Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-06 / 261. szám

1959. november 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Httépünh a Hubihonon Téli tervek egy új termelőszövetkezetben szántó, mennyire sebtében, tárca stílusban adják elő az u tótul évek folyamán éle­tünkben felszínre került új jelenségeket. Ennek főleg az az oka, hogy az ilyen író né­zetei nem állnak magas szín­vonalon, eszmeileg nem elég­gé érett. A történelem azt a fel­adatot ruházta a szocia­lista-realista íróra, hogy a kor színvonalán álljon. Be kell hatolnia azoknak az embe­reknek a leikébe, akik most megnyerik a kapitalizmussal folyhatott versenyt. Megingat­hatatlan lelkű és merész tár­sává kell válnia azoknak, akik ma a világűrt ostromol­ják, behatolnak a Mindenség titkaiba. SzíweWéletokel együtt kell haladnia azokkal, akik a dolgozó emberek sza­badságáért, boldogulásáért küzdenek, akik azért harcol­nak, hogy örök béke uralkod­jék Földünkön. Forradalmár­író, gondolkodó-író, huma­nista-író: ilyennek akarja látni a párt és a nép az ál­talánosan kibontakozó kom­munista építés művészét. A kommunista párt arra szólítja fel segítőtársait, a szovjet írókat, hogy emeljék még magasabbra alkotó mun­kásságuk eszmei-művészi színvonalát. Arra szólítja fel őket, hogy emelkedjenek a történelem magaslatára, ahonnan tekintetükkel végig­mérhetik a XX. század nagy­szerű történéseit. Újra és újra el kell gondolkozni N. Sz. Hruscsov elvtárs mély- értelmű szavain: „Az a fon­NEM MINDENNAPI fel­adattal kellett és kell újra és újra megbirkózni Csák József­nek, a szolnoki Aranykalász Tsz elnökének, mióta megvá­lasztották. Bár a tsz megyei Viszonylatban kicsinek szá­mít, hiszen mindössze 423 hold földje van, azért mégis sok gonddal jár, mert nagy­üzem. — Legalább is úgy akar­juk, hogy az legyen — mon­dotta nagy elhatározással Csák elvtárs. — Milyen eredményeket hozott eddig ez az akarat? — szegeztük neki a kérdést Bizonyára azzal kezdték a téli, koratavaszi munkák ter­vezését, hogy felmérték, mit végeztek eddig? — Igen, így volt de meg kell mondanom, hogy túl sok eredményről még nem lehet beszélni. Olyanformán vol­tunk, mint az az ember, aki át akar lépni egy árkot. Egyik lábával még az innen­ső parton áll, testsúlya is ezen van, de másik lábát már áttette a túlsó partra? De most már mindenki be­takarította a terményt, elér­kezett az ideje annak, ne csak félszíwel, hanem min­den igyekezetükkel azon le­gyenek, hogy megalapozzák a jövő évi közös gazdálkodást. A VETÉS befejezése után a szövetkezet gazdái legfon­tosabb feladatnak az állat- férőhelyek megteremtését te­kintik. Elsősorban az istállót kell befejezni, hiszen a tagok máris hoznák a teheneket, ha lenne hová. Tetejezés, bel­ső vakolás — már csak ez a híja? Aztán a juhhodályt fel­építeni, majd a sertésszállást. Bizony, igyekezniük kell, ha az épületeket még ebben a hónapban használatba akar­ják venni. Szóbakerülnek a gazdálko­dási tervek is. Még nincsen készen, részletes kidolgozá­sukra majd csak az év végén kerül sor. Nagy vonalakban már ez is kezd kialakulni. Idén még nem kellett, de jö­vőre már rendszeres előleget akarnak biztosítani a tagok­nak. Ehhez azonban elsősor­bán pénz kell, s ezt a szerző­déses növényekből, naprafor­góból és cukorrépából fede­zik, de ezt szolgálja a juhál­lomány is, illetve a gyapjúért folyósítandó előleg; Erejükhöz mérten egyelőre 15 szarvasmarha s a férőhe­lyek által meghatározott szá­néin lehetséges határozott ideológia. A legkönyörtele- nebbül küzdeni kell az iro­dalom minőségének rontására irányuló mindenfajta kísérlet ellen.” Azoknak, akik tiszte­letben tartják a szocialista­alizmus nagy és nemes esz­méjét, nem szabad elfogad- niok a művészeti pótlékot — mi a kommunizmus korsza­kához méltó, nagy művésze­tért harcolunk. A művész eszmei látóköre nem közismert igazságok ösz- szessége, nem idézetgyűjte­mény amit ‘bármilyen eset­ben elő lehet rángatni. Nem a marxisták, hanem a dogma­tikusok folyamodnak előírá­sokhoz és kánonokhoz. A szo­cialista-realista író világné- ze'ébe sok minden beletarto­zik: az élenjáró, örökké fej­lődő marxista—leninista el­mélet: az elvhű, pártos állás- foglalás az élet folyamatainak értelmezésénél; a tudomány legújabb vívmányai — hi­szen az emberi ismeretek sok ágában ma igazi forradalom­nak vagyunk tanúi; — és végül az élettapasztalat, az a képesség, hogy meglássuk az újat; enélkül a képesség nél­kül az író nem ihletett alkotó, hanem passzív regisztrátor. Tiért van az, hogy olykor t betséges írók által írt. idő­szerű témával foglalkozó mű­vek kiábrándító hatást kel­tenek azáltal, hogy a jelen­korral foglalkozó és nem túl­ságosan mélyenszántő elme- fui itatásokra korlátozódik bennük az aktualitás; bosz­mú sertés hizlalására kötnek szerződést. Ugyancsak szer­ződni akarnak zöldségter­mesztésre is, bár ezt alapo­san meg kell gondolni, hogy győzik-e majd munkaerővel. E kérdéseket rövidesen tag­gyűlés elé viszik, döntsenek a legilletékesebbek, a tsz tagjai; Erről tehát még ezután ha­tároznak. Az viszont már több mint terv, hogy mihelyt az építkezéssel végeznek, és az útviszonyok lehetővé te­szik, teljes erővel folytatják az abbamaradt trágyahordást. Cukorrépát, kerti növényeket nem. lehet anélkül termelni, de a kukorica alá is kell. Ezt is csinálják egész télen át a tavaszi vetésig. Foglalkozása: állatgondozó HASZNOS MUNKÁVAL töltik tehát az őszi, téli na­pokat. A hosszú estéket sem hagyják kihasználatlanul. Ta­nulnak. Nem bent a város­ban, — hiszen attól valami tíz kilométerre vari a terüle­tük, — hanem otthon. A bú­bos melegénél, előszedik a szakkönyveket (van már vagy negyven belőlük) és átböngé­szik., Sok hasznos dolgot le­het azokból megtudni, S amit megtanulnak, azt saját ma­guk s a közösség érdekében hasznosíthatják. így készülnek a télre, így lépik át — mint Cézár a Rú- bikont — az egyéni gazdaság korlátáit — így teremtik meg a közös munka, a közös élet feltételeit. P. M. Burka János megállt egy szippantásra a frissen hasí­tott szántás végén. Itt szüle­tett, itt nőtt fel, itt gazdál­kodott a határban, s eddig még észre sem vette, mennyi szépséget rejt magában ez a táj. A levegőt megrezgeti a nyolc traktor dübörgése, s minden fordulónál ölekkel nő az őszi szántás. — Ez igen — pattintott két ujjával az elnök, de már ug­rott is fel a kerékpárjára, az istállóból lámpafény szűrő­dött ki, hát oda megyein, — Megnézd a tehenészetet. * —• Elfogadjuk, helyes, — morajlott innen is onnan is a közgyűlés. — Nagy Jani, hogy az apja meghalt a maga gazdája lett fiatalon.- Még katona sem volt, a máris hírneves állat- tenyésztő. — Az anyja is tsz-tag. — Él-hal a jószágért a gye­rek. Minden kar a magasba len­dül, jelezvén, hogy az alaty- tyáni Uj Elet Termelőszövet­kezet Nagy Jánost állatte­nyésztésbe küldi — Továbbá a vezetőség ja­vasolja állatgondozónak Be- recz Jánost; Berecznek hat holdja volt csupán, de négy szarvasmarhát mindig tar­tott; — Melyik Berecz az? — Fejőgulyás volt a szász­berek! uradalomban. «-• így már ismerjük, gya­korlata van, odavaló ember. S az Uj Élet Termelőszö­vetkezet vezétőségének javas­latára Bereczből is állatte­nyésztő lett, meg Varga Pál­ból. Varga Pál az egyik leg­jobb tehenesgazda volt a fa­luban. Aztán a fiatal Burka Sanyit is oda osztották be. Augusztusban volt ez a közgyűlés, s hogy utána ösz- sze is tereljék a jószágokat, kezdetét vette az Uj Élet ál­lattenyésztése. Saját erőből húzták fel a nádfedeles, száz férőhelyes istállót. Egyelőre 56 szarvasmarhát kötöttekbe. A többi ezután jön. S aztán a takarmányelőté- remtés; Az új istálló mögött ott hevülnek a takarmányos kazlak. Előtte háromszáz­nyolcvan mázsa kukorica ku­pacokban. * — Adje-e JanT bácsi — köszönt be az elnök, valami nyakkendős idegennel az is­tállóba. > Az öreg Berecz csak úgy félre fordította a fejét a te­hénfarától, keze továbbra is a tőgyön maradt, s a lába közé fogott sajtárba csurrant a tej. A idegen azt firtatta, ösz- sze szoktak-e már a szövet­kezetben. Hát Berecz Jani megmondta, hogy: — Az emberek igen, csak a tehenek mennének még sokszor haza. Meg nem is ös- merjük őket. Csak úgy, hogy ez ettől való, amaz meg at- tóL — A tábla még nincs meg, a fej tábla, most rakjuk fel — igazította ki az elnök. S aztán tovább menték Tóth Károlyhoz, a lovászhoz. Tóth Károly éppen abrakolt. Két cső kukorica mindegyik lónak. A lovakra nem paza­rolnak. inkább a teheneknek adják, abból tej lesz. ' — Hogy mondja Károly bá­csi? — Az életem volt nekem mindig a ló. Látják azt a kettőt, azok voltak az én pej- kóim. Nehéz megszokni, de a becsület úgy kívánja, azok is annyit kapjanak, mint a töb­biek. Sanyi lámpát kerít, hogy ezen a részen is lásson a ven­dég. Az elnök, már mint Burka János oda intett. — Iskolára küldjük ezt a gyereket. Nagy Jani az jár. Beiratkozott Karcagra, a két­éves állattenyésztőire. Berecz Jani meglegyintette a fejőszékkel a tehén farát, — Légy szíves Kálmán. Mivelhogy Kálmán neveze- * tű gazdától származik ez a ♦ risk a. A lovász köziben össze- ♦ gyűjtötte a tejeskannákat, ő ♦ szállítja el a tejüzembe. ♦ Néhány ember a vetésből j jövet az istállóba nézett Ott ♦ vannak az ő teheneik is. Hát $ már megnézik, hogy viseli $ gondját a négy állattenyésztő, z n- u * Öt év alatt kétszer- I annyi műszaki könyv | jelent meg Magyar-i országon, mint az azt} megelőző fél évszá-1 zadban I i Napvilágot látott a műsza-! ki könyvkiadónál a magyar» Iműszaki irodalom első bibli- » ográfiája. A hézagpótló kötet» igen érdekes tanulsága: 1950 » '—1955 között kétszer annyi * (műszaki könyv jelent meg » 'Magyarországon, mint a ko- ♦ írábbi fél évszázad. 1900—1950 J (között összesen. (MTI.) a. Csontos Béla az utót érmék szitát kezeli. Teljesítette kongresszusi felajánlását, újabb sikerekkel készíti elb a zavartalan átmenetei 1960-ra a mezőppipar gyárakban növekedett jelen­tős mértékben a termelé­kenység és a termelés? Többek között 120 készlet műtrágyaszóró, több mint száz arató-cséplőgép, 300 szal­magyűjtő kocsi, 200 tarlóhán- tó eke, 224 silókombájn, több mint 100 gabonatisztító ké­szült terven felül. A 80 milliós felajánlás he­lyett az eddigi eredmény már eléri a 84 millió forintot, s az év végéig összesen 105 mil­lió forint értékű tervenf elüli termékre lehet számítani. En­nek egy része azonban nem készáru, hanem gépalkatrész, ami biztosíték arra, hogy az év végén nem ürülnek ki a gyárak raktárai, zavartalan lesz az átmenet 1960-ra. Az iparág jövő évi terve 23 szá­zalékkal magasabb az idei­nél, s igen nagy a jelentősé­ge annak, hogy alkatrész hiá­nyában már az év elején se legyen fennakadás a mun­kában. Valamennyi mezőgépipari üzem feladata lényegesen nö­vekszik jövőre. A Debreceni Mezőgazdasági Gépgyár az ideinél sokkal több műtrá- ayaszórót és küllős kapát, az EMAG több gabonakombájnt készít, a Makói Gépgyár a szénarendsodrók és a kazalo- zók gyártását fokozza. Igen nagy feladat tehát a terme­lékenység továbbá növelése, ugyanakkor azonban az ál­lam is jelentős beruházások­kal támogatja a me2őgépipar fejlődését. (MÍI.) Párizsba érkezett a Magyar Állami Népi Együttes PÁRIZS. (MTI). Párizsban rendkívüli érdeklődés viárja a Magyar Állami Népi Együt­tes ma kezdődő előadássoro­zatát Az együttes művészei csütörtökön reggel megérkez­tek Párizsba. Este a Maurice Chevalier nevét viselő Al- hambra-színházban ünnepi gálaesten lépnek először szín­padra. A sajtó üdvözli a ma­gyar művészeket A Figaro első oldalán közli az együttes női tánckarának képét ÜZEMBEN B CUKORGYÁR A zavartalan üzemmenet gondos karbantartást követel. — Kovács István ezért tartja rendben a szénsav-szivattyút, s a többi berendezést, tos a szovjet irodalom, szá­mára, hogy ne csak az em­berek munkáját és hőstetteit örökítse meg, hanem a kom­munizmus diadaláért vívott harcban született hősiesség eszmei forrásait is feltárja.’’ Pedig egyes szovjet írók tel­jesen’ megelégednek azzal, hogy többé-kevésbé jól meg­örökítik valóságunk tényeit, felületes, időnként homályos illusztrációkat rajzolnak a nagy horderejű események­hez. De vajon az a szocialis­ta-realizmus feladata, hogy illusztráljon? Nem, és ezer­szer is nem! Üjra és újra hangsúlyoznunk kell annak az utasításnak elvi jelentő­ségét, amelyet a párt adott az íróknak: be kell hatolni az események és a jelenségek mélyébe, fel kell tárni belső tartalmukat, művészien, em­lékezetbe vésődő alakokban kell kidomborítani kortár­sunk lelki világát, hőstetteit, érzéseit, gondiolatait és tö­rekvéseit. Az író eszmei állásfogla­lása, nézete — a tehetség szárnya, amely magasba emeli az írót, lehetőséget ad arra, hogy áttekintse a világ hatalmas képét, mozgató ere­jét és törvényeit. Fáradhatat­lan törekvés a tökéletesedés­re, a eszmei látókör kibőví­tése, az ismeretek gazdagí­tása, szüntelen előre és föl­felé haladás, mind maga­sabbra és mind előbbre: ez a küzdelmes, de egyedül le­hetséges út áll a kommuniz­must építő ország művésze előtt (A Lit. Gaz.-bólJ | A mezőgazdasági gépipar­iban minden eddiginél na- ígyobb szabású mozgalom in- jdult a falu, s mindenekelőtt ja termelőszövetkezetek meg­segítésére. S A műszaki intézkedések só­ira és a terebélyesedő kong­resszusi verseny minden te- \riileten éreztette hatását, 'mégis a termelékenység ala­kulásában a legszembetűnőbb : az eredmény. Az egy főre |jutó napi teljesítmény a terv­inél 5,3, a felajánlásnál 2 szá­zalékkal magasabb, ami egy- |ben az 1960-as szinit elérését lis jelenti. Különösen a Szállí­I I tóberendezések Gyárában, az |l3MAG-ban, továbbá a török­szentmiklósi, a debreceni és a makói mezőgazdasági gép­Ömlik a friss cukor a csillébe. Horváth Gyuláné és Deák Jánosné viszik a raktárba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom