Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-15 / 242. szám

1959. Oktober 15. SZOLNOK MEGYEI NfiPLAP 3 HÁRMAN ÉPÍTŐIPARUNK — és a követelmények a járási pártértekezlet küldöttei közül Napjainkban az olyan em­bereket, akiket érdekel a közösség ügye — bármi is a foglalkozásuk —, megkapja, magával ragadja a születő új. A fiatalember is úgy be­szél a község életében tör­tént változásról, az új ter­melőszövetkezetek életéről) problémájáról, mintha mező- gazdasági szakember lenne. Pedig a szőke, fiatal férfi nem agronómus, nem is tsz- tag, hanem pedagógus, aki mint nevelő, de mint az egy­séges pártvezetőség tagja is tevékeny részese az új meg­honosításának, az emberi gondolkodás formálásának. Vankó István elvtárs, nem Tiszaszentimre szülötte, de 1955 óta itt él, itt dolgo­zik. Az eredményeket, a küz­delmeket magáénak is érzi. Ezért nem közömbös számá­ra, hogy miként haladnak a tsz-ek a megkezdett úton, vagy milyen eredményekkel tevékenykedik a KlSZ-szer- vezet, s betölti-e hivatását a község kultúrotthona. Minden érdekli, mert tudja: új életük alapjait most rakják le a község lakói. S maguk is mű­veltebbekké akarnak válni, többet akarnak tudni, tanul­ni. A hivatásának élő peda­gógus tiszta szívből örül, ha olyan igény merül fel, mint itt Tiszaszentimirén. Mintegy 20 fővel kezdődik a dolgozók esti iskolája. Vankó elvtársat a község kommunistái küldöttnek vá­lasztották a járási pártérte­kezletre, elismerve ezzel ed­digi fáradhatatlan munkáját, s megmutatva az iránta ér­zett bizalmat. * A tiszaszentimrei kommu­nistákat képviseli Nagy Sándor elvtárs is. a Kos­suth Tsz párttitkára a járá­si pártértekezleten. Ű is rá­szolgált a bizalomra, mert a legbátrabbakkal, a termelő- szövetkezet igaz híveivel vé- gigküzdötte a nehéz időket. A tíz éves közös gazdaság életében gyakran voltak buk­tatók, akadályok, de leküz­dötték azokat. S hogy sike­rült és ma már kifogástalan a tagok szorgalma, munka­szeretete, abban Nagy elv­társnak is része van. Ha a helyzet úgy kívánta, maga is megfogta a kapa nyelét, részt vett a silózásban, a kukorica betakarításában, vagy az ép­pen soronlévő munkában. A személyes példamutatás nem maradt hatástalan. A járási pártértekezleten arról számolhat be, hogy a Kossuth Tsz gazdái, párttagok és pár- tonkívüliek vállvetve dolgoz­nak a betakarítás mielőbbi befejezéséért, a vetés meg­gyorsításáért. Elmondhatja, hogy szántóterületük 34—35 százalékán vetnek gabonát. * A gyorsan leszálló őszi es­te sötétjét motorkerékpár fónycsóvája szeli ketté. Szarka Lajos, a jász- jákóhalmal Béke Tsz elnöke nyergeli a pöfögő masinát. Ez év elején került Mester- szállásról a szövetkezet élé­re. S bizony nem könnyű a helyzete, különösen a fegyel­mezetlen, nagy hangon köve­telőző, de a munkát elkerülő, vagy csak immel-ámmal vég­ző emberekkel hadakozik so­kat. Mint elnök és mint a község ügyéért felelősséget érző kommunista sem nyu­godhat bele, hogy egyesek a saját fejük után menve, hát- ramozdítói legyenek a közös gazdaság fejlődésének és sa­ját maguk ellenségévé válja­nak. A szövetkezet életében döntő, mondhatni húsbavágó kérdésekben vár útmutatást, segítséget a Béke Tsz elnö­ke á járási pártértekezlettől és az MSZMP VII. Kongresz- szusától. Bizonyára mindkét fórumon jelentőségének meg­felelően foglalkoznak a ter­melőszövetkezetek helyzeté­vel, a tagok kötelességével. A járási pártértekezleten mint küldött vesz részt a Bé­ke Tsz elnöke és bízik abban, hogy a tanácskozáson elhang­zottakat, az ott hozott hatá­rozatokat biztos iránytűként alkalmazhatják a közös gaz­daság további szilárdítását, a terméseredmények növelését, a tagok jövedelmének gyara­pítását szolgáló munkában. Nagy Katalin „A növekvő építési felada­tok megvalósítása megkövete­li, hogy az országos építőipar termelését 1958-hoz viszo­nyítva legalább 75 százalék­kal emeljük” .szabják meg a feladatokat a második ötéves terv irányelvei. A Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői is ismerik ezt az irányszámot és az 1960-as terv készítésénél már figyelembe is vették. A követelmény azonban maga­sabb annál, amit a jelenlegi kapacitással, műszaki, gépi felkészültséggel a vállalat meg tudna oldani. Az elmúlt mégy évben jelentősen növe­kedett az építők termelése Ha az 1956-os évet vesszük 100 százaléknak, akkor 1959- ben 224 százalékos termelés várható előzetes számítások szerint. A megyében folyó beruhá­zási építkezések az eddig ismertek alapján a bázishoz viszonyítva 275 százalékos termelési terv megvalósítá­sát követelik. Ezzel szemben a vállalat csak 227-et tud vállalni, alig 3 százalékkal magasabbat, mint 1959-bem Mi az oka, Rogy az építők nem tudnak 1960-ban nagyob­bat előrelépni? Mert oka van, az biztos és olyan okoknak kell lenni, amelyen az építők csak részben tudnak segíteni. Mint láttuk, a vállalat 1956 óta nagyarányú fejlődésről számolhat be. Ezzel szemben lemaradt a gépesítés, műsza­ki fejlesztés, az építőanyag­ipar gyártmányainak fejlődé­se- A vállalatnál egyedül a munkáslétszám futott fel majdnem a duplájára, amit a megye jelenlegi viszonyai szerint tovább csak nagyon kis mértékben lehet fokozni. Itt főként az építőipari szak­munkás hiány kerül előtérbe annak ellenére, hogy a válla­lat rendszeresen képez ki szakmunkásakat is. A termelést irányító mű­szaki vezetés, ha létszám­ban részben követte is a termelést, összetételében, képzettség szempontjából aligha. Bizonyítja az is, hogy egyes feladatok megoldása több mű­szaki vezetőn kifogott ezév- ben. Az egy munkásra eső gépi lóerő- éppen a nagyará­nyú munkáslétszám növeke­désének következtében — az 1956-os évhez viszonyítva nemhogy emelkedett, hanem 1.47 százalékra — mintegy 0.30-al csökkent. A vállalatnak éppen az emlí­tett nehézségeinek leküzdésé­ra szüksége van azért is, hogy kellő indulási alapot teremt­sen a második ötéves terv nö­vekvő feladatainak megoldá­sához. A több mint kétszere­sére történő termelés növeke­déshez a szakmunkás létszá­mot kell fokozni, majdnem teljesen saját erőbőL Ki kell alakítani a szak­munkás törzsgárdát és ez­zel megszüntetni a munkás­vándorlást. Feltétlen követelmény a műszaki vezetés színvonalá­nak emelése és mellette a gépesítés biztosítása. Az irányelvekben arról van szó, hogy a termelés 75 száza­lékos emelését döntően — 65 —70 százalékában — a mun­katermelékenység fokozásá­val kell biztosítani. Ehhez az szükséges, hogy a vállalat a régi „római” építési módszer­ről áttérjen a fejlettebb, kor­szerűbb építkezésre. Sokat volt már erről szó és mint az a távlatokban látszik, most kerül megvalósításra- Az épí­tőanyagiparra ebben a mun­kában fokozott feladat vár. Bár igaz, hogy ezévben nem volt hiány téglából, de ezzel szemben éppen az előregyár­tóit korszerű építőanyagoknál volt lemaradás; A termelé­kenység növekedését viszont az előregyártóit falazó blok­kok, feszített kivitelű vasbe­ton szerkezetek gépesített be­rakása tudja nagymértékben növelni. A vállalat fejlődéséhez fon­tos feltétel a legfejlettebb technikával készített építő­anyag biztosítása. Ezen túlmenőleg az is fel­adata lesz az előkészítő idő­szaknak, hogy a modem épít­kezést népszerűvé tegye; Ezidáig a vállalat igyeke­zett minden részmunkát sa­ját erejével megoldani, mégis kénytelen a szakipari csúcsok idején, — mely ezévben adó­dott az iskolák, lakások, tsz- istállók építésénél — idegen vállalatok munkáját igénybe venni. így 1960-ra a vállala­ton belül szigetelő és parket­tázó részlegeket szervez. Az induló alap megterem­tése és az ötéves..terv'.sikere döntően függ attól is, ...hogy a vállalat miként szervezi meg munkáját. Határozottan mondhatjuk, hogy az 1960-as tervév jobb szervezést, a ha­táridők megfelelő elosztását kívánja meg­Andrási Béla ...—.......­Á második ötéves terv irányelveiből „El kell érni, hogy a jelenleg öntözés alatt álló terület mintegy két és félszeresre nö­vekedjék. Az öntözött területet elsősorban a helyi adottságoknak megfelelően egysze­rű, olcsó megoldásokkal, jelentős társadalmi munkával kell növelni’’. Látszólag egyhangú az élet; Műszakváltás idején elevene­dik meg a környék, máskor csak a répát szállító kisvonat pöfögése, zetorok berregése oszlatja a csendet. S idővel ezt is megszokja az ember, mint az óra ketyegését, akkor tűnik fel, ha megszűnik. Az üzembelieknek mégsem eseménytelen az élet. Erejü­ket, képességük legjavát le­köti a terv teljesítése. Az el­ső hónapot adóssággal zár­ták, most, az első dekádban —- bár csak alig számottevő mértékben — túlszárnyalták a maguk elé tűzött célt. Van tehát mire összpontosítani fi­gyelmüket, hiszen tömérdek répa, — több, mint 30 ezer vagonra való vár feldolgozás­ra. Az élet azonban nemcsak a gépek kezeléséből, kiszolgá­lásából áll, hanem sokmin­denből —• többek között a kö­vetkező epizódokból: Eqy csokor piros szehfíí A virág a szeretetnek, a fo­kozott megbecsülésnek a jele, boldog lehet, akit megtisztel­nek vele. Küszködnek is a meghatottsággal a gyár tisz­tességben megöszült veterán­jai, mikor dolgos életük jogos jussaként megajándékozzák őket, s viruló szekfűcsokor- ral kedveskednek mindegyi­küknek a szakszervezeti gyű­lésen. Nem szólnaik, csak félsze­gen mosolyognak, mikor nyugdíjbakerülésük alkalmá­val fiatalabb társak búcsúz­tatják őket. S van is abban valami megható, szívbemar­koló, hogy végképp letelt a műszak, hiába zúg a gyári kürt, nem szólítja őket töb­bé. Pedig de sokat trappot tak hangjára a tovaröppent évtizedek alatt. Mostmár nyugodtan tölthe­tik napjaikat, mégis fátyolos szemmel figyelik a feléjük virágcsokrot nyújtó izmos kezeket. — Megható tt ar­cukról az olvasható: hamar, túlságosan hamar röppent el az élet. S nem is volt valami bőkezű. Ezek a szeretetreméltó, dolgos öre­gek sokmindent megéltek. Tanúi voltak annak az idő­nek, mikor az igazgató havi fixe 1500 pengő volt, a mun­kások meg 12 órás mű­szak után is csak napi két pengőt kaptak. Az üzem fő részvényesei — báró Urbán Gáspár, Gróf Szapári Gyula, dr. Horthy Szabolcs, meg a többiek nem törődtek ezzel s a munka könnyítésével sem. Jól emlékezik még erre, ugye Mateicsik Pali bácsi, s a többiek is — bár bizonyára nem szívesen. S nem is kí­vánja senki, hogy emlékeik között az legyen a fő. Töltse ki inkább érzés és gondolat- világukat az a szeretet, mely- lyel társaik búcsúztak, s jus­son eszükbe csendes magá­nyukban a gyáriak szava: „keressenek fel bennünket né­ha, mondják el, hogy élnek, nem szorulnak-e segítségre, számítsanak ránk.” | Mint fényt az árnyék úgy követik néhányan a pél­damutatókat- Mert kétféle vir­tus van ebben az üzemben. Az egyik a már 25 éve itt dolgozó Deák István és Nagy János féle embereké, kiknek éltető eleme a munka, isme­retlen számukra a vándor­madár élet. A másik csoport meg a pohárfogás mestere, így aztán nem csoda, ha ese­tenként műszakba menet két­szer is veszélyeztetik a ka­pufát. Egyszer, mikor nagy hévvel beesnek a kapun, má­sodszor meg akkor, mikor a kapus kipenderíti őket. Ezzel le is zárulna — leg­alább is pillanatnyilag — az ügy, ha a portásnál nagyobb sarzsit viselő emberek nem változnának ilyenkor védő­szentté, s „pihen egy kicsit, aztán kijózanodik” jelszóval, a kapu derék őreinek legna­gyobb mérgére, be nem ci­pelnék őket az üzembe. Hathatós intézkedésekkel fi­gyelmükbe kellene ajánlani a közismert jelszót: „ittas| embereket kiszolgálni tilos”! — tettüket mentegetni, spic­ces fejjel felelősségteljes 1 posztra állítani őket mégin-| kább az. | Az ilyen erőfeszítés he-' lyett a középvezetőknek in-| kább a munka jobb megszer- vezésére kellene törekedniük.- nem tűrni, hogy egyesek csak; lóbálják a lábukat órákhosz-" szat, ha nincs munka, más] poszton meg „nem hozzám] tartozik” — jelszóval ne se-] gítsenek. Jogos a munkásoknak az­az észrevétele Is, hogy job-, ban meg kellene nézni ese-i teaként, kit vesznek fel a gyárba. Az egyik ember egész kocsiravaló csapágyat, szi­vattyút lopott el az üzemből, mégis újból munkát kapott ott, mégpedig olyan helyen, ahol „a szél sem éri,’’ Edzés — Ikét és tét iátékossal Azt mondják, két és fél já­tékossal tartott edzést a cu­korgyáriak kedvenc futbal- csapata. Két játékos, meg a szertáros szaladgált a pályán. Ilyen előkészület és ennyi fe­lelősségérzet után hiába kia­bálja az öreg Bujtás kilomé­terekre hallhatóan, hogy — „Hajrá, Kinizsi!” —- nem sok foganatja lesz. A gyakorlatibb emberek mégsem borúlátók- Azt tart­ják, fő, hogy az üzemi kony­ha téli ellátása zsírból, húsból, konzervből, stb. biztosított, — s ez a lényeg, nem a Kinizsi szereplése. S a többség szem­pontjából nekik van igazuk. (simon) Klubszobát létesítenek a cserkeszöiiői fiatalok Nem túlzók, ha állítom, hogy nemcsak a termelőszö­vetkezet működik jól, hanem annak a KISZ-szervezete is. Ez nemcsak az én vélemé­nyem a cserkeszöiiői Béke Tsz-ről és annak fiataljairól, hanem így gondolkozik az egész község. A tsz évekkel ezelőtt alakult meg, amikor még göröngyös volt a közös gazdálkodás útja. A fiatalság is félt a tsz-tőL többen Pest­re mentek. Azt gondolták, hogy számításukat nem ta­lálják meg a közös gazdál­kodásban. Nagyot fordult azóta a vi­lág. Községünk tsz-falu lett és a fiatalság is egyre inkább megbarátkozik a termelőszö­vetkezettel. A Béke Tsz-ben is megszaporodott a fiatalság és egyben meg is alapították a KISZ-szervezetet. A tagok száma még nem sok, de aka­raterő az van nagy. Nemso­kára a régebbi területi KISZ- szervezeteket is túlszárnyal­ják eredményeikkel. Rend­szeres a fiatalok politikai ne­velése, egyre több a közös rendezvény, legutóbb egy nagyszabású szüreti bált rendezett a kultúrházban a KISZ-szervezet. A bálon ott voltak a Budapesti Gépgyár fiataljai is. akik a termelő­szövetkezetet és annak KISZ- szervezetét patronálják. Vi­dám volt az egész község, mindenki jól érezte magát a mulatságon. A fiatalok pedig kultúrcikkeket vásárolnak a jövedelemből és klubszobát rendeznek be, ahol a hosszú téli estéket együtt fogják el­tölteni. Baráth József né, Cserkeszöllő, Óvoda. A peches álbetegek A Szolnoki Jármű­javító tervteljesítését akadályozta az össz- létszám 5.4 százalé­kát kitevő táppénzes beteg. Az utóbbi hé­ten egy társadalmi „röpbizottság” indult útnak a vidéki táp­pénzesek meglátoga­tására. Persze, nem minden esetben volt szükség a vigaszta­lásra, a látogatók fi­gyelmes ajándékéra. Tudniillik a „beteg’’ talán egészségesebb- , nek találtatott, mint a ' látogató. Baráth Imre pl. ép­pen házacskáját épí­tette. Beteget jelen­tett, miközben hordta a téglát, maltert. .— Igaz rajta vesztett, mert a betegellenőr és a szakszervezet ar­ra illetékes, szervei táppénzt nem enged­tek folyósítani, sőt az „álbeteg napokat” igazolatlan távolma­radásnak vették. így elesett a 13. havi fi­zetéstől. Sághi István ágy- banfekvés és pihenés helyett kukoricát tört. Torma László kuko­ricát . szállított az abonyi piacra. — Bizony nem minden­napi pech, hogy a be­tegellenőr is éppen a piacon volt. Dobos Lajos nem csinált különöset, csupán a mázoló he­lyett festegetett ott­hon, mikor betoppant az ellenőr. Itt már nem volt mit magya­rázni. Annál többet be­szélt Katona József és Nagy Béla. mikor hazamentek és otthon várták már a látoga­tók. A büntetés itt sem maradt el. fjem mehetünk el 'szó nélkül ez esetek mellett Jobban körül kellene nézni a be­tegállományba vétel­nél. Elismerjük, hogy az o-rvosok igyekez­nek pihenési lehető­séget adni a rászoru­lóknak és jogosan. A tények viszont azt igazolják, hogy sokan kihasználják a jóhi­szeműséget. Alapo­sabb vizsgálatra van szükség. Cukorgyári | U>étU&%na^ak |

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom