Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-18 / 271. szám

1959. november 18;

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

A tís éves

jánoshidai Dimitrov Tsz

nagy tervei

lánoshidán szombatonként, vasárnaponként vidám muzsikaszótól hangzik minden utca, mert mostanában nyílott ki a lagzik ideje. Az a régi mondás, hogy „Üj kenyér, új bor, új asszony”, ma sem veszített érvényességéből, s ebben a bőséghozó esztendőben cseppet sem ritkák a 30 házas lakodalmak sem.

Az elmúlt szombaton nem kevesebb, mint 6 lagzismenet vonult fel a tanácsháza elé, de a jánoshidaiak csak mosolyogtak ezen és azt mondták: Ez még csak a beköszöntő, mert hátra van még a java, a hetedik lagzi, a „nagy család” vidám ünnepe.

Igazuk is volt. mert a Dimitrov Tsz fennállásának tizedik évfordulóját valóban vidám, ünnepi hangulatban ülték meg a tagok, a két új tsz tagjai, a község minden rétegének képviselői, a patronáló üzem, a budapesti porcelángyár küldöttei, valamint a járási pártbizottság, tanács és Hazafias Népfront vezetői.

A termelőszövetkezet 10 éves, sok gonddal, küzdelemmel, de végső soron mégis döntő sikerekkel teli útját Berkó Béla, a szövetkezet elnöke ismertette.

Mi tagadás, bátor emberek voltak az első alapítók, az egykori uradalmi cselédek, semmiden parasztok, akiknek egész vagyonuk az a puszta öklük volt, amellyel a mezsgyekarót leverték, mert ez egykori uradalmi legelő közepén lévő gémeskutat bajos dolog komoly vagyontárgynak számítani;

De ami mindennél több erőt jelent: a tizenegynéhány alapító tag szilárdon bízott a pártban, a kormányban, az egész d.olgozó népben és 1949. november 12-én elszántan nekivágtak az új útnak.

Azon sincs semmi titkol- nivaló, hogy akkortájt a községben igen kevesen tapsolták meg őket. A nagy többség mindegyre azt fújta róluk, hogy összeadták a sok kis semmit, most majd lesz belőle egy nagy semmi, kajánul megjósolták róluk, hogy esztendő végén annyi pénzük lesz, mint békának a tolla, sőt azzal is ijesztgették őket, hogy a tsz-tagok majd hárman járnak egy kabátban, mert nem telik ner kik többre.

Az idő persze igen hamar rácáfolt a gunyolódókra és évről évre több embernek nyilott sarkig a szeme a csodálkozástól, amikor a tsz-tagok egyre növekvő gyarapodását látta,

A Dimitrov Tsz-nek ma másfél millió a vagyona, ebből 450 ezer forint a tiszta vagyon, a terméseredmények közül pedig meg kell említeni a 12 mázsás kát. holdanként! őszi búzát. 15 mázsás őszi árpát, 17 mázsás tavaszi árpát, valamint a tehénállomány 3.000 literes évenkénti fejesi átlagát;

A Dimitrov Tsz egyre felfelé ívelő pályájának igen nagy része van abban, hogy ez év tavaszán a 60 tag 500 tagra szaporodott, a 280 hold pedig 1700 holdra növekedett. De a község két új termelőszövetkezetének, az

Arany Kalásznak és a tótkéri Béke Tsz-nek is a Dimitrov Tsz tagjai mutattak példát és nyújtottak baráti szóval felvilágosítást.

Nos, talán éppen az új tagok számára volt a megemlékezés a legtanulságosabb. Mi tagadás, a nehézségektől könnyen megriadók egy kis restelkedéssel hallgatták Molnár Balázsné alapítótagtól, hogy a tehénistállót és a juh- hodályt a nagy hideggel dacolva, télen építették, Berkó Sándorné szintén alapítótagtól pedig azt, milyen lelkesedéssel hordták össze az első állatállományt, tyúkot, malacot, borjut egyaránt; Az újaknak bizony e téren is akad tanulnivalójuk a bátor élenjáróktól, akik összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között is becsülettel helytálltak,

Barkászl Károly és Cselei István, a budapesti porcelángyár munkásságának szíves üdvözletét tolmácsolták és bejelentették, hogy a következőkben is teljes erővel támogatják a Dimitrov Tsz vezetőségét és tagjait.

Ezután Árvái István járási párttitkár elvtárs üdvözölte a 10 éves tsz alapítóit, s valamennyi régi és új tagját. Egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a Dimitrov Tsz tíz- esztendős szép eredményei arra kötelezik a tagságot, hogy a jövőben még határozottabb lépésekkel haladjon előre. Ha a szövetkezet vezetősége és tagjai egy akarattal fognak össze, még a tél folyamán elérhetik, hogy minden kát. holdra 1 törzsbaromfi és minden 100 kát. holdra 15—20 hízó jusson. E lelkesítő, nagy célok eléréséhez kívánt Árvái elvtárs minden tagnak sok sikert és jó egészséget.

S a megemlékezést követő vidám poharazás folyamán is sok lelkesítő szó esett a nagy terv végrehajtásáról.

Nász József 74 éves nyugdíjas tag, aki még mindig szokott a tsz-ben segédkezni, kijelentette, hogy a fegyvert ezután Se ejti ki kezéből és részt vesz az új terv végrehajtásában. öt év múlva pedig a diadalmas befejezést követő állomáson még eljárja a hárcmugrós táncot, vagy akár a jász toborzót is;

—r. —a.

Tápláljuk, óvjuk AZ AKTIVITÁST!

E

elfogultság nélkül mondhatjuk, hogy pártszervezeteink az utóbbi hónapok során nagy jártasságot szereztek az emberek — párttagok és pártonkívüliek aktivizálásában. Tudták, fontos feladatok megvalósítására: lelkesedésére, tettekre bírni őket. Ez a vezetőségválasztó taggyűléseken érte el tetőpontját. Akkor, amikor a jövő évi feladatokat is megvitatták. amikor kidolgozták azt, amit három éves tervünk időelőtti teljesítése, a szocializmus építésének meggyorsítása reájuk ró. Mindenhol alapos, sokak megfontolt véleményét, javaslatát összes!'5 határozatok születtek, amelyek az eddigi tapasztalatokat összesítve világosabbá, köny- nyebben áttekinthetővé tették a tennivalókat.

Meg van tehát mindenhol a fonal, amelynek kézbentartásával magabiztosan tarthatunk előre. Adva vannak azok az alapelvek, amelyekből kiinduljunk. De nem mindenhol támaszkodnak erre teljes biztonsággal. Helyenként alábbhagyott az a gyakorlat is, hogy a párttagság egésze visszatérjen, s lerakja e határozatok mellé mindazt, amit az azóta eltelt idő alatt már tettekké kellett váltani;

A Szolnoki Papírgyárban a választást követő taggyűlésen az egyik felszólaló helyeselte, hogy ez alkalommal nem a termelés kérdéseivel foglalkoztak. Sok gondolatot ébreszthet ez a vélemény. —

Többek között mindjárt azt, hogy ez az elvtárs nem annak tartja a termelést, — ami. Nem az anyagi létünk, nem a társadalmi előrehaladásunk sarkkövének, nem a minden emberi létezés feltételének Talán csak úgy gondolja el mint más, apróbb, jelenték télén dolgot, amire elég időnként gondot fordítani, s ha néha talán megfeledkezne róla, akkor sem történik nagy baj.

J

ó erről szólni, mert nem egyedül csak ez a munkás vélekedik így. Ö kimondja, van aki nem. Az a tény, hogy a választásokat! követő taggyűléseken sok alapszervezetben a termelés problémái elé helyeztek más. témákat, szintén hasonlókra utal. Ne értsük félre, nem is arról van szó, hogy mindig, minden értekezleten a termelésben előttünk álló feladatokról tanakodjunk, vagy mindig csak az eredményeket, avagy a hibákat összesítetik. De arról már igen hogy más tartalmú vitáinkat is ennek a kérdésnek rendeljük alá, ezzel kössük össze.

Voltak alapszervezetek, ahol legutóbb például az oktatás helyzetét vitatták. Elengedhetetlen, időszerű erről a kommunisták legfőbb fórumán tanácskozni. De ha már erről van szó, ne csak a szervezeti kérdések megoldását elemezzük csupán, hanem emellett a tartalomról Is vitatkozzunk, s arról is beszéljünk például, hogy a politikailag képzett ember haA kisipari szövetkezetek feladatairól tárgyalt a KISZÖV megyei választmánya

A múlt héten tartotta választmányi ülését a KISZÖV. Ez alkalommal az elmúlt félév eredményeiről, tárgyaltak és meghatározták a további feladatokat.

Bordás László elvtárs a KISZÖV megyei elnöke beszámolójában elmondotta: — hogy az elmúlt választmányi ülés óta javult a szövetkezetek munkája. — Háromnegyedéves tervüket 101,9 százalékra teljesítették.

— A túlteljesítés mértéke nem sok — állapította meg — de ha figyelembe vesszük azt, hogy az első negyedév

hani városi tanács főmérnökével. A Jangce árvízvédelmét szerettem volna megismerni.

Mire jó a hadihajók

reflektora?

A főmérnök szállodánkban keresett fel. Teát hozattunk, amikor megérkezett Nálunk feketével szokás kínálni a vendéget. Kínában teával. Ha beléptünk a házba, szállodába, ha meglátogattunk egy intézményt, teával kínáltak: a barátság, a kedves vendég iránti szeretet kifejezése ez Kínában. A nap bármely órájában szinte minden házban, hivatalban ott a hatalmas hőpalack, tele forró vízzel.

Ezt öntik rá a teafűre, s pillanatok alatt kész az ízes tea.

Csang Vej-csi később a szálloda ablakához hívott, s végigmutatott a városon. Déli napfényben fürdöttek a tetők, a szálloda előtt gyerekek játszottak, a járdákon embertömeg hullámzott. Micsoda lüktető élet, milyen békés kép!

Nem is olyan régen a külföldiek kezében volt a szálloda is és a város legszebb, legforgalmasabb része, egészen a folyóig. Angolok, cári oroszok, franciák, németek, japánok és belgák uralkodtak .*

a nemzetközi negyedekben, teljhatalommal. Övék volt a folyamjog, önállóan adhattak ki pénzt, a folyó mentén voltak bankjaik. Kezükben tartották a hírközlést és a legnagyobb áruházakat is. A Jangcén hadihajók ágyútorka meredt a városra. A hadihajókon vidám fickók: ha nem találtak jobb szórako- sást az erősfényű hajóreflektorokkal éjszakánként végigpásztázták a várost, a partmenti kis viskókat és nagyokat nevettek, amikor a hirtelen fénytől felriadtak álmukból az emberek. A külföldi negyedekben tetszés szerint állíthattak bíróság elé kínaiakat. A fordítottjára gondolni sem lehetett. A nép elszegényedett, a gazdagabbak sem bírták a versenyt a külföldi tőkével. A gyilkos elnyomás ellen a század elején már szervezkedett a nép — először blokádot rendeztek az amerikai, az angol, majd a japán áruk ellen. A „ne vásárolj idegen árut” jelszó élesztette a nemzeti öntudatot. Az első világháború idején valamelyest erősödött a vuhani nemzeti burzsoázia is. Megjelent a városban a kínai gyufa és pamutszövet.

Nem akarom tovább idézni a múlt minden részletét, a szrájkot, a harcokat, a gyilkosságokat a nemzetközi negyedekben, a koumintangis- ták cselszövéseit, csupán any- nyit még a főmérnök szavaiból:

— A vuhaniak soha nem fogják elfelejteni a rájuk meredő ágyúk torkát, a reflektorok megaláz» fényét, a nemnegyedek urainak gőgjét, lakájaik kegyetlenségeit. A nemzetközi negyedeket azóta elsöpörte népünk szabadságszeretete. A városban azonban ma is fenntartjuk az angol és francia konzulátus helyiségeit. Nem a mi hibánk, hogy most üresek. Mi békében akarunk élni és úgy hiszem, vissza fognak még térni diplomatáik. Csak azt

kell tudomásul venniök, hogy diplomaták egy szabad országban, s többé nem a nemzetközi negyedek teljhatalmú parancsolok

A megvadul! folyó

Mi köze mindennek az ár- vízvédelemhez? — kérdezhetné valaki. Sok köze van. A nemzetközi negyedek, Kína régi urai sok mindenre gondoltak, csak arra nem, hogy jó gátakkal védjék a várost a Jangce áradásaitól. 1931- ben 32 ezer ember életét követelte az árvíz. A szálloda előtt — ahova közben lesétáltunk — annakidején másfélméteres víz állt. A közlekedés megbénult. A városban 700 ezer ember éhezett. Pusztított a járvány. Az urak magabiztosan ültek kőházaikban és amint emelkedett a víz, úgy „emelkedtek” ők is egyik emeletről a másikra. A nép tehetetlen volt. A katasztrófa után hosszú évekre megbénult az élet. Harminckétezer halott, hétszázezer szenvedő. Ez volt a mérleg 1931-ben. És 1954-ben? Akkor is előrevetette árnyékát a katasztrófa. A nyári nagy esőzések idején, májusban, júniusban és júliusban hatalmas meny- nyiségű csapadék zúdult a vidékre: májusban 354, júniusban 471. júliusban pedig 568 milliméter! Három hónap alatt 1392 milliméternyi eső!, A legöregebb vuhaniak sem emlékeztek olyan időjárásra! Június végén már 26 méter volt a Jangce szintje. 1931- ben 28 méternél öntötte el a várost.

Lovászi Ferenc

(Folytatjuk.)

8 milliós lemaradását is behozták figyelemre méltó.

A továbbiakban egyes iparágak munkájáról beszélt részletesen. Kiemelte a gépgyártó, vegyes és építőipar közel 7,5 milliós terv túlteljesítését.

Lemaradás mutatkozik — mondotta — a villamosigép- gyártó, vas és fémtömegcikk, fa és textil ruházati iparágaknál, ahol az év végéig a jelen időszakra tervezetten felül közel 4 millió forintot kell pótolni.

Figyelemre méltó és, fokozott munkát követel az, hogy a megye kisipari szövetkezeteinek 40 százaléka nem teljesítette tervét háromnegyedéves szinten.

A munka termelékenységénél 2,3 százalék emelkedést értek el az elmúlt tervidőszakban. Ezzel szemben a lakosság részére végzett szolgáltatás az 1958. évi azonos időszakához viszonyítva 0,2 százalékkal csökkent. Ennek oka abban kereshető, hogy

kevesebb volt a méretes öltöny és bútor rendelés.

— A kisipari szövetkezetek tovább fejlődtek ebben az évben. Mintegy 273 kisiparos kapcsolódott be a szövetkezeti munkába.

A továbbiakban szó volt a szövetkezeti élet megjavításáról, sport és kulturális élet fejlesztéséről, majd a műszaki fejlesztés fontosságáról.

Végezetül beszélt Bordás elvtárs az éwégi átmenet biztosításáról és felhívta az elnökök, műszaki vezetők figyelmét arra, hogy a befejezetlen átmenő munkákat jövőre a tervezett ütemben fejezzék be;

A hozzászólások után a választmány arról határozott, milyen módon segítik a tervteljesítésben lemaradt szövetkezeteket. Rögzítették a határozati javaslatban a műszaki fejlesztés feladatait, a kongresszusi munkaverseny továbbvitelét, a lakosság szükségleteinek jobb kielégítését és a társadalmi tulajdon védelmét.

marabb eligazodik a termelési és egyéb kérdésekben, jobban látja miért kell megfeszítenie erejét, világosabb, érthetőbb előtte mindaz a cél, amit kitűztünk, s bátrabban tud küzdeni érte. — Jobban tudja ösztönözni környezetét is arra, hogy a kitűzött feladatokért közös erővel dolgozzanak. így már kiderül, hogy a politikai munka, nem valami, a termeléstől egészen különálló része a mi célkitűzéseink elérésének, hanem egyik eszköze. Ha így nézzük, akkor már nincs hézag, nincs űr a termelésről szóló tanácskozások között, s ugyanazt a központi kérdést, nem csak egy, hanem sok oldalról látjuk, ismerjük.

Most pártalapszervezeíe- inkben ismét taggyűlésre készülnek. Legtöbb helyen ismét a termelés kérdései szerepelnek majd napirenden. A kongresszusi verseny értékelése, a tervteljesítés helyzete, termelőszövetkezetekben a zárszámadás előkészítése, a jövő évi tervek kidolgozásának előkészítése kerül sorra. S a taggyűléseken való változatlan aktivitás megteremtése azt is jelenti, hogy erre újból felkészítsük a tagságot

A termelési kérdésekkel való szakadatlan foglalkozás korántsem merül ki azzal, hogy teljesítményekről, tervekről, számokról, — mutatókról beszéljünk. Legalább olyan fontos része a kérdésnek az, hogy pU a munkafegyelemről, célkitűzések megvalósításának akadályairól, a kezdeményezések, újítások felkarolásáról, a társadalmi vagyon védelmezé- séről és számtalan más dologról szóljunk, de mindig úgy, hogy azok az alapvető gondolathoz kapcsolódjanak. A Szolnoki Vasipari Vállalatnál legutóbb például arról szóltak, hogy a fegyelmezetlenség nagyban visszavetheti a kongresszusi vállalások teljesítését. S itt nem mentek tovább addig, míg meg nem beszélték, hogy az elmúlt negyedévi 29 igazolatlan mulasztó között párttag is volt;

A vezetőségválasztó taggyűléseken a párttagság nagy hozzáértésről, a közügyek iránti nagy odaadásról tett tanúságot. Most, amikor a megjelölt feladatok végrehajtásáról, a megvalósítás útjába adódó kisebb nagyobb akadályok elhárításáról van szó, ismét lankadatlan aktivitásra van szükség. Arra, hogy a párttagság érzékeny mérceként reagáljon mindenre, felismerje, jelezze azokat a jelenségeket, amelyek a nehezebbet, a célok megvalósítását gátolják. S ha ezeket figyelembe vesszük, a választások idején elért aktivitást nagy gonddal kell óvni, táplálni alapszervezeteinkben, a most közelgő taggyűlések idejére isi.

HERKULESI EREJŰ

masina ez a cölöpverő a gépek családjában. Játszi könnyedséggel ragadja meg a 30 mázsás betoncölöpöket, magához rántja, egy-kettőre felállítja, s pillanatok alatt úgy beveri a földbe, hogy a végük is alig látszik ki. Pedig nem is rövidek, ütik a 12 métert.

Így hát kellő szilárdságú alapja lesz a szolnoki új ártéri hídnak, bizonyára nem csúszil* majd meg. Markót István, a cölöpverő fűtője, is ezt bizonygatja:

— Kipróbálták már, hogy milyen szilárdan áll a földben a cölöp. Ezt az egész berendezést ráengedték, még nagy csomó földet is raktak rá úgy, hogy a terhelés kitett jó- néhány 10 tonnát, mégsem süppedt meg a cölöp. Hát még azcsolja magát, s bizony majdnem há- romszázszor oda kell csapni, hogy beverjük a kellő mélységbe. A gőzt aztán termelni kell a gépnek, mert nagyon nyeli.

— Gondolom, sok tűzrevalót fogyaszt.

— Nem mondhatnám — rázza a fejét a fűtő. — Naponta alig 2—3 mázsa szenet.

— Hány cölöp került már a helyére?

— A pillérek helyén közel 3 méteres gödröt ásnak, s abba vernek le 32 cölöpöt pillérként. Három gödörnél már végeztünk a munkával.

— S hogyan szállítják egyik helyről a másikra ezt a nagy monstrumot?

— Mivel sínen mozog (15—16 méter a sínközi. kézierővel«

csörlőkkel. Nyolc ember odébb vontathatja.

— S ha a talajviszonyok miatt kevésnek bizonyul a továbbiakban az a mélység, amennyire eddig verték a cölöpöket, mit csinálnak?.

— Még 20 méterre is le tudjuk verni a cölöpöket ezzel a géppel. ha úgy szükséges — mondja a fűtő, s részletesen el is magyarázza, hogyan.

— Régen dolgoznak a hídépítő szakmában?

Elmosolyodnak, s szinte egyszerre mondják mindketten:

— Alig pár hónapja.

— De belejön az ember a hivatásába

— bölcselkedik Bellér Ambrus —, csak szeretni kell a munkát

Uii

tán, mikor többet vernek le egymás mellé, s tetejüket összekötik, lebetonozzák! Meg lesz ez jól csinálva.

— Nem porlik szét a betoncölöp, mikor verik?

— Nem. Verőfej kerül rá, s így a kalapács és a cölöp között fa, gumi és vasréteg van — így nem a betont éri közvetlenül az ütés — magyarázza a kisegítő tisztét betöltő Bellér Ambrus.

— Pedig megvan a súlya a kalapácsnak — mondja a fűtő. — Verőfejjel együtt 35 mázsa. Mikor 3—4 méterről rázuhan a cölöpre, úgy reng az egész gépezet, hogy förtelmes. Van úgy, hogy egy-egy ütésre másfél métert is halad lefelé a cölöp, de aztán a mélyebb rétegekben megmaka-