Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-03 / 258. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 195&. november 3. Az amerikai acélsztrájk — és ami mög&ite Tan flz újonnan megválasztott megyei pártbizottság tagjainak, póttagjainak, a revíziós bizottság tagjainak, és a kongresszusi küldötteknek névsora A kétnapos megyei pártértekezleten a tartalmas, sok véleményt javaslatot tükröző vitát Czinege Lajos elvtárs összefoglalója zárta be, melynek ismertetésére lapunkban visszatérünk. Ezután került sor harmadik napirendi pontként a megyei pártbizottság tagjainak, póttagjainak, a revíziós bizottság tagjainak és a kong- reszusi küldöttek megválasztására^ AZ ÚJONNAN MEGVÁLASZTOTT MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG TAGJAI: Andrási Béla tanár, a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Int. igazgatója, Árvái István géplakatos, a jászberényi járási pártbizottság titkára, Be- reczki László mezőgazdász, a Szolnoki Járási Tanács VB elnöke, Bozsik Tibor agrármérnök, a Rizstermelő Állami Gazdaságok Igazgatóságának vezetője, Búzás Imre mezőgazdasági munkás, a Törökszentmiklósi Városi Tanács VB elnöke, Czinege Lajos kovácssegéd, a megyei pártbizottság első titkára, Csathó Miháiyné háztartásbeli, a nőtanács megyei titkára, Csáki István kubikos, a megyei pártbizottság másodtitkára, Csányi Istvánná háztartásbeli, a kisújszállási Búzakalász Tsz tagja, Cserfa Miklós esztergályos, a Járműjavító fődiszpécsere, id. Csuka Lajos kubikos, a mezőtúri Vörös Október Tsz elnöke. Csótó Istvánná háztartásbeli, a megyei Vöröskereszt titkára, Déri Dezső ácssegéd, a törökszentmiklósi járási pártbizottság titkára, dr. Gergely István mezőgazdász, a Tisza- szentimrei Állami Gazdaság főagronómusa, Gila Pál kubikos, a munkásőrség megyei parancsnoka, Hegyi István mezőgazdász, a mezőtúri Uj Reménység Tsz elnöke, Horváth Imre munkás, a megyei pártbizottság titkára, Juhász Imréné dr, segédmunkás, a Népi Ellenőrzési Bizottság megyei elnöke, Káldi Katalin tsz tag, a KISZ megyebizottság szervező titkára, Kökény István kubikos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, Körösi György vájár, a Szolnok megyei Rendőrkapitányság vezetője, Lazányi Józsefné újságíró, a Szolnok megyei Néplap megbízott felelős szerkesztője. Lázár József mezőgazdász, a játszteleki Tolbuehin Tsz elnöke, Manek Gyula mérnök, a Papírgyár főmérnöke, Nagy Ferencné gépmunkás, a Tisza Bútorgyár személyzeti előadója, Nagy Károly mezőgazdász, a jászladányi Béke Tsz mezőgazdásza, Nyikos Károly mezőgazdasági munkás, a kisújszállási Búzakalász Tsz elnöke, Oláh György mezőgazda- sági munkás, a megyei^ tanács VB elnöke, Oláh János mezőgazdasági munkás, a kunhegyesi járási pártbizottság titkára, Pallai Sándomé háztartásbeli, a Hazafias Népfront megyei titkára, Rimóczi László segédmunkás, a KIÉG politikai helyettese, Sípos Károly kőműves, a Szolnok városi pártbizottság titkára, Szarvas Imre szobafestő, a Magtermeltető Vállalat igazgatója, Szekeres László géplakatos, a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, Szentesi László mezőgazdasági munkás, a Karcag városi pártbizottság titkára, Székely Lajos lakatos, a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár igazgatója, Szurcsik István mezőgazdász, a turkevei Dózsa Népe Tsz elnöke, Szűcs Károly géplakatos, a mesterszállási ÄMG főmérnöke, Takács Vendel esztergályos, a KISZ megyebizottság titkára, Tóth János munkás, a megyei párt- bizottság ipari osztály vezetője, Ungor Tibor mezőgazda- sági munkás, a szolnoki járási pártbizottság titkára, Vad András mezőgazdasági munkás, a turkevei városi párt- bizottság titkára. Vadasa István kubikos, a tiszafüredi járási pártbizottság titkára, Varga B. András mezőgazda- sági munkás, a karcagi Béke Tsz t|g;a, Varga Illés kisiparos, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke, Váczi Mihály asztalossegéd, a megyei pártbizottság munkatársa, — Váczi Sándor kubikos, a a megyei pártbizottság párt és tömegszervezeti osztályának vezetője, Velkei Béla lakatos, a jászberényi Aprítógépgyár csoportvezetője, Zagyi János kőműves, a kisújszállási városi pártbizottság titkára, Zsidó Péter mezőgazd. munkás, a Szolnok megyei Termény forgalmi Vállalat vezetője. A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG PÓTTAGJAI: Bacsa Ferenc technikus, a jászberényi városi pártbizottság titkára, Bede János kereskedősegéd, a megyei párt- bizottság gazdasági osztályának vezetője, Borsányi János műrajzoló, a megyei pártbizottság munkatársa, Brezvai István kereskedősegéd, a szolnoki Vasúti Csomópont párt- titkára, Burka Ferenc jogász, a megyei bíróság elnöke, Fábián Márton munkás, a Karcagi Rizshántoló Malom igazgatója, Gönczi Lajos mező- gazdasági munkás, a turkevei Vörös Csillag - Tsz elnöke, Gyűjtő Imre mezőgazdasági munkás, a kunmadarasi községi pártbizottság titkára, Holló Ignác mezőgazdasági munkás, a jászladányi Táncsics Tsz elnöke, Karsai Mihály kubikos, a kunszentmártoni járási pártbizottság titkára, Kiss Kálmán mező- gazdasági munkás, a tiszabői Petőfi Tsz elnöke, Magyar János mezőgazdasági munkás, a törökszentmiklósi városi pártbizottság titkára, Máié Lajos gyári munkás, a mezőtúri párt- bizottság titkára. Mezősi József bányász, az Alföldi Kő- I olajfúrási Üzem igazgatója, Tóth Imre mezőgazdasági munkás, a jászapáti járási pártbizottság titkára, dr. Tóth Kálmán bányász, megyei főügyész, Varga Sándor esztergályos, a Járműjavító Vállalat igazgatója; A MEGYEI REVÍZIÓS BIZOTTSÁG TAGJAI Fodor Mihály lakatos, a megyei tanács VB. elnök- helyettese. Berena János esztergályos, nyugdíjas, Fodor János munkás, nyugdíjas, Hajdú János mezőgazdasági munkás, nyugdíjas, Kispál József lakatos, a Járműjavító lakatosa, Sasi István műszerész, a Gépállomások Igazgatóságának vezetője, Sós István közgazdász, a megyei tanács tervosztályának vezetője, Tolna Károly kalkulátor, a Magyar Nemzeti Bank Területi Irodájának vezetője. Vámos Sándor lakatos, a megyei pártbizottság munkatársa: AZ MSZMP VII. KONGRESSZUSÁNAK SZAVAZATI JOGÚ KÜLDÖTTEI: Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke, K. Nagy Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium Szövetkezet-politikai Főosztályának vezetője, Sándor Kálmán a csorbái Állami Gazdaság igazgatója, Andrási Béla tanár, a Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző Intézet igazgatója, Árvái István géplakatos, a jászberényi járási pártbizottság titkára, id. Bártfai Sándor mezőgazdasági munkás, a karcagi Lenin Tsz elnöke. Czinege Lajos kovácssegéd, a megyei pártbizottság első titkára, Csáki István kubikos, a megyei pártbizottság másodtitkára, Csányi Istvánné háztartásbeli, a kisújszállási Búzakalász Tsz tagja, Csótó Istvánné háztartásbeli, a megyei Vöröskereszt titkára, id. Csuka Lajos kubikos, a mezőtúri Vörös Október Tsz elnöke, Déri Dezső ácssegéd, a törökszentmiklósi járási párt- bizottság titkára. Fodor János munkás, nyugdíjas, Fodor Mihály lakatos, a megyei tanács VB. elnökhelyettese, Gönczi Lajos mezőgazdasági munkás, a turkevei Vörös Csillag Tsz elnöke, Hajnal István alkalmazott, a tiszafüredi járási tanács VB elnöke. Horváth Imre munkás, a megyei párt- bizottság titkára, Karsai Mihály kubikos, a kunszentmártoni járási pártbizottság titkára, Körösi György vájár, a Szolnok megyei Rendőrkapitányság vezetője, Oláh György mezőgazdasági munkás, a megyei - tanács VB. elnöke, Oláh János mez. műnk, a kunhegyesi járási pártbizottság titkára, Sipos Károly kőműves, a szolnoki városi párt- bizottság titkára, Sasi István műszerész, a Gépállomások megyei Igazgatóságának vezetője, Szentesi László mező- gazdasági munkás, a karcagi városi pártbizottság titkára, Székely Lajos lakatos, a törökszentmiklósi Mezőgépgyár igazgatója, Tóth Imre mező- gazdasági munkás, a jászapáti járási pártbizottság titkára, Tóth János Ernő kovács, a Járműjavító pártbizottságának titkára, Ungor Tibor mezőgazdasági munkás, a szolnoki járási pártbizottság titkára. Váczi Sándor kubikos, a megyei pártbizottság pártós tömegszervezeti osztályának vezetője, Zagyi János kőműves, a kisújszállási városi pártbizottság titkára, TANÁCSKOZÁSI JOGÚ KÜLDÖTTEK: Özv. Lévai Jánosné gyári munkás, a Dohánybeváltó csoportvezetője, Pallai Sán- dorné háztartásbeli, a Hazafias Népfront megyei titkára, Takács Vendel esztergályos, a KISZ megyebizottságának titkára, Tóth János munkás, a megyei pártbizottság ipari osztályának vezetője. • A megyei pártértekezlet befejezése után az MSZMP megyei bizottsága megtartotta első ülését, ahol Czinege Lajos elvtársat, a megyei párt- bizottság első titkárává, Csáki István elvtársat, a megyei pártbizottság másodtitkárává, Horváth Imre elvtársat, a megyei pártbizottság titkárává választotta. A megyei pártbizottság Kökény István, Körösi György, Oláh György, Sipos Károly, Szekeres László, Tóth János, Ungor Tibor, Váczi Sándor elvtársakat a végrehajtó bizottság tagjaivá választotta; * Ezután a megyei pártbizottság megválasztotta a Fegyelmi bizottságot, melynek a következő elvtársak tagjai: Varga Illés kisiparos, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke, Csatári József mezőgazdasági munkás, az 51-es Autóközlekedési Vállalat munkaügyi előadója, Dikó Balázs kőművessegéd, az ÁFORT igazgatója, Papp Gábor lakatos, a Hazafias Népfront munkatársa, Tóth Miklós lakatos, a megyei Rendőrfőkapitányság pártbizottságának titkára, Váczi Mihály asztalos-segéd, a megyei pártbizottság munkatársa, Zsidó Péter mezőgazdasági munkás, a Szolnok megyei Terményforgalmi Vállalat vezetője. Ugyanebben az időben ösz- szeült a revíziós bizottság is. Elnökévé Fodor Mihály elv- társat választotta meg tagjai sorából^ * A megyei pártbizottság rövid ülésével véget ért a pártértekezlet, mely felelősségteljes munkájával utat mutatott a megye kommunistáinak, pártszervezeteinek a jövő nagy munkájához. Ahhoz,’ hogy a határozatok megvalósuljanak a párttagok tevékenysége mellett nélkülözhetetlen a pártonkívüliek támogatása, odaadó munkája. Csak együtt a megye dolgozóival lehet sikerre vinni a kitűzött célokat. Amikor Hruscsov szovjet miniszterelnök: az Egyesült Államokban járt, sokan bizonyos büszkeséggel mondogatták-: lóm, az USA-ban a munkásoknak szabadságában áll sztrájkolni, ez a „szabad világ” fölényét bizonyítja. A nagy acélsztrájk akkor már második hónapja tartott és, mint ismeretes, Pittsburg- bán, az acélvárosban egy ré- gesrégi, elavult gyárat voltak kénytelenek megmutatni Hrusesovn-ak, mivel a többiekben megdermedt az acél. Ma, amikor a sztrájk lassan negyedik hónapjához közeledik, senki sem mer „dicsekedni” vele. Mint ismeretes, egy bizottság már elrendelte a munkát kényszerrel megindító Taft—Hartley-törvény alkalmazását, s eszerint az 500 ezer acélipari munkásnak tegnap már fel kellet volna vennie a munkát: a szakszervezet azonban az USA legfelsőbb bíróságához fordult és az elrendelte a korábbi döntés felülvizsgálását. Walter Lippmann, a neves amerikai közíró legutóbb így ír a sztrájk tanulságairól: „Amikor az elnök (Eisenhower. A szerit.) úgy vélte, hogy az acélsztrájkot „szabad munkaügyi vitában” rendezni lehet, szentimentális illúziót kér"etett. Nem volt ez továbbá az amerikai életnek olyan vonása, amellyel büszkén kérkedhettünk volna Hruscsov előtt. Ellenkezőleg, az acélipari sztrájk látványos példája annak, hogy társadalmunk távol áll attól, hogy teljes és tökéletes legyen, sok primitív, nem ésszerű és egyre kevésbé tűrhető vonása van. Nem valami vidám dolog, hogy az ország alapvető iparága három hónapon keresztül nem termelt és rendezésre nincs is kilátás.. .* Mi áll a nagy „ipari háború” —i így nevezik maguk az amerikaiak — hátterében? Miért állnak hónapok óta a kohók, miért hiúsult meg — a Kaiser vállalat megegyezésén kívül — minden tárgyaKEDDEN szinte mindenütt megkezdődnek a Világ térképe élőit kör foglalkozásai, — Megyénkben körülbelül 75 KISZ-alapszervezetben mintegy 1200 fiatal választotta ezt az oktatási formát — ugyanakkor politikai körökre 1800 fiatal jelentkezett. Tekintve, hogy a politikai kör nagyobb felkészültséget, az elméleti kérdésekben való nagyobb jártasságot követel meg a résztvevőktől, felvetődik a kérdés: a KISZ-tagok jelentősebb része túl könnyűnek tartja talán a Világ térképe előtt kör anyagát? Ügy hisszük, nem erről van szó: az ilyesfajta arány kialakulását két tényezővel lehet magyarázni: az első az, hogy míg a régi KISZ és párt-propagandisták járatosak a politikai kör anyagában, addig a Világ térképe előtt kör anyaga sokuk előtt ismeretlen, új, tehát bizonyos mértékben idegenkednek tőle. A másik: a járási és városi KISZ-bizottságok többsége elsősorban a politikai körök szervezésére fordított nagy energiát, mivel ez, hogy úgy mondjuk, .hagyományos” forma. Természetesen igaz, hogy a Világ térképe előtt kör a propagandistáktól sokkal több munkát igényel, mint az eddigi szemináriumok — viszont bátran állíthatjuk, mindez kamatostul megtérül, hiszen a politikában jártas fiatalok érdeklődését ezen az úton lehet talán leginkább felkelteni a politika és a nagyvilág kérdései iránt. Az anyag természete szerint a következő lépcső lenne a politikai kör. Mindezt elöljáróban jegyeztük meg, mintegy a jövőre tanulságul. Ma már szinte a megye minden területén befejeződlásá kísérlet-? Érdemes egy pillanatra betekinteni a kulisszák mögé. A sztrájk két követelés körül robbant ki. Az egyik az acélipari munkások szál(szervezetének béremelési kövele- lése. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy az acélipar az USA kulcsfontosságú iparága, közvetlenül függ tőle a nemzeti ipar 40 százaléka, de létfontosságú cikkeket biztosít a többi iparágak működéséhez is. Az amerikai acéliparban fizetik a legmagasabb óratóreket és az ottani feltételek példaképet jelentenek a többi US A-beli szak- szervezetek számára is. Éppen ezért minden, ami ott történik, befolyásolja az egész amerikai munkásság helyzetét. S ha igaz az, hogy itt a legmagasabb á bér, igaz az is, hogy a profitok peoig egyenesen csillagászati arányban növekednek. A szakszervezet tehát a növekvő profitra való hivatkozással lép fél bérkövetelésekkel. A másik követelés a gyárosok részéről indult el: a vállalati vezetők ugyanis minden pénzajámilatukat ahhoz a feltételhez kötötték, hogy a szakszervezet járuljon hozzá a helyi munkaügyi szabályok megváltoztatásához: enélkül ugyanis nem tudják növelni a termelékenységet. A munkaügyi szabályok közé tartozik például az egyes munka- csoportok nagysága és száma, a pihenőidőszak újabb meghatározása. Ismeretes, hogy az amerikai acélipari munkás igen nagy intenzitással dolgozik és a magas béreket nem utolsósorban az teszi lehetővé és szükségessé, hogy ezek a munkások nem bírják évtizedekig ezt a munkatempót. A gyárosok mégis azzal vádolják a szakszervezeteket, hogy „lógási lehetőséget” biztosítanak a munkásoknak. Valójában tovább akarják fo- k zni a Ford áltál bevezetett öldöklő munkatempót — és ugyanakkor szabadkezet szeretnének kapni az automatitek a Világ térképe előtt kör és a politikai kör vezetőinek konferenciái: ma a legtöbb helyen már sor kerül az első foglalkozásokra. Ebhez szeretnénk néhány tanácsot nyújtani. A legtöbb helyen most találkozik először a vezető és a hallgatóság: és éppen ezért nem árt rögtön figyelmeztetni arra, hogy a kör résztvevői nem elsősorban hallgatók, hanem vitapartnerek. társaik is egyben. A kör vezetője és tagjai között a viszony az idősebb, tapasztaltabb, többet tudó elvtárs és a tőle tanulni vágyó fiatalok viszonya. Az oktatás alapvető formája ebből következően nem az előadás, hanem az anyag, a tankönyv otthóni elolvasása, majd az abban foglalt témákról szóló beszélgetés. A VEZETŐNEK gondolnia kell arra, hogy már ezen a foglalkozáson hozzávetőleges képet kapjon a hallgatók felkészültségéről; Éppen ezért igen hasznos például körkérdéseket szervezni — mindenki felírhat például néhány földrajzi és politikai tárgyú kérdést a vezető diktálása alapján — amelyeknek megválaszolását rögtönzött pontverseny keretébe illeszti az előadó. De ha ez nem megfelelő, lehet például Ország- város-hegy-folyó versenyt is rendezni. A legjobban szereplő fiataloknak — akár rendeznek ilyen vetélkedést, akár nem — rögtön érdemes megbízatásokat adni a legközelebbi foglalkozásokkal kapcsolatban. A foglalkozások megszervezésénél sohasem lehet a propagandista törekvése az, hogy a tankönyv szerint átvegye, átismételje az egész zálással járó saeiaonalizálásokhca. Az utóbbi idöbeu több új törvény korlátozta a szak- szervezetek jogaik, ezeket ugyan a szakszervezetekben elharapódzott banditizjwus, a gengszterek növekvő behatolása ellen hozták, de soktxin korlátozzák a szakszervezetek tényleges jogait: a szakszervezetek tehát úgy vélték, ha ismét engednek, akkor saját maguk ássák meg sírjukat* A gyárosok szerint viszont itt az ideje megtanítani a munkásokat arra, hogy a főnök az főnök”. Ezek az ellentétek olyan nagyok, hogy egyik fél sem engedhet: teáiét hónapok óta tart a sztrájk és lassan-lassan megbénítja az Egyesült Államok egész gazdasági életét. A kormányzat gazdasági szakértői szerint a sztrájk mintegv 16 milliárd dollárral csökkenti a nemzeti termelést. Az acélhiány következtében a General Motors már kénytelen volt beszüntetni termelését, a Ford autógyár ezentúl hetenként csupán három napot dolgozik. Az acélipari munkásokon kívül még mintegy 200 ezer munkás vesztette el munkáját, különösen a vasutaknál és a szénbányá- sza.tban. Ebben az évben sztrájkok eddig 50 millió munkanap íkdesést okoztak, míg tavaly ez a szám nem érte el a 24 milliót; Egyes szakértők szerint a sztrájk megakasztotta, sőt tán visszájára fordította az 1957—58-as válság óta megindult fejlődést. A harc még folyik. Tény, hogy a sztrájk az USA alapvető iparágait veszélyezteti: s ha elrendelik a Taft—Hartley törvény alkalmazását, az természetesen a tőkések érdekéit szolgálja, hiszen 80 nap alatt — amennyi időre a törvény szerinti „kényszer” - munka szól — feltölthetik a hiányzó készleteket. anyagot. Csupán két-három kérdést kell kiragadnia: az első foglalkozáson például a két tábor viszonyát, a „ki kit győz le’1 kérdést, a gyarmati népek felszabadulási mozgalmait taglalhatja, mint a mai világ legfontosabb problémáit. Természetesen a kör vezetője önállóan határozhatja meg a programot, a hallgatóság felkészültségétől függően. De sohasem szabad — ismételjük — elvesznie az anyagban. A Szovjetunióról már könyvtárakat írtak össze: egy-más- fél óra alatt úgysem lehetne mindennel végezni. A hangsúly tehát ne a múlton legyen, ne a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a Honvédő Háború eseményein — ezek illusztrálására elég egy vers vagy regényrészlet melynek felolvasásával az első foglalkozáson már megbízunk valakit — hanem a ma Szovjetuniójáról, az űrrakétáról, a Hold fényképéről, a szűzföldek meghódításáról, a hétéves tervről, a szovjet— amerikai versenyről beszélgessenek a fiatalok. Jó, h? ezekről a dolgokról olyan em berek számolnak be, akik már jártak a Szovjetunióban GONDOLNI KELL a különböző szemléltető eszközökre, diafilmekre, fényképekre, irodalmi részletekre. Mindezt a vezetőnek meg kell szerveznie: tehát nemcsak a szorosan vett foglalkozás lebonyolítása hárul rá. hanem egy sor fiatal munkájának, kereső szellemének irányítása is. Nem könnyű ez a munka, de nagyon hálás, nagyon szép. Az oktatási év rajtjánál sok sikert kívánunk a körök vezetőinek és hallgatóinak egyaránt. Baracs Dénes KlSZ-propagandisták tanácsadója Ki mit tud a nagyvilágról?
