Szolnok Megyei Néplap, 1959. december (10. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-19 / 298. szám

1959. december 19. SZOLKOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tízéves a jászapáti tfas- és Faipari KTSZ A napokban díszközgyűlésen ünnepelte megalakulásé* nak 10. évfordulóját a jászapáti Vas- és Faipari KTSZ iag- sága. 1949. decemberében hét alapítóval kezdte meg mun­káját az akkor még kis üzem. Ma már kilencvennyolcán dolgoznak a szövetkezet új székházában A közös vagyon közel 4 milliót tesz ki. Az 1959-re várható nyereség 195 ezer forint. Képünkön: Az ünnepi közgyűlésen Kovács Károly elnök jutalmat oszt ki a szövetkezet leghűségesebb, legjobb dol­gozóinak. Téli munkák Pusztamonostoron Pusztamonostor szorgos dol­gozói azon fáradoztak az őszön, hogy a tél beállta előtt végezzenek a kinti munká­val. Jaloveczki Antal levele­zőnk így számol be a tél munkáról: Községünkben a tsz-ek fel készültek a télre. A Búzaka lász istállójára is rákerült a cserép, így nyugodtan foghat­nak a belső munkákhoz. A, Szabad Föld Tsz tagsága a lovak közös istállózásáva) foglalkozik. Ha a megfelelő férőhely teljesen elkészül, fel­készülnek az ökrök hizlalá­sára. Természetesen a télen kerül sor a daráló beszerelé­sére, a szecskavágó megjaví­tására. Igaz, hogy kissé elkésve, de most már nagy ütemben folyik a községfejlesztési ten végrehajtása is. Az anyagiak biztosítva vannak. A sok éve vajúdó kultúrotthon tető­szerkezetének egy részét már kijavították. A munka többi -észe is halad. Lehet négyszögletes borsóía tát tenyész­teni, — de minek? A kanadai mezőgazdasági minisztérium növénytermesz­tési szakértőjének vélemé­nye szerint nem túslágosan nehéz feladat négyszögletes borsófajtát kitenyészteni, en­nek azonban gyakorlatilag nem volna sok haszna. A szakértő most inkább azon fáradozik, hogy olyan borsó­fajtát tenyésszen, amelynek zöld szemei piros hüvelyben vannak. Ez megkönnyítené ugyanis a borsószedést, mi­vel a hüvelyek elütnének a levelek színétől. (DPA) Jó vásárt ígér az aranyva árr ap A karácsonyi ünnepek előt­ti vasárnapon több üzlet áru­sít megyeszerte. A Szolnoki Kiskereskedelmi Vállalat a megyeszékhelyen, valamint Jászberényben és Martfűn ti zenkilenc boltjába várja a vásárlókat. A készletek bősé­gesek: mindent kapni, amit ilyenkor keres a közönség. S az egyébként is terjedelmes ajándéklistára még fel lehet venni a narancsot, melyből az aranyvasárnapra nagyobb mennyiség érkezik. AJki pedig a boltokban nem tud válasz­tani, az majd látogassa meg a vállalat szolnoki divatbe­mutatóját, melyet a Móricz Zsigmond művelődési házban rendeznek meg. A ruházati cikkek egyik legjobb „lelőhelye” az Alföl­di Állami Áruház, tavaly 200 ezer forintot forgalmazott az aranyvasárnapon. Az idén is szeretne ugyanennyit elérni. A hagyományos árusítást itt is szélesítik. Délelőtt tíz és délután négy órakor ugyanis divatbemutatón tárják a vá­sárlók elé női, férfi és gyer­mekruha készletüket. TERV, Nagy gondot jelent a ter­vezés Hogy milyet, csak az tudja igazán, aki próbálta. Vad Károly és Bozsó Berta­lan. a turkevei Táncsics Tsz elnöke és főagronómusa pró­bálták nem egyszer. Több­száz ember egész évi mun­káját és jó megélhetését kell biztosítaniok úgy, hogy a szövetkezet 5086 kát. hold szántójának minden darabját a legésszerűbben és legelő­nyösebben hasznosítsák. Különösen nagy körülte­kintést kíván a gazdasági ter­vezés elkészítése akkor, ha mindjárt az elején ilyen cél­kitűzést találunk: az idei kö­rülbelül 10 MILLIÓ FORINTOS BE­VÉTELT JÖVŐRE 12 MIL­LIÓRA AKARJAK EMELNI A termelőszövetkezet ak­kor gazdálkodik jól, ha a jö­vedelem nagyobbik felét az állattenyésztés adja, A Tán­csicsban idén az állattenyész­Több gondot a balesetvédelemre MUNKAVÉDELMI nagyaktívát hívott össze tegnap délelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsa Szolnokon, a Ságvári Endre Művelődési B ázban. A balesetekkel kap­csolatban Csontos Béla, a munkavédelmi csoport vezetője tartott minden lényeges kérdésre kiterjedő, alapos elő­adást. A TANÁCSKOZÁSBÓL hasznos tanulságokat lehet le­vonni. Mindenekelőtt azt, — hogy a népgazdaság teherbí­ró képességéhez mérten hasz­nos intézkedéseket tett a bal­esetveszély felszámolására, — többek között a szállítás egy­re nagyobb mérvű gépesítésé­vel. Államunk sokféleképpen védeni a dolgozókat. Megalkot­ta például a munkavédelmi jogszabályok rendszerét, a műszaki és gazdasági veze­tőket munkavédelmi vizsga letételére kötelezte,. . Mindez hozzájárult ahhoz, hogy keve­sebb legyen a sérült, rokkant ember. Az utóbbi időkben me­gyénkben is csökkent a bal­esetek száma. 1959. első fél­évét a múlt év azonos idősza­kához viszonyítva a kereske­delemben 13.5, az építőknél 15.4, az élelmiszeriparban 14 2 — szállításnál 16.5 százalék­kal kevesebb baleset történt. Persze, ez sem kielégítő, mert több felelősségérzettel, előrelátással sok ember egész­ségét megmenthetnék. Saj­nos, a hanyagság, közömbös­ség következtében vannak olyan munkaterületek is. ahol a balesetek száma nemhogy csökkent volna, hanem emel­kedett, — a mezőgazdaság­ban például 53.1, a bőr és ci­pőiparban 5.1 százalékkal, f vas- és fémiparban a sérü'é sek száma kevesebb, de iöbl a munkaképte’enség miatt ki’ esett napok száma, — könnyű a következtetés: súlyosabbak az esetek. A vas- és fémipar­ban egyedül a Jászberényi Fémnyomó és Lemezárugj ár­ban csökkent a balesetek szá­ma; Mivel a dolgozók testi ép­ségét, a megfelelő munkakö­rülményeket jogszabályok biztosítják, keresni kell a balesetek okait, hiszen a kü­lönböző védőberendezések felszerelésének elmulasztása, az óvórendszabályok megsér­tése egyúttal a törvényesség megsértését is jelenti. Nem­csak a dolgozók egyéni, ha­nem a közösség érdeke miatt is káros. Éppen ezért halasztást nem tűrő feladat, hogy vál'alat -e- zetőink ne csak a tervtelje­sítést nézzék, hanem a mun- ? ka biztonságát is teremtsék » meg minden egyes esetben » Emel'ett követeljék is meg * beosztottaiktól az óvórendsza- | bályok betartását. Gondolja- j nak arra hoev nemcsak szak­• szervezeti feladat ez. ♦ VEZETŐ SZERVEINKNEK | ha a meggyőző szó nem hasz- ? nál — a munkások érdeké­* ben adminisztratív eszközök- J hoz kellene folyamodniok J Erre is van már néhány pél- í da, de még nem általános. I Némelyik vállalatnál — így í a Téglagyári Egyesülésnél — í ba'eset miatt vonták meg a I prémiumot. Gyakoribb azon- l ban ma még az hogy felelős- | ségrevonás helyett a vélet­• lenre hivatkoznak, vagy áo- » pen a sérültet okolják, indo- j kolatlanul is azt teszik fele­* lőssé. Esetenként még nyi'­• vánvaló műszaki hiányossá­• gokért sem okolnak senkit A • Szolnok megyei Faipari Vál­• lalatnál például 10 ba'esetnél * a sérülteket tették felel őssé. ’ Pedig a védőberendezések felszerelésével megelőzhető ; lett volna a baj. A Surján! * Állami Gazdaságban hét. a { Palotásl Állami Gazdaságban 1 öt baleset oka: ,.a vé'etlen”. f Előfordulnak nagyon fura ; esetek is. A Szolnoki Jár mű- 5 javító Vállalat egyik bizton- 5 sági meebizottját például iOO í forintra büntették, majd 400 l forinttal megjutalmazták. Az | Alfö'di Kőolaifurási Üzemnél í vascső törte el az egyik mun­> käs lábát Errefel az egyik i munkacsapatvezető felkeres- I te a laká'án s arra kérte — t va'lia azt. hogy nem a műi | kahelvén törte el a ’ábát — f mert különben „ugrik a oré­* mium.” |. SZÁMTALAN ilyen p*'da [ bizonyítia: sok még a lenni- t való a dolgozók védelmében í Egyetlen üzemi vezetőnk sem > lehet kö7ömböc eziránt fele- I 'őséggel kel' munkálkodni í a balesetek csökkentéséért * W I sertésállományt, s ezzel a hí­zóalapot. Jövőre kétezer hízó eladását tervezik. Több mint kétszeresére nő a juhállo­mány is. A következő évben ; már 500 anyabirkával és 360 I báránnyal rendelkeznek. Legnagyobb fejlődést azon- ! ban a baromfitenyésztés mu- i tatja. Idén 26 ezret adtak át a fogyasztónak, de az ugyan­annyi férőhelyes csibeneve­lőt ennél sokkal jobban ki lehet majd használni. Évi négyszeres váltást feltéte­lezve KÖZEL 100 EZER ÁRUBA­ROMFIT NEVELHETNÉ­NEK de csak 80 ezret terveznek. Az idei évhez viszonyítva I így is több mint háromszoros lesz a növekedés. Az állat­állomány fejlődése legszem­betűnőbben a 100 kát. hold­ra kivetített hústermelésen mérhető. 1959-ben 57, jövőre i már 66 mázsa húst adnak minden 100 kát. hold szántó után. A növénytermesztés idei bevételét 300 ezer forinttal kell emelni, hogy elérjék a 6 milliót. A nagyüzemi mű­velés és a termelés profilíro- zása érdekében csökkentik az ipari növények számát, kevesebb fajtát termelnek, de növelik egynek-egynek a területét. Mégpedig azokét, amelyek legjobban megfelel­nek a tsz adottságainak, ame­lyeknek legnagyobb a forint­hozama. A termésátlagokat öntözéssel igyekeznek még jobban megnövelni. Öntözik például a rostlent, a burgo­nyát A bevételen sokat len­dít, ezenkívül a vetésforgó­ban is hasznos a kapáslucer­na. 170 holdon állítják be jövőre, s ha csak 1.6 mázsa magot ad is, 6500 forintot jelent holdanként AZ ÉVELŐ PILLANGÓS TERÜLETE MINDÖSSZE 16 SZÁZALÉK Ez elég kevés, de ha figye­lembe vesszük, hogy 220 hold silókukoricával és őszi ta­karmánykeverékkel, vala­mint 550 hold legelővel is rendelkeznek, biztosítottnak látszik a szálas, illetve bal­laszt takarmány ellátás. Szemes takarmányból bi­zonyosan nem lesz hiány, mert zabot és árpát igen nagy területen, 874, kukoricát pedig 522 holdon termelnek. S ha el is érik a betervezett termésátlagokat, kukoricából pl. 22 mázsát májusi mor- zsoltban, (márpedig a gon­dosan és idejében végzett mélyszántás és gazdag trá­gyázás ezt ígéri), akkor biz­tosítva lesz a takarmány­szükséglet és végső soron — az ipari növényekkel, vala­mint az 1730 hold búzavetés­sel — a növénytermesztés 6 millió forintos bevétele. Jövőre 200 hold rizsen kí­vül 320 hold szántóföldi nö­vényt öntöznek, ami 'a ter­méshozamok emelésével hoz­zájárul az elég szoros gazda­sági terv biztonságos teljesí­téséhez. Beruházási keretüket majd­nem teljesen kimeríti a 750 HOLD SZIKES TERÜLET MEGJAVÍTÁSA. Négyszázötven holdat digó- zással, 300-at pedig mesze- zéssel tesznek alkamasabbá a termelésre. Ezenkívül csu­pán egy 600 férőhelyes juh- hodályt is egy 50-es borjú­nevelőt építenek, valamint az állami beruházásból épülő hidroglóbus költségeinek 25 százalékát fedezik. Természetesen nemcsak az elnök és a főagronómus vesz részt a tervezésben, azt 15 tagú tervkészítő bizottság végzi. Az előzetes terv szá­mait vezetőségi és párttag­gyűlésen ismertették. így ezen keresztül azokat nagy­jából ismeri az egész tag­ság. Nemcsak hogy lehetővé feszi k. hanem a vezetők el is várják, hogy a szövetkezet minden tagja gondoskodiék a terveken és hasznos javas­ltaival segítse, támogassa a orvkészítő bizottság munká­ját. Patkói Mihály Karácsonyi bánat i^ohasem szerettem a ka- rácsonyt, a téli napo­kat. Nekem egy kis ablakot jelentettek földes szobában, kemencekuckót. Pedig az ég, az az órmótlan nagy mocskos színű kucsma korán megnyi­totta eresztékeit s a fehéren billegő pilinkélő hópihék ösz- szeütődtek, összekoccantak a szánkók csilingelésével, szi­vemmel. Csakhát a szánkó­hoz, hóemberhez, hógolyóhoz csizma kellett, legtöbbször ci­pőm se volt. Azért felejthetetlenek ma­radnak azok az esték. Nehéz, gomolygó ködgimyát húzott magára olyankor a falu, a bűnbánó hétre hívogató templom harangja is csak azért csapódott rajta át, hogy értésére adja minden istenes embernek.,, imádkozzál... imádkozzál. Mondom, felejthetetlenek azok a téli esték, a karácso­nyok. A főtéren kigyullad­tak a villanyok és a fényben játszó csapódó ezüst pikke­lyek, csillogó fehér színek bepettyezték az utcán siető- ket. Rárakódtak szájra, szem­re, lett belőlük téli köny. Óh, miért is nem másfelé repül­tek? Milyen buták, milyen buták! Amikor meg a szobában elfújták a lámpát, megnyúlt a gyertya lángja, felszikrá­zott a csillagszóró, parányi üstökös pontok hullatták ívü­ket a karácsonyfa ízű sötét­be. Bizony szép esték, leg­szebb esték a karácsonyok. Talán még meg is szerettem volna őket. ha nem jön kö­zülük az az egy. Szebben indult a decem­ber, mint valamikor. Vastag hóbundával, reményekkel. — , Hónanok óta kwoornattunk malacra. Hetenként egyszer megszámoltuk a zörgő réz, alumínium, ezüst pénzdara­bokat — s aztán bekötöttük azokat abba a harisnyaszár bál csomózott erszénybe. amely éjszakára apám feje alá került. Keservesen gyűl­tek bizony abba a pengők, miképpen a Vak Bálint ta­risznyájába. A bakafántos Endre bácsi — o kupec — pedig nem engedett. Váltig erősgette: — az alku, alku, isten látja telkemet, tönkre­mennék, ha alábban adnám azt a malacot. Hiába, híjjá volt a pénz­nek. Nem futotta. Pedig én is odaadtam minden pengő­met, amit a kugli-állítgatás­sal kerestem. Milyen öröm­mel jártam a Népkörbe, ahol délutánonként, szombaton, va­sárnap fekete kucsmás, csiz­más, hetyke legények, öblös­torkú emberek kuglisgattak. Szaporán állítgattam a ki­lenc bábut, ha a kugligolyók szétütötték. Olyan volt, mint egy játék. Találgattam, hány babát üt a golyó. Megfizet­tek. Ha nagyobb kasszákat ütött ki valamelyik gurító, felémlökött néhány krajcárt. Dukált az nekem. Hányszor gondoltam. valami jó lábbe­lit, melegítő ködmönt vesz majd anyám télire azon a pénzen és odateszi a kará­csonyfám alá. De inkább a malac árába pótoltam. Hiá­ba, hijja volt a pénznek. Még így sem futotta Hanem azért karácsony es­tén a kupec mégis csak meg- i verte az ablakunkat. — Gyertek na, nem bá­nom, hajtsátok azt a disznót, legyen nektek is ünnep. Hogy igyekeztünk! Trap- poltam apám után, fejemen ■ egy rossz lityak. kabátomat átfújta a téli szél. A bakan­csom kegyetlenül összedróto­zott szájával csattogva riasz­totta fel a csendet és ijedt zúzmara -tel.hők rebbentek az útra. Clúnvoládva. revlikázva : kísért a csattogás... Szaladj rongyos ... szaladj foltos ... A malac pedig ott állt ^ már az udvarunkon, olyan mázsányi mangalica lehetett. A kisóiba szalmát szórtunk alája, legyen neki jó meleg puha fészke, hiszen holnap úgyis megöljük. Hol­nap, karácsony első napján. Milyen boldogok lehetnek a karácsonyok. Szakadt ruhá­ban, csodálkozó szemekben boldogabbak. Azon az estén házunkba jött a menyország. Pedig a Nagy utcában, a Rá­kóczi utcában, azokban a büszke házakban, amelyek­nek kerítését vasra cserélték, plafonokig pöffeszkedtek a talpas fenyőfák. Színes göm­bök, ajándékok lógtak raj­tuk, és azokon a kapukon zörgettek a betlehemesek. — Oda az úristen is módosán járt. Mégis a faluban mi vol­tunk a legboldogabbak. Hogy­ne, hiszen holnap megöljük a hízót. Hajnalban apám kelt első­nek. Valamennyien ébren vártuk, majd beszól: öltöz­zetek gyorsan, disznótor lesz nálunk. Valóban, már jött is visszafelé, árulkodott a kopo­gása, — Ébren vagy. Bözsi? ‘— Ébren. — Nekünk jó jézusunk van. Megdöglött a hízó. Az'án csak úgy leült a ke­mence mellé, mint akinek elfogyott az ereje, mint aki még állni se tud. Tenyerébe temette az arcát sokáig, na­gyon sokáig hallgatott. — ányám f elhajolt, felült a nyi- '•orgő ágvon húzogatta a vál­lán, mellén a rissz-rossz szvetterdarahokat. 6 se szólt Talán arra gondolt, hány me lep holmit veheffj’mk volna a malac árán. tüzelőt, szép, új bolyhos berliner kendőt. Milyen bánatos, csendes volt a karácsonyi hajnal. Odalo- pózott ablakunkhoz, halvány, világosodó kék színt kevert reá ja. Ki törődött vele? So­káig állt, tiktakkozott az idő szobánkban, ize még most is visszafáj. Anyám nem sírt, csak ült. Szótlanul, megkövültén, szo­kásaként, mint amikor adóba foglalni jöttek. Ám ha a végrehajtók el is mentek, a malac nem röfög már töb­bet. Csomója ott sötétedik az ólban, mintha csak aludna. Virradás előtt kivonszoltuk az udvar közepére és a szú­rás helyéből cseppenő vér- cseppek annyi nyomot sem hagytak a hóban, amennyit az őszi ökörnyál a levegőben szokott. Nagy szalmakupac­cal terítettük le, amelyből úgy csapódott a füst fölfelé egyenesen, mintha pipálna. A korán kelőbbek átnéztek a kerítésen, nagy dolognak tarthatták nálunk a disznó­tort. Miképpen az is volt. Nagy. szomorú disznótor. fi amar elvégeztük. Az ** egész malacot kisütöt­tük szappannak valóba. Am sem azon a télen, sem a töb­bi máson még sokáig nem tudtunk malacot venni. És ha tél derekán, télutón isko-. latársaim nagyritkán kínál-: tak is disznótoros elemózsiá-: val, soha nem tudtam jó- ízűén lenyelni. Valahogy min- \ dig eszembe ötlött az a kará­csonyi disznótor, az a kará­csonyi bánat. Anyám, aho- nyan akkor felhajolt, felült '< a nyikorgó ágyon s húzogat- '• ta a vállán, mellén a rissz-' rossz szvetterdarabokat. Ta- ' Ián arra gondolt, hány me- leg holmit vehettünk volna ■ mnlnr 'ttg'g tvzpffit új bolyhos berliner kendőt. ■ Milyen szomorúak, bária- ; tosak is lehettek azok a ka- ; rácsonyok. ; LUKÁCS IMRE ' tésből 4.2, a növénytermesz­tésből pedig 5.7 millió forint bevétel származott. Hogy a 12 millió forintot biztosítsák, mindkét üzemág hozamát növelni kell. Ugyanakkor el akarják érni, hogy az állat- j tenyésztés legalább annyi be- j vételt biztosítson, mint a növénytermesztés. Ilymódon : 6—6 millió forint jut mind­egyikre. Az állattenyésztés idei 4.2 millió forintos bevétele és a tervezett 6 millió között meglehetős nagy a különb­ség. Elsősorban tehát az ál­lattenyésztést kell fejleszte­niük. Számszerűleg igen nagy növekedést a szarvasmarha­állományban tapasztalha­tunk. Az idea évet 80 tehén- ! nel kezdték, 1960-ban már 214-gyel indulnak. S amíg 1959-ben jelentős részben vá­sárlásból származó 117 hí­zott sőrét adtak le, addig jö­vőre 150-et hizlalnak meg, de ez már saját tenyésztés­ből kerül ki. Újabb anyako- : cák beállításával növelik a mely egész évre munkát9 megélhetést biztosít

Next

/
Oldalképek
Tartalom