Szolnok Megyei Néplap, 1959. november (10. évfolyam, 257-281. szám)
1959-11-21 / 274. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1959. november 2!. Amerikai katonai sürgölődés a Távol-Keleten MOSZKVA (TASZSZ). V. Harkov, a TASZSZ szemle- írója kommentárokat fűz ahhoz a titkos értekezlethez, amelyet Felt tengernagy, az Egyesült Államok csendesóceáni haderőinek fő parancsnoka hívott össze. A Fülöp- szigeteken megtartott titkos értekezleten képviseltette magát a «csangkajsekista ldikik, ott voltak a japán fegyveres erőinek magasrangú képviselői, valamint a Délkelet-ázsiai katonai tömb főtitkára és más vezetői. Nem kétséges — írja — Harkov, hogy az értekezleten megvitatták a Csendes-óceán nyugati részében folyó háborús előkészületek fokozását. Az Egyesült Államok már régen kidolgozta a Seatonak, ennek az északkeleti — ázsiai katonai tömbnek a tervét, — amelyen résztvennének Japán, a liszin-manista klikk, a csangkajsekisták és a Fü- löp-szgetek utóbbi az összekötő láncszem szerepét kapná a Nato és a Seato között. Tehát ugyanolyan szerepet, amilyent Pakisztán tölt be a Seato és a Cento között. A TASZSZ szemleírőja megjegyzi, hogy a titkos értekezlet „zenei aláfestéseként” az amerikai csapatok Okinaván távirányítású fegyverekkel hadgyakorlattokai tartottak. Most első ízben fordult elő, hogy amerikai csapatok ilyen természetű hadgyakorlatokon vettek részt az Egyesült Államok területen kívül. Egyidejűleg az amerikai 7. flotta egységei hadgyakorlatot rendeztek a Fülöp- szigeti partoknál. A Szovjetszkij Flot pénteki számában a Fülöp-szigetek katonai helyzetével foglalkozik. Rámutat, hogy a Fülöp- szigetek az ázsiai szocialista és semleges országok ellen irányuló aknamunka központja lett. Azok a katonai támaszpontok, amelyeket az Egyesült Államok a helyi lakosság hosszas harcának eredményeképpen átad a Fülöp-szi- geteknek, automatikusan a SEATO támaszpontjaivá válnak. (MTI). DE GAULLE a nemzetközi enyhülésről Párizs (MTI.) De Gaulle tábornok elszászi „országjárásán" csütörtökön 18 helységben fordult meg és négy beszédet mondott. Többízben foglalkozott a nemzetközi helyzettel és az algériai kérdéssel. Egyebek között kijelentette: a nemzetközi enyhülés útján vagyunk. A világ nagy problémái ettől kétségtelenül még nem oldódnak meg, de olyan légkör és hangulat alakul ki, amely elősegíti a problémák megoldását. Az Humanité hasábjain Pierre Courtade megjegyzi: ha igaz is, hogy az algériai nép önrendelkezési jogának elismerése megnyitotta a béke útját, ez az út azonban llllllltlIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII Erős földrengés Törökországban ISZTANBUL (Reuter). Isz- tanbult és Izmirtől Carakka- leig még sok más várost csütörtökön erős földrengés rázott meg. Az isztanbuli Obszervatórium megfigyelései szerint a földrengés fészke 300 kilométernyire volt Isz- tanbultól és a földrengés ezen a ponton „pusztító erejű” lehetett. (MTI). A kínai Yárosok kör ei látásának gyors fejlődése Peking (Uj Kína). — A Renmin Ribao, a Kínai Kommunista Párt lapja vezércikkben hívja fel a figyelmet arra. hogy a városokban rohamosan növekszik a lakosság zöldség- és húsellátása. Délnyugat-Kína nagy Ipari városa, Csungking legnagyobb részt saját maga fedezi a zöldség- és húsellátást. Kína sok más városához hasonlóan a 2,2 millió lakosú Csungking a közelében lévő 50 népi kommuna segítségével, valamint a kormány- szervezetek, a vállalatok, a katonai egységek és a helyi lakosság mozgósításával növelte a zöldség-termesztést, fejlesztette a jószágállományt és a baromfitenyésztést. Az egyfőre jutó zöldségellátás napi 500 grammra, a sertések száma 1,7 millióra, a szárnyasoké pedig 7,7 millióra emelkedett. A haltenyésztés megkétszereződött. A hétmilliós Sanghaj, Kína legnagyobb városa a gabonafélék kivételével saját maga fedezi élelmiszer szükségletének negyven százalékát. Hasonló a helyzet a többi nagy, közepes és kisebb városokban és ipari központokban is. (MTIi. zsákutcába, vagy szakadékba is vihet, ha az e politika alkalmazásával megbízottak úgy szabotálhatnak, amint azt ma Algírban és Párizsban teszik. Ismét az amerika- ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság NEW-YORK (TASZSZ). — Mint a New-York Times jelenti San Jüanból, több neves amerikai és Puerto Rico-i értelmiségi nyilatkozatban ítélte el az amerikai képviselőház amerikaellenes tevékenységet vizsgáló bizottságának tevékenységét. A bizottság legutóbbi ülésein a New- Yorkban és Puerto Rico-ban élő Puerto Rico-iak közötti „kommunista beszivárgást” vizsgálta. (MTI). iiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiHmiiiiiiiiii A Szovjetunió gazdag anyaggal vesz részt a mezőgazdasági világkiállításon A Szovjetunió hetven új- típusú traktort és mezőgazdasági gépet, továbbá más kiállítási tárgyakat mutat be a decemberben megnyíló mezőgazdasági világkiállításon Üj Delhiben. A szovjet pavilonban a mezőgazdaságot ismertető kiállítási tárgyakon kívül olyan anyagokat is bemutatnak, amelyek az egész szovjet népgazdaságot és a Szovjetunió kulturális eredményeit jellemzik. (TASZSZ.) Egy német Londonban A NÉMETEKET nem túlságosan szeretik Londonban. Még emlékeznek, hogy néhány éve Hitler az angolokon próbálta ki a V—1-et és a V—2-őt, a gyilkos szárnyasbombákat. Nem felejtették el a megsemmisített Ceventryt a kímélet nélküli tengeralattjáró-háborút, sőt a koncentrációs táborokban meggyilkolt angol hadifoglyokat sem. Azt a németet, aki csütörtökön utazott el Londonból, néhány .hete álnok rókának nevezte a legnagyobb példányszámban megjelenő napilap, a Daily Mirror mind a négy és félmillió példányának első oldalán. Amikor pedig megérkezett Londonba, a pályaudvaron a német kolónia pár száz tagja és néhány újságíró várta csupán. A vendéget általában az ország miniszterelnöke saját kocsijába ülteti — Macmillannak azonban pontosan ezen a napon, pontosan Adenauer érkezésének órájában sürgős dolga akadt és ezért külön kocsin távozott, hogy minél előbb hivatalába érjen. Churchill, aki Angliát irányította a második világháború idején, a kancellár udvariassági látogatásának idejére megbetegedett. LONDONBAN tehát Adenauer minden lépésénél beleütközött a diplomáciai udvariasság álarca alatt megbúvó. „Oroszország száguld előre... — Amerikaiak a Szovjetunió gazdasági eredményeiről — íí A Szovjetunió gazdaságilag egykettőre utoléri az Egyesült Államokat. Ez az igazság, ismerik be mind gyakrabban neves amerikai politikusok és közgazdászok. A hétéves terv elsőévi feladatainak sikeres teljesítése és túlteljesítése hallatára a kapitalizmus híveit aggodalom fogja el, hogy miként alakul majd a két rendszer gazdasági versenye. O. Huffding, a Rund Corporation nevű tudományos kutató-szervezet közgazdásza bosszankodva írja: „A Szovjetunió az ötvenes években meglepő ipari, tudományos és műszaki eredményeket ért el. Hruscsov eddigi gazdasági sikerei is minden szónál ékesebben beszélnek, amit pedig 1965-re és a távolabbi jövőre jósol, az elég nagyszabású program ahhoz, hogy híved üdvözöljék, a Nyugat pedig alaposan vegye fontolóra, milyen méreteket ölthet a szovjet gazdasági kihívás a legközelebbi évtizedben. A Szovjetunió megmutatta, hogy eltökélten a lehető legnagyobb mértékben akarja fejleszteni iparát a hatvanas években. Nekünk nincs ehhez fogható programunk ... Kellemetlen, de tény. hogy a szovjet ipar, ha továbbra is megtartja fölényét a fejlődés ütemében, lépésről-lé- pésre csökkenti majd a különbséget a Szovjetunió és az Egyesült Államok bruttótermelése között. Vigasztaló, hogy a különbség még nagy, de évről-évre kevésbé vigasztalhatjuk magunkat ezzel”. „Hát igen, kevés okunk van a vigaszra”. Mind sűrűbben hallunk ilyesmit a hivatalos Washingtonban. — Mint a New York Times közli, „az amerikai és a szovjet termelés különbsége egyre csökken, s ez igen sok megfigyelőt komolyan aggaszt országunkban, mert a szovjet poziciók erősödése óriási befolyást gyakorol a világ számos népére“. Humphrey szenátor a szovjet hétéves terv esélyeit latolgatva kijelentette: „Ne ámítsuk magunkat azzal, hogy nem is gondolnak Amerika utolérésére és nem képesek teljesíteni a tervet. — Lehet, hogy nem tudják megvalósítani egészen célkitűzéseiket, de mindenesetre megszerük marad fenn. Biztosak benne, hogy ők győznek a versenyben”. Hruscsov látogatása óta az Egyesült Államokban széliében terjed az a vélemény, hogy a „szovjet kihívásnak” békés jellege van. Mint a Saint Louis Post Dispath című lap írja, Hruscsov világosan megmutatta a szovjet kihívás természetét. Utolsó amerikai beszédei alátámasztották azt a következtetést, nehezen palástolható ellenszenvbe. Pedig Adenauer: ma Anglia szövetségese, ugyanannak a katonai szervezetnek tagjai — a NATO-nak, amely az úgynevezett „szabad” világ „kardja és pajzsa” — a kommunizmussal szemben. — Csakhogy ma már a két hatalom véleménye jelentősen eltér az egész nyugati politika céljait tekintve, eltér a NATO és általában a közvetlen politikai célkitűzések megítélésének tekintetében is. Adenauer ma is azt vallja, amit tíz éve a külön német állam megalakításakor. Szerinte tűzzel — vassal harcolni kell az úgynevezett „kommunista veszély” ellen, — pedig a kommunista ellenességet, másik nála jóval nagyobb és messzebblátó —, de természetesen nem hivatásos politikus — német, Thomas Mann, korunk alapvető ostobaságának nevezte. Adenauer szerint azonban a NATO célja továbbra is elsősorban a kard, vagyis a fenyegetés, a támadás. Ezért követeli a nyugatnémet hadsereg atomfegyverekkel való felszerelését, ezért ragaszkodik a feszültség élezéséhez, a berlini helyzet lehetetlen állapotának fenntartásához, a Német Demokratikus Köztársaság el nem ismeréséhez; Londonban azonban másképpen gondolkodnak. Itt értették meg talán először, — hogy a Szovjetunió őszintén törekszik a nemzetközi fe- szüllteég csökkentésére, 1— őszintén akarja a békét. Megértették azt, amit Hruscsov mondott: egy bolygón élünk, meg kell egyeznünk egymással, meg kell valósítani a békés egymásmellett élés politikáját. ADENAUER azzal a céllal érkezett Londonba, hogy minél tovább hallogassa a csúcs- értekezletet, továbbá, hogy lé vegye annak napirendjéről a berlini kérdést. Igyekezett úgy beállítani, mint arra a TASZSZ nyilatkozata rámutat, hogy Nyugat-Berlin katonai megszállása lakóinak szabadságát biztosítja. Ismét előhozta az ezúttal Berlint fenyegető „kommunista veszély” meséjét. Ezt a beállítást azonban nemcsak a TASZSZ nyilatkozata utasította vissza — tarthatatlansága az angol — német tárgyalásokon is bebizonyosodott. Macmillan a kancellár érkezésének előestéjén beszédet mondott a londoni főpolgármester díszvacsoráján és ezen állást foglalt a csúcstalálkozó halogatása, vagy tárgysorozatának indokolatlan korlátozása ellen. Mint a megbeszélésekről kiszivárgott hírek tanúsítják, a kancellár kényszerült meghajolni Macmillan érvelése előtt: így Nyugat-Berlin problémája kétségkívül szerepel majd a ko - mányfők találkozójának napirendjén. AZ ANGOL német ellentétek természetesen nemcsak politikai természetűek. Közismert, hogy mindkét világháború kirobbantásában jelentős szerepet játszott az angol—német gazdasági verseny — ez pedig ma változatlan hevességgel folyik tovább. A „hamvaiból feltámadt” német ipar egyre erőteljesebben szorítja ki Angliát hagyományos piacairól. Németország a világkereskedelemben megelőzte Angliát. Ebben jelentős rész jutott a nyugat-német irányítás alatt álló európai gazdasági közösség megalakulásának. Jellemző, hogy Adenauer londoni tárgyalásaival párhuzamosan Stockholmban hét ország gyűlt össze, hogy Anglia irányításával megalakítsa az Európai Szabadkereskedelmi Szövetséget, a gazdasági közösség ellenlábasát. Adenauer Londonban mit sem tehet a befejezett tényekkel szemben. Noha az új szervezet vezetői hangsúlyozzák: szeretnék elkerülni a gazdasági háborút Európában — ez most már egyre közelebbi perspektíva; Adenauer londoni látogatásának eredményeit kétségkívül csak később lehet vég e- gesen értékelni. Az azonban már ma biztos, hogy az alapvető angol—német ellentéteket ez a látogatás nem oszlathatta és nem is oszlatta el. — baraes —s próbálják. Óriási erőforrásaik vannak, s a történelem tanulsága szerint mindig elérik, amit akarnak. Nem igen van okunk az önelégültségre. ha saját gazdasági fejlődésünket összehasonlítjuk a Szovjetunió hatásos eredményeivel. Míg a szovjet termelés évente 9.5 százalékkal növekszik, az Egyesült Államok mindössze 2 százalékkal növeli évi termelését. S egyre kisebb a különbség a két ország bruttó termelése között is. Oroszország száguld előre, mi pedig egyhelyben topogunk, s öt év alatt kétszer is feleslegesen visszaestünk... Akár a gazdaságra, akár a politikára, akár a fegyverkezésre, avagy az eszmékre gondolunk, ugyanaz kép fo- fogad bennünket: nem azért maradunk le a versenyben, mert hiányzónak az erőforrásaink, vagy a képességeink, hanem azért, mert nem vagyunk elég céltudatosak és célravezetők, s nem cselekszünk eléggé szervezetten. Óriási hiányossága országunk vezetésének”. Humphrey természetesen nem meri nyíltan bevallani, hogy a Szovjetunió a szocialista rendszer fölényének köszönheti hallatlan eredményeit. De józanul fontolóra veszi, hogy mik lehetnek a szovjet gazdaság sikereinek okai, s így közel jut ahhoz a gondolathoz, hogy a termelés tőkés anarchiája semmi jót nem igér az amerikai gazdaságnak. Arnold' Murmont, egy chicagói vállalat elnöke nemrégen a Szovjetunióban járt. Az amerikai tőkés jól kinyitotta a szemét és meglátta, hogy a szovjet gazdaság az emberek szolgálatában áll. Murmont arra a véleményre jutott, hogy a szovjet emberek ezért dolgoznak olyan hallatlan lelkesedéssel. „Sehol sem láttam még ilyen egyöntetű hazafiasságot, sehol se tapasztaltam, hogy az emberek ennyire hűségesek hazájukhoz és annak eszményeihez... — jelentette ki az amerikai tőkés a Chicago Sun, and Times című lap tudósítója előtt. — Nem csoda, hogy az oroszok ilyen gyorsan fejlesztik gazdaságukat. Az úttörők heve ég bennük és szilárd meggyőződésük, hogy csak az ö rendmeg mindössze 1 millió 90 ezer gyermeket helyezhettek el. A tavalyi gyors fejlődés, a népi kommuna-mozgalom nagyszerű győzelme hatalmas változást hozott. Huszonhét tartományban létesítettek új óvodákat és napköziket, s jelenleg nem kevesebb, mint 25 millió kínai gyermeket gondoznak. Hárommillió egyszázezer óvoda és napközi egy év alatt! — Érezzük e szám erejét? Nincs olyan vidéke Kínának, ahol már ne lennének óvodák és napközik. Egyes mezőgazda- sági területeken a kisgyermekek több mint 90 százaléka jár óvodába. A régi világban mindössze 130 ezer gyermeket tudtak elhelyezni ilyen intézetekben. Hajdan 130 ezer, ma — 25 millió! Az óvodák és napközik — mint szerte az országban — Csangcsunban is. nemcsak a gyermekek nevelését könnyítik meg, hanem a nők munkáját is; sok háziasszony kapcsolódhat a termelő munkába. A testvéri segítség gyára Az egész napot a gyárban töltöttük. Az előző esti vetítés után azt hittem, megismertem már a gyárat. Amikor hosszú órákig jártuk az üzemrészeket, rájöttem, hogy egész nap kevés ahhoz, hogy valamelyest is áttekintsük a munkát, megismerkedjünk a bonyolult termelési folyamatokkal. Elöljáróban csupán néhány adatot: Tavaly 14 ezer 900 teherautót gyártottak. Az idei terv 62 ezer! Tavalyelőtt minden munkás 20 ezer jüan értéket termelt, tavaly már 36 ezer jüant! A tervezésnél és az építkezésnél döntő segítséget kaptak a Szovjetuniótól. A moszkvai Lihacsov-autógyár segítette az indulást, ötszáz kínai munkás tanult a moszkvai gyárban. — Kétszáz szovjet szakember a helyszínen adott hasznos tanácsokat. Hatalmas műhelycsarnokok, a legkorszerűbb gépek mindenütt. Nézem a gépeket, az automata gépsorokat, s mellettük a kínai munkást. Két évtizede még a feudalizmus és a tőkés bilincs jármait hordta. Most megnyom egy gombot a gép megáll, a munkapadról elveszi a következő darabot. — Gombnyomásra újra indítja a motort. Irányít, mondhatnám, gondolkodó gépeket mozgat. Már nemcsak saját országának ura, de a bonyolult technikának is. A szalagok itt könnyedén gördítik tovább a súlyos motortesteket, a következő teremben az alvázat szerelik, a harmadikban festéket fújnak az alvázra. Finom műszerek, bonyolult szerkezet mindenütt, s előttünk látszólag egyszerű emberek. De csak látszólag, csak első pillantásra! Valójában sokkal érdekesebbek, ha úgy tetszik, izgalmasabbak, mint körülöttük a bonyolult gépek. — Egyforma munkaruha van rajtuk. EhJSyole bét az embctn csodák bírod almában — Kínai útinapló — IV. Reggeli után indultunk a gyárba, amely Észak-Kína büszkesége, az ország legkorszerűbb autógyára. Alig hagytuk el a várost, feltűnt a hatalmas lakótelep, mögötte a gyár füstölgő kéményei. Bár tudtam, hogy sokezer kilométer választ el tőle, első pillanatban az volt az érzésem, hogy Sztálinvárosunk felé közelgőnk: új épülettömbök mindenütt, a munkások új házai, 22.000 ember új otthona! Autónk simán gördült az új betonon. Hatalmas teherautók közeledtek és suhantak el mellettünk, a gyár termékei. Erős, nagy teherbírású autókolosszusok. Az út mentén vékonyderekú, fiatal fák dermedeztek a 25 fokos hidegben. Együtt „indultak” a várossal, együtt erősödnek, együtt is nőnek vele nagy- gyá. A legtöbb ház kétemeletes, modem épület a régi kínai díszítőelemekkel. Az egyik házból sok-sok apróság tódult elő. Kísérőnk nyomban arrafelé mutat: A gyár napközije! Bebugyolált, tömzsi gyermekek, vagy százötvenen a 25 millióból. Huszonöt millió? Igen! Kínában az állam ma 25 millió gyereknek biztosít helyet óvodákban és napközikben, — Tavalyelőtt
