Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-07 / 262. szám
1959. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Nazim Hikmet: 191? Ezerkilencszáztizenhét már októberbe ért... És szólt Lenin finom, mélyenzengő hangon: „Tegnap korán, holnap ikéső, ma kell tennünk, itt az idő'.” „Akkor hát ma!” — kiáltotta munkások s parasztok [hada, „Akkor hát ma!”- visszhangozta barikádok hosszú sora, „Akkor hát ma.1” — ezt harsogta az Auróra ágyúszava. „Akkor hát ma!” Nem sietnek többé selyemszoknyás rimák buja tivornyákra a Téli [Palotába, Nem vegyül többé bilincscsörgés a húsvéti harangok [szavába, Nem áztatják többé földesúri herék sárga kócbajszukat a [vodkás pohárba, Nem hurcolnak többé rongyos parasztokat dölyfös úr dolgára, Nem issza többé fekete úri föld halálra gyötört szakállas parasztok vérét! A DAL HATALMA — Megyei énekoktatásunk helyzetéről <— Daloló hotoiapók — írta a kommunizmus Világáról a mártírhalált halt Gábriel PóriNem túlzás, ha azt mondjuk, hogy hazánkban a fel- szabadulás után egy egész népet meg kellett tanítanunk énekelni. Az énekikiultúra néhány munkásikórusra korlátozódott. Iskolai énekoktatá- sunik alacsony színvonalú volt, és a dalok, amelyeket tanultak, illetve tudtak, egyáltalán nem tükrözték az új világot. Szinte fölösleges is beszélni arról, milyen nagyot léptünk az elmúlt másfél évtizedben előre. Ma már a legkisebb falusi iskolában is a nagy zenepedagógus és zeneszerző Kodály Zoltán szellemében és módszereivel tanítják a gyerekeket népünk legszebb dalaira és a munkás- mozgalom lelket gyújtó énekeire. Szaporodnak az énekkarok és mindig akad jócskán közönségük. Az emberek megszerették, saját magukénak érzik a dalt. A mi megyénkben igen szép eredményekkel dicsekedhetünk. Minden olyan iskolában, amelyOsztályfőnöki órán a bßtedtk á-barv íj lók az asztal mellett, a tanár helyén. Ide ültetett a szíves szavú nevelő és a gyerekek, mert kicsit furcsának találnák, ha az apró emberek részére fabrikált padokban foglalnék helyet. Előttem huszonhat buksi gyerek kíváncsi arra, amit majd Szikszai Gábor mond nekik ezen az órán. Mert had tegyem hozzá: osztályfőnökire kopogtattam be a jászapáti központi általános iskola Vll/a. osztályába. Az én időmben úgy emlegettük ezt az órát, mint a „rábeszélés keserű tortúráját’1! Azóta már rájöttem, ha nem is hasonlított a ma gyakorlatba jött osztályfőnökihez, azért mégis igen hasznos és nevelő dolgokat hallottunk osztályfőnökünk szájából. — Persze, keveset fogott rajtunk. hiszen akkor — nem újság, amit mondok — nem párosult annyira az iskolai nevelés az egyébirányúval, mint mostanság. Ám ne elmélkedjünk tovább a múltról, nézzük a mát, és még közelebbről ezt az órát. Mert hallgatni, látnivalóban bővelkedik. — A múltórán — forgatja vissza a tanári emlékezést Szikszai Gábor osztályfőnök — olyan büntetést szabtam ki egy fegyelmezetlenségért, ami az egész osztályt érintette. Kértétek: engedjem el, s én hallgattam rátok. Tudjátok-e, mit hallottam volna szívesen a kérés helyett? — Azt tanár bácsi — jelentkezik szólásra Jónás Feri, hogy a kérés helyett vállaltuk volna a fegyelmezetlenség elkövetőjének jobb útra térítését. Hirtelen szalad ki a szó az apró ember száján, de a meglepetés még gyorsabb. Annyira, hogy külön keresni kell a szavakat a helybenhagyásra. Találgatásra azonban nincs idő, pereg az óra. Ismét az osztályfőnök szól: — Mostani óránkon három kérdést beszélünk meg. Elsőnek Molnár Ibolya szól arról, milyen pályát választ magának és hogyan készül erre. Aztán arról ejtünk néhány szót, hogy nemcsak jogunk, de kötelességünk is elvégezni az általános iskola nyolc osztályát, majd az Októberi Szocialista Forradalom évfordulója megünneplésének prorgaimját határozzuk meg. Mind-mind komoly kérdés. Tizenhároméves gyerekektől ezekre választ várni — véleményem szerint — nagy követelmény. Aggodalmammal azonban visszavonulásra kényszerülök, mert — Igaz, a Gyöngy Mihály által vezetett nagyivámi parasztikórus. De ezenkívül megalakultak és szépen fejlődnek a kunhegyest, csépai, cibakház i és tiszaszemtixnrei parasztkórusok is. Községének énekoktatásában példamutató munkát végez Zsíros Ágnes pedagógus Kunszentmártonbam, Kovács József Kisújszálláson, Bortos Námdomé Jászberényben. A szép eredmények mellett azonban meg kell emlékeznünk egy-kél olyan nehézségről, amely a megyei énekkultúra további kibontakozását gátolja. Elsősorban a szakképzett pedagógusok hiányát kell gátló tényezőként említenünk. Megyénkben az iskoláknak csak mintegy 40 százalékánál működnek szaktanárok. A többi helyen más szaktárgyú, esetleg tanfolyamot végzett nevelők látják el az énekoktatói tisztet Vannak közöttük olyanok is, — mint Fekete László Tiszafüreden, aki annak ellenére, hogy nem énekszakos, igen szép eredményt ért el iskolája, sőt helysége kóruskultúrájának fejlesztésében. — A többség azonban minden jóakarat és lelkes igyekvés ellenére sem képes megbirkózni a megnövekedett énekoktatási, esetleg kórusvezetési feladatokkal. Egy másik hiba, amely Igaz, csak szórványosan jelentkezik, de fel kell lépnünk ellene, az, hogy egyes iskolaigazgatók nem túl szívesen veszik az esetleg egyszakos képesítésű énektanárt és inkább más, több szakos pedagógust keresnek iskolájukba. Igaz, hogy énelktanári hivatást sem vállalnak annyian, amennyire szükség lenne. Megyénk oktatásügyi felelősei mindent megtesznek az énektamárok továbbképzéséért. Részükre évente többször is tartanak néhány-napos továbbképzést, A nem énekszakosak résziére a nyár folyamán tartanak „fejtágítót’’. — Ezen nemcsak szorosan vett éneks z akk épzéssel, hanem olyan kérdésekkel is foglalkoznak, amelyek a város vagy község felnőtt énekkul- túráját mozdítják elő. Remélhető, hogy ennek nyomán az énektanulás és a kórusok színvonala tovább emelkedik. Még többet jelentene, ha visszaállítanák a korábban már nagy sikerrel működött énektanári oklevélszerző szaktanfolyamot a Bartók Béla zeneiskola mellett. Igen sok ónektanár szeretné ezt. Az innen kikerülő képesített énekpedagógusok jelentős mértékben emelhetnék községük, városuk dalkultúrájának színvonalát, új nagylétszámú kórusokat szervezhetnének. Ha a dalosok ajkán felcsendül a „Mátrai képek”, a „Sződd a selymet élvtárs'’ és népünk számtalan szebbnél szebb nép- és tömegdala, gondoljunk azokra az emberekre, akik városokban és községekben lelkesi, áldozatos munkával fejlesztik az ének- kultúrát. — Kiszeseinknek, lömegszervezeteinknek, művelődési munkásainknak az a kötelességük, hogy segítsék őkét.: minél több ajkon csendüljön fel a daL — ht — A MŰSZAKI ANYAG- ÉS GÉPKER VÁLLALAT (Műszaki Bizományi) 1959. november 11-én műszaki becslést végez Szolnok, Mártírok útja 9. sz. alatti MÉH helyiségében. Címeket kéri leadni. nseMmwwMmm Három foüüadalmí alkotás’ Házkutatás. A c&rizmus ellen. ISt % to&msa festménye». Munkásportré. kicsit félénken — már emelkedik is a pádból a Molnár kislány és gyenge remegéssel a hangjában sorolja: — Tanár szeretnék lenni mert elképzelésem szerint nincs annál szebb feladat, mint tanítani. Készülök is erre, mert már úgy próbálok tanulni, hogy minél többet tudjak elmondani saját szavaimmal. Nem magolok, inkább arra törekszem, hogy a tanul- nivaló lényegét őrizzem meg a fejemben. Tanácsokban sincs hiány. Egyik azt javasolja, már most készüljön a gimnáziumra. Ismerkedjék az ottani fogalmakkal A másik pedig megerősíti a magolás elhagyására vonatkozó véleményt. _ Majd Bagi Jancsi kap szót. Ö nem készül különösebb pályára, — mint mondja — a termelőszövetkezetben akar dolgozni, ha elvégzi a nyolcadikat, vagy géplakatos tanulónak megy. Ám — sorolja — ehhez is föltétlenül szükséges a nyolc általános elvégzése, mert az életben csak az állhatja meg a helyét, aki eligazodik a betűik és számok között. — Az sem biztos, — egészíti ki kis Bagi gyereket Gömöri Erzsi —, hogy mindig csak a termelőszövetkezetben dolgozik a Bagi pajtás. S ha később kedve támad továbbtanulni, jó alap lesz az, amit az általános iskolában most tanulunk. odlll elég egy fejbólmtás. Igaz, többre alig kerül idő, mert az osztályfőnök hasznos gyakorlati tanácsai után már a harmadik kérdés következik: hogyan ünnepelje meg az osztály a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. — Én úgy gondolom — javasolja Frick Jóska, akit egyébként sok szó ér a magaviseletéért —, hogy egy szép szavalattal kezdjük. Vigyünk virágot a szovjet hősök emlékművére — áll fel majdnem egyszerre Bagi Jancsi és Káli Rozetta. — A dalról se feledkezzünk el — szól valaki a padsor végéről. Nem is lehet itt felsorolni minden javaslatot, annyi hangzik el néhány perc alatt. Végül kialakult az ünnepség programja. S a koszorúhoz — mert végül koszorú lett a virágból — az osztályfőnök fenyőjéhez minden gyerek egy szál virággal járul hozzá. Elhangzik az óra végét jelző csengő. A gyerekek azonban még türelemmel ülnek a padokban. Várják az osztályfőnök szavát, mert egy ilyen óra nem teher egyiküknek sem. Beszélgetnek, tanulnak, nevelik egymást, erősítik a közösségi szellemet. S ha majd visszatekintenek életük derekáról, úgy emlékeznek a rövid negyvenöt percekre, az osztályfőnöki órákra, mint amelyek sok segítséget adtak az induláshoz. Nagy István Tankönyv a szikesekről Hézagpótló és bizonyára nagy érdeklődésre sziámottar- tó írás ez a tankönyv. Tapasztalt szakemberek állították össze és ami igen lényeges. olyanok, akik tapasztalataik nagyrészét éppen itt, a kunsági szikesen szerezték. Ennek a tankönyvnek, pontosabban szakkönyvnek a címe „Gazdálkodás szikesein- ken.” A szerzők több évtizedes, , igen értékes és páratlanul álló kutatási eredményeit és gyakorlati tapasztalatait tárja olvasói elé a 400 oldalas, tetszetős kiállítású, vászonkötésben megjelent könyv. S ha felsoroljuk a szerzők neveit, nyomban kiderül, miért ajánljuk elsősorban a Szolnok megyei mezőgazdasági vezetőknek, öten írták: Her- ke, Mihályfalvy. Prettenhof- fer, Túri, Vezekényi. Mihály- falYy és Xégefeiwi «lytáraat jól ismerik személyesen is a Szolnok megyei szövetkezeti gazdák. A két neves kutató gyakran látogatja a tsz-eket. Nagy érdeme a munkának, hogy nemcsak a sziki gazdálkodással, a szikestalajok hasznosításával foglalkozik, hanem sok, ezzel összefüggő más kérdéssel. Részletes bepillantást enged a szikesség fogalmába, a szikesek kiterjedésére, előfordulására, azok osztályozására és ami nagyon lényeges, a szikes talajok javítási módszereire. Növeli a könyv értékét a sokoldalúság. A sziki gazdálkodásnak nemcsak a szántóföldi, hanem minden számításba jöhető többi üzemágát is részletességgel, szakszerűséggel, a gyakorlati eredmények korszerű megvilágításával ismerteti. Az új szakkönyv megjelent és nagyon érdemes lapjait forgatói* i ben szakképzett énektanár i oktat, egyúttal énekkar is- működik. Sőt a szakképzett énektanárok vezetésével — ■ egész sor felnőtt kórus is si- kerrel szerepek r Különösen fejlett a zeme- ‘ kultúra abban a négy városban, amelyben zeneiskola is van: Szolnokon, Jászberény- ( ben, Mezőtúron és Karcagon. . Itt igazán szakavatott kezek- ' be került a kóruskultúra I ügye. Elég ha a szolnoki népi együttes énekkarára, a jászberényi Palotást kórusra, — vagy a karcagi Nagykun együttes kórusára gondolunk. Ezek az énekkarok már or- t szágos viszonylatban is hírnevet szereztek maguknak. Kitűnő eredménnyel vesznek . részt a különböző dalostalálkozókon, öregbítve ezzel megyénk hírnevét. Nagy a jelentősége a föld- • művesszövetkeztek által fenn■ tartott parasztkórusoknak. : Jól ismerték fel az fmsz-ek a közös éneklés hatalmas, ■ mozgósító erejét, emberfor- máló készségét. Ennek kö■ szűnhető, hogy olyan híres énekkarok jönnek létre, mint
