Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-18 / 271. szám
1959. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Pár lépés a határ pácánok., őzek* patrónusa Bemutatja: a Szolnoki Tisza mozi november 19—85. Két rab megszökik a börtönből ... Nyomukban megindul a hajsza. — Működésbe lép a rendőrség, a csendőrség könyörtelen gépezete. Száll a hír. Keresd! Fogd meg! Veszedelmes emberek! Nemcsak a társadalomnak teszel szívességet. ha nyomra vezetsz, hanem a magad javát is szolgálod! Tiéd a jutalom! S az összeg nem megvetendő! . s > Ezúttal azonban minden előztese számítás csődöt mondott. Shogy miért, kik voltak a szökevények, arra Sza- ton Rezső, a munkásmozgalom nemrégiben elhúnyt veterán harcosának személyes élményei adnak feleletet. A valóságból merítette Mesterházi Lajos. „Pár lépés a határ“ című nagy sikert aratott regényének témáját, amelyből Hubay Miklós írt izgalmas, fordulatos, az első pillanattól az utolsóig feszült légkörű forgatókönyvet. 1921-ben, amikor a film cselekménye játszódik, az igazság képviselői nem az államhatalom képviselői voltak, hanem az üldözöttek, a kommunisták. S éppen ezért érthető, hogy a rokonszenv, a támogatás ilyen körülmények között a munkások, a szegény parasztok, az igaz emberek részéről mindig a szökevényeket, a bujdosókat kísérte. Hiába hivatkoztak minduntalan előszeretettel az illetékesek a társadalom lelkiismeretére. A kizsákmányolt, elnyomott munkások, parasztok szivében ugyanis még eleven erővel élt a Tanácsköztársaság emléke s .mindaz a jó, amit a kommün 133 napja juttatott számukra. Így vált lehetségessé. hogy az úri fogdmegek bevált módszerei sorra csődöt mondtak. Miért és hogyan? Erre ad feleletet a „Pár lépés a határ”, amelyet Keleti Márton Kossuth-díjas rendezőnk készített el, megadva az egésznek ízét, tempóját, vagyis: savát és borsát. Szerencsés kézzel anélkül, hogy a komoly mondanivalót a háttérbe szorította volna, rendkívül szórakoztató, az első perctől az utolsóig a figyelmet lekötő művet alkotott. Minden egyes kocka valósággal kihangsúlyozza a proletárszolidaritás erejét, jelentőségét. Ez az a varázsköpeny, amely idejében láthatatlanná tette a hősöket. — Keleti hűen idézte fel a kor baljós, fojtogató légkörét, bemutatta az egymással szemben álló tábor képviselőit, s nyomon követte a hírhedt váci fegyházból szökött két kommunista fiatal, a halálos ítélet előtt álló Ferenc s elvtársa Béla kalandos menekülését. — Ez a történet egyik szála. Szirtes Ádám, Szabó Gyula egyszerű, természetes játéka is hozzájárul ahhoz, hogy kié a rokonszenvünk, kit kísérünk aggódó figyelemmel ezernyi veszély, felállított csapda közepette. Meg- hatottan látjuk, hogy itt is, ott is feltárulnak előttünk az ajtók, itt is, ott is a mozgalom és a becsületes, egyszerű emberek segítik őket. Hasztalan emelik fel újra meg újra a nyomravezetőnek járó összeget. A másik szál a nyomozó- apparátus, illetve dr. Pokol Tamás rendőr százados kétségbeesett erőfeszítéseit követi lépésről-lépésre. Várko- nyi Zoltán szuggesztív erővel eleveníti meg annak az embernek a lelkivilágát, akit nemcsak hivatása, hanem saját pozíciójának megszilárdítása is a legkitartóbb erőfeszítésekre serkent. 1919-ben ugyanis látszólag a munkáshatalommal tartott s ezt a tényt kell gazdáival mindenáron elfeledtetni. Logikája borotvaéles. Ellesett egy és mást, ismeri a mozgalom lehetőségeit, útjait — ezért is bukkan minduntalan a menekülők nyomára — de, mert végső fokon lebecsüli a szolidaritás erejét s magukat a kommunistákat; a döntő pillanatban mégis alul marad. Kalandfilm tehát a javából a „Pár lépés a határ” mégpedig a nemes, ritkább fajtából való. Izgalma nem öncélú, kiagyalt, hanem a valóság, az élet szülte. Parasztemberek tud. ják, mennyire rabul tudja ejteni a jó gazdát a föld. Még ha egyik-másik évben rosz- szabb is a termés, 1 akkor is kitartanak. Nos, Szabó Ferenc abádszalóki ember mégis otthagyta a földet, hűtlenné tette a vadászszenvedély. Ennek azonban nagy sora van. A „hűtlenség” még 1945- ben kezdődött, amikor tagja lett a vadásztársaságnak. Résztvett minden vadászaton, s ez hovatovább olyan szén vedélyévé vált, hogy elnyomta benne a föld szeretetét. — Pedig nem is annyira lőni szeretem a vadat, hanem sokkal inkább gondozni, nevelni — mondotta. Abszurd dolognak tűnik, de mégis így igaz. Tudták ezt róla a társaság tagjai is, s ezért választották 1948-ban a vadász- társaság elnökévé. Most már kötelességévé vált a vadvédelem, már a hasznos vagy a ritkaságszámba menő vadak védelme. Meg is felelt a követelményeknek becsülettel. Különösen 1953 óta, amikor a megyei vadásztársaságok felügyelősége függetlenítette és kinevezte vadászmesternek. Azóta télen-nyáron puskával járja a határt, s kíméletlenül írtja hasznos barátai, a fácánok, foglyok ellenségeit. Szarka. kóbor kutya, kánya, róka, vadmacska nem kerülheti el végzetét, ha Szabó Ferenc szeme elé kerül. — Ezeket szeretem lőni, de a fácánokat sajnálom, hiszen lehet, hogy éppen az kerül puskavégre, amit én neveltem. ’ — Hogyan? Fácán neveléssel is foglalkozik? — Igen. A nyáron a kaszálókból, nyiltabb területekből, ahol úgy sem tudnák zavartalanul kikelteni, összegyűjtjük a tojásokat s a fácánmamát kotlóval helyettesítjük. Kétszázhatvankét fácáncsibét neveltünk fel nyolchetes koráig, aztán elengedtük őket. Ezek aztán olyan szelídek, hogy szinte az ember lába alól repülnek feL A sajnalat azonban csak olyan forma, mint ahogy a gazdaasszony sajnálja a csirkét. Ez nem akadályozza meg abban, hogy időnként csirkepaprikást főzzön. Szabó Ferenc is résztvesz a kéthetenkénti „konyhavadászaton”, meg a körvadászatokon is. November 25-én lesz az első. Hiába, a „kilövési”, tervet teljesíteni kell. Ezernégy- százotven nyúl, száz fácán és harminc őz — ennyi a terv. Ma már az őzek ritkítására is gondolni kelL hátunk id táncolták maid a fütedi Este indultunk. A tiszafüredi fmsz. tánccsoportjának tagjai szeretettel fogadtak bennünket. Az ismerkedés után bemutatták tudásukat. Egyik tánc követte a másikat. Gyönyörű volt a Tiszafüredi korsós, az Este a Hortobágyon, a Kanásztánc, — no meg a „Tunyog Matolcsi” kompozíciói A táncoló lányok és fiúk mindegyike jó művelője a néAz olajbányászok szakkörének kiállításáról Az olajbányászok fotószakköre a napokban kiállítást rendezett Szolnokon, a KIOSZ helyiségében. A mintegy hatvan képből álló kiállítás megrendezése a vállalati szakkör dicséretes és bátor kezdeményezése volt; A bemutatott anyag egy fejlődő kis szakkör gazdag terméséről adott számot az érdeklődőknek. A képek között számos olyan mű is akadt, amely országos kiállításon is megállta volna a helyét. Ez a megállapítás különösen a bemutatott portrékra vonatkozik, amely területeg egyébként a megyei amatőrök közül is igen kevesen dolgoznak. A szakmai vonatkozású képek művészien mutatják be az olajbányászok életét, munkáját A színes képeken még érződik, hogy készítőik kezdeti nehézségekkel küszködnek. Mondanivalójuk, felfogásuk azonban — mind a szabadtémájú, mind a szakmai képeknél — itt is magukkal ragadják a nézőt. Amit mégis a kiállítás gyenge pontjaként említhetünk meg, kicsit több gondot kellett volna fordítaniuk a képek dekorálására pitánc kultúrának, de különösen az Dóra Judith, Beke Mária, Ferge Valéria, Fekete Etel, és Varga András. A Tiszafüredi korsós táncban például Dóra Judith és Ferge Valéria szólótánca, majd a lányok párosa korsóval, tartalmilag is a legszebbnek mondható. Beke Mária és Varga András kanász-tán- cára is büszke lehet a csoporti A majd három órás közös próbán sokat tanultak tsz- ünk táncosai a tiszafürediektől. Megállapodtunk a fürediekkel abban, hogy megtanítják lányainkkal a Füredi korsós táncot és a hortobágyi kettőst. így utunk többé vált, mint tapasztalatcsere Ezúton mondunk köszönetét a 69 éves Gyöngyösi Pista bácsinak. Dóra Judith táncoktatónak és minden füredi táncosnaki Bizunk abban, hogy Mán- di Eszter, tánccsoportunk vezetője, Nagy Julianna és a többi táncosunk, hasznosítja a Tiszafüreden tanultakat és bemutatónkkal mi is elérjük a seregszemlén azt az eredményt, amelyet a füredi földművesszövetkezet tánccsoportja. Somogyvárl Imre Karcag, Leóin Tsz — 1945-ben a Szathmári püspökségtől örököltünk valami tizennyolcat. A gondos védelem eredményeként ma már mintegy 4—500 bak és suta csatangol a tiszamenti ártéri erdőkben. A vadász- mester jogosan büszke a szép, lassan már országos hírű állományra. Idén már két nyugatnémet vadászt is vendégül láttak. Hetenként egyszer bejárja az 50 ezer holdnyi birodalmat. ismeri is alaposan. Arra is vannak adatai, igaz csak becslések, hogy mennyi lehet a vadállomány. Körülbelül tízezer nyúl, 4—5 ezer fácán, ennél jóval több fogoly, meg az őzek. Szóval elég népes a vadásztársaság területe. Eredményes szokott lenni a körvadászat. — Ámbár nem az az igazi, az csak mészárlás — vélekedik. — Hanem hálóval, az érdekesebb. Hálóval, mert ezt nemcsak a halászok használják? — Olyanforma ez is, mint a halászoké, csak kicsivel hosszabb. 1500 méter. Nagy körben kerítik, riasztják a hajtők a nyálakat. Azok nekifutnak a hálónak és úgy belegabalyodnak, hogy élve lehet megfogni őket. Aztán viszik az ország vadszegény területeire vérfrissítésre, meg exportra. Idén 1500-at rendelt a MAVAD. Szabó Ferencnek hát fő foglalkozása lett a vadászat. Hűtlen lett a földhöz, s a kaszát, kapát puskával cserélte fel. De a sok szabadlevegőtől piros, egészséges arcszíne és vidám a kedélye. — patkós — Országosan harmadik megyénkben az első Egy óra alatt 1000 forint forgalom — Jövőre korszerű zöldség-gyümölcs boltok Szolnokon Nem megy máir ritkaság- számba, ha arról tudósítunk, hogy a megyében itt vagy ott újabb önkiszolgáló boltot nyitottak. Csak egy kis felsorolás: a földművesszövetkezetek az év tíz hónapjában már több mint 30 korszerű kereskedelmi módszer szerint árusító üzletet avattak, jelentősen rövidítve ezzel a vásárlási időt. Eddigi tapasztalataink szerint azonban az önkiszolgáló boltok megnyitásával egyidó- ben az üzletekben csökkent a zöldség, gyümölcs árusítása, s bizonyoá értelemben hiányosság jelentkezett az ellátásban. Ezt eddig alig lehetett kiküszöbölni, mivel a már említett árucikk, úgynevezett ,,nehéz áru". Kiszerelése, polcokon történő bemutatása körülményesebb és mindeddig mégoldatlan maradt. Tegnap azonban példát láthattak Szolnokon, akik reggel 9 órakor a szolnoki földművesszövetkezet Jacques Duclos utcai 23-as számú ön- kiszolgáló zöldségboltjának megnyitására összegyűltek. A boltról magáról ennyit: egyszerű módon és olcsón mindössze 15 ezer forintos költséggel oldották meg az átalakítást. És nem is akárhogy, mert a bolt külsőségekben impozáns, s ha egy kicsit nagyobb lenne, méltó versenytársává válna a hasonló fővárosi és gyöngyösi üzletnek. Ugyanis az országban még csak két önkiszolgáló zöldség-gyümölcs bolt működik. Ez' a harmadik s szemtanuk állítása szerint semmiben sem marad el elődjei mögött. Az almazöld színűre festett tükrös polcokon példás rendben sorakoznak egymás mellett az eladásra kínált áruk. Alma, zöldség, rizs, vörös- és fokhagyma, mogyoró, mandula, savanyúkáposzta a megfelelő csomagolásban. Annál az árunál, amelyiknél nem lehet megoldani a kis vesszőkoeárban a kiszerelést, csak papírzacskóban, — ízléses nylon zsákocskák mutatják a minőséget. Ki-ki azt választja, amelyik "tetszik. Dicséretre méltó a földművesszövetkezet kezdeményezése azért is, mert a régen 70—80 ezer forint havi forgalmat lebonyolító kétszemélyes üzlet felszolgáló létszámát most sem aövelte. S A SZOLNOK MEGYEI KÖNYVTÁR pályázatot hirdet a művelődési autóhoz rendszeresített kocsikísérő (férfi) könyvtárosi állásra Az érdeklődök november 20- ig személyesen jelentkezzenek a megyei könyvtárban, ahol a teltételeket megtudhatják. a gyakorlat — a vásárlók gyakorlata — növekedése esetén a két dolgozó kényelmesen ellátja majd a boltot. Egyik ugyanis a raktárban csomagol, a másik pedig a pénztárnál egyedül is meggyőzi a számlázást, mivel az árut a vásárló válogatja ki, tetszése szerint. Azt is hozzá kell tenni, hogy az első napon, a megnyitás után sok embert vonzott a boltba az „újság”. Egy óra is alig telt ed a megnyitás után, a bolt kasszája már 1000 forint forgalmat mutatott. S ha meggondoljuk, zöldségboltnál, ahol filléres árukból tevődik össze a vásárlás, ez nem éppen lebecsülendő forgalom és gyors áteresztő képesség. S végül még egy; a föld- művesszö vetkezet további terve, hogy az új bolt mintaüzletként működik majd. — Amellett, hogy árúsít, betölti az árubemutató szerepét is. Ezenfelül egyben kísérleti szerepet is vállal, mert az itt szerzett tapasztalatok alapján jövőre a megyeszékhely korszerűsítésére alkalmas zöldségboltjait ennek alapján alakítják át. MÁVmatematika R. P. kunhegyes! olvasónk autóbuszon érkezett Rákóczi fal várói Szolnokra. Gondos emberhez illően MÁVAUT igazolójegyet kért, melyen — vitathatóan „helyes“ magyarsággal fogalmazva — a következő olvasható: „Ezen igazolójegy felmutatója autóbuszjáraton utazott és az alant megjelölt időpontban érkezett a csatlakozási vasútállomásra. — Ha a csatlakózó vonat menetrendszerinti indulásig (Helyesen: indulásáig -— a szerk.) 20 percnél kevesebb idő áll rendelkezésre, úgy a vonaton pótilleték nélkül jogosult menetjegyet váltani.” Olvasónk érkezése és a vonat menetrend szerinti indulása között még negyedóra sem telt el. Ennek ellenére a Kisújszállás felé haladó gyorsvonaton tíz forint pótdíjat kellett fizetnie — amint ezt a 0628— 001401 számú, csodálatos csengésű „utánfizetésd ür- jegy” tanúsítja. R. P.-vel együtt megértjük, hogy az Einstein-féle relativitás! elmélet szerint az állomás órájának és a haladó vonat órájának ideje nem azonos. Szerény közös felfogásunk szerint azonban a kétszer kettő — és a kivonás! — a MÁV minden jegykezelőjére kőtelező érvényű. A nevezett matematika tudásának hiányát nem rójjuk fel — annál is inkább a szabályok ismeretében mutatkozó tájékozatlanságát — b. z. — Újszerű hangversenyműsor A londoni Festival Hall a napokban újszerű hangversenyműsorral próbálkozott. A hangverseny témája a Rómeó és Júlia című dráma volt és a műsoron ez a téma szerepelt különböző zeneszerzők: Csajkovszkij, Prokofjev. Sutermeister és Berlioz — feldolgozásában. Az egyes zenedarabok bemutatása előtt neves művészek Shakespeare drámájának egyes jeleneteit szavalták. rrrvrTrvrw'iivryrrrrTrv'uwriTvrTTviywrrTvmmivrmimrp Kedves ^mkedntá Az ifjúsági termelőszövetkezetben szerzett munkaegységekből többe dmagammal Budapesten jártam. Múzeum- látogatással, városnézéssel telt el az idő. Az édes Lili néni még az Operaházhoz is elvezetett bennünket, amely előtt a Sphynx nevű háziállat őrködik, hogy hamis hangok be ne lopakodjanak. Ez a speciális jószág felül hölgy, alul oroszlán. Mint a kőnig Bácsi szokta mondani, semmi sem új a nap alatt. (Amikor a szputnyikok felröppentek, akkor ugyan a kőnig Bácsi bölcsen hallgatott erről). No de, a Sphynx nemcsak nem új, de — különleges tájjelleggel — immár Szolnokon is megjelenti. Az Alföldi Állami Áruház kirakatában áll egy bácsi mikrofonnal a kezében. O azonban deréktól felfelé szembetűnően néni. Szolnokra hazaérve pesti pajtásainkat kívántuk képeslappal köszönteni. Az 1. sz. postán bőséges választék kínálkozott — karácsonyi és húsvéti lapokból. Gondoltuk, hogy ezek valamelyikén a Postavezérigazgatóságot üdvözöljük (novemberben). Szerencsére eszembe jutott, hogy Zoltán bácsi ezt már Jászapátiban megtette — barátságos szavajit azonban a legcsekélyebb válaszra sem méltatták. Ügy kell neki. miért takarékoskodott — ami ugyan dicső erény! — az ajánlási díjon. Válasz helyett legalább a feladóvevényt lobogtathatná fennen. Ellentétben az Alföldi Étterem vendégeivel, kik a Vfknaszkönyvhöz — mint az aranyos Marika néni elpletykálta — csak az ügyeletes vezető közbenjárására juthatnak. A presszós néni szerint „zűrben nincs panaszkönyv”, különösen, ha a Felszolgálók egyike megbetegedett. Gyermeki nézetem szerint álláspontja kissé ingatag; tekintettel arra, hogy adott esetben a dolgozó vonult beteg- állományba, nem pedig a — panaszkönyv. Ez, megjegyzem, elég új esemény. Kevésbé hat az újdonság csábos ingerével a Tisza-moziban vetített hirdetés. Ez azt tudatosítja, hogy valamilyen kölcsönző vállalat június 25-én megkezdte működését. Ha a gépész bácsi kissé lasabban vetítene, azt is el lehetne olvasni, hol székel és mit kölcsönöz a vállalat. Azt hiszem, ódon köszöntést forma a „kezeiket csókolom" s mint ilyen, nem méltó úttörőhöz *— ami magam is vagyok. Különben is, mint levelezőjük, seegről- végről kollégaként tisztelhetem a szerkesztő Bácsikat. Ügy-e, tetszenek emlékezni, hogy Szakosíts Árpád elvtárs is hangsúlyozta a Néplap 10 éves jubileumán a levelezői munka fontosságát? Az akkor küldött jutalomkönyvet ezúton is köszönöm s megértem, hogy csupán zsenge korom miatt nem hívtak meg az ünnepélyre. (Pedig akármilyen hosszúra is sikerült, nem fészkelődtem volna.) Előre! PENNA ANNA i
