Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-05 / 260. szám
1959. november 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vigyázni kell a pályát... Milyen gyorsan elrepülnek az évek. Az ember nem is gondolja, hogy a kerekek csattogása, a mozdony minden dohogása soha vissza- nemtérő másodperceket sirat. meg, hogy mozdonyvezető lettem, s valószínű, hogy a nyugdíjazásomig hátralévő néhány hónap alatt nem is kerül arra sor. Ha még egyszer pályát kellene választanra gánú't on végeztem el. Jeles vizsgás voltam, s így kedvezményben részesültem, — abból vettünk egy kis hízó- nakvalót. Nem p anas z k odh atom, — „.azért még nem öregedtem meg annyira.„ Fotó: Csíkos.) Levelezőink írják az irányelvekre! A Begy verneki Gépállomás dolgozóinak ígérete A második ötéves terv elkészítésének irányelveit Nagyobb gondol a biztonságos mánkéra A Kőolajipari Tröszt Alföldi Kőolaji'úrásd Üzemében a harmadik negyedévben a műszaki vezetők a kelleténél kevesebbet törődtek a biztonság«« üzemeléssel. így a három hónap alatt több műszak r ett kJ a termelésiből. Ennek következménye az lett, hogy a Nehézipari Minisztérium a műszaki vezetők jutalmazásából — a prémium feltét e- 1 k figyelembevételével — mintegy 21 300 forintot levont. A Nehézipari Minisztérium Kollégiuma helyesen cselekedett, mert a műszaki veze- tüknek a munkavégzés irányítása melleit egyik legfontosabb kötelességük a biztonságos munkafeltételek megteremtése. Ez a prémium- csökkentés egyben figyelmeztetés is a körültekintőbb, gondosabb munkavégzésre nemcsak a Kőoiajfúrási Üzemnél dolgozóknak, hanem megyénk valamennyi műszaki vezetője számára. Az aradi vagongyár megkezdte acsökk entert fémsúlyú vasúti kocsik sorozat- gyártását A csökkentett fémsúlyú vasúti kocsik gyártása problémájának hosszabb tanulmányozása eredményeképpen az aradi Dimitrov vagongyárban rövidesen megkezdik a csökkentett fémsúlyú vasúti kocsik sorozatgyártását. Az újtípusú vasúti kocsik mintegy két tonnával lesznek köny- nyebbek az eddigieknél. — (MTI) — Kedves, jó elvtársam, értse már meg, hogy amit én átadok, azért felelősséget is vállalok! — Sokra megyek vele. Ha bekötöm a teheneket, szét tapossák ezt a friss betonú — Hát ne kössön be, csak egy hét múlva. Most megcsináljuk az átadást és,. t — De minek az átadás, ha úgy sem köthetjük be most a teheneket? — Hányszor mondjam magának, hogy ami nincs kész. vagy amit kifogásol, azt hiányjegyzékbe vesszük és azt mi záros határidőn belül kötelesek vagyunk megcsinálna • A fentebb elhangzott párbeszédet véletlenül lestem el, még pedig Jászboldogházán. az Arany Kalász Tsz újonnan épült száz férőhelyes istállójában. Kerülgetve a be- tonozókat, igen heves gesztusokkal, két ember vitatkozott. Egyikük, a magasabbik viszonylag nyugodt hangon sorakoztatta fel érveit az átadás ellen. Ö volt Konkoly Béla, a tsz elnöke: , Vitapartnerén meglehetős nyugtalanság jelei mutatkoztak. Szenvedélyes, szinte könyörgő hangon igyekezett meggyőzni az elnököt arról, hogy az épület átadását ép pen ma kell megejteni. Agitált, ígérgetett, fogadkozott. Sőt — nyilván végső adunak szánva, — azt indítványozta: — Hát kössön be akár holnap reggel, s ami hiba az épületben történik, azt utólag kijavítjuk; — S addig, amíg maguk javítgatnak. hová tesszük a teheneket? — adta tanújelét Moszkva (TASZSZ). Mint a Pravda közli, Georgij Moszo- lov szovjet berepülő pilóta E- 6 mintájú turbólökhaj tásos repülőgépen október 31-én 2338 kilométeres óránkénti átlagsebességet ért el, sőt egyik részeredménye egy óra alatt 2504 kilométer volt. A Dehát nincs is idő ezen elmélkedni, vigyázni a pályát, figyelni a szemafort, idejében kapcsolni, jól rendben- tartani a gépet, — ez köti le a masiniszta minden percét. Az enyémet már 29 éve. Azért az ember mégsem gép. ha szabad a pálya, símén húz a mozdony, sokminden eszébe jut. Egyszer Szobra vittem egy szerelvényt. Csillagfényes karácsonyi este borult a hóval fedett Dunakanyarra, Akkor gondoltam arra, hogy olyan a helyzetünk, mint a kirándulóké, sok szép tájat láthatunk, s még fizetést is kapunk. Legalábbis ez a látszat. Persze, a valóság kicsit masabb, a látszat küzdelmes életet takar. A múlt rendszerben például egyszer megkérdezték tőlem feletteseim, hogy mikor töltöttem otthon egy egész éjszakát? Azt feleltem: Olyanra már nem is emlékszem, könnyebbet tessék kérdezni. Mégsem hagytam ott a szakmát, soha nem jutott ilyesmi eszembe. Gyermekkori vágyam teljesült, mikor mozdonyra kerültem. Tudják, valahogy megszereti az ember a gépet, nehezen válik meg tőle. Tíz évet húztam le egy mozdonyon. A mostanín két éve dolgozom, de nem cserélném el. Szeretem a pénzt, mégsem mennék át más gépre, többszáz forintért sem, csak ha utasítanának rá. Eddig még nem bántam legteljesebb meg nem értésének az elnök: — Enyje, de „kukacos” ember ez az elnök, — gondoltam és körülnéztem az istállóban. Különösebben nem értek a „szakmához”! azért néhány „apró” hiányosságokat mégis észrevettem. Például a középütt futó út (magyarul: „placc”) két szélét; a levezető csatornák nyilását; a trágyalé medence fedőlapját akkor betonozták. Ott dolgoztak a munkások. Ácsolták a zsalut, hordták a betont, szóval teljes erővel folyt a munka. A jászol oldalába ágyazott vízcsapok körül_ sem kötött meg a beton. (Az elnök két ujjával lemorzsolt belőle egy darabot. Ha történetesen egy tehénnek kedve támad, hogy ott dörzsölje meg a fejét, nem diónyi, emberfejnyi darabot is kitör a friss betonból; A vízvezeték sem volt bekötve ) (Hogy 70 tehénnek vödörrel kellett volna hordani a vizet, az nem számít). A takarmá- nyos helyiség belső vakolása is hiányzott; — Majd megcsináljuk, — így az átadó. (Hogy addig hordhatták volna háton a takarmányt — hát istenkém, a régi istállókban sem volt kisvasút). Az elnök szeme természetesen még többet is észre vett. hiszen maga is gazdaember volt, s hozzá nem is akármilyen; Kifogásaira az építés- vezető nem minden él nélkül megjegyezte: — ügy látszik én Mába végeztem egyetemet, hiszen maga mindenhez jobban ért. — Nem valószínű. Ennek ellenére nekem mégis az a szovjet pilóta ezzel megdöntötte Irvin amerikai pilóta gyorsasági világrekordját, amely valamivel a 2200 kilométer fölött volt. A szovjet pilóta kiváló eredményét az alsó légrétegben érte el, — (MTI) nőm, ismét mozdonyvezető lennék. Pedig nem volt köny- nyű a szakma megszerzése. Polgári iskola kellett hozzá, nekem meg nem volt meg. Tizennyolc éves koromban véleményem, hogy ide holnap nem lehet bekötni a teheneket. Nyilván ő örült volna legjobban. ha közös istállóba vihették volna az állatokat. Ám az épület nem volt beköthető állapotban. Ez már a második megbeszélt határidő volt, amit az Építőipari Vállalat nem tartott be. Az elnök így hát nem vette át az épületet ügy véljük, igaza volt nagyon elenyésző” — ezzel a megállapítással hagytuk abba előző nap írásunkat. S ez nemcsak az újságíró megállapítása. A tiszaroffi erőviszonyok mérlegelésénél ugyanerre a felismerésre jutna bárki. Miért van hát mégis, hogy a dolgozó parasztok egy része, — hozzá kell tenni, napról napra kisebb része — nagyobbnak hiszi a hangos- kodóik hatalmát — mint amilyen valójában. Erre a kérdésre az adandó választ egy rövid írás keretében kimeríteni lehetetlen. Inkább néhány gondolatot vázolunk fel róla. Azzal a megjegyzéssel, hogy a problémát nem lehet leszűkíteni. De mégis nagyon lényeges, hogy a falu vezetői az ottani dolgozó parasztokkal tisztázzák az erőviszonyokat — őszintén és bátran. Mondják meg kerek perec, hogy mindössze öt-hat ember, név szerint ez és ez a haladás kerékkötője. S hogy ennek a néhány embernek a szavára nem érdemes felülni Egészen pontosan, hogyan is néz ki ez a dolog. Óit él a községben Házi Mihály és felesége Juhász Erzsébet. Róluk az eddigi viselt dolgaik után joggal tételezhette fel bárki, hogy a megbecsülésben van részem. Kaptam már egész havi fizetést jutalmul, s az idén kiváló dolgozó jelvényt is. A korábbi években szerettem volna sztahanovista lenni, de valami mindig közbejött. Egyszer már úgy volt, hogy az leszek, de le kellett cserélnem a légsűrítő berendezést — kisebb lett a teljesítményem, s így elestem a sztahanovista címtől. Most már viszont megvan a jelvény — a háromezer forintos kérését mellé az erkölcsi elismerés szimbóluma is. Ezért mondhatom — ne vegyék dicsekvésnek —hogy még nem öregedtem meg annyira, az évek száma, s nem a munkám miatt kell itthagynom a gépet. Megmondja ezt akárki, ha Zelei Sándor mozdonyvezető után érdeklődnek a Szolnoki Fűtő- házban; haladásnak nem hívei. Abból az elvből kiindulva, miszerint ha valaki hibát követ el. azt jóvá teheti. Házi Mihályt felvették tsz-tagnak. Nos, ő azóta feleségével együtt visszaél az előlegezett bizalommal. Megtévesztenek és rossz hírbe hoznak néhány nagyon rendes parasztembert. Olyanokat, kik éppen a régi szolgalelkűség következtében téveszthetők meg. Itt tehát nagyon fontos a tárgyilagos ítélőképesség. Nem lehet egy kalap alá venni Házi Mihályt azokkal, akiket ő lovai fel. Egyszóval a szövetkezeti gazdáknak be kell bizonyítani. hogy a rendbontókra nem érdemes hallgatni. Nem javát keresik ezek a falu lakóinak. Viszont élnek a községben nagyon sokan olyanok, akik ez év tavaszáig szintén egyénileg gazdálkodtak. Méghozzá példásan. Családi életük, magatartásuk, józanságuk mindenképpen a legkiválóbb. Rájuk érdemes hallgatni. Ök csak a javát akarják ezután is családjuknak és természetesen a falunak ÍS: Beszéltünk Füleki József elvtársról. Hat hold földjén gazdálkodott, nagy szorgalommal és igen sok hozzáértéssel. Ezt a tiszaroffiak tudják legjobban s azt is. hogy milyen szép és nagy hasznot hajtó jószágokat nevelt. Egyik tehenét a közös? gépállomásunk dolgozói ismerik. Brigádgyűléseken, beszélgetések alkalmával gyakran esik szó erről. Egyetértünk az irányelvekkel, de azzal is tisztában vagyunk, hogy megvalósításukért sokat kell tennünk, sok hárul mindannyiunkra . Járásunk mezőgazdasági járás, ahol a nagyüzemi gazdálkodás feltételei adva vannak. A termésátlagok emelkedéséhez viszont nekünk, gépállomási dolgozóknak a gyors és jóminőségű munkával kell hozzájárulni. Brigádjaink a kongresszus tiszteletére tett versenyben szinte fej fej mellett küzdenek a vállalások teljesítéséért. Jelenleg az első * Csörgő, második a Patkó, harmadik a Szabó brigád. Elhatároztuk, hogy amíg körzetünkben egy talpalatnyi megműveletlen terület lesz, addig nem pihenünk. Éjjel nappal dolgozunk, hogy a megnövekedett nagyüzemi gazdaságokban biztosítsuk a jövő évi termést s ötéves tervünk alapjait minél szilárdabban rakhassuk le. Éves tervünk 122 ezer noirmálhold. Mi úgy látjuk, hogy tíz, tizenkétezer normálhoddal nem lesz lehetetlen megtetézni. Erre szükség is van, hiszen a termelőszövetkezeti gazdaságok területe többet tesz ki, mint a tervünk. Nem akarjuk, hogy csalódjanak bennünk a közös útra lépett gazdák, hiszen gépállomásunk évről évre túlteljesítette tervét, s ezzel érdemelte ki a Vöröszászló Érdemrendet, valamint más kitüntetéseket — Hogy minél hathatósabb segítséget nyújthassunk, a termelőszövetkezetekkel még szorosabb kapcsolatot tartunk. A közös gazdaságokkal megegyezve huszonnyolc traktorost továbbképző iskolára küldünk. Az a tervünk, hogy kora tavasszal a nagy munkák megkezdése előtt mintegy negyven dolgozót küldünk traktoros továbbképző iskolára, ahol elsajátítják a korszerű Diesel motorok kezelését. A gépállomás kommunistái és a pártonkí- vüli dolgozók összefogva munkálkodnak azon, hogy tervünket megvalósítsuk, s be adta, s ettől a jószágtól fejik jelenleg a legtöbb tejet. Füleki József háztáját megnézheti bárki. Nos, az ilyen ember bizonyára alaposan megfontolta és meggondolta a dolgot, mielőtt belépett a tsz-be. Elmondja mindenkinek, azért választotta az új utat, mert meggyőződése, hogy nem is a jövő. hanem már a jelen is a szövetkezésé. Aki a tsz-ben rendesen dolgozik, az jobban megtalálja számítását. Ö különben nemcsak a szavak, hanem a tettek embere. Nemrég nyilatkozott a szolnoki Rádióban. Akkor is bátran és határozottan kiállt a szövetkezete mellett. „Becsületes munkával éltem eddig is, igy élek ezután is” — mondta többek között. Nos. talán még külön mondani sem kell, hogy Füleki József józan szava többetérő, mint azoké, akik csak a kocsmában legénykednek és nem a munkában: Tavasz óta úgyszólván minden munkánál ott láthatták a tiszaroffiak az Aranykalász Tsz-ben Szerencsés Mihályt. Ö is a falu első legtekintélyesebb egyéni gazdái közé tartozott. Sokan követték annakidején példáját és sokan nézték azt, hogy mikor mit, hogyan csinál és ehhez igazodtak. Jóljár az. aki ezután is ő utána igazodik. Ha most még nem is. de egy esztendő múlva minden bimaradéktalanul végrehajtsuk az ötéves terv során ránk váró tennivalókat. Molnár Lajos, brigádszerelő, Fegyverneki Gépállomás Traktorosok beszélgetnek A napokban tanúja lehettem egy beszélgetésnek, A kíváncsiság vitt oda a traktorosok csoportjához, ahol D. Ács László brigádvezetővel hallgattuk, miről folyik a szó. Nem tudnám pontosan visz- szaadni az elmondottakat, de a lényeget megpróbálom. A mezőgazdaság terméshozamának növelését a második ötéves terv irányelvei 30—32 százalékban határozzák meg. A traktorosok arról vitatkoztak, mekkora munkatöbbletet jelent ez, de azt is tükrözték szavaik, hogy nem ijednek meg a feladatoktól. Volt. aki kijelentette: hozzáedződtünk mi már a komoly munkához, az idei év is próbára tett bennünket. A beszélgető csoport egyik tagja ilyenformán vélekedett: — Az ötéves terv irányelveiben rögzített tennivalók megvalósítása a gépállomási dolgozókra komoly felelősséget hárít, de a párt és kormány új gépekkel segíti a munkát, öt év alatt 37—39 milliárd (általa elképzelhetetlen mennyiségű) forint beruházást biztosít a mezőgazdaságnak a hosszúlejáratú hitelekkel együtt. Ennek jó része bizonyosan újabb gépekben fog jelentkezni a mi gépállomásunkon is. Egy mondatban úgy lehetne összefoglalni a beszélgetés tartalmát, ahogy az egyik traktoros mondotta: megmutatja majd, hogy mit lehet kihozni a rábízott erőgépből. Ekkor szólt közbe a brigádvezető: — Igen fiúk; ez a legfontosabb. A gépből mindent ki kell hozni, a gép bírja, ha rendesen kezelik és karbantartják. A gépállomás vezetősége, valamint a párt és kormány is segít bennünket abban, hogy feladatunknak eleget tegyünk, s helytáll- junk majd a második ötéves terv megvalósításáért vívott küzdelemben, Kunhegyesi Gépállomás Túri István zonnyal kiderül, miért? Szerencsés Mihály azért munkálkodik, hogy elmondása szerint a termelőszövetkezet minél hamarabb valóban terme- lőiszövetkeziet legyen. Alkalmazhassák a fejlett agrotechnikai módszereket, a tagok javára és hasznára kihasználhassák a nagyüzem adottságait. Ez viszont csak úgy következik be nagyon gyorsan, ha mindenki egyszíwel. egyakarattal dolgozik. A tétovázó, a rosszindulatú fecsegésre hallgatók önmagukat és társaikat is megrövidítik. S persze még az újság is kevés lenne ahhoz, hogy mindazok nevét felsoroljuk, akikre nagyon érdemes hallgatni. Idős G. Szabó Gábor jómódú középparasztként tért át a kisüzemi termelésről a nagyüzemi gazdálkodásra. — Nem félt a jövőtől. Azt tartja, aki dolgozik, annak nincs mitől tartania. Hát nincs igaza? Nagyon igaza van. Vagy beszélhetnénk ifjú Villás Zsigmondról, a Kossuth Tsz gazdájáról. Neki Is idős G. Szabó Gáboréhoz hasonló a véleménye. Nehéz attól a régitől megválni, amit nemcsak apáink, hanem dédapáink is életük végéig csináltak. Mégis, A haladás elől nincs kitérés. A kisüzemi gazdálkodás elavult. A fejlődéssel lépést kell tartani a tiszaroffiaknak is. A régi nyomorúságos világ ottélő figurái persze ezt nem nézik jószemmel. De hiába. A tiszaroffi erőviszonok ma olyanok, hogy a szövetkezés erőinek növekedése teljes és maradéktalan győzelme biztos, Szekulits Péter 'Htmköly ig^uidág-a. Szovjet pilóta gyorsasági világrekordja P. M. Tiszaroffi erőviszonyok 1959. őszén Kire érdemes hallgatni — (3) ,Az ellenség ereje
