Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-03 / 284. szám

2

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1959. december S.

Hruscsov elvtárs beszéde a kongresszuson

(Tegnapi számunkban N. Sz. Hruscsov elvtárs beszédének első részét már közöltük. Az alábbiakban a második részt hozzuk.)

Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetértenek velünk —, hogy mostanában enyhült a nemzetközi feszültség. Mindenesetre j ószándékkal,

azzal az óhajjal megyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdéseket, hogy helyes kölcsönös megértésre jussunk és ami a legfőbb: megtaláljuk az ésszerű megegyezést a béke megszilárdítása érdekében.

De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke meghívására a jövő év márciusában sor kerül a franciaországi találkozóra. A külföldi sajtóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy mi elvetettük a kormányfői értekezlet közeljövőben való ösz- szehívásának gondolatát Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak.

Mi mindig azt vallottuk, hogy a kormányfői találkozók hasznosak és, hogy minél előbb megszervezik ezeket a találkozókat, annál jobb. De ez a mi álláspontunk. Más tárgyaló felek, akiknek részt kell venniük ezen a találkozón, bizonyos mértékig más véleményt vallanak.

Nekünk természetesen nem kell Csehov Három nővérének főszereplőihez hasonlóan viselkednünk, akik bármilyen áron szerettek volna eljutni Moszkvába. Mi már régen megmondtuk, hogy a kormányfői értekezlet összeülhet Genfben, vagy bármely más helyen. Mi akarjuk ezt a találkozót de azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek.

Ésszerűen kell megközelítenünk azonban az értekezlet összehívásának kérdését és figyelembe kell vennünk a többi tárgyalófél óhaját is, számolnunk kell velük. A szovjet kormány kész erre a találkozóra abban az időpontban és azon a helyen, amely mindegyik résztvevőnek megfelel.

Az, hogy De Gaulle elnökkel való találkozóm időpontja március 15, egyáltalán nem jelenti, hogy a kormányfői találkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó összeülhetne franciaországi utazásom előtt is, de De Gaulle tábornok a kormányfői értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megértjük ezt és kellő figyelmet tanúsítunk kívánságai iránt. Ez talán előmozdítja a kormányfői értekezleten a jobb kölcsönös megértést:

Minden lehetőséget fel kell kutatnuk, hogy a vitás kérdéseket ésszerű alapon old'

juk meg és ezért számolni kell tárgyalófeleink kívánságaival.

Míhdent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jegének olvadását. A nemzetközi helyzetben most világosan jelentkezik két irányzat: egyfelől nemcsak a népek, hanem sok államférfi és politikus is elismeri a hidegháború megszüntetésének szükségességét, másfelől, megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az a törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát és fenntartsák a hideg- háborús állapotot.

Az úgynevezett „magyar kérdés“

x Erről tanúskodnak például olyan tények, mint az a kísérlet, hogy újból az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vigyék megvitatás végett az. úgynevezett magyar kérdést.

— Kinek van szüksége erre a provokációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy a kérdésnek az ENSZ- ben való megvitatásával el lehet érni Magyarországon a szocialista vívmányok megszüntetését és a Horthy-rend- szer visszaállítását?

Úgy gondolom, hogy a nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakodnak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok, hogy kivénhedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség és ez elősegíti majd a jobb, kölcsönös megértést, a béke megszilárdulását. (Nagy taps.)

Bizonyos nyugati politikusok megsiratják a magyarországi ellenforradalom leverését. De csak sírjon az ellenség. hullassa könnyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért: Ettől még diadalmaskodik a munkásosztály. a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép, amely megerősítette szocialista vívmányait. Mi pedig örülünk és lelkesen tapsolunk ezeknek a sikereknek. (Lel kés, nagy taps.)

Elvtársak! Most minden reálisan gondolkozó politikus elismeri, hogy mérséklődött a nemzetközi feszültség.

Minden politikusnak és minden országnak továbbra is azon kell munkálkodnia, hogy javuljon a nemzetközi helyzet, megszűnjék a feszültség. Ki kell bontani a csomókat, el kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek a hidegháború következtében Képződtek, és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását)

Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos, ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár!

Ismeretes azonban, hogy a szocializmus ellen harcolt Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szocializmus pedig virágzik! — (Nagy taps.)

Adenauer kancellárnak illik tudnia, hogy ő most Nyu- gat-Németország kormányát képviseli, amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért. De hol vannak azok a#emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a Szovjetunió ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen. Nem kell távcső és egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki tudja, hogy ezeket az embereket nem a Német Demokratikus Köztársaságban kell keresni: Nyugat-Németországban találtak talajra, és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Néhányan a nyugatnémet hadsereget szervezik. mások már NATO-esa- patok parancsnokai.

— Ilyen a helyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig mindig józanul nézzük az életet:

— A nemzetközi légkör észrevehető felemelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetőinek.

Mindennel megpróbálkoznak, hogy gátolják az államok közötti viszony javulását. befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivitást mutat Adenauer kancellár. Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban, a Keresztény- demokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló koholmányoktól, a közismert tények egyenes eltorzításától sem. „Ebben az évszázadban — jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió.”

Ha Adenauer kancellár beszédét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta ki a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember, hogy a Szovjetunió támadt Németországra és nem a hitleri Németország követett el rabló támadást országunk ellen.

Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja állítani, hogy 1918—1920-ban Szov- jet-Oroszország tört be Németországba, Angliába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annakide— Mi az együttélési politika elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján. Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenőrzéssel, amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút.

jén éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal szovjetországra, amely síkra szállt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok részt- vettek abban a külföldi intervencióban, amelynek során tizennégy állam csapatai törtek országunkra.

A nyugatnémet kancellár, megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított szándékait semmiképpen nem lehetne békeszeretőknek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a következő kijelentése: „újraegyesítés helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság visz- szaadását 17 millió németnek”,

A „szabadság" szócskával véghezvitt zsonglőrösködés senkit sem téveszt meg. Arról van szó, hogy Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatámaszpontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat- Németországban már megtette.

Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítését. De világos, hogy-az ilyen tervek homokra épültek. 'Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dolgozód az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi államukat, hogy valakinek is megengedjék embenmilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét.

Soha nem fogjuk támogatni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le a szocialista vívmányokról. — Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor lehet megoldani a kérdéseket, ha figyelembe vesz- szük mindkét fél érdekeit.

Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tárgyalások útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van Itt az érdekek figyelembe vétele, amikor ultimátumszerűén követelik a Németország történetében első munkás-paraszt állam szocialista vívmányainak megsemmisítését, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez enyhén szólva irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állapította meg, hogy az erőpolitika, a háborús fenyegetőzés politikája.

Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő, már látja, hogy háborúval és erőpolitikával semmit semér el, az ilyesféle politika re- csegve-ropogva összeomlott. A fenyegetőzés és a zsarolás poltikája e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját —, húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánvalóan disszonáns és kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is.

— Ahhoz azonban, hogy mindkét fél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat-Berlin kérdését? Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusok forrása, viszály almája lett. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugat-berlini kérdést, ■ ez azt jelenti, hogy javasoljuk a második világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüskék kihúzását, és a megszállási rendszer gócának felszámolását

— Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszerződés elől senki nem térhet ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végül is meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok táptalajt jelentenek a harmadik világháború gyújtogatói számára. Mi nem sürgetjük idő- belileg a nyugat-berlini kérdés megoldását nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegyezésre jussunk volt szövetségeseinkkel

— Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket. nem lesz számunkra más kivezető út, mint hogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal amelyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, akik ész- szerűtlenül ítélték meg e kérdés megoldását, nem az államok közötti feszültség enyhítésének útját járták, hanem ellenkezőleg, azt akarták, hogy megmaradjon a harmadik világháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek.

— Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz nem kötött megszállási jogaikhoz, örökre fenn akarják tartani a megszállási rendszert, ott akarják hagyni csapataikat. Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény aláírása, ha mindenki megkezdi a leszerelést, s az összes hadseregeket megszüntetik — mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikához, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat és amelynek különösen lelkes híve Adenauer kancellár, a Földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin lesz, ahol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely ellentmond az ép értelemnek. Ez, hogy úgy mondjam, szamárlogika. (Derültség.)

■— Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését?

A megszállási rendszer

fenntartása alapvető ellentétben áll a leszerelés gondolatával

Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez illogikus, ésszerűtlen politika, ellentmond az ép értelemnek.

— A szovjet kormány azt

a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot. Mi az együttélés álláspontját valljuk, és ez helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk: az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok belügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választja meg azt a rendszert, és azt a társadalmi rendet, amelyben élni akar. Éppen ebből kiindulva, javasoljuk, hogy tegyék Nyugat-Berlint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nem sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni azokat a függetlenségi és sérthetetlenségi szavatosságokat, amelyekre volt szövetségeseink hajlandók a mi részvételünkkel, az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt, vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon. ^

— Nem látunk más utat,

— Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: ha ön valóban szemben áll a re- vansszellemmel és a hitleriz- mussal — ezt gyakorta hangoztatja —, bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború, maradványainak megszüntetését. Vagy talán fel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódjék meg. hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státuszt kell adni Nyugat-Berlinnek.

— A jelenlegi helyzetben teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakulitésaz ENSZ határozatával, e „tízes” bizottság elé utalták a leszerelés kérdését Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb vagy utóbb elfogadják.

A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legésszerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhaját fejezik ki.

Nos, és mi lesz akkor Nyugat- Bér linnel?

ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt A nyugat-beriini megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartá- sára irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van izzási határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet!

— Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt viszahozha- tatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön „az erő pozíciójából” cselekszik, nem látja, hogy az az erő, amelyre támaszkodni akar, szertefoszlott, már nincs? Most minden ép gondolkodású ember belátja, hogy az erők áthelyeződtek a szocialista országok oldalára; az erő és az igazság egyaránt a mi oldalunkon van. Az adott esetben az igazság együtt jár az erővel, mert mi — jóllehet az erők átterelődtek a mi szocialista táborunkba — nem változtatunk békeszerető politikánkon. (Taps.)

— Mi nem javasoltunk elfogadhatatlan álláspontot tárgyalófeleinknek, éppen ellenkezőleg, mj. akárcsak korábban, az igazság álláspontjára, ésszerű álláspontra helyezkedünk. Mindent elkövetünk, hogy a szovjet javaslatok elfogadhatóak legyenek. Nem kényszerítjük ki elfogadásukat, hanem tárgyalások útján akarunk megegyezésre jutni: bár minden jogunk meg van ahhoz, hogy b'ékeszerződést írjunk alá a Német Demokratikus Köztársasággal, ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya nem akar békeszerződést aláírni.

— Előttünk van az Egyesült Államok példája. Az Egyesült Államok a mi aláírásunk nélkül kötött béke- szerződést Japánnal. Nem szabad azonban úgy vélekedni, hogy 5az egyik egyoldalúan aláírhatja, a másik pedig nem írhatja alá a szerződést, éppen az a másik, amelyiknek rovására egy esetben már aláírták a békeszerződést Japánnal. Megvan tehát az erkölcsi jogunk, a iogi értelem(Folytatás a 3, oldalon)

Rendellenes jelenség Európában

Az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Európában összevontan megtalálhatók mindkét tábor — a kapitalista és a szocialista tábor csapatai. Itt, Európában mindennél inkább gondoskodni kell a rendezésről, — mindazoknak, akiknek érdekük fűződik a békéhez, akik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a nyugat— Berlinben kialakult rendellenes helyzet. Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcából kivezető utak tekintetében, de azt, hogy a berlini helyzet rendellenes minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Németorszá- got és Adenauer urat,. Nyu- gat-Németország kancelláriát. A kancellár különösen aktívan ténykedik Nyugat- Berlin kérdésében, bár, mint ismeretes, semmiféle jogalapja nincs ahhoz, hogy beavatkozzék ennek a városnak az ügyeibe.

A kancellár úr beszédeiben azt hangoztatja, hogy a kormányfői találkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mértékben egyetértek a kancellár úrral. Valóban,

a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentősége van, mert a leszereléshez a szó szoros értelmében minden országnak, az egész emberiségnek érdeke fűződik.

Örömmel nyugtázom, hogy hogy Adenauer kancellár ezt most megértette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot és tanulmányozná 1955-ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék arról, hogy éppen a szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését, mint főkérdést.

Igaz, akkor ránk kényszerítettek — elsősorban Adenauer kancellár a maga szövetségesein keresztül — egy másik „fő kérdést” — a német kérdést. Sőt, ml több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett „német kérdés” megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont 6 így értelmezte; a

Az igazi leszerelés hívei vagyunk

Javasoljuk s tegyék Nyugat-Berlint szabad várossá