Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-04 / 259. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november i> Czinege Lajos elvtársnak, a megyei pártbizottság első titkárának összefoglaló ja Szombati lapszámunkban jeleztük, hogy a megyei pártértekezlet tudósítására még vissza térünk. Eddig közöltük a megyei pártbizottság és a megyei revíziós bizottság beszámolóját, valamint a beszámolók felett lefolytatott vitát. Szombati számunkban közöltük Komócsin Zoltán elvtársnak, a Politikai Bizottság póttagjának és kedden Kiss Árpád elvtársnak, a Központi Bizottság tagjának felszólalását, a pártértekezleten megválasztott megyei párt- bizottság tagjainak, póttagjainak, valamint , revíziós bizottság tagjainak és a kongresszusi küldöttek névsorát. Most kivonatosan közöljük Czinege Lajos elvtárs összefoglaló beszédét. Czinege elvtárs összefoglaló beszédének első részében köszönetét mondott a küldött elvtársaknak a tanúsított nagy aktivitásért, az értékes felszólalásokért, amelyekkel segítették kidolgozni a párt- szervezetek előtt álló feladatokat. „Kétnapos tanácskozásunk — mondotta Czinege elvtárs —, mélynek vitájában a felszólaló elvtársak nagy felelősségérzettel elemezték az ellenforradalom leverése ót/» eltelt három esztendő küzdelmeit a termelés, a mező- gazdaság szocialista átszervezése területén végzett munkát, nagy segítséget adortt további feladataink megoldásához Több elvtárs foglalkozott a termelés kérdéseivel, a mező- gazdaságban a különböző agrotechnikai módszerek termésfokozó hatásával. Igazuk van azoknak az elvtársaknak, akik úgy vetik fel a kérdést, hogy nálunk az elkövetkezendő időben a politikai munka eredményeit tonnában, mázsában, literben. a termelés eredményeiben kell lemérni. Bátran kísérleteznünk keli a termelés minden területén, de miközben vitatkozunk egy-egy módszeren, ne tartsuk egyiket sem egyedül üdvözítőnek. Nem egy olyan tapasztalatunk van: egy bizonyos termelési módszer nagyon jól beválik a Nagykunságban, de már nem tudjuk e iményesen alkalmazni, más területen, a Jászságban, vagy a kunszentmártoni járásban. A gödöliői ikersoros- kukorica-termeléssel kapcsolatban is hosszú idő óta folyik a vita. Vannak szakemberek, állami gazdasági dolgozók és szövetkezeti emberek, akik esküsznek rá, hogy ez az egyedüli jó. Vannak mások, akik viszont az ellenkezőjét bizonyítják. Elmondhatjuk a pártértekezletnek, hogy most már elég nagy területen kipróbáltuk a kukoricatermesztésnek ezt a módszerét. A -hó- ki Táncsics Termelőszövetkezet több éven keresztül többszáz holdon termelt jó eredménnyel így kukoricát. Ugyanakkor van olyan tapasztalatunk a Jászságban — ahol mások a talajviszonyok, az adottságok —, hogy négyzetes vetéssel és más agrotechnikai eljárással kiváló terméseredményt lehet elérni. Azt tartjuk mi fontosnak, hogy mindenki — szakember, növénytermelésben dolgozó szövetkezeti tag, állami gazdasági dolgozó — keresse, kutassa és gyűjtse össze a jó termelési módszereket és a legeredményesebben használhatókat alkalmazzuk, terjesszük el széles körben. Mi — tisztelt Elvtársak! — a terméshozamok emelését fontos gazdasági, de egyben nagyon fontos politikai kérdésnek tekintjük. Éppen ezért a jövőben pártszervezeteink, a vezető pártszervek nagyon vigyázzanak arra, hogy a termelési feladatokat a politikai munka minden eszközével segítsék elő; ugyanakkor vigyázzanak arra is, hogy a mindennapi, apró, hétköznapi feladatok végrehajtása során i -őfeladat, a fő célkitűzés ne szürküljön el, hanem mindenkor tisztán ragyogjon az pártmunkások, az állami gazdasági, gépállomási dolgozók és a termelőszövetkezeti taaok előtt. Annak érdekében, hogy a termelésiben gyorsan menjünk előbbre, nagyon sokat tehetnek a szakemberek. Várjuk az ő segítségüket ahhoz, hogy különösen az új termelőszövetkezetekben — de a régiekben is — gyorsabban megszervezzük a termelést, az egyes termelési folyamatokat”, Ezután rátért Czánege elvtárs a silókukoricatermelés egyes kérdéseire. Kifejtette: „Ez év tavaszán, amikor a mezőgazdaság szocialista átszervezésében lényegesen előrehaladtunk, s láttuk, hogy a megnövekedett állatállománynak ez évben már sokkal nagyobb mennyiségű takarmányra lesz szüksége, úgy állt a kérdés: vagy hozzáfogunk több tízmillió forint beruházással betonból silótároló építéséhez, vagy pedig megkeressük azokat a módszereket, tárolási lehetőségeket, ahogyan olcsón, nagytömegű sdlótakarmányt készíthetünk. Mindenképpen nagy feladatként jelentkezett a silókukoricatermelés kiszélesítése nagytömegű, jóminő- ségű takarmány megtermelése. Amikor pártunk Központi Bizottságának delegációja utazott a Szovjetunió Kommunista Pártja XXI. kongresszusára, mi azt üzentük a Szovjetunióba: elérjük ebben az esztendőben, hogy minden számosállatra tíz köbméter silótakarmányunk lesz. És ebből hét köbmétert silókukoricából készítünk. Ehhez természtesen a tárolótéren kívül vetőmag, giép kellett. De mindezen túl, meg kellett értetni a termelőszövetkezeti vezetőkkel, tagokkal, agronómusokkal, állami gazdasági dolgozókkal, hogy íi.iért szükséges nekünk ilyen nagytömegű kukoricát silóként termelni. Megbíztunk hozzáértő politikai vezetőket és szakembereket, hogy dolgozzák ki a silókukorica tárolásának legolcsóbb módszereit Ez meg is történt, mielőtt a silókukorica vetésének elérkezett az ideje, mi már heteken keresztül magyaráztuk az embereknek a silótermesztés jelentőségét. Később megértettük velük az egyszerű, olcsó tárolás módját és ennek során elértük, hogy jelenleg a termelőszövetkezetekben több mint 300 ezer köbméter kiváló minőségű kukoricából készült siló áll rendelkezésre az állatok takarmányozásához. Pedig a tárolótér, amit régebben nagy költséggel betonból építettünk, csak 100—125 ezer köbméter tárolásához volt elegendő. Ezt azért mondom el, hogy lássák, tisztelt Pártérte- kezlet, hogy esetenként ki kell választani az égető és fontos gazdasági kérdéseket, feladatokat, annak megmagyarázására a párttagok százait és ezreit munkába kell állítani, s csak így tudunk előremenni. Nagyon fontos persze az is, hogy amikor egy-egy kér, dést megmagyaráztunk, mindenki tudja is, hogy mi a kötelessége, a beosztásból eredő feladata, és azt maradék nélkül el is végezze”. Majd foglalkozott Czinege elvtárs az öntözéses gazdálkodás egyes kérdéseivel. Kifejtette, hogy Szolnok megyében az öntözési lehetőségek ma még koránt sincsenek kihasználva, „Okos gazdálkovetelmények vannak. Ezek megoldásához is a különböző szprvek harmonikus együttműködésére van szükség. — Vannak, akik azt tartják, hogy a nevelést végezze az iskola, a pedagógus, hiszen neki azért fizetnek. Vannak viszont olyanok, akik a nevelés összes feladatait a szülői házra hárítják. Ismétlem: a nevelésben együttműködésre van szükség az iskola, a szülői ház, a társadalmi és tömegszervezeték között. — Enélkül eredményes munkát nem lehet végezni”. Befejezésül Czinege elvtárs részletesen foglalkozott a megyed pártbizottság által előterjesztett tervekkel. Hangsúlyozta, hogy ezek a tervek nagy feladatok megvalósítását tűzik célul. „A pártértekezlet vitája azonban megerősített bennünket abban — mondotta Czinege elvtárs hogy ezek meg is valósíthatók. A kétnapos tanácskozásunk után — amelyeket lefolytattunk — elmondhatjuk, hegy az, amit itt csináltunk, a legnemesebb politikai munka volt. Megvitattuk épülő társadalmunk gazdasági kérdéseit, a szocializmus építésének soranlévő feladatait. Tárgyaltunk arról, hogy 5—6 esztendő megfeszített munkájával mit tudunk biztosíÚjabb politikai pereket készótenek elő Nyugat-IVémet- országban Berlin (MTI.) A Nácizmus Áldozatainak Nyugatnémet Szövetsége után megkezdődött a hajSiza a nyugatné- rretországi békemozgalom ellen is. Mondva csinált vádak alapján a düsseldorfi törvényszék kiilöntanácsa elé állítják november 11 ^én a nyugatnémetországi békebizottság hét tagját. A vád ellenük: „alkotmánysértés és államellenes tevékenység”* Hegy érdeklődés előzi meg a Magyar Állami Népi Együttes párizsi vendégszereplését Párizs (MTI.) A Magyar Állami Népi Együttes a Maurice Chavalier nevét viselő Alhambra Színházban csütörtökön ünnepélyes gálaesten kezdi meg párizsi előadássorozatát A francia főváros közönsége jól ismeri az Állami Népi Együttest. Az emlékezetes sikerű párizsi vendégfellépés-sorozat alkalmával százezrek tapsoltak már a magyar művészeknek. A párizsi sajtó fényképekben, cikkékben jelzi az Állami Népi Együttes érkezését. A 2400 személyt befogadó hatalmas színház jegypénztárainál már javában folyik a jegyelővétel és az első előadásokra alig kapni jegyet. tani, mit tudunk adni nép-t gazdasagunknak, a dolgozó * embereknek termékekben, * élelmiszerekben és mások-1 ban- Most az a fontos, hogyt kétnapos pártértekezletünkt tanácskozási intézkedések- ♦ ben, a munka szervezésében * folytatódjanak odakint az* életben. Ez a munka sok-* mindent magába foglal. Az| agrotechnikai eljárástól kezd-j ve az eszmei-politikai kérdé-j sek tisztázásáig. Pártszerve- $ zeteink és a kommunisták | magyarázzák állandóan, mitx miért kell tenni, s állítsák! munkájuk homlokterébe aí termelés szervezését, a ter- X méshozamok emeléséért fo-1 lyó harcot. Teremtsenek bi- X zakodó, optimista hangulatot* a dolgozó emberek között”; * „A megyei pártértekezlet* világosan megmutatta a ten-* nival ókat — mondotta Czi-j nege elvtárs befejezésül. —♦ Hosszabb időre szóló határo-j zatokat hoztunk, s most* hozzá kell kezdeni ezek meg-1 valósításához. Nagyon fon-1 tos, hogy párttagjaink, a tár-* sadalmi és tömegszervezetek, | mindenki a maga helyén megtegye a szükséges erőfeszítést a célok megvalósítása érdekében, s akkor a következő tanácskozáson ismét eredményekről tudunk számolni." 7 iszaroffi erőviszonyok 1959. őszén (2) — Kik azok a bolondííók — dóssal _ mondotta — a ja lenleginéi tervszerűbb mun kával, azzal az öntöző víz- mennyiséggel' ami ma ren delkezésre áll, sokkal na gyobb területeket lehetne öntözni, Az elkövetkezendő években arra van szükség, hogy az eddig beépített öntözött területeket gazdaságosai használjuk ki, a rizstermelés' is állítsuk forgóba. Haszno sátsiuk azokat a területeket amelyek mint kiöregedeti rizstelepek szerepelnek mosi s egy részük semmi hasznol nem hoz. Ezeken a területeken — és más területeken is — nagy mennyiségben kel vetnünk a növekvő állatállomány takarmányozásához különböző takarmányféleségeket.” Kitért Czinege elvtárs az összefoglalóban Kunhegyes járás küldötteinek azon javaslatára, hogy létesítsenek Kunhegyesen öntözési szakiskolát. S elmondta, hogy ezt az igényt a megyei pártbizottság továbbítani fogja a központi vezetéshez. Majd így folytatta: „Sokan azt hiszik, hogy az öntözéses gazdálkodás további kiszélesítése, az öntözés továbbterjesztése nagy beruházások kérdése. Nem erről van szó, tisztelt Elvtársak! Igaz, az öntözés bizonyos ágazatának fejlesztéséhez állami beruházások is szükségesek, de nálunk Szolnok megyében sók olyan lehetőség van az öntözés továbbfejlesztése területén amely ebben a pillanatban kihasználatlanul hever. Nagyon sokat tudnának például tenni a fiatalok, ősszel és télen a termelőszövetkezeti tagok. Nagy lehetőség lesz például most ősszel is a nagy munkák befejezése után csatornák ásására, területrendezésre és így tovább. A vitában igen sok szó esett az állattenyésztésről, különösen a szarvasmarhatenyésztés, a tejtermelés és a baromfitenyésztés fellendítéséről. Czinege elvtárs kifejtette: „Azok a tervek, amelyeket mi az állattenyésztés fejlesztésére kidolgoztunk, reálisak, s ugyanakkor számításba vettük a takar- mánytermelés továbbfejlesztését is. Ami a baromfitenyésztést illeti: A termelő- szövetkezetekben és az állami gazdaságokban idén elért eredmények bizonyítják, hogy igenis lehetséges és elengedhetetlenül szükséges megyénkben a nagyüzemi baromfitenyésztés alapjainak megvetése és ki- fejlesztése. Ügy látjuk, hogy most minden az elhatározáson, a hozzáálláson múlik. A baromfitenyésztés — ha okosan végzik — nagyon hasznos üzemág. Ha például a sertéshízlalásnál lerövidítjük a hizlalás! időszakot, akkor minden száz kilogramm abraktakarmányból húsz kilogrammot takarítunk meg. Ha ugyanezt a takarmány meny- nyiséget a baromfitenyésztésen használjuk fel, még további 20 százalék eredményjavulást érünk el.” Beszélt továbbá arról: „Dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez, a város és a falu húsellátásának megjavításához nagy mennyiségű húsárúra van szükség". Javasolta: „értsünk egyet a turkevei elvtársak azon javaslatával,' hogy az ötéves terv végére a 100 kát. hold szántóterületre eső összes hústermelést 98— 100 mázsában állapítsuk meg”. A termelés kérdéseinek összefoglalása után foglalkozott néhány olyan felszólalással, amely a gyermekneveléssel, a család és az iskola kapcsolatával foglalkozott. Kiemelte: „A családnak, az iskolának, az úttörő szövetségnek, a KISZ szervezeteknek együttesen kell arra vállalkozniok, hogy becsületes, politikailag is szilárd embereket neveljenek a felnövekvő új nemzedékből. A gyermeknevelés terén különIr/vrKon lrillÄnKÄ7n IrÄ. f Más helyen és más ai[ kalmaikkor használatos, de ! most is ez a legtalálóbb meg- í fogalmazás: Tiszaroffon tér I jed a fény az emberek fejé 1 ben. Nem így és nem ez ; mondják illetőleg erről sem ; mit sem mondanak, a tettek ; kel bizonyítják. Többségül ; vérbeli földszerető ember és ; különböző vívódások után rá- ; jöttek, nem lehet azoknál ; igazuk, akik dologt a lanságrí ; biztatják őket, az ilyen sze- I mélyek csak kárukat akar- ! hatják. A munkátlansáí ! ugyanis a paraszt emberi nyugtalanítja, idegesíti Tisza- ’ roffon ugyanúgy, mint bár I hol a világon. I Alapjában véve KissJózsel ■ szövetkezeti gazdát is ez 6 ; nyugtalanság késztette arra hogy szavaival élve felvegyf ; a közös munkát. Annak ide ién jó félesztendővel ezelőtl sokáig habozott a belépés ; nyilatkozat aláírásával, s utá- : na egészen mostanáig tájára se ment a tsz-nek. Az Ifjú Kommunista Tsz tagja. Most ; mégis azt mondja, „ha nerr 1 dolgozok, nem számíthatok ! semmire, ha viszont csiná- I lom. akkor valaminek lenni ■ kell”. Ez az igazság és ez aí I igazság mindinkább teret hó■ dít a községben. Később jör ; majd a másik felismerés az, hogy nagyon is jó dolog szorgalmasnak, igyekvőnek lenni ; a tsz-ben, mert megtérül ka- : matos kamatjával. Megkérdeztem tőle, milyen munkához lenne leginkább ; kedve? — Nem bánom akármi lesz, csak legyen. Ámbátor azért legszívesebben az építkezésekhez mennék és szeretném. ha a kezem alatt maradna a két lő is. amit beviszek. — És mire szímít? Tűnődve, elgondolkozva válaszolt. — Jobbra. Eddig nagy csapások értek, édesapám betegsége, és halála sok pénzt felemésztett. Már majd minden házban szól a rádió, de neI kém még nincs, pedig szeret- ; nék. Ha egészségem megma- ! rád, jövőre talán már én ií Aztán egy másik kérdésre . elmesélte, eddig azért nem ’ jött, mert sok a nagyszájú ember, mindenfélét összebe- " szélnek, aztán hol komolyan, t hol tréfásan csúfolják azt, aki a közös munkát fel akarja venni. Az ilyen kötözkö- dősök teljesen megbolondít- j ják az embert. „De én már ’ nem hallgatok senkire, dol- . gozni és tisztességesen élni j akarok. Nem lesz nehéz kérem szépen. Beviszek minden " járandóságot s utána bekö- , töm a két lovat is a közös is- [ tállóba ha akarják, ha nem1’ — mondta. Valósággal meg- könnyebült. Meséltem neki a mezőhéki Táncsics Tsz-ről, ahol már minden harmadik E ember motorkerékpárral jár; 1 Felhoztam még több közeli , tsz jó példáját, s ennek szem- - melláthatóan örült. Ügy ment ■ el, mint aki még biztosabb a t dolgában. • Tiszaroffon jóméhányan éppen a nagyhangú, ahogy Kiss 1 József mondta, a bolondító emberektől tartanak. Ezeknek a felelőtlen fecsegőfcnek 1 a rendes, kötözködésre nem • hajlamos emberek körében ' még mindig -van valamiféle , hatalmuk. Ezenkívül a szol- . galelkűség még mindig olyan 1 tekintéllyel ruházza fel őket, • amilyennel már hosszú idő óla valójában rendelkeznek. Itt van ez a Süveges József, akit mindenki iszákos, [ felelőtlen, nagyhangú ember- 1 nek ismer. Legszívesebben kikerülik, nem akarnak osz- i tozni vele. ö pontosan ezt . használja fel, amikor széliében, hosszában a szövetkezés . ellen beszél, persze mindig ■ úgy és mindig ott, ahol azért ; tiszta a levegő. S legtöbb tsz tag úgy van vele, hogy hallgat, nem akar Süveges Józseffel szembe kerülni a békesség kedvéért. Ez a Süveges viselkedésével, magatartásával persze nyugtalanítja a szövetkezeti élet rendjét, normális mederben való fo- ; lyását. Ugyanígy Gál Sándor ‘ aki bár nem kocsmás, de an- i nál alattomosabb. suttog és ahol csak teheti bele dugja az emberek fülébe azt a bizonyos taplót. Arra biztatja a tsz-tagokat, hogy ne dolgozzanak. Schmidt Pál asztalos, semmiben nem különbözik tőle, ez év tavaszán nagy nyilvánosság előtt lázított a termelőszövetkezet ellen, s utána meglépett a községből, valamilyen rokona jóvoltából Zalaegerszegen dolgozik, de időközönként még mindig hazajár és nyilván nem azért, vagy nemcsak azért, hogy meghallgassa vasárnap reggel a kismisét. Annakidején az általános felháborodás belé folytotta a szót, az egyszerű emberek azonban furcsállják, a vele szemben tanúsított nagy elnézést. A falu bolondítói nincsenek sokan, Házi Mihállyal és feleségével úgyszólván bezárhatjuk a sort. ök a régi nagy urak szószólói, hazudnak, felelőtlen kijelentéseket tesznek. Gróf Waldeck Hubert szintén a községben él; Különösebbet nem lehet róla mondani, hiszen sokkal óvatosabb, semhogy nyilvánosságra hozza a falu új formálódó életével szemben táplált véleményét. Annyi azonban bizonyos, hogy Cseppentő Gyuláéknál (a hentes Cseppentőéknél) mindennapos vendég, s onnét, abból a házból szintén árad a szövetkezés elleni gyűlölet, ami nem csoda, hiszen Cseppentőéknek van mit sajnálniok és ezt azok tudják legjobban, akik még emlékeznek rá, kiknek a zsírján szedte össze magát a Cseppentő család. Ez a világ a szövetkezeti községben örökre és végérvényesen megszűnt, ezt sajnálják néhányat A legérdekesebb, hogy ez a néhány falubolondító az egyszerű emberek szemében nagyobb erőnek tűnik, mint amilyen. Holott a valóságban a számuk, mind pedig erejük nagyon elenyésző. Ezt a tények igazolják, ezekről a tényekről majd holnap beszélünkSzekulity Péter
