Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-20 / 273. szám

1959. november 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kilenc millió forint a hasiakban Ismét — mint az utóbbi időben már annyiszor — a tsz-ek és a gépállomások ve­zetőinek felelősségérzetére, hivatástudatára és ügyszere­tetére apellálunk. Ezzel egy­idejűleg a traktorosok és a szövetkezeti gazdák szorgal­mára, akik ez évben már annyiszor helytálltak és min­den bizonnyal helyt állnak most is, hiszen elsősorban sa­ját anyagi érdekükről van szó. Mindenki tudja, az őszön a traktorosok és a tsz tagok a maga nemében szinte egye­dülálló munkát végeztek, az ősziek betakarítása minde­nek előtt, a vetési munkák befejezése terén. Erről nem­csak a megyében, hanem or­szágszerte elismeréssel be­szélnek. Ugyanakkor azonban van még néhány nagyon fontos munka. S ezek elhanyagolá­sa csorbítja a megye szövet­kezeti gazdáinak, traktorosai­nak tekintélyét, rangját. A mélyszántásról, az építkezések ef evezéséről és nem utolsó­sorban az aprómagcséplésról van sző. A gyors eredmények eléréséhez itt is a korábbi erőfeszítések szükségesek, s az eredmény nem maradhat el. A vetés idején egyember- ként fogtak hozzá a nagy munkához, s lám, az erők tömörítése sikert hozott. Sőt, némely termelőszövetkezet — mivel nemcsak Szolnok me­gye, hanem az egész ország jövőévi kenyerére gondolt — szántóterületének 35 vagy en­nél is több százalékát ke­nyérgabonával vetette be. A lucerna és a vörös­heremag cséplése valahogy nagyon a háttérbe szorult, egyik-másik tsz-ben még mindig mellékfeladatként ke­zelik vagy teljesen elhanya­golják. Nagyon indokolt a fe­lelősségérzetre és az ügysze­retetre hivatkozni, mert ko­moly értékek mehetnek ve­szendőbe. Egy mázsa lucer­namag 3500 forint S gon­doljuk csak el, szabad-e va­lamiféle babérokon pihenni akkor, amikor jelenleg még Szolnok megyében mintegy 4500 hold lucerna termése kazlakban áll, nincs kicsé­pelve. Nyilvánvaló, nem sza­bad, s az is nyivánvaló, hogy ez a dolog nagyon el­homályosíthatja a pár hét­tel ezelőtti sikereket. Igaz, a kazlakat általában betetőz­ték, Védik az esőtől, az is igaz viszont, hogy hétről-hét- re több a veszteség. Sok a tennivaló Mezőtú­ron. A tsz város gazdái el­sőként fejezték be a vetést, ám most a lucernamag csép- lésével igen-igen elmaradtak. Hétszáz holdat hagytak mag­fogásra. A városi tanács fő- agronómusának a közelmúlt­ban még az volt a vélemé­nye, hogy a 700 hold fele Cse­peleden. Mi ennek az oka? Mezőtúron egyesek azzal ma­gyarázzák, hogy első feladat­nak a kenyérgabona gyors elvetését tekintették. A mag- lucernát levágták, kazlakba rakták s úgy voltak vele: a nagy munka végeztével majd sorkerül arra is. Ez eddig rendjén lenne. Csuka Lajos a mező­túri Vörös Október Tsz el­nöke elmondotta, náluk 36 hold maglucema várja a cséplést. ö is azt mondta: legfontosabbnak a 900 hold búza elvetését tartották. — „Egy kicsit, hogy egészen őszinte legyek, félünk is az aprómagcsépléstől. Holdan­ként 25—30, esetleg 40 kilót kapunk. Meg a gépekkel is mindig baj szokott lenni és ezért” — mondta Csuka elv­társ. ö tapintott rá legjobban az igazságra. Az idén sok­helyütt valóban nem úgy si­került a maglucema, mint ahogy számították. Az idő­járás nem kedvezett a mag­fogásnak. De ami már meg­van, az semmiképpen nem mehet veszendőbe azért. Végezzünk gyors számve­tést. A mezőtúri Vörös Ok­tóber Tsz-ben 36 hold mag- lucernát raktak kazlakba. Legyen az átlagtermés hol­danként 40 kilogramm. Ez összesen 14 és fél mázsa lu- cemamag. Nem sok, de az ér­téke meghaladja az 50.000 fo­rintot. Nos, Szolnok megyé­ben, ha 4500 hold mindössze csak 2500 mázsa magot ad, akkor ez közel 9 millió fo­rint bevételt jelent a szö­vetkezeti gazdaságoknak. — Felelőtlenség lenne ilyen vagy olyan meggondolásból ettől a hatalmas összegtől elesni Odáig tehát rendjén van a dolog, hogy a vetéssel min­denütt igyekeztek és a beta­karítással is. Az őszi mun­kák zömét azonban a tsz gazdák már elvégezték. A feladat tehát kézenfekvő: ahol még csépeletlen a lu­cerna vagy vöröshere, ott most lássanak dologhoz. A gépállomásiak pedig segítse­nek úgy, mint sok más mun­kában tették és ne úgy, mint most Mezőtúron teszik. A ÜZEMBE HELYEZTEK KÍNA ELSŐ NAGY TRAKTORGYÁRAT Lojangban üzembe helyez­ték a Kínai Népköztársaság első nagy és korszerű trak­torgyárát. Az új gyárban az építés közben már elkészítet­lek az első 635 darab „Tung- fanghung'’ (Keleti Hajnal) mintájú 54 lóerős traktoro­kat. A hatalmas méretű új gyár 11 üzemében több mint 10 000 gépet és gépi felszerelést he­lyeztek el. A gyár termelése nagyrészt automatikus gé­pekkel történik, s a szállítás is gépesített. A lojangi traktorgyár épí­tését 1955 októberében kezd­ték el. A tervezésben és az építésben nagy segítséget adott a kínai szakemberek­nek a Szovjetunió. Az építés időszakában 38 szovjet szak­értő dolgozott Lojangban. A szovjet szakértők segítettek 50 kínai szakember képzésé­ben. A gyár korszerű gépei­nek jórészét a Szovjetunió szállította. A kínai traktorgyártás el­ső nagy központjából napon­ta gördülnek ki az új, her­nyótalpas traktorok. A kínai népi kommunák nagy őröm­mel fogadják és szívesen vá­sárolják ezeket a korszerű és szépkivitelű új munkagépe­ket. WW***ft****" * — A tető ­A tető — ez volt annak a filmnek a címe is, amelyet pár hónapja vetítettek az or­szág mozijaiban. Arról szólt, hogy két szegény olasz fiatal házat épít magának — egyet­len éjszaka alatt, mert a te­lek megvásárlására nincsen pénzük és ha a tető elkészül­te előtt fedezi fel őket a rendőrség, akkor lerombol­hatják a házat. Kis négy- szögletes viskó ez az egy éj­szaka alatt épített ház — mégis az életet jelenti szá­mukra, ha még a hajnal ha­sadása előtt sikerül felhúzni a tetőt is. Mindez azzal kapcsolatban jutott eszembe, hogy a napok­ban a megyei tanács végre­hajtó bizottságának ülésén csaknem félórát vitatkoztak a megye vezetői — a tetőről. Sokféle más munka hívta őket, dönteniök kellett mil­lió forintok odaítéléséről, fon­tos tervek végrehajtásáról, különböző intézkedésekről — mégis jutott arra idejük, hogy fél óra hosszat vitat­kozzanak arról, milyen is le­het a most épülő családi há­zak teteje. Egészen más prob­léma ez persze, mint az olasz szerelmeseké. Itt nem az a gond, hogy lesz-e tető egy­általán és lesz-e ház, otthon Kettőserejű FIATALOK Tószegen nem megy ritka­ságszámba, hogy egy várat­lan pillanatban megélénkül­nek az utcák, s hol az egyik, hol a másik ablakon kop- pant valaki. Üzemben a ki- szesek riadólánca... Más­kor a postás hord szét azonos tartalmú leveleket, vagy a gyűlésen szól a legfontosabb feladatról Gulyás István KISZ-titkár. A legfontosabb feladat — elenyésző kivétel­től eltekintve — A TÁRSADALMI munka. Kellemes és könnyű volna ezután így megemlékeznünk az eseményekről: „A tószegi fiatalok mind egy szálig csat­lakoztak a felhíváshoz”. Saj­nos, ez ebben a formában nem igaz. Tószeg hetvennél több kiszistájának alig felé­nél többje végez olyan arány­ban társadalmi munkát, amint alapszervezetük joggal ban az a tisztelet, mellyel emiatt faluszerte emlegetik az ifjúkommunisták szerve­zetét. Nem hagyhatjuk szó nélkül: a valóban dolgozó fiatalok kettős munkát vé­geztek — helytálltak a res­tekért is. Mi akadályozza a társa­dalmi munka szélesebb körű kibontakozását Tószegen? Részint az a tény, hogy a nemrég kitűnően működött vezetőség több tagja eltávo­zott a községből. Kovács Gusztáv és Zeller Károly bölcsész, Juhász Imre orvos- tanhallgató lett Szegeden. Gulyás István titkár a helyén maradt ugyan — ellenben vb-tdtkári teendőd szorosan vett munkaidején túlmenően is lefoglalják. Több, mint bizonyos, hogy a jó politikai-nevelő munka segítségével szert tehetnének a tószegi kiszesek a mainál eredményesebben dolgozó vezetőségre is. A politikai művelődés vágya húsz fiatalt serkentett arra, hogy szor­galmasan eljárjon a KISZ- politikai kör előadásaira. — Érthető, hogy e húsz hall­gató éppen azok közül került ki, akik a társadalmi mun­kából vállalt feladataik tel­jesítésével már BEBIZONYÍTOTTAK poli­Kétségtelenül gátolja a jobb szervezeti élet kibonta­kozását a jelenlegi helyiség­probléma Mint kesernyésen emlegetik: Királyt választa­ni lehet a szabad ég alatt, akár a Duna jegén is — de szervezeti életet élni nem. A művelődési otthon építése az utóbbi napokban mintha ne­kilendült volna ... A klszis- ták két szobát kapnak majd ott — éppen jó munkájuk jutalmaként, — bizonyos, hogy többen és gyakrabban gyűlnek majd össze. S meg­érdemelt szórakozásban lesz részük a helyiségben, melyet a járási KISZ bizottságtól jutalomként kapott függö­nyökkel, sakkal, ping-pong- felszereléssel s egyéb hasz­nos játékokkal tehetnek von­zóvá. S akit akkor nem kell csalogatniok a szórakozásra, maholnap a közös munkára is könnyű lesz megnyemiök. — b. z. — A Magyar Rádió szolnoki adójának mai műsora Előszóval: riportok, tudósítá­sok. — Szív küldi szívnek szíve­sen. — Asszonyoknak asszony szemmel. A nők műsora. — Paj­táshíradó. Mezőgazdasági szak­tanácsadás. — A tárgyalóterem­ből jelentjük. Qyorsfériijkép egy muniiáscsatádiól Vékony kis asszonyka. Szinte csodálatos, hogy há­rom erős, hangos vidám fiú­gyereknek tudott életet adni. Munkásasszony. Egy a sok közül, akik a beosztási, az éj­szakába nyúló háziasszonyi műszak katonái. 10 éves a legidősebb fiú, nyolc éves a kisebbik és két éves az utol. só. Pajkosak, örökké csínye­ken jár az eszük, de kedve­sek, simulékonyak, szóval, mint ahogyan anyjuk kifejez­te magát, több velük az öröm mint a bosszúság. Mochnács Sándar a Papír­gyár munkása. Gépvezető, már tizennégy esztendeje. Megbecsült embere a gyárnak sztahanovista oklevéllel és jelvénnyel tüntették már ki. Jutalmait keresetét okosan használja fel. Teliesi befeje­zés előtt áll kétszobás tágas családi házuk. Itt azután nem jutnak összeütközésbe a gye­rekek a házirenddel és a szülői szigorra is kevesebb szükség lesz. A gyerekek a házépítés anyagi megterhelésének ide­jén is mindig rendesen ruház- kodtak. Persze a jó beosztás­ra ezután is szükségük lesz, hiszen a házhoz jelentős OTP kölcsönt vettek fel. De mint Mochnácsné mondta, nem számít, a gyerekeknek meg kell kapniuk mindent amire szükségük van a fejlődésihez. Persize annál többet is. Ezérr lesz a várható jutalompénz­ből karácsonyra diavetítő a gyerekek számára. Ugyan a legnagyobbik kapja, de hát a családban demokrácia ural­kodik... — És hogy birja mindezt időbeosztással: — Hát nem nagy dolog, fe­leli szerényen Mochnácsné. Csak ki kell az időt ügyesen használni. Meg aztán a fér­jem is segít ha kell. Íme egy gyorsfénykép epy mumkáscsaládról. Jónéhánv héttel ezelőtt más vonatko­zásiban kellett írni a Moch­nács családról. Örülök, hogc ezt az arcukat is megismer­tük és képet adhattunk két felnőtt meg három gyerek egyszerű, de szép hétköznap­jairól. csahg-csuni munkáscsalád gyermeke. Mozdonyvezetőnek készül, s végtelen büszke ar­ra, hogy megérkezésünkig gondoskodhat küldöttségünk­ről. Nagy kitüntetés ez szá­mára, s annál inkább örül, mert magyarokkal most ta­lálkozott életében először, — bár sokat hallott hazánkról, népünkről. Természetesen beszélt, tisz­ta szeméből derű sugárzott, arca bájos volt és mindig mo­solygott. Kedvesen, egyszerű­en, őszintén mondta el a csa­lád múltját, jelenét, dicsérte az új lakást, amelyet a csang- csuni gyártól kapott édes­apja. Szép, nagyon szép, für­dőszoba is van benne, — így mondta. És búcsúzóul meg­kért: adjuk át üdvözletét a magyar fiataloknak. Kezet fo­gott mindannyiunkkal, s ment az étkező kocsiba, előkészí­teni az ebédet; A földesúr» az asszony és a szamár Ebéd közben — mint utun­kon többször is — vicceket mondtunk kedves kínai ba­rátainknak. Az az érzésem, hogy ez állította legnehezebb feladat elé tolmácsainkat. Jó tett helyébe jót várj: vála­szul a régi kínai életből vett történeteket mondtak el. íme az egyik: A földesurat mély szomo­rúság érte: meghalt csinos, fiatal felesége. Napokig nem lehetett megvigasztalni, pe­dig jöttek az ismerősök. — szomszédok és igyekezte* enyhíteni nagy fájdalmát. A szűmszédasszonv a lepliohh módszerhez folyamodott: — Uram, miért szomorkodsz, ne busulj, hozzád adom a leá­nyomat. Másoktól is kapott hasonló ajánlatot. Nem is sokáig habozott, megnősült és élte tovább megszokott életét. Később újabb nagy veszteség érte a földesurat: vész pusztította jószágait. Is­mét sírt és panaszkodott. Is­mét jöttek a szomszédai, ba­rátai és vigasztalták. Ezúttal azonban nem derült mosoly­ra arca. Vigasztalanul zo­kogta: amikor a feleségemet vesztettem el, nyomban utá­na ajánlottak másikat, egy­szerre többet is. Most min­denki csak vigasztal, de sen­ki sem ajánl másikait. Ez a veszteség pótolhatatlan. Egy másik: két asszony beszélget a gyerekekről. Az egyik a következőket mond­ja: a fiam az szorgalmas és sok örömet szerez nekem. De a felesége, a menyem, az ál­landóan bosszant. Mindig el­csen valamit az éléskamrá­ból és elviszi az anyjának. És a lányod? — kérdezi az asszony. Ó, az kedves gye­rek, — mondja az asszony felvidulva, ő mindent elkö­vet, hogy segítsen nekem. — Ami élelmiszert az anyósá­nál talál, titokban elcseni és elhozza; Ismerkedés az autógyárral — filmvászonról Ebéd után aludtunk egyet, s arra ébredtünk, hogy: „Ké­szülődjünk, mindjárt megér­kezünk Csangcsunba.” A fo­gadtatás, mint mindig, most is kedves és baráti volt. A várt negyven fok helyett csu­pán mínusz 20 „frissítette” a hosszú utazástól ernyedt tag-1 jainkat. A jól fűtött szállodát azonban hamarosan feledtette’ a kinti hideget, s vacsora után nyomban ismerkedni ( kezdtünk a város és a tarto­mány érdekességeivel: jóné-[ hány kisfámét néztünk meg. Ez egyébként általános jelen­ség volt. Bármelyik tarto­mányban, nagyvárosban jár­tunk, megérkezésünk után nem sokkal lepergett előttünk úgyszólván az egész tarto­mány élete, eredménye — rö­vid órák alatt filmekről. A kínai filmművészet — erről később részletesen szó lesz — megkapóan követi a nép életét. A Csangcsunban be­mutatott filmek közül a leg­érdekesebb az ottani autó­gyár eredményeiről, büszke­ségéről, az első kínai sze­mélyautók gyártásáról szól. Nehéz visszaadni milyen büszke a kínai nép új tech­nikai sikereire. A kínai mun­kás nem is olyan régen a közlekedés és szállítás kez­detleges formáit ismerte csupán: hátán hordta a ter­het, kétkerekű kocsiban húzta földesúrit I Immár áramvonalas autók gyártásán törheti fejét, hogy a hatalmas ország nemzeti ipara mielőbb rátérhessen a korszerű személyautók soro­zatgyártására. Láttuk a fil­meket, — ismertük a gyárat és az embereket. Annál na­gyobb élmény volt másnap reggel személyesen megis­merkedni velük. Lovászi Ferenc íPaIví Irzvrr \ elvárja tőlük. Bár a szorgal- i masak kivétel nélkül megér- < demelnék, hogy követendő t példaként felsorakoztassuk 2 nevüket — mindössze néhá- 1 nyukéra szorítkozhatunk. Ma- í jor Teréz tsz-lányt, Jándi ; Károly cukorgyári ipari ta- I nulót, Kiss Emilia gyógy­szertári dolgozót. Vágó Ro- ( zália középiskolai tanulót, ] Földi Rozália tanácsi dolgo­zót s testvérét: Földi István fmsz-boltost, valamint kar- , társát: Urbán Jánost sosem hívják hiába társadalmi mun- j kára. Velük szemben — például — Szabó Ignác csak mint ta­nácsi dolgozó vett részt a munkafelajánlás teljesítésé­ben; mint kiszista, távolma­radt. Molnár Hona földmű­vesszövetkezeti adminisztrá­tor is sokkal inkább érdeklő­dik a „demier crie” divat­cikkek, mintsem a kiszesek- hez méltó feladatok iránt. — 1 Különös, hogy az Erdőgazda- yságnál tisztes jövedelemre szert tévő Kas Sándor is a [visszahúzódók közé tartozik, t A tószegi ifjúkommunisták 1 megfigyelése szerint jobba- ' dán az aránylag idősebbek tartózkodnak a társadalmi • munkától; jóllehet helyesebb i lenne a huszonhetedik évét ’ betöltött Tamás Mihály ■ FÜRFA-dolgozó példáját kö- 1 vetniök. Vagy altár a meg- ' lettek közül Szabados And- ’ rás és Nagypól István szö- 1 vetkezeti gazdákét. , \ Mindezek ismeretében első ; hallásra hihetetlennek tűnik, ; hogy Tószeg kiszesedt járási ; szinten is ■ I JOGGAL EMLEGETIK A 3 - ­I LEGJOBBAK KÖZÖTT. B ----- ■ ... • ; Eredményeik alapján kétség- ; telemül méltók a megbevsü- ; lésre. A VIT-bozzájárulást ; nem „zsebből” hanem érté- ; kesebb módon: társad-ilmi ; munka végzésével teremtet- -ték elő. Párt- és tanácsi dol­■ Igozókkal együttműködve 50 1 lézernél több téglát emeltek ■ tjki elhagyott kutakból, hasz­nosítottak romépületek le­■ I bontásával, szállítottak a I gyárból rendeltetési helyére: la Dózsa Tsz-be. Ugyanott I resztvettek az ötszáz férőhe- \ lyes sertésszállás alapozásá- !ban, a betakarítási munká­; ü ban. A százas tehénistálló ’ »sínéit az ifjúkommunisták 1£ betonozták helyükre, ugyan- l£ők végezték a cserepezést. A £ Fürst Sándor-utca laposba peső részén valóságos parkot 1P telepítettek akácokból — ösz- •Pszesen mintegy 800 fát tettek >£ földbe. ' P Összefogásuk mérhető ér- etekét legalább négyezer tár- ! hsadalmi órára kell becsül- Pnünk — még többet érő azon­szövetkezeti városban hét I aprómagcsépló dolgozhatna, de kedden csak három dol- i gozott. Több gépállomáson hasonló a helyzet. Szolnok megyében a tsz- tagokat és a traktoroso­kat nem kell ma már a jó munkára bíztatni. A vezetők mindig tudják, hol szorít leg­jobban a cipő. Az aprócmag- cséplésnél most nagyon szo­rít. Valószínű, úgy szervezik meg a gépállomások vezetői­vel karöltve a munkát, hogy napokon belül alapos válto­zás történjék. A gépállomá­sok ne fukarkodjanak a se­gítséggel. Annál jobb, minél előbb zsákba kerül a lucer­na és a vöröshere mag. A milliók nem maradhatnak a kazlakban és a rengeteg em­ber fáradságos munkája nem mehet veszendőbe. A mi vidékünkön termelt lueemafajták minősége ki­váló. Külföldön is, de ide­haza más megyékben is ke­resik és szívesen vetik. Ezen­kívül Szolnok megye erősödő, fejlődő termelőszövetkeze­teinek szintén sok vetőmag szükséges. Jövőre több álla­tot akarnak tartani, a több állatnak pedig több takar­mány kell. A lucerna nem­csak kiváló takarmány, ha­nem talajerőgazdagító növény is. Fejezzük be tehát ezt a munkát is becsülettel. — hanem az, hogy az embe­rek szebb, mutatósabb háza­kat akarnak építeni maguk­nak és ezért minden előírás- és megkötés dacára manzárd tetőket ácsolnak az előírt sátortető helyett. * * Miért előírás az, —_ kér­dezték a megye vezetői —, hogy manzárd tetővel nem építhetnek a kislakás építők? Az illetékes szakemberek el­mondották, hogy pár éve a Tudományos Akadémia bi­zottsága járt erre és megálla­pította, hogy az Alföld ha­gyományos építésmódjának jobban megfelel a sátortető. Ezenkívül mondották, keve­sebb faanyag szükséges hoz­zá. Ekkor azonban kiderült, a végrehajtó bizottság tagjai mind szakemberek a tetők terén — megállapították, hogy igaz ugyan: mennyiségre több kell a manzárdhoz, ugyanakkor azonban — és ez a lényeges — minősége gyen­gébb, bontásból származó, rövidebb fa is megfelel. Te­hát gazdasági szempontból is előnyös ez az építkezési meg­oldás. Ami pedig az esztéti­kát illeti: a manzard-megol- dás mindenkinek tetszik. így a megyei tanács vég­rehajtó bizottsága határoza­tot hozott arról, hogy a jö­vőben — természetesen az általános építkezési és eszté­tikai szempontok figyelem- bevételével — mindenki sza­badon húzhat házára man­zárd tetőt. Bizonyára van ezernyi sok más jel, amely azt tükrözi, hogy a népi demokratikus államhatalom alapvető célja a dolgozók életének szebbé, jobbá tétele. De mégsem me­hettünk el szó nélkül e kis bizonyíték: a manzárd tetők mellett. ___________ — bd —

Next

/
Oldalképek
Tartalom