Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-13 / 267. szám

1959. november 13, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kidobott SZÁZEZER? A Tizshántolás technoló­giája még nincs kiforrva. Ál­landóan fejlődik, tökéletese­dik. Foglalkozni éppen ezért fontos vele, hiszen hazánk­ban ma már igen nagy terü­leten termesztenek rizst, min­den évben többtízezer vagon- ravalót kell hántolni. Mindenképpen figyelmet érdemel tehát a Hajdú me­gyei Torma Antal újítása. Javaslatának lényege: a régi gyakorlattól eltérően egy­szerre végezzék a hántolást és a csiszolást, így javul a ki- áknázási százalék. Az illetékes szervek hasz­nosnak találták elgondolását, s megyénk egyik hántolómal­mát — a tiszaszentimreit — bízták meg a kísérlet lefoly­tatásával. Az igazat megvall­va, nem nagyon örültek en­nek az ottaniak. Jó berende­zés az övék, 1956-ban olyan kiváló minőségű áru került ki onnan, hogy megszerezték az országos elsőséget vele. Dehát az igazgatóság rende­leté ellen nem emelhettek szót, meg aztán félig kitünte­tés számba is ment egy or­szágos érdeklődésre számot- tartó kísérlet lefolytatása, így hát dolgoztak becsület­tel, igen erős tempóban, mintegy másfél-két hónapon át, hogy felszereljék az új hántolási módszerhez elen­gedhetetlenül szükséges be­rendezéseket. Az igazgatóság utasításának eleget tettek, még a nyár folyamán üzem­kész állapotba hozták a kí­sérleti gépeket. Augusztusban mintegy 40 mázsa rizst fel is dolgoztak az újító elképzelése szerint elkészült berendezésen, (100 ezer forint körüli összeget emésztett fel a berendezés) s azóta fátylat borítottak az egész ügyre, ott állnak ki­használatlanul a gépek. Nem törődnek velük a felsőbb szervek. Miért? Talán siker­telennek bizonyult a kísér­let? Aligha mondható annak, hiszen a pillanatnyilag hasz­nálatban álló hántolok pro­duktumánál 1—1.5 százalék- ltal több elsőosztályú árut lehet kiaknázni segítségével. Az energiafelhasználás már korántsem alakul ilyen ked­vezően, több energiára van szükség, mint a régi beren­dezések üzemeltetésériél. — Mégsem elvetendő az újító javaslata, hiszen a plusz energia-költség mázsánként nem tesz ki többet 2 forint­nál, a jobb kiaknázásból ere­dő haszon meg — szintén mázsánként — eléri a 15—20 forintot. Az új módszer elő­nye tehát elvitathatatlan. Feltételezhető az is, hogy ha az új berendezéseket nem hagynák porosodni, hanem hasznosítanák, akkor üzem közben jobban megfigyelhe­tők és tökéletesíthetők len­nének a különböző munka- folyamatok. — Nem lehe­tetlen. hogy akkor kedvezőb­ben alakulna az energiafel­használás, s a kiaknázási százalék is. Vagy az egészet csak azért csinálták, mert százezer forintot el kellett költeni? — Aligha tételez­hető ez fel. Éppen ezért ért­hetetlen ez a közömbösség, melyet az illetékes szervek a tiszaszentimrei kísérlettel szemben tanúsítanak (simon) Kongresszusi hónapot tartanak decemberben a kisipari szövetkezetek A KISZÖV vezetősége a szövetkezetek elnökeivel és párttitkáraival közösen tár­gyalt a kongresszusi verseny eredményeiről. Az év 9 hó­napját 101,9 százalékkal zár­ták a KTSZ-ek, ami 3 millió 200 ezer forint többletterme­lést jelent. A kongresszusi 12 millió forint vállalásból ezidáig több mint 8 millió forintot teljesí­tettek. A megbeszélésen töb­bek között a törökszentmik­lósi Építőipari KTSZ félmil­lió és a jászberényi Műsze­rész KTSZ negyedmillió érté­kű pótvállalást tett. A tanácskozás elhatározta, hogy a megye összes kisipari szövetkezetében december 1 kezdettel kongresszusi műsza­kot tartanak. Megállapodás magyar és angol hanglemezeit cseréiéről A Kultúra Külkereskedel­mi Vállalat megállapodott egy londoni céggel, a lin- guafon nyelvtanfolyam hang — lemezeinek behozataláról A jövő év első felében ér­keznek majd a különböző nyelvű sorozatok. Az angol, és német nyelvtanfolyam le­mezeihez magyar szótárt is kiadnak majd. A linguafon lemezek ellenértékéül magyar hanglemezeket exportálunk Angliába. (MTI). A tsz-ek ben befejezés előtt a kukoricatörés Ezév őszén nagyon össze­torlódtak a mezőgazdasági munkák, egyrészt a bő ter­més miatt, másrészt, mert több olyan feladatot is el kel­lett végezni, amilyen más években nem volt. így példá­ul a hatalmas tömegű silóta­karmány betakarítását, a szi- lázs készítést. A szövetkezeti tagok októ­berben mindenekelőtt a vetés meggyorsítására és idejében történő befejezésére összpon­tosították erejüket még a ku­koricatörés rovására is. Ezek­ben a napokban azonban meggyorsult a kukoricatörés és a nagy munka befejezés előtt áll. Három járás, a jászapáti, a jászberényi és a tiszafüredi valamint három város, Jász­berény, Mezőtúr, Szolnok ezt a munkát befejezte. Hamaro­san végeznek mindenütt a kukoricatöréssel a szövetke­zeti gazdák. Guineái diákok Magyarországon A fiatal önálló afrikai ál­lam, Guinea és hazánk között fejlődnek a gazdasági kapcso­latok. A magyar kormány le­hetőséget adott atra is, hogy a guineai fiatalok Budapes­ten folytassák tanulmányai­kat. A diákok első hattagú csoportja a héten megérke- :ett Budapestre. Egyelőre a magyar nyelvvel ismerked­nek! H tsz- építhezés meggyorsításának — befejezésének: ' néhány jó módszere a jászapáti járásban A jászapáti járási pártbizottság első titkára, Tóth Imre elvtárs, a pártbizottság munkatársa, Tóth István elvtárs beszélgetését közöljük, amit a Szolnok megyei Néplap munkatársával folytattak. A tsz építkezésekről és ezzel kapcsolatban azokról a módszerekről volt szó, ame­lyekkel a munkálatokat meggyorsítják és december 20-ig befejezik. Tóth Imre: Nekem az a véleményem, azzal nem me­gyünk sokra, ha kapkodunk és bírálgatunk jobhra-balra. A lap is akkor nyújtana hat­hatósabb segítséget, ha szé­leskörben tudatosítaná, hol mit tesznek, mit „eszeinek“ ki az építkezések meggyorsí­tásáért. Magyarán: a jó mód­szerek megismeréséhez se­gítsék a járások, a községek és persze elsősorban a tsz-ek vezetőit. Újságíró: Ezt szeretnénk megvalósítani és ezért kér­tük erre a mostani beszél­getésre az elvtársakat. Tóth István: Induljunk ki a jelenlegi helyzetből. Itt, a mi járásunk területén ezév- ben még 17 szerfás-épületet, 3 juhhodályt, 15 sertéshizlal­dát és 6 sert^sfiaztatót kell tető alá hozni. Bővelkedünk tehát a munkában. Tóth Imre: És legnagyobb gondunk a szakemberek hiá­nya. Leginkább ez hátráltat. Másrészt magam is tapasztal­tam, hogy egyik-másik he­lyen a szaktudással rosszul gazdálkodnak. — Bizonyára még jól emlékezünk mind­annyian arra, hogy Sztálin- városban a legjobb kőműve­Magyarország a szocialista államait egyik legnagyobb veiőmagszáliíiója A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának vetőmag- termesztéssel foglalkozó mun­ka csoportja Varsóban befe­jezte tanácskozását. A meg­beszélések célja az volt, hogy a tagállamok a jövőben az éghajlati és talajviszonyaik­nak legjobban megfelelő ve­tőmagvakat termesszék s így e területen is munkamegosz­tás alakuljon ki. A megál'a­40 ezer tenyészsiiEdő Az állami gazdaságok saját szükségleteiken túl egyre na­gyobb mennyiségű tenyész- sertést és hízóba szánt sül­dőt szállítanak a termelőszö­vetkezeteknek. Az idén 40.000 süldőt adtak át a közös gaz­daságoknak és felkészültek, hogy a jövő évadban fokozott mértékben elégítsék ki a nö­vekvő igényeket podások értelmében Magyar- ország elsősorban a gyümölcs, a kukorica és az olajos-nö­vények vetőmagjait termeszti és ellátja velük a többi szo­cialista országot is, (MTI), sek a habarcs terítésével nem bajlódtak. Ezt a segédmun­kás is elvégezheti és elvé­gezte. A kőműves csak a tég­lát rakta és persze, hihetet­len gyorsasággal haladt. így kellene a tsz-ek vezetőinek is megoldani, illetőleg enyhí­teni a mesterek hiányát. — Tóth István: Persze, első­sorban mestereket kerítünk és ez véleményünk szerint nem lehetetlen. Járásunk ér­dekeit tekintve az a szeren­csénk, hogy a szomszédos me­gyékben jelenleg még nincs az ittenihez hasonló gyors- ütemű építkezés. Újságíró: A szomszéd me­gyékben keresnek mestere­ket? Tóth István: Igen. Már ed­dig is találtunk nyolc, vagy tíz embert, akik napok óta itt dolgoznak. Szerdán pedig elutazott Heves megyébe Kalmár András elvtárs, a já­rási tanács vb. elnökhelyet­tese és Vörös István elvtárs, a járási tanács vb. mezőgaz­dasági osztályának építési előadója Ütjük bizonyára eredménnyel jár. Ha sikerül 35 építő szakembert találni, december 20-ig mi a nagy munkát befejezzük. Minden reményünk meg van arra hogy sikerül. Tóth Imre: Felkutatunk más erőket is. Hétfőn össze­hívtuk a Jászapátin élő kis­iparosokat. Arra kértük őket, segítsenek. Megértéssel fo­gadták kérésünket és meg­ígérték, hogy jövő héten munkát vállalnak. Amelyik tsz-be a munkát befejezték, az épületeket tető alá hozták, onnét is tovább mennek a mesterek segíteni a szakér­telmükre legjobban rászorul o szövetkezeti gazdákat Újságíró: Itt-ott tapasztal­ható, hogy a tsz vezetői nem nagyon szorítják a munkát. Tóth Imre: Ilyen nálunk is van. A kényelmeskedést szüli a tehetetlenség és a fé­lelem a nehezebb problémák megoldásától. Mert azt min­denki tudja, nem gyerekjá­ték már ilyen időtájt épít­kezni. Mégis csinálni kell, mert ahol most a könnyebbik megoldást választják, ott a tsz vezetőinek majd jövőre fő a feje. Tóth István: Valamelyik nap megkérdeztem az egyik tsz elnöktől, hogyan állnak a beteleltetéssel. „Minden a legnagyobb rendben" — vá­laszolta. Ugyanakkor viszont a jószágokat szana-széjjel tartják, tehát közel sincs minden rendben, de ezzel nyugtatta magát, mivel az építkezés a tsz-ben rosszul haladt. Nem jut eszébe, mi­lyen sok zűrzavart okozhat az, hogy a tehenek 10—12 helyen vannak. így roppant nehéz a takarmányozás és szinte elkerülhetetlenek a visszaélések. Tóth Imre: Mi még ezen a héten ezeket a dolgokat min­denütt megbeszéljük a közsé­gek vezetőivel, tsz gazdáival. Feltétlenül szót értünk. Tár­gyaltunk a gépállomással is. Megállapodtunk abban, hogy a munkálatok meggyorsítása érdekében az építkezések he­lyén a lyukakat, — ahová az oszlopok kerülnek — lyuk­fúróval csinálják. Kézzel ás­ni nagy idővesztés lenne. Újságíró: Vállalta a gép­állomás? Tóth István: Készséggel. Egyébként is a jászkiséri gépállomás dolgozói nemcsak a vetés idejében történő be­fejezését, hanem most ezt a másik nagy munkát, a tsz építkezések elvégzését szívügyüknek tartják, , is Csökkentsük a túlórák számát! A tervteljesítéssel egészé­ben véve‘nincs baj megyénk üzemeiben, általában véve túlteljesítik előirányzatukat Van azonban munkájukban néhány negatív vonás, melyet egy kis erőfeszítéssel meg le­hetne szüntetni. Ilyen pél­dául a túlórák számának nagymérvű emelkedése. Az igazat megvallva né­hány üzemben indokolt volt ez. A Tisza Cipőgyártól pél­dául eredeti tervén felül jó­néhány tízezer pár lábbelit kért év közben a kereskede­lem. Magától érthető, hogy a lakosság igényét ki kellett elégíteni — még sok túlóra felhasználásával is. Jónéhány helyen azonban nem lehet felhozni elfogadható indokot a napi munkaidő megnyúj­tására. A Tisza Cipőgyárban sem szentesíthető például szó nélkül az a 10 ezer túlóra, amit — a munkásokat leszá­mítva — az alkalmazottak igénybevettek az első félév­ben. .• A túlórák alakulását fi­gyelve könnyű a következ­tetés; még mindig nagy a negyedév-végi kapkodás. Ak­kor akarják pótolni mindazt, amit az előző három hónap alatt elmulasztottak. A Szol­nok megyei Téglagyári Egye­sülésnél például márciusban 2100, júniusban 4500, szep­temberben 6800 túlórát hasz­náltak fel. Negyedév kezde­tekor ennél lényegesen keve­sebbet. Persze, nemcsak a Tisza Cipőgyárban s a Tégla­gyári Egyesülésnél vannak ilyen problémák. A Szolnoki Papírgyárban, a Jászberényi Aprítógépgyárban, a Malom­ipari Vállalatnál egyaránt akad javítanivaló. Kifogás mindenhol köny- nyen akad. Leggyakrabban a kooperáló üzemek mulasz­tására és a szakmunkás­hiányra hivatkoznak. Eseten­ként ezek is közrejátszanak — vitathatatlanul így . van. — Előfordul, hogy valamilyen nélkülözhetetlen alkatrész nem érkezik meg határidőre, s ilyenkor felborul a munka- program. Van ennek a kér­désnek azonban egy másik oldala is. Ha minden üzem idejében megrendelné a szükséges cikkeket, s az anyagi felelősségrevonás al­kalmazásával is megtenne mindent a szállítási határ­idők betartásáért, — keve­sebb volna a fennakadás, üte­mesebb a termelés. A szakmunkáshiány is esek részben elfogadható érv. — Igaz, úgyszólván valamennyi üzemünk keres nagytudású esztergályosokat, lakatosokat, hegesztőket, stb. De ha azt vizsgáljuk, mit tettek azért, hogy segédmunkás-gárdájuk­ból ők maguk neveljenek szakembereket, bizony, nem valami bíztató képet kapunk. Szaktanfolyamok, tapaszta­latcserék, munkamódszer át­adások szervezése még közel sem örvend kellő megbecsü­lésnek. Pedig ha erre is meg­felelő gondot fordítanának, megérződne az üzemi ered­ményeken, jobban valóra- válhatna a Munka Törvény­könyve előírásainak betar­tása a túlórákkal kapcsolat­ban is. A szolnoki járásban, tizenhárom első és három másod­éves Ezüstkalászos tanfolyamon tanuknak a gazdák Néhány nap múlva meg­nyitják kapuikat megyeszer- te az Ezüstkalászos tanfolya­mok. A vezetők mindenüt c képzett mezőgazdasági szak­emberek, ők tartják az elő­adásokat és segítik a szövet­kezeti gazdák ismereteinek gyarapítását. Az érdeklődés még soha nem volt olyan, mint az idén. A szolnoki já­rás területén tizenhárom új tanfolyamot kellett szervez­ni, oly sok volt az első évfo­lyamra a jelentkező. A há­rom másodéves tanfolyam szintén folytatja munkáját. A tiszafüredi ‘ járásban az egy másodéves Ezüstkalászos tan­folyam mellett most tizenkét elsőéves is működik. Hason­lóak az arányok úgyszólván valamennyi járásban és vá- r os báni PAPÍRGYÁRTÁS — száraz úton Üzemeink, gyáraink életében egyre terjed a helyes gyakorlat: szélesítik kapcsolataikat a baráti országok testvérüzemeive1,, tapasztalatcsere látogatásokon, tanács­kozásokon cserélik ki a műszaki és tudományos munka elméleti, gyakorlati tapasztalatait. Megyénkből az utóbbi három év alatt közel száz műszaki és fizikai dolgozó, üzemvezető járt a testvéri szocialista országokban, ugyan­akkor külföldi szakemberek is szép számmal jártak ná­lunk tanulmányúton. A külföldre látogatók egyi­ke volt Juhász Mihály elv­társ, a Szolnoki Papírgyár fiatal igazgatója. Októberben a Szovjetunióba hívták meg. A Szovjetunió Papír- és Fa- feldolgozó Ipari Tudományos Műszaki Egyesülete, valamint a Szovjetunió Minisztertaná­csának Gazdasági, Tudomá­nyos Műszaki Bizottsága október 7-től 10-ig tartotta második konferenciáját Ott voltak a magyar, kínai, len­gyel, cseh, finn szakemberek is és kicserélték tapasztala­taikat tárgyalták a papíripar műszaki fejlődésének, előre­haladásának tapasztalatait, a gazdaságos termelés módoza­tait. A konferencia kiegészí­téseként a szakemberek meg­tekintették a szlokai cellulóz és papírkombinátot, a ligát- nei Finompapírgyárat, vala­mint a leningrádi és moszk­vai papíripari kutatóintéze­teket. — Milyen tapasztalatokat hnTrtW macával o fo.rAn» ciáról és tanulmányúiról? — tettük fel a kérdést Juhász elvtársnak. — Természetes, hogy a Szovjetunió papír, cellulóz és faipari szakemberei ezt a ta­nácskozásukat is —, mint any- nyi mást — a XXI. kongresz- szus, valamint a nagy távla­tokat nyitó hétéves népgaz­daság fejlesztési terv jegyé­ben tartották. A jelenlévők mérlegelték az iparág jelen­legi fejlettségét és ebből ki­indulva hoztak határozatokat a további előrehaladásra. — Egységes volt az a megállapí­tás, hogy a Szovjetunióban nagy lehetőségek vannak a papír és cellulózipar fejlesz­tésére. A kongresszus szabta vezér­fonala az volt, hogy a Szov­jetunió a hétéves terv végé­re a világ abszolút papír és cellulóz termelésében az Egyesült Államok mögött a második helyet foglalja el. Ha ezt a szintet elérik, ak­Icf^r már lrnixol a ah­hoz, hogy néhány év múlva megelőzzék a papír és cellu­lózgyártásban jelenleg legfej­lettebb országot, az Egyesült Államokat. Másik igen fontos tanulsága volt a konferenciá­nak, hogy a termelés fokozá­sát jelentős részben a jelenleg meglévő papírgyári épületek­kel, gépi berendezésekkel kell elérni. Fontos tényezőként hangsúlyozták a gépek re­konstrukcióját, amely nagy­mértékben hozzájárulhat a termelés gazdaságosságához. — A látottakból mit lehet majd hasznosítani a Szolno­ki Papírgyárban? — volt a következő kérdésünk. — Az általunk megtekintett két papírkombinátban, vala­mint a két kutatóintézetben sok újat és hasznosat tapasz­taltam, amelyet a következő évek folyamán nekünk is szem előtt kell tartani —, vá­laszolta Juhász elvtárs. Az egyik igen jelentős tényező, ami megragadta figyelmemet az újszerű, folyamatos papír- enyvezési módszer. Ennek az eljárásnak több fontos tulaj­donsága van. A papír íróké­pességét lényegesen javítja, ugyanakkor a termelést fo­lyamatosabbá és lényegesen olcsóbbá is teszi. Ugyancsak igen hasznosnak találtam a cellulózpép tisztítóberendezés üzemeltetésével kapcsolatos, helyes módszert. A kutatóin­tézetben egy igen fontos — mondhatom — a papíripart forradalmasító kísérleteknek 1 voltam szemtanúja. Alkalmam volt látni a szá- t razmódszerrel dolgozó kisér- . leti papírgépeket és azok ter- . mékeit. Műanyagok, műszá- . lak és cellulózféleségek ke- r verékéből készült több, mint ’ 30 féle termék kollekcióját [ mutatták meg. A száraz utón : történő papírgyártás rendkí- . vül hasznosságát egy lényeges . adattal tudom a legjobban . dokumentálni. A Szolnoki Papírgyár jelenleg például na­ponta annyi vizet fogyaszt el. : mint a város egész lakossá- ' ga. Tehát ha nálunk is meg- 1 valósításra kerülne ez az el­járás, akkor nemcsak köny- nyebben, hanem lényegesen . gazdaságosabban is tudnánk ; papírt termelni. A rekonst- . rukcióval kapcsolatos ál'ás- , foglalást is magunkénak érez- ! zük annál is inkább, mert már . régebb idők óta csináljuk. Jelenleg folyik például üze­münkben az I-es számú pa­pírgép rekonstrukciója, amelyre csaknem 14 millió forintot fordítunk. Az a ter­vünk, hogy a korábban kitű­zött határidő előtt egy hó­nappal üzembe állítjuk, hogy ezzel is segítsük a termelés növekedését s a papírgyártás gazdaságosságát. Endrűsz Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom