Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-25 / 303. szám

— De kérem, ez a korsó csak félig van. — Nem baj, legalább hamarább megisszák, ágyit kevés a korsónk. JT bosszú — DECEMBER 6 — Megölöm Zsófikát. Ma let­ten értem, amint a hentessel csőkolózott. Csókoiozott? Nem! Ez már több volt, mint csókolózás... Fölolvadás volt, a hentesbe való átlényegüíés volt«, s a két harmat kezével úgy fogta a hentes füleit, ahogy az enyémet szokta csó­kolózás közben.« Megütöm Zsófikát. A hentest is! Ter­mészetesen magamat isi — DECEMBER 7 — Ma reggel fölébredtem, s újra belémnyilalt, ahogy fog­ta a fülét.« Megölöm Zsófi­kát.« Egy nagy kés és nyissz. A hentessel egy kis baj van. Ö ugyanis 120 kiló, én pedig 55. Persze igyekszem majd megölni. Természetesen ma­gamat is! — DECEMBER 10 — Ügy döntöttem, hogy meg­ölöm Zsófikát, de a hentest életben hagyom. Mert ahogy én ezt ismerem, nem hagyná magát. Még meg is pofozna, amilyen brutális alak. Nem! Hadd szenvedjen, zokogjon a Emil Krotkij: TÖREDÉKEK A légvárak építőinek sóba sincs anyaghiánya. ügy bántak vele, mint a gép­kocsi pótkerekével. Tudták, hogy nélkülözhetetlen, de — hátul tar­tották. Nem volt szerencséje a Pega­zussal, — nyilván rossz lóra tett. Az állandó ingadozás csak a íaliórának engedhető meg. Ha a mozdonyvezető új utat keres, a szerelvény kisiklik. Semmiért sem vállalta a fele­lősséget. Egyszer arról beszélt, hogy a Föld forog, de hozzá tet­te: Kopernikusz szerint. Olyan; sokat ivott a mások egészségére, hogy végül tönkre­tette sajátját. Ha a sofőr hisz a halhatatlan­ságban, az utas élete veszélyben forog. Fordította: Patkós M. Zsófika teteme felett, mialatt én sátánian kacagok... Aztán egyszer én is meg­ölöm magam! — DECEMBER 12 — Rájöttem, hogy a lelkibe kell tőrt döfnöm Zsófikénak, a földi porhüvelye méltatlan a bosszúmra. Irtózatos tervei főzök ki, amivel eltiprom, porbasujtom és semmivé te­szem... Aztán én Is kimegyek s meccsre.« — DECEMBER 15 — Megvan! Veszek 20 deka nápolyit Zsófikának és cn magam eszem meg ss utolsó morzsáig. Bele fog pusztulni! Ke — fs CSODASZER A kupéban nyolcán ültek, tóét idősebb (férfi és öt idősebb asszony (bocsánat, talán elolvassák: öt már nem egészen fiatal hölgy) vala­mint jómagam, e szerény so­rok papírravetője. Megmon­dom őszintén, nagyon kutyá­ul éreztem magam, mivel kutyabajom nem volt, vagy legalább is nem tudtam sem­miféle lappangó nyavalyám­ról és ennek következtében abszolút jelentéktelen, érdek­telen figurává süllyedtem, aki mellett szánakozva elnéz­nek. Először a bajszos úriem­berről derült ki, hogy reu­máját kezelte Hajdúszobosz­lón, a főorvos nem vizsgálta meg a szivét — jónéhány éve már ennek — és ennek kö­vetkeztében szív és tüdőtá­gulást kapott. A szembenülő sötétkosztümös hölgy sem akart lemaradni és palykos mosollyal vallotta be: ő bi­zony epebajos. Következett a baj leírása, a kórismékkel: az eszmecserébe többen is bele­szóltak. Vecsés felé már ki­derült, hogy fülkénk utasai minden valamirevaló beteg­séggel rendelkeznek. A má­sik férfiút tébécével kezelték egy ideig, de aztán szerencsére az összes gócok elmeszesed- tek és most már öt éve telje­sen megszűnt a folyamat. A hölgyek közül az egyik vér- szegénységben, a másik ide­gességben, a harmadik állan­dó fejfájásokban, a követke­ző.« így folyt a diskurzus, üdén, vidáman, könnyedén. Amikor Cegléd felé a gyógymódokra került sor, másodszor is megemlítette a bajuszos a japán gombát. Vízben kell tenyészteni, üveg­ben, neki rengeteget használt. Mióta szedi, elment a víz a lábából. Természetesen csak ritkán használja, amikor szükség van rá. Nem is lehet akármikor, hiszen hat az a tüdőre is, össze kell hangolni. Az elmeszesedeti tüdejű úri felfigyelt — A tüdőreT — Igen. Gyorsítja, szabá­lyosabbá teszi a lélegzést, ugyanakkor pedig az is hasz­nos, hogy a máj működését... Mindenki feszülten hallgat­ta, különösen az a hölgy, aki az előbb a belső hormonok kiválasztására panaszkodott. A tüdejére kényes úr már jegyezte a címet és a gomba nevét, készítette a ceruzát a „májas” asszony is. — Istenem, ha nekem ilyen szerem volna az epére... re- begte a sötétkosztümös uti- társ és a bajuszos arca íelra gyogott: — Arra is jó, arra is. Egy ismerősöm rettenetesen kín lódott az epéjével, de amikor a Japán gombával próbált egy kúrát.« Nemsokára megérkeztünk^ Szolnokra: le kellett száll-£ nőm. A japán gomba recept­jét és módszerét nem írtam fel: pedig csak én lettem vol­na már hátra. A bajuszos rosszallóan, de némi fölény­érzettel tekintett rám. Sértő­dött pillantásában ez állt: — Jössz te még az én gom bám utcájába... — bar act — Bocsánat Uram, egy pillanatra! Néhány szót szeretnék mon­dani abból az alkalomból, hogy résztvehettem a vállalat egy rövid, da bensőséges ün­nepélyén . A Bugócsigaszappanozó Vállalat — amelynek ön a szeretve tisztelt igazgatója — ez alkalommal önt ünnepelte önt, aki SO. születésnapját ülte. Meggyőződhettem, hogy a vállalatnál már-már imádják önt. Rajongó pillantások ki­sérték minden mozdulatát. A nők szemében bámulat, a fér­fiakéban hűség csillogott. A szónoktól megtudtam, — Ramcsák Kartárs a revízió­ból — hogy az Ö« vállán rop­pant súly nyugszik, melyet csak nagy lelke segítségével tud tartani. Megtudtam, hogy ön tüneményes elme, monu­mentális jellem, grandiózus akarat. Mindezt bátran a sze­mébe mondták önnek. „Mert ki emelte a magyar bugócsiga szappanozást a nemzetközi élvonalba? Ki az, aki alfája és ómegája a bugó- csigaszapvcnozásnaJc? Ki az, aki mögött egy emberként...? Ki az aki félelmet nem ismer­ve...? Ki az afci az utcán fel­vett egy papírgombócot és a szemétgyűjtőbe tette.” S a jelenlévők között nem volt nézeteltérés a fenti sze­mélyt illetően, ön az, akt most meghatva veszi át azt a szerény herendi étkészletet (12 személyes) melyben be­osztottjai szeretett realizáló­dott. Csak a rend kedvéért em­lítem meg, hogy a realizálás nem volt egészen zavartalan Amikor ugyanis Bancsek Kartárs — aki fáradhatatla­nul dolgozott az Ügy érdeké­ben — közölte, hogy minden­ki köteles 52 forintot áldozni az igazgatói oltáron, Bartos néni a csomagolóból azt mondta: — pardon — a ros- seb egye meg. Mindaddig tisztázatlan, hogy kire értette De biztosíthatom, hogy a töb­biek hallgattak és némán szeretik önt. Ezek után nyilván csak a véletlen különös játéka eolt,' hogy Bartos néni 10 nap múlva alacsonyabb beosztás­ba került, Ramcsák és Sín­esek kartársak pedig a hó végén váratlanul nagy pré­miummal örvendeztették meg szeretteiket Bizony jó dolog, ha szeretik az embert Uram! ugyanis nnrvnrinnrvTr'j-inryTV-irvy-¥-innnf irrinnnnnnnnr»^^ — y • — Pszt! Ne ijedjen meg. Csak ax öttalálatos nyerem#' nyemet szeretném felvenni, Tudniillik sok a rokon és nem akarom, hogy felismerjenek, i 'd’Ca’iÁoú-on^l — A felségemtől kaptam karácsonyra ezt a gyűrhetet- len ingei. Sohasem kell vasai ni. *- Nézd anyu! «.Mit találta nk a szekrény tetején. *— Igen, azt hiszem aa a kalap jó less a férjemnek. — Ugye mondtam, hogy inkább az építőkockát vegyük neki. Szolnok megyei NÉPLAP. A Magyar Szocialista Munkáspárt Szolnok megyei Bizottsága és a Megyei Tanáéi lapja. MB fele­lős szerkesztő: Lazányi Józseíné. Szerkesztőség: Szolnok, Tisza Antal u. 2. L em. Telefon: 20-93, 23—20, 20-69.— Kiadja a Szolnok megyei Néplap Lapkiadó Vállalat. Igazgató: Fülemen Lajos. - Kiadóhivatal: Szolnok, Irodaház, fszt. I. Telefon: >0-94. Megje­lenik hétfő kivételével minden nap. — Szolnoki Nyomda Válla­lni, UH. dacomba» M. - Feleié! nyomdavezető: Mészáros ■»-■«-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom