Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-01 / 282. szám

1S5S. december 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megkezdte munkáját a VII. pártkongresszus (Folytatás a 2. oldalról) gazdasági kapcsolatokat, a ke­reskedelmet, a kulturális cse­rét, a tudományos körök köl­csönös tapasztalatcseréjét és minden olyan kapcsolatot, amely az országok és népek békés egymás mellett élését előmozdíthatja. Meggyőződésünk, hogy a békés egymás mellett élés, amely máris az emberiség nagy többsége által elfoga­dott elv, előbb, vagy utóbb legyőz minden akadályt és győzedelmeskedik, A belpolitikai helyzet Kádár János ezután a Ma­gyar Népköztársaság belpoli­tikai helyzetéről beszélt. A belpolitikai helyzet fej­lődése — hangsúlyozta — az elmúlt három évben egészsé­ges irányú volt és rendsze­rünk megszilárdításához ve­zetett. Az ellenforradaldtn el­leni harc a szocializmus erőit megedzette és tömörítetté. A tömegek politikailag sokat fejlődtek, nagy tapasztalatok­ra tettek szert az osztály- harcban. A harc menetében, a szocializmus eszméi alap­ján erősödött népünk nem­zeti egysége — ez a történel­mi haladás jegyében született és a fejlődő új nemzeti egy­ség ma erősebb, mint koráb­ban bármikor. Hazánkban munkáshatalom, proletárdik­tatúra volt és a szocializmus épült, amikor 1956 októberé­ben bekövetkeztek az ismert események. A párt az esemé­nyek minden lényeges mozza­natára kiterjedő vizsgálatot folytatott, hogy feltárja az ellenforradalom okait, a köz­rejátszott tényezőket, az ese­ményekben működő erőket. A Központi Bizottság megál­lapította: az 1956 október 23- án Budapesten kirobbantott fegyveres felkelés a munkás- osztály hatalma, a népi állam, a magyar nép szocialista vív­mányai ellen irányult, ezért burzsoá, ellenforradalmi jel­legű volt Az eseményeket felidéző okokra, az azokban részvevő és ható tényezőkre vonatkozóan megállapítást nyert: Lényeges tényezőként 'szerepet játszott Rákosi és csoportjának hibái. Figyel­men kívül hagyták a hazai adottságokat és nemzeti sa­játosságokat, s így egy idő múltán képtelennek bizonyul­tak arra, hogy a szocializmus építésének nemzetközi fő tör­vényszerűségeit helyesen al­kalmazzák hazánkban. E hi­bák súlyossága és tartóssága gyengítette a proletárdikta­túrát és kedvező talajt terem­tett az osztályellenségnek az ellenforradalom ki robbantá­sához. Súlyos szerepet ját­szott Nagy Imre és csoport­jának példátlan árulása is. Végigjárták az utat apárton- belüli frakciózástól a bur­zsoáziával és az imperialis­tákkal kötött titkos és nyílt szövetségig; mint osztályáru­lók, a munkáshat álom fel­adásáig; mint hazaárulók, az imperialisták beavatkozásá­nak sürgetéséig. Az ellenforradalom honi fő ereje a politikai hatalmától, kiváltságaitól és gazdasági alapjától korábban megfosz­tott kapitalista és fasiszta restaurációra törő egykori nagybirtokos és tőkés osztály és reakciós uszályhordozóí­nak serege volt. Gyorsan új­jászervezték és mozgósították erőiket. Néhány nap alatt 40 pártot szerveztek. Ezek között ott volt az ellenforra­dalmi alapon újjászervezett három egykori koalíciós párt csakúgy, mint a két várme­gyében nyiltan zász'ót bontó nyilaskeresztes, leplezetlenül fasiszta párt A volt uralkodó osztályok — pártjaikon kívül — az ellenforradalmi platfor­mon álló, úgynevezett „mun- kásíanács”-okat és „forradal­mi” bizottságokat használták fel politikai céljaikra. Az ellenforra­dalom okairól A Magyarországon kirob­bantott ellenforradalmi felke­lésnek legerősebb tényezője a nemzetközi imperializmus volt, a reakciós USA-körök kél az élen. Ilymódon a Ma­gyar Népköztársasággal szemben valójában két egy­mással szövetkezett — a bel só ellenforradalmi és a nem zetközi imperialista-erő lé­pett feL Pártunk Központi Bizott­sága — folytatta Kádár J& nos — az 1956 októberi ellen­forradalomról adott marxista elemzését és állásfoglalását először az 1956 decemberi ha­tározatában foglalta össze. Most, a kongresszus színe előtt ezzel kapcsolatban három fontos tényre mutathatunk rá: Először: a2 1956 novembe­rének első napjaiban és azt követően az események ellen- forradalmi jellegéről tett min­den megállapításunk helyes­nek bizonyult, s a későbbiek­ben kiderült tények mindazt csak megerősítették és iga­zolták. Másodszor: pártunk értékelését az ellenforrada­lom okairól és mozgató erői­ről elfogadta és osztja az egész dolgozó magyar nép. Harmadszor: értékelésünket elfogadta és helyesli az egész nemzetközi kommunista moz­galom, s a haladó emberek az egész világon. Az ellenforradalmi felke­lésben — mondotta a továb­biakban — a párt és a Nép- köztársaság minden hazai el­lensége egyesült, szorosan együtt dolgozott velük az amerikai kormány által pén­zelt és ez alkalommal Béesbe vezényelt emigrációs csoport, Nagy Ferenc és társai. Pártunk, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt a súlyos helyzetben kötelessége sze­rint járt eí. A nép sorsáért érzett fele­lősségtől áthatva a magyar kommunisták létrehozták az új forradalmi központot, megszervezték a harc veze­tő erejét, az új Központi Bizottságot, létrehozták a forradalmi munkás-paraszt kormányt, amely a Szovjet­unió, hűséges és legjobb ba­rátunk és szövetségesünk segítségét kérte. A kérdések, amelyeket a történelem akkor napirendre tűzött, súlyosak és bonyolul­tak voltak — folytatta Kádár János és hangsúlyozta: ab­ban a helyzetben csak szi­lárd elvi politikával és hatá­rozottsággal lehetett boldo­gulni. Gyökeresen szakítani kellett az árulókkal, nyíltan fel kellett tárni a tömegek előtt, hogy Nagy Imréék át­mentek az ellenség táborába Fegyvert kellett szegezni an­nak, aki fegyverrel támadt a Népköztársaság ellen. Sza­badságot és demokráciát kel­lett adni a szocialista forra­dalom harcosainak, a dolgo­zó népnek, de üldözni kellett az ellenforradalmárokat, a restaurációra törő burzsoá- kat és minden rendű és ran­gú szekértolóikat. A naciona­lizmus és a nemzeti gyűlöl­ködés szításával szemben fél­reérthetetlenül és nyíltan a Népköztársaság iránti hűség, az igaz hazafiság, a munkás­nemzetköziség eszméjével le­hetett harcolni. Az ellenfor­radalmárok „semlegességé­vel'’ szemben félreérthetetle­nül meg kellett mondani. hogy mi hűek maradunk a varsói szerződés szervezeté­hez mindaddig, amíg arra szükség lesz és mindenkor együtt haladunk a szocialista táborral. Világosan válaszoltunk ar­ra is: mire alapozzuk or­szágunk politikai rendsze­rt? A munkás-paraszt szövetsé­get vezető marxista—leninis­ta pártra, a szakszervezetek­re, a Hazafias Népfrontra és a többi tömegszervezetekre építjük politikai rendszerün­ket, elvetve a munkástaná­csok rendszerét. Az ellenfor­radalmi felkelés időszakában bebizonyosodott, hogy viszo­nyaink között a többpárt­rendszer az ellenforradalom javára hajtotta a vizet — ezért elvetettük ezt. A több­pártrendszer helyett a párt által vezetett Hazafias Nép­frontot fejlesztettük. A Ha­zafias Népfront alkalmas és képes arra, hogy politikai egységbe tömörítse a kom­munistákat és mindazokat a pártomkívülieket, akik az alapvető célok tekintetében — a szocializmus felépítése, az ország szuverénításának és függetlenségének védelme, a Népköztársaság erősítése — egyetértenek. Három év po­zitív tapasztalata bizonyítja, hogy a párt által vezetett Hazafias Népfront alkotó munkára képes politikai moz­galom. amely a kommunis­ták mellett a pártonkívüli közéleti tényezőket tömöríti, tekintet nélkül arra, hogy korábban más pártoknak vol­tak tagjai, vagy esetleg min­dig is pártonkívüliek voltak. A nép életbevágó érdekei­nek biztosítása megkövetelte az ellenforradalmi felkelés kezdeményezőinek, vezetői­nek, szervezőinek és a gyil­kosságokat elkövetőknek a megbüntetését. Meg kellett viszont bocsájtani azoknak, akik főbenjáró bűnt nem kö­vettek el, akiket megtévesz­tettek és félrevezettek. Sú­lyos helyzetben és egyidőben kellett a pártnak két nagyon fontos feladatot megoldania: szakítani a korábbi hibákkal és leszámolni az ellenforra­dalommal. Pártunk képes volt erre és egyidőben meg­oldotta mindkét feladatot A bátor, nyílt és következetes marxista—leninista ál'ásfogla- lás és politika meghozta a maga gyümölcsét. Az ellenforrada’mt felke­lés valamennyi tanulságát és tapasztalatát még soká­ig számon kell tartania a pártnak, de magáról az el­lenforradalomról elmond­ható, hogy minden terme­ten teljes vereséget szen­vedett és a múlté. Kádár János itt emlékez­tetett a tavaly novemberben tartott országgyűlési és ta­nácsválasztásokra, amelyeken a leszavazottak 99.6 százalé­kának támogatását megkap­ták a párt által vezetett Ha­zafias Népfront jelöltjei. csak art m^dhatjuk, okkal bízunk abban, hogy • még a hidegháborút is sikerül fel­számolni, de akárhogyan is lesz a kapitalizmus és fasiz­mus Magyarországon még- egyszer nem lesz. Ezt verjék ki a fejükből és nekik is jobb lesa Hruscsov és Ei­senhower megegyeztek. Mi tudják, hogy Hruscsov elv­társ és Eisenhower elnök úr néhány dologban meg­egyeztek és reméljük, kíván­juk is, hogy a jövőben még sok dologban egyezzenek meg. De' mi art gondoljuk, hogy az a reakciós, aki va­lamely torz lQgikával azt gondolja, hogy bármelyik Hruscsov — Eisenhower ta­lálkozóból és tárgyalásból, nem tudni milyen alapon kapitalista, fasiszta Magyar- ország születik, legalábbis erősen téved. A közmondás az ilyenre mondja: „éhes disz­nó makkal álmodik* Megint mások reakciós re­ményeiket ahhoz fűzik, hogy „kivonulnak Magyarország­ról a szovjet csapatok”. Erről a kérdésről érdemes egy pár komolyabb szót váltani. A szovjet csapatok ma Magyar- országon nem belpolitikai okokból, hanem kizárólag a ma még nem rendezett nem­zetközi kérdésektől függően tartózkodnak. Mi a szovjet kormánnyal, a varsói szerző­dés szervezetében 'egyesült or­szágok kormányaival, a szoci­alista országok kormányaival egyetértésben a külföldön állomásozó csapatok egyidejű és kölcsönös visszavonásáról való tárgyalás mellett va­gyunk. Jelenleg még mindig nyilt fenyegetések hangza­nak el a népi demokratikus országok ellen. Világosan megmondtuk, nem egyszer: a szovjet csapatok addig fognak Magyarországon állo­másozni, ameddig a nemzet­közi helyzet ezt szükséges­sé teszi. Ami pedig azokat a beszélgetéseket illeti, hogy mi lesz, ha a szovjet csapa­tok kivonulnak Magyaror­szágról, megmondhatjuk, a reakción az sem fog segíteni. A szocialista forradalom magyarországi erői megta­nulták azt, amit kell és meg tudják védelmezni rendszerüket a belső el­lenséggel szemben. Ha a reakciósok újból ve­rekedni akarnak, nem leszünk ellene, mert a magyar nép­nek van ereje és még van elegendő törleszteni valója is az ellenforradalmárokkal szemben. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmusát A tapasztalatokat számon- tartjuk, nem ismételjük meg a hibákat, nem felejtjük az árulást, se az osztályéllensé- get, se az imperialistákat. A tapasztalatok alapján tovább erősítjük államunk legfőbb politikai alapját, a munkás- paraszt szövetséget. Erősítjük a munkásosztály szövet­ségét a többi dolgozók rétegeivel is, A Hazafias Népfront mozgalmi erejére támaszkodva tovább szélesít­jük a nemzet valamennyi al­kotásra képes erőinek egyesí­tését. Tovább fejlesztjük rendszerünk demokratizmu­sát. Érvényesítjük a demok­ratikus centralizmus elvét az államéletben is, A törvényt tiszteletben tar­tó állampolgárok jogai a jö­vőben tovább bővülnek. — Ugyanígy tovább bővülnek a helyi államhatalmi szervek önkormányzati jogai is, fenn­tartva és erősítve alapvető kérdésekben az állam köz­ponti irányítását Népköztársaságunk alkot­mányban rögzített szervezete, az országgyűlés és a helyi ta­nácsok rendszere bevált. Az elmúlt három évben fejlesz­tettük az országgyűlés és a helyi tanácsok munkáját — Megnövekedett politikai, gaz­dasági és kulturális szere­pünk. Bővült hatáskörük és az a törekvésünk, hogy ez a jövőben még inkább bővül­jön. A helyi tanácsok hatás­körének ésszerű bővítése egy­úttal hatásos harc a burzsoá­ziától Örökölt és sajnos rend­szerünkben még egyáltalán le nem küzdött bürokrácia ellen. Elvtársak! Elmondhatjuk, hogy a három esztendő alatt tel­jes mértékben sikerült hely­reállítani a Magyar Nép- köztársaság törvényes bel­ső rendjét, a belpolitikai helyzet jó és kielégítően fejlődik a közrend és a közállapotok olyanok ná­lunk, hogy bármely nyugati kapitalista ország megirigyel­hetné. Ez a párt egységének, helyes politikájának, a párt és a nép összeforrottságának, a munkásosztály vezette nem­zeti tömörülésnek köszönhe­tő. Rendszerünk és társadal­munk belső erejének forrá­sa, hogy a párt, mint vezető erő képes betölteni feladatát és bírja a nép támogatását Az ország gazdasági helyzete Kádár János beszámolója harmadik részében az ország gazdasági helyzetével foglal­kozott. Részletesen ismertet­te a második világháború és az ellenforradalom okozta gazdasági károkat. A második világháború példáid Magyar- ország gazdaságában 300 mil­liárd forint értékű kórt oko­zott, vagyis az akkori színvo­nalon számítva, öt év nemze­ti jövedelmét, az egész nép öt évi munkájának minden ered­ményét megsemmisítette. Az ellenforrada'mm gazda­sági „adománya“’ 22 milliárd forint értékű kár a magyar népnek. A Központi Bizott­ság, a forradalmi munkás- paraszt kormány már a fegy­veres harc közben erélyesen kézibe vette a népgazdaság helyreállításának ügyét. A népgazdaság már 1957 végére helyreállt, a termelés színvonala és a dolgozók élet­színvonala már akkor' megha­ladta az ellenforradalom előt­ti utolsó normális év, 1955 színvonalát Egy év alatt ilyen eredményekre is csak a szo­cialista rendszer és a szocia­lizmus nemzetközi szolidari­tása képes. A Központi Bizottság ez év márciusában felhívta népün­ket a nagy számú új & megnö­vekedett termelőszövetkezetek megszilárdítására, továbbá arra, hogy nagyobb-lendüle­tet vigyen a szocializmus építésébe. A Központi Bizott­ság márciusi határozata ha­talmas visszhangot keltett a dolgozók tömegeiben. Felaján­lásaik végösszege — bár a gyárak és trösztök vezetőinek egy része rendkívüli óvatos­ságot tanúsított — a szocia­lista iparban 3,2 milliárd fo­rintnyi értéket tett ki- Még a felajánlásoknál is több és szebb azonban, hogy dolgozóink november elejéig az évi felajánlás 97 százalékát teljesítették — összesen 3.1 milliárd forint értéket adtak terven fe­lül. A felajánlások és azok telje­sítése, a szocialista öntudat és a lelkes munka meghatóan szép eredményei. A munká­sok, parasztok, értelmiségiek közül, a fővárosi és vidéki kollektívák közül igazságosan szinte lehetetlenség bármelyi­ket is kiemelni, a munkás- brigádok, a mezőgazdasági dolgozók brigádjai, vagy az úgynevezett komplex brigá­dok, amelyekben fizikai és szellemi dolgozók fogtak ösz- sze egy-egy adott \ feladat megoldására — nagyon szép eredményeket értek el. Külö­nösen örvendetes a fiatal dol­gozók legön tudatosabb jajnak helytállása. Közülük - is ki­emelhető az ifjúsági export- brigádok jó munkája. Még napjainkban is születnek újabb felajánlások — folytat­ta Kádár János. A szocialista munkaver­seny fejlődésében a tavasz- szal nagyszerű dolgoknak vol­tunk tanúi. Újságjaink hírt adtak arról, hogy a Szovjet­unióban kommunista brigá­dok Csehszlovákiában szoci­alista brigádok alakítását kezdeményezték a dolgo­zók. — Ezeket az új­sághíreket követően mintegy két-három héten belül min­den központi kezdeményezés nélkül, egyidejűleg az ország különböző részén százszámra alakítottak brigádokat, ame­lyek a „Szocialista brigád” címének elnyeréséért verse­nyeznek. Ezek a brigádok igen helyesen, a termeié«! célokon és a munka fejlesz­tésén kívül a szocialista ma­gatartás és erkölcs fejleszté­sén is munkálkodnak. Ma (Folytatás a 4. oldalon) A Magyar Népköztársaság belpolitikai helyzetét ma a nyugalom, a megszilárdulás9 a gyors fejlődés jellemzi — folytatta. — A népi hatalom erősebb, mint az ellenforra­dalmi felkelés előtt volt, a szocializmus alapjai jelentő­sen szélesedtek azóta és a szocializmus építése rendben lendületesen folyik. Ez a helyzet nem jöhetett volna létre a tömegek politikai tá­mogatása és odaadó, szorgal­mas munkája nélkül. Ez a tény bizonyos mértékig tük­röződik még a Magyaror­szággal szemben erősen el­fogult nyugati sajtóban is. Az utóbbi időben teret kap­nak ott a valóságnak jobban megfelelő tudósítások is. A reális szemlélet csak ja­vára válhat azoknak is. akik nem túlságosan szeretik a Magyar Népköztársaságot Mostanában az ilyen embe­rek, miközben szemük előtt erősödik a Magyar Népköz- társaság, különböző elképze­lésekkel áltatják magukat. Art mondják, ellentétek van­nak a pártban. Pártunkban egység van és ha ellensége­ink arra várnak, hogy pár­tunkban elfentétek lesznek akkor csak várjanak türe- 'emmel ,mert bizony még jó sokáig kell várniok. Más re­akciósok eszelösségükben ah­hoz fűzik reményeiket, hogy háború lesz. Az ilyen embe reknek, ha egyáltalán képe­sek értelmes szót megérteni. I Hruscsov és Kádár elvtárs az elnökségben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom