Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-05 / 286. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! (sMMK ~m¥El X. évfolyam, 286. szára. 50 fillér 1959. december 5. szombat Tanácskozik a kongresszus Biszku Béla elvtárs felszólalása (A pártkongresszus csütör­töki ülésén felszólalt Biszku Béla elvtára. Beszédének első részét tegnapi számunkban közöltük. Az alábbiakban felszólalása második részét hozzuk). A párt vezetésével sikere­sen megoldottak az ellenfor- rrtdalmáirok (elfen! harc bo­nyolult' feladatát Felderítet­tük, megtaláltuk az ellenfor­radalom előkészítésében és irányításában vezető szerepet vitt személyeket és átadtuk éket a Magyar Népköztársa­ság igazságügyi . szerveinek, hogy elnyerjék ínpltó bünteté­süket. A vezetők megkeresése és felelősségrevonása a leg­fontosabb volt az ellenforra­dalom elleni harcban. Velük együtt megtaláltuk azokat a terrorista banditákat, akik ál­lati kegyetlenséggel ix-tották és gyilkolták^ kommunistá­kat és más Irazafiakat — Büntetőpolitikánk lénye­ge, — amelyről Kádár elv­iért) szólt beszámolójában’ — a munkásosztály érdekeinek védelme, ezért igazságos és nem sablonos. A nép érdekei­nek mégfelelő kommunista magatartást •tanúsítottunk a megtévedtekkel szemben, akik november 4-e után hajlandó­ságot mutattak a megbánásra és támogatták a forradalmi munkás-paraszt kormányt. — Szigorúságot kellett viszont tanúsítanunk azokkal szem­ben, akik aknamunkába kezd­tek, vagy november 4-e után is folytatták rendszerellenes tevékenységüket; s ezzel to­vább! károkat okoztok nép- köztársaságunknak. — Ennek megfelelően elnyerte méltó büntetését az ellenforradalom harci vezérkara, Nagy Imre osztály- és hazaáruló csoport­ja és mindazok a terrorista akciókban részt vett szemé­lyek — többszörösen bünte­tett előéletű, szokásos bűnö­zők vagy fasiszta elemek — akik a felelősségrevonás elől nem menekültek nyugatra. — Mivel az ellenforradal­márok megbüntetésével érzé­keny vereséget szenvedtek a volt magyar burzsoá földbir­tokos osztály és nyugati meg­bízói, ők teleszájjal kiabálnak a szigorról. Érthető is, miért teszik ezt. Nekik saját erköl­csük van. Rabló erkölcsük. A kommunisták és más haza­fiak meggyűlkolása: az huma­nizmus, azt lehet csinálni. A banditák és gyilkosok meg­büntetése és felelősségevoná- sa a néphatalötn által, a tör­vények szerint — szemükben terror és törvénytelenség. Ez az ő erkölcsük. Mindnyájan tudják, hogy mi a megboesájtás politiká­ját is alkalmaztuk — az Elnöki Tanács amnesztia­rendeletével bocsánatot adott a kisebb bűnösöknek. Ismere­tes az egyének sorának adott kegyelem. — Elvtársak! Az imperia­lista sajtó és rádió még ma is rágalomhadjáratot folytat rendszerünk ellen, azt kia­bálva, hogy nálunk százszám­ra ülnek börtönben olyan fiatalok, akik pjég nem töl­tötték be a 18.’évüket, s a magyar igazságügyi szervek csak arra várnak, hogy azt elérjék, utána ki fogják őket végezni. Ezek az urak szinte vágyakoznak az ilyesmire, s miután nincs, hát kitalálják. Bosszantja őket, hogy az el­lenség elleni harcban mi nem követünk el butaságokat. El­lenkezőleg! Mi azt a politikát folytatjuk, hogy még a fel­nőtteknek is bocsássunk meg, ha megbánták vétkes csele­kedetüket és helyes útra tér­tek. Teljes felelősséggel kije­lentem, hogy a mi börtö­neinkben nem voltak, és ma sincs egyetlen fiatalkorú em­ber, sem a régen elítéltek között, sem vizsgálat alatt jelenleg. — Nálunk a bűnesetek és az elítéltek száma egyre csökken. A kapitalista világ­ban viszont egyre nő. Felho­zok egy-két példát: százezer lakosra 1938-ban 1950 bün­tető ítélet, esett. 1950-ben 1059, 1955-ben 908, a múlt évben pedig mindössze 630. Jellemző az is, togy ezidó szerint a Német Szövetségi Köztársaságban százezer la­kosra 107 közerkölcs elleni bűncselekmény történt, ad­dig Magyarországon csak 8. A Német Szövetségi Köztár­saságban százezer lakosra 9 rablás, Magyarországon e2zel szemben csalt egy esik. Ez is a konszolidáció és pártunk tevékenységének eredménye, amit a tömegek nevelésében elért Megmondhatjuk a nyugati tiraknak, hogy óvatosabban lármázzanak, mert a nép úgy sem hisz nekik, felsza­badultan él, demokratikus viszonyok közfitt dolgozik, hiábavaló fáradozásuk a féktelen terrorról szóló rémmesékkel. — Több mint 40 ezer em­ber ;ött vissza eddig nyugat­ról, s mind sajnálja, hogy va­laha is kiment az országból. Elmondhatják, hogy újból megismerkedtek a könyörte­len kapitalista kizsákmányo­lás világával, tízezrével éltek nyomorultul a táborokban. A kapitalista urak azért lár­máznak, hogy erről elterel­jék az emberek figyelmét. — Szeretnék fenntartani a nyug­talanságot, szeretnék meg­nyerni a népi rendszerünk ellen a2 ENSZ fórumát és el­terelni a figyelmet más fon­tos nemzetközi kérdésekről. — Vajon az USA-ban ké­szítenek-e statisztikát arról, hogy gengszter bandáik hány embert gyilkolnak meg egy évben? Elszomorító adatai­kat az ifjúsági bűnözésről is­merjük. Biszku Béla a .továbbiak­ban aláhúzta: minket nem a bosszú politikája vezérel, pedig a magyar munkásosz­tálynak volna némi elszámol- nivalója a régi uralkodó osz­tállyal szemben. — 19Í9-ben mintegy hetvenezer embert zártak börtönbe, internáló­táborokba, s körülbelül száz­ezer egyszerű munkást, dol­gozó parasztot, kommunistá­kat, szocialistákat kényszerí­tettek emigrációba. A hort- hysta-fehérterror idején öt­ezer embert gyilkoltak meg. A második világháborúban többszázezer ember pusztult el népellenes, fasiszta célok érdekében. Többszáz azoknak a száma is, akik az ellenfor­radalom idején vesztették életüket. Mi nem követtük és nem is követjük a véres le­számolás módszerét a bur­zsoázia itthonmaradt tagjai­val szemben. Aki beleillesz­kedik társadalmunkba, lojá­lisán megtartja a Népköztár­saság törvényeit és a társa­dalmi együttélés szabályait, egyenjogú állampolgárként dolgozhat a Magyar Népköz- társaságban. Ha ellenségesen lépnek fel népi államunkkal szemben, kötelességünk meg­fékezni, megbüntetni őket, mert ez a népi állam érdeke, ez a dolgozó nép akarata. — Az ellenforradaltnárok felel ósség re vonása a mi bel- ügyünk, s emellett ez már a múlté. — A békés egymás mellett élés politikáját foly­tatjuk —■ miként a szocialis­ta tábor a Szovjetunióval az élen, de amíg a hidegháború po­litikáját követő igen befo­lyásos körök nem monda­nak le arról, hogy a Ma­gyar Népköztársaság ügyei­be Igyekezzenek beavatkoz­ni, addig nem csökkenthet­jük éberségünket sem a külső, sem a belső ellenség­gel szemben. — Nyugat-Németországból, Amerikából, Ausztriából és máshonnan imperialista kém­szervezetek aknamunkát foly­tatnak hazánk ellen. Az utóbbi időben a Magyar Nép- köztársaság határőrsége és más védelmi szerveink elfog­tak sebtében kiképzett, kü­lönböző kémeszközökkeí fel­szerelt személyeket, akik már a határnál, megbízatásuk végrehajtása élőtt kezünkbe kerültek. Vannak olyanok is, akik önként jelentkeztek és felfedték eltőttünk, kiktől, mikor, milyen megbízatást kaptak. — Tudjuk, hogy miután fel­vetették Nyugat-Berlin hely­zetének rendezését a nemzet­közi tárgyalásokon és a béké­ért harcoló közvélemény eló*t ismeretessé vált, hogy Nyu- gat-Berlinben amerikai és nyugat-német kémszerveze­tek dolgoznak a népi demok­ráciák ellep, az amerikai és nyugat-német kémszervezetek bizonyos erőátcsoportosítást hajtottak végre. Részben Nyugat-Ausztriába, részben Becsbe helyezték át erőik egy részét és onnan folytatják fel­forgató tevékenységüket a némi demokráciák, köztük ha­zánk ellen. Felhívjuk a sem­leges Ausztria vezető köreit, ne engedjék megsérteni sem­legességüket, ne hagyják, hogy országukban idegen fel- forgatók tevékenykedjenek. Rövidén szólva: a belső és külső ellenség ne számítson éberségünk és harcunk gyen* gítésére. Ellenkezőleg: erősí* síteni fogjuk sorainkat és még jobban támaszkodunk a dolgozó tömegekre, mert eb­ben van az erőnk. — Valamikor az ellenség elleni harcban volt ilyen jel­szó: „A hibák mögött keresd az ellenség kezét”. Ez politi­kailag helytelen és rendkívül káros volt, amely sokszor el­terelte a figyelmet a tényle­ges ellenség elleni harcról, megnehezítette a tudatos el­lenséfé felderítését, sokszor le­hetetlenné is tette azt. Sokk"! inkább megfelel a munkás- osztály érdekeinek, ha arra neveljük a hatalmi szervek­ben dolgozó beosztottakat, hogy „keresd meg az igazi, tudatos kártevőket, válaszd el a törvénybeütköző cselek­ményektől a hibát, büntesd meg a törvények megszegőit, a hibát vagy szabálytalansá­got elkövetőket pedig neveld, segítsd, még akkor is, ha az elkövetett hibáért felelősség­re kell vonni és esetleg meg is kell büntetni. Az ellenség üldözése, az államhatalom védelme csak a dolgozó tömegek támoga­tásával lehet sikeres. A népellenes elemeket, akik összeesküvéssel pró­I bálkoztak, azért sikerült leleplezni, mert tevékeny­ségüket ‘kénytelen a dol­gozó emberek között végez­ni. A tömegek a népi rend­szer hívei, hűségesek a nép- köztársasághoz és bejelentik, ha rendellenességeket tapasz­talnak. Ellenségeinket a tö­megek segítségével tesszük ártalmatlanná Az ellenforra­dalom után az osztályellenség nem tudott valamirevaló ki­terjedt szervezkedést létre­hozni, mert az ilyeh cseleke­deteket nem támogatták a tö­megek. Szent kötelességünk, hogy a párt vezetésével még jobban támaszkodjunk a dol­gozó tömegek segítségére, mert ez jövendő sikereinknek is biztosítéka. — Elvtársak! A falu Szocia­lista átszervezésében tett nagy lépés után érezzük, hogy a tömegek hangulatában milyen változás ment végbe. A Köz­ponti Bizottság 1958. decem­beri határozata után százez­rek léptek a szocialista fejlő­dés útjára, nágy politikai fel­lendülés ment Végbe a falun. Végbemegy a munkásosztály nagy műve, a szocialista át­szervezés folyamata. Más lett a paraszt, aki szakít a múlt­tal, a szocializmus építésé­nek aktív részvevője, erősebb harcostársa, szövetségese lett a munkásosztálynak. A pa­rasztság tömegeinek nagy el­határozása váratlanul érte a külső és a belső ellenséget. A Szabad Európa Rádió rendőri erőszakról kiabált, holott mi a rendőrségen dolgozó elv­társaknak és a rendőröknek még azt is megtiltottuk, hogy á felvilágosító munkában résztvegyenek. A Szabad Eu­rópa Rádióban ténykedő urak és amerikai megbízók rosszul, nagyon rosszul isme­rik helyzetünket, mert rossz ügynökséggel rendelkeznek. — A parasztság tömegei -bíznak a pártban, követik ta­nácsát, elfogadják vezetését. A nyugati uraknak tudni- ok kellene, hogy a mi sike­reink a falun a marxista- leninista tudomány diada­lának következményei, * párt szervező munkájának eredményei. S akármennyit kiabál a Szabad Európa Rádió, az Amerika Hangja, folytatjuk falvaink szocialista átalakítá­sát, együtt a parasztsággal. Ami pedig a rendőrséget illeti, továbbra is végezni fogja munkáját, biztosítja a rendet a rendbontók, a spe­kulánsok ellen, védelmezi a szocializmus vívmányait. — A tavaszi meglepetés után az ellenség némileg „magához tért” és tett kísér­letet a termelőszövetkezetek bomlasztására. Ezért a jövő­ben e téren nagyobb figyel­met, éberséget kell tanúsí­tani. Nem tapasztaltunk ki­terjedt ellenséges tevékeny­séget. Inkább — néhány községben — egyedülálló személyek próbálkozásairól van szó, hogy belecsípjenek a szövetkezetbe, hátráltassák fejlődését, ártsanak vezetői­nek. Előfordult, hogy sorsá­val meg nem békült kulák, vagy volt csendőr végzett ak­namunkát a szövetkezet el­len. Számolni lehet azzal, hogy az ellenség még a jövőben is próbálkozni fog szövet­kezet-ellenes akcióval és más tevékenységgel. Ilyen esetekben megvédjük a fa­lut, a szövetkezetét minden ellenséges kísérlettel szem­ben, — Fontos teendőnk volt, hogy a Belügyminisztérium szerveit megtisztítsuk a tör­vénysértésben vétkes elemek­től. Az ellenforradalmárok­kal összejátszó, továbbá a karrierista és az erkölcsileg romlott személyektől — Természetesen éberen kell őrködnünk, hogy min­denféle káros jelenséget, ami további munkánkban mutat­kozhat, már csírájában kikü­szöböljünk. Erre nagy szük­ség van, mert ellenség elleni harcot folytatni csak politi­kailag egységes, a párt Köz­ponti Bizottságának vonalát értő, követni akaró és arra képes emberekkel lehet. So­hasem fogjuk hagyni, hogy megismétlődjenek azok a dur­va törvénysértések és sötét napok, amelyek árnyékot ve­tettek pártunk tekintélyére és meggyengítették a prole­tariátus diktatúráját. A belügyi szervek most harcképesek és megoldják a Központi Bizottság által rájuk bízott feladatokat Mindezeket az intézkedése­ket annak tudatában tettük, hogy a munkásosztálynak a szocializmus építése érdeké­ben szüksége van az állam­hatalom erősítésére —folytat­ta Biszku Béla és hangsúlyoz­ta: Szükségünk van államunk erősítésére, tökéletesítésére, hogy minél gyorsabban épít­hessük fel a szocializmust — Nálunk U az a dialektikus fo­lyamat megy végbe, hogyha ma erősítjük, tökéletesítjük államgépezetünket, meggyar- síljuik építőrnunkánk lendüle­tét, ezzel elősegítj'ük azt is, hogy hamarabb következzék be az állam elnyomó funkciói­nak megszűnése, az állam el­halása. Ez természetesem idő­ben még messze van. Ma még tökéletesíteni és javítani kell azokat a szerveket, ame­lyeknek hivatása a belső el­lenség elnyomása, a társada­lom védelme az együttélés szabályainak megsértőivel,, a tolvajokkal és más bűnöző elemekkel szemben és a nem­zet védelme a külső ellenség ellen. A fejlődés természetesen nálunk is abba az irányba balad, hogy bizonyos funk­ciókat a jövőben társadal­mi szervek vesznek át. — Ennek már napjainkban is mutatkoznak jelei. Hivatá­sos fegyveres testületeink mellett a Munkásőrség maga a felfegyverzett nép. Vajon az önkéntes rendőrök, tűzol­tók, a határőrzésben segítő lakosság — nem egy darab a jövőből, amikor a kommunis­ta közrend biztosításánál nem lesz szükség külön hivatásos szervezetekre, mert: a társa­dalom ezek nélkül is biztosí­tani fogja a közrendet? Szin­te elkerülhetetlen, hogy bizo­nyos negatív jelenségek és megnyilvánulások ellen ne fo­kozódjék az egész társadalom aktív közreműködése és éti­nek eredményként mind több funkciót és feladatot a társa­dalmi szervek vegyenek át a jövőben a hivatásos szervek­től. Mindjobban kell tehát tá­maszkodni a társadalmi Szer­vekre, mert ezek vezetőszere­pet fognak betölteni a bűnö­zés felszámolásában. — Feladataink jobb ellátá­sa nfem azt követeli, hogy nö­veljük" állami, közbiztonsági szerveink és testületeink lét­számát, hanem azt, hogy to­vább javítsuk munkájuk mi­tt őségét _ a társadalom segít­ségével! • lakossággal való kapcsolat továbbfejlődésé­vel. Erre Igen kedvezőek a feltétetek — mondotta, — majd így fejezte be szavait: A Belügyminisztérium szer­veinél dolgozó kommunisták értik, akarják és véleményem szerint képesek is a Központi Bizottság köré tömörülve végrehajtani a párt politiká­ját. Arra törekszünk, hogy minden területen, a részle­tekben is, érvényesüljön ez á politika, éles fegyver le­gyünk a munkásosztály ke­zében, dicső ügyünk érdeké­ben. (Nagy taps.) • Novobátzky Károly : A tudomány szocialista hittel fűtött motor legyen • — Az én kedves egyetemi hallgatóim fiattal szívük egész melegével köszöntik a párt VII. kongresszusát — kezdte beszédét. — Az Ifjúságot ha­mis jelszavakkal ideig-óráig meg lehet téveszteni, de hogy a reakciónak tartós zászló­vivője legyen, azt soha. sem­mi álnokság el nem éri. Az ifjúság egészséges ösztöne', akár a folyam árja, előre tör, és soha sem fordul vissza. Amit mi az ifjúságtól meg­követelünk, az a tudás és a hűség a dolgozó társadalom iránt. — Ennek a két követelés­nek /olgálatában áll ma egész oktatásunk. Segítőkész­ségben és az ifjúság Iránti meleg szeretetben nincs hi­ány. Kifogásolható viszont az oktatók politikai bátorsága, az egyéni kezdeményezés hiá­nya. De a természettudomá­nyi kar már kiadta tagjainak a jelszót, hogy a tudomány nem lehet lomha uszály, ame­lyet külső erők vontatnak, ellenkezőleg, éppen a tudo­mánytól azt várja a társada­lom, hogy szocialista hittel fütött motor legyen. — Akadémiánk tudomá­nyos színvonala feltétlenül tiszteletre méltó. Igazi tudós legalábbis szabadelvű szokott lenni. Akad azonban az Aka­démia citJfaséggyűltenényé­ben néhány tag, aki a tudo­mányos haladást össze tudja egyeztetni a politikai reakció­val. ök még tenyésztelepei a miazmáknak. Ezek a miaz- mák nem virulensek, és be­le fognak pusztulni a tengő- désük céltalan unalmába. — A kommunizmus detro- nizálta a tudomány öncélú- ságát. Igaz, hogy a tudomány hipnotikus erővel vonzza ma­gához munkásait, a természet égy-egy rejtélyének felderí­tése lázbaejti a kutatót, aki ezért hajlamos a tudományos kutatást a legmagasabbrendű funkciónak tekinteni, amely­nek minden egyéb szempon­tot alá kell rendelni. A tudós­nak tudomásul kell vennie, hogy társadalmi kötelezett­ségei vannak, hogy a terme­lők munkájából él, hogy a termelők izzadságának kö­szönheti kutatásának lehető­ségeit. Ez a tudat erkölcsi adósságot jelent, amelyet minden becsületes tudósnak le kell rónia, s amely arra kötelezi, hogy tudományos munkáját elsősorban a nép­gazdaság és a népi kultúra szolgálatába állítsa. Ez a tu­dat pedig nem béklyó, ha­nem szárny. Mi sem bizo­nyítja ezt jobban, mint ar szovjet tudomány hatalmas előretörése. Tényekkel nem lehet vitatkozni! (Folytatás fe oldalon! *

Next

/
Oldalképek
Tartalom