Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-24 / 302. szám
1959. december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Fekete gyöngyök Jugoszláv film. Játssza Mezőtúron a Dózsa mozi decent bér 31-től január 3-ig. A KÖlyöK Kisújszálláson Gyerekekről, egy javítóin-’ tézet lakóiról szól a film története. Kis csavargók, betörők és tolvajok gyűjtőhelye az Adriai tenger egyik távoleső szigete. Itt kellene jó útra téríteni ezeket az erkölcsileg megnyomorodott fiúkat és embert nevelni belőlük. Goromba csínyeikkel nap, mint nap bosszúságot szereznek a nevelőknek, s elsősorban’ az igazgatónak, aki végül is feladja a harcot és elhagyja a szigetet. Hamarosan új ember foglalja el helyét, egy fiatal pedagógus. ö sok-sok szeretettel, megértéssel, barátilag közeledik a fiúkhoz, s ezzel még a legkomiszabb bandavezért is sikerül lefegyverez- nie. Persze mindez nem megy könnyen. Az új igazgató szinte egyenként nyeri meg az intézet kis lakóit, de ugyanakkor új, makarenköi nevelési elvei miatt szembe kerül a régi vezetőkkel, sőt feletteseivel is. És a paragraA karácsonyi szünet küszöbén kedves meglepetésben részesítették a mezőtúri Szőnyegszövő KTSZ kiszesei az újvárosi általános iskola kisdiákjait. Az ifjúkommunisták megtanulták és előadták az „Anti és Annácska” című karácsonyi mesejátékot. Télapó, Rigó, Medve és sok társa vonult fel a színpadon. Tágranyilt gyermekszemek figyelve lesték, mint jár túl Tóbiás a gonosz boszorkány furfangjain. Az apróságok nagyot nevettek, tusokhoz, régi szokásokhoz mereven ragaszkodó felnőtteknek sokkal nehezebb bebizonyítani Makarenkó igazát, mint a rosszra-jóra egyaránt fogékony gyerekek tettvágyát, kalandos hajlamait helyes irányba terelni. A felnőttekkel szemben a harcot egyedül az igazgató nem is tudná megnyerni. Hűséges segítőtársai azonban a gyerekek,, akik legjobb barátjukként szeretik és tisztelik, mintha apjuk lenne. Hiszen neki köszönhetik megváltozott szép és boldog életüket az intézetben, mely már sokkal inkább otthona, a vidám fiúknak, mint szigorú javítóintézet. A film alkotói mindezt a cselekmény fordulatos és Izgalmas bonyolításával viszik a néző elé, s ennek segítségével a komoly pedagógiai tanulmányt nyújtó alkotást letoilincselővé, felnőttek és gyerekek számára egyaránt érdekessé teszik. mikor Medve fájós fülére húzta Anti kis sapkáját. Akkor hágott tetőfokára az ámulat, mikor a hóember megelevenedett. Az újvárosi iskolában nagy sikerrel megtartott előadást a Szőnyegszövő KTSZ gyermekei részére megismételték a kiszesek. Valameny- nyiök egyöntetű véleménye: — Számukra is igaz örömet nyújtott a két előadás. Nincs hálásabb közönség a gyermekeknél.., Liszttolvajokat fogott a rendőrség Tiszakécske nem a világ végén fekszik, hanem mindössze néhány kilométernyire a megyehatártól. Nagy Imre — a Sütőipari Vállalat alkalmazottja — ezt a csekély távolságot is elegendőnek vélte arra, hogy oltalma alatt nyugodtan árusítson sikkasztott lisztet. Nagy Imre a tószegi malomtól a Sütőipari Vállalat részére vett át lisztet, ezt azonban nem szállította rendeltetési helyére. Ehelyett mázsánként 350 forintos áron a tiszakécskei piacon értékesítette. Az ügy a lakosság ébersége folytán került a rendőrségre. Nagy Imre kihallgatása során bevallotta, honnan származik a liszt — ugyanakkor a malomban lefolytatott vizsgálat még egy bűn- cselekményre fényt derített. Zsidad László — egykori jutási altiszt — működött ott, mint lisztkiadó. A búza átvételekor az őrletőket megkárosítva, olyan „ügyesen“ mért, hogy minden mázsánál 5—6 kg búzát ..megtakarított”. Ilyen úton ebben az évben kereken tizennégy mázsa lisztre tett szert s abból mintegy hétezer forintot basz- nolt. Zsidai László s a letartóztatásban lévő Nagy Imre ügyében a szolnoki járásbíróság mond majd ítéletet Megjelent a „Jászkunság“ legújabb száma A TIT megyei szervezetének folyóirata ezúttal is feltűnést kelt sokoldalúságával, rendkívül érdekes tudományos igényű cikkeivel. Különös figyelemre tarthat szá mot Szarvas Ferenc főmérnök, karcagi tudományos kutató cikke, a megye szikes tájainak árúnövény termeléséről. Az újonnan alakult és megnagyobbodott tsz-eknek nagy segítséget nyújthat a jövő évi tervezésben. A régészet és a történelem kedvelői is okulhatnak ebből a számból. A túrkevei íénár leletről Marsiliról, hazánk egykori nagy kutatójáról, a Szolnoki Művésztelcp múltjáról és jelenéről szóló cikkek a legszélesebb rétegekben is érdeklődésre tarthatnak számot. Vége a filmnek. Az utolsó méterek peregnek, Kölyök, a kis sztálinvárosi lány egy triciklin ülve karikázik a boldogság felé. Kivilágosodik a moziterem, de senki nem mozdul. A vászon eltűnik a zsinórpadláson, a függöny felgördül és a színpadon ott ül a kedves kis csitri megálmodója Markos Miklós és életrekeltője Törőcsik Mari. Ünnepi alkalomra jöttek el. Félmilliós költséggel hozták rendbe a pesti és a megyei mozivállalattal, meg a városi tanács az elhanyagolt, rossz gépezetű mozit. Ma először vetítettek úgy, hogy a magyar szöveget kristálytisztán lehetett érteni az első sortól az utolsóig. Vastaps köszöntötte a film alkotóit, elsősorban pedig a magyar és így a kisújszállási közönség első számú kedvencét, tizenegy magyar film felejthetetlen hősnőjét. Az előadás után pedig a vendégek elsősorban nem az újáépített gépházat, vagy egyéb helyrehozott berendezéseket tekintették meg, hanem az üzemvezetői szoba melletti kis helyiséget. Itt apró asztalok, székek, játékok, állatokat ábrázoló faliszőnyegek hirdetik, ebben a városban gyermekszerető, szociális érzésű emberek dolgoznak. A megyében elsőnek gyermekfoglalA Hunnia Filmstúdióban befejeződött a Kálvária és a Két emelet boldogság forgatása; A Gyarmat utcai I. műteremben nagy statisztériával folynak a Tegnap II. részé" nek felvételei; A Pannónia Filmstúdióban most készítik a Szaipan utolsó asszonya című japán, a Mennyei pokol című egyiptomi, a Katonaszív című szovjet, a Horgász a pácban című francia, A parancsnok című NDK és a Hulot úr nyaral című francia film feliratait. Befejezték a Miska kalandjai című szovjet if" júsági és a Végzetes sakkhúzás című francia film szinkronszovegének írását, koztató nyilott a mai nappal a városi tanács létesítményeként. Az a szülő, aki meg akaria nézni a komoly mr>r> danivalójú filmet, gyermekét ebbe a kisóvodába adhatja. A helyi Nőtanács tagjai tartanak itt napról napra ügyeletet. Már az első napon hat apróság tapsolt boldogan a játékoknak, a dominónak, a pöttyös labdának. Törőcsik Mari és Markos Miklós szemmelláthatóan nehezen váltak meg az apróságoktól, de hát szólította őket a kötelesség: ankét kezdődött a művelődési házban. Elmaradt az össztánc, mert any- nyian jöttek össze az ankétra, hogy a klubszoba kicsinek bizonyult És mennyi minden érdekelte az összejött, na- gyobbára fiatalból álló közönséget! Megkérdezték például mikor és hogyan keletkezett a film ötlete. Markos Miklós kerek kis történettel válaszolt, amely megérdemli, hogy nyomtatásban is megörökítsék. — Az ötletet egy levél adta, még pedig egy meglehetősen pimaszhangú levél. Amikor a Böske című kisfilmet bemutatták, egy kislánytól kaptuk ezt a levelet. Ez a kislány kijelentette a levélben, hogy elloptuk az alapötletét, mert ő 11 éves korában írt már egy elbeszélést, amelynek hőse egy Böske nevű tehén volt. továbbá áz Idegen gyermekek című szovjet film szink- ron-felvételeitj A rajzfilm stúdióban két új alkotást fejeznek be december végére. Az egyik a Ne hagyd magad, emberke, a másik A ceruza és a radír. Ugyancsak befejezik a munkát az egyfelvonásos Mi lenne, ha ;.. című bábfilmen Is. A Budapesti Filmstúdióban az Égre nyiló ablak, a Fapados szerelem és a Cimborák — hegyen-völgyön (Homoki Nagy István Cimborák című filmjének folytatása) utómunkálatai folynak. Az első kettő még ez évben, az utóbbi januárban készül eh Kíváncsiak voltunk a kislányra, be is jött a filmgyárba és elmondta, hogy Sztálin- városban él és Debrecenből szökött el hazulról, hogy Sztálinvárosban dolgozhasson. Elmondta azt is, hogy mindig azzal indult neki a napnak, hogy ma valami nagyot alkot, aztán valahogy mindig „zűrbe” keveredett. Hát ez adta az alapötletet. Elutaztam Sztálinvárosba, néhány hétig tanulmányoztam az ottani fiatalok életét, aztán kialakult Kölyök személyisége. A kérdezősködés közepette Törőcsik Mari sem maradt adós a kedves történetekkel. Elmondta, milyen nehéz egy filmszínész munkája, amikor például jeges vízben kell nyári felvételeket csinálni. A Kard és Kocka című filmben éppen ez történt. De a Kölyök sem volt sokkal jobb, hiszen Zente Ferenccel együtt éppen másfél napot lubickoltak a szeptemberi dunavízben, amíg befejezték a mentési jelenet forgatását. — Legszebb élményem azonban egy nehéz jelenethez fűződik. Ugyanis hét méter magasban kellett egy gerendán függnöm, amíg le nem ugrottam és el nem kaptak. Hát én eleinte nem mertem leugrani. Sok vitánk volt, vé- gülis megcsináltuk a jelenetet. utána félreültem egy sarokba a gyárban, mert nagyon ki voltam merülve. Ekkor mellém állt az egyik munkás, 40—50 év körüli ember, és azt mondotta: „Láttam, milyen nehezen csinálta meg a művésznő a mutatványt, hogy kiabált a rendező, meg a többiek, tessék otthagyni az egészet, jöjjön el hozzánk a hengerműbe. Akár az igazgatóig is elmegyek, hogy felvegyék, ott nem lesz semmi bántódása.” Hát azt hiszem, ez is siker. A művészek autója 11 órakor gördült ki Kisújszállásról. Látogatásuk és a tanulságos ankét kedves emlék marad, meg persze a MOKÉP, a megyei Moziüzemi Vállalat és a városi tanács együttműködése^ során átalakított, most már fővárosi nivójű mozi is. Maradandó a dolgozók kulturális fejlődését kitűnően szolgáló, kedves emlék. hernádi —' Mesedétután A budapesti filmstúdiókból jelentjük hallható volt. Éppúgy, mint a lúgban állni hagyott maródó hal sercegése,, a pörkölődő sonka pattogása, a tészta- buborékok meg-megismétlődő pukkanása, valamint a túlerjedt házisör habzása az asztalon. A fekete szaikállú férfi, miután bicskájával az ételfüst legsűrűbb gomolyagát már szétszabdalta, a lebegő maradványon önnön fejével hasított embemyi űrt a konyhaajtóhoz. Most derült csak ki. hogy hangjukról ítélve némileg túl nagyra becsülte a némberek létszámát. Csupán két ném- ber volt ottan. A felesége és egy cselédlány. — Én még egy másodpercig sem maradok itt, ennél az aljas háznál! Ég vele! — Miina volt ez? — kérdezte a fekete szakállas férfi. — Hiszen a mi volt cselédlányunk neve A ina. — Aina! Ilyen nevű már régóta nincsen nálunk. Már korahajnalban eltávozott, mert hosszan ébresztgettem. Már csak hét cselédlányunk maradt. Ismét mehetek egy újért. Te mit csinálsz itt? — Azért jöttem, hogy kellemes karácsonyt kívánjak — szólalt meg a fekete szakállas férfi. — Kellemes karácsonyt! — förmedt rá az asszonyság. — Jobb dolgod nincs, mint védtelen feleséged bosszantása! Eredj, vásárold be a karácsonyi szükségleteket! Nesze a lista. A fekete szakállas férfi elvette a listát, amibe 3 ezer tárgy neve volt bejegyezve, valamint az ehhez csatlakozó másik jegyzéket is, amin G ezer tárgy neve szorongott. — Én nem bírom hamarább elolvasni ezeket, mint holnap, amikor több időm lesz rá, — motyogta magának a fekete szakállas és belecsúsztatta a listákat a zsebébe. ahol már korábbról benn lapult egy tucat levél, amelyet az utolsó hét folya— Borzaszito karácsonyi hajsza... — Akkor hát van-e ott egy autó? — Van. Egyetlen elsőosztályú, de ez már foglalt. — Azt csak ide engedje el eljönni. Itt lesz a legfontosabb munkája; Pap utca 2a üljön le. A többi az én dolgom. Hová utazik? — Hová utazom? Sehová sem. — Hát akkor mi az ördögért rendelte ide az autót? — Csak kellemes karácsonyt akartam kívánni önnek — hízelgett a feketemán elfelejtett bedobni a postaládába. Visszaemlékezett a karácsonyi nyugalomra és telefonált tíz taxiállomásnak, A tizenegyedik állomásról vég- revalahára választ kapott — Csakhogy már végre felelnek! Hol van minden autójuk? Az autó megérkezett. — Aránylag hamar megjött — állapította meg a fekete szakállas. — Sok lóerő van benne? — Rengeteg. — Nehéz-e az autóhajtás? — Egyáltalán nem nehéz. Szálljon csak be az autóba és szakállas. A gépkocsivezető üvegpalackkal szándékozott fejen kólintani a másikat. Szerencsére azonban az nem volt. így csupán a benzineskannát repítette hozzá. — Vagy úgy? Még gúnyt merészel űzni az emberből?! — ordított fel a gépkocsivezető olyan erővel, hogy a fekete szakállú férfi elröpült egy másik városba. Ott aztán összetalálkozott egy úriemberrel, aki éppen karácsonyi ajándékcsomagjával lépdelt hazafelé. Mindkét keze telisteli volt tömve csomagokkal, a hóna alatt is három csomag lóbálózott, a szatyrában is ajándékzacskók lötyögtek, s még a gomblyukaiban Is csüngött egynéhány csomag. És az egyik csomag lehuppant az utcakövezetre s a roskatag cipelő nem tudta, hogyan vehetné föl azt úgy. hogy közben a többi rakománya ne potyogjon le — Jó napot! — köszönt neki a feketeszakállas férfi. — Annak a csomagnak föl- vevése meglehetősen bonyolultnak látszik. Az úriember meg sem mukkant, hiszen fogaival is egy csomag zsinegébe csimpaszkodott. — Csak egy kis türelemre és hajlékonyságra van szükség — mondta a feketeszakállas — Görbítse meg a bal lábát fölfelé úgy, hogy annak térdhajlatával alá tudja támasztani a hóna alatt lévő csomagokat. S ugyanakkor az állkapcsa segítségével tartsa meg a bal hóna alatt lévő csomagokat, kísérelje meg hirtelen mozdulattal átvenni a jobb kezében lévő csomagokat a bal markába, tekintetét mindig csupán egy meghatározott pontra szögezze és kezdje meg lassan behajlítani a jobb térdét guggolóállásba. Legyen szabad nyugodalmas és kellemes karácsonyt kívánnom önnek; Innen a feketeszakállas férfi elment haza. Ámde a lakásba sehogysem fórt be. Hiszen benn volt már a Joensuu-ból érkezett apósa családostul, a Raahe-ből érkezett nagybácsija családostul, a Kuopio-ból érkezett sógora családostul, a Jyvas- bál érkezett öccse családostul, a Hameenlinna-ból érkezett anyai nagybácsija szintén családostul és még három teljesen idegen család. — Kellemes meglepetést kívántunk nyújtani nektek s hozzátok jöttünk el karácsonyra! — kiáltozták a gyerekek vegyeskarban, harminckezes zongorazene kíséretével. — Na — nógatta a szomszéd lakásban lakó állatorvos a feketeszakállas férfit — mért nem megy már be! Csendes karácsonyt kívánok önnek. — Csendes karácsonyt?! — üvöltött rá a feketeszakállas férfi. — Ne gúnyolódjék! — Megpukkadok dühömben! És pukkant is egy óriásit. Erre fölébredt. — Micsoda szerencsém, hogy csak álmomban kíván- gattam nyugodalmas karácsonyt! — örvendezett. — Elővigyázatosan kell karácsonyi nyugodalmat kívánni. Legalább is karácsony délelőttjén. * E humoreszk eredeti címe: Rauhallista joulua. Vainö Albert Nuorteva finn újságíró és szerkesztő. 1889-ben született Mantsälä-ben. „Olli” írói fedőnéven az Uusi Päivii (Uj Nap) című hírlapban kezdte közölni humoreszkjeit 1917-ben. 1922-től az Uusi Suomi (Uj Finn* ország) című napilap állandó munkatársa. Fordította: Hortobágyi László*
