Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-11 / 265. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november 11. Fokozódik a feszi! iség Afrikában LEOPOLDVILLE Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint Ruanda terü­letén a helyzet még mindig igen feszült, a belga hírügy­nökség arról számolt be, hogy a Kivu-tó, északi partján lévő Kisenyi helység európai tele­pesei felfegyverkeztek, hogy „támogassák a biztonsági erőket”. Katanában a benn­szülöttek foglyul ejtették a helyi rendőrfőnököt. Ezen a területen a helyzet igen ko­moly, a házak sóik helyen lán­gokban állnak; NEW YORK Az ENSZ Gyámsági Bizott­ságában felszólalt John Kale kelet-afrikai küldött; Hang­súlyozta, hogy a ruandai helyzetért Belgium is felelős. Kale sürgette az Egyesült Nemzetek Szervezetét, hogy küldjön bizottságot Urumdifoa a helyzet mielőbbi kivizsgá­lására CAPETOWN A Capetown-tól 40 mér- földnyire fekvő Paarl hely­ségben súlyos zavargásokra került sor. Kedden reggel hosszú késekkel és botokkal felszerelt bennszülöttek tá­madták meg az európai jár­műveket és kövekkel dobál­ták meg a fehér telepeseket. A zavargás oka, hogy a kor­mány intézkedésére ebbe a helységbe deportálták Elisa­beth Mafeking 40 éves 11 gyermekes családanyát, aki az afrikai szakszervezeti mozgalom egyik vezetője. Az összetűzések hírét véres és megtépett európaiak vitték meg Capetown-ba, ahonnan azonnal erősítéseket vezé­nyeltek a helyszínre. (MTI) AZ UTAZÓ ELNÖK Az egyszerű ember év_ százados álma mindig az volt: intézzék el a nagy álla­mok vezetői egymás között a nézeteltéréseket valahogy úgy, ahogy a Háry Jánosban beszélgetnek Napoleon, Mária Lujza és a többiek. Ma vi­szont azt látjuk, hogy az ál­lamfők útrakelnek és való­ban, személyes találkozáso­kon igyekeznek megoldani a világ nagy problémáit. Ez a változás azonban mélységesen különbözik attól az elképze­léstől. amely szerint a poli­tika „a nagyok dolga”. El­lenkezőleg, a mind magasabb szintűvé váló utazások éppen azt tükrözik, hogy a népek parancsoló kívánságának nyo­mán a legmagasabb poszto­kon is hozzálátnak a függő kérdések megoldásához. A Szovjetunió már évek óta hangoztatja, hogy csakis így lehet eredményesen dolgozni a világbéke .megszilárdításán és vezetői személyesen is megvalósították ezt az elkép­zelést. Egészen a legutóbbi időkig az Egyesült Államok vezetői mereven elzárkóztak a diplomácia ilyen új stílusa előL Lényegében ez a magatar­tás azt tükrözte, hogy a poli­tika a diplomaták dolga, a tömegeknek csupán az lehet a szerepük, hogy elfogadják. Az államfői szintű megbeszé­lések viszont azt jelentik, hogy a népek dolgait már nem intézhetik egyszerű funkcionáriusok, hanem a legnagyobb felhatalmazással rendelkező állam- és kor­mányfők közvetlen tárgyalá­sain döntenek a legfontosabb problémákról, vetik meg a békés együttélés alapjait E politika alapjait a szovjet államférfiak ázsiai, londoni, majd amerikai uta­zásai vetették meg. Jellemző e módszerek eredményessé­gére. hogy Hruscsov ameri­kai utazása után egyre job­ban tért hódít Camp David Az ENSZ közgyűlés politikai bizottságának ülése New York (MTI). Az ENSZ közgyűlés politikai bizottsága hétfőn folytatta a Szahará­ban tervezett francia nukleá­ris fegyverkísérletek kérdésé- ek megvitatását. Mint a TASZSZ és több nyugati hír- ügynökség jelenti, a hétfő délelőtti és délutáni ülésen 10 ország képviselője szólalt fel. Az ázsiai és az afrikai országok küldöttei elítélték a 'randa kormány atomkísérle­ti tervét és hangsúlyozták, hogy ezek a kísérleteik sem politikai, sem jogi, sem er­kölcsi érvekkel nem indokol­hatók. Abdel H<hnid Adil szudáni küldött hangsúlyozta, hogy azok részére, akik a Szahará­ban élnek, tekintettel az e területen gyakran dúló ho­mok- éis szélviharokra, a ter­vezett francia atomfegyver- kísérletek élet-halál kérdését jelentenék. G. Hakim, Libanon képvi­selője kijelentette, hogy a francia atombomba nem nö­veli Franciaország hatalmát. Ellenkezőleg. a franciák meg­növelhetik erkölcsi tekinté­lyüket, ha nem szennyezik be kezüket atombombával. Jakovljev, az OSZSZSZK külügyminisztere, a Szovjet­unió képviselője — TASZSZ- jelentés szerint — kijelen­Színházi közönségszervezők ankétja A Szigligeti Színház igaz­gatósága szokásos közönség- szervezői ankétját csütörtö­kön délután fél 6 órakor tartja a Tisza Szálló külön­termében. Az ankéton beszá­molnak a közönségszervezési munka eddigi eredményeiről és a iövő terveit ismertetik. szelleme, vagyis azoknak a beszélgetéseknek megértő, realista szelleme, amelyeket Eisenhower és Hruscsov foly­tatott az amerikai elnök Camp David-i faházikójában. Ugyanakkor a Szovjetunió és személyesen a szovjet ve­zetők az elmúlt években olyan sikereket értek el a „világ­utazások” során, hogy felve­tődött az amerikai külpoliti­ka tartalmi problémái mel­lett a módszerbeli változta­tások szükségessége is: ez a folyamat különösen Dulles volt külügyminiszter halála után gyorsult meg. Egyik legérdekesebb eredménye az, hogy a mindezideig szinte ki- mozdíthatatlanul Washing­tonban és Gettysburg-i farm­ján tartózkodó Eisenhower elnök néhány hónapon belül immár másodszor repül át az óceánon, hogy személyesen próbálja rendezni a szövetsé­geseivel, illetve most már a különböző semleges államok­kal fennálló viszonyban is jelentkező különböző problé­mákat. A Fehér Ház most közzé­tette a világkörüli útra in­duló elnök programját. Eisen­hower december 3-án éjsza­ka indul egy Washington környéki katonai repülőtér­ről, másnap érkezik Rómába és két napot tölt ott. Kihall­gatáson jelenik meg a pápá­nál, majd tovább utazik An­karába, Törökország főváro­sába. Ezután néhány órára Afganisztánba érkezik, majd négy napot tölt Uj-Delhiben. December 14-én az elnök öt órát tölt Teheránban, az irá­ni fővárosban, maid tovább utazik Athénbe. December 19-én — miután néhány na­pot pihen fia és menye tár­saságában a Földközi tenge­ren állomásozó 6. flotta egyik hadihajóján — Párizsba ér­kezik és részt vesz a nyugati csúcstalálkozón, majd Marok­kóba repül, innen pedig de­cember 23-án hajnalban ér­kezik vissza, mintegy húsz napos távoliét után. Washing- ba. Az amerikai fővárosban egyébként azt is lehetséges­nek tartják, hogy az elnök a jövő tavasszal, moszkvai lá­togatása előtt, vagy után a Távol-Keletre utazik. Mi tette szükségessé a bevezetőben említett okokon kívül az elnök személyes kör­útját? Elsősorban az, hogy egyrészt a kisebb NATO szö­vetségesek a csúcstalálkozó diplomáciájának kibontako­zása óta egyre hangosabban fejezik ki abbeli véleményü­ket. hogy az ő szavuknak sze­repet kell kapnia a soronkö- vetkező tárgyalásokon. Ezek a kis országok attól félnek, hogy De Gaulle javasolta hármas angol—amerikai— francia direktórium lassan­ként valósággá válik a NA- TO-n belül és ezáltal amúgy- is megnyirbált nemzeti önál­lóságuk még jobban csökken. Eisenhower igyekszik meg­nyugtatni a római, athéni, ankarai vezetőket: bár per­sze a tényekkel szemben ne­héz lesz érvelnie. A legnagyobb érdeklődés alighanem Eisenhower indiai látogatását előzi meg: a meg­figyelők ebben kísérletet lát­nak arra, hogy Eisenhower személyesen ellensúyozza Hruscsov népszerűségét és az indiai reakció által kirobban­tott indiai—kínai határvita kapcsán megpróbálja megszi­lárdítani az indiai—amerikai kapcsolatokat. Ezekben a tár­gyalásokban alighanem nagy szerepet játszik majd a pénz­ügyi rész, hiszen mint isme­retes, az indiai ötéves terv felborult a pakisztáni kato­nai fenyegetés miatt, amely Nehrut is a fegyverkezési ki­adások növelésére kényszerí­tette. A helyzet furcsaságai­hoz tartozik az is, hogy az Indiát fenyegető Pakisztán az amerikaiak vezetése alatt álló SEATO aktív tagja. Eisenhower tehát valószínű­leg pénzügyi segítséget nyújt Indiának, hogy az általa pénzügyileg és katonailag tá­mogatott Pakisztán politikája nyomán kibontakozott indiai gazdasági válságot enyhítse. Persze megbeszéléseivel való­színűleg igyekszik enyhíteni majd magukat az indiai— pakisztáni ellentéteket is. Szintén jelentősnek ígérke­zik a marokkói látogatás, amelyet az tesz szükségessé, hogy a marokkói királyi kor­mány követeli az amerikai támaszpontok felszámolását, szuverénitásának biztosítását. A húsz napos látogatás legfontosabb tárgyalásai ter­mészetesen Párizsban, a nyu­gati kormányfők találkozóján zajlanak majd le. Erről azon­ban következő cikkünkben szólunk. Baracs Dénes Görög „ demo 99 Manolisz Glezoszt, a gö­rög nép hősét, azt az em­bert, aki letépte a horog­keresztes lobogót az Akro- polisz ormiáról, azt az em­bert, akit nemrég a törvé­nyeket lábbal tiporva „kémkedés” vádjával ítél­tek sokévi börtönre — a napokban ismét bíróság elé ál'ították. Az újabb vád ezúttal az volt, hogy még az Avgi című ellenzéki lap főszerkesztőjeként két cikk­ben mutatott rá, hogy a görög kormány terrorural­mat tart fenn és elkezeli a közpénzeket. A per célja világos. A görög népet nem lehetett becsapni a néhány hó­nappal ezelőtt lezajlott Glezosz-perrel, nem lehe­tett elhitetni vele sem ré­gebben, sem akkor, hogy Glezosz, az antifasiszta harc nagy jeladója áruló. Hiába próbálták befeketí­teni közvetlenül a háború után, mondván, hogy a horogkeresztes zászló leté- pésével a németek érdekeit (sic!) szolgálta, mivel mó­dot nyújtott a megtorló in- tézkedésekre. Senki sem hitte el végül azt a vádat sem, hogy Glezosz külföldi hatalomnak kémkedne. Amikor ez a vád megbu­kott, akkor kétségbeeset­ten előkerestek a katonai * • bírák egy másik paragra­fust, mivel karrierjüket veszélyeztette volna, ha Glezoszt szabadon bocsát­ják: ekkora győzelemre nem adhattak módot az el­lenzéknek, a demokratikus erőknek. így került sor az újabb perre; be akarták feketí­teni Glezoszt, tisztára akar­ták mosni a „demokráciát”. Egészséges lelkiismeretű ember csak undorodva fi­gyelhette azt a komédiát, amit a vádirat s a bebör­tönzött ember újabb meg- hurcolása jelentett. Most azonban meglepő fordulat­ról érkezett hír: a polgári bírák úgylátszik, maguk is alaptalannak ítélték a vá­dat és Glezoszt felmentet­ték. Ezek szerint Glezoszt nem lehet rágalmazással vádolni, amiért azt írta, hogy a görög kormány ter­roruraimat tart fenn és el­kezeli a közpénzeket. Ezek a vádak tehát igazak. A közpénzek elkezdői azonban nyugodtak lehet­nek: őket nem éri bántó- dás, míg tart a terrorura­lom. Hiszen Glezoszt fel­mentették — s aztán meg­bilincselt kézzel visszave­zették börtönébe.,. — bd. =» Az Indiához intézett hinni jegyzék visszhangja — Nehru nyilatkozata — Uj Delhi (MTI). Nehru in­diai miniszterelnök a Kong­resszus Párt munkabizottsá­gában hétfőn nyilatkozott ar­ról a levélről, amelyet Csou En-laj két nappal ezelőtt in­tézett az indiai kormányhoz, és amelyet a kínai külügy­minisztérium hétfőn hozott nyilvánosságra. A Reuter, megbízható hírforrásra hivat­kozva, közli, Nehru kijelen­tette, hogy a két állam kor­mányfői értekezletre és a kí­nai—indiai határ mentén megvalósítandó semleges öve­zetre vonatkozó kínai javas­lat „nem rossz”, de végre­hajtása nehézségekbe ütkö­zik. Az indiai miniszterelnök hozzátette, hogy a kínai ja­vaslatot katonailag gondosan tanulmányozni kell. BOLDOGHÄZI TÖRTÉNETEK nek. „Mondja meg elnök elv­társ, de nagyon őszintén, mi történt itt?” — Konkoly Bé­la talán már ezredszer s ak­kor ismét elmondta egy szó­val, röviden és tömören. — „Bizalom”. Ebből mindenki értett. A bizalom. Ennek, sok az ága és a boga. Egyik, hogy az a rengeteg boldogházi ta­nya már rég menni akart a világosság felé, s a gaz­dák 1959 télutóján, tavasz elején találták az indulás leg­alkalmasabb időpontját. — Ugyan miért? A Magyar Szo­cialista Munkáspárt és a Munkás-Paraszt Kormány megtett intézkedései alapján. És ez nem frázis. A boldog­házi gazdáknak már rég ke­vés volt a tanyák adta bőség: az enni és az innivaló. Töb­bet akartak: rádiót, televízi­ót, fürdőszobás lakásokat. De mit ér mindez, ha a renge­teg munkától nincs idejük élvezni? Egyrészt. Másrészt, ahhoz, hogy mindezt meg­kapják, adni is többet kell. S ezen belül mindkét dolog­nak előfeltétele a szövetke­zés. De hogy a jómódú kö­zépparaszt szövetkezzen, ah­hoz megfelelő politikai. lég­kör szükséges, s ez meg­van. ' • [7 rdekes módon változ- nak, s már jól megfi­gyelhetők a társadalmi együtt­élés új normái. Jobban tö­rődnek egymással az embe­rek. Ezenkívül nagyon ügyelnek szövetkezetükre. Bizony, nem restellik meg­mondani a traktorosoknak, ha nem végeznek jó munkát, hogy a boldogházi határon kívül tágasabb. Aki viszont megadja a földnek ami jár, azt valósággal a tenyerükön hordják; Az öreg Muhari Ferenc tavasszal az utolsók között volt a belépéssel. Fiát, ifj; Muhari Ferencet később az egyik tsz-ben elnökhelyettes­nek választották. Egy ideig volt is mit hallani édesap­jától. Most is van. De ez a mostani szó már cseppet sem hasonlít a tavaszihoz. Az öreg Muhari kéretlenül is nézi a traktorosok munká­ját, s ahol éles szeme vala­mi kis hibát észrevesz, ott már van mit hallani fiá­nak, az elnökhelyettesnek, hogy így meg úgy, nem ügyel kellőképpen, s nem tartja szem előtt, hogy benne meg­bíznak az emberek. • Sass Jánosné idős asszony, hatvanöt éves. Első hetek­ben neki is nagyon idegen volt a szövetkezés. Ki tudná megmondani, hogy mi min­den ment végbe benne. Any- nyi bizonyos, amikor házá­tól nem messze a brigád leg­először elkezdte a közös mun­kát, oda ment hozzájuk és egy tál turósrétest vitt a bri­gádnak. „Fogyasszátok csak jóétvággyal kedveseim. Nek­tek sütöttem” — mondta; Nagyon érdekes, hogy ed­dig a fiatalok elszálíingóz- tak a faluból, most lassan­ként, egyenként — nem olyan Az AFP tudósítója szerint pekingi diplomáciai megfi­gyelők körében az a benyo­más alakult ki, hogy Csou En-laj Nehruhoz intézett le­vele békülékeny hangú. A megfigyelők úgy vélik, hogy Peking részéről valóságos en­gedményt jelent az indiai és a kínai fegyveres erők visz- szavonására tett javaslat. A DP A azt jelenti Uj Del­hiből, hogy az indiai kor­mány tanulmányozza Csou En-laj javaslatait. Indiai po­litikai körök nagy jelentősé­get tulajdonítanak a javasla­toknak és nem tartják ki­zártnak, hogy Nehru bizo­nyos körülmények között haj­landó semlegesíteni a Mac- mahon-vonalatj gyorsan, mint ahogy mentek — szállingóznak vissza. Nem­rég ifj. Pesti Kálmánnak, a földművesszövetkezetnél fel­ajánlottak valami 1200—1300 forintos havi jövedelemmel járó állást. Nem vállalta el. Kijelentette, ő nem ennyit, hanem 1600 vagy 2000 forin­tot akar keresni, s éppen ezért megy a termelőszövet­kezetbe. Ott dolgozik most is. Apró, piciny, de mégis jelentős villanásai ezek az újfajta paraszti élet kibon­takozásának ott, Boldoghá- zán, • A mikor néhány nappal ezelőtt az újságírók a községben jártak, kissé két­kedve fogadta egyik-másik mindazt, amit saját szemé­vel látott. Pedig nem történt más, csak annyi, hogy en­nek a községnek nagyon te­hetséges népe végre felismer­te erejét azzal, hogy lerázza magáról a kisüzem béklyóit. Konkoly Béla mondta az új­ságíróknak szenvedélyes sza­vakkal, fogalmazva az ott élők mindegyikének véle­ményét. „Azt akarjuk, ember legyen a paraszt. Becsüljék, elismerjék legyen ideje ta­nulni, művelődni. Mert hiá­ba volt megannyi pénzie, ök­re, tehene, de tudásban leg­feljebb az elemi ismeretek­nél tartott, Most másképp lesz.” S aki ezekben a napokban Jászból dogházán jár, csodál­kozik és sokszor valóban alig hisz a szemének. Nagy dol­gok történnek ott. A bol­dogházi szövetkezeti gazdák­ról még sokat fog hallani az ország, Szekuiity Péter tette, hogy a Szovjetunió min­den atomfegyverkísérlet örök időkre való megszüntetését akarja. Ez szabja meg a Szovjetunió álláspontját a Szaharában tervezett nuk­leáris kísérletek kérdésében is. A szovjet küldött utalt ez­után a genfi tárgyalások elő­rehaladására, ami reményt nyújt a nukleáris fegyverkí­sérletek megszüntetéséről szó­ló egyezmény mielőbbi meg­kötésére. Minden állam és minden kormány kötelessége tartózkodni olyan lépésektől, amelyek megnehezítenék en­nek az egyezménynek a meg­kötését. A francia kormány terve egyáltalán nem segít­heti elő a mai időik egyik leg­időszerűbb kérdésének mi­előbbi megoldását Genfben. Ezzel kapcsolatban — foly­tatta Jakovljev — érthetetlen Anglia és az Egyesült Álla­mok küldötteinek felszólalása. Ez a két felszólalás ugyanis semmiképpen sem tekinthető olyannak, mint amely előse­gítené a megegyezést; Véleményünk szerint — mondta Jakovljev — a köz­vélemény követelései jogo­sak, mert azok kifejezik min­den népnek a nemzetközi fe­szültség enyhítésére és a nemzetközi légkör általános megjavítására irányuló törek­véseit; Románia képviselője állást foglalt az ázsiai és afrikai országok határozat-tervezete mellett és követelte, hogj Franciaország ne folytasson semmiféle nukleáris fegyver­kísérletet; V. Carlas Son Rodriguez Venezuela küldötte a hétfői ülés utolsó szónoka megálla­pította, hogy Franciaország inkább presztízsből, mintsem védelmi szempontból törek­szik az atombomba birtoklá­/IüTTTV □ p pz a község még 1957­□ ben is látszólag szim- □bólizálta a merev maradi- Dságot. Hatalmas kiterjedésű Qtanyavilág öleli körül és min- □degyik szinte fellegvára volt □a kisparcellás életfelfogásnak. gDe csak látszólag, mert ép- □pen a későbbi események bi- □zonyították, Jászboldogháza ^parasztságát nagyon is fog- □lalkoztatta az új. A tanyákon □élő jómódú középparasztok □közel sem voltak olyan ma- □radiak, mint arra viszonyaik- Qból egyesek következtettek. □ Három esztendővel ezelőtt ^Jászberényből utaztunk Szol­□ nokra. Velünk volt egy □ ügyész. Kinéztünk az abla- pkon, a borongós őszi ég alatt □hallgató tanyákra. „Húsz □vagy talán huszonöt eszten- gdő kell ahhoz, hogy itt szö- Ovetkezzenek a gazdák” — □mondta akkor elgondolkod- r va az ügyész. Senki nem tett ,C ellenvetést. Húsz vagy talán j= huszonöt év, ki tudja, meg- p lehet. Arra gondoltunk ak­tikor a szaladó tanyákat néz­ővé, hogy ezek az emberek itt □születtek, itt élnek. Gazda- ‘ggok, jómódúak. Enni, inni- ’□való szakadásig. Dolog ro­3gyásig. De más alig van. — jFény, több kultúra és szóra- Ukozás. Ez hiányzik. Ezt nem ^ismerik eléggé és talán nem íjjis igénylik; ■ =j S 1959 tavaszán Jászbol- indogházán mindenki aláírta a -□belépési nyilatkozatot; □ □ soda történt? Néhány [q nappal ezelőtt újságíró .□küldöttség járt a községben. (□Nézelődtek, érdeklődtek, kér- jQdezősködtek, s mint már oly .□sokan mások, ők is feltették ,§a kérdést Konkoly Bélának, Raz Aranykalász Tsz elnöké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom