Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-30 / 305. szám
1959. december 39. SZOLNOK MEGYEI NlPLAP ■W JSéübása sság Bemutatja a jászberényi Lehel Mozi január 2—3. Izzik a tűz. Alekszej, a daliás fiatal munkás nagy lendülettel veri kalapácsával a vasat. Majd elindul, hogy egy-két korty vizet igyék. Váratlanul valami újságféle ötlik a szemébe. Olvasni kezdi: ISZKRA. Szó nélkül ösz- szegyüri és eldobja. Egyszer már' látta, hogy egy ilyen újság miatt börtönbe hurcoltak egy embert... — Kovács vagy és megijedtél a „szikrától”? — kérdi tőle egy idősebb munkás. Alekszej nem felel, de érezzük, hogy ez a nyíltarcú ember még hallatja majd szavát. Nem ijedt ő meg, egyszerűen sok mindent nem éri még. A NÉVHÁZASSÁG című szovjet film egyik érdekes jelenetét idéztük, amely nem a film kezdetét jelenti ugyan, de kezdetét annak az útnak, amelyen Alekszej elindul. A vidékről a nagyvárosba került fiatalember nem politizál: dolgozni, élni akar. De hamarosan sok mindent megért, azt is, hogy dolgozni, élni nem lehet politizálás nélkül. Megismerkedik az Iszkra illegális terjesztőinek veszélyes, de szép munkájával és nemsokára ő is soraik közé áll. Szerelmesével, Ljubával együtt, izgalmas, szinte kalandba illő vakmerő vállalkozásokat hajt végre, hiszen az önkény elleni harchoz okosság, furfang is szükséges. A film befejező képsora nem jelenti egyúttal a történet végét. Alekszej és Ljuba kéz a kézben tovább halad a megkezdett úton. A történelem bebizonyította, hogy harcuk nem volt hiábavaló. Abramov és Piszmanyik forgatókönyvírók, Kocsetov és Taskov rendezők nem azt tűzték ki célul, hogy egészében bemutassák a földalatti harc eseményeit. Néhány egyszerű ember alakját a reflektorfénybe helyezve, a film azokról szól, akik számára az Iszkra a nép jövőjéért folytatott harcban világítótornyot jelentett Színészek szilvesztere Világszerte régóta bevált népi szokás, hogy az Ö-esz- tendőtől pohárral kezünkben búcsúzunk. Szilveszter éjszakáját aki csak teheti, vagy szórakozóhelyen tölti, vagy otthon, baráti társaságával együtt a rádió mellett. A Szigligeti Színház, a Vendéglátóipari Vállalat, a Moziüzemi Vállalat jól felkészült a szórakozási igények kielégítésére. A város szinte valamennyi művelődési házában és éttermében a reggelig tartó táncmulatság mellett Vidám tarkaműsort is rendeznek a színház művészeinek felléptével. A művészek lázasan készülnek a műsorokra, melyeket néhány óra leforgása alatt a város különböző pontjain fognak bemutatni. Próba közben kerestem fel Varga D. Józsefet, a színház népszerű táncoskomikusát, aki tudomásom szerint a legtöbb meghívást kapta erre az alkalomra. — Dodókám, hány helyen lépsz fel Szilveszter este? — A Ságvári Endre Kul- túrházban, a Megyei Tanácsnál, a Tiszti Klubban, a Tisza, a Nemzeti, a Béke, a Fenyő éttermekben, ezenkívül a két színházi műsornak is egyik főszereplője vagyok. — Hát ezt nem lesz Jcöny- nyü teljesíteni. — Már megszoktam. Különben pedig pontosan időre be van osztva, mikor hová megyek, legfeljebb akkor lehet időbeli elcsúszás, ha mindenütt ismételnem kell a nagy sikerre való tekintettel — de ez úgysem valószínű — teszi hozzá nevetve, de ugyanakkor szerényen. Megtudtam különben, hogy Varga Dodó. Kisjó Sándor, Garai Imre és Bondy Endre legújabb vidám számaival készül „a nagy estére”. Elárulta még azt is, hogy szeretne saját magán mulatni, a Szolnoki Damjanich Rádió műsorában, melyet 18 órai kezdettel sugároznak. Mucsi Sándort, a Viktória előadás szünetében kerestem fel. Kérésemre elmondta, hogy a Megyei Tanács rendezvényén, a Ságvári Endre Művelődési Házban, a Tiszti Klubban, az Ady Endre Művelődési Házban és úgyszintén a két színházi előadáson lép fel. Azt is elárulta, hogy Lehár és Kálmán Imre leg szebb számai szerepelnek mű Somáin, ezenfelül egy olasz dalegyveleget fog énekelni. Péter Gizi, Havas Ágnes, Pataki Ottilia, szintén lelki- ismeretesein készülnek a szilveszteri műsorra. Kompóthy Gyulát is a színházban találtam, miközben korát meghazudtoló fürgeséggel sietett fel a lépcsőn a próbaterem irányában. — Gyuszi bácsi — szóltam utána — mit tetszik csinálni Szilveszterkor ? — Aludni fogok, nem látod, hogy most is fáradt va gyök? De a következő pillanatban már megszólalt a zongora és felhangzott Gyuszi bácsi jólismert hangja: „Öreg fiú, te vén svihájc, elröppent rég az ifjúság.. .* Ízelítőnek talán ennyi is elég ebből a lelkes munkából, amelynek gyümölcsét mindenki élvezheti, akire valamelyik nyilvános szórakozóhelyen virrad az új esztendőd U. M. AJÁNDÉK, OH...! Nem, nehogy azt higyje valaki, hogy isimét az ajándékozás áldott jószokása ellen akarok kirohanni. Dehogy, dehogy, csupáncsak arról szeretnék beszámolni, hogy néha milyen örömöket (?) tud okozni az ünnepélyes pillanat, amikor átnyújtja az ember azt a kis himmihun- mit, ami éppenséggel az ünnepek előtt összekapart kis dugeszpénzből kikerült. Barátom is a szívesen Gondolatok a népszámlálásról 1. A népszámlálásról jutott eszembe, hogy tavaly még megyeszerte hány falusi gazda diktálta volna be, hogy „egyéni gazda”. S ma megyénkben a legtöbb paraszt- ember a számlálóbiztosnak arra a kérdésére: „Foglalkozása?” — azt feleli majd: „Tsz-tag!” Hát igen, tavasszal sok gazdaember foglalkozást változtatott. Jobban mondva nem is foglalkozása változott meg, hiszen a jászkiséri paraszt ma is földet művel, a szentandrási szőlősgazda ma is szőlőt ápol nagy gonddal. Csakhogy úgy mondjam, nem kicsiben teszi már, hanem „nagyban”. S a „zabgőzzel” működő lovak helyett Zeto- rokkal és Bjeloruszokkal szánt, vet, trágyáz, kombájnokkal arat, csépel. Milyen jó, hogy nem 1958 januárjában csináltunk egy népszámlálást1 Legutóbb ezerkilencszáznegyvenkilencben volt nép- számlálás. S akkor akiket úgy írtak össze, hogy gyerekek, általános iskolai tanulók, azok ma már talán családfők, szakmunkások, agronómusok, mérnökök, pedagógusok. Felnőttek az akkori munkás és paraszt gyerekek. Legtöbbjük tanult ember lett. Tanult ember, mint például Kalmár István pedagógus, egy jászladá- nyi kubikos fia. Vezetőember, mint Tálas László, az Egri Pedagógiai Főiskola Tanulmányi Osztályának egyik vezetője szintén ladányi parasztosai ád sarja. S mit diktálhatott be foglalkozásának húsz évvel ezelőtt három millió magyar? Hát legjobb esetben azt, hogy foglalkozása: hol- dús! (Azt hiszem, ehhez már nem szükséges külön kommentár.) 3. Van a népszámlálási listán egy furcsa — legalább is a mi földünknek az — megnevezés, hogy „munkanélküli”. Azt hiszem Magyarországon kevesen fogják annak vallani magukat. Mi a helyzet megyénkben? Nézzük csak meg a Szolnok megyei Néplap apróhirdetési rovatát. Nap mint nap vállalatok, állami gazdaságok keresnek szakmunkásokat, könyvelőket, boltvezetőket, agronómusokat. Böngész- szük csak a december 20-i, a vasárnapi szám hirdetéseit: „Tiszajenői Földművesszövetkezet boltvezetői állást hirdet jutalékos fizetéssel”. „Építőipari művezetőt hosszabb szakmai gyakorlattal, megfelelő képzettséggel 1960. január 1-től alkalmazunk.” „Az Űjerdői Állami Gazdaság Jászberényben gyakorlott dohánykertészt keres”, stb. Szóval munkáshiánnyal „küszködik a mi megyénk is. (Akadnak még a szocializmusban is „hibák”.) Igaz, ez nem kerül majd rá a számláló- biztosok listájára. De munka- nélküli sem igen! Szóval nemcsak azt vesszük számba január 2rtől 10-ig, hogy hány ember él hazánkban 1949-hez viszonyítva, hanem azt is, hogy mennyit fejlődtünk, gyarapodtunk, okosodtunk azóta. D. L. ajándékozók boldog izgalmában élt és várakozott két napig. Már, hogyne izgult volna, amikor arra a kérdésemre. kinek, mit vett így válaszolt: — A húgomnak egy gyönyörű sárga nelylon sapkát és sálat, az ő húgának egy könyvet és az ünnepi vendéglátás csekély viszonzásaképpen az édességkedvelő háziasszonynak egy csomag dessert et . Idáig hát rendben lett volna minden. Leszámítva azt, hogy valami két napig rejtegette a „kincseket”, hogy még csak hírük se jusson az ajándékozandókig, nem történt semmi! Teljes volt a boldogság, s amikor a gyertyák, csillagszórók és szemek felvillantak még egyébként pesszimista barátom is tökéletes boldogságot érzett S aztán ezt sürgősen megbánta, mert, amint az ajándékot átnyújtotta a kishugá- nak, kiderült, hogy az természetesen nem vág a kabát Teljesítette negyedévi tervét a Szigligeti Színház A színház 1959. december 24-ig összesen 151 előadást tartott. Ebből nyolcvankettőt szolnoki székhelyén és hat- vankilencet a megye különböző községeiben. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy Szolnokon vasárnap és ünnepnaponként két előadás van, — akkor szembetűnik, hogy közel egyforma számú előadás jutott vidékre és a székhelyre egyaránt. Nagyon kevés színház dicsekedhet ilyen nagyszerű arányú műsorelosztással. De nézzük meg talán még részletesebben a statisztikát. Műsoron szerepelt eddig öt színdarab. Mégpedig sorrendben a Viktória, a Megperzselt lányok, Nabáncsvirág, Menyasszonytánc, Szólítson csak mesternek, ezenkívül kizárólag a vidéki igények kielégítésére az elmúlt szezonból jól ismert Bál a Savoyban (új szereposztássá'). Az arány a próza és az operett között tehát teljesen egyenlő. Operettek közül a Viktóriát tizen- hatszor, Bál a Savoybant tízszer a Nebáncsvirágot pedig hatszor játszották. A prózai előadások közül a Megperzselt lányok 14, Menyasszonytánc 5, Szólítson csak mesternek pedig 18 alkalommal került a vidéki közönség elé Láthatjuk tehát, hogy a mérleg a próza felé billen, tekintettel arra, hogy az operett-előadások száma 32, a prózai előadásoké pedig 37. Még örvendetesebb ezeknek az előadásoknak a látogatottsága. A Szolnokon tartott előadásokat átlagban 500 ember tekinti meg, míg a vidéki e'őadások látogatottsága 300 főre tehető előadásonként. A tájelőadásokait eddig pontosan 19.268 néző tekintette meg. Emeli a Szigligeti Színház teljesítményét az is, hogy a tájhelyek átlagos távolsága a megyeszékhelyétől 50 kilométer, de akad olyan község is, — például Tiszafüred — amelynek távolsága meghaladja a 100 kilométert. A Szigligeti Színház valóban „missziós munkát végez” a kultúra terjesztése érdekében. Ilyen körülmények között teljesítették negyedévi tervüket már december 17-én. M. M. Hétfőn elutazott Afrikába az öttagú vadász-expedíció színéhez s így azt ki kell cserélni. — No nem baj — reménykedett —, majd a könyv helyreüti ezt a kis alaki hibát!,. És jött a könyv, . Zöldesen fénylő címlapjával, különös melegséget sugározva bujt elő ismerősöm táskájából, vagy zsebéből — nem is tudom pontosan. Any- nyi azonban tény, hogy megszólalt a húga húga: >— Jaj, de szép könyv.,,, csak!,. csak.. Minek folytassam tovább. A többszörösen perttyintett pontok csalódást, bánatot, kiábrándultságot jelentenek. A könyvet ugyanis már korábban megkapta a húga valakitől és a dupla csak feketében jó, az is csak akkor, ha er ő& És mivel három a magyar igazság, maradt a harmadik ajándék: a dessert. —- Ezzel aztán már nem vall hatok szégyent — győzködte magát befelé barátom — s kicsit ünnepélyes mozdulattal tette a háziasszony elé. Elsőrendű minőség, — hirdette a meóscímke. S valóban a díszes doboz elsőrendű des- serteket és hasonló rendű — kukacokat tartalmazott. Egy világ omlott össze. Látom barátom arcát, amint apatikus letargiába omolva, a teljes lelki depresszió kínjai között nézi a karácsonyfát és töri a fejét: hogyan köszörülje ki a tekintélyén esett csorbát Szilveszterkor, amikor persze már csak azért is ki kell cserélni a sálat, venni egy új könyvet és persze a dessertet sem szabad kihagyni a számításból. — nini — ini A régi, patinás ruháit és kosztümök gyűjtőinek a napokban alkalmuk nyílt, hogy megvásárolják lord Nelson brit admirális fekete selyemnadrágját. Az egyik londoni ruhakölcsönző árverést rendezett, amelyen eladásra kínálta a híres nadrágot, Laay Hamilton fűzőjével, cipőjével és keztyűjével együtt; Mivel senki sem akadt, aki 160 fontnál többet fizetett volna értük, a ruhadarabok „nem cseréltek gazdát”. A lord selyemnadrágja legfeljebb egy kisfiúnak lenne jó, mert a híres „tengeri medve" ‘ mindössze 1,63 méter magas volt, * haccmd doktori neves francia lélekelemző rendelésén megjelent egy idegen és így szólít vá feleségemnek a lacso- nyabbrendúségi komplexuma van— Mit tehetnék, hogy ez megmaradjon ?° • Egy alabamat háziasszonyklub tagjaihoz intézett havi körlevelében a többi között ezeket írja: ,*: i a tökéletes amerikai nő vigyáz arra, —< hogy könyvtárában a női és a férfi írók könyvei egymástól teljesen elkülönítve helyezkedjenek el, *— nem vonatkozik ez persze olyan könyvek férfi, illetve női íróira, akik házasok” • Ä nyugat-németországi Rheinfeld városának nagy gondot okoz, hogy nem jelentkezik elegendő polgár önkéntes tűzoltónak. Ezért a polgármester most elrendelte, hogy a rendőrség mindig írja fel azok neveit, akik tűzesetnél bámészkodnak. Aki a bámészlistán szerepel, azt behívják j,Cnkéntea'! tűi'-tónak, • A londoni Times-ben a kővetkező apróhirdetés jelent meg: „Állást keres fáradt, unatkozó, lusta volt katoaia- tiszt, ügyetlen, sokat iszik, túl sok munka nem kívánatos Huszonnyolc éves, negyvennek látszikf’. • Az amerikai Kereskedelmi Ellenőrző hivatal azzal vádolja a „Life” cigaretta gyártóit, hogy újságban, magazinban és televízióban hazug állításokkal hirdették gyártmányukat. A digaretta hirdetése szerint ugyanis az Egyesült Államok kormánya hivatalosan is elismerte, hogy a „Life” cigarettában van a „legkevesebb kátrány és nikotin”. A gyár most minden módon igyekszik bebizonyítani, hogy állítása megfelel a valóságnak, az állam azonban kitart amellett, hogy gyakorlatilag nem bizonyítható ezeknek a cigarettáknak a felsőbbrendűsége, • Az egyik texasi lapban olvastuk: „Az áldozatnak óriási szerencséje volt, mert előző nap minden megtaloarí- tott pénzét betette a bankba, úgy, hogy a támadás következtében csupán az életéi vesztette el”. Hétfőn reggel öttagú vadász-expedíció utazott Afrikába a keleti pályaudvarról. Az expedíció, amelyben részt vesz Dénes István, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vadászati osztályának vezetője, Széchenyi Zsig- mond, a híres afrika-vaJász és útleírásíró, Böröczki Kornél, a lovasberényi v.idgaz- daság igazgatója, Szunvogh Albert, a Nemzeti Múzeum zoológusa, valamint Schuller Imre a budapesti filmstúdió operatőre három hónapig tar- ' tózkodik Afrikában s főfel-1 adata a Nemzeti Múzeum • 1956-ban elpusztult Afrika-j tárának felújítása. Azonkí-! vül, hogy nagyvadakra va- dásznak, a rovargvűjte nónvt is kiegészítik és filmfelvste- , leket készítenek kü'önböző afrikai törzsek életéről, — ' (MTI) i FIGYELEM! A SZOLNOK MEGYEI FIGYELEM! Néplap 1960. január 1-i, újévi számához minden olvasónknak szép kivite ifi FALINAPTÁRT mellékelünk ajándékba. — Kérjék a falinaptárt az újságárusoktól, postás kézbesítőktől.
