Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-17 / 244. szám

1959, október 17, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s BíFírfDatDB tí ttörő vezetőknek a próbázásról A felkészülés hosszú perió­dus, végigvonul a csapat, az őrsök életén. A próba leté­tele rövidebb időszak, s mint határkő jelzi, hogy az úttörő­élet egy szakasza lezárult —, átlépünk egy magasabb pe­riódusba, melyben már a kö­vetkező próba anyagának el­sajátítása fogja az őrs éle­tének, programjának gerin­cét adni. A próba letételét hosszú előkészítés „élményt adó beszélgetések”, összejö­vetelek — a próba anyagá­nak feldolgozása előzze meg. Eközben a Daliásoknak „tu­datosan kell felkészülniük a nróbázásra, tudniuk kell, me- ivek azok a követelmények, amiket el kell émiök. A pró- bázás nem lehet csak mecha­nikus, hanem az úttörő visel­kedése, pajtásaival való bá- násmódia, és még sok egyéb erkölcsi kérdés mutatja meg, hogyan éli svakorlathan az „Úttörőélet Törvényét”. A próba anyagát építsük bele szervesen az úttörők mindennapi életébe, az őr­sök, rajok programjába, és gyakoroltassuk a próbakönyv­ben foglaltakat. Természete­sen nem arra gondolunk — sőt határozottan ellenezzük, hogy a próba anyagát tan­könyvszerűen, iskolai feladat­ként. fejezetről-fejezetre ve­tessük át úttörőinkkel. Leg­jobb módszer az, ha a csapat előtt álló program „szükség­letéhez mérten” választjuk ki a megfelelő próbarészt. ^ és fgv kerül sor lassanként min­den őrsi összejövetel prog­ramjába iktatva az egész anyag gyakorlása: Legjobban bevált az. fia a pajtások előtt mindig van yalamilyen távlat. így pél­dául a karj eleket akkor ta­nulják, amikor néhány hét múlva számháború követke­zik. De ugyanezt a módszert követhetjük például egy raj­kirándulást megelőzően Is. Nem kézenfekvő-e, hogy a kirándulást megelőző őrsi összejöveteleken foglalkozza­nak a pajtások a kirándulási szabályokkal, az útjelekkel. a hátizsák helyes csomago­lásának elsajátításával, a rendgy a korlatokkal, de még néhány úttörődal megtanu­lásával is. Néhány példát írtunk le, példákat a próba és a csa­patélet összekapcsolására: hogyan szolgálhatja a próba nap mint nap a csapat életé­nek élményszerűbbé, tartal­masabbá tételét. Az úttörők tudatosan készüljenek tehát a próbatételre, de érezzék, tapasztalják, hogy a próba anyagát nemcsak azért kell tudni, mert az a próbatétel tárgyát képezi, hanem első­sorban azért, mert szükség van rá az úttörőéletben, mert enélkiil nem lehetnek igazi úttörők. Sok problémát okoz a csa­patokban, hogy a próba er­kölcsi követelményeit milyen formában tegyék élővé. Ügy gondoljuk, hogy a felsorolt példák ehhez is segítséget adhatnak. A legfontosabb: a próba erkölcsi követelmé­nyeit ne „elméleti résznek” fogjuk fel, ne szakítsuk el a gyakorlati anyagtól. Az el­méleti és gyakorlati próba­anyag között határvonalat nem húzhatunk. Talán elmé­letinek vehetjük a Himnuszt, a Szózatot, a Fogadalmat —. de itt sem elegendő az el­mondása, az értelmezése is szükséges. A 12 pontot Is tudni kell, de a 12 pontról ne csak beszéljünk, hanem „gyakoroltassuk” Is, éljék azokat az úttörők. aaacnc-JÓD Természetesen ez nem je­lent! azt, hogy egy-egy alka­lommal ne beszélgessünk akár tervszerűen, akár a kí­nálkozó alkalmat felhasznál­va egy-egy pontról. De a pontmagyarázat csak akkor lesz eredményes, ha élményt ad és nem az összejövetel „hivatalos részét” képezi, ha a gyermekek leikéig hatol, ha alapját a mindennapi élet, az úttörők mindennapi tet­teiben megnyilvánuló pozi­tív és negatív jelenségek ad­ják. JUUUUULUJOJULUXU^JUJJJJ Ismét jelentkezik a Szputnyik őrs Földi Ilona, a Szputnyik őrs vezetője ígéretéihez híven tudósítja a Fórumot a csapat életéről. Legutóbb., levelében arról számol be, hogy az el­múlt vasárnap kirándulni voltak a zagyvarékasi erdő­ben. Az egyórai gyaloglás után rögtön a2 ebédfőzésihez láttak. A fiúk rozsét gyűjtöttek és tüzeltek, míg a lányok a 20 literes bogrács tartalmát dol­gozták fel. Tizenegy órakor már ebédeltek is. Az ebéd utáni pihenőt számháború követte. Először a fiúk védték a zászlót, a lá­nyok támadtak. Azonban a lányok hamarosan győzedel­meskedtek, megszerezték a zászlót. A következő forduló­ban a lányok védtek, s a fiúk csak nagy sok ára tudták meg­szerezni a győzelmet. Így a számháború döntetlennel végződött. Vidám nóiaszóval mentek hazafelé. Megalakult a megyei nyomolvasó parancsnokság Megyénk úttörői az elmúlt évben derekas munkát végez­tek, a Tanácsköztársaság em­lékeinek feldolgozásában. E mozgalommal pajtásaink sze­mélyes ismeretséget kötöttek a forradalom idős harcosai­val és a dokumentum gyűjté­se közben mélyen átérezték az 1919-es Magyar Tanács- köztársaság igazi levegőjét Most ismét nagy évforduló­ra készülünk. 1960-ban ünne­peljük hazánk felszabadulá­sának 15. évfordulóját. Az Országos Uttörö Elnökség az évforduló méltó megünneplé­sére úgy határozott, hogy a pajtások tovább folytatják a nyomolvasási munkát Az úttörők a KISZ fiatalok­Hogyan indul j un kel nyomolvasói utunkon? Kedves Pajtások! A csapa­toknál mindenütt eikezuociotc a felszabadulási nyomoivasói munka. Vannak őrsök, me­lyek már az első napokban is nagyszerű eredményeket értek el ügyességükkel, lele­ményességükkel. Eredeti plakátokat, röpcé­dulákat szereztek a felszaba­dulási harcok, majd a fel­szabadulás első napjainak idejéből. Hát vannak még ilyenek? — kérdezitek. Bi­zony vannak. Sok katona el­tette és megőrizte titkon azo­kat a röpcédulákat, melyeket frontokon repülőgépről szórtak le közibük. Bár eze­ket rendkívül szívósan ku­tatta a tábori csendőrség és parancs volt arra, hogy be kell szolgáltatni — mégis so­kat eltettek a katonák és máig megőrizték. Igen érté­kes dokumentumok ezek. Bi­zonyítják, hogy a Szovjet­unió újra és újra felszólí­totta a magyarságot a kilá­tástalan harc beszüntetésére, a felesleges vérontás elkerü­lésére. Kérdezzétek meg a különféle harctereket járt katonákat, ilyen röpcédulák­ról és szerezzétek meg azo­kat — vagy fényképezzétek le, legalább fénykén-máso­lata ott legyen a felszabadu­lási emlékalbumban. Vannak hirdetmények, me­lyeket a felszabadulás első napjaiban a szovjet hadse­reg, valamint az első köz- igazgatási hatóságok hoztak nyilvánossá pra. Kutassatok fel ilyeneket is! A munkás­osztály hősi harcát, a kom­munisták céltudatos küzdel­mét hirdetik az 1945—1947. évi választási plakátok. Sokat megőriztek ezekből és ha szí­vósan kérdezgettek utánuk, előkerül a fiókok, szekrények mélyéről az első felszabadu­lás utáni szolnoki újság, a Ti- szavidék egy-egy példánya is. De akadhatnak olyanok is, melyeket a fasiszta uralom végnapjaiban ragasztottak ki az utcák falaira. Ezek azt a kíméletlen és embertelen uralmat dokumentálják, me­lyet eltörölt a felszabadítás. Vegyetek irányt pajtások a fentebb ismertetett okmá­nyok előkerítésére, mert azok mindegyike hiteles bizonyí­ték a jelzett időkből. Az őrsi kollektívák ügyes összefogá­sával ezeket a feladatokat éppen ti, úttörők tudjátok legjobban megoldani. Végeze­tül arra kérünk benneteket, hogy ilyen okmányok, hir­detmények, újságok előkerü­léséről értesítsétek az Úttö­rők Fórumát, hogy hírül ad­hassuk a gyűjtőmunka és nyomolvasói munka eredmé­nyei között. Zord a feled, érdemes I. TALÁLÓS KÉRDÉSEK: 1. Melyik a világ legnagyobb városa? 2. Melyik a föld legnagyobb szigete? 3. Vízben fürdik, még sem vi­zes, Mi az? n. SZÖREJTVÉNY: 1, YÉLG OOÓVNLSYMA! 2. TTFZMYEEEELG ÉGLY GIIDNM TERM RŐTÖTŰ YAVG ni. IRODALMI TOTÖ: 1. Tajtékzó, vad tenger felett szél hajszol kósza Mieget Felhő alatt, tenger fölött, mintha sötét villám volna büszkén száll a Viharmadár Gorkij — Szimcmov 2. KI írta „A hídon” című verset? József Attila — Tóth Árpád 3. Vasutasok, kik lámpákkal jeleztek . És sípoltok, fia indul a vonat, Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár, Hol mást nem látni, mint munkásokat? Juhász Gyula — Tóth Árpád Pajtások! Megfejtéseiteket úgy adjátok postára, hogy azok Október 23-ig megérkez­zenek szerkesztőségünkbe. — "'műnk: Szolnok megyei Néplap Szerkesztősége, Úttö­rők Fóruma. □C kai együtt felkutatják, össze­gyűjtik a felszabadulás har­ci dokumentumait. Emlékfá­kat, emlékligeteket ültetnek és vállalják a felszabadulási harcokban elesett hősök sir* jalnak gondozását* Ezzel pár* huzamosan minden úttörőcsa­pat feldolgozza lakhelyük 15 éves fejlődését. A kutatómun­ka eredményeit ez évben a Hősök könyvében gyűjtik ösz- sze. A legértékesebb adato­kat a Párttörténeti Intézet fogja megőrizni. A feladatok sikeres végre­hajtása érdekében a KISZ megyei VB, az Úttörő Megyei Elnökséggel közösen elhatí rozta, hogy a kutatómunka Irányítására megszervezi a forradalmi nyomolvasói me gyei parancsnokságot. A pa­rancsnokság feladata lesz hogy az 1959—60-as tanévber értékelje és segítse a csapatok nyomolvasói munkáját. «IIIIIIIIIIIIINHIIIIIIIillllllllMlllltllltllllllllllll A Fórum válaszol Csirke András, Jászberény. Megfejtéseidet megkaptuk, azonban az irodalmi totó el­ső kérdésénél tévedtél. A be­küldött rejtvényeidet a Fó­rumban felhasználjuk, s vár­juk további tudósításaidat. Földi Ilona, Zagyvarékor. Kedves Pajtás! Tudósításodat megkaptuk, s a továbbiakban el is várjuk a Szputnyik őrs vezetőjétől, hogy rendszeres kapcsolatot tartson fenn a Fórummal. Múlt heti rejt­vényeink meofeitése I. TALÁLÓS KÉRDÉSEK: 1. Mount Everest, Ázsiában. 2. Mert akkor nem vennék meg tőle. 3. Amerigo Vespucci II. SZÓREJTVÉNY: 1. Az úttörő, ahol tud segít. 2. Légy becsületes. ni. IRODALMI TOTÓ: x, 2, x. Ezen a héten 20 helyes meg­fejtés érkezett szerkesztősé­günkbe. Helyes megfejtésért jutalmat kap: Szabó Irén, Nagyiván, Görbe kocsma. juuuuuuuuuul«juuljljuljuijuul»jlji nji.n.ii h «,i iát Szilásyi Teréz! Tíz arany tallér V alamikor régesrégen, amikor még a nap is gyermekleán-y volt, élt Me­seországban egy nagyon szomorú: legény. Ez a legény estig vágta a rézerdő hétöles réztölgyfáit, hogy csak úgy csengett-bon- gott minden körülötte. A szomorú legényt nem is nevezték másként az erdei vadak, minit szomorú Jánosnak, mert szavát so­hasem hallották, de szomorú sóhajtásait annál többször. Egyszer a rézsündisznó, az erdő legkíváncsibb állatta odaálloit elé és illedelmes szóval így szólt a legényhez: — Szerencsés jónapot neked, szomorú János. Szíved meg ne szakadjon, osszad meg velem nagy bánatod, hátha segíthe­tek rajtad. Nagyot sóhajtott a legény, azután így szólt: — Két esztendeje már, hogy a réz- tollú Bagoly elrabolta tőlem a jegyese- met, kacagó Jutkát. Azóta is ott őrizteti héttornya várában. Lehetetlen onnan ki­szabadítani, mert a Repülő Hegy nyomban elszáll, ha idegen közeledik felé. így beszélt a legény s újra keservesen sóhajtott. A sündisznó is vele sóhajtozott egy ideig, de aztán hirtelen felugrott s mintha puskából lőtték volna ki, úgy el­szaladt. Ámde még le sem szállott a nap, a sündisznó visszatért és lelkendezve be­szélni kezdett: — Adjál nekem gyorsan tíz arany tallért és gyere velem. Elmegyünk a rőf- szakállú Manóhoz és ő tíz tallérért meg­mondja neked a varázsigét, amellyel meg­állásra kényszeritheted a Röpülő Hegyet. A többi az‘án a te dolgod. — Tíz arany tallért? — kiáltott fel kú-sápba »rattan u legény. —= Honnan ve- auem én azt? — Akkor is gyere — sürgette a sün­disznó. — Kérdezzük meg a Manótól, hogy honnan vegyed. El is mentek s megkérdezték, de a Manó nem beszélt világosan. Csak azt mondta, hogy menjen szerencsét próbálni és ha pénzt kap, ne feledje betenni az erdei takarékpénztárba. Megfogadta a le­gény a tanácsot s elindult útjára. Ment, mindégéit hetedhét országnak, mígnem csak egy nagy, kopár sziklacsúcs- hoz ért. Ott pihent egy vándorfelhő. Szó­rna ú János csodálkozva látta, hogy a fel­hőben milyen sok víz van. Meg is szólította a felhőt: — Hogyan tettél szert ilyen sok vízre, kedves felhő? —• Gyűjtöttem, gyűjtögettem hosszú időn keresztül. A ragyogó napsugár is segített. A réti harmatcseppek sokaságát gyűjtöttem össze, s most annyi vizem van, hogy egy álló esztendeig tudok adni egy nagy városnak is. S tudod-e, hol kezdtem? Egy szem harmatcseppnél. M egköszönte a legény a választ és továbbment. Nem sokáig kellett mennie, hamarosan talált egy ■várost, ahol az emberek nagyon-nagyon szomjaztak. Nosza szólott a legény a városlakóknak, hogy siessenek, s kérjenek vizet a felhő­től. Köszönték a városiak a tanácsot és két fényes tallért adtak neki a jószölgá- latért. Megörült a legény a pénznek és sie­tett vele az erdei takarékpéi.ztárba. Az­után továbbment. Újból egy hegy állta útját, s a hegy oldalán egy barlang nyí­lása tátongott. A barlang fala belül csupa merő fekete szén volt. A legény nem tudta, hogy mi a szén. mikor távoj a bar­langban t~izet pillantott meg. Ott bizony két kis törpe melegedett. Egyszer csak megszólal az egyik törpe: — Lám-látm, milyen jó, hogy a fák égés régen össre gyűjtött ék a nap suga­rait, a hegy meg elnyelte a fákat, s meg­őrizte nekünk az összegyűjtött napsugara­kat, s most fűthetünk vele. Lent a hegy lábánál van egy város, ott dideregnek az emberek, pedig van itt a hegy gyomrában annyi összegyűjtött napsugár, hogy éle­tük végéig melegedhetnének mellette. Jól megjegyezte a legény, amit hal­lott. Sietett a városba, s meghozta a jó hírt a didergő embereknek. Kapott is érte tőlük öt fényes aranytallért, amit ugyancsak bevitt az erdei takarékba s most már hét tallérja volt. Aztán ván­dorolt tovább. Elhagyta a hideg, havas vidéket, a gyönyörű mezőkön vezetett az útja. Elfáradt, megpihent. Egyszeresek hallja ám, hogy a közelében megszólal egy pacsirta. — Lám-lám, itt már beérett a búza s majd nemsokára kiperegnek a sze-mek. A harmadik határban meg nincs mit enni az embereknek. Pedig, ha idejönnének és összegyűjtenék a kalászokat, lenne kenye­rük egész esztendőre. Nosza felugrott Szomorú János. Sie­tett a harmadik határba. Vitte a jó hírt az embereknek, s kapott érte három aranytallért. De már ezzel összegyűlt a tíz tallérja az erdei takarékban. Hazafelé vette útját, meg sem állt a pöttyös ka- lapú gombáig, ahol a rőfös-szakállú Manó lakott. A Manó azonban nem fogadta el a pénzt, hanem így szólt hozzá: — Mondd meg nékem, mit tanultál utadon? S zomorú János pedig vidáman így felelt: — A felhő összegyűjtötte a hairmat- cseppeket, hogy sok vize legyen. A fák összegyűjtötték a napfényt, hogy jó szénné váljanak. Az emberek összegyűjtötték a kalászokét, hogy legyen kenyerük, az erdei takarékban pedig összegyűlt a tíz tallér, hogy megkapjam tőled a varázsigét. amellyel megfoghatom a Repülő Hegyet. — Látom, sokat tanultál — mondta a TŐfösszakállú Manó, ezért megmon­dom neked a varázsigét. Csak annyit kiálts: „Ne mozdulj. Hegy!" Alig mondta ki a varázsigét a rőfös- szakállú Manó, éppen a közelben ereszke­dett le a Repülő Hegy. Szomorú János éppen indulni akart, de a Manó rászólt: — Vigyázz, fiam, gyújtsd össze minden erődet, mert szükség lesz rá. Megfogadta a figyelmeztetést Szomorú János s óvatosan közelítette meg a Repülő Hegyet. Odákiáltatta a varázsszót s nyu­godtan fölment a várba. Megijedt a réztollú Bagoly és varázs­lathoz folyamodott. Egy szempillantás álét: bazárrá változtatta át a várat, kacagó JutkáA pedig porcellánbabává. Szegény János azt sem tudta, hova legyen. Végig­járt minden zeget-zugot, de Jutkát nem találta. Már-már elmenni készült, mikor mellette termett a rőfösszakállú Manó ráparamcsolt: — Azonnal keresd meg a babaárust' Vedd meg tőle a legszebb poreellánbabáA még akkor is vedd meg, ha tíz tallért kérne érte. — Tíz tallért? — szörnyűlködött é> János — hiszen azért ezer porcelánbabát is kaphatnék! \ Megkeresték a bábaárust, s János 1VI nyomban a legszebb porcelánba bát kérte. — Az 7tem eladó — rémült meg a ba záros, aki nem volt más, mint maga a réztollú Bagoly. — Márpedig én megveszem — erős ködött János — kerül, amibe kerül mondja csak meg az árát. — Tíz tallér — bökte ki a bazáros. azt híve, hogy ennyi pénze úgy sincs Já­nosnak. De János már nyúlt is a babáért és oda is adta a tíz tallért. Ebben a pilla­natban a baba kacagó Jutkává változott. <t szomorú Jánosból vidám János lett. A bazáros pedig réztollú Bagollyá változott, és ijedten repült el a világ végére.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom