Szolnok Megyei Néplap, 1959. október (10. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-14 / 241. szám

1953. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Európai színien Megkérdezzük Ne mindjárt fent kezdjük! Nem, nem a futball sport­ról van szó, bár rajongói bi­zonyára nagyon örülnének neki. Másfajta rekordokkal , büszkélkedik és joggal Szol­nok megye mezőgazdasága — ezen belül állami gazda­ságaink. Kiváló termelési eredményékkel, olyanokkal, amelyek Európa legfejlet­tebb mezőgazdasággal ren­delkező államaival is ve­tekednek. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük az itteni talajadottságot és ég­hajlati viszonyokat Ez évben a Szolnok me­gyei állami gazdaságok az ország valamennyi állami gazdaságát túlszárnyalva több növénynél tartják a rekordot. 14 905 holdon ter­meltek búzát és ezen a ha­talmas területen az átlag­termés 16.3 métermázsa. — Annyit jelent tehát, hogy minden holdról pár kiló híján 16,5 mázsa búzát ta­karítottak be. Az őszi ár­pánál hasonló a helyzet. A 6950 kh átlagtermése hol­danként 19,1 métermázsa. A Tiszaszentimrei Állami Gazdaság ezen az átlagon belül 22,1 métermázsa őszi árpát, a Csorbát Állami Gazdaság 24,14 métermá- zsát termelt. Ilyen módon ezzel a növényféleséggel európai szinten is elisme­résre méltó sikert értek el a gazdaságok dolgozói. Tavaszi árpa, rozs szin­tén rekordtermést adott. A kukorica várakozáson felül ígér. 5000 holdon termelik és e várható termésátlag holdanként 22—24 méter- mázsa lesz, májusi mór­Az őszi vetés érdekében Korábban már hírt adtunk arról, hogy a törökszentmik­lósi tsz-ek lemaradtak a veté si munkákkal- A városi ta­nács vb. az érintett tsz-ek ve­zetőivel egyetértésben most hathatós intézkedést tett a le­maradás felszámolására. Te­kintve, hogy a gépállomás vetőgépei a tsz-ek minden igényét nem tudják kielégíte­ni, a városi tanács vb fogat­zárlatot rendelt el. A határo­zat értelmében a fogattal ren­delkező tsz tagok kötelesek jelentkezni abban a tsz-ben ahová beléptek, s öt hold ve­tést elmunkálni. Zsoltban számítva. Tíz má­zsával több az előző évek átlagához képest. Különö­sen remekelt a Nagykun­sági, a Héki, a Szenttamási és a Csorbái Állama Gaz­daság. íme a nagyüzemi gazdál­kodás fölénye. Bizonyító igazoló ereje. Senki előtt nem kétséges, hogy nem sok idő múlva Szolnok me­gye mezőgazdasági terme­lőszövetkezetei hasonló ter­melési eredményekkel büsz­kélkedhetnek, hiszen ki merte volna gondolni pár esztendővel ezelőtt, hogy itt ezen a vidéken 14 905 hol­don búzából az átlagter­més meghaladja a 16 mé­termázsát. De lám, a gépek alkalmazása, a fejlett agro­technika bevezetése, egyszó­val a nagyüzemi gazdálko­dás ezt eredményezte. Ez még nem a plafon. A lehe­tőségek még nincsenek ki­használva, s lám máris or­szágos rekordokkal büsz­kélkedhetünk. — szp — Az elmúlt napokban több bíráló írás jelent meg a Szol­nok megyei Néplapban. Az olvasók joggal kíváncsiak mi történt azóta. Választ nem kaptunk, s ezért megkérdez­zük. ... Kinek a hibájából tör­ténhetett meg, hogy a Tisza­füredi Gépállomás kapuján kihúzattak egy 24 soros vető­gépet 11 csoroszlya nélkül. Mit tesznek a gépállomáson a hasonló hibák megszüntetése érdekében? ... Bozsó József a Szolnoki Gépállomás csataszögi bri­gádszállásának vontatósa gé­pével minden este hazajár. Ez naponta 6 kilométer. Ki a felelős azért, hogy Bozsó Jó­zsef erre használja a gépállo­más Zetorját és a felelőst mi­kor vonja felelősségre a Szol­noki Gépállomás vezetősége? Ezt kérdezzük, mert a bí­ráló írásokra senkitől nem kaptunk semmiféle választ. Nemre g egy ismerősöm­mel beszélgettem. Arról szá­molt be örömmel, hogy egy igen bonyolult ügyét sikerült végre végérvényesen kibo­gozni a községi tanács veze­tőinek segítségével. S hogy ez így történt, abban véleménye szerint nagy szerep jutott an­nak, hogy a heiyi tanácsok vezetői, dolgozói egyre in­kább nagyobb gyakorlatra tesznek szert az állami ügyek intézése mellett, a lakosság bejelentéseinek, panaszainak orvoslásában i& Ez így igaz- Ám a teljesség kedvéért tegyük hozzá: a szakmai ismeretek bővülése mellett nem kisebb jelentő­ségű az sem, hogy csökkent a panaszok . száma. A megyei tanács szakigazgatási szervei­hez például három éve még több mint 2 ezer 200 ember fordult különböző ügyekben. Ma ugyané szerveket az idén alig több mint 500 ember ke­reste fel panasszal. Ez két­ségbe vonhatatlan bizonyíték arra, hogy három év alatt Bánkúti 1201-es, K-21-es, F-481-es Mit mond róluk a Mezőgazdasági Lexikon és a szakember? A Bánkuti 1201-es, a K— 21-es, az F—481-es egy-egy búzafajta. Egyiket jó) isme­rik, másikat kevésbé. Az utóbbi kettőtől’a szövetke­zeti gazdák, sőt itt-ott még a vezetők is kissé idegenked­nek. Indokolt-e a többhelyütt tapasztalható fenntartás a K—21-essel és az F—481-es- sel szemben? Mit mond er­ről a Mezőgazdasági Lexikon és mit a szakember? Tehát azok, akik a legilletékeseb­bek a válaszadásra. Nézzük. Lapozzuk fel a Mezőgaz­dasági Lexikon első köteté­nek 382. oldalát. A Fleisch­mann 481 őszi búzáról egye­bek között ezt olvashatjuk: ..Nemesítette dr. Fleischmann. Levele keskeny, világos, eset­leg középzöld, kevéssé via­szolt. Tovább nemesíti Lelley János ... Télállósága kifo­gástalan. bokrosodása erőtel­jes, sűrű állományt ad ... Két-három navval később érik, mint a B—1201-es. A talaj iránt kevésbé igényes, a késői vetést is jól tűri... A B—1201-esről lexikonunk megállapítja, hogy liszt­minősége jó, bokrosodó ké­pessége azonban gyen­ge. Szakszerűen művelt ta­lajt, korai vetést igényel. Pergésre item hajlamos. A száraz jellegű, szikes és zord fekvésű vidékek ■kivételével az ország minden jó, kultur- állapotban levő talaján siker­rel termeszthető. Hazánkban a B—1201-es a legelterjed­tebben termesztett, államilag törzskönyvezett nemesített fajta. A K—21-es születési helye Karcag, Vezekényi Ernő ne­mesíti. Rengeteg a jó tulaj­donsága a K—21-esnek s éppen ezért teljesen indoko­latlan ezzel a fajtával szem­ben a fenntartás. A Mező- gazdasági Lexikon 607. olda­lán így írnak erről a Szol­nok megyei születési búza- fajtáról: „Levele keskeny, sötétzöld, szalmája vékony, megtörésre hajlamos, tél álló­sága ió. bokrosodása közeves, de sűrű állományt nevel... Igénytelen, a külterjes viszo­ny oka,t tűri .,. Szikes, homo­kos vidékekre ajánlható". S most csukjuk be a Mezőgaz­dasági Lexikont, adjuk át a szót Gyémánt Gyulának, a Rizstermelő Állami Gazdasá­gok Igazgatósága főagronó- musának. Gyémánt Gyula gyakorlati és elméleti gazda, figyelemre méltó tehát a vé­leménye. A Bánkutiról nem sokat beszél, hiszen ez nagyon el­terjedt és jólismert, búza­fajtánk. A főagronómus sze­rint hátránya, hogy kevésbé bokrosodik. Az F—481-esről a következőket mondta: — Ez a gyenge talajok búzája és ami különösen elő­nyös. jól bokrosodik. Szalma- szilárdsága kicsi. Ez viszont 'nem ókóz különösebb prob­lémát különösen az új tsz-ek földterületén nem, ahol elég sok az elhanyagolt rnsszminő- sésű talaj, így tehát a meg­dőléstől még két esztendő múlva sem kell félnünk. Én egyébként az F—181 -est naayon aiánlom. A szövetke­zeti gazdák vessék bátran és vegyék igénybe azt a minő­ségi fémzárolt vetőmagot, egyéb sok tennivalónk mel­let futotta időnkből és erőnk­ből olyan problémák megol­dására is, melyek körábban napirenden szerepeltek a pa­naszos levelekben. S ha figyelembe vesszük, hogy a mostanában érkező beadványok nem jelentékte­len része közérdekű problé­mákat vet fel, valahogy új fényt is kap ez az egész do­log. Mert amíg néhány éve még az egyéni panaszok inté­zésébe, vizsgálatába merült ki jóformán tanácsaink ilyen irányú munkája, addig ma egyre több az olyan beadvá­nyok száma, melyekben a községfejlesztési tervek ki­dolgozásához, végrehajtásá­hoz adnak javaslatot, segítsé­get. És ez határozott javulást jelent. Nem azért, mert az er­re hivatottak talán felesleges tehernek tartanák a dolgozók egyéni ügyeivel való foglal­kozást. Erről szó sincsen, hi­szen a panaszok, beadványok intézésével kapcsolatos tör­vény nem tesz különbséget az egyéni panasz és a közérdekű ami ebből a terményforgalmi telepeken rendelkezésükre áll. Mi sok jó tapasztalatot szereztünk az F—481-es ter­mesztésénél. Ez évben pél­dául a Felsőjászsági Állami gazdaságban 500 holdon ter­melték és ezen a nagy terü­leten a holdankénti termés­átlag 17.73 métermázsa. Gyémánt Gyula elvtárs In- dokolatlammák tartja a K— 21-estőI való idegenkedést is. Véleménye szerint inkább ott a baj, hogy nem ismerik még eléggé a K—21-esti Mit mutatnak termelési tapasztalataink ? A Tiszaszentimrei Álla­mi Gazdaság kunmadarasi üzemegysége kizárólag K— 21-es búzát termelt az idén. Többszáz holdon persze. S ez a fajta túlszárnyalta a töb­bit, a legmagasabb termés­átlagot adta. Amíg a Bán­kuti átlagtermése a tisza­szentimrei gazdaság terüle­tén 15.70 métermázsa volt holdanként, addig a K—21-es 17.9 métermázsa termést adott 528 holdas átlagban. Ezen belül volt olyan terü­let, ahonnét egy holdról 21— 22 métermázsát takarítottak le. bejelentés között. Mindkettőt úgy jellemzi, hogy intézésük egyformán fontos, mert így fogynak a problémák, elége­dettebbek az emberek és nem ■.tolsósorban egy-egy ügy el­intézése erősíti tanácsaink és a tömegek közötti kapcsola­tot. Az eddig elmondottak [ csak egyik oldalát jelentik ennek a kérdésnek. Ugyanis, ha tovább visszük, ezt is lát­hatjuk: a javulás mellett jócs­kán tapasztalható olyan eset is, amikor a helyi szervek ki­iktatásával beadványaikkal a felsőbb szervhez fordulnak, mondván: a felsőbbségnél bi­zonyára jobban értenek a dolgokhoz. A hozzáértést vi­tatni felesleges, de toldjuk meg azzal, hogy a helyi prob­lémákat viszont jobban isme­rik azok, akik naponta lát­ják, tapasztalják- S általá­ban a bejelentések vizsgálata végül úgy oldódik meg, hogy a felsőbb szerv dolgozói a helyszínre utaznak, ami már önmagában is jelentős költ­séget jelent, vagy pedig leve- lezgetés kezdődik, ami vi­szont időbeli eltolódással jár. Márpedig, aki így vagy úgy, szeretné, ha ügyét elin­téznék, magában azt is hoz­záteszi, hogy a rendeletekben foglalt 30 napon belül várja a választ. S vajon lehetséges- e ez úgy, hogy .a helyszínen megoldható problémákat hi­vatalból más szerv vizsgálja, mint a helyi szervek? A gya­korlat azt igazolja, hogy a közvetlen módszer célraveze­tőbb s a másik változathoz csak azután érdemes folya­modni, ha nem nyer megfe­lelő orvoslást a problémai Vetődik itt fel egy mi sík kérdés is: a bizalom prob­lémája. A helyzet ugyanis ez: tanácsaink tagjait azok is vá­lasztották, akik hozzájuk for­dulnak­így már a választásnál is megbízták, hogy ügyes-bajos dolgaikban eljárjanak, képvi­seljék őket. És ez feltételezi a bizalom további okát is, va­gyis azt, hogy nemcsak a fel- sőbbségben látják az állam­hatalom szervét, hanem a helyi szervekben is, a közsé­gi, városi tanácsokban is, — melyek az államhata'om tel­jes jogú helyi képviselőit . !□□□□□£* f UUUUUUUUULJUUUULlUUUUUlJUUUUULJLJLJLJlJtJLJLv RtnQÍóécés Hát aláírtad? — sápadt bele a te­nyeres-talpas asszony, ahogy a kapuajtót bevágta maga után embere, s bizonytalan járással vette az irányt a konyhaajtónak. — Nem lehetek kihúzó — dobta be kalapját a verandáról az asztal sarkára. — No, akkor majd dógozz szakadásig a csoportodba, ha éhen nem akarsz dög- leni — ágaskodott neki az oldalborda. Marinka Lojziban végigszaladt a vér, s már arra kész volt, hogy szájoncsapja az asszonyt, amit még soha nem tett, de aztán félúton meggondolta magát, s csakúgy in­kább önvigasztaláskép mondta: — Addig még hó is eshet. A tavaszon hangzott el ez a párbeszéd, de Marinka Lojzi egész nyáron át ehhez tartotta magát. Akkor ugyan, mikor már az egész falu a szövetkezetben volt, ő is betársult. Nem szívből, nem meggyőződésből. A maga 18 holdján mi tagadás, jól meg­volt eleddig az asszonnyal meg a két gye­rekkel. A nagyobbat már sokat munkára fogta, pedig 12 éves sem volt még. Az asz- szonyt mindig magával vitte. Marinka Loj- zit senki nem látta se feküdni, se felkelni. Mikorra behajtatott két lovával a határ­ból, javában aludt a falu. S a többieknek eszükbe se jutott még ébreszteni hajnalo­kon, Marinka Lojzi legtöbbször lámpával már kinn szántott a határban. Az egész világból, a környezetből nem is igen tu­dott másról, mint a két lóról. Kettes ekét akasztott utánuk, csak így haladt a szán­tással. Ha a lovak füstölögtek az izzadság­tól, ő maga is nekifeszült az ekeszarvának, előregörnyédve tolta az ekét. Csakúgy, mint hordáskor a szekeret. Nem sajnált 18—20 keresztet felpakolni, hogy haladjon, s ha feszült a hám az iga­vonókon, nekivetette hátát a saroglyának, a lovak húzták, ő nyomta a szekeret. Ilyen volt az élete, nem különb a barmokénál, s mégis egész nyáron át arról fecsegett. — Nem nekünk való a szövetkezés. Nem a gazdáknak. Oda a szabadság. Akkor keltem, akkor feküdtem, eddig úgy dolgoz­tam, ahogy nekem tetszett. S mindig hozzátette: — Oda az aranyélet. Majd azt vágják nálamnál semmivel sem okosabbak, eriggy ide, eriggy oda. Aztán robotolhatok, mint az ökör, ha munkaegységet akarok. Négy közgyűlésnek feléje se nézett. Az ötödiknél a brigádvezető személyesen ment érte. Lojzi hátravezette a kiskertbe. Odamutatott a ringlószilvára. — Még nem érett. , — Mi. az isten nyavalyáját akarsz ez­zel — csodálkozott rá a brigadéros. — Csak annyit, addigra még sok min­den történhet, idő kell ahhoz, mire a gyü­mölcs beérik. Az ötödik közgyűlésről szintén hiány­zott Marinka Lojzi. Aratás után — csakúgy, mint máskor — nekiállt a tarlóhántásnak. Harmadikat kerülte a hosszú dűlőn, mikor visszafelé jövet azt látja, integet a szomszéd. — Baj lesz ebből Lojzi, meglátod. — Miért lenne, a magamét szántom. — A csudát. Aláírtad a nyilatkozatot, kötelezted magad, hogy velünk tartasz. Miért akarsz mindnyájunknak ellent sze­gülni? — Én nem szegülök, én csak szántok — hőkölt meg Lojzi, de nyomban kifogott a barázdából. Másnapra traktorok hasították a tarlót, s egy hét múlva összefüggő szántások fe- ketéllettek a kisparcellák helyén. Marinka Lojzi colostokkal sétált ki volt földjére, s elismerőleg bólogatott. — Fájintos munka, a fene vinné el. De azt se mondta, hogy örül neki, azt se, hogy bánja. A tsz-ben azon tanakodtak, valamit kezdeni kellene Lojzival. Az elnöknek az a javaslata született, ne hívják többé gyűlé­sekre, hanem egyszerűen osszák be vető- gépre, Vetés előtt mégegyszer összejött a tsz. Ott volt minden tag. Marinka Lojzi azt se tudta, hová legyen idegességében, hogy éppen neki nem szóltak. Beültetett a szom­szédhoz, megvárta a gyűlés végét. — Mire végeztetek? — tört kibelőle a kíváncsiság. — Hát erről, arról — tért ki a válasz elől szomszédja. Álmatlan éjszaka köszöntött Marinká­ra. Hát már annyira sem érdemesítik, hogy közöljék vele, miről volt szó. Még a tsz-be is bekopogtatott másnap. Hiába. Az elnök hümmögött, hogy várjon sorára, még nem érett be a ringlósziíva. Lojzit furdalta a kíváncsiság. Mi lesz velem, mihez kezdek egyedül? Törte magát s nem is tudta titkolni örömét, ahogy be­karikázott hozzá a brigádvezető. — Kezdjük a vetést Lojzi. Te leszel az elsőgépes. Holnap reggel jelenj meg a cse­beréri dűlőn. — Hogy én? — Te hát. Köszönt el a brigádfőnök. Lojzi, ahogy a vetéshez szokott, korán hajnalban kikocsikázott a lovakkal a Cse­reberéire. Sehol senki. Kifogta a lovakat, szénát vetett a saroglyába, ő maga az árok­partra húzódott, s magára terítette a nagy- lajbit. Hat óra lehetett, mire Zetor pöfögött az út végén. Ahogy közelebb ért, jól ki lehetett venni, harmincsoros nagy vetőgé­pet vontai maga után. — Jó reggelt — köszönt a traktoros. — Neked is, fiam — ismert rá a Petrik Jóska fiára. — Nem látta még az emberemet? — Nem én lennék az? — Maga, Lojzi bátyám? — Hát a lo­vakkal mit akar? — Vetni, öcsém. — Hát akkor vessen nekik abrakot, aztán induljunk. Most értette Lojzi, hogy nincs itt az ő lovaira szükség. Beöntötték a búzát a ga­ratba. Acélos, piros gabona. A napokban cserélték a Termény forgalmitól, minőségi vetőmag. Vetettek. A Zetoros az ülésen, Lojzi a csoroszlya mögött, az álló alkalmatosságon. Már a tizedik holdat vetették, még le se kellett szállnia. Csak állt hátul, nézte a csö­veket, nehogy elakadjon valamelyik, s üre­sen maradjon a sor. Semmi baj. Öröm volt nézni, ahogy fogyott a búza a garatból, s szaporodtak a holdak mögöttük. A fordu­lóknál egy karral felhúzta, leengedte a ka­nálszerkezetet. Ügy dél tájra észre se vette, fütyürész- ni kezdett. Szabályosan unta magát. Eszébe jutott, máskor ekkorra ő is lejárta a térdét gyep­lőszárral a nyakában, a lófogatos vetőgép­kormánnyal a kezében. S neki, meg az asszonynak se esett jól soha az ebéd, mire a vetőgép faránál kigyalogolta magát. Most meg úgy vágta be a bablevest, a pa­lacsintát, amit a fia hozott, mintha életé­ben először evett volna. Délután, ahogy a tizenötödik holdnál tartottak, már mocorgott benne valami. De csak akkor mondta el, mikor hazafelé haj­tott a lovakkal, s szembe az elnök jött rá. — Mire végeztek Lojzi bátyám? — Húsz hold. — Hogy ment? Erre Lojzi a lőcsre akasztotta a gyep­lőszárat, leugrott a kocsiülésről, mint a gyerek, megropogtatta az inait. — Hát az istenit neki, én még a büdös életben húsz holdat a földbe nem tettem egy nap pitymalattól az estcsillag felra­gyogásáig sem. De az istenit neki, ilyen könnyedén még nem éreztem magam. Egy cseppnyi' fáradtság nincs bennem. — Hát akkor hónap folytatják? — Amíg benne tart. Már elbúcsúztak, mikor az elnök utána kiabált. — Majd elfelejtettem, egy kis csomag nz asszonynak. Lojzi nem állhatta, hogy mi az isten nyavalyáját küldhet a szövetkezet az ő feleségének. Szerencsére sötét volt, senki nem láthatta, ahogy belepirult a csomag tartalmába. Vagy huszonöt szem lassan aszalódó, duzzadt, érett rinalószilva lapult benne. BORZÁK LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom