Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-09 / 289. szám

1959. december 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Válasz az „Egy gyár gondjai“ című cikkre Október 30-án a Szolnok megyei Néplapban megjelent cikk írója azt kéri: többek között a Mezőtúri Villamos- és Géptechnikai Cikkek Gyá­ra problémáira a megyei ta­nács ipari osztálya is adjon választ. Szerintünk az a helyes pro­fil ennél a gyárnál is. ami nevében van meghatározva, tehát Villamosberendezés-sze- relék és háztartási kisgépek gyártása. Ha évközben új gyártmányra térnek át. az anyagszükséglete biztosítható, tehát az új, praktikusabb gyártmányok bevezetését anyaghiány nem akadályozza. Jelenleg a lakosság részére fontos szolgáltatási munkát végeznek itt, s mi is fontos­nak tartjuk a 110-ről 220 Voltra való átkapcsolási mun­kák gvors, eredményes befe­jezését. De ezentúl is sok hasznos gyártmányt javasol­tunk már 1957 januárjában ennek a gyárnak. Szerepelt ezek között: T-dugó, újtípusú falikapcsoló, zongorabillen­tyűs kávéfőző, háztartási ro­botgép. emyőtartó, elektro­mos vibrátor, háztartási gé­pek elektromos meghajtása, vízmelegítők, háztartási boy- ler. hajszárító, villamosborot­va, körtekapcsoló, elektromos szárító, asztali ventillátor — hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ezidáig csak a T-dugó és az ernyőtartó készült el, s je­lenleg a háztartási boyler két változatának bevezetésével kísérleteznek, a többi gyárt­mányra pedig még kísérlet sem történt. A vállalat problémáit a he­lyi, a megyei tanács, a mi­nisztérium képviselői már több ízben megvitatták, de nem sok eredménnyel. Jó műszaki gárda dolgozott itt az elmúlt időkben, csak azt nem tudjuk megérteni, hogy 1957 óta miért mondott le már a második műszaki vezető? Az első, Márkus Ist­ván, jelenleg tervezőmérnök Budapesten a TRANSZVILL- nél. s elégedettek munkájá­val. Tusiják Pál ugyancsak tervező az Egyesült Izzónál, szép eredményekkel vezeti a gyártmányelőkészítő osztályt. S a VILLGÉP-ben jelenleg nincs műszaki vezető — akit ideiglenesen megbíztak ezzel a munkával, ismét kilépett a vállalattól. — Hogy miért? — erre csak a vállalat vezetői tudnának válaszolni. Foglal­koznunk kell egy másik hibá­val is. A dolgozók munka­szelleméről van szó. Ma már nem elég a tsz-patronálás, nem elég a telévízió, a mag­netofon és egyéb. Arra is szükség van, hogy a népgaz­daságban jelentkező feladatok megoldásában a többi helyi ipari vállalathoz hasonlóan ez a gyár is aktivizálja ma­gát. Mindez az itt dolgozó 80 ember munkával való ellátá­sával. s a gazdaságosság kér­désével is szorosan összefügg. Meg kellene szüntetni a ké- sőnjárást, a vezetőktől a dol­gozókig, a kapun belüli mun­kanélküliségért sem adhatunk dicséretet, a fusizásért sem jár kitüntetés. De a dolgozók, a műszaki gárda véleményére is többet kellene adni. Összegezve: ez a gyár jó felszerelésével elsősorban a cikkgyártásra kell, hoey be­rendezkedjék, évi termelésé­nek mintegy 80—90 százalé­kát az állandóan változó új és új cikkek gyártásának kell kitölteni. Az anyagszükséglet biztosítható, tehát nem szük­séges hónapoki'’ évekig vár­ni a prototípus legyártásával, hallgatni kell az irányítószer­vek tanácsára, nem szabad meghátrálni a nehézségektől, s minden lehetőséget, minden segítséget meg kell ragadni, azokat is, amelyek a megyei tanács ipari osztályától ered­nek. A Megyei Tanács Ipari Osztálya nevében: Pintér Dezső osztályvezető. Gondok | 1­tettek \ i­vállalásoki Megszokott szavakat írtam a címbe. Annyira közismerte­ket, hogy láttukon talán int is az olvasó: Ugyan mi Újsá­got takarhatnak? Pedig eze- setben az egyébként száraz szavak különös: ízt kapnak és új zamatot árasztanak ma­gjukból. Magam kicsit megrészeged­tem, amikor hallattam Farkas Kálmánt, a kisújszállási vá­rosi pártbizottságon. Mert így mondja: — Most tanácskoztunk a jövő évi tervekről, a közös gazdaságok elnökeivel. Pró­báltuk formába önteni mind­azt, amit a megyei pártérte­kezlet határozata városunkra megszab. Ha jól meggondolom akkor is azt mondhatom: kemény fába vágták fejszéjüket a kis- újiak. A növénytermelésben ugyanis rövid időn belül olyan eredményeket akarnak elérni, ami ismeretlen volt a vidéken, amit a szittyós, szi­kes talajból még sohasem sikerült lúsróMní. Aztán meg az állattenyész­tés; Ami ezt illeti, bizony túl nagy hagyományokról nem beszélhetünk. Különösen ha a baromfira kerítjük a sort. Mert az az igazság, hogy ki­ki nevelt hajdan a maga por­táján annyit, amennyi a csa­ládnak elég volt, alkalomad­tán egy kis pénzmagot is ho­zott a házhoz. Ám efelett már eljárt az idő. Több kell, any- nyi, hogy Kisújszállás' is be­lesegítsen az ország ellátásá­ba. Igen ám, de hogyan? Az évtizedes múltú termelőszö­vetkezeti városnak híréhez híven kell helytállnia. — Ügy ám — hagyja jóvá az előbbieket Farkas elvtárs Fzen már rém is vitatkozunk inkább cselekszünk. De nem akárhogy, mert a célkitűzé­sekben szereplő 90 ezer áru- baromfi helyett a közös gaz­daságok 120 ezret vállaltak, mondván, hogy emellett még a holdankénti egy törzsba­romfi is az ólakba kerül. Nagy szó ez, különösen ha azt is hozzátesszük, hogy az ólak egy része valami ?0 ezer baromfi férőhely is csak ez­után épül. Ez a másod'k hu­szárvágás a kisújszállásiak terveiben. S nem is akármi­lyen ez sem. Azt mondják most, miután már sokat okos­kodtak a férőhely problémán hogy -találunk kihasználatlan tanyákat a határban. Neki az erőt, 1 ontsunk majd építsünk. És a Dózsarbeliek már moz­golódnak is, mert mire a ke­mény fagy megjön, túl akar­nak lenni az alapozáson. Aztán egy másik dolog. Akik már ismerik így emle­getik: tisztító mozgalom. S közben összemosolyognak a csodabogár elnevezés felett. Okkal-joggal derülnek a rej- télyeskedők, mert csakugyan csoda jó amit terveznek. így okoskodnak: a népszámlálás­kor be kell térni a város minden hazáiba. S ha megy a számlálóbiztos miért ne kísér hetné el néhány aktíva is. No persze nem azért, hogy bele­szóljon a számlálási munká­ba, hanem inkább szemlélőd­ni: hol lehet trágyát találni az udvaron. És mert a föld­nek szükséges az erejét visz- szapótoírii, a felfedezésen is túllépnek. A közös gazdasá­gok megvásárolják az udva­rokat éktelenítő trágyadom­bokat, s viszik kifelé a határ­ba. „.Hát ennyit egyenlőre az első lendületről Mert az igaz­sághoz tartozik, hogy tervez­nek most Kisújon, gondolkod­nak még egyebeken is, dehát azzal még várjunk. Várjuk meg, míg a most elheszélte- ket teljesítik. _ nagy — Kiváló eredmények — merész tervek a Gépjavítóban Kellő előrelátással, felelős­ségérzettel, jó munkaszerve­zéssel és anyagbiztosítással túlszárnyalható az üzemi terv, ezt bizonyítja a Mezőgazdasá­gi Gépjavító Vállalat példá­ja is. Az év elején állandó lema­radással küzdöttek, most meg a novemberi 3 milliós tervük helyett 4 millió 800 ezer fo­rint értékű munkát végeztek el, éves tervüket a hó végére teljesítették. Igaz, létszámter­vüket is túllépték, de megkö­zelítően sem olyan arányban, mint a tervtúlteljesítés mér­téke; Mindenképpen meg akarják tartani az embereket, mert jövőre negyvenöt fővel növelni kell a létszámot, s ha most eleresztik a létszlámfelet- tieket, egy hónap múlva sza­ladgálhatnak munkások után, s nem is biztos, hogy kapnak megfelelő embereket. Márpe­dig jövőre mintegy 65 száza­lékkal nő az üzem terve. — Kellenek a szorgos munkás­kezek. 1959-es tervük határidő előtt egy hónappal való tel­jesítése sokmindennek kö­szönhető. Döntő súllyal annak, hogy műszaki intézkedési tervü­ket pontról pontra valóra­válíják. A Diesel üzemben például munkábaállítottak egy mo­dem vonalbafurót, univerzá­lis köszörűgépet. Megvalósí­tották — többek között — a porlasztók felújítását, s re­pedésvizsgáló berendezést szereztek be. A mezőgazdasá­gi kisgépgyártásnál kézi erő helyett gépi megmunkálást vezettek be több cikknél —, így a csilléknél. A nyersmé­reteket gépi fűrész helyett excenter-préseken készítették az idén, s ezáltal a termelé­kenység ennél a gyártási sza­kasznál 6—8 százalékkal nőtt. A megfelelő anyagellátás biztosításával a III. negyed­évtől kezve 25—30 százalék­kal nőtt a munkaidőkihasz­nálás. A forgácsoló üzemben 90—95 százalékig emelték fel a gépkihasználást, s így elér­ték, hogy a forgácsoló bizto­sítani tudta az anyagot a töb­bi üzemrésznek. Korábban ezzel volt a legtöbb prob­léma. Több új gyártmány is sze­repelt idei programjukban. Elkészítettek például egy más­félezer négyzetméter üveg­házat, 610 répalazítót, export­ra kerülő hűtőarmaturákat, szemenkénti répamagvetőt, infravörös sugárzással műkö­dő zsizsiktelenítőt. Megszer­vezték az NDK Malwurf trak­torainak szervizszolgálatát; Fáradozásaikat elősegítette, hogy az állam az idén mint­egy négymillió forint beru­házással fejlesztette a vál­lalatot. Uzembehelyezték a Diesel műhelyt, a kovácsoló és a tűzoltókészülékek javítására hivatott üzemrészt. Mindezeken túl növelte eredményeiket a javuló mun­kaszervezés is; Több gyárt­mánynál megszervezték, illet­ve szervezik a szalagszerű ja­vítást. Megalapozottnak tart­ják éppen ezért, hogy jövőre legalább 30 százalékkal nö­velik a termelékenységet s mintegy 2.5 millió forint ön­költségcsökkentést érnek el. Ennek érdekében gyártáselő­készítő csoportot szerveznek, idomdarabolót, nitrálóüzemet helyeznek üzembe, megoldják a hengerfelújítást, stb. Tech­nológiai csoportjuk már né­hány hét óta a jövő évi gyárt­mányokon dolgozik. Az önköltségcsökkentésben az idén is szép eredménye­ket mutattak fel. Az I. ne­gyedévben például 15—15 ezer forint volt. pm motor önköltsége, most 11 ezer. Bármilyen nagy gonddal foglalkoznak a következő tervidőszak elkészítésével, — nem feledkeznek meg az idei program jelentős túlszárnya­lásáról; Decemberre még négymillió forint termelési értéket irányoztak elő. Súiy- lyal a tsz istállók gépesítésével foglalkoznak. Év végéig ösz- szesen 45—50 istállót gépesí­tenek részben vagy teljesen. Irányt vettek arra is, hogy gyorsan kijavítsák a vállalat­nál még meglévő hiányossá­gokat, — si — mtmttmiemímsmtmmimimmtmífmiBegM KŐFARAGÓ Szolnokon, a Tisza-híd építésénél kilencszáz köbméter kö­vet kell a támfalhoz kifaragni. Ezt a nehéz és fáradtságos munkát végzi Urbán István, a kőfaragók egyike. jYítntagaEda Újabb két olajmezőt tártak fel az Alfőldőn Az Alföldi Kőolajfúrási Üzem dolgozói, a kongresz- szusi versenyben számos ki­emelkedő munkasikerrel hív­ták fel magukra a figyelmet. Növelték az egy berendezés­re eső méterek számát, gyor­sították a szállítás ütemét, csökkentették a termelés költségét. Mindezeken túl­menően több gáz- és olajku­tat tártak fel, amelyeknek rendkívül nagy jelentősége van a népgazdaság iparának fejlődése szempontjából; A napokban a termelésre alkalmas olajkutak száma újabbakkal gyarapodott. — Pusztaföldvár térségében két új olajkút jó eredményekkel kecsegtet. Az olaj összetéte­lének és mennyiségének vizs­gálata most folyik, de a szakemberek máris megálla­pították, hogy jelentős olaj­mennyiség húzódik a föld ISMERTE a község, a járás és a megye. Ünnepnapokon tisztelettel süvegelték meg a kabáthajtókájáról lecsüngő kitüntetést, a mintagazda- jelvényt, S jött az idő, a nagy­üzem, a közösségi gazdálko­dás mellett eltörpültek még a legjobb mintagazdák ered­ményei is. Aztán a tavaszon termelőszövetkezetekbe lépett a megye parasztsága. S azért kerestük fel me­gyénk híres mintagazdáját, hogyan állt helyt a nagy vál­tozások idejében, hogyan ta­lált magára, milyen szerepet vállalt a mezőgazdasági for­radalomban. * — Hol keressem? — kopog­tatok be Farkas elvtárshoz, a községi párttitkárhoz. Veszi a kabátját és jön ve­lem. A tanácsháza udvarára vezet, ott székel az egész fa­lut tömörítő Szabadság Ter­melőszövetkezet. I — Bálint Kálmánnal be­szélhetnék — mondom az iro­dában lévőknek. ; — A brigádvezetővel? — '.kérdezik vissza. ; — A mintagazdával! — Az lesz az. j Este későig várom. Közben ;elsétálok. Mire visszaérke­zzem, éppen egy nagy darab [ember vitatkozik az irodában. ;A vita tárgya: sok baj van a ;lovakkal, négy-öt embertől mindia nem tudták átvenni meg, hát nem félek én a gya­logmunkától sem. Miről is van szó? Van abban igazság is, túl­zás is, amit Bálint Kálmánról terjesztenek. Igaz az, a község legokosabb emberének tartja magát, s ehhez nincs jogat Igaz az, sértődött, mert eddig még nem küldték el tanulmányi útra, nem volt üdülni, mint minta­gazda. S ha vágyik is erre. szerénytelenség követelnie. Látnia kell: ott tartunk, hogy a tömegek felvetik, vezetőjük felvilágosodott világnézetű (materialista) ember legyen. S erről gondolkodnia kell Bá­lint Kálmánnak, ezért nem szabad megsértődnie. ÁM ABBAN neki van iga­za. Fenntartás nélkül dolgo­zik, bár azt sem tudja még, milyen lesz munkaegység­részesedése, de a rábízott munkát csinálja. S aztán. Tü­relemmel kell lennie vele szemben. Bálint Kálmán még ha kiváló mintagazda volt is, sok babonás, elavult előítéle­tet hozott magával, amit nem tud egyik napról a másikra levetkőzni. Ha türelemmel, jó szóval közelednek hozzá, ak­kor igen, ha sértegetik vele, akkor csak dacot válthat ki belőle is. Bálint Kálmán hamarosan feltalálja magát a termelő- szövetkezetben. Régi tervez­gető képességét, szaktudását, amelyet a kisparcella korlá­tozott, itt gyümölcsöztetheti igazán, s nagy hasznára lehet a közösségnek, de ehhez neki is nagyobb szerénységet kell tanúsítania. BORZÁK LAJOS alatt és a két kút napi egyen­kénti hozama eléri a 25—30 tonnát. Ezzel együtt az Alföldön található olajkutak száma kilencre, a gáztermelő kutak száma pedig huszonháromra emelkedett. Az alföldi kő­olajbányászok az idén több gázmezőt tártak fel, mint amennyivel az egész Dunán­túl rendelkezik. Az Alföldön található kőolajmennyiség pedig körülbelül eléri az egyik nagy -dunántúli mező­nek a termelését. Az olaj­bányászok az elért sikerek alapján további célokat tűz­tek maguk elé. December vé­géig el akarják érni az üzem történetében páratlan ered­ményt, a százezer méter ku­tatófúrást. A feladat teljesí­tésére minden feltétel meg­van és ezzel a múltévi fúrás­nak mintegy kétszeresét vég­zik el* férőhely hiányában. Így is sok van belőle, s takarmány meg kevés. Bálint Kálmán ma is a takarmányfelmérést végezte, meg az állatok egye­di megjelölésével foglalatos­kodott. Ö lett kilencszáz ve­gyessertés 239, szarvasmarha „legfőbb gazdája”, az állat- tenyésztés parancsnoka. Hoz­zátartozik a jószágok elhelye­zésének, takarmányozásának gondja. Már délután elmondták ne­kem: szaktudásában, szorgal­mában keresve sem találnak hibát. Idejében belépett a ter­melőszövetkezetbe, ha sokat vívódott is az elején. És ez jól jött akkor, mert sokan figyeltek rá. Első között töl­tötte le az őszi belépők négy fogatos munkanapját. Pedig nagy volt az ellenagitáció, nem lehetett népszerű első­nek lenni. Bálint Kálmán is azt tette: korán kijött a falu­ból, s késő este ment haza, hogy ne is lássák. De kötele­zettségének becsülettel eleget tett. EGY HÓNAPJA körül vet­te fel a munkát a közösben. Ugyanolyan jószívvel, jókedv­vel dolgozik, mint a 16 és fél hold földön egyéni korában. Azon is mindig kísérletezett, mindig újított, amiért 1948- ban mintagazda, 1952-ben „Kiváló Növénytermesztő”, a felszabadulás óta összesen 18 oklevél tulajdonosa lett. A gazdatársak pedig tanácstag­nak, legeltetési bizottsági el­nöknek, mezőgazdasági állan­dóbizottsági elnöknek válasz­tották. Sőt tagja a Hazafias Népfront megyei elnökségé­nek. is. Hanem.. Megindult ellene a vádas­kodás, a háta mögötti sutto­gás. Hogy jogtalanul lett min­tagazda, mert a legeltetési bi­zottság földjét is használta, hogy a paphoz jár vacsorára, hogy a baldachint viszi a pap feje fölött aZ egyházi körme­neten, hogy elbizakodott, kö­vetelőző. A községi párttitkár, Far­kas elvtárs nem olyan ember, aki csak úgy felül a mende­mondának. Időt szakított rá, s négyszemközt elbeszélgetett Bálint Kálmánnal. Tisztázták szemtől szembe, mi igaz a fel­tevésekből A mintagazdaság kérdése. Ez legegyszerűbb. Annak idején bizottság mérte ^ fel kinn a határban a cukorrépa­földön az eredményeket. Eh­hez kétség nem fér. — A legeltetési bizottsági terület? — teszem fel én is a kérdést Bálint Kálmánnak. — Igaz, használtam ötszáz négyszögölet, ez járt a többi tagnak is. •— Igen, négyszer-ötször évente templomba is elme­gyek, de a papvacsora nem igaz. S kitör belőle. — De ha azt akarják, hát nem szégyellek én kocsira ül­ni, s akkor legalább nem pisz­kál senki. Ha így becsülnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom