ez utóbbival csak a gyár idő­sebb nemzedéke rendelkezett. Olyan asszonyok, akiket az elmúlt évtizedek eléggé meg­törtek} testük egyre jobban követeli a pihenést, szemük biztatás nélkül csukódna az alkony beköszöntésére. Miikor meghallották, miről van szó, mégis jelentkeztek. S most már özvegy Csényinét. Ragó Apollót, Palla Máíriát és Go­ldes Máriát gyakran köszönti útközben az éjfél. Vajon mire gondolnak, míg gépkocsijuk elrohan a reflektorfényben fürdő, alvó házak között? Az asszonyoké az érdem Dolgoznak itt a Fermentá­lóban férfiak is szép szám­mal, de mivel a munkáslét­szám 80—85 százaléka nő, az üzem kimagasló eredményei­ért az érdem vitathatatlanul az asszonyoké. Múlt negyed­évi tervüket 112 százalékra teljesítették. A kongresszusi munkaversenyben egymillió forintot takarítottak meg anyagból. Tavaly 5,6 százalék volt a selejt, — most 1,1, de még ezt is csökkenteni akar­ják. Minden százalék selejt- csökkentés egymillió forintot jelent az üzemnek, érdemes foglalkozni vele. Jó minőségű munkájukat dicséri az is, hogy ebben a negyedévben már a negyvenedik vagon dohányt küldik exportra. — Nem csoda, ha Ács elvtárs, a Fermentáló vezetője így nyi­latkozik: — Naigyon meg vagyok elé­gedve az asszonyokkal. Ritka; az olyan üzem. ahol ilyen jó j kollektíva van, — S ha már ilyen elisme­réssel szól az asszonyokról, hadd kérdezzük meg: Az idén tettek-e valamit numb akörül ményeik javításáért ? — Az elmúlt évekhez viszo­nyítva legfontosabb, hogy megoldottuk a munkatermek gáztalanítását. Azelőtt sokan rosszul lettek a műszakban, néhány dolgozót enyhe niko­tinmérgezéssel kórházba is kellet vinni. Ebben, a szezon­ban már nem fordult elő ilyesmi. Gépesítettük a do­hánylevelek szétrázását. Ez­zel is egészségtelen munka- folyamatot küszöböltünk ki, ugyan akkor növeltük a ter­melékenységet. A régi tizen­hat fővel szemben most hat végzi ott a munkát. Más fermentálóban ilyen berende­zés még nincs. S hogy az üzemben dolgozó férfiak jóhírnevén sem essék csorba, említsük meg — ők is megteszik a magukét. Ács elvtárs például új fermentáló eljárást dolgozott ki, s beve­zetése után egyharmadával növekedett a termelés. Simon Béla A szocializmus épí­tésének meggyorsítására cé­lul tűzött feladataink meg­valósítása sokban függ attól: tudjuk-e, aszerint dolgo­zunk-e, hogy a távolabbi ter­vek megvalósítása nincs el­választva a mostanitól. A tá­volabbi célokat már most meg kell alapozni, s ezzel nincs mire várni. A legfőbb vonalakat a nemrég lezajlott taggyűlések, pártértekezletek és most már a kongresszus ténykedése alapján ismerjük. A helyi viszonyokra való al­kalmazást azonban csak ott helyben lehet, de ott hala­déktalanul ki kell dolgozni. A jászszentandrási Petőfi Tsz tagjai erre akkor döb­bentek rá, amikor a legutób­bi megyei aktíván arról hal­lottak, hogy korántsincs itt a megnyugvás, a pihenés ideje, a tsz-ek megszilárdí­tásáért még nagyon sok a tennivaló. Mért bizony ebben a tavasszal kezdő tsz-ben ed­dig nem nagyon törték a fe­jüket azon, hogyan is alakít­sák tovább saját sorsukat. Elvégezték a munkát, ami éppen jött, de többre nem törekedtek. <— Néhány hete, hogy a pártszervezet össze­ült, s tanakodni kezdtek: Tavasz óta együtt a szövet­kezet, de még egy fia serté­sük sincs. A kezdésnél, azzal a hamis indokkal, hogy nincs férőhely, nem szedték össze a háztájiban feleslegesnek mutatkozó állatokat, az az­óta felnőtt szaporulatot sem. S mire ők észbekaptak, az élelmesebb szövetkezet, a Ha­ladás és a környező község­beliek megvették még a Pe­tőfi tagjaitól is. Ügyannyira, hogy a tavalyinak a jelenlegi állomány alig több mint fele a községben. A helyzet felméréséből le­vonták a tanulságot is. Eddig is a jószágállomány adta a fő jövedelmet az andrásiak- nak, mert föld mindössze négy és fél hold jut egy-egy emberre. Megtanakodták hát, mit tehetnek, mivel állhat a pártszervezet a tsz-tagság elé. A javaslat az volt: A 20 darabból álló törzset, ame­lyet még a tavaszon tervbe vettek, azonnal megsürgetni, beszervezni, hogy mielőbb számolhassanak szaporulat­tal. Azóta a törzs meg is ér­kezett. Ami pedig a jövedel­met illeti, hízót és ismét hí­zót, legalább háromszázat, úgy hogy február, március­ban már el is adhassák. A javaslat helyeslésre talált, sőt újabb vonásokkal gazda­godott: A hizlalda megépí­tésére szervezzenek újabb építőbrigádot. Ügy lett, s most már épül a 300 férőhe­lyes hizlalda. A pártszerve­zet a gazdasági vezetőkkel egyetértésben pedig megbí­zott embereket, akik,a tagok­kal beszélnek: Tartsák ki eladó sertéseiket addig, amíg a tsz felvásárolja, hogy ezek már ne menjenek a szövet­kezet határán kívül; mások­kal azért, hogy komoly, hoz­záértő embereket a jószágok mellé, megint másokkal, hogy a takarmányt főleg a haszonállatoknak hagyják! A jászapáti Alkotmány Tsz már nem kezdő. Gyönyö­rű és ami ennél is fontosabb, jól jövedelmező tehenészetük van. Tavaly már az állatte­nyésztésből látták a jövede­lem nagyobb . részét. Idén azonban ez megcsappant, mert a földterület tavaszi növekedésével korántsem volt arányos az állatállomány sza­porodása. A párttagok nem nyugodtak ebbe bele, s már i a tavaszon elkezdték: Kel- i lene valamit tenni, hogy el­lensúlyozzák a helyzetet, ami gyors jövedelmet biztosít. — így kötöttek ki a baromfinál. A javaslat nem örvendett nagy tetszésnek mert itt már j volt a régebbi időkből el­riasztó példa a csibenevelés­re. De ezt az akadályt át kel­lett tömi. Sikerült. Ügy, hogy Fazekas Ferencet, a pártszer­vezet egyik tagját és felesé­gét bízták meg a naposcsibék gondozásával. Most őszön az­tán 15 ezer forint lett a ha­szon, s az a 800 darab törzs- állomány, amit megtartottak. Most már többen sürgetik, hogy jelöljék ki a telephe­lyet, javallják, hogy jövőre legalább 8—10 ezret nevel­jenek. Ám még nem min­denki erősködik ezen. A pártszervezet a további küzdelmet sem adja fel. So­kan még az asszonyok közül is csóválják a fejüket, ha a 10 ezret meghallják: mi lesz, ha elhullanak. A csirke köny- nyen döglik. Ez tény, mond­ják az elvtársak, de csak ott, ahol nem gondozzák őket Ha gondozzák, jól ellátják, az is felnő, ha nem gondozzák, még a borjú is elhullhat. A pártszervezet kidolgozott egy tervet is, amely szerint ha 1200 naposcsibét 90 napig nevelnek, elérik az 1 kilós átlagsúlyt. Ilyenkor már el lehet adni őket. Ez azt je­lenti, hogy ha 24 ezer fo­rintba kerül az 1200 darab felnevelése, s májusban ad­ják el, az esetleges elhul­lást is leszámítva, legalább 32 ezer forintot kapnak érte. A tiszta jövedelem 90 nap után 7—8 ezer forint, a 8 ezernyi után legalább 48 ezer forint. S a konkrét számítás már a hitetlenkedőket is vonzza, gondolkodóba ejti. Azt tartják az Alkot­mány Tsz pártszervezetének tagjai, hogy a jó állattenyész­tői munkát nem is az álla­toknál, hanem a takarmány- termesztésnél kell kezdeni. Ezért a legutóbbi taggyűlé­sen pártmegbízatáso'kat adtak a tagoknak. Minden gabona­féleség termesztéséért egy- egy elvtárs felelős. A kuko­rica termesztésért, az árpa termesztésért, a silóért és így tovább, ki mihez ért leg­jobban. Legfontosabb, hogy a megbízottak ellenőrizzék: megóvják-e a talaj nedves­séget, jól alkalmazzák-e a műtrágyát, előkészítik-e jól a vetőmagot. Mert ha van mivel, van elég takarmány, lehet jó állattenyésztést foly­tatni. S ezek egyrészét már a télen elő kell készíteni. Két tsz pártszervezete, kü­lönböző lehetőségek alapján, de következetesen tevékeny­kedik azért, hogy a szövet­kezeti tagok élete elégedet­tebb, jobb legyen. Most, ami­kor a jövő évi tervek elké­szítésének ideje közeleg, kü­lönösen jelentős, hogy a párt- szervezetek hogyan veszik számba a lehetőségeket, hogy aknázzák ki azokat, s milyen merészek az elgondolások véghezvitelében. Mert ha a lehetőségeket számbaveszik, s élnek is azzal, akkor lesz bizakodás, jó kedv a tsz-ek- ben. Akkor tervezhetnek bátrabban, magabiztosabban. B. E. Még lehel elemttezni mezőgazdasági faniTónatt Az utóbbi időben sok fiatal jelentkezett mezőgazdasági szakmunkásképzésre az álla­mi gazdaságokba. Az érdek­lődésre való tekintettel a fel­vételek idejét december 15-ig meghosszabbították. Addig le hát a 14—16 éves fiatalok a legközelebbi állami gazdaság igazgatójánál felvételüket kérhetik mezőgazdasági ta­nulónak. rr DERŰ I/ {tekintett az utcára, ahol csak nagynéha járt valaki. A sarkon vigyázva emelgette gumicsizmába búj­tatott lábait egy nagylány és cuppogott a latyak, amikor be­lépett a keskeny járdáról. — Csak ne lenne ekkora sár —* gondolta Illés bácsi — és még átlesett a túloldalra az öreg szomszéd udvarára, ahol a kiskonyha kéménye már vígan fújta a füstöt, pedig még elég korai az idő, ami azt illeti. Az eső szemetelt, de most már eshet, ez az ő ideje. Illés bácsi a ház sarká­nál megállt. Sapkáját jobban a fejére nyomta és elmereng­ve nézte a szemerkélő, csen­desen hulló őszi esőt. — Eshetsz — mondta vi­dáman, félhangosan, a többit hozzágondolta. A kamra is­mét megtelt, mint sok év óta mindig. Tüzelögond sincs, s ilyenkor igazán nyugodal­mas, jó érzés fogja el az em­bert, nem úgy, mint rég. — Azelőtt oly sokszor hiányzott nemcsak nála, másnál is a télre való, mert a beseny- szögi határ nehezen adott még a jómódúinak is, még nehezebben a szegénynek. De hol van ma már errefelé sze­gény ember? Hol van, hol van? Sehol. Ilyenféle gondo­latok motoszkáltak Boros Il­lés szövetkezeti gazda fejé­ben ezen a borongás, de mégis derűs gondolatokat ébresztő decemberi reggelen. M ajd ballagva körülnézett a portán, szemügyre vette a kerítést, megvizsgált minden szöget, minden lécet, hátha akadna ott valami iga­zítani, vagy szöszmötölni való. Hiába, nem bírt felfe­dezni semmit. Minden a he­lyén, minden a legnagyobb rendben. Feljebb pillantott a ház ereszére, de ezt már csak úgy szokásból tette, hiszen a lakáson meg éppenséggel nincs semmi dolog, takaros az a ház kívül, belül. Csak néhány ezer forintot kellett rákölteni és lám, mennyire megfiatalodott. — Akárcsak én — támasz­kodott a kerítésnek Illés bácsi és ismét elmosolyintot- ta magát, de nyomban ösz- szébbrántotta szemöldökét, hogy azért nincs ez jól így se. Semmi dolog, semmi munka. Semmi gond. Mivel töltse az ember az időt, így vasárnap délelőtt? Igaz, fek- hetne, heverészhetne, rádióz­hatna, de az öregember úgy van már az ilyennel, hogy pihenhet majd eleget nem­sokára, addig meg mozogjon. — Keressünk csak valami dolgot — dünnyögte és ké­sőbb úgy találta: nincs más hátra, aprófát készít gyuj- tósTiak. az is kell. Szerszám után nézett, i az ól mellett nekilátott serényen a fát ap­rítani. Szanaszéjjel repültek a fadarabok, s az öreg Illés csak arra vigyázott, nehogy arcába vágódjon valamelyik. — így, így, legalább gyúj­tás is lesz — mondogatta, utána másféle dolgok jutot­tak eszébe és csak akkor hagyta abba a baltázást, amikor a lánya szólt neki, hogy az öreg szomszédtól átjöttek a vendégek, jöjjön hát be. Erre felderült Illés bácsi arca és befelé menet örvendezve gondolta, ez na­gyon jó, legalább agyonütjük az időt. Kocogott is befelé szaporán a konyhába, ahol a kis unoka már a Mikulás ajándékait mutogatta. — örüljön a gyerekféle — jelentette ki Illés bácsi és még hozzátette, hogy az ilyen­fajta annakidején úgy se tudta, milyen az öröm. Az­tán beszélgettek erről, arról, amíg eszébe jutott Illés bá­csinak a szövetkezet főagro- nómusa, akit nagyon szeret, s ezért nem hagyhatta szó nélkül a szolnoki vendégek előtt a dicsérő elismerését. — Az olyan ember, hogy keveset beszél, de nagyon igazságos, — mondotta büsz­kén és még sok dicsérő szót kimondott, mintha legalább is a fiáról beszélne. Később megmutatta az új, szép kony­haszekrényt és csak úgy, minden dicsekvés nélkül mondta, hogy már meg együtt a pénz a szobabútor­ra. Hanem a hízót azt még nem látták ugy-e? — kér­dezte. — Nem, nem látták a vendégek. Illés bácsi bement a kamrába, a füles kék bög­rét megmerítette kukoricá­val, aztán az ól előtt szemet szórt a téglajárdára és kigu- rult az ólból a két szép kerek mangalica. ■— Ha hízó van, minden van, — bölcselkedett és ap­rókat nevetett hozzá. Elso­rolta, az egyik levágódik, a másik eladásra kerül. Mióta szövetkezeti ember, mindig így csinálja. Később a ven­dégek elköszöntek, Illés bá­csi már nem ment vissza fát vágni, hanem elfogyasztotta az ebédet és utána lehevert a konyhába a heverőre. Fel­csavarta a rádiót és meghall­gatta Dezséri vasárnapi leve­lét, mert ezt nagyon szereti, minden vasárnap program­ba iktatja. — Tj ól beszél, érti na- " gyón, igazat is mond — állapította meg elégedet­ten és kis idő múlva elaludt. Az eső odakünn még mindig szemerkélt, később köd is ereszkedett, aztán nemsokára sötétedett. Meggyújtották a villanyt, a tűzhelyben vidá­man pattogott a tűz. Illés bá­csi lánya feltette melegedni a vacsorát és asztalhoz ül­tek ... — Megint eltelt egy nap, erőben, egészségben — mon­dotta szokása szerint Illés bácsi aki a napok ilyenfajta derűs, gond nélküli múlásá­val nagyon elégedett. SZEKULITY PÉTER

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom